Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)
1932-01-09 / 6. (2819.) szám
4 <pi^<aaAW^^HTKt>Ari 1982 jaam&r 9, atomiba.! 2500 község kér anyagi támogatási a szlovenszköi országos hivataltól Ötszáz kérvénnyel fog foglalkozni az országos választmány legközelebb! ülésén Prá(Ja, január 8. Az önkormányzati testületek pénzügyi gazdálkodásáról szóló törvény ellen már négy év óta folytatnak karcot a nemzetgyűlés legtöbb pártja s Trapl pénzügy- miniszter már bejelentette, hogy a községek pénzügyi helyzetének statisztikai adatait ösz- szegyüjti és ennek alapján fog egy megfelelő novellát kidolgozni. Hogy mennyire elszegényedtek különösen a szloveniszkói községek, erre bizonyítékul szolgál az a tény, hogy a 3500 szlovenszköi község közül 2500 nyújtott be kérvényt a pozsonyi országos hivatalhoz pénzügyeinek szanálása céljából. A községek ez évi követelései sokkal magasabbak a múlt évieknél. A legtöbb község nemcsak költségvetési fedezetére kér támogatást, hanem az iskolák fenntartására is. Ez utóbbi célra tavaly 9 millió koronát kértek és 3.5 milliót kaptak, a költségvetések fedezetére pedig 18 millió koronát. A szlovenszkói országos választmány ez évi első ülését január 21.-én fogja tartani és egyelőre 500 kérvénnyel fog foglalkozni. A járások gazdasági helyzete sem jobb. A legtöbb járás a pótadót a törvényben megengedett maximumra emelte föl, de az országos választmánytól ennek dacára további szubvenciókat kérnek. Hamburgban letartóztattak egy németországi gimnazistát, mert lefényképezett egy mozdonyt Már karácsony óta ül a fogházban — Előbb kémkedéssel vádolták, most a rendiörvény alapján vonják felelősségre Meghait Pedraza, a milliárdos „őrült spanyol" Páris, január eleje. Azok között, akik elsőknek költöztek el az élők sorából az 1932. esztendőben, olyasvalaki is búcsút mondott földi zarán-dokutjának, akinek halála nemcsak szőkébb hazájában, Spanyolországban, hanem a francia fővárosban is feltűnést keltett, Barcelonából érkezett szűkszavú jelentés számol be arról, hogy ott új-esztendő napján ismeretlen körülmények között elhunyt Pedro Gomez Y. Pedraza, a világszerte ismert spanyol milliárdos, akinek viselt dolgai, főként pedig esztelen költekezése sok szóbeszédre adott alkalmat az elmúlt esztendők során. Pedraza a legkevésbé sem mintaszerű életet folytatott és bár alig ötven esztendeig élt, gyakran ejtette csodálkozásba minden képzeletet meghaladó hóbortjaival a kontinens különböző metropolisainak lakóit. Mint fiatalember, Kuba szigetén kezdte pályafutását ez a különös ember, aki azonban csakhamar Madridban tűnt fel és hóditó megjelenésével, valamint ügyes modorával csakhamar be is férkőzött a legelőkelőbb társadalmi körökbe. A fiatal Pedraza hamarosan meg is nősült, feleségül vette a leggazdagabb spanyol főurak egyikének leányát, házassága napján pedig váratlanul óriási örökségre is tett szert. Egyik hozzátartozója, akinek Braziliában fantasztikus kiterjedésű kávé- és gyapotültetvényei voltak, meghalt és mintegy kétszázmillió pezeta értékű vagyonát végrende-letileg Pedrazára hagyta. A spanyol grófkisasszony újdonsült férje, aki mintegy varázsütésre Spanyolország egyik leggazdagabb embere lett, ettől a pillanattól kezdve féktelen anyagi tékozlásokban lelte minden szórakozását. Első dolga volt, hogy megvásárolta Pierpont Morgan egyik legszebb jachtját és azon kéjutazásokra indult a Földközi tengeren. Idöközönkint Algírban, Nápolyban, legfőképpen pedig a francia Riviéra kikötőiben tűnt fel Pedraza vadítja és a milliárdos, akit a nagyvilági helyeken és különböző játékkaszinókban csakhamar az „örült spanyol" sokatmondó jelzővel illettek, példa nélkül álló költekezésével vonta magára a nemzetközi társadalom tagjainak figyelmét. Monté Carlóbaii tett látogatása alkalmával szemrebbenés nélkül vesztett el öt perc. leforgása alatt két és félmillió frankot, majd Párisba utazott, ahol bemutatkozásul kibérelte a francia főváros egyik hatalmas mulatóját, majd a szinház személyzetének összes tagjait vacsorára hívta az egyik legelőkelőbb párisi étterembe. A mulatóhely különböző „csillagai", sőt a zenészek is a legnagyobb készséggel tettek eleget a különc nábob meghívásának, mert titokban valamennyien abban reménykedtek, hogy a könnyelmű idegen jóvoltából nemvárt keresethez jutnak. Az a meglepetés azonban, amelyet Pedraza tartogatott vendégei, a párisi mulató egyébként eléggé vihar edzett tagjai számára, messze felülmúlta azok legvérmesebb reményeit. Az étteremben, ahol hosszú asztalok mellett helyezkedtek el a vendégek, ugyanis ezerfrankos bankjegyekkel téríttetett a hóbortos milliárdos, aki a fejedelmi vacsora utáD leplezetlen megelégedéssel szemlélte, miképpen vetik rá magukat vendégei az asztalterítőként szereplő bankjegyekre Ó3 folytatnak szenvedélyes közelharcot minél több ezerfrankos elharácsolásáért. Fényesen sikerült párisi vendégszereplése után Londonban jelent meg Gomez Y. Pedraza. Jövetelét megelőzte a híre és a derék londoniak nehezen titkolható aggodalommal fogadták az őrült spanyolt, mert jól sejtették, hogy Pedraza látogatása nem múlik el nagyobbszabásu tömeg-jelenetek nélkül, ügy is történt. A megérkezését követő napon Pedraza hatalmas automobilkaravánnal vonult- fel az egyik legfényesebb londoni étterem elé, ahová ebédre hivta meg „vendégeit", akik ezúttal a londoni külváros söpredékének tagjaiból állottak. A legkülönbözőbb gyanús és sötét alakok, a kikö tőnegyedeik és Win te Chapel bizonytalan egzisztenciái lepték el Pedraza vezényletével a pazar- éttermet, ahol percek alatt lába kelt mindenféle eziistnemünek, értékes asztalterítőknek és drága csecsebecséknek. Pedraza vendégei a szó szoros értelmében kifosztották az éttermet és a milliárdos gyermekes örömmel szemlélte védenceinek tízeiméit. Az étterem tulajdonosát azután fejedelmi módon kártalanította a furcsa ember, aki egy tollvonással utalt ki tízezer fontot az „ebédért", amelyet szórakoztatására rendezett. Esztelen költekezései nem. rendi tett ék meg Pedraza mérhetetlen vagyonát és az „őrült spanyol" háborithatatlamul élvezte idelg-óráig a kétes népszerűséget, amellyel őt még sokkal kétesebb hirü cimborái övezték. Akadtak egyének, akik sok százezer frank értékű vagyont halmoztak fel Pedraza alamizsnából, de arra nem akadt példa, hogy a középkorba illő'hedonizmussal tobzódó milliárdos csak egy centimeot is áldozott volna jótékonycélra. Most azután a halál pontot tett a féktelen tobzódások végére, és .rendkívül jellemző, hogy Pedraza elhalálozását azzal a sokatmondó megjegyzéssel fogadták egykori tobzódásainak színhelyén, hogy bizonyára sokkal méltóbb emléket állított volna ■magának az „őrült spanyol", ha korlátlan anyagi lehetőségeit szenvedő embertársainak nyomorának envhitésére használta volna fel. (B-y B.) — Bulorsíilust is alakit a női divat. Londonból jelentik: Az angol bútorgyárak újabban visszatérnek a Viktória korabeli hosszú, öblös ruhaszekré- nvr k stílusúhoz, amit az újból divatbajövő hossza női ruhák tesznek szükségessé. Prága, január 8. A Prager AbendZeitung ad Ilii t a következő esetről: Haris Weruer Jaeiiseh, 19 éves birodalmi német, karácsony előtt nagyanyja, Weber Lujza kíséretében Berlinből Runnburgiba jött rokonai meglátogatására. Karácsony első liánján letartóztatták azzal az indokolással, hogy kevéssel azelőtt a sehlueken-ani állomásira lefényképezett egy mozdonyt, mi ál-tál kémkedés gyanújába keveredett Jaensoh karácsonyi ajándékképpen kapta a fényképezőkészüléket s a felvételt mindenki szemeláttára a pályaudvaron készítette, anélkül, hogy sejtette volna, milyen következményekkel fog járni a fényképezés. A készüléket a hatóságok elkobozták és Valaki azt kérdezte tőlem, hogy földkörüli utamon, mely táj, mely ország tetszett legjobban, hová mennék lemét a legszívesebben visz- sza. Midőn emlékezetemben visszaidéztem mindazt, amit négy világrészben, 30 országon át láttam, tapasztaltam, azt kellett felelnem, hogy a legszebb, legbájoeabb tájnak a fölkelő nap országát, Japánt találtam, oda szeretnék, oda fogok visszatérni. Japánban minden egészen más, mint egyebütt: a tájak, a házak, az emberek, az ételek, a ruházat, a népszokások. Az egész ország olyan, mint egy óriási, jól ku! ti vált park, tele festői folyókkal, tavakkal, vízesésekkel, hegyekkel, tele szcenikus szépségekkel. A városok, faluk képe, a házak külseje és belseje egészen más. mint más országokban. Csaknem minden ház emeletes, még a faluhelyeken is. A földszinten van a konyha, éléstár, a műhely, vagy üzlet, az emeleten pedig a lakás. Az emeleti tágas helyiséget fehér papírból készített, fuzamák (falak) kis szobácskákra osztják. Nyáron ezeket a falakat és az ablakokat is kiemelik, ilyenkor a ház olyan, mint egy madárkalitka, az uocáról nemcsak benézhetni, hanem az egés-z házon keresztül lehet tekinteni. A házakban a bútorzatnak nyoma sincsen. Nincsenek székek, asztalok, szekrények, ágyak. Az emberek a földön ülnek, Írnak, esznek és alszanak. A gyékénnyel leterhelt padlón játszódik le a japán család egész élete. Az úri házakban rengeteg a „dívánpárna", ezekből csinálnak kényelmes üléseket. Lalcásdisz, festmények, vázák, nippek, függönyök és más porfészkek teljesen hiányzanak, a házi szerelvények, szerszámok teljesen ujszerüek. A filigrán házakból különös ruházatú gyermekek tipegnek elő fapapucsban, még sejteni sem lehet, hogy fiú, vagy leányka-e az illető. Sokszor még a. férfit is csak közelről lehet az asszonytól megkülönböztetni, anyira hasonló a ruházatuk. A férfiak és nők ruházata ugyanis szabásra nézve nagyjában az egész országban egyforma. Japánban lépten-nyomon azt tapasztaljuk, hogy minden másképp van, mint nálunk. A csecsemőket háton hordják és nem a karon, a házba belépve, a cipőt és nem a kalapot veszik, le, az előzékenységet a nők gyakorolják és nem a férfiak, a könyvet hátulról kezdik olvasni, a bort az étkező selején isszák meg és nem a végén. A japán nép rendkívül müveit, mindenki tud írni, olvasni, pedig az irás elsajátítása — tekintve a nagyszámú furcsa írásjeleket — igen nehéz lehet. Az elemi iskolába, még a legfélreesőbb havasi vidéken is, nyolc éven át járnak a gyermekek. Az iskolákban kiváló gondot fordítanak a test ápolására, edzésére. A katonás nevelést Jaenscht beszállították a böh misek-le ipái kerületi bíróság fogházába. Jaensoh azóta is vizsgálati fogságban van, már 14 napja. A kémkedés* vádját időközben elejtették, ezzel szemben a rendi örvény 24. paragrafusa alapján vonják felelősségre, amely az állam szempontjából fontos objektumok fényképezését tiltja. Jaensoh ügyvédje utján a prágai német követséghez fordult, amely azon fáradozik, hogy a fiatalembert minél előbb szabadlábra helyezzék. Jaensch nagyanyjának nem engedték meg, hogy unokáját meglátogassa. Jaensoh árva- gyerek és egy némethirodalmá gimnázium nyolcadik osztályába jár. már az elemiben kezdik, gyakran látni 7—8 éves gyermekeket katonás rendben fölvonulni és fegyverfogásokat gyakorolni. A nép rendkívül csöndes és végtelenül udvarias. A vasúti állomásokon, a kikötőkben, a piacokon sem hallani lármás beszédet. A kiabálást a legnagyobb illetlenségnek tartják nemcsak a dajmlók (főnemesek) palotáiban, hanem a legszegényebb kuli kunyhójában is. Részeg embert alig látni, azt is csak a cser esz n y e v i r á g z ás i nagy ünnepségek alkalmával. A nép rendkívül törvénytisztelő, a börtönök többnyire üresen állanak, A milliós Yokohamában 25 év alatt egy gyilkosság fordult elő. A házakon nincs kapu, a lakásokba egyenesen az uocáról lép az ember, az ajtó pedig éjjel-nappal nyitva. Az emberek az egymásközti érintkezésben annyi előzékenységet tanúsítanak, ami-nőt nálunk úri körökben sem tapasztalunk. Vidám arccal, kedves mosollyal köszöntik egymást és még a legkritikusabb helyzetben, a megpróbáltatás idején is megőrzik külső vidámságukat. Ezt a vidámságot, égi derűt még a vallási életükbe is beleviszik. Ájtatosságaiikat, imáikat mosolyogva végzik. Templomaik hangosak a gyermekek játékától, nevetésétől. Híresebb szentélyeik környéke -inkább a mulatóhelyek vidámságát, mint a- komor ünnepi hangulatot sugározza. A szentély mellett ott a tánc-helyiség, szinház, cirkusz, mutatványos bódé stb. Haragtól eltorzult arc, rikácsoló hang, fenyegető gesztus, és a káromkodás ismeretlen. A nálunk lépten-nyomon tapasztalható állatkínzás szinte ismeretlen. Ha a kocsiut-on kutya fekszik, kikerülik, ha az állat nem húz, a kocsis leszáll és s-egit tolni a szekeret. Az emberek igen tiszták, mert naponként meleg fürdőt vesznek. Igaz, hogy sok a kénes melegforrás, vízesés, igy eo,k helyen a fürdő ingyen kapható, de a népfürdőkről is gondoskodás történik, úgyhogy még a legkisebb faluban is 40—50 fillérért lehet meleg fürdőt venni. Telve is vannak a fürdők reggeltől estig. Mielőtt a munkás, vagy kuli hazamenne családjához, előbb betér a fürdőbe. Japánban nemcsak az emberek tiszták, hanem kifogástalanul tiszták a házak, az uccák, a faluk, a városok, tiszta az egész ország. Papírhulladékot, állati piszkot sehol nem látni. A japán táplálkozása nagyon eltér a mienktől. Ismeretlen a hús, kenyér, tej és a vaj, ehelyett van zöldség, hal, csiga, kagyló, saláta, gyümölcs nagy választékban. A legfontosabb a rizs és a tea. A rizs a szegény ember főtápláléka, tiszta vízben megfőzve; természetesen csomókba tapadva. A teából, melynek színe zöld. ize fanyar, hiányzik a cukor, citrom és a rum. Az evőeszközt két fapál-oika helyettesíti, mellyel a japán bámulatos ügyességgel tud egész rizshegyet néhány perc alatt a gyomrába szállítani. A kenyér teljes hiánya folytán másfél kiló rizst fogyaszt el átlag minden felnőtt, ami főtt állapotban rengeteg mennyiség, aminek a -következménye azután, hogy a legtöbb japán férfi ■bal bordájának alsó széle a rendes helyéből kiáll. Az ételeket nem a híres japán poreellán- edényből eszik, hanem a hamutálcáinkhoz hasonló lakkozott skatulyákból. A japán férfi a hivatalban, az ifjúság az iskolában ugyan európai ruhát visel, de amint hazatér, ledobja a kényelmetlen viseletét, különösen a bőrcipőket. A testhezálló ruha helyett a japán férfi előszeretettel viseli a hálóköntösszerü, bőujju felöltőt, melyet a derékon csupán egy öv tart össze. Az európai kalapot azonban nyugodtan viseli a magas, zsámolyszerü falábbelivel egy- időben. Az ezer meg ezer fapapucs kopogása sajátszerü jellegzetessége a japán városoknak. A nők teljesen megőrizték az ősi nemzeti viseletét, a kimonót és a régi hatalmas frizurát. A szivárvány minden színében pompázó, virágokkal hímzett női ruhák adják meg a japán uccának a szint, az életet. A fiatal nők csoportja felejthetetlen szép látványt nyújt. Nincs olyan színes virágágy, amely szinpompára versenyezhetne velük. Külön dicséret illeti a nők frizuráját, amelynek elkészítése 2—3 órát vesz igénybe. A nők, jóllehet hajzatuk dusnövésü, mégis sok idegen anyaggal gyarapítják, azután bekenik olajjal, pornódéval, miáltal az egész műalkotás merevvé válik. Á frizura meglehetős pontosan megmondja, hogy viselője kicsodamicsoda: előkelő urnő-e, özvegy, elvált nő-e, avagy hajadon. Nem csoda, ha a -japán nő roppant vig3mz erre a műalkotásra és éjjel a nyakát egy kis faalkotmányra hajtja le, hogy a drága frizura épségben maradjon. A japán nők kétségtelenül nem a világ legszebb női. hanem igenis a világ legbájGsabb. 1 e gn ő i eseb b teremtményei. Hangos vihogás, kihívó kacérság, szemtelen tolakodás ismeretlen Japánban. A japán asszony egyetlen föladatának tartja, hogy urának szolgálója legyen, lesse a szeme pillantását, kitalálja titkos gondolatát, leborul- jon előtte, ha a házból távozik és lesse haza, mikor érkezik. A japán nő főjeliem vonása a hűség, az engedelmesség, no meg a gyermekszeretet. Az anya két-hárora éven át maga táplálja gyermekét. Gyakori látvány, hogy az anya eni: löjén táplálkozó gyermek ebelbeezélget édesanyjával. A kicsinyét mindig a hátán hordja, A szegény asszony még a legterhesebb mezei munkát, vagy a ház körüli teendőit is úgy végzi, hogy a csöppség apró kezével görcsösen az anya nyakába kapaszkodik. A gyermek dédelgetett kedvence az egész családnak, akkor is, ha nem az első, hanem a nyolcadik, avagy a tizedik. Nincs még egy nemzet -széles e világon, mely oly -igaz gyönyörűségét találná a virágokban, mint a japán. Azokhoz a parkokhoz, melyekben kiválóan szép virágok nyílnak, valóságos bu- csujárást rendeznek. Apa, anya, gyermekek, sőt még a nagyszülők is elgyalogolnak a nébámy- órai távolságra és ott órákig gyönyörködnek — nem az étel-italokban, mint nálunk szokás, hanem — egyedül és kizárólag a virágokban. Ezzel, azt hiszem, mindent megmondottam. Nem csoda, ha Xavér! szent Ferenc. Japán első apostola, a 16. században igy nyilatkozott-: „Ez a nemzet gyönyörűsége lelkemnek." Aki egyszer látta- Ja-pánt. az ismét- visszavá- fr-v-ik oda. Lipceey Andor. £t kereskedők és iparosok vágujhelyi tiltakozó gyűlése Vágujheily, január 8. A szlovenszkói iparosok és kereskedőik e napokban tartották meg második tiltakozó gyűlésüket, amelyen a vág'ujfhelyi iparosokon é-s kereskedőkön kívül a nyitrai, illavai, pöstyéai, g argóéi, nagy szöuliba ti és malackai ipar tár sül átok is képviseltették magukat. A gyűlést Troov- s-zky János vágujihelyi iipartársnlati elnök nyitotta meg és rámutatott arra, hogy a kereskedőket és iparosokat egész Szlovensz- kón titok-ozásra készteti a mai helyzet Több felszólalás után határozati javaslatokat, fogadtak -el, amelyek régi és uj követeléseket tartalmaznak. Többek között azt kívánják, hogy a pénzügyminisztérium mondjoh le a forgalmi adó felemelésének tervéről; ezt az adót régebbi igeietek alapján teljesem törölni kellett volna. A második javaslatban állást foglalt a gyűlés a beíegpénztá- ratk, a szociális biztosítók járulékainak tervezett felemelése ellen. A belegpénztárak 63 millió koronás deficitjét az igazgatók és alkalmazottak fizetéseinek leszállításából fedezzék. A tiltakozó gyűlés óva inti a felelős tényezőket a betegpénztári járulékok fölemelése elöl, mert a mai gazdasági viszonyok ujaibb megterheléseket nemi képesek elviselni. Végül tiltakoztak Pateidl cseh nemzeti szocialista képviselő azon sértő kifejezése ellen, hogy az iparosok és kereskedőik adósikkaöztók. A szlovenszköi iipamíáramlatok és grémiumok országos szöveted^* legközelebb tiltakozó gyűléseket fog rendezni Kassán és Eperjesen. R félhető nap országában %
