Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)

1932-02-16 / 38. (2851.) szám

5 19®2 február 16, kedd. Szombaton és vasárnap hét megrendítő öngyilkossági tragédia történt Eperjesen Mitlelmann Sándor vaskereskedő huszonnyolc éves feánya a kassai személyvonat elé vetette magát és halálra roncsolták a kerekek — Öngyilkosságát küszöbönálló házasságának meghiúsulása miatt követte el — Eperjesi detektív öngyilkossági kísérteié a rendőri őrszobában Eperjes, február 15. (Eperjesi tudósitónk telefon jelen lése.) Szombaton este futótűzként terjedt szét a városban egy megdöbbentő ön­gyilkossági tragédia hire. A város egyik tekintélyes polgárának, Mit- telmann Sándor kereskedőnek huszon­nyolc éves Jolán leánya a Kassáról érkező esti személyvonat elé vetette magát és a vonat kerekei halálra gázolták. így hangzott a vészhlr, amely villámgyorsan bejárta a várost s mindenütt nagy megdöb­benést keltett. A hír igaznak bizonyult és nemsokára már a szerencsétlen leány öngyil­kossági tragédiájának részletei és oka is nyilvánosságra szivárgott. Pár perccel a kassai személyvonat Eper­jesre érkezése után fedezte febaz öngyilkos­ságot Onofrey Istvánná eperjesi lakos, aki az esti személyvonattal érkezett haza Eperjesre és a pályatest mellett indult el lakása felé. Az asszony a sínek felől hallatszó nyöszörgésre lett fi­gyelmes. Mikor odaért, borzadva látta, hogy a sínek mellett egy összeroncsolt, vérző fejű nő hever, aki elhaló hangon segítséget kért. Azonnal bement a közeli őrházba és pár pillanat múlva a vasúti őr fiával együtt visszatért a szerencsétlenhez, majd az őrházból telefonon értesítették a mentőállomást. Röviddel ké­sőbb kiérkeztek a mentők, kocsijukra tették az öngyilkos leányt, hogy beszállítsák a kór­házba, de a mentő orvos közben konstatálta, hogy a halál már beállott. Egy pillanatig sem volt kétséges, hogy ön- gyilkosság történt. A leány pár perccel a kassai vonat érke­zése előtt felment a pályatestre, ráfeküdt a sínre és így várta a kassai vonatot. A kerekek szélroncsolták a fejét s halála pát perc múltán bekövetkezett. A helyszínre ki­hívott rendőrség megállapította, hogy az öngyilkos leány a huszonnyolc éves Mit- telmawn Jolán, Miiíelmann Sándor eper­jesi vaskereskedü leánya. Kabátjának zsebében egy levelet találtak, rajta: „MittelmannV“ A levélből és a család előadásából azután megkonstruálták az ön­gyilkossági tragédia hátterét és motívumát. Mittelmarni Jolán az utóbbi években két­szer volt menyasszony s mind a két esetben szinte fatális módon visszament a partija. A leányt már ez is nagyon elkeserítette, de hozzájárult újabban egy harmadik csalódás. összehozták Weiszlovies Emil munkácsi gyógyszerésszel, akinek megtetszett a lány és megkérte a kezét. Minden a legjobb utón volt s a jegyespár már készülődött is az esküvőre, amelyet a közeli napokban akartak megtartani. Azon­ban kellemetlen komplikációk léptek fel úgy­szólván az utolsó napokban. A leány szülei ugyanis nagyobb hozományt szándékoztak ad­ni és hogy biztosítsák magukat, házassági szerződést akartak kötni a vőle­génnyel. A szerződés tervezete elkészült és múlt hét elején kellett volna a vőlegénynek aláírásá­val megpecsételnie a házasságkötést megelő­ző utolsó aktust. Minthogy időközben a csa­lád a szerződés föltételeit súlyosbította, a vőlegény meggondolta magát, az utolsó pillanatban visszalépett s a jegygyűrűt is visszaküldte menyasszonyának. A jegy-esség fölbontása és a házasság ineg- hiusulása nagyon érzékenyen sújtotta a leányt, aki sehogy sem tudta elviselni ezt a fájdalmas csapást. fSzombaton délután azzal köszönt el övéi­től, hogy kimegy sétálni. Bundáját otthon hagyta és helyette egy régi, kopott kabátot vett föl, amelyben elindult ha­zulról és a pályaudvar felé vele útját. A pályaudvar közvetlen közelében, pár lé­pésnyire a vasúti őrháztól végrehajtotta Öngyilkossági szándékát. Tragédiája városszerte a legnagyobb részvé tét váltotta ki. Vasárnap délután Eperjesen még egy ön­gyilkossági kísérlet történt, amely ugyancsak nagy föltűnést keltett. A rendőrség őrszobájában az ott szolgála­tot teljesítő Mikus Matej 34 éves detektív délután négy órakor szolgálati fegyverével háromszor magára lőtt. A golyók életveszélyes sérüléseket ejtettek testén, amelyekkel kórházba szállították. Azonnal megoperálták, állapota azonban vál­ságos maradt és az orvosok nem sok reményt fűznek életének megmentéséhez. A detektív öngyilkossági kísérletének okait egyelőre ho­mály burkolja. A rendőrség véleménye sze­rint Mikus azért akart megválni az élettől, mert a bíróság a múlt héten ellene döntött egy régóta folyó pereskedésben s Ítéletében kötelezte öt, hogy tíz évre visszamenően fi­zessen tartásdijat a tőle különváltan élő fe­leségének. Ez óriási anyagi megterhel tetőst jelentet t és a rendőrség valószínűnek tartja, hogy a de­tektívet a reá kiszabott anyagi kötelezettség rém i tette meg annyira, hogy öngyilkosságot kísérelt meg. A kecskeméti törvényszék ma kezdte meg Sfemherz borkereskedő kalapácsos gyilkosa bün~ perének főtárgyalását Fisch! bűnösnek érzi magát, de azt állítja, hogy az áldozat kívánságára ölt - „Négyszer mondta, hogy üssem agyon“ — Az özvegy szörnyű mesének nevezi a vádlott védekezéséi A SALVATQR FORRÁS Kecskemét, február 15. (Tudósítónk tele­fonj élöntése.) A keáckeméti törvényszék ma kezdte meg Fischl Frigyes kalapácsos gyilkos bűnügyének főtárgyalását. A vádirat szerint Fisch! Frigyes a Cegléd—budapesti vonaton Steinherz Rudolf borkereskedőt kalapáccsal meggyilkolta, amivel szemben Fischl Frigyes azt állítja, hogy a borkeres­kedő határozott kívánságára követte el a gyilkosságot, hogy Steinherz családja ez­által megszerezhesse a nagyösszegü életbiz­tosítást. A törvényszék épületét már a kora reggeli órákban ezer főnyi tömeg vette körül és ezért rendőri kordont vontaik az épület köré. A fő- tárgyalásra szóló jegyeket már napokkal öz­ei ott szétkapkodták. A bünper koronatanújának, Fábián József volt hajókapitánynak nem tudták kézbesí­teni az idézést, mert az általa megnevezett lakásán nem ismerik. A főtárgyalás megnyitása után az elnök is­mertette a vádiratot, amely szándékos ember­öléssel vádolja Fischlt. A vádirat nem ad hitelt Fischl ama állítá­sának, hogy Steinherz kérésére gyilkolt. A vádirat szerint Fischl, aki jő viszonyban volt Steinherz Rudolffal, tudta, hogy a bor- kereskedő melyik vonattal szokott utazni, egy alkalommal megleste, fölszállt a vonatra, agyonverte és kirabolta. A vádirat föolvasása után megkezdődött Fischl Frigyes kihallgatása. Kijelentette, hogy bűnösnek érzi magát, de nem szándékos em­berölésben, mert Steinherz ráerőszakolta, hogy öt meggyilkolja. A tulajdonképpeni áldozat én vagyok, — mon­dotta. Ezután FischJl elmondotta, hogy Stein- heirzet gyermekkora óta ismeri. Legutoljára múlt év március elején kereste fel őt Stein­herz és munkát ígért neki. Nem tudta, miről van szó, Steinherz csupán azt mondotta, hogy messzire kell utazni és nagy feladatot kell megoldani. ­— Egy alkalommal — gondolta a vádlott — együtt utaztunk Budapestre, amikor Stein­herz érdeklődött, mi van a kommunista ügyemmel. Azt gondoltam, hogy Steinherz va­lami politikai vállalkozásra akar rábírni. Tiz pengőt adott előlegként és becsületszavamat vette, hogy megteszek neki minden politikai dolgot. Amikor a második alkalommá] talál­koztunk, Steinherz ideges volt. tikkor újból Budapestre utaztunk és a vonatba való beszállás előtt aranyórát adott át, hogy Becsben a megadott címre adjam le. Egy alkalommal 25 pengőt kaptam tőle, hogy vegyek magamnak Hubertus-kabátot. Stein­herz a vonaton azt mondotta, hogy ma nem lehet a boltot megcsinálni, menjek Félegy­házára, holnap jöjjek vissza s az állomáson újból találkozunk. Másnap az állomáson Steinherz felesége is kint volt, akitől férje érzékeny búcsút veit. Budapesten egy éjsza­kát töltöttünk és másnap reggel a megbeszélt időben a pályaudvaron találkoztunk. Stinherz ideadta a kupé kulcsát, hogy a do­log elvégzése után szálljak le és zárjam be az ajtót. megakadályozza a gya­kori rosszullétet* fejleszti a magzat csontképző dósét, nélkülözhetetlen terhes és szoptató nőknél. Ceglédbereelen jártunk, amikor Steinherz ezt mondotta: „Agyun kell engem ütnöd". Megdöbbentem, rész kelés fogott el. Kijelen­tettem, hogy visszalépek a dologtól, mire Steinherz leszidott és azt mondotta, hogy gyá­va vagyok. Négyszer mondotta nekem Steinherz, hogy üssem agyon és majd megtudom, miért kell neki meghalnia. Steinherz annyira erőszakolta a saját meg- öletését, hogy végre beleegyeztem. Az élnék nagy derültség közben megkérdi tőle: — Talán Steinherz meg is hipnotizálta magát? Fischl ezután igy folytatja vallomását: — Steinherz ideadta a kalapácsot, amely- lyel nagy erővel oda csaptam le, ahová mu­tatta. Letettem a kalapácsot, de Steinherz in­tett, hogy menjek vissza. Visszamentem és gépiesen vagy tízszer ráütöttem. Ezután a Steinherz által előre elkészített papirossal le­töröltem a várt a kalapácsról és a kezemről', a kupét bezártam és Ceglédnél leszálltam. Útközben a kalapácsot bedobtam az egyik szemét ládába. Ezután Steinherz özvegyének kihallgatása kez­dődött meg. Steinherzné szörnyű mesének és lefo­gásnak minősiti azt, mintha férje biztatta volna fel Fischlt a gyilkosságra. „Ezt csak a biztositó társa­ságok és az újságok találták ki és ez a bitang — ekkor Fischlre mutat — ezzel a szörnyű mesével akarja menteni magát.“ Steinherzné elmondja, hogy férje optimista, tréfás jókedvű ember volt és a gyümölcs- és borkereske­déssel megkeresett annyit, hogy otthon semmiben sem volt hiány. A háztartásra ugyanannyit adott, mint amikor férje még a^Fructus rt. vezérigazgatója volt. Szerinte Steinherz olyan életbiztosítást kötött, amelynek járulékait pontosan tudta volna fizetni, ha élet­ben marad. Steinherzné vallomása közben Fischl védője azt fe­szegeti, hogy kommunista volt-e Steinherz. Az öz­vegy zokogva védi férje emlékét és két embert vá­dol rablógyilkoesággal. Szerinte Fischlnek társa is volt és ketten követték el a gyilkosságot. Stein- herznét vallomására megesketik. Több lényegtelen vallomás után Ádám József va­súti kalauz elmondja, hogyan talált rá a vasúti sza­kaszban a félig agyonvert Steinherzre. A kalauzt szembesítik Fieohllel, akiben határozottan felismeri Steinherz utasítását. Tagadja, hogy ő azt állította volna, hogy a támadó egy szőke magas fiatalember volt, mert ezt Steinherz mondta. Több tanú vallo­mása után, akik ugyanabban a vonalszakaszban utaztak, mint Fischl, a tárgyalás folytatását dél­utánra halasztották. Munkács, február 15. (Munkácsi tudósítónk távirati jelentése). Vasárnap reggel Alsóverecke községben a ceendőrség ég az „éhségtüntetés"-re készülő tömeg között összeütközés történt, amelynek részleteiről idáig nem érkeztek jelen­tések. Az eddigi híradások szerint a község munkanélküliéi nagyobb akciót készí­tettek elő kommunista vezetés alatt. A csend­őrség tudomást szerzett a mozgolódásról és szombaton este összefogta a kommunista agi­tátorokat, hogy elejéi vegye az esetleg súlyo­sabb következményekkel járható zavargások­nak. Vasárnap reggel a csendőrségi laktanya elé nagyobb tömeg gyülekezett s az elfogott kommunisták szabadonhocsátását követelte. Minthogy a tömeg fenyegetően lépett fel, a csendőrség erélyesen próbált rendet terem­teni. Hogy az incidensnek voltak-e eebesültjei, arról nem érkezett értesítés, minthogy a nagy havazás és hidegek miatt a hírszolgálat általában gyen­gén funkcionált. Annyi bizonyos, hogy a csendőrség megerősítést kért és kapott, sőt azóta újabb megerősítést indítottak útnak. Kassa, február 15. (Kassai szerkesztőségünk telefonjelentése). Az Ungvár melletti ókemence községben a kommunista agitátorok munkájának hatása folytán a parasztok kaszákkakl, kapákkal és botokkal fölszerelve Ungvána akartak vonul­ni, hogy a városban ribilliót csináljanak. A csend­őrség még idejekorán elzárta az utat, úgyhogy a tömeg nem tudott bejönni Ungvárra. A tünU. lö­ket a csendőrség a város határában szétoszlatta, s ez alkalommal több személyt letartóztatott. I ruszinszfeói Alsóverecke költésben a kommunisták által felizgatott munkanélküliek szembenálifais a csendőrséggel

Next

/
Oldalképek
Tartalom