Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)
1932-03-01 / 50. (2863.) szám
2 1932 márcíua 1, kedd. ból következtethetjük, hogy a létesítendő be- esülétügyi választmány illetékességét olyan esetekre kívánja korlátozni, melyekben valamely törvényhozó a sajtó részéről részesül támadásban. Kimondhatjuk mi is Jnvenalíssál: Difiiéi le est satiram non scribere'ő A csehszlovák nemzeti szocialista párt természetesnek találja, hogy a törvényhozók a. sajtó támadásai ellen ne a független bíróság előtt, hanem a kornránytá mogató pártok kupaktainácsa előtt keressenek elégtételt. Igaz, hogy a Str-íbmy- ügy a koalíció annyi szennyesét teregette ki előttünk, hogy nem csodálkozhatunk azon, hogy a még ezután kipattanó korrupciós eseteket szívesebben óhajtanák meghitt baráti körben elintézni. Hiszen éppen a nemzeti szocialista párt elnökét, K-lofác szenátort illették a legsúlyosabb patn a mavádakkal, aki máig sem tartotta szükségesnek a vádaknak bíróság előtti tisztázását. Az egész Stribrny-ügy tudvalevőleg Benes- nek és pártjának ügye volt. Persze kellemetlen, hogy nem program szerint végződött. Szépséghiba az is, hogy a külügyminiszter pártjáról beigazolódott, hogy ugyanazok pénzelték, atkákét utóbb a legsúlyosabb panama- rádakkal terhelten bíróság elé állítottak. Ezt a szépséghibát nem lehet azzal a flastrommal eltakarni, hogy most utólag kilátásba helyez- (ék m állam megkárosításával szerzett pénzek visszatérítését. A komoly ügyekben, ahol nagy összegekről volt szó, mint például az állítólagos ha- dikölcsön-ügyben, nem tettek ilyen nagylelkű ajánlatot. A koalíciós pártok nem tehetnek egymásnak szemrehányást. Miikor valamilyen hevesebb összeütközésre kerül köztük a sor, sajtójuk tűzhányóként ontja a többiek ellen a korrupciós vádakat, amelyekkel a pártok egymást a legközelebbi kibékülésig a nyilvánosság előtt lepocskondiázzák. De biztos, hogy minden összetűzés vége csak kibékülés lehet, készlet kérdésekben támadhatnak súlyos differenciák, de a rendszer fenntartásához olyan érdekek fűződnek, hogy ezek előbb- ufcóbb biztosan "báltérbe szorítják a jelentéktelenebb szempontokat. Nem érdemes az előttünk folyó komédiát komolyan venni. Mindég lesznek uj üzletek, amelyek viszálykodást váltanak ki a koalíciós pártok között, de ezek nem fognak a koalíció feliborulására vezetni. A banktörvény benyújtását .megelőző kölcsönös íenyegetődzések és támadások mögött megliapuit a háttérben a benzm-szeszkeveré- si törvény elfogadása és a szakszervezeteknek a munkanélküli segélyek elosztása körüli ellenőrzése. A tizenhárom évet meghaladó gyakorlat, a. megszokás, kiölte az emberekből a közéleti lisztesség iránti érzéket. A szemérem is kiveszett belőlük. Különben aligha merték volna feltételezni, hogy a közvélemény a koalíciós pártok által létesítendő korrupciós bizottságtól várja a közélet tisztulását. Szándékaik becsületességéi mi sem jellemzi jobban, minthogy egyidejűleg Stiránsky képviselő a. korrupció ellenszeréül az összes pártoknak állami pénzekből való, számarányuknak megfelelő támogatását hozta javaslatiba. A koalíció kebelében ez a terv oda módosult, hogy a kormány támogató pártok fémtan fására óhajtanak évi 30 millió korona összeget állami pénzekből rendelkezésre bocsátani. A gazdasági válság, műnk anéíküliség és a sokat hangoztatott takarékoskodás idején mindenesetre időszerű és példátlanul álló reformról van szó. Külön fejezet közéletünk dzsungelében a szlovén szkó i kormánytámogató törvén yihozók szereplése. Ezek kénytelenek mindinkább kétliaki életre berendezkedni. Több mint fiz éven keresztül vígan bolondították választóikat azzal, hogy a szlovákság szerepét úgy tüntették fel, mint amelynek része volna a hatalomban. Közben megcsinálták kis szer méiyes üzleteiket, kiépítették gyakran nem megvetendő gazdasági pozícióikat, migtlen a gazdasági válság derűs optimizmusukat le nem törte és be nem szorította őket abba a zsákuccába, amelyből számukra aligha lesz menekülés. Kisajátították egy évtized óta hirdetett követeléseinket, melyekről pedig még csak tárgyalni sem akartak eddig. Ma ők is követelik Szlovenszkó jogainak elismerését, a sérelmek orvoslását. A vasúti tarifa reformja, illetve átszámítása, a közszállitások statisztikájának nyilvánosságra hozatala, Szlovenszkó megfelelő részesedése, ma kormány támogató szlovák körökben is közkeletű jelszavak. De csak jelszavak, melyekre senki sem hallgat. Annak a nagy üzleti vállalkozásnak a szellemét. mely Szlovenszkó vall és Ru szín szk óval szemben oly következel esen érvényesült, nem változtathatják meg azok a szegénylegények, akik egyszersmind haszonélvezői ennek a rendszernek. Nekik nincs és soha neon is volt befolyásuk Prágában, még akkor sem, hogyha a miniszteri bársouyszékig tudtak felkapaszkodni. A mai rendszer fenntartásához oly sok befolyásos tényező érdeke fűződik, s a közös múlt annyira összekapcsolja a hatalom haszonélvezőit, hogy a most bejelentett újítások sem kecsegtethetnek semmiféle eredménnyel. A farkasból soha sem lesz bárány. Aki megszokta, hgoy közéleti szerepléséből anyagi előnyökét húzzon, az a saját jószántából soha sem fog róluk lemondani. Nem becsületügyi választmányra és korrupciós bizottságra van szükség, hanem feddhetetlen jellemű, erkölcsi érzékikéi bíró közéleti vezérekre, akik saját példaadásukkal nyomják •rá a közéletre a tisztesség bélyegét. Ezek azonban aligha fognak a koalíció berkeiből j kikerülni. A japánok uj saaiihai-i offenzivája A hétfő déli nagy áttörési kisérést (Tudósiíás eleje az I. oldalon) Sanghai, február 29. Hétfőn délelőtt 10 óra 55 perckor a japánok uj támadást intéztek a kínaiak ellen s megkísérelték a csapeii front áttörését. Többórás tüzérségi előkészítés után a japán gyalogság 11 óra 30 perckor tankok s gyorstüzelő tüzérség támogatásával rohamot intézett a kínai állások ellen. Ugyanakkor a japán légi haderők srapnellbombákat szórtak a kínai állásokra. A nemzetközi városban gyönyörű napfényes idő uralkodik, de a város visszhangzik a gépfegyverek kattogásától, az ágyuk dörgésétől és a robbanó bombák zajától. A minden eddigi mértéket felülmúló ágyúzás’ ellenére a kínaiak hősiesen tartják állásaikat. Az első japán támadást a kínaiak kézigránátesője visszaverte, A hatalmas kézigránátok a japán tankokat is sokhelyütt megrongálták. A harc tovább folyik. Sanghai, február 29. A japán offenziva á kora délutáni órákban sem állt meg. A heves szél arra kényszeritette a japán repülőgépeket, hogy Csapéi bombázását beszüntették. Ma délelőtt a japánok a kikötőben a legnagyobb sietséggel folytatják a csapatok partraszállitását. Délben több mint ötezer japán katona indult a frontra. A független Mandzsúria „meghívja a japán hadsereget" Moszkva, február 29. A szovjet lapok jelentőse szerint a fehérorosz emigránsok Ghar- binban, Mukdenben és Csangcsungban lelkes örömmel vettek részt Mandzsúria függetlensége kikiáltásainak ünnepeim Charbinban tizenötezer fehérgárdista vonult fel katonai rendben az önállóság ünneplésére. Március elsején közük az uj köztársasági elnök pro- kiamációiái. Puyi vol-t kínai császár nyolc é\-.re veszi át a mandzsui’iái köztársaság elnökségét. , A kvanfungi hadsereg japán vezérkari főnöke kijelentette, hogy a mandzsunál kormány nem alakit önálló hadseregei, hanem a japánokat kéri arra, hogy csapataikat Mandzsúriában rendelkezésére bocsássák. Japán a mamlzsuriai bauditavjlágnak tiz nap alatt véget vet, de a japán katonák nélküli! tjz évig eltartana, amíg a közállapotok végzetes bizonytalansága az országban megszűnne. A legújabb jelentés Sanghai, február 29. A legújabb jelentések szerint a Kelly tengernagy vezetése alatt megindult japán—kínai közvetlen tárgyalások eredménytelenül végződtek, mivel a japánok kitartottak eredeti követeléseik mellett, mindazonáltal meg van a remény, hogy a tárgyalások a közel jövőben folytatódni fognak. Félhivatalos japán jelentések szerint a japán gyalogság és a japán lovasság egy osztaga ma ma ■L'JS .........................- --------------------- ~ Érz ékeny fogak számára csak a finomszemcsés ODOL»fog pasztát használjuk. A fogakat alaposan tisztítja, a íogzománcot nem támadja, az íze pedig pompásan üdítő. délután előnyomult a csapeii kínai kórház közelében és megszállotta a Csapéi északi részén elterülő kínai temető egy részét. Nyolc napon beiül remélhető a csehszlovék- raasiar kereskedelmi szerződés megkitése Budapest, február 29. (Budapesti szerkesztő ségünik telefonjelentése.) A magyar csehszlovák kormány között tudva lévőén ideigCIe- nes megállapodás jött léire fára es sertésre. A megegyezés alapján Magyarország 29.000 darab zsirsertést vihet ki Csehszlovákiába, ezzel szemben Csehszlovákia 20.000 vagon tűzifát importálhat Magyarországra. Az ideiglenes megálííapodás 1931 december 31-én lejárt, majd meghosszabbították január 31-ig és legutóbbi február 29-ig. Az egyezmény érvénye tehát ma megszűnik, azonban a magyar és csehszlovák kormány a délelőtt folyamán a provizórikus megállapodás hatályát nyolc napra meghosszabbította. A >meghosszabbítás kedvező benyomást tea* Magyarországon és Csehszlovákiában is a vezető gazdasági tényezők körében. Előzőleg ugyanis mindig egy hónapra szóit a meghosszabbítás, abból azonban, hogy most nyolc napi érvénnyel tolták ki an egyezmény lejárati idejét, arra következtetnek, hogy a két kormány nyolc napon belül a végleges kereskedelmi szerződés létrejöttét eléri. ( É hírűnket kiegészíti mai közgazdaság! rovatunknak erre vonatkozó prágai jelentése.) PÁTER LAURENTIUS TITKA &ÖNCIGYI REGÉNY Irta: VÉCSEY ZOLTÁN (Cepyrífhi fcy Prága? Magyar Hittat.) (43)-- Nem mindig. Annikor a grófnő néha külföldi útra ment, hosszaibíb-rövidebb időre, akkor én a kastélyban .maradtaim. — Most erőltesse meg kissé az emlékezetét. Vissza kell gondolnia az 1920-as esztendőre. Meg tudná mondani, hol töltötte a grófnő ezt az évet? — A gróf ur 1919 elején kiment Afrikába, oroszilánivadászatra. Úgy volt, hogy félévet tölt ott kinn. de kél esztendő lett belőle. A. grófnő nem szeretett a kastélyban lakni. Gyakran kijártunk ide Hidegkúti a e 1920- ban is az első két hónapot itt töltöttük. Márciusban azonban a grófnő külföldi útra ment és csak az év végén tért vissza. Ezen az utón egyedül volt. És amikor visszatért, nem mondotta el magának, hogy merre járt? — Nem beszélt sokat róla. — lé maga nem volt-e rajta észre valami feltűnő változást? Mégis csak lány és talán megfigyelhetett olyan dolgokat, amik- 1 egy férfi szemét elkerülik, — De — mintha — sokkal nyugodt óbbnak látszott volna, mint amikor elment. És már nevetni is tudott Talán csupán abban az időben láttam boldognak. — Mondja. Panna, ismer le-e maga jól Fa- biob mérnök urat? Hogyne ismertem volna! Az első négy hónapban sokat járt a kastélyba, amiig... Igen, azt. a szilveszteréjszakái históriáit már ismerem. Nos és azután... Megszaki % tott-e a grófi családdal szemben minden öszs zekjöt tetőst? — Én azóta neon látam őt a kastélyban.:. — És nem tett látogatást a grófnőnél itt H idegkuton ? Ez a kérdés a leány arcába kergette a vént. Méltatlankodva felelt: — Az én asszonyom — nem volt olyan ... Kunt sietett eloszlatni a rossz benyomást, amit előbbi kérdése okozott. — Ne értsen félre, én sem gondoltam semmi rosszra.' De hát természetes dolognak gondolom, hogy a grófnő bizalommal viselkedjék egy férfi iránt, aki olyan lovaglásán a védelmére kelt és olykor-olykor tanácsot kérjen tőle. — Én FaJbidh urat soha az asszonyom mát nem láttam. Küllőmben í® huszonegyben elutazott Kisáasiáiba, onnan pedig Amerikába. Ebben az irányban hiába tapogatózik a lánynál. — No mert az első pillanatban arra gondoltam, hogy Fabich ur küldhette art a levelei. Rinkárók — De hiszen Fabidi ur Amerikáiban volt. — Úgy volt. azonban, hogy októberre hazatér — jegyezte meg Kiirt. — Tjgeu, az öreg FabicJhék biztosra is várták. de elmaradt. Úgy látszik, visszariadt a hosszú óceáni úttól.-- Kedvesem, ma már harminchat óra alatt ól repülik az óceánt. De hát ha Fabidh nem jött meg. akkor ueirn is küldhette ő a levelek Lelhet különben, hogy az egész levél nem olyan fontos, mint ahogy az első pillarnatban láttam. És most érkeztem el ahhoz a kérdéshez, ami tulajdonképpen idevehetett. Hol töltötte a grófnő a november húszon- nyolcadikát, a szombati napot és az éjszakát? — Nem tudom. — De azt csak tudja, hogy nem volt Hi- degkuton? — Tudom. — És a hidegkúti személyzetből más is tudja ezt? — Nem. A grófnőn és rajtam kívül senki a világon nem tudta idáig. A barát megkönnyebbül len sóhajtott fel: — No hála az Istennek. Nagy szerencse a szerencsétleDeégiben. Akkor a grófnő meg van mentve. Én ugyan tudtam ezt, de biztos vagyok, hogy senki más emberfia erre soha rá nem jut... A leány felugrott, öröm lében megcsókolta a barát kezét s ujjongó hangon kiáltott fel: — Igazán? ... Hát most már nem fenyegeti veszedelem az én drága jó úrnőmet? Oh, az Isten fizesse meg magának ezt- a nagy jóságot. — Csak valamire figyelmeztetem. Ez a titok igazán a mi titkunk maradjon. Bárki jlön magáihoz s bármiféle eszközzel, ígéretekkel, fenyegetéssel, ravaszikodóssal igyekszik magából kihúzni, el ne árulja, Maga tehát nemi tudja, hol volt az úrnője? — Nem. Tiszta létekből mondom, hogy nem. Szombaton hajnalban becsengetett s azt mondta, begy' itt. a gyorsforralőn főzzek teát. Aztán elmondta, hogy valami fontos ügyet kell elintéznie, el kell mennie egy napra, de a személyzetből ejt senkinek sem szabad tudnia. Mondjam azt., hogy rosszul van s az ebédet meg a vacsorái vigyem be hozzá, öntsem a kályhába... — Pompásan kieszelt hadi terv volt. — Miég nem volt egészen világos, amikor elhagyta a kúriát. — Csak úgy gyalogosan? — Igen. Azt mondta, hogy a közelben várni f-ogjjálk. — És vasárnap hajnalban -tért vissza? — Igen. Úgy négy óra tájban. Én itt feküdtem a dívámon, ahogy meghagyta. Ezt az éjszakát sohasem felejtem el. — Kimerült volt nagyon a grófné? — Kimerült. El sem tudom mondani, hogy milyen lelki állapotban volt. Ruhástul dőlt le az ágyra s csak úgy rázta az ideggörcs. Én halálra rémültem, fel akartam verni a többieket, autót akartam küldeni Peipára orvosért, de a grófnő nem engedett. Csak a karomat szorította a jéghideg keze1 vei. hol zokogott, hol meg borzalmasan nevetett. Mikor aztán annyira magához tért, hogy meg tudott szótant, csak ennyit mondott: „Panni, ha nem akarod a halálomat és még másoknak a pusztulását is, akkor soha, soha nem fogsz szótani senkinek arról, hogy tárol voltam s nem beszólsz arról, amit most láttád.“ A leány elhallgatott. A borzalmas élményre való visszaemlékezés annyira erői vett rajta, hogy nem tudta folytatni. Kűri segített rajjta. — Reggel aztán megjött, a gróf ur autója a sofőrrel. A gróf ur már szombat este Így intézkedett. — Igen. Én nem akartam útnak engedni m asszonyomat, de ö csak annyit mondóit: Mennem kell. Magasabb hatalmak intézkednek igy. . — A többit már tudom. Egyéb kérdezni valóm nincs is magától. Hanem most végig alkarok kutatni mindent. Mórt lehet- hogy abban az izgalmas lelki állapotban a grófnő •valamiről megfeledkező! I, miül erről a nap tárról üt s talán olyan nyomot hagyott hátra, ami árulója lehet annak a borzalmas éjszakának. (•nnrtüWtf)
