Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)
1932-01-10 / 7. (2820.) szám
12 tiragaiAYmAar-hirlai* 1982 Január 10, vasárnap. Egy párisi banktisztviselő a robogó expresszen agyonlőtt egy marseiltei kereskedőt Ki akarta rabolni, de elvesztette bátorságát — Gaztette után kiugrott a robogó vonatból Egy vágujhelyi származású parkettáncosnöt kémkedési görbe fogtak Prágában Prága, január 9. A prágai kerületi bíróság tegnap kezdte tárgyalni Holzer Szerén vágujhelyi származású harminc éves parkettán cosnőnek kémkedési ügyét. A táncosnőt a közr társaság védelmiéről szóló törvény hatodik paragrafusa alapján helyezték vád alá s a vádirat szerint a táncosnő megismerkedett Halmi József szerkesztővel, aki viszont összeismertette a táncosnőt egy másik úrral, aki állítólag — mint a Národtni Osvobozem Írja — idegen légió szökevénye volt. Bebizonyítást nyert azonban, hogy ez az illető tulajdonképpen Budapesten a fogházban töltötte ezt a „forró időt" (.négy és fél évet) sikkasztásért, de azután kéimkedési szolgálatra használták fel és elküldték Prágába. Rábeszélte a táncosnőt, hogy a hálójába kerítsen egy csehszlovák tisztet, pénzügyi nehézségekbe sodorja és ezután pedig kémkedésre használja fel. Ezután elutazott, de még irt a táncosnőnek Budapestről, a leveleket a hatóságok elfogták és elrendelték a táncosnő letartóztatását. A tárgyaláson beismerte, hogy ez a Kock nevű ur állandóan küldözgette őt az illető tiszthez, azonban ő a tiszt előtt soha sem árulta el, hogy milyen megbízatása van. Nem tudott arról, hogy kémkedésről van szó, s ha a rendőrségen mégis ilyesmit vallott, úgy ezt csak abbeli félelmében tette, hogy anyját is le fogják tartóztatni. A bíróság ezen újabb állításának bizonyítása céljából a tárgyalást elhalasztotta, Egyes cseh lapok ezen jelentéssel kapcsolatban azt írják, hogy Halmi József a Prágai Magyar Hírlap szerkesztője. Megállapítjuk, hogy Halmi József nevű szerkesztőnk vagy munkatársunk sohasem volt. Az illető cseh lapoknak, amelyeknek tudósításaiban ez a valótlan állítás szerepel, még az elmúlt nap folyamián helyreigazító nyilatkozatot küldtünk. — Árad a Nyitra. Nyitrai tudósítónk jelenti: Az utóbbi napokban beállott hirtelen olvadás és a napok óta tartó esőzések következtében a Nyitra folyó több helyen kilépett medréből és elöntötte a hatalmas árterületeket. Nyitra város környékén a folvónak csak a még szabályozatlan része öntött ki. A környékbeli falvak több helyen veszélyeztetve vannak, miért is néhány faluba katonaságot vezényeltek ki. Az áradás eddig nem okozott nagyobb károkat, félő azonban, hogy a hirtelen olvadás következtében oly nagy vízmennyiség zudul az alsóbb területekre, hogy az áradásnak komoly .következményei lesznek. Páris, január 9. A párisi rendőrség legújabban egy titokzatos gyilkosság felderítésének ügyével foglalkozik, amely gyilkosság a Páris—Oherbourg között közlekedő expresszvonatou történt. A borzalmas bűnténynek áldozata Jaques Rocieux, egy m&rseillei dúsgazdag szőrmekereskedő. A bűntényt Jean Plessis ügyvéd fedezte fel a robogó expresszvonaton. Az ügyvéd Oherbourgból utazott Parisba. Roueil állomás közelében végigment egy eJsŐ06zrtályu kocsi folyosóján. Valameny- nyi szakaszban el volt oltva a világosság, csupán egyikben égett a lámpa. Kíváncsiságból betekintett a fülkébe s látta, hogy a fülke padlóján, a két kerevet között egy férfi teste fekszik elnyúlva. Kinyitotta az ajtót, bement a fülkébe és megállapította, hogy egy eszméletlen férfi hever a földön. Az ügyvéd nem gondolt bűntényre, azt hitte, hogy az utast roeszullét lepte meg és ezért meghúzta a vészféket. A vonat megái lőtt. A kalauz az utasok között orvost talált, aki megállapította, hogy a szerencsétlenül járt utas már egy órája halott. A párisi Saint-Lazar pályaudvart azonnal értesítették az esetről és a beszaladó expresszvonatot a pályaudvaron rendőri bizottság várta. Miközben a rendőr- orvosok a hullát vizsgálták, a bűnügyi tisztviselők megállapították, hogy a fülkében egyáltalán nyoma sincs annak, mintha a gonosztettet küzdelem előzte volna meg. A rend őr orvosi vizsgálat eredménye az a megáll apitás volt, hogy a marseillel kereskedőt két lövés ölte meg. Az egyik golyó Dié"a testben volt, a másik a szivet fúrta keresztül és a szerencsétlen ember azonnali halálát okozta. Most már semmi kétség nem volt aziránt, hogy a szerencsétlenül járt ember gyilkosság áldozata. Nyomban nagy eréllyel indult meg a nyomozás és nem sok idő múlva kézre is került a tettes. Már a tett felfedezése után következő reggelen a párisi rendőrigazgatóságra 'távirati jelentés érkezett, hogy azt az embert, aki Jaques Rocieux kereskedőt meggyilkolta, 'letartóztatták. Ebben az esetben a szerencsés véletlen játszott a bűnügyi hatóságok kezére. Serquígny és Bernay állomások között ugyanis, nem messzire a vasúti pályatesttől két vasúti tisztviselő reggel hat óra tájban egy súlyosan megsebesült férfira bukkant. A két vasúti tisztviselő a sebesültet Serquignybe vitte, ahol a kórházban helyezték eL Az egyik zsebében automatikus revolvert találtak, amelyben még egy golyó volt. A rejtélyes embernél nem volt semmiféle okirat. Reggel nyolc óra tájban magához tért és ekkor elmondota, hogy George Reauvillenek hívják és hogy egy párisi bankcég tisztviselője. Mivel semmiféle igazolást nem tudott felmutatni s nem tudta megmagyará-J sérülésének okát sem, gyanúsnak tartották annál Is inkább, mert közben megérkezett Sequk ybe is az expresszvonatban történt titokzatos gyilkosságról 6zóló jelentés. Az állítólagos Beauvillet most már a rendőrség is kihallgatta, Azt állította, hogy öngyilkosságot akart elkövetni és két lövést irányított magára. Ezt az állítását az orvosi vizsgálat megcáfolta, mert a férfi sérülései nem olyanok voltak, hogy revolvertől származhattak volna. Most alapos kihallgatás alá vetették, a keresztkérdések özönével támadtak rá, amelyeknek hatása alatt Beauville megtört és beismerő vallomást tett. Elmondta, hogy nemrégiben annál a banknál, amelynél alkalmazásban van, ;alentékenyebb ösz- szegot sikkasztott és folyton attól rettegett, hogy bűnét felfedezik. Ezért elhatározta, hogy valamelyik gyorsvonatnak az egyik utasát ki fogja fosztani s a rablóit pénzből fedezi a hiányt. Ro- cieuxot két lövéssel terítette le, azonban nem volt bátorsága, hogy továbbra is a fülkében maradjon é« átkutassa a holttestet. Tettének következményétől szörnyen megijedt, elvesztette fejét és kiugrott a nagy gyorsasággal vágtató vonatból. Ezzel a titokzatos gyilkosság ügye teljes egészében felderült. Egy embert gyilkoltak meg s a gonosztett még a bűnösnek sem volt hasznára. Egy ember életét vesztette, a bűnösre pedig a bárd várakozik anélkül, hogy gonosztettének fillérnyi hasznát látta volna. — Elfogták a sárosbogdányi postahivatal betörőjét. Kassai szerkesztőségünk telefonálja: A P. M. H. megírta, hogy december elején betörtek a sárosbogdányi postahivatalba, ahonnan ellopták a kézikaeszát 15.000 korona értékű pénzzel és postabélyeggel. A csendőrségnek tegnap sikerült kinyomozni a tettest Martin János gazda személyében, akit letartóztattak ée beszállítottak a kassai ügyészség fogházába. — Póruljárt egy betörő a betléri Andrá&sy-kas- téiyban. Kassai tudósitónk telefonálja: Tegnap éjszaka vakmerő betörés történt Andrássy Gésa betléri kastélyában. A betörő az ablakon keresztül behatolt a kastél yegyik szobájába, ahonnan 7 ki- logram ezüetnemüt vitt el és azt elásta a kastély parkjában. A betörő az ablakon keresztül távozott el, azonban ekkor az ablak összetört, úgyhogy a keze erősen vérzett. A osendőrség ez alapon kezdett nyomozni és megállapította, hogy aznap egy HoLecsko István nevű soffőr összevágott kézzel első segély végett jelentkezett az egyik orvosnál. Erre a csendőrség a eoffőrt letartóztatta, aki rövid tagadás után beismerte, hogy ő követte el a betörést a kastélyben. Holecsko az egyik uradalmi erdőkerülő fia és ismerős volt a kastély belső berendezésével. Beszállították a rozsnyói járásbirő6ág fogházába. sötét sarkéiban egy szőke asszony aggódó arcát látta meg, amint könyörögve és féltve tekint feléje... Az az édes, drága kicsiny asszony most otthon ül a lámpáérayő alól- kiáradó fény ragyogáséiban és egy selyem kabátlkát horgol. A kabátka kis gazdája pedig ott pihen fehér párnácskáin a zöld védőhálója ágyaoskában. Az asszony rémülten, kérőn, féltve emeli rája könnyes ibolya-szemét és a kis baba felnyög álmában. Mindezet tisztán látta és hallotta Bors főhadnagy ur, de asztén hirtelen, mintha túl akarna tenni a kimondásán ég mintha csak egy egészen jelentéktelen szívesség vállalásáról lenne szó, olyan egyszerűen szólalt meg: — Parancsoljon, őrnagy ur! A nyitott erkólyajtóba lépett s nem is tul- magasra emelve a karját, csak egészen közel a feje magasságához, állta a próbát, hadid lássa ez az osztrák. A célpont nem is remegett keskeny kezében. Az Emíberevő átvette a tisztilegényétől a pisztolyos dobozt, a selyembéiésü ©tűiből kiválasztotta az egyik MonMeury-pAszitolyt és aél zásra emelte azt. Egyet dörreut a fényes ödtőszerszám s a osá- szárzsemlye kirepült a főhadnagy ujjal közül. Pontosan a közepét fúrta át a golyó. Ott, ahol a zsemlye sárga tésztaszirmai egymáshoz simulnak. Pomipásabb lö'vés volt, mint amilyen a tréfa. S ekkor egészen váratlan fordulat következett. Ahogy ©lviharzott a kamerádok elismerő tapsa, amely mindkettőiüknek szólt s ahogy ők kettőn már sorra rázták a főhadnagy tenyerét megértő melegebben üdvözlő gratu- lánskezeket, Bors főhadnagy minden szenvelgés, vagy 6zinészkedés nélkül az asztalhoz lépett és kivette a bőnhuzatoe fegyverdoboz- ból a másik pisztolyt. Még tiszteletteljeisen mosolyogni is tudott, amikor sarkantyúit összecsapva alázatos tisztelettel meghajolt az őrnagy ur előtt: — Pompás lövés volt, gratulálok... Ha megengedi, őrnagy ur, most majd én ... A tisztek érdeklődő gyűrűje kissé kiszéle- tedett, mert az örnagv önkénytélén üi egy hátráló lépést tett s közben, mintha bibircsük- jai alat t arcának bíb or színe kissé megfakult volna. Hanem aztán — s ez a drill csodája — g&- valilérosan bokolt s az asztalról egy jókora karéj kenyeret csippentve föl, vontatottan ugyan, de odaléphetett az erkélyajtóihoz és elfoglalta a főhadnagy helyét: — Tessék! A főhadnagy úrban felilobbaeit a bosszú gondolata. Levette szemüvegét, gondosan megtörülte. Nem szólt ugyan egy szót sem, de az az igyekezet, amellyel szemének ezt az erősítőjét tisztogatta, szinte hangosan mondta ki: — Az ember legyen óvatos, ha rövidlátó, mert még sem babra megy a játék. Végül feiüiitehte az orra nyergére a szemüveget, célzásra kapta a fegyvert, amelynek reszkető csövén idegesein és idegesitően cikázott a lámpa fénysugara. Hosszasan célzott. Szilaj gyűlölet ösztökélte, hogy megíleclkéz- tesse ezt az embert, akinek tréfája miiatt, ha az balul üt ki — könnyen igy üthetett volna ki, — mert hiszen Major Séhrapnel ittas volt, — Örökös szomorúságba dönthette volna azt a szőke asszonyt, aki otthon most kisfia selyemkabáitfcáját horgolja. A Mooifleury-piszitoly csöve egyre jobban táncolt keskeny kezében. Az Etmberevő pedig szédülni kezdett. A táncoló pisztolyoső torkából gyilkos feketeség vágódott a szemébe. Keringett, sodródott ez a feketeség, mint egy éhes örvény, amely a húsát akarja, amely az életét akarja fóliáim. Torkát a halálfélelem fojtogatta s érezte, hogy a térdkalácsa reszket. Legjobban szerette volna íöldihözvágui a kezében remegő „célpontot" s elbújni valahova, valami vasajtő mögé, amelyen nem üthet lyukat az ostoba ólomgolyó és a kamerádok kicsattanó gunykacaja sem. Ott állott kábuló fejjel. A waffenrodcjla fojtogatta, aranygallérja mintha áhtüzesedett volna, agy égette a tarkóját s úgy érezte, hogy valami nregszégyeniiő, nevetséges bah ázat i katasztrófa szakad le rá és a tiszt uraik feszülten figyelő, izgatottan előre szegezett arcain; az arcokon, amely ék e percben hatvá- 1 nyozo'htau idegen, ellenséges arcoknak látott, a a következő percben a fegyelem békóin áttörő, csuíoudáros kacagás grimásza fog feléje fin torodni. A nézők pedig mindebből nem láttak semmit. Az őrnagy ur Schrapnel bibircsókos, vörös arcát nem telte fehérré ez a belső küszködés, csak az orroimpája reszketett tor zenbe rz bajusza fölött, amely a szakái Iából volt harciasra toldva s a nyeldefclője táncolt, mintha nagyon erős szeszt ivott volna, vagy mintha pokolian szomjaznék. Csak ő látta, csak Bors főhadnagy ur érezte, hogy ez az osztrák Góiiáth most milyen szörnyű tortúrákat áll ki; csak ő, aki két perc előtt ott állt szemben a feketetorfcu pisztoly- csővel, amely elé a rabiá'tuis idegen hetykesége állította. (í tudta, mit jelent minden igaz ok nélkül és fegyvertelenül állni a fekete pisztolytorok előtt, amelyből minden pillanatban a szivébe röppenhet a halál gyászdarazsa. Az Emberevő e percben mintha megingott volna és Bors főhadnagyban a revánsra szomjas férfin felülkerekedett a résztvevő ember. Leeresztette pisztolyát és mentegetőzve, szinte resteltlkedve mondta: — Még sem lövökA feszültség elmúltának, a megkönyebbü- léisnek ebben a pillanatában, mint a túlfeszítettem elpattanó húr felfokozott csattamása, egy állati hang, a hajszolt, megrémült vad riadt és rémült horkamásia szakaid föl za Emibe revő melléből: — Schiesse nicbt!... Az őrnagy megtámterodott és hányát zuhant, belevágva fejét az erkély kovácsoltvas-kosarába. Elterült, mint a bibliai Góiiáth a törékeny Dávid p a rittya-kövét őil. * Az Emberevőt, amint kilábalt fejsebéből, saját kérelmére áthelyezték Przemyslbe. Bors főhadnagy ur pedig, be sem várva a küszöbön álló fizetésrendezést, — amely pár percen ttel emelte volna járandóságát, — nyugdíjazását kérte. Ez a két perc, a vaskos és ellenséges tréfa revánsának e jsét perce, megérte neki azt a néhány koronányi defteren elát, ami vel kevesebbet vesz föl majd a körzetileg illetékes adóhivataltól. A Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetség hivatalos közleményei Rovatvezető: Bicsovszky Kézmér dr. Pozsony, Köztársaság-tér 14. A vigalmi adó elengedésének ügyében 1931 december 14ől kezdődőleg szigorítások történtek. Felhívjuk tagegyesületeink figyelmét arra, hogy amennyiben az adó elengedésére reflektálnak, úgy idejekorán küldjék be a szövetségnek a hangverseny pontos műsorát, megnevezve a szereplő művészek nevét, tartózkodási helyét, valamint amennyiben nem világhírű művészekről van szó, úgy olyan okmányait az illetőknek, amelyből kitűnik az, hogy az illetők művészek. Csatolni kell a műsorhoz a szerzők neveit, valamint az előadandó daraboknak elmét. Ismételten figyelmeztetjük tagegyesületeinket, hogy az engedély csak azon esetiben szerezhető meg, ha az tisztán zene- vagy én ekd arabokból áll. Amennyiben tehát próza is van műsoron, úgy az engedélyezésről le kell mondani. Végül még arra kérjük tagegyesületeinket, hogy ebbeli kérelmüket jóval a hangverseny előtt küldjék be, mert ellenkező esetben a szövetség esetleg nincsen abban a helyzetben, hogy azt megszerezze. * A romániai Magyar Dalosszövetség Naptára már megjelent. Ajánlatos volna, hogy a dalos testvéri kapcsolatok fenntartása céljából minden tagegyesület megrendelje azt. Bejelentéseket a Cs. M. D. Sz. központija fogad el. * Németh István László országos ügyvezető karnagy e hó öten a szegedi Fogadalmi Templomban orgonahangversenyt adott, amelyet a budapesti rádió is közvetitebt. Az uj templom orgonája Középeurópa legjobb és legnagyobb orgonája, mely csak tavaly 'készült el. A kritikák a legnagyobb elismerés hangján emlékeztek meg országos karnagyunkról, valamint a dalárdáról is.. * A pozsonyi Bartók Béla dalegyesület e hó 21-én Pozsonyban önálló a capella hangversenyt rendez, melyen Bartók Béla is szerepelni fog. A műsor a következő számokból fog állná: J. S. Bach: 2 korái (vegyeskar.) Lendvai: összhang. „ Tátra ciklus. , „ Harangszó. „ Esti dal. Pestalozzi: Hajósok imája, Németh: Régi magyar népdalok. Bartók: Katonadalok. Bartók: Népdalok (vegyeskar). A Lendvai-müveknek ez lesz az Iső magyar bemutatóéiőadása és azt nagy érdeklődés előzi meg a pozsonyi zeneértő közönség részéről. Bartók Béla, a világhírű zeneszerző olasz szerzők müveit játsza saját átírásaiból, továbbá Kodálynak és saját magának a müveiből- E hangversenyen mutatkozik be először az egyesület 120 tagú vegyeskara is. A losonci Egyetértés Dalkör karácsony másodnapján szépen' sikerült hangversenyt rendezett. A siker főérdeme Hagelbauer György karnagyot illeti, aki e fiatal munkásdalárdát a legnagyobb buzgalommal és kitartással oktatja és rövid idő alatt sikerült lehetővé tenni azt, hogy az nyilvánosan is fellépjen. Az egyesület belépett a szövetségbe. * A múlt havi közleményeinkben felhívtuk tagegyesületeink figyelmét arra, hogy jelentsék be a központnak azt, hogy kottaállományuk milyen müvekből áll. Erre a szövetségnek azért van szüksége, mert a legközelebbi közgyűlés elé javaslatot akar előterjeszteni szövetségi kottatár létesítésére. Sajnos, e felhívásnak csak nagyon kevés egyesület tett eleget. A legtöbb figyelmen kívül hagyta. Enélkül pedig nem kap a szövetség tiszta képet arról, hogy célszerü-e központi kottatár létesítése. Felkérjük tehát újólag tagegyesületeinket, hogy jelentsék be a szövetségnek kottatáruk jegyzékét, mert javaslatunk csak igy lesz elkészithető. *' Felkérjük tagegyesületeinket, hogy hangversenyeikről, avagy egyéb szerepléseikről küldjenek a szövetségnek jelentést, lehetőleg csatoljanak műsort, kritikákat, hogy a szövetség tudomással bánjon ezekről, mert csak így alkotható meg az egyes egyesületek működéséről a pontos kép. Tisztújító közgyűléseikről szintén kérünk jelentést, hogy az esetleges változások keresztül vezethetők legyenek. * A losonci Magyar Dalegylet társasvacsora keretében meleg hangon veit búcsút az egyesület lelkes és értékes tagjától, Tanka Jenő bankigazgatóból, akit felettesei Érsekújvárra helyeztek át. Amint most értesülünk, ezt az áthelyezést érvénytelenítették, úgy hogy Tan- ka Jenő továbbra is Losoncon marad és értékes munkájával továbbra is a losonci Magyar Dalegylet jó híreit fogja öregbíteni. xx Vannak vesebajosok, rheumaflkusok, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy fürdőhelyekre járjanak. Egy házi ivókúra „SALVÁTOR“-forrásvizzel meghozza a kívánt eredményt. Mindenütt kapható.
