Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)
1932-01-01 / 1. (2814.) szám
5 t932 január 1 péntek. ............... ....................... Ts psAGAI'/VVAO^MR-fflKLAI* Károlyi: A Magyarországra szakadt nehéz esztendőket úgy kell tekinteni, mint megváltását egy boldogabb életnek A magyar miniszterelnök újévi Menete székesfehérvári keriiletÉitik Budapest, december 31. (Budapesti szer- Jseeztdséglink te 1-efoa jelentése.) Károlyi Gyula gróf miniszterelnök m Újév alkalmából kcriííe tétnek, Székesd eh érv árnak sajtója utján üzenetet küldött. A miniszter elnök három főprobiémáí jelöl meg, amelyeknek megoldására összpontosítja erejét a kormány. Elsősorban mindenáron! biztosítja a gazdasági élei folytonosságának és fejlődésének lehetőségeit, másodsorban megóv- ja a magyar állam hitelét, harmadszor fenntartja a pengő vásárló erejét, illetve ezzel egyértelműen elkerüli az inflációt, E célok elérésére a kormány különböző intézkedéseket léptetett életbe. Ezek közt vannak fájdalmasak, de a jobb jövő érdekébe® az országnak ezeket, a terheket vállalnia kell. Kénytelen volt a kormány a költségvetést lefaragni, hogy elérhesse a maximálás 850 minié pengős nívót, A jövő év feladatai közt szerepelnék a többszörös állások kérdésének törvényhozási rendezés©, az összeférhetetlen ségi kérdés revíziója e a részvénytársaságok reformja. iga—beüss—matassmsmo——mám———— —• Aranyérnél és az evvel járó béldugu 3á«, repedés, kelés, gyakori vizelési inger, derékfájás, mellszorulás, szívdobogás és szédülés! rohamoknál a természete® ..Ferenc József" keserüviz használata mindig kellemes m^'önnyebbülést, sőt gyakran teljes gyógyulást eredményez. A belső bajok orvosai az ‘geo enyhe hátáéra Ferenc József vize? sokszor mindennapi használatra, réggé1 és este egy-egy félpohárnyí mennyiségben rendelik, A Ferenc József keserűviz gyógyszertárakban, drogériákban és fűszer- üzletek bee kapható. Károlyi cikket optimista hangon fejezi b®. Ismételten hangsúlyozza, hogy minden bajnak oka m elhibázott békeszerződésekbe® keresendő és a béke szerződ esek revíziójának minél előbb el kell következni. A végzetes helyzet önmagát teszi lehetetlenné és szükségszerű kényszerűséggel fogja megszülni Európa általános politikai és gazdasági struktúrájának megváltoztatását. Az az ui élet, amit a győztes hatalmak elképzelése szerint a békeszerződések lettek volna hívatva mesralanozivi riláírszerte Rsuklhn ke| riilt és napról-napra érezhetően deklimenI tálja a benne rejlő belső ellentmondásokat. A jobb jövő felé — Írja a magyar minisz- í terelnék — a szenvedéseiken át visz az int és a ránk szakadt nehéz esztendőket úgy kell tekintenünk, mint megváltását annak a boldogabb életnek, amelyhez való jogunkat bebizonyítjuk azzal, hogy a válság idején nem törünk meg és nőm csüggedünk, Budapest, december 31. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Rassay | Károly ée Sigray Antal gróf nia délelőtt fel- ! kereste Károlyi miniszterelnököt, akivel j egy órán át bizalmas tanácskozást folytattak, i Károlyi miniszterelnök holnap nagy be- j széd.ben fog válaszolni az egységes párt uij- j évi üdvözlésére és részletesen foglalkozni 1 fog a bel- és Írül,politikai helyzettel. Ántilmsísztm összeesküvők pokolgépe robbant fel az eastoni postahivatalban A hét veszedelmes postacsomagot a newyorki olasz lókonzulnak, a piitsburgi olasz konzulé- tusnak és több fasiszta lap szerkesztőségének szánták — Az újabb pokolgépes merénylet pontosan beilleszkedik az utóbbi hónapokban történt hasonló merényietek sorozatába Easíon, december 31. Itteni antifasiszta körök óriási riadalmat keltő bombamerényletet követtek el, amelynek részleteiről a Reuter-ügynökség a következőket jelenti: Sasion egyik postahivatalában három férfi hét céomagott hozott, amelyeket letettek, majd elsiettek. A postacsomagok különböző címekre voltak irányítva. Egyiket a newyorki olasz fő- konzul, a másikat a pittéburgi olasz konzulátus, más csomagokat pedig olasz lapok és newyorki újságok címére akartak expediái ni. A postán gyanúsnak találták a csomagokat és felbontok tik, megnézték, hogy mit tartalmaznak. Alig, hogy az egyik csomaghoz hozzáértek, az abban elrejtett pokolgép explodált és a körüiáíló posta tisztviselőid között borzalmas pusztítást végzett Két postást megölt, hármat megsebesített az esplozió, köztük az egyiket rendkívül súlyosan, amennyiben egyik kesét tőből leszakította. A posta többi alkalmazottja nem veszítette eá lélekjelenlétét és pár pillanattal az explozió után a hivatal kijáratában útját állták két olasznak, akik gyanús gyorsasággal igyekeztek kijutni az épületből. A rendőrhatóságok azonnal a legszélesebbkörü nyomozást vezették be és a* eddig felbukkant mozzanatok arra mutatnak, hogy az eastoni postahivatalban történt robbanás csak egyik baísikerü elágazása egy nagyszabású antifasiszta összeesküvésnek, melynek szálai behálózzák az Egyesült, Áüamok egész területét Ezzel kapcsolatban megállapította a rendőrség, hogy Pennsylvániában az utóbbi három hónap folyamán tizenkét olasz kereskedés ellen követtek el bombamerényieteket, amelyek összefüggésben látszanak lenni a most megkísérelt pokolgépes merényletekkel. A bűnügyi rendőrség tisztviselői Pittsburgba is elutaztak. Ott két hónappal ezelőtt az ottani olasz konzulátus eilen történt hasonló merénylet, amelynek szálai a jelek szerint szintén az antifasiszta összeesküvés gócába futnak össze. A rendőrség lázasan keresi azt a három férfit, akik az eastoni porta^ hivatalban a pokolgépet, tartalmazó csomagokat feladták. 3E& Románia és Oroszország meg nem támadási szerződés megkötésért! tárgyalnak Bukarest, december 31- A román külügyminisztérium hivatalosan közli a trancda-oroa? meg nem támadási szerződés megkötésére irányuló tárgyalásokkal kapcsolatban, hogy a román és a szovjet kormány közt is tárgyalások folynak hasonló természetű szerződé? létrehozásáról. Egyébként Ghiea külügyminiszter tegnap hosszas tanácskozást tartott * bukaresti ©zehsZiovák követtel közeli prágai Htjával kapcsolatba®. fölnevetett: — Láttalak! fis most már tisztában vagyok veled!... De tudd meg, az a nő szent és téged mától fogva nem ismerlek!... — Jóska! — kiáltottam eJJehéredve és valósággal fájt a szivem. — Jóska! Téged akarlak (megmenteni! Megrázta a fejét; — Nincs rá szükségem! És ha az utamba mersz ál Jani’... — Értsd meg, hogy nem szeret! Egy pillanatra meghökkent, de aztán újra megrázta a fejét. — Nem igaz!... És moet már végeztünk! Mától kezdve nem ismerem önt! Otthagyott az ucca közepén. Eltűnt a sötét Ebháton egy házkiszögellés mögött. — Nem baj, — gondoltam. — Reggelre majd kijózanodik, akkor beszélek vele! De másnap keresztülnézett rajtam, mintha üvegből lennék. Egypár könyvem volt nála. azokat a Láday Loránd utján visszaküldte: — Nagyon megbánthattad — mondta Loránd —, mert kijelentette, hogy ebben az életben nem beszél veled többet! — Mondd meg neki. hogy barom! — feleltem elkeseredve é« most már igazam tudatában mélyen megbántva, én ie megfogadtam, hogy többet nem állok szóba vele soha. Ha térden csúszva könyörögne, akkor se! Hát ez ugyan nem volt eszeágában sem és a szakadék napról-napra nagyobb lett köztünk, annyira nagy, hogy egyszer csak azon vettem észre magarn. hogy Fekete Palival kezdek jóban lenni, Jóska halálos ellenségével. Ezt persze nem kell komolyan venni, mert Pali nem az az ember volt, akivel komolyan össze lehetett barátkozni. Valami furcsa, konok zárkózottság volt benne, sohase beszélt se önmagáról, se hozzá közel álló dolgokról. A társalgása nagyobbrészt abból állt, hogy leszólt másokat. Mostanában főként Jóskát. Bennem azonban még mindig maradt egykori barátom iránt annyi érzés, hogy védelmembe vettem:-—Nem rossz fin az, csak rettentő szamár. — Gonosz szamár! — mondta Fekete Pali. «n~ De velem megjárja egyszer! Én agyonütöm! Tudtam jól, hogy Terka miatt gyűlöli, mert újabban már kezdett nyilvános lenni a dolog hogy Jóska és Terka közt van valami és ezt Palinak látni kellett, ha volt szeme. De Terka egyelőre még nem vallott szint és vigyázott, iho-srv egyiket se szalassza ki a körme közül Pali kÍgérgette haza továbbra is, de a korzón már akárhányszor Jóska is ott lépkedett mellette. Hanem, mikor novemberben Pali egy hétig tüszőé torokgyulladással ágynak esett, akikor Jóska szinte rohammal foglalta el a helyé? A hallottam, hogy egész délutánokon át ott Is ttt M&n&giánéknák Vilifo** voíi* hogy ebből nagy baj lesz, ha Pali fölépül Lett is. Egy délutáni óra után történt a tanteremben. Fekete PaLi, ahelyett, hogy fölvette volna a kabátját, odalépett Gyenghe Jóskához és ezt mondta neki: — Veled egy ki* leszámolni valóm van! — Tessék! — felelte Jóska. — Állok élébe. Halljuk! Éppen abban a percben nem néztem oda. Sőt, tekintettel arra, hogy Jóskával nem voltam beszélő viszonyban, iparkodtam oda sem hallgatni. Mégis meg kellett hallanom azt a csattanáét, ami váratlanul hasított bele a feszült csöndbe a szavak helyett. A Fekete Pali tenyere csattant a Jós-ka képén. Olyan erővel, hogy szegén} Jóska megtántorodott és hátraesett a padban. aztán nyomban eleredt az orravére. Egyszerre harcképtelen lett. Fekete Pali sarkonfordn.lt, vette a kabátját és kifelé indult. Az ajtóból azonban még visszaszólt: — Ha ezek után még kedved van egy bizonyos hölgyet kisérgetni, kaphatsz egyet a másik pofádra is! Gazember! Jóska halálsápadt ábrázattal, amelyen csak a Pali tenyerének a nyoma piros!ott, utána kiáltott: — Ezért még számolunk! — Aztán odafordult hozzám és azt mondta: — Párbaj! Ezt csak párbajjal lehet elintézni! ’ Pisztolypárbajjal! Nem igaz? Bólintottam: — Érettségi után! — Sajnos! Csak akkor. De akkor agyonlövöm! Csányi beleszólt: — Vagy ő téged!... De legalább ütötted volna vissza! Gerásriin Aurél a vállát vonogatta: — Do hiszen Fekete sokkal erősebb nála! Agyon is verte volna talán!... Én azt mondom, meerkaptad, elégedj meg vele! Rámásztunk mind: — Hogy képzelsz olyat? Ezt csak vérrel lehet lemosni! Igenis, ki kell hivatni! — Elég! — mondta Jóska. — Ezen nem is lehet vitatkozni! Párbaj lesz!.,. Olyan nemes férfiassággal mondta ezt, szinte fenséggel, hogy a meggyalázó ütés egyszerre letisztult róla, mintha máris megfürdött volna a Fekete Pali vérében. Határozottan imponáló volt a viselkedése. Annak ellenére, hogy a Pa.!' öt ujja helye még mindig ott piroelott a képén. De ezt most egyikünk ee látta rajta. Meg voltunk hatva,, át voltunk szelleműivé ebben az ünnepélyes pillanatban attól, hogy egy férfias dolgot férfiasam fogunk lebonyolítani. Ugv éreztük, beléptünk az életbe, ahol a. halállal lehet játszani És Jóskát, sltí kés* volt &i életét kockára tenni becsület© védelmében, ábitatos tisztelettel kísértük haza a lakására, Éa is, mert abban a percben kibékültem vele és boldog voltam, hogy belémkarol és bizalma san a fülembe súgja: — Terka miatt van az egész!... Hát majd meglátjuk, ki marad a porondon!... Neki persze addig nem szabad róla tudni semmit! — Izlé&telenség lett volna ezek után Teri ellen egy szét- is szólni. Inkább másról beszél tem; — Csak a tanárok meg ne tudják. Különö sen, hogy párbaj készül. Kicsapnának!... — Persze, hogy ki!... Erről nem is fog tudn' más, csak a segédek. És Feketének is becsületszavát kell vegyétek, hogy nem beszél róla. Te leszel a segédem és Láday. Végtelenül meg voltam tisztelve. — Holnap megveszem a párbajkódexet', — mondtam. Te vagy a sértett. Te választhatsz fegyvert. De íettlegesség esetén, úgy tudom muszáj pisztolyt! — Föltétlenül pisztoly! — bólintott. De éreztem, hogy a karja megreszket a karomban és nagyot hallgatott utána. Később azt mondta: — Á tizenhármáé szám! Megmondtam, ugy-e? Ez a végzet! Ugyan eredj már! — feleltem. — Ne gon dőlj erre! A legtöbb pisztolypárbaj sebesülés nélkül végződik! — Ez halállal fog végződni! —■ mondta sötéten. Vagy ő, vagy én! Egyikünk ott marad! Fekete Pali azt felelte a kihívásra: — Nagyon helyes!... Tudomásul veszem, de egyelőre nem nevezek meg segédeket. Ma; csak az érettségi után!... Nem szeretném reszkírozni, hogy kicsapjanak! — De akkor hajlandó vagy fegyveres, elégtételt adni, ugy-e? — Persze, hogy hajlandó vagyok! De ha közben még szem tel enkedni mer, egy pár pofont kaphat addig is! Ezt jő lesz. ha megmondod neki! Gyenghe Jóskát attól a naptól kezdve mintha kicserélték volna. Szólal au volt, komor. szórakozott és ideges. A táncknrzms alól felmentette magát, azt adva okul. hogy nem ér rá s minthogy a dijai már befizette, nem is. ellenkeztek vele. Hagyták. Nagyobb baj volt. hogy a tanulás is kezdett rosszul menni, annyira, hogy az igazgató be is citálta és megprédikálta. Jóska kisírt szemmel jött ki tőle s a direktor, de a tanárok is mind úgy kezelték attól kezdve, mint valami beteget. Kímélettel és gyöngéden. Mert Jóska uigyau nem árulta el, hogy mi bántja, de annyit bevallót!, hogy nagy lelki bánata van. Olyasmit képzelhettek, hogy valami családi bai arait Utí*ágo«aL!a a szivére vett Ae érettségin úgy húzták át nagy kínnak hogy beleizzadtak valamennyien, Fekete Pali is zárkózottabb volt még sok- kai, mint valaha. Annyira zárkózott, hogy a tanárok fizikából, vagy algebrából hozzá intézett kérdéseire is alig-alig adott feleletet. A tanárok maguk könyörögtek neki hogy legalább azt a pár kérdést, amit a vizsgán fognak kérdezni tőle, tanulja meg. — Hiszen, ha magunk volnánk! — mondták, — De az érettségi biztos miatt! Nem kívánhatja, kedves Fekete, hogy kénytelenek legyünk még egyszer és végleg megbuktatni!... , Manngián Terka egy darabig egyedül járt haza az eset után. Újabban azonban egy ha todigta k ifié rget te. Ezzel azonban már s© Fekete Pali nem törődött, se Gyengíti© Jóska, Hát aztán átestünk a vizsgákon is. Senki se bukott meg, kezünkben volt a bizonyítvány és elkövetkezett a bucsaibankett is. A két ellenfél eleinte nem akart eljönni, de valahogy rávettük őket, hogy ne maradjanak el. — Már csak csináljátok végig, a tanárok miatt, akik olyan kedvesek voltak hozzátok. Eljöttek hát nagynehezen, de persze a legtávolabbi két végére ültek az asztal mik. e ott is maradtak, amíg az utolsó tanár is haza nem ment. Hogy akkor egy kicsit szabadabban kezdtünk lélegzőm, sőt nem egy kicsit, hanem egészen szabadon, én bizony megvallom, a nagy mulatságban meg is feledkeztem róluk egészen. Ősanyával kelten valami nótára tanítottuk a. cigányt, ami úgy kezdődött, hogy „Felmásztam az eperfára." Harmincszor, vagy negyvenszer hozattuk el, de már akkorára velünk bőgi© az egész kompánia harsogó kacagás közben. Láday akkor felállt és egy bolond felköszön töt mondott. Ezen is nagyot röhögtünk, s akkor a szemem valahogy ódáié- vedt a sarokba, ahol bizalmasan bujt össze két ember és kipirult arccal, lelkesen, hol nevetgélve kapkodta egymás szájából a szót és ho! összeölelkezett, hol meg koccinIgátok egymással. Fekete Pali volt és Gyenghe JóskaOdamenteni hozzájuk:-— Okosan! — mondtam. — Ez a legokosabb .. Nincs is haragnak semmi értelme!... — Ki haragszik? — kiáltotta Jóska ragyogó arccal. — Nem is haragudtunk soha!... Hisz ez az ón legjobb, egyetlen barátom! Csak az a piszok bestia! Az akart összeveszi- leni bennünket!... De nem sikerült neki! Pali rábólintott: . Nóra bizony! !
