Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)
1932-02-27 / 48. (2861.) szám
lílüü február i 1, szombat. 'Jpjfó&iiAÍ’i y lAür&^kR'rt 1 KJQA& A magyar kormány EtülitnbSzS iiüéiledéseklee! segít a gazda nehéz helyzetén Budapest, február 26. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Ismeretes, hogy az egységes párt agrárképviselői különböző kéréseket terjesztettek a kormány elé a gazdatársadalom megsegítése érdekében. Az egységes párt tegnap esti értekezletén három szakminiszter kifejtette, hogy milyen intézkedéseket fog tenni a kormány a mezőgazdaság támogatására. Purgly földmiveűésügyi miniszter bejelentette, hogy a borkrizis megszüntetése érdekében a borexportőrök a tokaji borokat az exportvalufca beszolgáltatása nélkül kiszállíthatják az országból. Ugyanilyen kedvezmény melllett a kormány engedélyt ad kétezer lónak a brit birodalomba való szállítására. Ezenkívül a gazdák termelési hitelt kapnak a Magyar Nemzeti Bank kamatlábánál másf'éH százalékkal magasabb kamat mellett. Miéri haragszik a bécsi romáit kövei „a iorochói vásárira Bécs} február 25. Bécsiben az elmúlt szombaton „toroekói vásár" voilt. A Koncerthaus termeiben, egy mulatság vidám hangulatában folyt ez a „toroekói vásár", amelyet Rein- hardt bécsi színházának, a Ybeater in dér Josefstadnak tagjai rendeztek. A toroekói menyasszony bécsi sikere alkalmából. Az esi j előkelő vendégei között, amelyre a politikai j és társadalmi élet szereplő egyéniségeit, azj (egész diplomáciai testüúetet meghívták, ott volt a bécsi magyar követ is, ellenben nem vett részt a mulatságon a bécsi román követ. A Neues Wiener Journal a bécsi román követségnek a tor öcsikéi vásárról való elmaradásával cikkben foglalkozik s román oldalról kapott információkkal fűz magyarázatot ahhoz, hogy Bredioeanu követ nem tett eleget a meghívásnak. Megtudjuk a közleményből, hogy a bécsi román követség már A toroekói menyasszony bemutatója után kifogást emelt a darab bizonyos részletei ellen, ami azért is érdekes, mert az Indig-féle vígjáték budapesti bemutatásánál ily kifogás román részről nem hangzott el. A közbelépés a miatt történt, mert a darab egy román falusi jegyzőt, mint korcs mázni szerető potya vendéget állít be és „román királyi községi jegyzőként" szerepeltet, holott ily falusi jegyző Romániábau nincs. A bécsi román követség barátságtalan kiállítását látta a darabban a román köz- igazgatásnak, ezért interveniált a színháznál, amely a felszólalásnak az óhajtott értelemben eleget is tett. Elkövetkezett azután a „toroekói vásár" szombati estje, amelynek dekorációi között csupán magyar zászlók és a régi erdélyi zászlók kaptak helyet, román zászló azonban nem volt látható sehol. A lap ehhez a magyarázathoz azt fiizi hozzá, hoigy a távolmaradás igazi oka azért mégsem ez lehetett, mert hiszen a bécsi román követség előre nem tudhatta, hogy a román zászló hiányozni fog a toroekói vásár díszítései között. Lehet persze, hogy a bécsi román követség az estély napján, de előzetesen informálódott a dolog- Tól. A bécsi román követ távolmaradásának valószínű oka azonban nyilván az a neheztelés, hogy e színdarabot, amelynek szerinte románellenes tendenciája van, — Becsben egyáltalában előadtak. Elintéződött az „affér" Bécs, február 25. „A toroekói meny asszony" körüli „diplomáciai" affér mára elintéződött. Ugyanis Indig Ottó, ,a színmű Írója megjelent Brediceanu román követnél és bebizonyította a darab eredeti szövegének „lozalitásáth A követ tudomásul vette, hogy a szerző nem akarta a román falusi jegyzőt részegesnek és alattomosnak jellemezni, amint az a német fordítás első szövegezéséből kiolvasható volt. A követ egyúttal kijelentette, hogy nem csinál „szolgálati ügy“-et a Theater in dér Josefsadt „toroekói vásár"Anak „zászlókér- dés“-éből. (Jó dolga lehet a bécsi román (követnek,- hogy ilyen „problémák‘‘-kaj ideje van foglalkozni! Szerk.) — Délutáni teához vörös pullover. György herceg. az angol király máeodszülött fia. állandóan versenyez bátyjával, a walesi herceggel, a divnt- kreáiás terén. Az angol arany ifjúság nemcsak a wa!esi herceg, hanem ujabbnn György herceg öltözködését is bgyelemme! kíséri és hűségesen utánozza. Egy délutáni teára a napokban — a társaság elszörnyedése közepette — sötétkék ruhában, ntatta bíborvörös pulóverrel állított be György herceg. Másnap már az összes vörös pullo- vereket szét kapkodták a londoni gyapjuáru-j kereskedésekből. I HaUíaxbankongresszusra ültek össze az Amerikai Egyesült Államok szeszcsemp ész-szervezetei A hírhedi csempészbandákat huszonöt delegátus képviseli a kongresszuson — A newyorki »lihörbáró« késedelme miatt másnapra halasztották az érdemleges tárgyalási Halifax, február 2a. Tegnap ünnepélyes keretek között nyitottak meg egy kongresszusi, amely egyedül áll a maga nemében. Köztudomású dolog, hogy Amerikában a szeszcsempészet nemcsak a legjövedelmezőbb üzletágak egyike, hanem egyúttal a kereskedelem egyik legjobban beszervezett és adminisztrált ágazata. A törvények és a végrehaj- tóközegek minden szigora és ébersége ellenére is vígan burjánzik az alkoholcsempészés egész Amerikában, az egyes országrészek szesszel való ellátását kitünően organizált és összpontosított esempészbandák végzik, kiknek vezérei és tagjai nagyrészt a csikágói alvilág rettegett haramiái közül kerülnek ki. A szeszcsempészet díszes testületének oszlopos tagjai voltak többek között A1 Capone, az agyonlőtt Jack Diamond és az alvilág sok más „kitűnősége". Hogy mennyire tudatában vannak az amerikai szeszcsempészek organizációik erejének és befolyásának, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a kongresszus, amely tegnap ült össze Halifaxban. A Neu Scoíia hotel nagytermét káprázatosán kidisziíették erre az alkalomra és a szálló száz alkalmazottja sürgötit-forgitt. hogy az „előkelő" vendégeket kiszolgálja. Áz Egyesült Államok területéről huszonöt többé-kevésbé közismert csempészorganisá- ció küldte e! delegátusát a kongresszusra. Délelőtt kezdődtek a tanácskozások, először a formalitásokon estek át, majd. az előkészítő bizottságok dolgozták fel a plénran elé kerülő anyagod. A kongresszus tanácskozásai azonban a programtól eltérően nem kezdődtek meg délután s ennek a késedelemnek elsősorban az az oka, hogy az'egyik legfontosabb személyiség, Wannie Higgins, a newyorki likörbáró nem érkezett meg idejére. Nélküle nem akartak hozzákezdeni a tárgyaláshoz, inkább másnapra halasztották a kongresszus ülésezését. A delegáltak különben vígan és kedélyesen töltötték el az első kongresszusi napot, csoportokra oszolva tárgyalták meg közös gazdaság] és pénzügyi érdekeiket, délután pedig a rendezőség jóvoltából kirándulásokra mentek és mint a jelentés mondja, a legjobb hangulatban szórakoztak. Ebből a kitűnő hangulatból, de a delegált szeszcsempészek nyilatkozatátiból is arra lehet következtetni, hogy a csempésziizlet nem érezte meg a gazdasági krízist és a szeszcsempészés ma is éppen olyan rentábilis ága az amerikai kereskedelemnek .mint a gazdasági konjunktúra idejében volt. A kongresszus eszméje a delegáltak körében általános helyesléssel találkozott és már most elhatározták, hogy ezentúl minden évben összeülnek, megbeszélik közös ügyeiket, létrehoznak esrv országos központi egyesületet és az adott esetekben egységesen fogják képviselni az Egyesült Államok szeszcsempész-szervezeteinek közös érdekeit. MADRIDI NOTESZ L Madrid, február. Akármelyik irányból érkezzék is az idegen Spanyolországba, a határállomáson mindenkinek le -kell szálLania, mert a vasúti sínek távolsága itt más, mint — Oroszország kivételével — bárhol másutt Európában. Mintha ez az átszállás Is jelképezné, hogy valami egészen Ismeretlen világba kerülünk. Spanyolország mindenki számára meglepetés — és senkinek se olyan, ahogy elképzelte. Lépten-nyomom akad valami, am-i-n csodálkoznia keli, amin mosolyognia., — s hol kellemes, hol kellemetlen meglepetéssel, helyesléssel, vagy bosszankodássa'l azt mondani: furcsa! Lássunk hát valamit ezekből a spanyol furcsaságokból, ezekből az igazi Cosa de Espana- kból, amiket a Pyreneusok kínai falai olyan frissen megőriztek. Cocido a la Madrilena Minden spanyol városban, do különösen Madridban, a hétnek legalább két napján, táblácskák jelennek meg a vendéglők ablakaiban, finom nyomtatással, vagy kezdetleges kézírással, aszerint, hogy előkelő restaurantról, vagy egyszerűbb fond-a-ról vau-e szó: Cocido a la Madrilena, szószerint: Cocido madridi módra. Cocido tulajdonképpen: gulyásleves — s lényege a következő: az ember mindenekelőtt kap egy tányér -húslevest, nagyon szétfőtt, vékony makarónival és reszelt sajttal. Külön tálon a húsfélék: főtt marhahús, főtt csirke, egy darab kolbász, egy féltenyérnyi szalonna, sonka, vagy füstölthus, rajta a zöldségeknek egész hada: félfej kelkáposzta, káposzta, karfiol, spárga, krumpli, főképpen: garbanzo, ez a nagymogyorónyi spanyol sárga borsó — s külön csészében krémsz erüen sűrű paradicsompüré. Ez a legnépszerűbb madridi étel — már szinte szórakoztam vele, egyszerűbb embereket — idegenvezetőt, házmestert, fod-rásznőt — sorra kérdezni: mi volt ebédre? — Cocido! — felelték mind annyiszor, mert ennek a leves- potpourrinak főerénye, hogy mindenki a saját ízlése és zsebe szerint készítheti el... viszont — árulta el nekem egy előkelő hotel szakácsa — az igazi cocádéba pontosan tizemhétféle hús kell! Paella Valenciana: ez a másik —> szerintem sokkal jobb — specialitás: valenciai rizskása. Erősen sáfrányos rizs, amibe csirke- és borju- buekookákat kevernek és mindenféle zöldséget, elsősorban metéltre vágott pimiento-t, a haragosvörös, de teljesen gyönge spanyol paprikát. A paella fő-kelléke mindezeken kivtil: a főtt hal, a kröve-tt. a fölvagdalt homár e különösen azok a, kis körte-kagylók, amiket héjastól együtt, főznek belő a rizsbe; — az osztriga- szerü állatot villával kell kipiszkálni belőlük, vagy kihörpinteni, ahogy a spanyolok szokták. Az egész keveréket csőben Iepiritjá-k. tűzálló tálakban szervírozzák s hihetetlen mennyiségeket bevágnak belőle. A rizs egyébként a legáltalánosabb, legolcsóbb eledel itt, hiszen annyi terem belőle, hogy öntözésükkor egész Délspanyolorezág egyetlen tenger; innen a flancra vonatkozó közmondás is (Blasco Ibanez egy regényeimé), ami a mi „fenn az ernyő, nincsen kas“-unknak feled meg: Arroz y tartana: rizskása és hintó... Limpia botas így hívják a cipőpucolót. Annáik, aki járt már Északafrikában, vagy Törökországban, nem a rettenetes nagy számuk az érdekes, hanem a rendszer, ahogy törbeejtenek. Egészen 'fölösleges például, h-ogy az uocán töltsd a drága (nekik ugyan igazán nem drága!) időt £ ci- pőpucolással. Gyanútlanul ülsz az ebédnél, vagy a kávéházban s észre sem veszed a körülted gyanúsan kerengő ifjút, aki hol a cipődet fixirozza. hol szemrehányóan, ezuggesztiven néz a szemedbe. Elég egy pillanatnyi gyengeséged ... az egyén máris földreveti magát előtted, lábadat a magával cipelt zsámolyra helyezi s két perc alatt, potom harminc centimo- sért, velencei tükröt rögtönöz a legavittabb sa- Tuból is. Nem tudnék hirtelen olyan helyet mondani, ahol ne cserkésznék állandóan három-négy -ilyen limpia botas, egyik hóna alatt a kis bársony vánkossal, amire letérdel, másik hóim alatt a műszereit rejtő szekrénykével — még a mulatókat le vé-gigiuspekciózzák s kasz- tanyett ütemre varázsolnak embert belőled ... Előkelőbb módja a cipőkarbantartásnak a Sálon de Limpia botas. Magas emelvényen bíbor trónszékek sorakoznak itt, ebben ülnek a kuncsaftok és kényelmesen újságot olvasnak, 'legtöbbször grámofo-nszó mellett. Ha várakozni kellene, ne ággódj, mert az ilyen műterem többnyire eseritorio is, ami azt jelenti, hogy pár fillérért kapsz egy íróasztalit a mindent, ami hozzá keli — lebonyolíthatod akár egész heti postádat. Ami kétségbeejtő, csak az, hogy ezek a eiipőatelierek egyúttal a legveszedelmesebb sorsjegyárudák is... már pedig a sorsjegy az, ami Spanyolországban az idegen életét elsősorban megkeseríti! Lépéaröl-lépésre — ezt szó szerint kell érteni! — rádakaszkodik valami szörnyű alak s hosszúkás papírjait. lobogtatva, üldöz... ami annál is inkább elrettentő, mert az árusok mind nyomorékok: törpék, sánták, vakok ... aggastyánok és csecsemők, néma gyerekek s már embernek se látszó múmiák — elképzelhetetlen! Egyébként is: annyi koldust, mint Spanyolországban, sehol se látni! És milyen agresszívek! Kávéház teraszon lehetetlen megmaradni tőlük, bár hamar rájöttem, hogy valami jó magyar szitkozódd^ nagyszerű ördögűző! A spanyol nem ilyen radikális, adni ugyan ő se ad, de előrebocsátja: — Bocsánat, hogy nem adok ... Plaza Permin Gálán Fermin Gálán tér. Éppen Madridban ne lenne, mikor az utolsó kisvárosban is igy keresztelték át most a legszebb teret, ami azelőtt. Király-tér, Alfonz-tér, vagy valami hasonló volt. Kié ez a Fermin Gálán? Egy éve még senki, ma mitológiai mártírja a spanyol forradalomnak, még Leninnél is nagyobb hőssé magasztosulva. Közönséges kvalitású, fegyelmezetlen, fiatal katonatiszt, aki már 1926-ban, hadnagy- korában föllázadt a királyság ellen és várfogságot kapott... mikor három évre rá kiszabadul, újra visszavették a hadseregbe -s elő is léptették ... Spanyolországon kívül, azt hiszem, ez aligha lett volna tehetséges máshol! Ez az éretlen fiú — akit életrajziról most miért, miért nem, az ifjú Goethéhez hasoniib- gatma-k —- az emlékezetes jacai lázadáskor röpcédulákat jelentetett meg a köztársaság kikiáltásáról s arról, hogy minden ellenszegülőt agyonlövet. Igazában nem hős, de peches ember volt, áld nem tudta, hogy a madridi központi komit-é közben lefújta az egész akciót, — úgyhogy a végén is ő maradt a szószban. A hadbíróság, természetesen, -hálálná Ítélte, mint katonát, aki királya ellen fegyverrel fölkelt. A mai Spanyolország ezt a szimpla igazságszolgáltatást közönséges gyilkosságképpen emlegeti most mindenütt: színdarabok, filmek, népies előadások zajlanak nap-nap után „Gálán megdicsőüléséről ..." s igazán szánalmas az agitátorok kezében a gyászoló anya, akivel a rádióban bosszúra serkentő beszédeket mondatnak s akit élő propaganda-bábként keresztülhurcoltak már az egész országon ... Gálán társa, a vele együtt kivégzett Garcia Hernandez már kevésbé népszerű. Csak feleséget és gyereket hagyott hátra, ami a speciálisan anyaimádó Spanyolországban már kevésbé romantikus. Főbűne ezenkívül, hogy olyan „gyáva" veit s elfogadta az ítéletvég- rehajtása előtt a papi vigaszt, aimí-t a „re- publilkánusabb" Fér Gálán természetesen vls-szautasított... Pepe, a madridi lumpok őrangyalai Most pedig mondjuk, nyájas olvasó, hogy megelégelted a politikát s haz-a akarsz menni, — lévén már éjjel félhárom-három a rendes polgári ki menő zárórája Madridban. Házmesterre, csengetésre persze nem is gondolsz, ezt a jó pesti szokást sehol sem ismerik már Bécsen túl Másrészt kapukulcsosai se rendelkezel, mint a müveit Nyugaton .., s „cordon, sül vous plait!“-t is hiába kiáltanál, mint Párásban. A haza jutási recept a következő: Megadsz a ház előtt, ahol lakozol és hármat tapsolsz. A tapsolásba már beletanuIhattál itt, hiszen ez a főjel mindenre — pincért, kocsist, sof- főrt előkelőbb így hívni, mint fütyüléssel, bár utóbbi is teljesen korrekt. Szóval — tapsolsz,,, és semmi eredmény. Tapsolsz mégegyszor... s okikor, ha szerencse fia vagy, felbukkan a láthatár végén egy alabárdos alak, akinek basám aféle örökiméce- fél© pislákol. Á lámpa mellett, az övén, zörgő kulcscsomó, melyből találomra kiránt egyet s kisebb pénzadományért udvariasan feltárja előtted a kaput. Viszont a lépcsőháziban már koromsötét van, a házmester édesdeden alszik s te bizonyára összetörnéd magadat, ha ez a jó lélek nem volna mindennel felszerelve s át nem nyújtana neked egy vékony kis gyertyát, (ezért keli a lámpa)) amellyel azláin békén felsétálhatsz. A sereno — mert igy hívják ezt a hímnemü tündért — éjjel tizenegykor lép működésbe s mindenkinek megvan a saját körlete, átlag tiz-tizeuöt házzal. Amint vissza zárj a a kaput, nekivág a kihalt uccunak s tovább őrködik a csend és rend felett, — igy nemcsak jó pótházmester, hanem bakter. éjjeli őr is egy-sze- mélyben, sőt az italosok buzgó ápolója, haza- támogatója is: szabályszerű őrangyal! Sok sereno-val volt dolgom Spanyolor-szág- sz-erte s mindegyiket Pepe-nek, azaz Jóskának hívták. Hasonlilhatatianabbul jobban működnek, mint a pesti házmesterek, a leghaladóbb szellemű spanyolok i-s esküsznek rájuk, mint a legpontosabb, legpraktikusabb kapunyitási intézményre, — nekem azonban örökös gond és drukk volt: vájjon jön-e idejében Pepe, vájjon meghallja-e a lapsolást, vájjon nem sörözik-e valahol, — annyi alkalom terem erre a madridi éjszakában! — vájjon nem kell-e reggel hatig az uccán kóborolnom, vagy szállást keresni, mint Rómában egyszer, mikor a kapukullcs a retikűflömiből egyenesen egy piu- cerácsba esett?... Nem, nem, semmi baj se volt, Pepe mindig előttem termett az uccák homályából, honnan, honnan nem, sohse tudtam meglesni. Azt sem értettem sokáig, mit csinál az ember, aki éjnek idején nem bemenni akar egy házba, de kijutni belőle? Mi sem egyszerűbb! — világosi torták fel. Ki kell állni egyszerűen az erkélyre s a taps- jelet ott leadni: Pepe erre is hasonló ügy- buzgalommal reagál... Ugy-e, furcsa?! Mr gyér y Ella, — Repülőgépen tért át a mohamedán vallásra egy angol hercegné. Londonból írják: Érdekes szertartás játszódott le az angol imperial Airwais egy repülőgépén Croydon és Le Rour- get között. A 45 éves angol hercegné, Princess of Sarawak a repülőgépen a mohamedán vallásra tért át a tenger fölött 5000 láb magas Ságban. A szertartást Khalid Sheldrako dr„ a Nyugati Izlám Szövetség elnöke végezte. A hercegné az uj hiten a Klmir al-Nissa — a legtisztább asszony •— nevet kapta.
