Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)

1932-02-13 / 36. (2849.) szám

'PI^CüU-MACífeAR-HIRLAE Amikor az Egyesült Államok hajóhada első látogatást tett Japánban... Perry amerikai tengernagy levelet visz a japán császárnak — 1853-ban — „Egy lépést sem megyek vissza" Páratlan érdekességü dokumentumok feküsz- nek az Egyesült Államok tengerészeti minisz­tériumának levéltárában az Unió első diplomá­ciai érintkezéséről Japánnal. Perry tengernagy, az Egyesült Államok tengeri hadereje főparancs­noka, az 1S53. év novemberében parancsot ka­pott, vigye el a világtól elzárkózó Japánország császárának Millard Fillmore köztársasági elnök következő levelét: „Hatalmas ég Jó Barátom! — Ezt a levelet Császári Felségednek Mafchew C. Perryvel, az Egyesült Államok tengeri hadere­jének legmagasabb rangú tiszjével küldöm, a tengernagy a parancsnoka annak a hajórajnak is, mely most Felséged birodalmát meglátogatja. A tengernagyot megbíztam, biztosítsa Felségedet, hogy barátságom érzelmekkel viseltetem Felséged és országa iránt, hogy barátságban akarunk élni s kereskedelmi összeköttetést óhajtanánk létesí­teni. Törvényeink tiltják a más államok politikai és vallási életébe való beavatkozást. Megparan­csoltam Commodore Perrynek, kerüljön min­dent, ami Császári Felséged országának nyugal­mát zavarná. Az Egyesült Államok óceántól óceánig terjednek, Oregon és Kalifornia szemközt terülnek el Felséged birodalmával s Kalifornia egy évben hatvan millió dollár aranyat termel, amellett van ezüstje, higanya, drágaköve s meg­annyi más értékei terménye. Japán épp igy gaz­dag, alattvalói sok dologban rendkívül ügyesek. Szeretném, hogy országaink kölcsönösen keres­kedelmet űznének egymással. Tudjuk, hogy ősi törvények Felséged alattvalóinak csak a Kínával és Hollandiával való kereskedést engedik meg. De a világ fejlődésnek van alávetve s mindig uj és uj törvényeket kell készíteni. Volt idő, mikor Felséged országának ősi törvényeit le először csinálták. Országaink nagy érdeke volna a köl­csönös szabad kereskedés felvétele. Ha nem vol­na Felségednek a régi tiltó törvényeket módjá­ban hatályon kívül helyezni, talán öt vagy tíz évre fel lehetne azok hatályát függeszteni mint próbaidőre. De mással is megbíztam Perry tábor­nagyot, azzal, terjessze Császári Felségpd elé azt a kérésemet, hogy a Japán körüli tengerekben működő amerikai cápahalászhajók hajótörése esetében nyújtson Japán a szerencsétlenül jár­taknak addig menedéket, mig hajót küldhetünk értük. Hallottam, hogy Felséged országának ki­tűnő szene is van. A Csendes-Óceánt áthajózó nagy gőzhajóinknak rengeteg szénre van szük­ségük 6 kényelmetlen mindezt Amerikából vinni magukkal. Fizetni fognak e szénért hajóink, akár aranyban, akár más tárgyakban. Kérjük, kegyeskedjék birodalmának déli részében kikötőt kijelölni, hová hajóink ebből a célból eljuthatná­nak, hogy szénnel láthassák el magukat. Forrón óhajtjuk ezt. —- Ezek az egyedüli oélok(!), amiért Perry tengernagy Felséged császári székvárosában, Jeddóban hatalmas hajóhad élén látogatást kíván tenni: barátság, kereskedelem, szén, termények s hajótörötteink számára védelem. Felhatalmaz­tuk Perry tengernagyot, hogy Felségedtől né­hány ajándékunk elfogadását is kérje, barátsá­gunk és mély tiszteletünk jeléül. — Aláírásom hiteléül mellé ütöttem az Egye­sült Államok nagy pecsétjét. — Kelt Washingtonban, 1852. november 13-án. Millard Fillmore elnök. Edward Everett külügy­miniszter". A diszhajóraj 1853. nyarán hagyta el az Egye­sült Államok partjait. A továbbiakról Perry ten­gernagynak a tengerészeti miniszterhez tett rend­kívül érdekes jelentése tájékoztat bennünket, íme néhány ma is szenzációs részlet. — „Hajórajom, élén a Susquehannak és Mis- eieipi csatahajókkal, Uraga városa elé, mely a jeddói öbölben van. julius 8-án érkezett. Mielőtt odaérkeztem, sokszor átgondoltam, higyan fo­gom ezt a felelősséggel teljes, delikát feladatot teljesíteni. Elhatároztam, teljesen eltérően más államok Japánnal szemben addig követett maga­tartásától, hogy mindent meg fogok követelni, amivel civilizált állammal szemben civilizált ál­lam tartozik s semmit sem fogok tűrni, ami ezzel ellenkezik, különösen vissza fogok utasítani minden rendszabályt vagy fenyegetést, ami sérti az amerikai lobogónak kijáró feltétlen tisz­teletet. A cél elérésére hajóimat teljes hadiké­szültségben tartottam e kiadtam a Darancsot, mielőtt bármely japán hatóság a hajóra lép, köte­les rangját s célját bejelenteni. Elhatároztam, hogy csak velem egyenrangú személyek Kel állok szóba 6 mindjárt megtagadtam az uragai kor­mányzó fogadását s fogadásával Buchanan, Adams és Contee tiszteket biztam meg. Rövide­sen láttam, minél feszesebb, büszkébb és zárkó- zottabb a magatartásom, annál több tiszteletet parancsolok ki ebből a gépből, a kulcs elsősorban szertartásosság és formaság. — Rövidesen megjelent Uraga kormányzója, jövetelünk útját tudakolva. Megtagadtam a fo­gadást s tisztjeimhez utasítottam. Tisztjeim cé­lunka1 s küldetésünket közölvén, számtalan kér­dést intézett hozzájuk. Utasításomhoz képest tisztjeim a legtöbb kérdésre megtagadták a fele­letet, de közölték vele, hogy velem egyenrangú embert kérek, aki a levél másolatát átveszi tőlem. Felelete az volt, hogy menjek el a hajóhadam­mal előbb Nagasakiba, mert idegeneket ebben az egyetlen városban engednek a japán törvények fogadni, erre azt feleltem: — Egy lépést sem megyek vissza! Elvárom, hogy a levelet azon a helyen vegyék át tőlem, ahol állok s bár szándékaim békések, semmit sem fogok eltűrni, ami méltóságunkat sértené s így például nyomban adjon ki a kormányzó paran­csot az amerikai hajóhad körül mászkáló sok száz apró urugai hajónak, hogy tüstént távoz­zék, különben erőszakot alkalmazok. — Ezt a kívánságomat nyomban közvetítette s a kiváncsi kis hajók nyomban felszedték a sátorfájukat. ( — Másnap Kayama, Vezagman, Uruga valódi kormányzója jött a tengernagyi hajómra, nyom­ban megbüntette a vicekormányzót, amiért előző nap azt hazudta, hogy velem egyrangu c beférni akart velem. Válaszom ez volt: csak egyenrangu- val, legalább is miniszterrel. Erre a kormányzó közölte, hogy fogadásunk csak Nagasakiban tör­ténhetik s közléseimet a holland vagy kínai kö­vet utján kell átadnom. Megüzentem neki, hogy erről szó sem lehet, A levelet magának vagy a császárnak, vagy külügyminiszterének kell át­adnom, senki másnak 8 ba kosarat kapok és le­velemet ekként nem adhatom át, úgy ezt sértés­nek tekintem az Egyesült Államokkal szemben s a következményekért nem állok jót. — Rövidre reá Toda ö Fenségét, Idzu herce­gét bizták meg a levél átvételével s én hajóra­jommal a japánok óriási megrökönyödésére foly­ton közelebb nyomultam Jeddóhoz, mígnem ja­pán kísérőim harakirivel nem fenyegetődztek, Ita abba a szégyenbe kergetem őket, hogy csata­hajóimmal a császár palotájával szemben állok fel“. De megszületett az egyezmény, hogy az Egye­sült Államok is, Hollandia és Kina színvonalára emelve, kereskedést űzhetnek Japánországgal. Az Egyesült Államok ajándékait egész Japán megcsodálta. Amerika nagj'szerü iparának céh­beli remekei voltak ezek. Egy rózsafából s pali- sanderból készült gyönyörű vonat. Egy magas­nyomású tüzifecekendő, amely néhány a parton álldogáló japánt beleiecskendezetfc a tengerbe. Hatlövetű pisztolyok. Diszmü az amerikai mada­rakról s könyvtár amerikai diszmüvekből. 1854. március 24-én ünneplésen megerősítették az egyezményt, mellyel Japán beengedte biro­dalma területére a csillagos lobogót. Március 26-án a tengem agyi hajó, a Pow- hattan, fényes ünnepség színhelye volt. A csá­szári követek jelenlétében — irta Perry tenger- nagy — ágyudörgés közepette ittunk a sogun egészségére s vendégeink is nagy talentumot árultak el a felköszöntők terén". * Nyolcvan év eom telt el azóta e Japánország világerős hajóhaddal ég hadsereggel csinálja a maga világbirodalmi útját. Még talán odaát az amerikai vizeken vissza is adja magj Commodore Perry vizitjét.. • (K-Il.) DIADALMAS SZÉPEK A Prágai Magyar Hírlap számára irta: HUNGARICUS V1ATOR Nizza-, február. A Palais de la Mediterranée szómba testi gáladinerjén Miss Hungária a Vezér, Maurice de Walefife balján foglalt helyet. Jő ómen, ha lehetségesnek tarthatnám, hogy négy éven belül másodszor is ma,gyár lányt tüntessen ki szépségkoronájával a nem­zetközi jury. Pedig Lamipel Ica ebben az internacionális szépségkoazoruhan is kimagasló virágszál. Wateffe úrral a régi választások ról beszél­getünk, — az első magyar Mis® Euiopenak is lelkes csodálója volt. — Ugyebár — jegyzi meg s beszélgetésünk közben szeretetted pislant Lampe<l Ica felé — az idei magyar királynő is rendkívül bájos? Elismeréssel nyilatkozik a magyar faj szép­ségéről s el tudnám hinni, hogy ha rajta múlna a franciák e szépségszakértőjének idén is fe­lénk hajlana keze. De hát a léhán indult szépségversenyek idők folyamán némi politikai izt is kaptak, a franciák, igen ügyesen, politikájuk nyikorgó kerekeinek megkenegetésére is alkalmasnak találták, nem is beszélve a propagandarész­ről, az idegenforgalom, a turisztika, a hotel- ipar — a Riviéra lanyhuló forgalmának do- pingolása szempontjából. Még az idén felszen­telt beuili téli sporthelyre, 1600 méter magas­ba is felszállitották, hólabdázás közben Lefo- tografálták őket, hadd lássák a 32 fokos fran­cia tegerparton sütkérezők, hogy két órányira Nizzától St. Moritzot varázsolta rendelkezésre a figyelmes „Syndioat" s ha reggel tizenegy tájban fürödtek tengerben, egykor már Beuil- ban dezsőnézhetnek s fekete kávé után a bob- versenyekben vehetnek részt, ötórai tea ide­jén ismét a Nagrescoban rophatjuk — a rum- bát. Kissé időszerűtlen a szépség diadaláról be­szélni, mikor világszerte bűn, gonoszság, csúf­ság ül orgiát? ... A halálraítélt cellájába is­besüt egy vékonyka napsugár, ezt az utolsó kis fényt is elvonjuk tődé? írhatom tovább? . . . * Talán, hogy királynői jellegüket az utón is kidomborítsák, Nizzába incognito érkeztek. Az Negnescoban tanyát vert magyar művésztől, Angolétól előre megtudtam ugyan, hogy pén­tek este érkeznek s a Negrescoban nyernek elszállásolást, a szállő portása azonban még szombat reggel is letagadta, főleg kíméletből, nehogy tulkorán zavarják őket, — bárom nap­ja vannak már útban s a szombati bemutató dinerül frissen, üdén kell Nizza előtt megje­lenni ök. Hadd pihenjenek, — gyerünk Montekadóba, ma érkeznek az eperjesiek, bizonyára jól fog esni, ha fogadjuk őket. Csakugyan, estig pihentették a szépségeket, csak éppen a házban dolgozó Angelo masiná­ja elé kellett egyenkint állniok, aztán vissza az ágyba, meleg fürdő, pedikűr, ínasseuse, fodrásznő, (no, no!) — lázas öltözködés (evés­re alig jut idő) s este tízkor előáll a luxus­autóbusz s mint ártatlan húsvéti báránykákat, cipeli őket Nizza piacára juhőrző bacsójuk — Maurice de Waleffe. A Palais de la Mediterranée igazgatóságá­nak figyelmes előzékenysége folytán a Palais emeletén részükre berendezett primadonna öl­tözőben kaptam őrhelyet. A Palais rejtett be­járóján, a Rue de Francéra nyíló müvészka- pun lopták be őket az épületbe, mert a Pro- menade des Anglais oszlopsora előtt akkora tömeg várakozott, hogy rendőrségits>é|g!gel sem lehetett volna utat törniök. Az öltözőbe vezető szűk csigalépcső tetején várhatok rájuk. Elsőnek magas, csodaszép szőke érkezik. Tipikus angol szépség — dunsztom sincs kicsoda, ám tizet egy ellen! Albion leánya: — How do you do Miss England? — vá­gom vaktában felé. — How do you do? ane you English? — s hogy hazája nyelvén köszöntik, boldogan mosolyog. És hogy az előbbi hasonlattal tovább is él­jek, mint dobói báránykáinkat fejé® előtt a karámba, egyenkint bújnak elő a szűk csiga­lépcsőn s amint kérdőleg mustrálgatom, ké­retlen, kedvesen maguk mutatkoznak be: — Miss Peru (micsoda szemek!). — Miss Argentiné (igazi tangószépség!). — Miss Danmark (szőke csoda!). — Miss Francé (kigyóbbnál kigyóbb ter­met!). — Miss Tcheooslovaquie (szelíd, szép, szláv szépség). — De hol van Miss Hongrie? — türelmet­lenkedem magyarul. — Itt! — Miss Hungária vagyok s kedves kacagással perdül elém a gyönyörű Lamipel lány. — Hadd legyek az első, aki a szlovenszkói magyarok s a Prágai Magyar Hírlap nevében üdvözölhetem. — Köszönöm, hálásan köszönöm, beh ked­ves, hogy magyar szót hallok — ugye milyen rekedt vagyok, agyonfáztam az utón — Beuil- ben a sok hó között, — ugye meglátszik? — Dehogy látszik, dehogy látszik, — nyíló rózsabimbó, tizenhét éves összesen, ha a szép­ségverseny meg nem árt, nem árt egy ilyen szép lánynak semmisem. Külön mesét kell regélnem Miss England- ről is. — Álmok világába varázsló Shelley-költe- mény (szépen mondtam?). Rámájából kiszállt Gainsborough-remek. — Ez lesz Icuka a legerősebb vetélytársa és az aranyos kis dán. Ez utóbbinak — nehogy elfelejtsem — van a legetek előbb lovagja. A dán királyfi (nem Hamlet), Knut királyi herceg. Királyi apja np : - cht ve me­nyekre Cannes ba érket ■ t: üi&r; Dániában a lehető legpolgáribb ir< telik, (egy kopenhágai osztrigakor 1 'ültünk —* * például — egy ízben a íivierán is szürke halandó módjá at, a szép­ségbemutatóra is átjö . oldogan sü­rög honfitársnője, Aaze CL. • miss körül, — éppen virágba be-alt !etetörténetét mesélte — mellette tetem a szón oati diner-n. — Szabad a táncá' kéivern? - áll elénk a princ. — Rögtön királyi em-ég, csak még ezt me­sélem el . . . (Régi udvari bálok cere-mcniális furcsasá­gai jutnak önkéntelen e-mmbe . . .) Ám kanyarodjunk .vissza, máskülönben hol­napig se fejezhetem Ite is hagytuk el? Igen, az öltöző elé ti. ^ Sorra bevonult . ehát szépségkirálynők, azt hiszem tizenöten, a nénr. szépség, Lise- lotte de Booy lek é etl, csak násnap érkezett, majd róla külön mesélek még. Sereghajtónak' a szép sor végén jött a híre Maurice de Wa- Jieflfe. Jó apa módjá. _ p gyerekeivel. Ki­adja a szigorú ordrét: — Egy félóráig pihenhetnek, csinosíthatják magukat, én már a színpadra megyek, értük küldök majd . . . Az olasz szépség vőlegényféléje, egy párisi ur s jó magam maradunk velük. Elsősorban persze Miss Hungáriával beszélgetek s aztán Miss Csehszlovákiához sietek, tudom, érde­kelni fogja az otthon iakat ő is, holnap dél­után három órában állapodtunk meg, Negres- cobeli lakásán nyugodtabban társaloghatunk. Egy-két perc itt-ott is, evvel-awal is, au­togramkönyvem két lapját írják tele, Miss England-del, Miss Danmark-kei is holnapra állapítunk meg interjú-randevút — illő pil­lanat az egész, — hírnök jő, pihegve szól: — S‘ii vous piait, mesdemoiselles, — Wa- laffe ur várja önöket. S mint napsütötte felhő (stilszeriiség ked­véért mondjuk: — bárányfelhő) vonul tova az illatos csapat. Hatalmas szultánok részére is elérhetetlen, magasságban tündöklő hárem. Festőnek, szob­rásznak, költőnek kellene lennem, ha rideg, papírlapra akarnám varázsolni őket Halvány keretet rajzolhat csak köréjük a gyenge toll, a gyönyörű tartalmat beleképzel­nie a nyájas olvasónak kell. Kövessük lépteik nyomát, lépjünk utánuk a ragyogó tündérpalotába be. A Palais de la Mediterranée Európa leg­díszesebb reprezentációs terme. A három híres velencei kristály-csillár, há­rom szikrázó napkorong, tündér! fénybe von mindent. A nagyteremben ezernyi virággal terített asztal körül legalább uégyezernyi ünneplő öltözött előkelő nép. őskorok bálványimádása ez? A Szépség bál­ványszobra eteti hódoló pogánysereg? Milói Vénus azonban csak egyetlen egy volt — tizenöt újkori Vénusz vonul itt ma fél. Melyiknek fejére helyeznek pénteken koro­nát, melyik előtt hajt térdet a vesztébe roha­nó Pan-Europe? Folytatás — következik. Steisüisiiő ierwefi Peisisw vlHafeofhálézatáit&k fejlesztésére Pozsony, február 12. (Pozsonyi szerkesztősé­günk telefonjelentéee.) Egyes lapok már hóna­pokkal ezelőtt azt a hirt hozták, hogy a po- zsony—bécsi villamost beszüntetik. Ez azonban nem felelt meg a valóságnak, a pozsony—bécsi villamos ma is változatlanul üzemben van. Tény, hogy 1.600.000 korona deficitje van a Pozsony—Urszághatárszéli Villamostársaság­nak, amelyből 600.000 koronát már most ki kel­lene fizetni, úgyhogy áprilisban a viilamo&tár- saság ez ügyben közgyűlést fog tartani, ame­lyen Bartosek, a pozsonyi viilamostársaság igazgatója azt az ajánlatot fogja tenni, hogy a pozsony—országhatárszéli viílamosvonalat kap­csolják bele a pozsonyi villamosvonalba. Bar- toseknek az a terve, hogy Köpcsényig vezetne ez a villámosvonal és az átszállás Köpcsény- ben történne a bécsi villamosra. Az erre szol­gáló beruházási költség körülbelül négy és fél­millió koronát tenne ki. Bartosek igazgató azonkívül a villamost ki akarja vezetni a Tég­lamezőre is. Bartosek föladta azt. a tervet, hogy a Kereszt-uccán a sínek fölött felső hidat építene a villamos számára, mert ez nagyon 6okba kerülne, hanem csak az utasok számára akar a vasúti sínek fölött átjárót építeni. Bar- tosek legutóbb Prágában járt, ahol illetékes he­lyen kijelentették, hogy csak 3—5 évig fogja akadályozni a közlekedést a keresztuecai vas­úti sínpár, mert a vasútnak az a terve, hogy három-négy éven belül ezeket a síneket a vá­roson kívül helyezi el, úgyhogy a villámot* nyugodtan közlekedhet majd a Téglám ez őre. Ezeket a kérdéseket Bartosek igazgató a vá­rosi tanáccsal fogja megtárgyalni. % 4 * m\ 1932 tel . ]'. mbat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom