Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)

1932-02-09 / 32. (2845.) szám

A cseh nemzeti demokraták pénzt gyiiitiitfelc Gajdé mandzsuriai ellenforradalmi akcióidra? A Lidoyé Noviny értesülése szerint Gajda azért jelentkezett énként a bíróságnál, mert a gyűjtés eredménye nem volt elég a kiutazásra T>J^gM-A\Afi&AR-HIRIiAP 4 Máriássy Tibor Prága, február 8. A napokban jelentettük, hogy a ezepességi magyarságot súlyos csapá6 érte Má- riássy Tibor dr.-nak, az egykori kiváló, önzetlen közéleti férfiúnak halálával, aki a szepesi magyar élet egyik legnemesebb vezéralakja volt. Máriássy Tibor (báró) Kassán született 1876 március 19-én. Atyja János, anyja vinnai Drá- veczky Irma volt. A H ja a szabadságharc idején Buda ostromában egyike volt az elsőknek, kik a vár falait megmászták. A szabadságharc leküzdése után mint tábornokot balálra Ítélték, mely Ítéletet azonban IS évi várfogságra változtattak át. de 6 évi Olmüízben töltött fogság után hazabocsátották, majd az alkotmányos élet helyreállítása után altá­bornagy, v. b. t. tanácsos főrendiházi tag lett. Máriássy Tibor tiszta ősiségiben képviselte a csa­lád hagyományos eszméit s a nép szabadságát elő­mozdító küzdelmekben a demokratikus alakulások­nál mindig kivette részét a munkából. Nem kí­vánkozott vissza a múltba, büszke volt korára és abban alkotni is akart. A bécsi Terezianumban tette le az érettségi vizsgát s a budapesti egyete­men szerzett államtudományi doktorátus birtoká­ban apjától örökölt munkaszeretettel és tel tv ágy- gyal kezdte meg nyilvános pályáját a késmárki járásban mint. szolgabiró. Itt keresetlenségével tudta egyesíteni a hivatali pontosságot, amiért a nép szeretetét vívta ki. Több évi késmárki áldásos működése után a belügyminisztériumba került s itt mint fogalmazó, majd mint titkár községi, városi és vármegyei közigazgatási ügykörben a Szepességen szerzett tapasztalatai révén fejti ki serény működését (1906—1910). A koalíció Wekerle-kormány idejé­ben a központon k’vül a Szeg sségen teljesített szolgálatot, kirendelték Salamon Géza főispán mellé titkárnak. A Khuen-Héderváry-kormány visszarendelte a minisztériumba, hová az iglói függetlenségi párt osztatlan tisztelete is kisérte, mely őt mint a függetlenségi eszmék kiváló harco­sát, 1910-ben az iglói kerület országgyűlési kép­viselőjelöltjének léptette föl Hieronymi kereske­delmi miniszterrel szemben. E mozgalomban csak nemes fegyverekkel küzdött, csakis eszméinek és egyéniségének erejével akart győzni o hatalmas miniszterrel szemben, de politikai ellenfelét nem sikerült megbuktatnia. Alig néhány szavazattal maradt kisebbségben. Visszatért tehát a minisz­tériumba, hol a Saepesrég közigazgatási ügyköré­nek szentelte minden idejét és tehetségét. 1914- ben irta meg és a „Budapesti Szemlében" közölte feltűnést keltő alapos szakismerettel megírt dol­gozatát ,a közigazgatás reformjáról". A világ­háború idején a közélelmezési hivatal lisztosztá­lyát vezette s e téren is méltán megérdemelt ki­tüntetéseket aratott. 1917-ben érdemei elismeré­Prága, február 8. Gajda Rudolf volt vezér­kari főnök a pankráci fogházban ül. A baloldali sajtó nagy megelégedéssel fogadja ezt. a tényt s a Lidové Noviny vasárnapi vezércikkében le­írja a 'kalandokra mindig hajló extábornok éle­tét. Montenegróban 'bukkant föl a háború alatt, — adja elő a lap —, ahol egy halmát ezrednél jelentkezett/ de nem, mint. katona, hanem, mint orvos. Ez a pszichológiailag jellemző adat lep­lezi le teljesen Gajd át. Ha. egy idegen hadse­regbe fölvétethette magát orvosnak, ugyanezt megtehette volna, mint tiszt is. Hogy Gajda az orvosi pályát választotta, ebből kitűnik, hogy sohasem volt és még ma sem vérbeli katona. A montenegróiak’kal sző v étsé gb en álló ezerbek rájöttek arra, hogy Gajda nem orvos, mert a súlyosan sebesült katonákat ápolás nélkül a harctérre küldte. Ebből viszont azt a tényt lát­juk, hogy milyen lelkiismeretlen volt Gajda: igy játszott azon harcos katonák életével, akik hazájukért és a nagyantantért harcoltak. Ami­kor Gajda a. szerb hadseregben lehetetlenné tette magák átment Oroszországba és a légióba állott. Gajda egész mostanáig az orosz légió tábor­nokának adta ki magát. Sohasem volt. az, — írja a L. N. — Rövid ideig a Kolcsak-hadtest- nek volt a tábornoka. Azonban Kolcsak, ami­kor jellemét megismerte, éppúgy, ahogy tábor­nokká tette, degradálta is. Szibériai kalandjai seül a Szepesiég főispM székébe került. Munka- í ját, amelyet néhai Károly király Lipót-rend ado­mányozásával méltatott 1918-ban, az áliamforduiat megakasztotta. Azóta egyedül a tudománynak élt. Legkedvesebb foglalkozása a történelem volt, ne­vezetesen a Szepesség múltját már a családi em­lékek révén is egész részletességgel magában hor­dozta, azért a Szepesi Történelmi Társulat őt el­nökévé választotta. E munkakörből január 28-án ragadta ki a halál. A Szepeseég és a szlovenszkói magyarság egyik leghübb fiát siratja benne. után hazajött és itt eem kezdett katonáskodni, hanem gazdálkodni. Magával hozott három ne­gyedmillió koronát, hogy ezt milyen utón sze­rezte, ezt egyedül Gajda tudná megmondani. A többi légionárius ugyanis semmit sem hozott magával. Gajda nemcsak pénzt, hanem egvéb tárgyakat is hozott magával, amelyeket ki is állított. Közismert dolog, hogy Siskán festő ké­pét is saját, tulajdonának mondta, araikor azt állította, hogy ezt egy szibériai váTos hálás pol­gáraitól kapta ajándékul. A kép miatt por in­dult és Gajda kénytelen volt, ezt a, tiszteletbeli ajándékot tulajdonosának visszaadni. Abban az időben, amikor idehaza a hadseregbe való föl­vételét kérte, Párieba küldték, hogy katonai továbbképzést kapjon. Gajda ott sem dolgozott sokat. Párosból hazatérve, helyet kapott. Kas-: sán, ahol a közönség körében hangulatot csi­nált, a hadsereg költségén polgári uszodát építtetett, ami különben nagyon is hasznos do­log volt.. Kassáról Prágába helyezték át, hogy közelről szemmel tarthassák, mert már köztu­domású volt, hogy nagy aspirációi vannak. Nem akart mást, mint a vezérkar főnöke lenni. Ezért uszított a francia katonai misszió ellen. Aknamunkát végzett Fellé tábornok ellen, mert Fellé nem a legjobb véleményt nyilvánította Gajda katonai tudásáról. Már akkor politikai és katonai tekintetben egyaránt fantasztikus utakat követett. Kalandor volt és a szovjetnek ajánlkozott föl. Sürgönyeit és ajánlkozásait, valamint a szovjet válaszait desiffrirozták s Le- í leplezték róla, hogy a köztársaság ellen áskáló­dik. Végül is megfosztották rangjától, minda­mellett, főleg a nemzeti demokraták közt talált emberekre, akik segédkezet nyújtottak neki. Pedig meggyőződhettek volna arról, hogy Gaj­da az olasz fasisztákkal, sőt a bajor naciona­listákkal is összeköttetésben állott. Végül el­ítélték azért, mert része volt a nemzetvédelmi minisztérium egyik tisztviselője ellen végrehaj­tott (rajtaütésben. Senki másnak nem volt ér* dekében, hogy a Gajdára vonatkozó akták Gajda kezébe jussanak. Gajda fantasztikus ka­1932 február 9, kedd. landvágya azonban ezzel sem szűnt meg, — irja a L. N. — A szovjet néhány nappal ezelőtt azt a hirt kolportálta, hogy a külföldön terv készül a szovjet ellen. A szovjet egyenesen Gajdára mutatott rá, mert tény az, hogy Gajda az ellenforradalmár Horváth orosz generálissal tárgyalt, Charbin- ba akart menni, hogy ott a szovjet ellen had­sereget szervezzen. Gajda tehát most a szovjet ellen volt, régeb­ben a szovjet mellett. Aszerint, ahogy megren­delték nála. ahogy pénzelték. Ami a pénzelést illeti, ismeretes, hogy a nemzeti demokraták Gajda számára gyűjtést rendeztek abból a célból, hogy Szibériába mehessen. A gyűjtés nem sokat hozott, újból kellett gyűj­teni, azonban annyit, amennyit a charbini el­lenforradalmárok vártak, uem tudtak összehoz­ni. Gajda kivei azt hitték, hogy Gajda külföldre szökik. Azonban nemcsak kai and hős. hanem igen jó üzletember is és igy, amikor látta, hogy a nemzeti demokrata gyűjtés nem hoz eleget, jelentkezett Pankrá.con, — fejezi be az életraj­zot a L. N. Alfechm és Flohr a londoni mezőny élén London, február 8. A londoni sakkverseny hatodik fordulóján a legnagyobb fontossága a Khasdan—Aljechin-partinak volt- Aljechin az indiai védelmet választotta, de a kitünően játszó Khasdan ellen semmiféle sanszot nem tudott szerezni és igy a játék remis-vei vég­ződött. Hasonlóképpen remis lett a Tartako- wer—Maróczy közti vezércsel-játék és a Kol- tanowsky—Miss Menshik közti vezárcsel is. Winter gyenge játéka következtében veszített Millner—-BaTy ellen. A Sultan-Khan—Thomas Caro-Kamn megnyitása játszma élvezetes le­folyás után remis-vei végződött, mig a Bür- ger—Flohr indiai játszma sötétre előnyösebb állásban függőben maradt. Állás a batodik forduló után. Aljechin, Flohr 434 (1), Khasdan 4 (1), Tarta kövér 4, Sujtan Khan 3 (1), Maróczy 234 (1), Kolta- nowsky 234, Miss Menshik 2 (1), Millner- Bary 2, Bürger 1 (2), Thomas, Winter 34 (!)• — Zeppelinbomba a virágágyban. A win­chesteri H. F. Page-család kertjében a napok­ban bombát találtak. Megállapították, hogy a bomba valamelyik Zeppelinnek 1916-ban tör­tént látogatása óta volt a földbe fúródva, anélkül, hogy akkor vagy azóta felrobbant volna. Népszerű csillagászat Irta: SZILÁRD JÁNOS Éjszaka volt mád- már. Nagy fülledt nyári éjszaka. Bódult tücsökszótól zengtek a hold­sütött buzatarlók és a szérű felett pattogva szikrázlak a csillagok. Az aszúig tetején egy veréb kidugta a fe­jet a zörgő kalászok közül és röviden, élesen elk iá itatta magát: — Csip! Csi'iúp!... Megijedt valamitől. De aziáu megnyugo­dó:!. visszahúzta a nyakát a kalászokba és a környéken csönd lett megint. Ebben a zengő és szikrázó nyáréji csöndes­ségben fáradt emberek heverésztek az asztag körül. A cséplők. Emilt a lányok, meg az usz- szonyok, odébb a férfiak. A szomszédos szé­nakazalból vánkust nyaLáboltak a fejük alá és fáradt gerincüket hosszan elnyujlóztatva a pázsiton- szétvetett lábbal, mozdulatlanul pi­hentek. Sokan már hortyogtak is. A lányok s távolabb eltol a lányok vacka felöl még le­hetett egy-egy elfojtott kacagást hallani, de az öregek közül már csak azok voltak ébren, akiket a lüzveszedelemre való tekintettel messzibb, az akácos árok partjára csalt el a pipadohány. Ezek aztán a magas fűben ha­nyatt fekve, agyarukra vágott meggyfaszárral, csöndesen tűnődve és hangosakat szörcsögve áldozlak olcsó szenvedélyüknek. így hevert a hátán az öreg Tahouya János ás. Meg a másik ágyrulszakadt öreg zsellér, a Füri Vince. Egymás mellett. A nagy, fülledt nyáréji csöndességben. Az árokparton. Kö­röttük tücsökszótól zengtek a holdsütött buza­tarlók és fölöttük pattogva szikráztak a csil­lagok. Már a lányok vackából is csak imitl- amott és igen halkan hallatszott egy-egy ásí­tásba fulladt kacagás, de aztán a fehérnópet is elnyomta az álom és ők az egész nagy szérűben egyedül maradtak. Négyszemközt. Egymással és az éggel. És az égen a temérdek szikrázó csillagokkal. Mert hanyatt, feküdtek, hát. muszáj volt rájuk nézni... Sok idő múlt el igy az árokparton halkan pipázgatva és némán szemlélődve, amiig Ta- bonya János megszólalt. Azt mondta félhan- gon, inkább magának, mint a másik ágyrul­szakadt öreg zsellérnek, hogy: — Istenem!... Kettőt-hármat szívott még a csutorán, az­tán hozzátette: — De csudálatos!... Erre már öreg Füri Vince is kivette a szá­jából a pipát. Érezte, hogy Tahonya János nagyon, nagyon igazat mond, hát kivette. Még sóhajtott is hozzá: — Hát bizony.., csudálatos!... Aztán aprókat pötfögebélve a pipaszáron, ismét némán és mozdulatlanul bámulták a szikrázó csillagokat. A sötét akácfák tetejéről keserű szájjal mo­solygott le rájuk a hold s valahol messze, ta­lán a temetőiben, jajveszékelni kezdett egy kuvik. Futó szellő hozta a hangját és a ma­gasban megborzongatla a lombokat, ahonnan most halk csörömpöléssel megindult egy le­vél és odabuMott az árokpartra, a két öreg zsellér közé Füri Vince megmozdult. — Szőtt ke valamit? ... — Nem én! — mondta Tahonya. De aztán mégis meggondolta magát és igy folytatta: — Csak tuggya, azon gondókozok; hogy aszougyák, hogy az a sok apró csillag ott fönt az égen, hogy az mind akkuról olyan, akár ez a főd ... — Azt! — biccentett a fejével Füri Vince. — Meg hogy az apraja is millióniszor na­gyobb, mint ez a föd! — Pegy de nagy ez a főd! — fohászkodott Tahonya János. — Nagy! — hagyta rá Füri Vince, — Csak az uraságó mekkora! Hát még az egész!... A pipa már olyan hangot adott, ha szívtak rajta egyet, mint a macska, ha mérges, hát megtömték. Tömés köziben Tahonya János féloldalt hajtotta a fejét és gon db a bor üli arccal a holdat nézte. Mikor felült, hogy rágyújtson, ismét megszólalt: — Hanem a hód! A Mehet csak e naddaraib főd az égen!... —■ Csak szemre! — nézett rá Füri Vince rágyújtás közben a kupak fölött- Aztán az első vastagfüst után hozzátette: — Mert a hód az voltaképpen nem is igazi csillag, ha­nem csak olyan izé... Tuggya, — folytatta s közben a szájával ugyancsak szaporázta, hogy a tűz a dohányba jól beleél Íjon. — tugy- gya, a hód csak úgy jár-kéd itt a főd körii, akar a csákó az annya körű... Mi vagyunk a kanca, a hód meg a csikó... Itt befejezte. Megfente a keze hátával jobb- ra-balta a bajszát s a tudományos magyará­zat után önelégülten visszafelriidt a fülbe. Tahouya János még ülve maradt. Két kar­jával át nyálából ta a térdét és fölleges bora-' lókkal hajolt a pipa fölé. Később tarkójára lökte kalapját, felnézett az égre és összehu- uyoritott szemmel sokáig kémlelte azt. — Csak arra vagyok kiváncsi, — szólalt meg nagyfokára, — hogy ha az a sok csil­lag, meg a hód olyan, akar ez a főd, hogy ak­kor mi a fenébb világítanak? ... — Mer écoaka van! — válaszolt némi töp­rengés után Füri Vince. Tahonya János félszemmel. lesújtó pillan­tást vetett a szomszédjára. — Beszél ke szamarakat!... Itt is éccaka van! Oszt mégse világit a föd!... — De világit a másik oldalán! — mondta hegyesen Füri Vince. — Hun? — Hát aihun sütyi a nap! — rántotta meg hetykén a vállát Füri Vince. — Amerikába! ... Mer aki most alóró néz bennünket, an­nak mink is ragyogunk!. •. Tuggya? ... Kend meg ne osatarázzon velem olyan dógok fölött, amikbe nem ért!... Tuggya?!... Elhallgattak. A két öreg paraszt szelíd duz­zogó sa fölött bárányfelhő húzott át az égen fehér vitorlákkal. Amilyen észrevétlenül jött, úgy is ment és a Tahonya János sovány ke­belében gerjedező haragot is magával vitte... Ami igaz, igaz. Ki. tehet róla, hogy ö ke­vesebb oskolát járt, mint Füri Vince?... ö nem. Az öreg Füri se. Talán csak az tehet róla, aki ott őrzi a világ minden oskolájá­nak a teménteleu tudományát, ott, valahol fönt, a derengő ködök és a villogó fények nyáréji káprázatában, a pattogva szikrázó csillagok fölött. Azzal pedig nem lehet perbe szállni... Meg aztán Tűri Vince is megibánta már, hogy olyan hegyesen szólt oda Tahonya Já­nosnak. Minél tovább nézte, csak egyire néz­te a holdfényes eget és a titokzatos füzektől meg-meglobbauó látóhatárt, annál mélyeb­ben bánta... Alig várták már, hogy megszólalhassanak... A fejük fölött most váratlanul meglobbant egy tűzgolyó, zuhanni kezdett és hosszában vógighasitotta az egész eget. Füri Vince kivette a szájából a pipát és rámutatott a nagy fényességre a csutorával. — Csillag esik... — mondta. Tahonya János fellélegzett. Hogy ő is mondjon már valamit, hozzátette: — Hej. ha most úgy ráesne a fődre!... — Semmi se lenne, — mondta szelíd ma­gyarázattal és félhangon Füri Vince. — Ha ip'peg fejen tanána valakit, hát. meblhalna, oszt kész... — Hogy mondhat már ilyet! — szegte meg a fejét Tahonya János. — Hiszen az elébb aszón ta, hogy annak a sok csillagnak még az apraja is miit lom szór nagyobb, mint a főd! Oszt mi lenne, ha a tök ráesne a ribizlire? ... Ezen a nagy tájékozatlanságon Füri Vincé­nek már mosolyognia kellett. Fel könyök ölt hát és elkezdte magyarázni: — Tuggya, azt csak úgy mongyák, hogy csillag esik,.. Mert a csillag sohase esik.,. A csillag áll... Feszt!... Osztán csak olyan kisebb küvek... hogy is hívják csak, a fíene a nevibe, de nehéz... igaz no, most jut az eszembe... csak olyan meteorok bóklásznak a világba körötte... — Méterorok.? ..,. — Azok, ha mondóim... Olyan nagy kü­vek ... Akikora is akad köztük, akar egy tiinó... - \ — Ajha!... — Akad, ha mondom!... Oszt há ilyen uagy kü bókilászás közbe valamelyik csilág­nak, vagy ennek a fődnek a közelibe ér, hát akkor a csillag, vagy a főd magáko szája... — Magáko szíja? ... — Ha mondóim!... Akar a fölyhőt a begy... Vagy Látott mán kend mágmesvasat, meg pat­kó szeget? — Láttam! — Hát úgy • •. Értyi? ... — Most mán értem! — Oszt azór világát ugv, amikor esik..» — Mer éccaka van .,. — Nyovolyát!... Azér világit úgy, aimákor esik, mer bozzádörgölőgyik a lebegőíhö, akár a masina a pakliko, oszt, meggyullad... — Nna! — fejezte be Füri Vince a magya­rázatot és visszahevert a fűbe, az árokpartra. Tahonya János az égá rejtelmektől meg- igézve még a pipázásról is megfeledkezett. Csali feküdt a gerincén, feküdt és fülében a zengő tüosökstzó bódult muzsikájával, aléltau bámulta a szikrázó csillagokat... Eközben az asztag tetején a veréb isimét kidugta hirtelen a fejét a kalászok köziül és hangosan elkiáltóttá magát: — Csip! Csirip!... Valamitől megi jedt... Egy hosszú, fekete emiberfonmáju árny sur­rant el az asztag tövéiben lábujjkegyen s ta­lán hozzáért a szalmához, az ébresztette fel- De aiztán megnyugodott, visszahúzta a nyakát és az árny tovább lopakodott a szénakazal felé halálos osöndességben... A szénakazai sarkán is mozgott egy árny.-. A hold rávetette a kazal árnyékát és csak annyit lehetett látni belőle, hogy karcsúbb és kisebb, mint a másik és szoknyát visel... Aztán összeértek ... öreg Tahonya János az árokparton oldalba lökte a könyökével Füri Vincét. S miközben az egyik szemével pajkosan rávillautóit, oda- sugta: —- Bóklászik mán a méteror a Kocsis Mari körű!... A szénakazai irányából egy lefojtott női hang boldog sikoltása hallatszott és a tisz- tességtudó öreg hold lassan djbujt a sötét akácok mögé...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom