Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)

1932-03-02 / 51. (2864.) szám

1982 márd tis 2, szerda.

Sürgős segítséget kér a társadalomtól

a magyar egyetemi ifjúság számára a menzabizottság

Grofichmíd szenátor beszámolt a diákjóléti akció eredményeiről a menzabizottság pozsonyi ülésén

Pozsony, márckra 1. (Pozsonyi szerkesztőségünktőlL) A csehszlovákiai magyar főiskolai hallgatóság támogatására alakult társadalmi natgyibüzotiteáig menzaíbizottsága vasárnap ülést tartott a pozsonyi magyar diákotthon helyiségéiben. Orossdimid Géza dr. szenátor, a bizottság elnöke ismertette a nagyíbizottság műin igáját, amelyet az elmúlt évijén kifejtett a magyar főiskolai ifjúság gazdasági és szociális jólétének biztosítása érdekében.

Grosschmid szenátor beszéde

Grosschmid. szenátor beszédének bevezetőjében ismertette a magyar társadalom keretében megiiudult diáksegélyezési akció fejlődését és jelenlegi helyzetét. Az építés munkája két uj irányban folyik. Az elmúlt év szeptemberében megalakult a Csehszlovákiai Magyar Menza Akadoinilka Egyesület, az állama (költségvetés legutóbbi szenátusi tárgyalása alkatmá'val pedig Grosschmid szenátor ikonikrét határozati javaslatokat nyújtott be, hogy a magyar főiskolások diákjóléti intézményei is megfelelő arányban részeltessenek.

Az első akciónak nagy morális hatása máris meg van. A Magyar Menza Akademi- ka egyesületbe több százan léptek be és hatalmas intézménnyé erősítették meg ezt; a szervezkedést, amely ilyet* alapon a diák- segélyezést állandóvá, egységessé és rendszeressé dolgozó intézménnyé fejlődik. A parlamenti akció eredményét annál is inkább bizalommal várhatjuk, mert ez az első eset, hogy a magyar diákság érdekében elhangzott indítvány a kőJtségvetési bizottság ölé kerül.

Amig azonban kifejlődik a Menza Akademika Egyesület olyan szervezetté, amely a diák segélyezési intézményesen biztosíthatja, átmeneti időben a magyar társad a lom nem lankadó támogatására, önkéntes segélynyújtására van szükség.

Grosschmid szenátor ezután hálás köszönettel ismertette a magyar társadalom eddigi ákiozatlkészeéigéuek megnyilvánulásait s a felemelő példák után kifejezte azt a reményét, hbgy

a magyar társadalom áldozatkészsége az átmeneti időben is lehetővé teszi az eredményes diáksegélyezést. A magyar társadalomhoz tehát két kérésseli lordul, hogy átmeneti adományaikkal segítsék át intézményeinket a folyó év nagy nehézségein és a Menza Akademika Egyesületbe való tömeges belépéssel és t&ggyüjté&sel biztosítsák ifjúságunk és nemzeti létünk fennmaradását,

Gro&^cbmld szenátor ©cután a diákságéi ye- Sésre nyújtott összegeik eredményes felhasználásának problémájáról bőszéit. A menza- bízottság iparkodott mindenkor a legobjek- tivebb és légiiberálitsabb elbírálásra. A segélyek nyújtásában három ezompont irányadó, a ^vagyoni helyzet, a tehetség és a szorgalom > a főiskolás ifjúsági életben kifejteti érdemes munka. A menza-bizottság az Ifjúság véleményét la figyelembe veszi.

A diák segélyezéssel kapcsolatban felmerült az a kérdés, vájjon az életben való elhelyezkedés nagy nehézségei mellett indokolt-e Ilyen segélyezések utján a szellemi proletariátus növeié;©? Énre a kérdésre a válasz rövid. Az értelmiség számának megcsappanása kulturális színvonalunk lehanyatlását eredményezné. Arra keld törekednünk, minél több itteni Intelligens ember álljon magyarságunk és az őslakosság rendelkezésére.

— Meggyőződésem, — mondotta a szenátor — hogy ennek az ifjúságnak elhelyezkedési lehetőségei állandóan javulni fognak. Először azért, mert nyelvismerete é9 az életviszonyokba való beilleszkedése folytán könnyebben mozoghat, mini a régebben végzettek, másrészt, mert

a közönség a most végzett ifjúság szolgálatát teljes bízásommal veheti igénybe.

Az egymásratalálás útját persze szintén egyengetni kell és ezért ajánlottuk, hogy állásközvetítő készségünket úgy a közönség, mint az ifjúság minél inteaivebben vegye igényibe.

A másik kérdés a d iákisególyezéssel kapcsolatban, hogy a magyar társadalom részéről hozott áldozatoknak meg leszre az ellenértéke a nemzeti öntudat fenntartásában és fennmaradásában. Énre a kérdésre is megnyugvással lehet válaszolni, mert a magyar

■ 'V

ifjúság megmarad magyarnak. A nemzeti érzéseik velesziileüek az emberrel s a kenyérkérdés gondja a mi ifjúságunkat nem fogja eltántorítani nemzeti érzésétől.

A szenátor ezután mélyreható analízissel vizsgálja az ifjúság és az idősebb generáció viszonyának kérdését, a ma annyira aktuális generációs problémát s megállapítja, hogy a mai gazdasági és lelki bajokból való szabadulásnak útja az emberiség szociális lelkiismeretéuek kimélyitése. Az ifjúsági munka nem merülhet ki abban, hogy néhány éhező diáknak enni adjunk, de szellemi táplálékot is nyújtani kell neki, amelyet a magyar kultúrából az iskola már nem nyújthat. Napjaink emberi és nemzeti szenvedéseinek objektív megismertetése utján szociális lelkiismeretét oda kell nevelnünk hogy nemzetének és az emberiségnek alkotó munkása legyen.

Ezután a brumm és pozsonyi menzáikról és a prágai leányotthonok működéséről szóló jelentés következett, majd a bizottság kiosztotta a pozsonyi és briinni menzáikon a tanév következő felére szóló segélyeket.

A pozsonyi menzán tizenhét teljes, harminchét fél kedvezményt, a brüniti menzán öt teljes és huszonkét fél kedvezményt oszww WWW w w w w w ww » w w - w w w - w---------w-WWWWVWWVíV\#WVWVVVVVWV\íWifVW

Nagy amnesztia készül

a köztársasági elnök születésnapfára ?

Tuka is részesülne az amnesztiában?

zsonyi MÁK elnöke köszönte meg Grosschmid szenátor fáradtságot nem ismerő tevékenységét, amellyel felkarolja az ifjúság ügyét.

A menza-bizottság ülésén jelen voltak Jaib- lonicBky János dr., nemzetgyűlési képviselő, Jankovica Marcell dr., a Toldy-Kör elnöke, Lülley György dr., Bacsók Kálmán dr., Gett- mamm Anitái, Frenghy Árpád dr., Tomaschek Lajos dr. és még többen, valamint az ifjúság igen nagy számban. A segélyezési munkában tevékeny szerepet betöltő hölgyek közül dr. Aixinger LászJóné, Fonray Ernőmé, dr. Jandó RezsŐné, Jandó Erzsébet, D. Lülley Györgyné, Lampert Klári és még többen vetlek részt az ülésen.

Távo lul árad ásuk at kimentették Szapáry Vitala (grófnő), Töilköily József dr. nemzet- gyűlési képviselő, Esaterházy János (gróf), Pfeifer Miklós dr. kanonok, Förster Viktor dr. helyettes polgármester és Aixánger László dr. az országos keresztény szocialista párt fótit Icára.

Prága, március 1. A Poledni List Írja mai számában a következőket:

„Fönntartással közöljük egy értesülésünket, amelyet kormánykörökben szereztünk, hogy az igazságügyminisztériumban tárgyalás folyik egy március 7-én kihirdetendő úgynevezett nagy amnesztia tervezetéről. Az amnesztiát állítólag lényegesen kiterjesztik s Tuka volt professzor, valamint Gajda volt tábornok eseteire is vonatkoznék (ez utóbbinál csak néhány hétről lenne szó), továbbá szó van egész sor büntető eljárás stb. beszüntetéséről Is.

Ezzel szemben úgy értesülünk, hogy Volovl- kot, a hírhedt rablógyilkost még e hét végéig ki végzik, úgyhogy az amnesztiában már nem részesülne."

„A tig ris és az elefánt rövid története

A legkitűnőbb francia riporterek egyikének sanghai-i levele — Mit lát Albert Londres Kínában? ~ A kínai csoda — Japán cocktaii és kínai lakoma

Páris, február 29.

A Journal kiküldte egyik legjobb riporterét, Albert Londres-t Sangihaiiba, hogy közvetlen szemtanúként beszámoljon a lap olvasóinak a kínai ©soményékről, amelyek egyre jobban érdeklik a világ közvéleményét. Albert Londres a következőket írja Kínából:

A Sanghajban meggyujtott ttlz nem alszik el és az ember rettegve kérdi, and mindent perzsel még föl ez a váratlan tűzvész?

Emlékeznek arra, amikor a japánok egy csöndes januárvégi éjszakán partra szálltak Sanghajban? A japánok nem kételkedtek a ei— Emésztési gyengeség, vérszegénység, leeová nyodás. sápadtság, mirigybp^gségek. bőrkiütések, kelések, furunkulusok eseteiben a természetes „Ferenc J6*sef" feeserflv -rabályozra a belek anyujára fontos működését A* orvos’ tudomány saá- moe vezérférfia meggyőződött arról, hogy a valódi Ferenc József viz hatása mindig kitűnően beválik. A Ferenc Jó»se! keserüvi* gyógyszertárakban, drogériákban és füszerf Tetekben kapható.

korben. Ultimátumukat nem azért küldték a szegény, szerencsétlen sanghaíi polgármesterhez, mert fontosak voltak a föltételeik, hanem azért, hogy a többi hatalom előtt megőrizzék a formát.

Az ultimátum szép japán rizspapirosa inkább vizitkártya volt Genf számára, mint valami, ami érdekelte Sapej lakosságát.

Egyébként: válaszra nem is vártak a japánok. Szépen lesétáltak a cirkálóikról, nyugodtan lépkedtek az uocákon és szuronyaikon vidáman csillogott a napfény. Gyorsan haladtak, mint a kis, siető ördögök és semmitől sem tartottak.

—• Bum, — valaki közéjük lőtt.

Meglepetten álltak meg, ezt nem várták a kis kirándulásnál. Körülnéztek és érezték, hogy baj van. A tévedés ki van zárva: tényleg puskapor és golyó, ami feléjük röpüL Megnyitják soraikat. Nem vonulnak többé szélesen, az ut közepén, hanem csak szerényen a járdán.

— Bum, — a golyók szaporán hullanak az ablakokból, a háztetőkről.

A japánok meghajolnak, leguggolnak és — futnak. ,

Most már nyugtalanok. Elérkeznek-© kellő időben az Északi pályaudvarra?

A többit tudják. A japánok alaposan lekés- ték a vonatot!

Táviratok Tokióba

Mit volt mit tenni: áttel.egrafáltak a japán fővárosba, hogy baj van. Hamarosan megérkezett a válasz;

I — Kellemetlen, de n© mozduljatok, majd küldünk katonákat.

A katonák megjöttök, a japánok újra megkezdték az előnyomulást.

A pályaudvart igy sem érték eh Uj táviratok mentek Tokióiba.

— Tartsatok ki, ne mozduljatok, majd küldünk katonákat.

Megérkezett egy háromcsillagos tengernagy. A csapatok megkezdték az előnyomulást, de csakhamar újból táviratozni ok kellett. Egy négycsillagos tengernagy futott be. Hiába. Uj távirat ment. Egy ötcsillagos tábornok futott be.

Mindhiába, a sok csillag ellenére az ég sötét maradt.

Mese a bordákról

Most vegyük szemű "vre a kínaiakat. Az emlékezetes januárvégi éjszakán savanyúan számolgatták a bordáikat, s azon tanakodtak, hány bordájuk marad épen, ha a japánok az oldalukba rúgnak. Csal tábornok elkeseredett vállvonogatás közben megszólalt:

—• Az én bordáim három napig kitartanak, tovább nem, de mit- bánom, föláldozom a bordáimat.

Három nap múlva a kínaiak végigtapogatták

a testüket, e látták, hogy a csontvázuk még mindig elég erős.

Annyira megörültek ennek, hogy a hitük úgy megerősödött, hogy akár hegyeket tudott volna emelgetni.

Miközben az uocaseprők a sapeji nccákat söpörték láthatták, ahogy a tizenkilencedik kínai hadsereg megmaradt katonái elkeseredett dühhel beássák magukat a házak között. Az uccák tel© voltak halottakkal, s minden halott mellett egy óriási lyuk, ahol a fegyveres élő öez- szeszoritot-t foggal várta sorsa beteljesedését. Közben megérkezett a másik hadsereg Nan- kingból, talán nem is azért, hogy a japánok ellen harcoljon, hanem kinal szokás szerint azért, hogy a zavarosban halásszon és kifossza a gazdag Csal tábornokot,

— de az uj hadsereg katonáinak leesett az álla, amikor meglátták a Kínában sohasem látott csodát. Mit volt mit tenniük, a hangulat magával ragadta őket, s akarva, nem akarva, beperdültek a táncba.

Talán ez a kinai nemzet föltámadása? Bizonyára nem. Ha igy volna, a Mennyed Bírod állomban össze-vissza sétálgató többi hadsereg is Sanghai alatt teremne. De eddig nem gondolt erre.

A nagy változás

Nem föltámadás, de váratlan jelenség, hogy a kínaiak megesökönyöeödtek. Erejük nő. Lassan-lassan valami olyasféle fejlődik ki bennük, amit mi fegyelemnek nevezünk, s ami eddig ismeretlen fogalom volt Kínában. Hadiparancsok jelennek meg, amelyek egyre szigorúbbak, egyre határozottabbaík. Ilyesféléket olvasunk például;

—• Komolyan figyelmeztetjük a katonákat, hogy engedelmeskedjenek vezetőiknek.

— A japánok napi húsz centért kémeket vásároltak a kinai munkások között, akik hordároknak öltözve járkálnak sorainkban. Egy-egy ilyen elfogott kém fejéért a hadvezetőség öt dollárt fizet.

A nankingi hadsereg parancsnoka a következő napiparancsot adta ki:

— Azt a tábornokot, aki elfut a frontról, a csapatok agyonlőhetik. Ha a tábornok meghalt és a tisztek megkísérlik a menekülést, őket is agyon kell lőni. És igy tovább, a legmagasabb rangtól a legalacsonyabb rangig.

Hallatlan dolgok Kínában. A japánok en© nem számítottak.

Harc minden vonalon

A japán követ az elmúlt napokban cocktail- partira hívta meg a külföldi újságírókat Sanghajban. A kínaiak mindent megtesznek, hogy ne maradjanak el ellenfeleik mögött és pontosan lemásolják, sőt túllicitálják a japánokat. Sanghaj polgármestere másnap ugyanabban a szállodában, ugyanabban a teremben pompás lakomát adott a külföldi újságíróknak. Aki ismeri a kínai viszonyokat, ebből a csekélységből látja, hogy a harc éles és a lomha kinai elefánt bőszülten a japán tigris ellen fordult. Nem engedi, hogy lekonkurrálja, semmiféle tekintetben. Még diplomáciábag sem.

Dehát miről is van szó hivatalosan? A tigris ezt mondja:

—i Kívánom, hogy az elefánt húsz kilométerrel hátrább vonuljon, s akkor béke lesz.

Két lehetőség van. Ha az elefánt megdöglött, nem vonulhat hátra, mert nem tud mozogni. Ha él és hátraihuzódik, tűrni fogja-e, hogy a tigris a farkába csimpaszkodjék és egymásután kihúzza onnét a szőröket? Aligha. S ez a helyzet magyarázata.

A tigris addig ráncigálta, mardosta az elefánt farkát, míg a behemót állat dühbe gurult

és kényszerűségből fölvette a harcot. Ez több és veszedelmesebb, mint amit a tigris akart.

Két árnyék beszélget

Ilyen körülmények között a dolgok könnyen veszedelmes formát ölthetnek. Rossz előérzetek kínoznak. Ma reggel föntjáxtam Wiisung környékén. Két hatalmas, néma árnyékot láttam ott. Elgondolkozva néztek a Kék Folyam torkolata felé. Az egyik árnyék megszólalt.

— Ha nem tévedek, ez itten a Yang-Cso gazdag völgyének egyetlen bejárata.

A másik bólintott:

— Az egyetlen bejárat, s ennek nyitva kell maradnia.

Az első árnyék folytatta?

tott ki a bizottság a szegénysortu egyetemi hallgatóknak,

Grosschmid Géza dr. szenátor ezután beszámolt a magyar Menza Akademiíka Egyesület

megalakulásának előzményeiről, felkért© a hallgatóikat, hogy minél szélesebb körben indítsanak propagandát a taggyüjiés érdekében és köszönetét mondott mindazoknak, akik áldozatkészségükkel a magyar diákság sorsán javítottak és tanulmányaik elvégzését ezáltal megkönnyitelték. A pozsonyi magyar főiskolás ifjúság nevében Bal [bazár János, a po-