Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)

1932-01-08 / 5. (2818.) szám

A községek erdövételi szövetkezeteinek nem kell az erdő i A középmorvai községek erdőszövetkezete a földhivatal­nak visszakínálja az erdőket 1982 jmn&r 8, péntek. Prága, január 7. A Lidővé Noviny legutób­bi számában a következő szenzációs jelentést közli. Az erdőreformnak morvaországi végrehaj­tása során számos erdőszövetkezet létesült, amely az állam által lefoglalt erdőket átvet­te. Egyebek között a múlt évben alakult a kö­zépmorvai községek erdővételi szövetkezete, amely csaknem száz községet egyesitett magá­ban s amelynek a plumaui nagybirtok érdéin kívül a boskovi, vyskovi és jevicskoi erdő­ket is meg kellett kapni. Ezek a községek pénzhiány miatt nem tudták letenni a 20.000 K-ban megállapított üzletrészeket s mindösz- sze a 2000 koronányi beiratási dijat fizették le. A szövetkezet az* remélte, hogy a szük­séges pénzt a brünni Jelzálogbanktól köl főn­képpen fölveheti, ez azonban a hiteligény­lést elutasította a pénzpiac vigasztalan hely­zetére való hivatkozással. A szövetkezet az erdőket 1931 pktóber 1-én vette át. Az átvett erdőkben való gazdálko­dás nagyon kedvezőtlenül végződött s a szö­vetkezet most azt határozta el, hogy a föld­hivatallal oly értelemben fog tárgyalni, hogy ez az erdőket vegye vissza a saját kezelésé­be addig, amig a szövetkezet pénzt tud sze­rezni, illetve amikor a pénz- és a fapiac helyzete lényegesen megjavul. Számolni kell azzal is, hogy a morva-sziléziai mezőgazda­sági tanács is a földhivatal rn dél ke zésé re bocsátja a neki juttatott erdőket. A Liech­tenstein erdőgazdasággal is most folynak a tárgyalások, hogy ez vegye vissza az állam által lefoglalt erdőségeket. De a hanai (Morvaország egy része. Szerk.) erdőszövetkezetek helyzete, amelyek már szintén átvettek erdőket, ugyancsak nem mondható rózsásnak. így az Olmützsternbergi erdőszövetkezet a Liechtenstein féle erdők­ből 1800 hektárt, maga Olmütz város 1000 hektárt kapott. Ez a szövetkezet és Olmütz vá­ros a mai napig nem egyezett meg a tulaj­donossal, Liechtensteinnal, az átvételi ár­ban. A város kérelmére a földhivatal külön becslőbizottságot küldött ki, hogy ez állapit­ea meg az árat s ennek alapján á földhiva­tal a legközelebbi napokban maga is beavat­kozik a tárgalásokba. A Liechtenstein er­dők igazgatása hektáronként 2800 K-t igényelt, ezt az árat azonban túlzottnak mondják. A mintegy 30 cseh községet magában egyesitő bouzovi erdőszövetkezet a német lovagrend erdeit kapta meg a bouzovi várral együtt, valamint az oimützi érsekség erdeinek egy részét is. Az átvételi árat itt sem sikerült még .megállapítani. A Lidové Noviny eme — általunk fentebb szószerint közölt jelentéséhez — brünni kel­tezéssel a következőket fűzi: .... A fentebb közölt jelentést hivatalosan is megerősítik. A szövetkezet képviselői az állami földhivatallal Prágában, e hó 11-én fognak "tárgyalni. A tárgyalásra Liechten­stein képviselőit is meghívták. Ez a körül­mény amellett szól, hogy az Állami Földhi­vatal és a szövetkezet valószínűleg azt fogja kivánni, hogy Liechtenstein az eredeit ve­gye vissza. A szövetkezet a neki juttatott er­dők visszaadását nemcsak azért határozta el, mert nem kapott kölcsönt a brünni Jelzálog- banktól, hanem azért is, mert az erdőiizem a szövetkezet számára passzív. * így szól Lidové Noviny hihetetlennek lát­szó jelentése. Alig nehány napja annak, hogy a Národni Politika a telepesek és ma­radék birtokosok hajdan általánosan iri­gyelt, ma kétségbeesett sorsa miatt kesergett, ma Lidové Novinyból azt kell megtudnunk, hogy a földhivatal kénytelen interveniálni, hogy az erdőt eredeti tulajdonosa a lefoglalt s a szövetkezetnek átadott erdőt visszave­gye, önkényteleuíil is elénk tóiul a kérdés, hogy miért nem várhatott a föld- és erdő- reform végrehajtása addig az ideig, amíg a közgazdasági élet hábCru-okozta hullámve­rése elül. Csehszlovák—lengyel kontingenstárgyalások. A lengyel kormány a behozotali tilalmat kimondó rendelet kihirdetése után az érdekelt államok, köz­tük Csehszlovákia kormányaival közölte azt, hogy kontingenseket hajlandó megállapítani amaz áru­fajták számára, amelyek kiviteléhez az egyes álla­moknak nagy érdekük fűződik. A lengyel kormány ilyképpen akarja elviselhetőbbé tenni a behozatali tilalmi rendelet hatásait legalább a szerződéses államokat illetőleg. Ezt az ajánlatot megkapta Cseh­szlovákia is. A prágai lapok jelentése szerint a csehszlovák kormány & kérdésről egyelőre írásban fog tárgyalni * lengyel kormánnyal, azonban már előre bejelenti, hogy legalább oly kontingensek megállapításához kénytelen ragaszkodni, hogy Csehszlovákiának Lengyelországgal való külkeres­kedelmének passzívuma semmi szin alatt ne nö­vekedjék. ^RaSGaiMAO^ARHlRLAK ecaawMi—h—wb—Miiiwvxwi j,. A s&lovenszkói ipar 1931.-ben. A szloven- szlkói gyáriparosok szövetségének föl jegyzései szerint a szlovenszkói gyáripar a háborút kö­vető években 1929.-ben érte el fejlődésének tetőfokát- amikor a háború előtti teljesít­ményt csaknem 80 százalékkal felülmúlta (?). A; tényleges munkaórák számának figyelem- bevételével 1930.-ban a teljesítmény 4 száza­lékkal csökkent, 1931.-ben a foglalkoztatott­ság tovább csökkent, 1931. áprilisában a tel­jesítmény az 1930. áprilisi teljesítménynél 15 százalékkal kisebb volt. Májusiban bizonyos föllendülés észlelhető s ez kisebb-uagyobb ki­lengésekkel szeptemberig tartott. Októberben a foglalkoztatottság 17 százalékkal esett, no­vemberben 19 százalékkal. A decemberi sza­mok még ismeretlenek. A foglalkoztatottság­nak az őszi idényben való csökkenése első­sorban a mezőgazdaság és az élelmiszeripar rovására esik. A cukorgyárak munkája szo­katlanul rövid ideig tartott, ősszel ugyancsak erősen csökkent az épitőanyagipar munkája is. Az egész év folyamán nagyon rossz volt a bányák foglalkoztatottsága, amely az 1930. évvel szemben a legerősebben csökkent. A textilipar helyzete is nagyon romlott. A fém­ipari müvek, a papír és oelulózegyárak hely­zete az év elején volt a legrosszabb, mig az év folyamán némileg javult s az év végén el­érte a-z 1930. évvégi foglalkoztatottság 'mérté­két. Aránylag legjobban tartotta magát a ve­gyiipar, amely az 1930. évi. pozícióját nagy­jából megtartotta. . A mezőgazdasági termények decemberi átlagárai. Búza 150, rozs 160, takarmányárpa 100, zab 110, tengeri 70, pohánka 80, Viktoria-borsó 100, nagy- szemű borsó 220, aprószemü 160, bab 150, lóbab 130, peluska 130, nyári bükköny 130 korona. Németország tartozása Amerikának. Was­hingtoni jelentés szerint a szenátus pénzügyi bizottságában Kahn Ottó szenátor egyebek között kijelentette azt, hogy az Egyesült Ál­lamok az aranytsfcandardot fenntartani képe­sek s azt fenn is kell tartamok. A szánok az Egyesült Államok részéről a háború befejezé­se óta nyújtott kölcsönöket 10 milliárd dol­lárban állapította meg, mely , összegből Né­metország 1300 millió dollárt kapott. Ha az Egyesült Államok nem adtaik volna kölcsönt Németországnak — mondotta Kahn szenátor — úgy Németország már hosszú idő óta kép­telen lett volna fizetni a jóvátételt. A pozsonyi munkapiac. Egyes pozsonyi gyárüzűrnek beszüntetése folytán a munka­nélküliség decemberben jelentő'sen meg nö­vekedett. A városi munkaközvetítő hivatal december végén 4365 férfi és 1820 nő mun­kást tartott nyilván, összesen tehát 6183 sze­ntély volt munka nélkül. A nyilvántartások­ból a jelentkezés elmaradása miatt 2670 fér­fit és 827 nőt törülték. ezeket_azonban két­ségtelenül a munkanélküliekhez kell számí­tani s így a pozsonyi munkanélküliek száma december végén 9680-ra becsülhető. Meghosszabbították a nagylévári szlovák lii- telegyesület moratóriumát. A péöriigy minisz­térium december 28-án kelt határozatával a nagylévári szlovák hitelegylefcnelk engedélye­zett moratóriumot 1932. december 31.-ig meg­hosszabbítót ta. 9 Csehszlovákiai kereskedők követelései magyar- országi cégekkel szemben. A prágai pénzügymi­nisztérium a devizaforgalom korlátozásáról szóló első rendeletek kiadásakor elrendelte a csehszlo­vákiai cégeknek a külföldi cégekkel szemben fenn­álló követeléseinek az összeírását is. Az össze írási anyagból eddig a prágai kereskedelmi és iparkama­ra kötelékébe tartozó kereskedők és gyárosok adatait dolgozták fel. Ez adatok szerint a prágai kamara területén működő kereskedők és iparosok követelései magyarországi cégekkel szemben 48.5 millió koronát tesznek ki. Csile köztársaság bejelenti a moratóriumot? A Havas ügynökség csilei Santiagóiból k-eli-e- zett jelentés*© szerint a csilei szenátus a múlt napokban fogadta el az állami tartozások mo­ratóriumáról szóló törvény javaslatát. A je-. leütés szerint a szenátus határozatát a köz- társasági elnök aláírni nem hajlandó s igy az törvényerőre nem emelkedik. Leszállították Kassán a húsárakat. Kassai szerkesztőségünk jelenti: A városi főjegyzői hivatal a múlt héten anlkétra hívta össza a kassai husiparosokat, hogy az élőállatok árá­nak jelentékeny esése miatt megtárgyalja a hús irányárának leszállítását Az anketor, melyen a husi párosok haji and óknak mutat­koztak az áraik leszállítására, tegnap folytat­ták és megállapodtak az árleszállítás kérdé­sében. Eszerint az árleszállítás, a borjúhúst kivéve, átlagosan 10 százalék az eddigi irány-, árakból, úgy hogy a marhahús 10—12 korona, a sertéshús 8—10 korona lesz kilónként, míg a borjúhús irányára megmaradt az eddigi 9—12 koronás nívóin. A szalonna ára 9—12, zsir 12—14, sonka 14, háj 11 korona lesz ezentúl. Az árleszállítás azonnali hatállyal éleibe is lépett. Ninc3 munkája a nesselsdorfi vagóngyárnak. A Morvaországban levő nesselsdorfi vagóngyár a csehszlovák államvasutak legutóbbi rendelésének elkészítését még karácsony előtt befejezte. A va­góngyárnak azóta nincs munkája, mert az újabb vagónszállitást valószínűleg csak májusban lóg­ják kiadni. A munkások szakszervezetei küldött­ség utján sürgették az újabb megrendelés kiadá­sát, azonban a vasutügyi miniszterinél kedvező kijelentései ellenére újabb megrendelést a gyár nem kapott S igy újév után hétszáz munkásnak felmon­dott s a többi munkás elbocsátása is küszöbön áll. Kolumbia korlátozza a behozatalt. A dél- amerikai Kolumbia állam most adott ki egy törvényt, amely bizonyos áru behozatalát tel­jesen megtiltja, mig bizonyos áru vámját száz százalékkal emeli. Ez a legújabb külkereske­delmi korlátozás erősen sújtja a csehszlová­kiai söripart s a csipke- és gablonci áru ke­reskedelmet. Csehszlovákiának Kolumbiával kereskedelmi szerződése eddig még nincs. Emelkedik a benzinfogyasztás. A csehszlo­vák köztársaságban a benzinfogyasztás az 1931. évben is emelkedett, bár nem olyan nagy mértékben, mint az előző évékben. — Amig a régebbi években a benzinfogyasztás 20—25 százalékkal emelkedett, addig 1981- ben az emelkedés csak 12 százalékos- A múlt évben különösen az autóbuszfoirgalom terje­dése folytán növekedett a benzinfogyasztás. A raszinszkái szőlőművelés és borkereskedés történetéből Irta: Spofariíh János (NagyszftHfis) ii. Megállapíthatjuk, hogy a szorgalmas germán telepesek példájára a jövedelmező szőlőművelést csakhamar elsajátította az itteni lakosság is, és hogy azok között feleszámban voltak a magyarok, azt a szőlők, dűlők magyar elnevezése is igazolja, így Beregszász határában a Kerekhegy. Kalmár, Bocskcr, Vasbika; Szőllősön a Feketehegy, Dér­rántó, Csató; Munkács környékén a Nagy hegy, Pálhegy, Paphegy, Vereshegy stb. A régi peres­ügyek iratai többnyire jóhangzásu magyar nevek­kel találkozunk: Szécsi Jakab. Konok István, Toros Péter, Daróczi László, Szabó Miklós stb. Som, Mu- zsoly, Ardó határában 13G8-ból. Jóval későbben, Bethlen Gábor korából fennmaradt úrbéri össze­írásokban (1625) még több magyar névvel találko­zunk, ami abban leli magyarázatát, hogy a török hó­doltsági területről számos magyar köznemes és jobbágy a nehéz harcok után földönfutóvá lett, itt talált menedéket. A szabad polgárok és köznemesség saját szőlő­jüket már a maguk jövedelme szempontjából igye­keztek jókarban tartani; de az urasági szőlőket, melyeket a jobbágyok műveltek, vagy jobbágyok­nak adtak ki déasma mellett, azokra az uradalmi tisztek és vincellérek ügyeltek fel. Az elhanyagolt szőlőket uj gazdának adták ki. Ha az ilyen szőiőt újra kellett telepíteni, az uj gazda 10—12 évi ti- zedmenteseéget kapott, ha csak kijavítani kellett, úgy 7 évi mentességet nyert. Ha azonban 2 éven bélül nem fogott az ültetéshez, bárki más elfoglal­hatta szőlejét. A földesurnak érdekében állott, hogy minél kevesebb parlagszőlője legyen, hogy a dézsmaalap ne csökkenjen. A jó szőlőnek jő gazda keli, hogy az termőben maradjon. Tudták ezt már a legrégibb időben 6 hogy milyen súlyt helyeztek erre, mutatja, hogy még maga Werbőczy István, a híres jogász és az ország nádora is foglalkozott ezzel. Szerinte a szőlők minemü állapotja háromféle: vinea bem?, culta, vinea antiqua et inculía és vinea deserta. : t7en érdekesek magyar gazdaságtörténeti szem ! pontból azok a feljegyzések, szabályzatok, rende­letek, melyek a szőlőművelésre és pincekezelésre vonatkozólag e 'borvidék néhai földesuraitól, Beth­len Gábortól, Rákóczi Györgytől, Thököly Imrétől és II. Rákóczi Ferenctől reánk maradtak. Bámulja az ember azt a nagy energiát, ami ezekben az urak­ban volt, hogy olyan sokoldalú nagy elfoglaltságuk mellett is volt idejök a gazdaságukkal behatóan foglalkozni. így II. Rákóczi Ferencről tudjuk, hogy fiatal korában beutazta a Rajna vidékét « ott szer­zett tapasztalatait itthon értékesítette. A török hódoltság korában a legtöbb helyen — a hódoltsági területen — a szőlők kellő gondozás­ban nem részesülhettek s igy a kereslethez képest a borok nagy tömege hiányzott, Ezért a XVI. és XVtf. században a szőlőművelés íösulya az északi megyékbe terelődött. Ekkor lendült fel a Hegyalja és a Kárpátalja szőlőművelése, ekkor nőtt meg híre és kereslete e hegyi boroknak. Ezt a nagy keres­letet igazolja az is. hogy a XVII. századiban még olyan helyen is ültettek szőlőt, ahol ma már híre sincs, így tudjuk, hogy ezen időben a Vág völgyé­ben Trencséü szomszédságában, a Gafam völgyé­ben Zólyomig, Hanusfalván Sárosban, Kassa kör­nyékén Heringesen, Csermelyen, Vör&hegyen, Vár­hegyen szőlők állottak; MáramaroSben Huftzfon. Seregben Felsővisnioen és Iglioen is termeltek szőlőt. Persze, ez a nagy lendület a minőség rová­sára ment s a zord éghajlat miatt lassan abba is hagyták. A kárpátalji szőlőművelés az újkorban is meg­tartotta fokozatos fejlődését s e vidék gazdasági életében elsőrendű tényező volt. Miután a kárpát­alji szőlők itt észak és észak-kelet felé a bortermő zóna legszélső határába esnek, a kereslet termé­szetesen az északi szláv államok felé tendált. Va­lahányszor ez az útirány politikai vagy háborús okok miatt elzárult, rögtön megsínylette azt az or­szág borgazdasági élete. Ilyen katasztrofális hely­zet állott elő Lengyelország felosztásakor is. Ám lásuk röviden összefoglalva borkereskedel­münk múltját. Borkereskedelmünk Nagy Lajos alatt ipdult első lendületnek. Főútvonala, Kassán át ment, de elég élénk forgalom volt Munkácson és Hüszton át is. Kassának egyik legfontosabb keres­kedelmi cikke, volt a, bor, kereskedői egészén Dan- zigig mentek áruikkal. A XVI. és XVII. századból két magyar kereskedő neve maradt fenn: Kalmár j Gergely Deák és nemes Almássy István, ki Kassa ! városának főbírája, majd országgyűlési követ volt, Ebben az időben leginkább magyar vagy német nemzetiségű keresztények kezében volt a kereske­delem, kik együtt éltek és együtt éreztek a nem­zettel. A XVII. 6zázad második felében már ör­mény kereskedőkkel is találkozunk. A zsidók csak a török hódoltság utáni időben szállingóztak e vi­dékre, de csakhamar intenzív részesei lettek a bor­kereskedelemnek. Más volt a helyzet az ország nyugati részén, ahol a borkereskedés a Habsburg-dinatsztia uralomra ju­tása alatt visszafejlődött. A bécsi kormány a jő hi.rii magyar borok kivitelét egyenesen megaka­dályozta. hogy az osztrák borok kelendőségét biz­tosítsa; még a Magyarországon állomásozó katona­ság részére is osztrák borokat vásároltak. így I. Ferdinánd (1540) az esztergomi őrségnek 3000 akó osztrák bort küld be, a bécsi kereskedők hajó­számra eregetik le a Dunán az osztrák borokat, mig a magyar borokra nehéz vámot vetettek. így kétszer, háromszor annyi bor jött az országba, mint amennyit kivihettek. Azonban a kárpátalji és hegyaljai borok nem es­tek gyarmati politikájuk hatáskörébe, mert ez a borvidék vagy Erdélyhez vagy a kapcsolt részek­hez tartozott. Sőt ebben az időben nemcsak Len­gyel- és Oroszországba, kik állandó vevők voltak, hanem vittek bort Poroszországba, Angliába, Hol­landiába, sőt Svédországba és Dániába ás. A szomszédos lengyel és orosz kereskedők úgy szüret táján bejöfcek Beregszászra és a Hegyaljára, hogy minél előbb lekössék a kedvelt borokat ; gyak­ran maguk a lengyel urak is átjöttek, hogy szemé­lyesen kössék meg az alkut az illető uradalommal, hogy a közvetítés mellőzésével a vásárolt borok eredetisége felől még a gyanút is kizárják. Nagy Péter orosz cár is, ki II. Rákóczi Ferenc fejedelmi barátja volt, főembereit küldötte a borvásárra. Ilyenkor a hordókkal telt szekérsort egy-egy szá­zad lovas kozák kísérte a székvárosba a cári bo­rospincéig, hogy valahogy kár ne essék a drága nedvben. Ha már itt tartunk, megállapíthatjuk, hogy II. Rákóczi Ferenc 8 évi 6zabadságnarcálhoz (1703— 1711) a 6ulyos hadiköltségek tekintélyes részét uradalmi szőleinek jövedelméből fedezte. A szatmári béke után (1711) nemcsak a magyar szabadság hanyatlóit alá,, hanem összeroppant az .egész hegyvidék gazdasági élete, kiváltképpen e vidék borgazdasága, mert immár az egész ország a bécsi kormány gyarmatpolitikájának hatalmába esett Legtöbbet ártott a magyar bornak Mária Terézia ama rendelete, mely szerint Magyarországból csak úgy lehetett bort kivinni, ha az illető kereskedő ugyanannyi osztrák bor kivitelét igazolta. Ez ellen az alkotmánysértő rendelet ellen hiába volt a vár­megyék felirata, a rendeletet kíméletlenül végre­hajtották. Persze, hogy ilyenformán a kitűnő ma­gyar borok jó olcsó áron az osztrák kereskedő ke­zére kerültek, mert más nem vehetett bort, Még I. Ferenc is fenntartotta ezt a rendeletet. Pe­dig a Napóleoni háborúk alatt nagyon jó alkalom lett volna a magyar borok elhelyezésére. Még Say- ons francia történetiró is megbotránkozással irt erről a nemzetfojtogató gazdasági politikáról. Mária Terézia korában a zsidók mind sűrűbben szállingóztak be Galíciából, kik lassan hatalmukba kerítették az egész hegyvidék, de kivált a Kárpát­alja — Ruszinszkó borkereskedelmét. Behozták az eddig ismeretlen kóeerezést, melyre nagyon te­temes díjazást, úgynevezett kóseradót róttak ki, de az mégis széltiben elterjedt. Az országgyűlés 1741. évi 29. te. értelmében eltiltotta a zsidókat a bor­kereskedéstől ég meghagyta a vármegyéknek, hogy amelyik zsidó borral kereskedik, attól a bort el lehet kobozni. De ezzel a rendelettel még inkább az osztrák borkereskedők malmára hajtották a vi­zet. Az ország gyarmati helyzetének végsőkig való kihasználása volt tulajdonképpen a gazdasági pan­gás oka. . Lengyelország felosztásával az ország nemcsak nyugat, hanem észak felé is osztrák tartománnyal — Galicia — lön körülhatározva s igy teljesen el­zárva a külföldtől. Magyarország a bécsi és cseh­országi iparosok lerakodó helye lett, mig saját ter­ménye, nyersáruja prédának jutott Bécs, Brünn, Prága stb. .ipari városok piacára, hogy ott potom áron fogyaszthassák, vagy busás nyereséggel to­vább adhassák. Ez a gyarmati helyzet a XIX- század közepéig tartott, mélypontját a múlt század első évtizedeiben érte el. Borkereskedelmünk e siralmas helyzetből csak az alkotmányos élet helyreálltával szabadult ki teljesen. (Használt forrásmunkák: Komáromy András dr.: Ugocsa vm. keletkezése. — Lehoczkv Tivadar: Beregvm. monográfiája II. k. és Munkács város monográfiája. — Márki Sándor: II. Rákóczi Ferenc élete. — Kerekes György: A magyar kereskedelem története és Gazd. tört. folyóirat.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom