Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)

1932-01-10 / 7. (2820.) szám

1932 január 10, vasárnap.

MAGYAR K

Irta: SCHÖPFLIN ALADÁR

Játék a vonallal ?sr°“k4r

Irta: HAJÓS ERZSÉBET dr. (Berlin)

Igazán agonizáló műfaj a novella? A háború előtt kedvenc műfaja volt Íróknak és .közön- rágnék. A legtöbb magyar író — a kilencvenes évek irói mind — a novellában alkották meg remekműveiket. Ha Herezeg, Gárdonyi, Rákosi Viktor, Bródy Sándor legszebb, művészileg legtökéletesebb írásait akarnám összegyűjteni, egy novelláskötetet válogatnék össze. A huszadik századiak között Móricz Zsigmond, Molnár Ferenc igazi, legmagasabb mértékét novelláikban találom. A közönség is szeretett novellát olvasni, a kiadók szívesen adtak ki növeli évkönyveket. Egy-két jó novellával az iró föltünést tudott kelteni, belépőjegyet szerzett az irodalmi céhbe, az olvasók a szivükbe fogadták, lapok hasábjai megnyíltak előtte.

Ma. nagyon lecsappant ez az érdeklődés. Az írók mintha nem vennék már olyan komolyan ezt a uniformét, pongyolábban bánnak vele. A közönség szinte elidegenedett tőle. Minden könyvkereskedő megmondhatja, — aki könyvet akar venni, unottan teszi félre a novelláskötetet, amit a kereskedő ajánl neki. Az ellenkezője történt annak, amit. az ember papírforma szerint gondolna, A mai lázas ritmusú, zaklatott életben, azt lehetne hinni, az embereknek nincs türelmük belebujni egy terjedelmes regénybe, amelyen esetleg hetekig elrágódhatik, jobban megfelel nekik a félóra alatt elolvasható rövid novella. De nem igy van, úgy látszik, arra nincs az embereknek türelmük, hogy minduntalan témát. hangot, stílust váltsanak, ha beleolvasták magukat egy mesébe, benne akarnak maradni mennél tovább. A nagytérjedelmü regényeket olvassák legszívesebben. Ez igy van az egész világon.

Móricz Zsigmond most érdekes kísérletet tett:

, megpróbálja rehabilitálni a novellát, összeszedte tiz fiatal, bábom után jött magyar iró egy-egy novelláját, kiadta egy nagyon finom kiállítású kötetben. A tiz iró nevei: Bibó Lajos, Bohuniezky Szepi, Dallos Sándor, Gelléri Andor Endre, Kodolányi János, Nyiró József, Pap Károly, Szabó Pál, Szitnyai Zoltán, Tamási Áron.

Aki ezt a könyvet elolvassa, annak lehetetlen be nem látnia, hogy a novella Magyarországon, ami az alkotást illeti, egyáltalán nem jutott dekadenciába. Sőt ma is az a műfaj, amelyben az irók a legtökéletesebbet tudják alkotni A fölsorolt irók legtöbbje irt regényt is, — egyiknek a regényei sem olyan kiegyenlítettek, színvonalat tartók, belső formálásban és stílusban készek, mint a könyvben közölt novellájuk. Mindegyikben megvan az életlátás eredeti ereje, az elmondottak fontosságáról való meggyőződés szuggesztiója, stílusnak és mondanivalónak hiánytalan összenőttsége, a belső melódia tisztasága. Ami pedig a mai regényből jóformán kimarad, ezekben a novellákban minduntalan megszólal a magyar humor. Kévéé magyar könyv szerez olyan zavartalan élvezetet, mint a „Mai Dekameron“ című novellagyüjtemény. Összegyűjtése és kiadása irodalmi szempontból nagy dolog: kitűnő kísérlet annak dokumentálására, hogy a kedvezőtlen közhangulat dacára van virágzó magyar novella-irodalom, csak nehezen tudja az olvasó meglátni a sok középszerű é.s selejtes dologtól, amit a napilapok tárca- rovatukban közölnek.

Móricz Zsigmond a magyar irodalom bibliai olajos korsója. Bősége kifogyhatatlan, sőt mintha annál dusabb volna, mennél többet merít belőle. A most elmúlt évben megirt három regényt, egy színdarabot, egész sereg novellát, nem is lehet megszámlálni, hány újságcikket, jó egy kötetre való tanulmányfélét a Nyugatba, — apróbb dolgokról nem is beszélve. (Hogy 1 közben mint a Nyugat szerkesztője, hány kéziratot olvasott, hány levelet irt, hány fiatal írót ’ látott el jó tanáccsal, micsoda adminisztrációs munkát végzett, arról nem is jó beszélni.) Még ' fizikai teljesítménynek is imponáló a végzett i munkája. Róla igazán el lehet mondani, hogy j szüntelen, megszakitásnélküli érintkezésben van t a közönséggel.

u nem egy külön, maga-alkotta világban, amely- i- ben minden, ami. kívülről érinti, átformálódik a fe gondolkodása szűrőjén.. Forr a bor — egy vi- g lágnézet forrásának szemtanúi, vagyunk. Misi »i birkózik a világgal, hogy megértse, magáévá- tegye, ez a birkózás tisztán belül foly le, az y agyábau. A külsőleg, modorban suta és élhetet- v len diákiban egy tiszta aranyértékü massza ka- varog, amelyből, ha majd kiforrta magát, vala- í mi nagyon nemes dolog lesz: egyéniség, még- pedig egy iró egyénisége. Lehet beszélni a- „Forr a bor“ egyenetlenségeiről, stílusbeli pon- g-yolaságairól, — de akárhogy látom ezeket, ez i a könyv mégis egy nagy dolgot mond el. Egy : nagyra termett léleknek látom a szárnyait nőni

benne, egy repülni tanuló sasnak a vergődését.

; Azóta de megtanult repülni! . .

1 * ■ •

Van-e még líra ebben a világban? Nem vált-e még magánüggyé, ha egy emberben különös visszhangokat ver föl a világ élete és a oaját , élete 6 ezt a visszhangot valamiféle kötött formában. bizonyos stílus szerint megválogatott szavakkal próbálja kifejezni? Az emberek túlnyomó része valóban magánügynek tekinti, a költő magánügyének. S maguk a mai költők is hozzájárulnak ahhoz, hogy írásuk magánügynek tekintessék. A régi nagy költők tipikus élményeket énekeltek, mindenki élményeit, olyan versekben, melyekben mindenki fölismerhette önmagát, és olyan formákban, melyek mindenki előtt ismertek és meghittek voltak. A mai költő elrejtőzik önmagába, az életből s az élet rezonanciáiból azt igyekszik kiemelni és megszólaltatni, ami sajátképpen az övé, senki másé. Izgatottan figyeli saját belső életét-, azokat a titkos rezgéseket és hullámzásokat, melyek benne fodrozódnak, az öntudat határszélein járó lelki mozzanatokat-, a léleknek suttogó szavait. Amikor ezeket szavakba köti, lemond a régi, meghitt versformákról is, mert ezek típusok, tipikus mondanivalók kifejezésére alkotottak, nem érzi őket a saját maga kifejezésére alkalmasoknak. Tartalmilag: egyéni költészet, formailag: szabad vers, — ez a mai líra parabolája. Ez a mai költő érzékenyebb reagáló képességet, élén- kebb hangolódást, intimebb kapcsolat-kereeé&t kíván az olvasójától. Ezzel maga korlátozza bizonyos élltere a közönségét. Hogy kiket, hányat talál olvasóul, az attól függ, mekkora méretű az az egyéniség, amelyet kifejez és milyen a kifejező ereje.

Komlós Aladár verseskönyvének a címe úgy

hangzik, mint egy tiltakozás az ellen, hogy a tömegek rokonszenve felé forduljon. ,.A néma őrült arca“ — olyan cim, amely a ma már divatjukból kifelé menő háború utáni izmusokat akarná távozásukban megállítani. Sietek fölvilágosítani mindenkit, akit illet, hogy ez a cim félrevezet, a könyvben nem olyan dolgok vannak, amiket a óim ígér. A vignetta nem azonos a borral, ami a palackban van. Komlós Aladár nem az az ágáló, hangos költő, amilyennek a címe föl akarja tüntetni. Sőt inkább nagyon ■ csöndes, halk, finom költő. Verseinek végeredményben egy témája van: az élet mélán eh öli áj a, amint a lelkén átvonul. Ennek a variálása van i minden versében, akár a harctéren jön rá, akár ■ Losonc uccáin, akár magányos ábrándozásai közben. A szemléleti képek formában, szinben 1 nagyon változatosak, de a festőecsetbe, a ceruza grafitjába mindig bele van keverve az élet melancholiája, amely a nagyon érzékeny ideg- j rendszerű embernek, különösen, ha fiatal, ál- < landó belső muzsikája. Ezt mindig más oldalról t megfogni, más-más témákra vetíteni, más-más képekkel kifejezni a költő igyekezete s verseinek végső tartalma. S ebben van kapcsolata a í többi emberekkel, akikre, mindre, rá szokott I idŐnkint szállni az életnek ez a borulása.

A szlovenszkói olvasó külön kapcsolatot fog | találni Komlós Aladárral annak a sok finom, szlovenszkói, főleg losonci hangulatú képnek a révén, amelyek majdnem mind'en versét színesítik. \

A rajz tiszta vonalszépség művészete. Más művészi akarást rejt magában, mint a festészet, vagy a szobrászat. Színek és formák helyett egyedüli alapeleme a vonal, — a kontúr —• melyre a valóság sohasem nyújt példát. Tulajdonképpen bizarr absztrakciója a valóságnak. Sajátos területet jelent, egy külön, magának való világot, melyet más törvények és esztétikai lehetőségek szabnak meg, mint a többi művészeteket. A vonal gördülő szépséges játéka a sikön, ritmusa és harmóniája legfontosabb kellékei a rajznak. Tiszta művészete a kifejezés erejének, telve dinamikával és aktivitással, hiszen leegyszerűsített eszközzel dolgozik: színek nélkül,

tisztán a vonal redukciójában közvetíti a tárgyát.

Kevés rajzolónk van, aki. oly élesen látja művészetének tulajdonképpeni lényegét és lehetőségeit, — határvonalát és veszélyeit, mint éppen Berger Oszkár. Boszorkányos ügyességű iróniával modern varázslója a rajz sajátos, művészi kifejező-eszközének: a vonalnak. Sajátos hangszer jelent számára a sík, vonójával fantasztikus játékot űz rajta.

Berger Oszkár Berlinben él, fiatal, élessze- mü művész, telve érdeklődéssel és aktivitással minden iránt. Témaköre az egész világ, az aktuális élet minden vonzó attrakciója, színe és mozgalmassága. Minden szépséget vonallá varázsol: görlök ritmikus táncát, kor-, csalyáz-ók piruettjét, a boxbajnok kemény öklét, vagy a világhírű dirigens elegáns pálca-kezelését. Vonalaiban egyaránt van keménység és szigor,/százféle, csodás árnyalat és lágy moduláció: ittas, hatalmas robbantó alkotó-erő. Vonalaival a tárgyát nemcsak síkra vetíti, nemcsak körülfogja, hanem magát a tárgyat varázsolja át vonallá. Legjobban érdekli az ember, — arcának kifejezése, testének rugalmassága, ezer, apró titka, belső rejtelmei, lelkisége és dinamikája. Kérlelhetetlenül tárja fel struktúráját, erősségét é» gyöngéit. Ismeri a nagy gesztusok pátoszát, az emberi megjelenések sok, apró rekvizitúrnának hatóerejét s jelentőségét. Egyaránt van érzéke a humor és a tragikum iránt. Csodálatos megjelenítő erővel bírnak a portréi. Egyes emberi fejek, kiragadva miliőjükből, mint a filmvásznon^ premier plánban, izoláltan felfokozva, — ha szükséges, még túlzásban is — feltárják az arc, a fej, az epidermisz , alatt rejlő benső minden lényegét, attrakcióját s karakzterisztikumát. De éppen1 olyan csodálatosak a szinpadi rajzai is. Tömör, gyakran karrikaturává torzított tömegv jelenetek, melyek a vonalvezetés nyaktörő trilláiban szuggerálják egy csoport — egy együttes — lényeges kapcsoló erejét. A színpadi játék egész csodás mechanizmusa, fantasztikus, irreális világa bontakozik ki, elevenedik meg bennük.

Berger Oszkár hosszabb időt töltött Amerikában. Gazdag zsákmánnyal megrakodva érkezett haza. Megörökítette odaát az újvilág majdnem mindegyik nagy emberét, — a dollármilliárdosokat, a pénzt, az emberi energia, ■akaraterő, tudás és életrevalóság prototípusait. Mappájában csak úgy hemzsegtek a legkülönfélébb „királyok", — éppen úgy, mint idehaza a nagy színészek, muzsikusok, intel- léktuelleik arcképei. De művészi zsákmányképpen még egy egészen különös, érdekes rajzcsoimót is magával hozott: névtelen, ismeretlen ember-páriák, — négerek, félvérek, mindenféle „cloured people", — Amerika eme szekundér ember-fajtájának megrázó alakjait, művészi vetületeit. Érzelgősség nélkül, de a valódi művész mélységes, emberi megindulásával látta meg és fogta fel alakjukat.

Berger Oszkár rajzai pillanatfelvételei az emberi élet sokféle variációinak. Pillanatfelvételek, melyeknek mélységük és művészi tökélyük örök életet biztosit...

Hamarosan megkezdik a „Lusitania“átkutatását

Újfajta készülék segítségévet ereszkednek te a búvárok a hajóroncs fenekére — Az expedíciót csak azzal a föl- tétellel engedélyezték, ka nem zavarják meg a Lusitania halottainak békéjét

Cork (Írország), január 9. Az 1917-ben elsüllyesztett Lusitania-gőzös átkutatására irányuló munkálatok annyira előrehaladtak, hogy

a tengeralatti expedíció minden jel szerint februárban kezdi meg munkáját.

Az expedíció élén H. Railley kapitány áll és Laké mérnök által feltalált különleges szerszámokat és műszereket is igénybe fog venni. Laké szakembere a tengeralattjáró építkezéseknek s most feltalált egy uj tengeralattjárót, amely a tenger színe főié emelkedő kéménnyel van ellátva. Mintegy másfél méter átmérőjű lesz az acélcső a hajón és mintegy hatvan méter hosszú. Belül csigalépcsője van, amelyen a legénység le fog lépni a tenger fenekére.

A cső '.égén egy acélkamra van, amely mintegy kilenc négyzetméternyi terjedelmű és abszolút .módon elzárja a külvilágtól a benne tartózkodókat. Ebbe a kamrába a legénység teljesen normális légnyomás mellett szárazlábon száll le

Ha megtakarítást akar sSérsii

ajándékok vásárlásánál, vásároljon a

FHöSTsG Testvérek

„Első Szlovák Ékszer-,

Arany és Ezüst Gyárának"

eladási üzleteiben.

Praha Sí,

Vádavské nőm. 7.

és

Brstislava-Pouony

MiGiálykapu S.

ahol óriási választékot talál ékszerekben. órákban, ezüst és aranyárukban.

Olcsó eredeti gyári árak*

és innen indul tulajdonképpeni tengeralatti útjára. A búvárok itt öltik fel a sisakot és innen lépek be a tengerbe. A kamrában ’ mesterségesen megerősítik a légnyomást oly- ■ módon, hogy

' valamivel nagyobb legyen, mint a viznyo' más, tehát mintegy 5—6 atmoszféra.

Azután a kamra fenekén kinyitják az ajtót, amelyen a búvár leereszkedik a vízbe. A magas légnyomás meggátolja, hogy a viz behatoljon a kamrába s inkább a kamrából illan el némi levegő.

Ha a búvár elfárad, ugyanezen az utón visszatér a kamrába,

ahol azután a légnyomást lassan normálisra csökkentik, még mielőtt a búvárfelszerelést levetné. Ennek a találmánynak azért van nagy jelentősége, mert a búvár nem veszít időt a tenger fenekére való lebocsátássál és a felszínre való felvonással, ami mindig rengeteg időt vesz igénybe, tulajdonképpen több mint a felét annak az időnek, amelyet a búvár kibír a felszerelés alatt.

A Lusitania roncsa mintegy 12—20 kilométernyire van a délir partoktól délnyugati irányban, Kingsdale mellett 72 méternyi mélységben. A hajó magassága 17 méter s a legfelső fedélzetre engedik le Laké készülékét. Az eddigi tervek szerint a búvárok megkísérlik a hajé páncélszekrényének kiemelését, továbbá különböző értéktárgyakét.

Azonkívül a viz alatt fényképezni és filmezni is fognak, úgy hogy helyes képet nyernek a hajó belső részeinek mai állapotáról. Az expedíció nem akar kincseket találni, sokkal inkább főpróbája lesz ez a Lake-készülóknek. Laké reméli, hogy a készülék hetven méternyi mélységben is be fog válni, amint már bevált kisebb mélységekben. Laké mérnök eddig több mint ötven tengeralattjárót épített.

Érdekes, hogy az expedíciót csak azzal a feltétellel engedélyezték, hogy lehetőség szerint nem fogják megzavarni a halottak békéjét,

akik a Lusitania mélyén alusszák örök álmukat. Amidőn 1917 május 7-én egy német tengeralattjáró megtorpédózta az amerikai gőzöst, utasai közül és legénységéből 1198 színéig vesztette életét s a halottaknak csak igen csekély számát találták meg azután a tenger felszínén. Mint ismeretes, Amerika a Lusitania elsüllyeszitéae után avatkozott* öo « háborúiba, ___

6

A múlt év roppant aratásából könyvben egyelőre egy kötet jelent meg: á „Forr a bor“ cimü regény. Akik a „Légy jó Töíndhalágt“-ot olvasták éfl a színpadon látták, azok örömmel nyúlnak ehhez a könyvhöz, a kis Nyilas Misi élet- történetének folytatásához. Misi most már nagy fiú lett, a nyolcadikba jár. Amik történnek vele, nem nagy dolgok, majd minden nyolcadikos diákkal megtörténnek. De nagy dolog, ahogy a fiú reagál rájuk. Mert Misi különös fiú. Ha arról van szó, hogy valamit tenni kell, akkor passzív, bizonytalan, tétlenségre hajló, nem tudja megtalálni a normális viszonyt a világgal, az emberekkel, tanáraival és diáktársaival, nem bírja megtalálni a cselekvés erejét. De belül, a gondolataiban minden a legintenzivebben él át, érzékenysége mindenre hevesen reagál, képzelődése mindig izzó állapotban van. Maga &e tudja, hogy neon a többi eont^rek világában ól, ha— Az Érsekújvárt Zsidó bóegylet tcadólutánja.

Érdekes társadalmi eseménye lesz vasárnap, január 10-én Érsekújvárnak. Az Énsekujvári Zsidó Nőegylet, amelynek báljai évről-évre a farsangi 6ze- zőn legnagyobb eseményei közé szoktak tartozni, ez évben a megváltozott iszonyokra való tekintettel — csupán teadólutánt rendez A teadélutánon nincsen belépődíj, teáért és szendvicsért min^ösz- sze 6 koronát kell fizetni. Ez a viszonyoknak megfelelően szerény keretek között megrendezésre kerülő teadélután mégis komoly társadalmi esemény, amelyen tö’álkozót ád egymásnak nemcsak az érsek- újvári társaság minden rétege, felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül, hanem a délszlovenszkói városok mindegyükéből számosán készülnek a teadélutánra, miután, a kedvező vasúti összeköttetésre való tekintettel, mér aznap haza lehet utazni. A teadó,lután vasárnap délután 5 órakor kezdődik az Arany Oroszlán nagytermében. . Meghívókat nem bocsátottak ki s a rendezőség mindenkit szívesen lát