Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)
1932-02-04 / 28. (2841.) szám
1932 február 4, csütörtök. ASSZONYSZÍV Irta: MOLNÁR KATA Nóra, aki kislány volt még, akinek a haja barna trolt és fényes, mint az érett vadgesztenyék héja — és akinek olyan gyöngéd és finom volt a bőre, mint az onemónák érzékenysége, — Nórácska e különös percben mind a két kezét a szivére szorította. A szivecske oly erősen tikk-takkolt, mint még soha, — mint egy vadonatúj, pirosra lakkozott, drágamivü kis óra, amelyet éppen csak az imént indítottak meg először. Ketyegett, ketyegett, finom kis rugói lázas örömmel hajtották az apró mutatókat, a mutatók odarajzolták a perceket a kislány arcocskájára rózsánál rózsállóbb pirulással, és amikor elütötte a legelső órát, az érzékeny arcocska rózsáin ki virult az első csók, a röpke, ügyetlen, legelső csók, és az először-remegő leány- kézből kihullott a virágos ág, amelyet egy öreg almafáról tört le neki a barnoszemü diák. — Nóra, kicsike-édes Nóra, örökké szeretni fogom. — Igen — felelte nagyranyilt, csodalátó szemekkel a kislány és kezeit megint a ketvegő-ketyegő szivecskére szorította. Aztán elhullatták virágaikat az aknafák, helyettük a bodzák bontották ki nagy, nehézillatu tányéraikat és a kislány könnyes szédüléssel szorította ismét szivére a kezét, amikor látnia kellett, hogy a barnaszemü diák most egy másik szőke leányt szeret örökké. De a szivecske-őra bár fájt-fájt egy ideig, pontoson ketyegett tovább. És mire a szőlőtövek alján leik éklettek az érett fürtök, a kislány szájára rárebbent egy kákszemü férfi C6ókja. — Nóra, édes kicsa Nóra, mindig szeretni fogom. — Igen — felelte halkan a kislány és behunyta szemeit, hogy jobban hallja a szive dobogását. Jött a tél és a hó betemette fehéren a fehér álmokat, amelyeket a kékszemü férfi hozott és elvitt magával. A kislány öeszeszoritotla száját, amelyen még melegek voltak a csókok és a szép szavak, kezét szivére szorította, amely most nehezen, erősen kalapálva fájt; és mosolygott. És amikor már elhullatta havát a tél és szép kis kerek vessző- kosarakban szagos ibolyát árultak az uccasarkokon piroskezü falusi asszonyok, a kislány még mindig mosolygott. De ez titokzatos, magának-szóló csöndes mosolygás volt és akkor sem múlt el az ajkáról, amikor már nem kislány volt többé, hanem sokat- goudolkozó. mélyszemü nagylány. A szivecske-óra pedig halkan, szépen, észrevétlenül ketyegett tovább. A rejtett mosolygás meg mindig ott ült a csukott ajkakon, de néha, amikor fátyolosán kékek voltak az alkonyotok, a dobogó szívre nyugtalan-fájó figyelemmel nehezedtek a fehér kezek: — így is dobog? így, — hiába, amikor nincs kinek? Csak a perceket dobogja, örökké csak a perceket, ■— perceket, amelyek sohasem érnek el ez óraütésig? Miért kell hát ketyegnie akkor Í5V amikor nincs óra, amit elüssön? Milyen csoda jövetelét kell beérniük perceinek? Mert a ezr ecske-óra, amely ek rugóit finom, hozáértő ujjak egyszer már elindították, nem tudott többé elhallgatni és halk pontossággal pergette a perceket; igy pergette akkor is, ha’kan és pontosan, amikor azt mondta egy okos és higgadt férfi: — Nóra, legyen a feleségem. A leány nem szorított, kezeit a szivére, mert a szivecske nem dobogott olyan erősen, hogy meg kellett volna nyugtatnia, de ajkai, — amelyek megérezték, hogy nemsokára már fájna rajtuk a magányosság mosolya, — felszabadult sóhajjal nyíltak meg: — Igen — felelték és megremegtek a menyasz- gzony-esók hűvösségétől. A rózsák mind virágjukban álltak a nász reggelén és a szivecske-óra verte, verte szorgalmasan és pontosan a perceket. Azt ’n ősz lett és a rózsafák koronáját a fagy elöl földtakaró alá kezdték bujtatni óvatos kertészkezek, és csak akkor ébredt rá riadt didergéssel az asszony arra, hogy a szivecske-óra percei azóta még mindig nem értek el az óraütésig. Most már tudta, hogy nem szabad csodát sem várnia, mert a várt csodát már ismerte és amióta ismerte, nem hitt benne; — de a pirosra lakkozott kis örökóra pontosan, hibátlanul tovább ketye- ' geit — s az asszony tovább várt, — nem csodát már: — egy óraütést. Csal ódáéba-zárt leánykorának különös mosolya az ajkáról most a szemeibe költözött, a homloka mögé; a tekintete mélyen és sötéten ragyogó lett tőle, a gondolatai nyugtalanok és szomjasok. Néha, amikor nagyon illatosak voltak a lilabársonyba- öltözött nyári éjszakák, álmatlanul figyelte a szive dobogását. Sokszor lázas lett, forró didergések rázták végig a várakozás türelmetlenségétől 6 a férfiak lassanként beszélni kezdtek maguk között a kacagásáról és a pillantásairól. A ketyegő kis 6zerekezet pedig fáradhatatlanul járta a percek körbe-körbe-utját és egyszer aztán... nagy, ünnepélyes ütéssel elverve hosszú, hosszú idő óta az első órát. ' Az asszony hirtelen mindkét kezét a szivére kapta, amely most ütemes, nehéz veréssel, zengve- zugva dobolta, verte egyik órát a másik után, gyorsan, egyre gyorsabban, órát óra után, nekiiramodva, megbomolva, belekeveredve a saját rugóiba, szüne nélkül, percek nélkül, órát, egyre csak órát, piros, forró, bolond, szédült órákat, — amig egyszer aztán halkan, lassan. kicsit tétovázva és kicsit akadozva megint a perceket kezdte ketyegni. Azok a percek voltak ezek, amikor az asszony ráeszmélt arra. hogy arcáról immár eltűnt az apró peromutafók rózsás rajza: a pirulás... Ettől kezdve gyakran elnézte a tükörben az arcát; kutató szemekkel figyelte az ajkát, amely a ! csőkokat kapta és a homlokát, amelyen láthatatlan ( Írást keresett; — é* nem várt már semmit,, sem r A herencsvöigyi forradalmi kilengések egyik áldozását is letartóztatták a statá- ffiális rendteremtésben való részvétel gyanúja alatt Losonc, február 3. (Tudósítónk távirati jelentése.) A Herencsvölgyben történt forradalmi rendcsinálás bűnügyéből kifolyólag a csendőrség újabb letartóztatást eszközölt. Schneller Manó losonci turógjáros került a fogházcellába, a többi letartóztatott mellé. Schneller tizenhárom esztendővel ezelőtt áldozata lett a forradalmi zavargásoknak. a falu lakosságából összeverődött fosztogató társaság ugyanis minden ingóságát elrabolta, családjával együtt kikergette a házból és koldusbotra juttatta, a csend- őrség nyomozása, ugylátszik, olyan momentumokat hozott felszínre, amelyek szerint a forradalmi kilengések áldozatának, Schneller Manónak is része volt a statáriá- lis eszközökkel végrehajtott rendteremtésben. Egy prágai autóversenyző s egy detektív izgalmas küzdelem után ártalmatlanná tett egy veszedelmes rablót A Telléry-árvák javára a mai napon a következő hoszorumegváltásoh érkeztek: Bártfal kaszinó 100, L. Á. dr., Nagytapol- csány 100, B. D. 100, özv. László Kálmánná, Nagykapos, 100, Istenes F., Udvard, 50, N. L., Lőcse, 50, N. N. Nagysalló, 50, Scholtz Ernő Tr.-Teplic, 30. A nemes célra ezideig 6423 K érkezett be szerkesztőségünkbe. Prága, február 3. Ma délelőtt nagy izgalmat keltett a prágai Smiohov városrészben egy fegy- verefi rabló drámai momentumok között történt elfogatásaKevéssel kilenc óra után a Légió-hid partján lévő egyik dohánytőzsdébe beállított egy fiatalember és cigarettát kért. A trafikban az eláru- sitónön kívül még egy másik asszony tartózkodott, mire a fiatalember elment. Amidőn az asz- szony eltávozott, a fiatalember visszatért, revolvert szegzett az elánisitónőre és pénzt követelt Az elárusitónő erre az üzlethelyiség mögötti lakásba szaladt A fiatalember felhasználta, ezt az alkalmat s mintegy kétszáz koronát magához vett a pénzíárfiókból s kiszaladt az uccára. Az elárusitónő utánaeredt és segítségért kiabált. Kiáltásaira Tezl Jaroslav vendéglős üldözőbe vette a rablót, aki azonban gyorsabbnak bizonyult és maga mögött hagyta üldözőjét A járókelők hasztalanul igyekezték őt feltartóztatni, mert revolverével állandóan hadonászott előttük. Véletlenül arra járt Frolik detektív, aki beérte a rablót és igyekezett őt földhöz teremteni. Vad küzdelem támadt a detektív és a rabló között, aki mindenáron rá akart lőni a detektivre. Hirtelen ott termett Turek Bohuslav ismert autó- versenyző, aki az egyik kávéházból figyelte meg a menekülő rablót, mire nyomban beült a kávéház előtt álló autójába és teljes gőzzel utána eredt Hamarosan beérte a rablót, aki már akkor a detektivvel birkózott Egyenesen a rablónak ugrott s kicsavarta kezéből a revolvert. A három ember körül nagy tömeg támadt, amely meg akarta lincselni a rablót, akit azonban Frolik detektív és Turek elvezetett a rendőrségre. Ott kiderült, hogy Drázsdik Wal- ter bécsi születésű blatnai illetőségű, 23 éves utazóval azonos. Élesre töltött revolvere volt és zsebében két csomag borsi találtak. Nem kétséges, hogy régóta keresett rablóról van szó, aki támadásainál borst hányt áldozatai szemébe. — Felkérjük igen tisztelt előfizetőinket, hogy a P. M. H. 1932. évi nagy képes naptá- rának cxpediciós és bélyegkölitsége fejében 5 (öt) koronát vagy bélyegekben, vagy az előfizetési dijboz csatolva szíveskedjenek kiadóhivatalunkhoz beküldeni. csodát, sem zengve elütött órát,— azt hitte, hogy már semmit sem vár. Az óra járása pedig-lassúbb lett, .mint eddig. De azért pontosan ketyegte tovább az észrevétlen, apró perceket — és egyszer megrezzentette egy ijedt kis lüktetés, egy biborba-rozsdásodott őszi délutánon, amikor egy férfi azt kérdezte az asszonytól: — Nóra, mi alszik magában, amit föl kellene ébreszteni, hogy sápadt arca rózsás legyen és csukott ajkai megtanuljanak nyitottan is mosolyogni? Az asszony lehajtotta kissé fejét a.sziv-óra felé, hallotta onnan a felhangosodó, éber kétyégést — és már tudta, hogy a ketyegő egyformaság nem a bevógzettöég egyformasága — és anélkül, hogy észrevette volna, várni kezdte azt, amitől sápadt arca ismét rózsás legyen és' ajkai ismét megtanuljanak mosolyogni. És egyszer, amikor megint belenézett tükrébe, ' látta, hogy arcán rózsák égnek, bíborosabbak, mint a hajnal és mint az alkonyat — s hogy ajkai nyitottan mosolyognak, édesebb bübáijal, mint a vágy és mint a teljesülés; egy csodálatosan tiszta és -forró férfiszáj csókolt bele arcának rózsáiba és ajkának mosolyába, ezt kérdve: — Nóra, legdrágább ígérete az életemnek, nem vétkezett még soha senkiért? Az asszony arcán elhaltak a rózsák és ajkán elhalt a mosoly, és fölemelt kezei lehullottak a szivére kemény, kegyetlen, büntető ütéssel — úgy. hogy a ketyegés egy pillanatra, fájdalmas zörre- néssel, megzökkent — és az asszony szemeiből kihullottak a leghalálosabb keserűség könnyei: azok, amelyekkel a v-isszahozbatatlant siratta. És amikor a férfi megértette a könnyeket, letörölte ajkáról az asszony csókját és elment. Már nem is hallotta meg azt a furcsa kis hangot, amellyel a láthatatlan órában megpattant valami. És mégis — a szerkezet, amely örökórának készült és amely szívós volt, mint minden, ami élni akar, tovább járt megsérült rugóival, bár egészen elhalkult, las6u lett, a perceket is csak néha-nélia mulatta már; sokszor elakadt, de aztán tétovázva, nehézkesen megindult megint, s az aszony ilyenkor megremegett arra a gondolatra, hogy hátha egyszer egészen megáll... hátha egészen lejár, mielőtt elüthetne csak egy. egyetlenegy órát még- egyszer, — vagy csak egy hosszú, halálosan hosszú percet legalább... egyetlen rövid percet, egy percet, egyetlenegyet! Csukott szájjal, kitágult szemekkel, némát várt — már régesrégen nem csodát, nem óraütést, nem is percet már — egy pillanatot csupán, amely ennek e végső várakozásnak az értelmét hozza el neki valahonnan. Várt, a félelemtől és a várakozástól mozdulatlanul várt — és fel6ikoltott, a megváltott élet sikoltásával hangosan felsikoltott, amikor kezei fölé lehajtotta a fejét egy férfi és azt mondta: — Nóra, akar még szeretni engem? Egy kicsike, furcsa kis pattanás hallatszott. Az asszony fölfigyelt, ijedten hajtotta is fejét a szívóra felé, hallgatózott kicsit, aztán elfehéredett ajkakkal mondta:* — Megállt... Rémülten és borzongva nézett szét mega körül, aztán hirtelen kifutott az uccára és lélegzet nélkül kezdett szaladni arrafelé, amerre az a titokzatos órás lakott, akit suttogva továbbadott különös hire miatt csak a legutolsó percben mertek fölkeresni az asszonyok. Szűk, sötét és gyanús sikátorokban vezetett az útja. egyre nehezebben tudott csak előrejutni a hulladékos, sötét, kiálló köveken, félelmetesen kihalt uccák dohos levegőjében, né1 • é »jjjJjJJjJ t - >.Ati. J .Ilii 11 . v'li-iv J ma, ablaktalan házfalak fekete árnyékai között. Meg-megbotolva, néha riadtan hátranézve lopózott tovább a keskeny, sötét házak tövében, mig végre néhány piszkos, meredekké koptatott lépcsőhöz ért, amelyek lefelé vezettek s amelyeknek a végén egy vakon sötétlő ajtó mélyedt a falba. Az asszony meggörnyedve lépett le az ajtón egy homályos, alacsony szobába, amelynek nem látta falait. Egy asztal mögött szürkeköpenyes, hajlotthátu emib?r ült, egyik szemén az órások nagyi tóüvegével, amelyet furcsa arcmozdulattal az asztalra ejtett, amikor fölnézett az asszonyra. Érdes, egykedvű hangon kérdezte: — Mit akar? Az asszony egy szót 6etm tudott szólni, csak remegve mutatott keblére, amely mögött mozdulatlan és néma volt a lejárt 6zi-v-óra. — Adja ide — mondta egykedvűen az órás, visszatette szemébe a nagyitóveget és ismét fölnézett az asszonyra. Az asszony egész testében megrázkódott. Rémült, tétova mozdulattal nyitotta ki ruháját és halkan följajdult, amikor szivét beletette a szürkeszinü idegen kézbe. Az órás összehúzott arccal hajóit le az óra fölé, egy pillantást vetett a szerkezetbe, aztán vállat vont és kurtán mondta: — Tulhuzta, törött. Az asszony ijedten és tanácstalanul várt egy kicsit, aztán félénken mondta: — Tudom, hogy törött... de... azt. hittem, talán... Az órás lassan fölemelte feléje féloldalra fordított fejét, úgy nézett az asszonyra, összehúzott félarcával tartva szemén a nagyitóüveget. — Ha nem mondja, nem tudhatom, mit akar, Az asszony megfélemlítve nézett rá. — Azt gondoltam, hogy... talán csak egy másik rugó kellene bele... mert hallottam, amikor raeg- pattant, innen tudom, hogy meg nem járt le... csak... Az órás kivette szeméből a nagyítót. — Minden száz évben egy kerül a kezembe olyan, amelyik egészen lejárt — mondta szárazon Az asszony megrettenve hallgatott. Aztán dadogva mondta: — Nekem azt mondták... hogy itt meg tudják csinálni... A 6zürke órás közömbösen vonta fel vállát. — Akad olyan, amelyiket meg lehet. Ezt nem. Acél rugósa kát, másmilyeneket igen. Ennek várakozásból vannak a rugói. Visszahajolt megint s törött óra fölé, onnan mormogta: — Minden rugója várakozásból van. Várt. Hitt abban, amit várt. Mondtam, hogy tulhuzta. összehunyoritott, kedvetlen szemeivel fölvillantott az asszonyra. — Egy másikat esetleg adhatok. Nem újat, legfeljebb olyant, amit becseréltek, vagy ittmaradt. Hajlott alakjával lassan, nehézkesen fölállt, elbicegett az asszony mellett egy homályban álló polc felé, keresgélt, néha megzörrent valami a kezei között, aztán hátraszólt érdes, száraz hangjával: — Nehezen akad az eddigi órájához hasonló. Az ilyenfajtákat nem igen szokták visszahozni, jószerkezetük, lehet rájuk vigyázni... Nem volt soha gyermeke? ... Az asszony lehunyta szemeit. Nem felelt. Lassan elmozdult az asztal mellől, amelyen ottmaradt az elnémult óra, fáradt lépésekkel megindult az ajtó felé és amikor kilépett rajta, csöndé-j «en becsukta maga mögött | ■ ^ . ->• V, ■. ;jy,. »' ' ' ’ — Éber Antal megválik a Magyar-Olasz Bank vezérigazgatói székétől? Budapest i szerkesztőségünk telefonálja: Közgazdasági körökben Kire jár, hogy Éber Antal képviselő, a Budapesti Kereskedelmi é3 Iparkamara elnöke megválik a Magyar-Olasz Bank vezérigazgatói székétől, hogy ezentúl fokozottabb politikai tevékenységet fejthessen ki* Valószínű, hogy Éber csak a bank elnökségében marad benn. — Halálozások. Csupkay János alsóeszster- gályi ev. lelkész január 29-én 59 éves korában elhunyt. A közszeretetben álló lelkipásztor temetésén az egész vidék nagyszámban képviseltette magát. A gyászszertartást Fe- renczy Samu losónc-tamásit és Heuriczy Béla poltári ev. lelkészek végezték. — Steroticht Vilmos, a losonci betegsegélyző pénztár tisztviselője január 28-án 76 éves korában Losoncon elhunyt. Elhunyta előkelő és kiterjedt családot bontott gyászba. — Budapestről jelentik: Özv. Rákosi Vik törné, született Ré- csey Janka, a hírneves magyar humoristának, Sípul úsznak özvegye hétfőn délelőtt rövid szenvedés után szivgyengeség következtében meghalt. A nagyasszony 64 éves volt, öt gyermeke és hat unokája gyászolja. — Meghalt Héderváry Lehel, ismert magyar függetlenségi politikus. Budapesti szerkesztőségünk telefonálja: Héderváry Lehel volt függetlenségi képviselő, a háború előtti ellenzéki mozgalom is - mert alakja, tegnap 56 éves korában meghalt Pályáját Kolozsváron mint újságíró kezdte, ahol, ,,Ujság“ néven függetlenségi és Kossuth-párti napilapot alapított. Később Gödöllőn képviselői mandátumot nyert. A kép iselőházban heves temperamentumával tűnt ’'. Követlenül a háború kitörése előtt Károlyi Mihállyal együtt Amerikába utazott. Közben kitört a világháború, nem térhetett vissza Magyarországra.. Később az észak franciaországi Brestben internálták, ahol hat hónapig volt fogságban és csak a háború befejeztével mehetett vi6z* sza Magyarországra. A háború utáni magyar politikai életben már nem vett részt. — A volt képviselőt néhány nappal ezelőtt influenza támadta meg, amely végzetes lett ránézve. — Pozsony város uj tanácstagjai. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti: A keddi rendkívüli városi képviselőtestületi ülésen megválasztották tanácstagoknak a következő tkenbat városatyát: Krno Vladimír dr., Kraus Ferenc dr., Förster Viktor dr., Rehák Géza dr., Buzek Vencel elnökségi tagokat. Kovács Béla dr. internátusi igazgatót (szlovák néppárti), Kolár Antal kőművest, Labuda József gépszedőt (kommunista), Kovánk Károly Fülöp nyomdászt (német szoc.-dem), Ba- zsan Antal altisztet (csehszí. nemzeti szodalkta), Knöpfelmncher Izidor gyárost (zsidó párt), Singer Jenő magánhivatalnokot (Leninista), Neuman Ferenc borbélyt (orsz. kér -*-zoe. párti), Frübwirth Sámuel dr. ügyvédet, (német párti), Ludvig K. Vilmos kereskedőt (politikamentes gazdasági csoport) és Vaverka Ferenc dr. keresk. és iparkamarai vezértitkárt (Unitás ópitőegyesüíet cso- port). — Nász Eöttevényi Olivér dr családjában. Budapestről jelentik: Eötevényi Eöttevényi Öli* vér dr. udvari tanácsos, a Johaunita-rend lovagja, a volt kassai jogakadémia egykor: dékánjának leánya, Edith és vitéz Kelemen József esküvője február 8-án fél 7 órakor lesz a budapesti Calvin-téri ref. templomban. — A Szepesi Híradó jubileuma alkalmából Förster Lajos dr. ötszáz liter tejet adományozott Igló város szegényeinek. — Módosítják a magyar kadonapapok egyenruháját. Budapestről jelentik: A magyar honvédelmi miniszier rendelőtől adott kii a magyar honvédségnél szolgálatot teljesítő lelkészek egyen ruhájának módosításáról. A rendelet részletesen szabályozza a honvédségnél szolgálatot teljes kő katolikus és protestáns lelkészeknek egyen ruha viselését, diszöl tüze lüket, társasági öltözetűket, egyszerű öltözetüket és menetöl főzetüket is. xx Az Erdélyi Szépmiives Céh íróinak legújabb könyvei kaphatók a Prágai Magyar Hírlap k iád ó,bi vada Iában. Részletes iegyzék hirdetéseink között, jJL.,. Kó . ..... I.‘ . . h.C 'Hkv'j! 7 mmammmi
