Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)

1932-01-31 / 25. (2838.) szám

5 Marhstein Bélát, egy autógyár losonci képviselőiét is letartóztatták a forradalmi kapcsolatban indult bűnvádi eljárások folyamán A volt főhadnagy többedmagávaí fegyveres erőszakkal akadályozta meg a herencsvölgyi rablásokat és fosztogatásokat nác kereskedelmi alkalmazott, az egykori losonci 25. gyalogezereg volt főhadnagya. Az eljárás azon ,a elmen indult meg ellenük, hogy 19Í9-ben mint a 25. gyalogezred rendcsiná­lással megbízott tiszti különítményének tagjai közreműködtek egy statáriális kivég­zésnél. Goldperger Viktort rövid fogvat artás után szabadon bocsátották, de az eljárás tovább folyik. Losonc, január 30. (Saját tudósítónk táv­irati jelentése.) Nemrégiben hosszabb cikk­ben számoltunk be arról, hogy a losonci bí­rósági és nyomozóhatóságok az 1919-ben tör­tént forradalmi rendteremtések némely epi­zódját hivatalos eljárás tárgyává tették és két feltünéstkeltett letartóztatást eszíközöltek. A losonci járásbíróság fogdájába került Lo­sonc város első szlovák polgármesterének, néhai id. Goldperger Viktornak a fia, Gold- perger Viktor földbirtokos és Lengyel Ig­rheumatikus betegségek­nél (köszvény, csuz) el­ismerten kitűnő gyógyító hatású. Elsőrangú, emész­tést elősegítő asztali víz. Újabb jelentésünk szerint a hatóságok más hasonló ügyeket is felimelegitettek. A nyomozást vezető csendőrszázados teg­nap letartóztatta Maikstein Béla volt fő­hadnagyot, a Skoda-autógyár losonci képvi­selőjét Az újabb letartóztatás értesülésünk szerint ugyancsak a tizenhárom év előtti forradalmi rendteremtésben nyeri a magyarázatát. A Herencs völgyben a hazatért katonák fosztogatni kezdtek és többek között telje­sen kirabolták Schneller Manó herencsvöl­gyi kereskedőt, majd mikor a fosztogatást elvégezték, lángcsóvát vezettek házára, amely az alapfalakig tönkre égett. A kilengések megakadályozására ott is kar­hatalmat szerveztek és Markstein Béla volt főhadnagy állítólag részt vett a rablások és fosztogatások fegy­veres megakadályozásában. Most ezzel a ténykedésével kapcsolatban tör­tént meg a letartóztatása. Apponyi elutazott a genfi leszerelési konferenciára Pesszimisztikusan nyilatkozott a konferencia kilátásairól Budapest, január 30. (Budapesti szerkesz­tőségünk tel efonjelent óse.) Apponyi Albert — Emésztési gyengeség, vérszegénység, lesová­nyodó*, sápadtság, mirigy betegségek, bőrkiütések, kelések, furunkühisok esetedben a természetes „Ferenc József“ keserüv' szabályozza a belek any- nyira fontos működéséi Az orvosi tudomány szá­mos vezérférfia meggyőződött arról, hogy a valódi Ferenc József viz hatása mindig kitünően beválik. A Ferenc József keserüviz gyógyszertárakban, dro­gériákban és füszerv letekben kapható. gróf a magyar delegáció kíséretében ma dél­előtt elutazott Genfbe, hogy rés átvegyen a február 2-án kezdődő leszerelési konferen­cián. Elutazása előtt Apponyi pessziimiszti- kusan nyilatkozott a konferenciáról. — Csak annyit mondhatok, _mondotta —, ho gy soha nemzetközi tanácskozás kedvezőt­lenebb kilátások között nem indult meg, a háború óta soha ennyire nem élesedtek ki az ellentétek, soha nehezebb nem volt a meg­értés, mint a mostani atmoszférában. A kér­désekbe politikumot kevernek, hogy a hely­zetet még súlyosabbá tegyék. Azzal a célzat­tal veszünk részt a konferencián, hogy kivív­juk, ami a leszerelés kérdésében minket el­sősorban érdekel, annak az állapotnak a meg­szüntetését, amely az egyoldalúan lefegyver­zett Magyarország és a felfegyverzett többi államok között fennáll. Benes Gertibe utazott Prága, január 30. Benes dr. külügymi­niszter Kuéera dr. kabinetfőnök társaságá­ban Genfbe utazott, hogy résztvegyen a le­fegyverzési konferencia tanácskozásain. Pirotechnikai munka közben súlyosan megsérül egy törzskapitány Prága, január 30. Pénteken délután két óra tájban a Prága melletti Hostivicban pirotech­nikai katonai szolgálat közben súlyos szeren­csétlenség történt, amelynél Rötttng József törzskapitány fején és arcán súlyosan meg­sérült. Rötting törzskapitány már sok ezer esetben végzett hasonló munkát, amelyet so­hasem bíznak rá a munkásokra, hanem ka­tonatiszt-szakértőkre. A helyszínére bizottság szállott ki, amely a szerencsétlenség okát-ku­tatja, 1932 január 81, vasárnap. j - —————— A koalició lakásbizottságának ülése Prága, január 30. A koalició nyolcas bizott­sága tegnap délután folytatta tanácskozásait a lakók védelméről szóló törvényjavaslat ügyé­ben. A német agrárius és a cseh nemzeti szo­cialista megbízott nem voilt jelen az értekez­leten. A tanácskozást Czech népjóléti minisz­ter vezette, aki hangsúlyozta, hogy a bizott­ságnak egyszer már érdemlegesen foglalkoz­nia kell ezzel a törvényjavaslattal. Egyes fel­szólalók is szükségtelennek tartották az álta­lános vitát és elhatározták, hogy a nagy anya­got, amely tizenhárom részből áll, néhány csoportra osztják és minden egyes csoportot külön-külön tárgyalnak le a koalíciós pártok klubjai, hogy a nyolcas bizottság tagjai már határozott instrukciókkal jöhessenek össze. A népjóléti miniszter beleegyezett abba, hogy a minisztérium által kidolgozott törvényterve­zetet a nyilvánosság elé tárhassák. A nyolcas bizottság legközelebbi ülése február 11.-én lesz. A minisztertanács ülése Prága, január 30. Tegnap minisztertanács volt, amely a következő adminsztrativ, gaz­dasági és személyi ügyeket intézte el: A külügyminiszter jelentést tett az általános nemzetközi helyzetről és az aktuális politikai [kérdésekről, főleg a népszövetség által feb­ruár 2.-ra Genfbe egybehívott leszerelési kon­ferenciával kapcsolatban. Beszámolt Vanek Károly volt moszkvai csehszlovák követségi titkár ügyéről, valamint azokról a diplomá­ciai lépésekről, amelyeket ügyében a csehszlo­vák kormány a szovjetkormánynál tett. Ezek a tárgyalások még nincsenek befejezve. A külügyminiszter az esetről további jelentést fog majd tenni a kormánynak és a parlament­nek. A külügyminisztérium eljárását a minisz­tertanács jóváhagyta s a külügyminiszter je­lentését tudomásul vette. A kormány kinevez­te a leszerelési konferencia csehszlovák dele­gációját, amely a külügyminiszterrel és a nemzetvédelmi miniszterrel az élén megy Genfbe s megadta az irányelveket a delgáció számára. A minisztertanács elfogadta a békeidőben való hadaseregszállitást szabályozó kormány- javaslatot s jóváhagyta a különböző termelési célokra szolgáló aluminium-oxid vámjának rendezéséről, a mérleghitelesitési törvény végrhajtási rendeletéinek kiegészítéséről és módosításáról s a sósborszesz szlovenszkói és ruszinszkói árusításáról szóló rendeletterve- ikiet. Jóváhagyta továbbá Morvaország 1932 évi költségvetését. Végül a kormány gazdasági kérdésekkel foglalkozott. A minisztertanács után a kormány bamkbi- zottsága tilt össze és folytatta tanácskozásait a banktörvény vitás pontjai fölött. A tárgya­lásokat azonban tegnap nem fejezhették be és azokat jövő héten folytatják. VIZIT Irta: Csathó Kálmán Mariska felvette a zöld ruháját és bement az ura szobájába: — Péter! Készüljön! Megyünk . . . Péter diinnyögve íápászkodott fel a kana­péról : — Hová? — Tótbékhoz. Még a múlt héten megbeszél­tük, hogy ma odamegyünk! — Akár beszéltük, akár nem, én ma nem mehetek sehová, mert dolgom van . , , — Azt látom! Alszik! — Azért alszom, mert álmos vagyok . . és mielőtt hozzáfogok a dolgomhoz, ki kellett ma­gamat aludnom . . . Meg kell csinálnom a Baranyi-ügyben a felterjesztést. Már is a kör­mömre égett. Én most nem mehetek sehová... — Na dé engedjen meg, éppen nyolc napja, hogy nálunk voltak ... Ma az utolsó nap, hogy visszaadjuk a vizitjüket . . . Nem lehe­tünk olyan parasztok, nem sérthetjük meg őket! . . . öltözzék és menjünk . . , — Nem öltözöm, nem megyek. A Tóthék kedvéért nem fogok reggelig fennmaradni. Semmi közöm hozzájuk! Nekem se, neked se! Hagyjanak engem békében! Fütyülök rá­juk! — Azt megteheti, de majd csak azután, ha levizitelt! Azt azonban nem akarom, hogy miattad rám is azt mondják, hogy paraszt va­gyok! Vedd fel a zsakedet, aztán gyere . . . — Zsaketet? Még mit nem? Megyek így, ahogy vagyok . . . Sötétkék ruhában. — Hát gyere sötétkék, vagy akár naracs- sárga ruhában, csak gyere. Nem engem fog­nak megszólni, hanem téged! — Ma már nem szólnak meg senkit ilyes­miért! Még azért se, ha lyukas a könyöke! Ma mindenki leépít ... A fene egye meg azt is, aki ezt a szót belevitte a magyar nyelvbe! Leépíti Micsoda marhaság! Magyarul lebont! Úgy is fogom mondani ezután! — Legalább nem fogja érteni senki! — Pedig ez van magyarul! És, ha az em­berek marhák, arról én nem tehetek! És még­is csak rettenetes, hogy nekem pont ma kell Tóth Jeremiásékhoz menni, ha van kedvem, ha nincs! És még öltözzem is! A fene . . . — Ne ordítson és ne káromkodjék . Ar­ról én igazán nem tehetek, hogy a Tóthék el­jöttek ide és . . . — Eljöttek, mert minden ok nélkül elkezd- tél velük kedveskedni és meghívtad őket . . . — Nem hívtam! eszein ágában sem volt. Nem tehetek róla, hogy mindenáron barátkoz­ni akartak velünk . . . Mindjárt az első perc­ben közrefogtak ott Kelemenéknél a vacso­rán és addig példálózgattak, hogy lehetetlen lett volna azt nem mondani nekik, hogy jöj­jenek el . . . — Szóval mégis meghívtad őket! . . . — Meg, mert muszáj volt! — És én most ezért menjek el hazulról, mikor annyi a dolgom, hogy azt se tudom, hol a fejem. — Ha nem bridaseznél annyit, ráérnél min­denre! Az a buta kártya, az az oka minden­nek! Péter, aki már közben öltözött, mérgesen vágta földhöz a cipőjét: — Most már még ebbe is belekötsz? Az egyetlen szórakozásomba? Persze, mert soha­se dolgoztál életedben semmit és fogalmad sincs róla, hogy mi az, ha valaki dolgozik . . . — Mit dolgozzam? Küldjem el a cselédet és álljak oda furolni? Tudom te ezt szeretnéd! Szógálót csnálni btelőlem! . . . Csakhogy... akkor ne vettél volna el éppen engem! Hanem mindjárt egy szakácsnét . . . Azzal legalább kedvedre gorombáskodhatnál is! De velem nem fogsz! Nem fogsz! Érted! Megfordult, kiment és bevágta az ajtót. Pé­ter éppen felelni akart, de már nem volt ki­nek. Tiz perc múlva parádéba öltözve nyitott be a feleségéhez: — Kész vagy? — Az asszony, akinek már a fején volt a kalap, szó nélkül kezdte magá­ra venni a kabátját. Péter egy pillanatig néz­te, aztán megszólalt, vészjóslóan csendes han­gon: — így akar jönni? Ebben a ruhában? Az asszony némi szünet után felelt csak. Akkor is csak annyit: — így! — A hangja sértődött volt és ellen­ségesen recsegett. Péternek a fejébe szaladt a vér: — Miért nem felelsz rendesen, ha kérdez­lek? — Mit feleljek ilyen buta kérdésre? Azt mondtam, így! Igenis igy megyek! — Na, na, na! Micsoda hang ez? Mit or­dítasz? Azt akarod, hogy a szomszéd hírün­ket vigye? — Maga ordít! Egyebet se tud, mint ordí­tani ... De ha más ki meri nyitni a száját... — Nézze fiam . . . — Nem nézek semmit ... És most már nem is megyek! ... Én nem bánom! ... én megpróbáltam . . . Magával nem lehet! Én ezt nem birom. . . Nekem elég volt! Menjen dolgozni, vagy, bánom is én, kártyázni . . . Péter megnézte az óráját: — Nézze fiam, most már erre a veszekedés- nem megyek. Maga mehet, ha kedve van, de én magával ebben az életben soha többet, se- nak bennünket és . , , — Hát várjanak . . . Megmondtam, hogy nem megyek. Maga mehet, la kedve van, de én magaával ebben az életben soha többet, se­hová! Azzal elkezdte lerakni magáról a kabátot, kalapot és idegesen tépte lefelé kezéről a kesztyűt. Péter nagyokat nyelve nézte, egy­szer aztán megszólalt: — Nézd Mariska! Magad mondtad, hogy el kell mennünk Tóthékhoz okvetlenül. Rávettél, beláttam, hogy igazad van, hát mármost ne csi­nálj ilyen komédiát . . . Azt nem bánom, hogy ezt a ruhát meg ezt a kalapot leveted és valami rendesebbet veszel fel . . . Annyi időnk van még, de most már siess ... Mert az éjféli vizit még nem divat mifelénk és . . . — Mi az, hogy rendesebbet? Ez a ruha a legutolsó divat és a kalapom is . . . Ma hoz­ták haza, direkt erre a vizitre vettem . . . Mindenkinek őrülten tetszik . . . — Őrülten tetszhetik is, de józanul nem!... ha azt akarod, hogy veled menjek . . . — Nem akarok semmit! Itthon akarok ma­radni! Engem nem fogsz agyonsze^vozni! Hagyjon nekem békét! Hagyjon békét! — De nézd fiam . . . — Elég volt! Elég volt! Érti? Ne szólj:n hozzám többet! Ne szóljon, ha jót akar, mert én bizonyisten elájulok, ha még egy szót szól . . . Menjen ki! Menjen ki kérem és hagyjon magamra . , , — De Mariska. . . , Erre már csak egy sikoltozó szó volt a fe­lelelt, de olyan, hogy Péter ijedten hátiéit ki az ajtón: — 'Menjen! — És nyomban utána fordult a kulcs a zárban, jeléül annak, hogy a diplo­máciai érintkezés meg van szakítva. Péter mérgesen dobta le magáról a zsake­tet: A SALVATOR FORRÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom