Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)

1932-02-07 / 31. (2844.) szám

10 1932 február 7, vasárnap. AZ A BOLOND BÉNI Irta: Lőrinc zy György Remarque: finioi i telizel olcsó kiadása Ke 23 — Portóköltség 3.— utánvételezésnél 5'- Ke Miska is akadt a Porlakyak között. Igazi, valóságos Miska, a Porlaky Boldizsár első­rendű trónörököse, akit kismiska korában kereszteltek Mihálynak, hogy miire megnöve­kedik, kis Miska legyen belőle. Porlaky Bol­dizsárnak százötven hold földje van, egy sum­mába tehát annyi, amennyiből az ember sze­gényesen, de becsületesen megélhet, araiig mind a százötven egy kézen van. De mikor aztán háromfelé rángatják 1 Az első számú trónörökös, vagyis Porlaky Mihály erre gondolva, ott veszett a katona­ságnál, Mihály tehát elsőrendű Miska; re­méljük, fölviszi az ezredesi rangig legalább is. Trónörökös No 1L, vagyis Porlaky Péter otthon gazdálkodik a százötven holdon, ami­nek robotjából Boldizsár a.pánk már kiörege­dett. Boldizsár ur ekkor nagyon elröstelte ma­gát. — Hát innen már sohase kerül ki diplo­más ember? Hát ennyire süllyedt már a Por­lakyak nimbusza? Porlaky Boldizsár belevörösödött a kritikus kérdésbe és a guta nevezetű agyvérömleny eme rokoni közbelépésének lett a következ­ménye, hogy Porlaky Béni tizenkét esztendős korában a bögrevári gimnázium első osztá­lyába került, azzal a nyilvánvaló atyai pa­ranccsal, hogy orvosi, ügyvédi, mérnöki, ta­nári, egyszóval: akármilyen, de valamilyen diploma nélkül haza se jöjjön. Porlaky Boldizsár alkalmasint elfelejtette, hogy a diplomát nem az első gimnazistáknak kaligrafirozzák. Porlaky Benjámin mihamar eszébe juttatta. Aratásra diploma nélkül ugyan, de két jól megtermett szekunda kísé­retében érkezet haza a szülőit hajlékiba, vagy­is őszintén szólva; Benjámin mindjárt az el­ső osztályban megbukott. Porlaky Boldizsár nem kacérkodóit újra a fent tisztelt gutával, nem is sokat káromkodott, csak keveset, de annál alaposabban elnadrágolta a harmad­rendű méltatlan trónörököst, abban a hitben, hogy Benjáminunkat visszatérítette a diplo­ma ösvényére, melyről hüUenül letánlorgott. Ne apprekeudáljunk Porlaky Boldizsárral. Tévedni emberi dolog. Vagy a Porlakyak büszke stílusában beszélve: nemesembe rí. Boldizsár, mint nemesember, kötelességének tartotta, hogy tévedjen az apai rendszabályok és parancsok kies téréin. Benjámin megis­mételte a bukást is, a bögrevári gimnázium második osztályában is megbukott. Benjámin ekkor kiszámította, hogy azzal a gyorsasági rekorddal, amivel az első és a második gim­náziumon viszontagságosán átbukdácsolt, csak az emberi kor legvégső határa körül juthat a diploma közelébe. Gondolhatjuk te­hát, hogy Benjáminunknak ©gy csöppentés kedve sem volt ahhoz, hogy reménydus éle­tét a bukások szent ügyének, valamint a nem kevésbé népszerűtlen apai elnadrágolásoknak áldozza föl. Minélfogva ezúttal szoros kivé­telképpen megfogadta az apai parancsot, vagyis nem ment haza, hanem kapta magát, beállott a Kornyácska Vendel híres szalon­jába — borbélyinasnak. Mint jellegzetes optimistáik, akiket az élet nevezetű csap székben már eléggé meg tan itat­tak a kesztyübedudálás tréfás művészetéire, föltesszük, a nyájas olvasóról, hogy tisztában van vele, minő jelentősége van a Porlaky- kuriák családi szellemében annak a megdöb­bentő eseménynek, hogy igazi, valáságos, vérbeli Porlaky, ha mindjárt a trónöröklés sorrendjében nemcsak harmadik, de Benjá­min is, csakugyan a borbélyi pályára lépett. Az uraJ-altáji nyelv fölötte gyönge ahhoz, hogy ezt a tragikomikus katasztrófát tökéle­tes költői hűséggel tárja az olvasó elébe. Mindjárt az első állítmányban meg kel len© botlanunk, hogy tudniillik Porlaky Benjá­min a borbélyi pályára lépett, holott már előbb kedélyesen abba maradtunk, hogy Ben­jáminunk borbélyinasnak állott be. Tehát ál­lott -e, vagy lépett? Mi magunk se tudjuk bi­zonyosan. Mi csak azt tudjuk, hogy a bizony­talan fogalmazásu rémhír bélyege úgy borult rá a Porlaky Boldizsár kúriájára, mint ko­mor árnyék, sötéten és gúnyosan integetve a család nemesi címere felé: — Most már aztán mérgedbe akár meg is pukkadhatsz, komám! • Komám azonban nem pukkadt meg. A ne­mesi címerek el tűnnek, megkopnak, vagy végképp el is rozsdásodnak, de nem pukkad­nak meg. A megpukkadás az elhizot parve- nük előjoga és mentsvára. A nemesi címerek ízlésesen élnek és Ízlésesen múlnak el A parvenük Ízléstelenül élnek, tehát stílszerűen halnak meg, vagyis megpukkadnak. Isten se­gítse őket! Világosan beszélve a kérdéses ügyről, mi­után a kótyagos világ úgyse érti többé az értelmes szót, Porlaky Boldizsárné évekig hullatta anyai szivének fájdalmas gyöngyeit, a könnyeket, Boldizsár ur pedig öregségére mégis megtanulta a Miatyánkot. A huszármi- atyánkot tudniillik. Mindez azonban mitsem fogott Porlaky Benjáminon. A derék Benjá­min, annyit mondhatunk, kutya kis figurája volt novellánknak! Többet is mondhatnánk, de már az magában is sok, hogy a kutya kis figura ki nem fogyott az ötletekből: a bor­bélyi pályán nem bukott meg. A konjugációt a bög.revári gimnázium ^udós professzora há­rom eisztendő alatt se bírta a. Benjámin fejé­be verni. Ellenben Kornyácska Vendel há­rom hét alatt úgy a fejébe verte Benjámin­nak a szappanhabverést, hogy- Benjámin éj­jel-nappal, vagyis se ébren, se álmában nem csinált egyebet, mint szappanhabot Megváltjuk, nem lelkesedünk túlságosan a szappanhabért. Nagyérdemű tudósaink ugyan váltig bizonyitgaják, hogy a szappanbnrorék a mi tárgykörünk, a költészet délibábjának egyik al-, vagy válfaja, de mi az al- és válfa­joknak se adjuk be a derekunkat. Sőt, ha nem is az ősiáég, csak a magunk nevében komolyan megrójuk Porlaky Benjámint, ami­ért oldalba rúgta a gimnáziumi latin ejtege- 'tést, ellenben örök hűséget esküdött a Kor­nyácska Vendel szappanhabjáinak. Ha az em­ber az ekeszarvát markolhatja meg nem ér­demes a szappanhabokiban kaparászni! Mesénk folytatását azonban mindezek elle­nére se tagadhatjuk le. A gimnáziumi sze- kundák ugyanis mihamar az idő és a fele­dés tengeréibe merültek, mialatt Porlaky Ben­jámin egyáltalán nem merült el a borbély- tenger illatos szappanhabjaiban. Nem. Sőt Benjáminunk apródon kint az élet us zóbajno­kává növekedett. Úgy látszik, a borbélymü- ■hely szappanbuborékjai reálisabbak a polgári költészet röpke buborékjainál. De nem óhajtjuk kimenteni a nyájas olva­só kimerithetetlen türelmét. Száz szónak is egy a vége: Porlaky Benjámin a borbélyi pá­lyán úgynevezett mesés karriert csinált Vagyis megfejtette az élet és a siker örök •titkát. A nagy kérdést: ' — Mi tül dögliik a légy? Mi, mint bérházi őslakosok, majdnem benn­szülöttek, örök világháborút viselünk a rova­rokkal, tehát máig se tudjuk, midül döglik a lény. Ha tudnánk, megmondanánk. Sőt, ha •tudnánik, azóta már egyetlenegy légy se vol­na a világon. Tessék tehát Porlaky Benjá­minhoz fordulni, ő tudja. Mi csak azt tudjuk, hogy Béni már önálló fodrász és borbély. A maga tulajdon házában, Bögrevárott. Egyszó­val, még ha megpukkadnak is a cimereis ősök a porlaki kúriákon, Benjáminunknak még akkar sincs katyabaja se, sőt hál istennek, a körülményekhez képest elég jó dolga van, már csak azért is, mert divatosan berende­zett foörásztermét az előkelő mindkét nem­beli közönség fölötte szorgalmasan, sőt oly­kor túlbuzgóam is látogatja, mert Benjámin már első, vagyis legelső fodrász: a női haj legnagyobb művésze. A zajos farsang egyik csöndes reggelén például betoppant Bégády Boriska is. Mind­nyájan egyetértünk: már ideje volt , hogy be­toppanjon. Boriska valaha, még a hírhedt gimnáziumi szekundák előtt, tehát a porlaki elemibe,u együtt járt Bénivel iskolába. Bo­riska meglepődött, Benjámin pedig kissé za­varban volt. Érzékenyen dadogott. — Milyen szép kisasszony lettél! Boriska nevetett. — Hát te! Te meg... — Én csak szegény borbély vagyok. — Aki a maga palotájában lakik, az nem szegény. Az király. Benjámin nagyot lélekzett. — Milyen szép hajad van! — Igazán? Épp azért is jöttem. — És a termeted! — folytatta lelkesen Bé­ni. — A szemed, Boriska! Azt hiszem, te vagy a legszebb leány a vármegyében. Igaz, hogy kiskorodba is mindig szép voltál. — Ne beszélj! — Hogyne beszélnék. Én tudom. Itt mind­egyik megfordul. — De ha rendbehoznád a hajaimat. Ma es­te bál lesz. Béni nagyot legyintett — Tudom. — Én is ott leszek. — Hát az természetes. A bálkirálynő. — Ugyan ne csufolódj. — Én? Én csufolődom? Há egyszer mon­dom. Te leszel a legszebb. Boriska észre se vette, már akkor Béni le is vágta a kontyát. Majd össze-vissza kuszál- ta, sütötte, bodoritotta, kettéválasztotta, kö- rüliborotválta, lefésülte, göndöritette és föl­borzolta a haját, amint Eton és cinkostársai, a divatharamiák kívánják. Mi mindig nagyon szerettük a szép leányok kontyocskáit és en­nélfogva méla borúval nézünk az elmúlt szép időkre, amik elvitték a Boriska kontyocská- ját, amint Porlaky Benjámin olyan kegyet­lenül elbánt vele. A kutyaházi Béni azonban nem sajnálta és alkalmasint maga Boriska se sajnálta. Boriska elégedetten nézegette magát a tökökben. Meg volt elégedve — a tükörrel. Sőt másnap a bállal is meg volt elégedve. Amint előre megjósoltuk, csakugyan ő volt a legszebb, bálkirálynö a bálban. És azután is, mindenütt ő volt. A zsurokon és piknike- iken, a majálisokon és korcsolyapályán, meg a többi s/jép'Ségver senyen is. A por lakiak nem győzlek csődálkozn i. — Hogy lehet az? Miit csinál az a kis bo­szorkány? Boriska csöndesen és diszkréten mosoly­gott. — Nem vagyok bolond, hogy eláruljam! Boriska tudta, hogy hogyan lehet. Tudta, hogy mit csinál. A többi lányt csak a mani­kűr, meg a többi kozmetikus, vagyis a mes­terség szépíti, de őt... Boriskát az ihlet szé­píti. A maga ihlete és a Béni ihlete. A sze­relem. Az ondolálás és a frizura napról-napra süngősébbé lett, tehát sűrűbb is. A szaktanács­kozások közben, amik kísérték a művész ih­letett fésűjét, mindegyre gyakrabban és ben­sőségesebben ujuitak föl az — emlékek. A porlaki kis iskola éis a poriak! nagy eperfa, ami körül az izgalmas cserebogárvadászat zajlott. — Te akikor is a legszebb voltál!... — Hát még mikor is? — Mikor? Mindig. Most is. Akikor Poria­kon voltál a legszebb, most meg... most meg az egész világon! Boriska elpirult. Csóválta gyönyörű fejecs­kéjét. — Ne bolondozz! Inkább hozd rendbe a fejemet. Béni tréfás borbély volt­— Szívesebben elcsavarnám, ha tudnám. Boriska rámeresztette nagy nefelejts-sze­mót. — Ne okoskodj, Béni! Béni a földhöz vágott fésűt, ollót. — Az előbb azt mondtad, hogy ne bolon­dozzak. Most meg azt mondod, hogy ne okos­kodjam. Mit csináljak hát? — Hozd rendbe a hajaimat. Béni megszegte a fejét. —Nem hozom! Majd bolond vagyok! Hogy másnak szépítselek! Légy a feleségem, akkor mindig te leszel a — legszebb. Akaratiamul, véletlenül, az ösztön meleg ihletében összetűzött a tekintetük. Úgy néz­tek egymásra, mintha most látnák először egymást. Vagy azt. Öt. Az ihletet, amii úgy szépít. Ami a legszebbé tesz. — Ez a bolond Béni. Mindig ilyen bolond volt. Boriska elbámult. Választania kellett. Leg­szebb maradjon-e, mint borbélymé. Vagy ne legyen borbélyáé, de a legszebb se? Hol van olyan leány, aki lemondana a szépségéről? — Az a bolond Béni! Boniskának lángra lobbant az arcocskája és a szive megdobbant. Mert az a bolond Béni már nem a haján, hanem a kezecskéjén bab­rált, sőt fehér hattyunyakán is -.. É's vakme­rőén, a Boriska gödrös állaoskáját simogatta. A fodrá.sz te rém, persze, éppen üres volt... Az igaizat megvallva, a fodrászterem mindig üres, mikor a Boriska haját rend'behozták és — a szivében megbontják a rendet. De annál jobban tele van a Béni szive, Boriskával és a Boriska világszépségével. Joggal remélhet­jük, hogy őszre már nem kell Boriskának be­fáradnia Poriakról Bögrevá"ra. És az a bo­lond Béni! Igen, akkorára már annak a bo­lond Béninek is megjön az esze. Ha ugyan még jobban el nem megyen. — A keresztényszocialista párt Verebély- körzeti hívei figyelmébe! Az országos ke­resztényszocialista párt központja közli: Az országos keresztényszocialista párt országos központja a verebélyi titkári iroda vezetésé­vel Cséfalvy Gézát bízta meg, aki uj hivata­lát január 24-én vette át. Cséfalvy Géza a titkári napokat továbbra is Kipke János ve­rebélyi házában fogja tartani és pedig min­den csütörtökön d. e. 8 órától d. u. fél 5 óráig, amire ezúton is felhívjuk az érdekelt pár tki veink figyelmét. LEGÚJABB SPORT A CsAF-MLSz hírei Pozsony, február 6. (Pozsonyi szerkesztősé­günk telefonjelentése.) Ismeretes, hogy a pozso­nyi kerület közgyűlésén nagy felháborodást kel­tett Szeisz és Kertész egyesületi képviselők fel­szólalása, akik súlyosan sértő kifejezéseket, hasz­náltak a Bírák Testületé ellen. A Bírák Testüle­tének feljelentése alapján az igazgatótanácg teg­nap este 8 órakor foglalkozott az üggyel. Kertész Kálmánnak sikerült a vizsgálat lefolytatása al­kalmával igazolni azt, hogy félreértették kije­lentéseit, ennek következtében az igazgatótanács Kertészt felmentette a vád alól. Szeisz esetében, a felmerült várlak igazolást nyertek és őt az igaz­gatótanács három évre felfüggesztette minden­nemű funkciójától úgy a szövetségben, mint a kerületben, valamint a CsAF—MLSz kötelékébe tartozó bármely egyesületben. Ugyanezen oknál fogva az igazgatótanács a Húsos FC-t megdor- gálásban részesítette. A szövetség uj tisztikara. Az igazgatótanács tegnapi ülésén a tisztikart, a következőképpen állították össze: nemzetközi előadó és szövetségi kapitány: Kohut Pál, jegy­ző: Farkas, ellenőr: Klein, szövetségi orvos: BrülI dr., szövetségi ügyész: Prónay dr. Az uj bizottságokat az igazgatótanács igy álli- totta össze: paritásos bizottság: Nagy Dezső, Kohut, Morávek, Schurmann. Amatőrbizottság: Vas. Kovács, Neumann dr., Pollák: szabálymó- dositó bizottság: Briill dr., Kohut, Kordik, Lusz- tig, Schurmann. Aktuális ipari és kereskedelmi kérdések. A kereskedelmi és iparkamarák központjának iparosügyi bizottsága a múl4- napokban tar­tott ülésén számos aktuális kérdéssel foglal­kozott. A bizottság az úgynevezett számviteli és ellenőrző irodák kérdésében úgy határo­zott, hogy ezek nem jogosultak arra, hogv a ce ek nevében a hatóságikhoz beadványokat intézzenek és hogy a íveket a hatóságokkal való érintkezésében egyáltalában képviseljék. — A női továbbképző iskolák kérdésében a bizottság nem javasolja a női hivatásokra elő­készítő iskoláknak a női iparostanonc iskolák­kal való egyesítését. — Az építő iparosok követelésének biztosítása tárgyában a bizott­ság elhatározta, hogy a kamarai központ újabb vizsgálatot indít a szakértői vélemé­nyek alapján, hogy ez a kérdés miként voini megoldható a meglevő törvényes intézkedé­sek alapján. — Az égeri kereskedelmi kama­ra jelentése alapján a bizottság ama nézeté­nek adott kifejezést, hogy a pályaudvari ru­határak tulajdonosai, illetőleg bérlői az ipar- törvény intézkedései alá esnek és hogy ez az ipar koncesszióhoz kötött ipar. — A kap­tárokba való viaszlemezek iparszerü készíté­se — a bizottság véleménye szerint — a viaszk feldolgozó mesterség kizárólagos jogo­sítványa alá tartozik. — A kamarai központ nem ajánlja elfogadásra a kereskedelmi is­kolák ab szolvenseinek ama kérését, hogy a kétéves kereskedelmi iskola vógbizonyitvá- nya az önálló kereskedői tevékenységre jogo­sítson. — A kamarai központ az iparosügyi bizottság indítványára azt fogja javasolni a kereskedelemügyi minisztériumnak, hogy ez az ipar jogosítványok kiadásánál az uj iparos­nak kézbesítse ki az iparára vonatkozó tör< vényes intézkedések rövid kivonatat. / /

Next

/
Oldalképek
Tartalom