Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)
1932-02-07 / 31. (2844.) szám
10 1932 február 7, vasárnap. AZ A BOLOND BÉNI Irta: Lőrinc zy György Remarque: finioi i telizel olcsó kiadása Ke 23 — Portóköltség 3.— utánvételezésnél 5'- Ke Miska is akadt a Porlakyak között. Igazi, valóságos Miska, a Porlaky Boldizsár elsőrendű trónörököse, akit kismiska korában kereszteltek Mihálynak, hogy miire megnövekedik, kis Miska legyen belőle. Porlaky Boldizsárnak százötven hold földje van, egy summába tehát annyi, amennyiből az ember szegényesen, de becsületesen megélhet, araiig mind a százötven egy kézen van. De mikor aztán háromfelé rángatják 1 Az első számú trónörökös, vagyis Porlaky Mihály erre gondolva, ott veszett a katonaságnál, Mihály tehát elsőrendű Miska; reméljük, fölviszi az ezredesi rangig legalább is. Trónörökös No 1L, vagyis Porlaky Péter otthon gazdálkodik a százötven holdon, aminek robotjából Boldizsár a.pánk már kiöregedett. Boldizsár ur ekkor nagyon elröstelte magát. — Hát innen már sohase kerül ki diplomás ember? Hát ennyire süllyedt már a Porlakyak nimbusza? Porlaky Boldizsár belevörösödött a kritikus kérdésbe és a guta nevezetű agyvérömleny eme rokoni közbelépésének lett a következménye, hogy Porlaky Béni tizenkét esztendős korában a bögrevári gimnázium első osztályába került, azzal a nyilvánvaló atyai paranccsal, hogy orvosi, ügyvédi, mérnöki, tanári, egyszóval: akármilyen, de valamilyen diploma nélkül haza se jöjjön. Porlaky Boldizsár alkalmasint elfelejtette, hogy a diplomát nem az első gimnazistáknak kaligrafirozzák. Porlaky Benjámin mihamar eszébe juttatta. Aratásra diploma nélkül ugyan, de két jól megtermett szekunda kíséretében érkezet haza a szülőit hajlékiba, vagyis őszintén szólva; Benjámin mindjárt az első osztályban megbukott. Porlaky Boldizsár nem kacérkodóit újra a fent tisztelt gutával, nem is sokat káromkodott, csak keveset, de annál alaposabban elnadrágolta a harmadrendű méltatlan trónörököst, abban a hitben, hogy Benjáminunkat visszatérítette a diploma ösvényére, melyről hüUenül letánlorgott. Ne apprekeudáljunk Porlaky Boldizsárral. Tévedni emberi dolog. Vagy a Porlakyak büszke stílusában beszélve: nemesembe rí. Boldizsár, mint nemesember, kötelességének tartotta, hogy tévedjen az apai rendszabályok és parancsok kies téréin. Benjámin megismételte a bukást is, a bögrevári gimnázium második osztályában is megbukott. Benjámin ekkor kiszámította, hogy azzal a gyorsasági rekorddal, amivel az első és a második gimnáziumon viszontagságosán átbukdácsolt, csak az emberi kor legvégső határa körül juthat a diploma közelébe. Gondolhatjuk tehát, hogy Benjáminunknak ©gy csöppentés kedve sem volt ahhoz, hogy reménydus életét a bukások szent ügyének, valamint a nem kevésbé népszerűtlen apai elnadrágolásoknak áldozza föl. Minélfogva ezúttal szoros kivételképpen megfogadta az apai parancsot, vagyis nem ment haza, hanem kapta magát, beállott a Kornyácska Vendel híres szalonjába — borbélyinasnak. Mint jellegzetes optimistáik, akiket az élet nevezetű csap székben már eléggé meg tan itattak a kesztyübedudálás tréfás művészetéire, föltesszük, a nyájas olvasóról, hogy tisztában van vele, minő jelentősége van a Porlaky- kuriák családi szellemében annak a megdöbbentő eseménynek, hogy igazi, valáságos, vérbeli Porlaky, ha mindjárt a trónöröklés sorrendjében nemcsak harmadik, de Benjámin is, csakugyan a borbélyi pályára lépett. Az uraJ-altáji nyelv fölötte gyönge ahhoz, hogy ezt a tragikomikus katasztrófát tökéletes költői hűséggel tárja az olvasó elébe. Mindjárt az első állítmányban meg kel len© botlanunk, hogy tudniillik Porlaky Benjámin a borbélyi pályára lépett, holott már előbb kedélyesen abba maradtunk, hogy Benjáminunk borbélyinasnak állott be. Tehát állott -e, vagy lépett? Mi magunk se tudjuk bizonyosan. Mi csak azt tudjuk, hogy a bizonytalan fogalmazásu rémhír bélyege úgy borult rá a Porlaky Boldizsár kúriájára, mint komor árnyék, sötéten és gúnyosan integetve a család nemesi címere felé: — Most már aztán mérgedbe akár meg is pukkadhatsz, komám! • Komám azonban nem pukkadt meg. A nemesi címerek el tűnnek, megkopnak, vagy végképp el is rozsdásodnak, de nem pukkadnak meg. A megpukkadás az elhizot parve- nük előjoga és mentsvára. A nemesi címerek ízlésesen élnek és Ízlésesen múlnak el A parvenük Ízléstelenül élnek, tehát stílszerűen halnak meg, vagyis megpukkadnak. Isten segítse őket! Világosan beszélve a kérdéses ügyről, miután a kótyagos világ úgyse érti többé az értelmes szót, Porlaky Boldizsárné évekig hullatta anyai szivének fájdalmas gyöngyeit, a könnyeket, Boldizsár ur pedig öregségére mégis megtanulta a Miatyánkot. A huszármi- atyánkot tudniillik. Mindez azonban mitsem fogott Porlaky Benjáminon. A derék Benjámin, annyit mondhatunk, kutya kis figurája volt novellánknak! Többet is mondhatnánk, de már az magában is sok, hogy a kutya kis figura ki nem fogyott az ötletekből: a borbélyi pályán nem bukott meg. A konjugációt a bög.revári gimnázium ^udós professzora három eisztendő alatt se bírta a. Benjámin fejébe verni. Ellenben Kornyácska Vendel három hét alatt úgy a fejébe verte Benjáminnak a szappanhabverést, hogy- Benjámin éjjel-nappal, vagyis se ébren, se álmában nem csinált egyebet, mint szappanhabot Megváltjuk, nem lelkesedünk túlságosan a szappanhabért. Nagyérdemű tudósaink ugyan váltig bizonyitgaják, hogy a szappanbnrorék a mi tárgykörünk, a költészet délibábjának egyik al-, vagy válfaja, de mi az al- és válfajoknak se adjuk be a derekunkat. Sőt, ha nem is az ősiáég, csak a magunk nevében komolyan megrójuk Porlaky Benjámint, amiért oldalba rúgta a gimnáziumi latin ejtege- 'tést, ellenben örök hűséget esküdött a Kornyácska Vendel szappanhabjáinak. Ha az ember az ekeszarvát markolhatja meg nem érdemes a szappanhabokiban kaparászni! Mesénk folytatását azonban mindezek ellenére se tagadhatjuk le. A gimnáziumi sze- kundák ugyanis mihamar az idő és a feledés tengeréibe merültek, mialatt Porlaky Benjámin egyáltalán nem merült el a borbély- tenger illatos szappanhabjaiban. Nem. Sőt Benjáminunk apródon kint az élet us zóbajnokává növekedett. Úgy látszik, a borbélymü- ■hely szappanbuborékjai reálisabbak a polgári költészet röpke buborékjainál. De nem óhajtjuk kimenteni a nyájas olvasó kimerithetetlen türelmét. Száz szónak is egy a vége: Porlaky Benjámin a borbélyi pályán úgynevezett mesés karriert csinált Vagyis megfejtette az élet és a siker örök •titkát. A nagy kérdést: ' — Mi tül dögliik a légy? Mi, mint bérházi őslakosok, majdnem bennszülöttek, örök világháborút viselünk a rovarokkal, tehát máig se tudjuk, midül döglik a lény. Ha tudnánk, megmondanánk. Sőt, ha •tudnánik, azóta már egyetlenegy légy se volna a világon. Tessék tehát Porlaky Benjáminhoz fordulni, ő tudja. Mi csak azt tudjuk, hogy Béni már önálló fodrász és borbély. A maga tulajdon házában, Bögrevárott. Egyszóval, még ha megpukkadnak is a cimereis ősök a porlaki kúriákon, Benjáminunknak még akkar sincs katyabaja se, sőt hál istennek, a körülményekhez képest elég jó dolga van, már csak azért is, mert divatosan berendezett foörásztermét az előkelő mindkét nembeli közönség fölötte szorgalmasan, sőt olykor túlbuzgóam is látogatja, mert Benjámin már első, vagyis legelső fodrász: a női haj legnagyobb művésze. A zajos farsang egyik csöndes reggelén például betoppant Bégády Boriska is. Mindnyájan egyetértünk: már ideje volt , hogy betoppanjon. Boriska valaha, még a hírhedt gimnáziumi szekundák előtt, tehát a porlaki elemibe,u együtt járt Bénivel iskolába. Boriska meglepődött, Benjámin pedig kissé zavarban volt. Érzékenyen dadogott. — Milyen szép kisasszony lettél! Boriska nevetett. — Hát te! Te meg... — Én csak szegény borbély vagyok. — Aki a maga palotájában lakik, az nem szegény. Az király. Benjámin nagyot lélekzett. — Milyen szép hajad van! — Igazán? Épp azért is jöttem. — És a termeted! — folytatta lelkesen Béni. — A szemed, Boriska! Azt hiszem, te vagy a legszebb leány a vármegyében. Igaz, hogy kiskorodba is mindig szép voltál. — Ne beszélj! — Hogyne beszélnék. Én tudom. Itt mindegyik megfordul. — De ha rendbehoznád a hajaimat. Ma este bál lesz. Béni nagyot legyintett — Tudom. — Én is ott leszek. — Hát az természetes. A bálkirálynő. — Ugyan ne csufolódj. — Én? Én csufolődom? Há egyszer mondom. Te leszel a legszebb. Boriska észre se vette, már akkor Béni le is vágta a kontyát. Majd össze-vissza kuszál- ta, sütötte, bodoritotta, kettéválasztotta, kö- rüliborotválta, lefésülte, göndöritette és fölborzolta a haját, amint Eton és cinkostársai, a divatharamiák kívánják. Mi mindig nagyon szerettük a szép leányok kontyocskáit és ennélfogva méla borúval nézünk az elmúlt szép időkre, amik elvitték a Boriska kontyocská- ját, amint Porlaky Benjámin olyan kegyetlenül elbánt vele. A kutyaházi Béni azonban nem sajnálta és alkalmasint maga Boriska se sajnálta. Boriska elégedetten nézegette magát a tökökben. Meg volt elégedve — a tükörrel. Sőt másnap a bállal is meg volt elégedve. Amint előre megjósoltuk, csakugyan ő volt a legszebb, bálkirálynö a bálban. És azután is, mindenütt ő volt. A zsurokon és piknike- iken, a majálisokon és korcsolyapályán, meg a többi s/jép'Ségver senyen is. A por lakiak nem győzlek csődálkozn i. — Hogy lehet az? Miit csinál az a kis boszorkány? Boriska csöndesen és diszkréten mosolygott. — Nem vagyok bolond, hogy eláruljam! Boriska tudta, hogy hogyan lehet. Tudta, hogy mit csinál. A többi lányt csak a manikűr, meg a többi kozmetikus, vagyis a mesterség szépíti, de őt... Boriskát az ihlet szépíti. A maga ihlete és a Béni ihlete. A szerelem. Az ondolálás és a frizura napról-napra süngősébbé lett, tehát sűrűbb is. A szaktanácskozások közben, amik kísérték a művész ihletett fésűjét, mindegyre gyakrabban és bensőségesebben ujuitak föl az — emlékek. A porlaki kis iskola éis a poriak! nagy eperfa, ami körül az izgalmas cserebogárvadászat zajlott. — Te akikor is a legszebb voltál!... — Hát még mikor is? — Mikor? Mindig. Most is. Akikor Poriakon voltál a legszebb, most meg... most meg az egész világon! Boriska elpirult. Csóválta gyönyörű fejecskéjét. — Ne bolondozz! Inkább hozd rendbe a fejemet. Béni tréfás borbély volt— Szívesebben elcsavarnám, ha tudnám. Boriska rámeresztette nagy nefelejts-szemót. — Ne okoskodj, Béni! Béni a földhöz vágott fésűt, ollót. — Az előbb azt mondtad, hogy ne bolondozzak. Most meg azt mondod, hogy ne okoskodjam. Mit csináljak hát? — Hozd rendbe a hajaimat. Béni megszegte a fejét. —Nem hozom! Majd bolond vagyok! Hogy másnak szépítselek! Légy a feleségem, akkor mindig te leszel a — legszebb. Akaratiamul, véletlenül, az ösztön meleg ihletében összetűzött a tekintetük. Úgy néztek egymásra, mintha most látnák először egymást. Vagy azt. Öt. Az ihletet, amii úgy szépít. Ami a legszebbé tesz. — Ez a bolond Béni. Mindig ilyen bolond volt. Boriska elbámult. Választania kellett. Legszebb maradjon-e, mint borbélymé. Vagy ne legyen borbélyáé, de a legszebb se? Hol van olyan leány, aki lemondana a szépségéről? — Az a bolond Béni! Boniskának lángra lobbant az arcocskája és a szive megdobbant. Mert az a bolond Béni már nem a haján, hanem a kezecskéjén babrált, sőt fehér hattyunyakán is -.. É's vakmerőén, a Boriska gödrös állaoskáját simogatta. A fodrá.sz te rém, persze, éppen üres volt... Az igaizat megvallva, a fodrászterem mindig üres, mikor a Boriska haját rend'behozták és — a szivében megbontják a rendet. De annál jobban tele van a Béni szive, Boriskával és a Boriska világszépségével. Joggal remélhetjük, hogy őszre már nem kell Boriskának befáradnia Poriakról Bögrevá"ra. És az a bolond Béni! Igen, akkorára már annak a bolond Béninek is megjön az esze. Ha ugyan még jobban el nem megyen. — A keresztényszocialista párt Verebély- körzeti hívei figyelmébe! Az országos keresztényszocialista párt központja közli: Az országos keresztényszocialista párt országos központja a verebélyi titkári iroda vezetésével Cséfalvy Gézát bízta meg, aki uj hivatalát január 24-én vette át. Cséfalvy Géza a titkári napokat továbbra is Kipke János verebélyi házában fogja tartani és pedig minden csütörtökön d. e. 8 órától d. u. fél 5 óráig, amire ezúton is felhívjuk az érdekelt pár tki veink figyelmét. LEGÚJABB SPORT A CsAF-MLSz hírei Pozsony, február 6. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése.) Ismeretes, hogy a pozsonyi kerület közgyűlésén nagy felháborodást keltett Szeisz és Kertész egyesületi képviselők felszólalása, akik súlyosan sértő kifejezéseket, használtak a Bírák Testületé ellen. A Bírák Testületének feljelentése alapján az igazgatótanácg tegnap este 8 órakor foglalkozott az üggyel. Kertész Kálmánnak sikerült a vizsgálat lefolytatása alkalmával igazolni azt, hogy félreértették kijelentéseit, ennek következtében az igazgatótanács Kertészt felmentette a vád alól. Szeisz esetében, a felmerült várlak igazolást nyertek és őt az igazgatótanács három évre felfüggesztette mindennemű funkciójától úgy a szövetségben, mint a kerületben, valamint a CsAF—MLSz kötelékébe tartozó bármely egyesületben. Ugyanezen oknál fogva az igazgatótanács a Húsos FC-t megdor- gálásban részesítette. A szövetség uj tisztikara. Az igazgatótanács tegnapi ülésén a tisztikart, a következőképpen állították össze: nemzetközi előadó és szövetségi kapitány: Kohut Pál, jegyző: Farkas, ellenőr: Klein, szövetségi orvos: BrülI dr., szövetségi ügyész: Prónay dr. Az uj bizottságokat az igazgatótanács igy álli- totta össze: paritásos bizottság: Nagy Dezső, Kohut, Morávek, Schurmann. Amatőrbizottság: Vas. Kovács, Neumann dr., Pollák: szabálymó- dositó bizottság: Briill dr., Kohut, Kordik, Lusz- tig, Schurmann. Aktuális ipari és kereskedelmi kérdések. A kereskedelmi és iparkamarák központjának iparosügyi bizottsága a múl4- napokban tartott ülésén számos aktuális kérdéssel foglalkozott. A bizottság az úgynevezett számviteli és ellenőrző irodák kérdésében úgy határozott, hogy ezek nem jogosultak arra, hogv a ce ek nevében a hatóságikhoz beadványokat intézzenek és hogy a íveket a hatóságokkal való érintkezésében egyáltalában képviseljék. — A női továbbképző iskolák kérdésében a bizottság nem javasolja a női hivatásokra előkészítő iskoláknak a női iparostanonc iskolákkal való egyesítését. — Az építő iparosok követelésének biztosítása tárgyában a bizottság elhatározta, hogy a kamarai központ újabb vizsgálatot indít a szakértői vélemények alapján, hogy ez a kérdés miként voini megoldható a meglevő törvényes intézkedések alapján. — Az égeri kereskedelmi kamara jelentése alapján a bizottság ama nézetének adott kifejezést, hogy a pályaudvari ruhatárak tulajdonosai, illetőleg bérlői az ipar- törvény intézkedései alá esnek és hogy ez az ipar koncesszióhoz kötött ipar. — A kaptárokba való viaszlemezek iparszerü készítése — a bizottság véleménye szerint — a viaszk feldolgozó mesterség kizárólagos jogosítványa alá tartozik. — A kamarai központ nem ajánlja elfogadásra a kereskedelmi iskolák ab szolvenseinek ama kérését, hogy a kétéves kereskedelmi iskola vógbizonyitvá- nya az önálló kereskedői tevékenységre jogosítson. — A kamarai központ az iparosügyi bizottság indítványára azt fogja javasolni a kereskedelemügyi minisztériumnak, hogy ez az ipar jogosítványok kiadásánál az uj iparosnak kézbesítse ki az iparára vonatkozó tör< vényes intézkedések rövid kivonatat. / /
