Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)

1932-02-26 / 47. (2860.) szám

1932 fefaruár 28, péntek. meggyőződhettünk arról, hogy ő maga sem hiszi azt, amit hirdet. Legújabb cikkében Gtratz tudomásul veszi aat a közel egy esztendő előtt beigazolt Mi- fásunkat, hogy Magyarország, Csehszlovákia ős a többi utódállamok mezőgazdasága mai eladósodottságából csakis fokozottabb véde­tem mellett tud kilábalni,, akikor hogyha a tengeren túli és orosz versennyel szemben termékeinek biztosabb és jobb áraikon való értékesi lését fogja élvezhetni. Ez az egy tény megállapítása, melynek iga­zolása céljából másokra hivatkozik, helyes, ellenben összes egyéb feltevései és követ­keztetései helyt nem állók, ügy tünteti fel a dolgot, mint hogyha a kibontakozás elhúzó­dásának csak az akarat és kezdeményezés hiánya volna az oka, Magyarországról szólva pedig kijelenti, hogy semmi akadálya a ki­bontakozás irányában való elindulásnak. Felemlíti az ismert lehetőségeket, az égjük Magyarországnak Ausztriával és Csehszlová­kiával, a másik a Németországgal, Ausztriá­val és Olaszországgal való megegyezése. A maga részéről, minit mondja, egyikhez sem ragaszkodik fanatikusan, csupán tisztázni óhajtja, hogy melyik ut járhatóbb, de végül mégis az Ausztria és Csehszlovák iához való gazdasági közeledés felé hajlik. Ahogy Gratz a megegyezés lehetőségeit be­állítja és az annak útjába tornyosuló nehéz­ségek felsorolását mellőzi, nem egyéb a köz­véleményt súlyosan destruáló lelki ismeret­len ségnél. Szerinte csak cselekedni kell és tehetséges tesz magyaT részről oly megoldást Múlni, mely még az idei termés kedvezőbb értékesítését biztosi tOiatja. ' Gratz tudatja azt, hogy az ilyen alapon lét­rejött kereskedelmi szerződéseket egyetlen esetben sem lehetett az érdekelt államok til­takozása miatt életbe léptetni. Egy hozzá in­tézett kérdésre azt is kénytelen volt beis­merni," hogy semmi támpontja nincs arra nézve, hogy a jelen pillanatban keresztül le­hetne-© vinni esetleges preferenciái is megál­lapodások elismerését, Ezen az egy tényen megdől Gratz egész elgondolása és ráhárul a legsúlyosabb erkölcsi felelősség azért, hogy megvalósíthatatlan terveket dob a köztudat­ba és mulasztásnak tünteti fel azt, ami az ő legjobb meggyőződése szerint is ezidőszerint és egyoldalú kezdeményezésre megvalósítha­tatlan. Csehszlovák vonatkozásban Gratanaik is­mernie kell azokat az okokat, a'inelyek még a kereskedelmi szerződés • létrejöttét is miud- ezideig meghiúsították. Nagyon jól tudja, hogy a 'szerződés felmondása Csehszlovákia részéről történt, hogy a csehszlovák agrá­riusok leplezetlen örömmel állapítják meg időmként a tárgyalások eredménytelenségiét. Tudomása van Gr&tznak arról is, hogy Kö- aépeuró pában egy kisan tant nevű szövetség is létezik, melynek két tagja, Jugoszlávia, és Románia, szintén képtelen agrár feleslegeit elhelyezni, s hogy semmiképpen sem látszik valószinüneik, hogy ezek érdekeinek sérel­mével Csehszlovákia Magyarországot előny­ben részesíthetné. Arról talán nem tud Gratz, hogy Csehszlovákiának Jugoszláviában és Romániában tetemes befagyott követelései vannak, amelyeket csak áruszállítások által tud felszábaiditani, s igy ha semmi egyéb ok sem szólna az ő elgondolása elten, ez magá­ban véve is kizárná az általa propagált meg­oldás ezidőszeiiiiiti megvalósítását. Gratz csodálkozik Berzeviczy. és Szt erényi báró álláspontján és érthetetlen naivitással ismétli azt az elemi ‘iskolába való számtani feladatot, hogy Magyarország évi búza feles­lege 6—8 millió métermázsa, Ausztria szük­séglete négymillió, Csehszlovákiáé körülbe­lül ugyanannyi és kiszámítja, hogy kétszer négy az nyolc. Mintha a megegyezésnek eddig csak az lett volna az akadálya, hogy ezt a számtani feladatot előtte senki sem tudta megoldani. Nem tételezhetjük fel Gratz doktorról azt, hogy.ne volna tudatában eljárása következ­ményeinek. Ismeri a közhangulatot, amely a gazdasági leromlás következtében a legna­gyobb feszültség állapotában van. Miképpen egyezteti hát össze lelkiismeretével az olyan téves elgondolások propagálását, amelyekről ő maga is tudja, hogy az általa jelzett formá­ban és időben megvalósithatatlanok. Nem ta­lálunk rá más magyarázatot, mint hogy a köz­vélemény figyelmét ilyen módon akarja sa­ját személyére irányítani. Ö volna az a pro- videnciális férfiú, aki Középeurópa népeit megszabadithatná szenvedéseitől, de akinek nem adatott meg a lehetőség, hogy e történelmi időkben felelős állásban gyakorolhassa befo­lyását az eseményekre. Csak ez lehet az oka annak, hogy ilyen kétes értékű szerepre vál­lalkozva, meg valósi thatatlan elgondolásaival szolgálja a destrukciót azáltal, hogy egyesek mulasztásának tünteti fel azt, hogy a kibon­takozás mindezideig meg nem valósult. Súlyosan elitéijük Gratz eljárását, mert magatartása azt bizonyltja, hogy tulteszi ma­gát a közéleti felelősség követelményein. De elítéljük elsősorban magyar kisebbségi ér­dekeink szempontjából, amelyre felhívtuk fi­gyelmét s amely ellen újólag súlyosan vétett. Mi megingathatatlanul ragaszkodunk állás­pontunkhoz, hogy a középeurópai kibontako­Pártjaink nagysikerű népgyülést tartottak Miien löt?® RuűéSf és Járass Arator a komtónypollta végzetes hibáiról — ttohránszky képviselő Királyhelrnecnn, mondott beszámolót Zseliz, február 25. Szövetkezett ellenzéki pártjaink a községi választással kapcsolatban vasárnap nagysikerű népgyülést rendeztek Zseliz én. Váray Lajos megnyitója után Bökm Rudolf, az országos keresztényszocia- ilsta párt szenátora, beszámoló beszédet mondott, melyben éles- bírálatiban részesítette a kormány- koalíció gazdasági és kisebbségi politikáját. Rámutatott arra a képmutató kortestaktikára, melyet legújabban az agrárpárt folytat, ami­kor a magyar vidékek földműveseivel anfcéto- ka;t tartat, memorandumokat gyártat s kül­döttségeket küldet Prágába, hogy a küldöttsé­geket a párt egyes korifeusai nagyhangú Ígé­retekkel kábíthassák e hangoztathassák az ag­rárpárt segítési szándékát, de ezekből az Ígé­retekből nem válik soha tett, az Ígéretekkel csujpán függésben akarják tartani a falu hiszé­keny népét. Ez a deputációzás és memorandu- mO'zás tiszta porhintés a nép szemébe és csúf játék az ország népével. De az éhezőket szóla­mokkal, memorandumokkal jóllakatni nem le­het. Ennek a kormánykoalíciónak — úgymond — semmi közössége sincs a néppel. Ha sürgő­sen olcsó állami hitelt nem kap a gazdatársa­dalom s súlyos adózását revízió alá nem veszik, úgy rövid időn belül, csak földmüveeproletárok, szegények lesznek a. falvakban. —• Az Udrzsal-kormány helytelen és elhibá­zott politikájának súlyos'következményei már jelentkeznek a gazdasági életben. Az 1932 ja­nuári külkereskedelmi mérleg több, mint 22 millió passzivummal zárult. 1931 január havá­ban még 116 millió korona volt az aktívum. Tehát tulajdonkeppen a múlt évihez képest ja­nuárban 138 millió korona visszaesést mutat a mérleg. Ez az elzárkózás poütíkjánák a csődje. Ez a kormánykoalíció komoly cselekvésre és egészséges reformok keresztülvitelére teljesen képtelen. S mi-pékünk ősiakóknak tántoritatla- nul addig kell küzdenünk, míg egy olyan, meg­értő kormány nem jön, amely Szlovenszkó né­pének igazságos követeléseit magáévá nem teszi. A nagy 'Lelkesedéssel és helyesléssel fogadott beszéd után Jaross Andor, a magyar nemzeti párt képvi­selője beszélt. A túlköltekezést ostorozta, mely a tartomány háztartásában is mutatkozik, mihelyt azonban a falu kellő támogatására kerülne a sori rög­tön sziikkeblüek a kormánypártok. Ellenben a pótadók emelésére nagy hajlandóságot mutatnak, különösen az agrárpárt A szónok a falu követeléseit ismertette, majd végül a községi választás fontosságára muta­tott rá. Nagy lelkesedéssel fogadott beszéde után Komzsik János kisgazda bezárta a gyű­lést.. Délután Böhm szenátor Tergenyén tartott nagy sikerrel beszámolót, ahol rajta kívül Snirer Kálmán, Buday Imre és Snirer Mihály beszélt. OQ&rástssfep képvisel beszámolja Királykeimec, február 25. Az országos ke­resztén yszoeialista párt a napokban sikeres népgyülést tartott Királyhelmecen az Olvasó­kör nagytermében. A gyűlésen Fieischmann Gyula dr., a párt tartó mán y gyűlési képviselője, a községi gazdálkodás problémáit fejtegette, majd Dobránszky János esperes, az országos keresztényezoclaiista párt nemzetgyűlési kép­viselője, mondott beszámolót. Rámutatott arra, hogy a mai helyzetért kizárólag a nagy kor­mánypártok felelősek, melyek az ország kor­mányzását kicsinyes és önző pártérdekeik sze­rint intézik. — Ezekben a nehéz viszonyokban — úgy­mond — lelki megbékülésre volna szükség. Azonban lelki békét sehol sem látunk. Ellenke­zőleg: pártokra szakadás, gyűlölködés, ellen­ségeskedés jellemzi a mai helyzetet. Ebben a káoszban az országos keresztényszocialista párt képviseli azt a világnézetet, amely a fa­jok, nemzetek és osztályok között a kiegyenüw tésfc és a 'békét megvalósíthat ja. A nagy lelkesedéssel fogadott beszéd után Derfinyák Gusztáv párttitkár mondott lelkesítő szavakat. zást csak teljesen egyenrangú népek köthe­tik meg s hogy a gazdasági prosperitás meg- inditásához szükséges bizalmat a telki lesze­relés fogja megalapozni, A válság következ­ményei a legrövidebb idő alatt kiegyenlítik az egyes népek helyzetében még látszólag fennálló különbségeket és ezzel olyan nyo­mást fognak gyakorolni a kormányokra, amely kikényszeríti a szerzett előjogok fel­áldozásának árán az igazság diadalát. Amíg ez az időpont bekövetkezik, minden közéleti tényezőnek kötelessége a nagy tö­megekben a bizalmat és fegyelmet ébren tar*, tani, mert akinek idegei idő előtt felmondják a szolgálatot, az elveszti a játszmát. Nekünk, magyar kisebbségnek soha semmihez na­gyobb érdekünk nem fűződött, mint ahhoz, hogy a középeurópai kibontakozás, magyar szempontból sikeres legyen. Jogunk van pál­cát törni azok felett, akik bármi okból a ma­gyar igazság érvényesülését hátráltatják. PÁTER LAURENTIUS TITKA BüNCiGYI REGÉNY Irta: VÉCSEY ZOLTÁN (40) — A gonosztevő szövetséges után kutat. Képzelje el magát az ő helyzetébe. Kit aján­dékozhat meg a bizalmával? Csak azt, akit kevesen ismernek, aki könnyen mozog s akinek hallgatását meg lehet vásárolni. Eb­ből a feltevésből indultam ki. És Varga ez­alatt az egy nap alatt értékes adatokat ho­zott. A pelpai Redouie-bar tulajdonosának mutatta meg Anita rajzát. Ez Erika Schwal­be, mondotta. Ki az az Erika Scihwalbe? Egy bécsi eredetű táncosnő. Hosszabb ideig volt bon ne Pesten, egyformán, tökéletesen beszél magyarul és németül. Miikor volt a Redoute- barban? November havában volt angazs- mánlja. Az egész hónapot Pelpán töl töt le-e? Nem. November huszonkettedikén elutazott s november huszonkilencedikén tért vissza. Hol volt? Azt mondotta, hogy Becsben lakó szüleit, látogatja meg. — A revolvert november huszonnegyedi­kén vásárolták Kari Sehlüter üzletében. — Tehát stimmt! Ezzel azonban niucs vé­ge. Körtávirat az összes rendőri,gazgalósá­gokra. És itt vannak a válaszok. Az asztalon nagy halmazban hevertek a táviratok, Kalinay a legfelsőt leemelte. ..Erika Schwalbe február 24-ike és 28-ika között az iglói nagyszállódéból volt bejelent-1 ve. Iglói rendőr igazgatóság." A rendőrkapitány diadalmasan nézett Kurtra. — És a Tátra-otthont, február buszon ne­gyedikén Iglóról hitvita fél Hanna Mirhánk! (Copyright by Prágai Magyar Hírlap.) — Tényleg, feltűnő — jegyezte meg csön­desen Kiirt. • Ezek után elérkezettnek láttam az idő­pontot, hogy Erika Schwalbe alias Hanna Mirbadh ©lfogalására megtegyem az intéz­kedéseket. Annál is inkább ... Itt hangja szinte patetikusan tört fel. — Annál is inkább, mert a pozsonyi rend­őrig azga lóság jelentése szerint a múlt év májusában Pozsonyban Erika Schwalbe né­ven bejelentett táncosnő az ottani Astoria- barban Hanna Mirháén művészi néven sze­repelt. — Kolosszális — mondta Kűri, de semmi emóció nem volt a hangjában. — És egy félórával ezelőtt kaptam a sür­gönyt Kassáról, hogy Erika Sohwalbét letar­tóztatták és két detektív kíséretében egye­nesen ideszámítják. Délután félháromra már itt lesz. Nagy lépésekkel mérte végig a szobát. — Nos, mit szól hozzá? — Csak gratulálni tudok. — Nem akar itt lenni az ő kihallgatásán? — Bocsásson meg, nemet kell mondanom. — De hát ön mondta az imént, hogy Han­na Mirbach kikutatásával a helyzet kulcsa a kezünkben van ... — Ha az én hipotézisem helyes, akkor Erika Schwalbe csupán csak megerősítheti azt. És abban a pillanatban a dolog,már en­gem nem érdekel. Akkor már 'tisztán csak önre tartozik. — És ön... mit szándékozik Ionul ön? — Arra a szívességre kénem, fogasson be egy szánba, kimegyek Hidegkutra. Egy je­lentéktelen dolognak kell utánajárnom, de talán hasznát vehetjük. — A legnagyobb készséggel. Kalinay csengetett. Egy osendőr lépett be. A rendőrkapitány elrendelte, hogy rövide­sen álljon elő egy szán a laktanya elé. — Apropos! Anitától is jött levél! Nem fontos ugyan, de valószínűleg érdekelni fogja. Kurt lassan, figyelmesen olvasta végig az egész hosszúra nyúlt levelet. Sok érdekes nem volt benne. Csupán ez a passzus ragad­ta meg a figyelmét: ,,Hell nagyon ügyes fiú. Tegnap a grófnő szobájában kutatott s a fehérneműn szek­rényben egy fényképet talált, amit persze azonnal lefotografált s több példányban sok­szoros it ott." A levélhez három példányban mellékelte Anita a fényképet. Egy nyolc-kilencéves édes-bájos arcú fiúcskát ábrázolt. Kurt elgondolkodva nézegette a képet, majd hirtelen a reverenda zsebébe süllyesz­tette. XXV. Pelpa főterén, Zsembery lakása előtt meg­áll itt atta a szánt. A toronyóra háromnegyed tizet mutatott, az ügyvédet még valószínűleg az irodájában találja, ügy is volt. Zsembery rendkívül megörült a váratlan vendégnek. — Ugyancsak jól áll önnek a barátcsuha. Ha a feleségem meglátná, halálra kacagná magát. Nos, van valami újság? 1 — Édeskevés! Azonban mégis van egy kom is szi óm az ön számára. Telefonáljon nyomban az amerikai konzulátusra s a Há­pog vezérképviseteíéne k. Azt kell megtud­nia, hogy Fabich Gyula mérnök október ha­vában megérkezett-e a Épemen hajóval Európáiba, vagy pedig nem volt ezen a ha­jón? Ha a választ megkapja, küldje el le­vélben az üzenetet este hat óráig a ladnai kolostorba. — Meglesz. De mi vonatkozása lehet Fa- bich Gyulfusnak ehhez az ügyhöz? — Ismerte? — Egy középiskolát végeztünk. Testi-lelki cimborám volt. Nagyszerű egy kölyök. Ritka tehetség. Olyan elsőrendű mechanikus, hogy mindenki nagy jövőt jósolt neki. Már mint gyerek embernek nagyjelentőségű találmá­nyai voltak. — Aunyira ügyes mechanikus volt? — Egészen elsőrendű. Nem hiszem, hogy lenne feladat, amit meg ne tudott volna ol­dani. Úgy hallottam az öreg Fabichtól, hogy Amerikában szenzációs karriert csinált s te­kintélyes vagyona is van. — Én magáim is jó mechanikus vagyok, de — sajnos —- a nagyon komplikált felada­tokat már nem tudom megoldani. így pél­dául a saját erőmből nem tudnám megtalál­ni egy elrejtett szobának, egy földalatti ka* marénak az útját. Nem tudnám akikor sem, ha biztos volnék egy ilyen kamara vagy fo­lyosó létezésében. — Étihez is ösztön s veleszületett tehet­ség kell — Mit gondol, ha Fabich Gyula tudna egy ilyen kamara létezéséről, mint ahogy én tu­dok, megtalálná-e az odavezető utat? — Megtalálná. Feltétlenül. Az ilyen fel­adat gyerekjáték volna az ő számára. — Igazán nagy kár, hogy nincs itt. Segít­hetnie nekem. Vagy elárulhatná azt a titkot, amit ő már esetleg meg is fejlett. Az ügyvéd kissé elcsodálkozva nézett Kiírtra. — Nem értem . .. Nem értem az egész do­logban, hogyan kerül be Fabich Gyula ebbe az ügybe. Fabiieh, aki már évek óta távol van s minden kapcsolata megszakadt az itt­honi akkaJ 2 __

Next

/
Oldalképek
Tartalom