Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)
1932-01-03 / 2. (2815.) szám
«v ftft „Ha üzletről van sző, a normális kvalitások nem számítanak" Az Arbeiterzeitung kiadóhivatali igazgatójának „korszerű" vallomása egy sajtóperben — Az osztrák szociáldemokrata sajtó közös üzletei a nagybankokkal Bécs, január 2. A „Freiheit44 cimü bécsi Heimwehr-ujság furcsa dolgokat leplezett le az Arbeiterzeitung üzleteiről. Az Arbeiterzeitung a Freiheit vádjait sértőknek találta s a bírósághoz fordult védelemért, A napokban volt a tárgyalás, amelyen megdöbbentő adatok kerültek nyilvánosságra az osztrák szociáldemokraták vezetőinek morális felfogásáról. Kiderült, hogy az Arbeiterzeitung szerződést kötött a Kontrolibankkal, amely szerint az Arbeiterzeitung bérbeadja a Kontrclbanknak a hirdetéseit, aminek fejében a bank nagyon magas évi forgalmat garantált A Kontrollbank pedig nem más, mint a bécsi nagybankoknak, elsősorban a Creditanstaitnak egyik szerve. Az az Arbeiterzeitung tehát, amely napról-napra a bankok ég a magántőke ellen mennydörög, minden lelkiismeretfurdalás nélkül fogadja el a magántőke pénzét. „EJ kell pusztítani a bankokat, mert ezek az okai a gazdasági válságnak41, — írja a lap. De üzleti elve nem az, hogy „le a tőkével", hanem az, hogy „ide a tőkével44. Az Arbeiterzeitung, amely a magánbankok és a magántőke pénzéből él, elsősorban árulást követ el azokkal szemben, akiktől skrupulusok nélkül elveszi a pénzt és másodsorban olvasóival szemben, akiknek marxista elveit hirdeti — és akiknek a háta mögött „a proletáriátus ellenségeivel44 szövetkezik. Nem lehet a Creditanstalt és annak vezetői, Rotscliild és Sieghardt ellen a gánc6 nélküli lovag fegyverzetében küzdeni, bármennyire jogosultak is ezek a támadások különben, — ha a támadó az ő zsebükből él. — Az Arbeiterjeitung a nyilvánosság előtt játssza a korrektet ég tisztességet, ám a homályban, a kulisszák mögött, ahová — legalább a proletár nem lát be, a „gyűlölt ellenféllel44 köt szövetséget. Van azonban a dolognak még egy érdekessége. Ha az Arbeiterzeitungnak pénzre van ezüksége, nem kell mindjárt a Kontrollbankhoz és a Cre- dintanstalthoz szaladnia. Van a szervezett munkásságnak bankja Bécsben, az Arbeiterbank, amely kisegíthetné a bajbajutott proletárorgá- numot. Az ügy azonban úgy áll, hogy az Arbei- térzeitung nem tudott pénzt szerenzi az Arbei- íerbanktól, még pedig annál az egyszerű oknál fogva, mert a bank nem tartotta elég jónak az újságot. Az Arbeiterzeitung hirdetési részében olvasható, hogy a hirdetést qz Annorekla cimü vállalat igazgatja, fiz a vállalat a Kontrollbank megbízottja, amely két embert delegált az Arbeiterzeitung kiadóhivatalába: Friedet és Dusikot,. Ez a Fried nem más, mint Castiglioninak, az egykor oly hires bécsi sibemek levitézlett ágense. Friednek volt megbízatása Castiglionitól, hogy különböző bécsi lapoknak kisebb-nagyobb ösz- szegeket ajánljon fel hallgatás fejében. Maga az Arbeiterzeitung néhány évvel ezelőtt azt irta Friedről, hogy az ilyen ember közönséges fegy- háztöltelék. Ma bent ül a lap adminisztrációjában. Az Arbeiterzeitung évek hosszú sora óta elkeseredett purifikátori küzdelmet folytat a tisztességtelen és erkölcstelen hirdetések ellen. A szocialisták félhivatalos lapja, a Wiener Allge- meine Zeitung jár elől a szégyenteljesnél szégyenteljesebb hirdetések publikálásában. Találkahelyek, közismert „masszázs-szalonok44 ajánlkoznak ezeken a hasábokon, amelyek még a legedzettebb olvasókat is megdöbbentik. Az Allgemeine Zeitung hirdetéseinek, tehát a masszázs-szalonok és találkahely-reklámok bérlője pedig nem más, mint Dusik, aki Fried mellett a másik adminisztrateur déléqué az Arbeiterzeitung hirdetési osztályán. Ez az Arbeiterzeitung-féle szocialista morál másik ragyogó példája, amint maga Pittoni, az Arbeiterzeitung kiadóhivatali igazgatója kihallgatása folyamán abban a klasszikus mondatban fejezett ki: „H$ üzletről van szó, a morális kvalitások nem számítanak. Egész sereg tanút hallgattak ki a tárgyalás folyamán, akik egytől-egyig megerősítették a Freiheit vádjait. Az Ítéletet powaletz sajtóbi- ró hozta. Elitélte ugyan a Freiheitot, de csak a cikkben használt erősen sértő kifejezésekért. Magát a tényállást beigazoltnak kellett hogy vegye a bíróság. Mikor fogunk már távolbalátni ? A távolbalátás utolsó eredményei — A Nipkow-tárcsás és a spiráltükrös megoldás — Mihály Dénes Telehorja és v, Ardenne Braun csöves készüléke 10 arany után, spekulálhatna a földjeivel, uzjsoraárooi adhatná el az élelmiszert. Suter csaJi ölhetett kezekkel ül és meg ae mozdul. A szép, rendes életnek vége; a vidék tele van tolvajjal és haramiával. A halálos ve reked esek mindennaposak. Közben megérkezik Suter felesége és három fia, de már csak egy szomorú remetét találnak ott a ná- bob helyett. Suter egyre csak nézi, hogyan pusztul el minden vagyona. Amikor már nem bírja tovább a tétlenséget és amikor már rohamosan kezdett fogyni a pénze, megindítja a nagy pert, amelytől évekig visszhangzott Amerika. Tizenhétezer por Nem lehet ráfogni, hogy tulszerények a követelései. Azoknak a területeknek a kizárólagos tulajdonjogát követeli, amelyeken San Francisco, Venicia és még vagy féltucat város épült. Beperel 17221 magánszemélyt, akik az ő ültetvényein telepedtek le, hogy távozzanak onnan és fizessenek kártérítést. Huszonötmillió dollárt követel Kalifornia államtól, amiért kisajátította az utakat, hidakat, malmokat, csatornákat és zsilipeket, amelyek az ö birtokán voltak, ötvenmillió dollár kártérítést követel a washingtoni kormánytól, amiért az nem tudta fenntartani a rendet, amikor felfedezték az aranyat. Megkezdődik a nagy per. Suter idősebbik fia, Emil jogot végzett és mással nem is foglalkozik, ügyvédek eldorádója következik, minden város, minden falu, minden magánember ügyvédet fogad. Eddig az aranyból élt a vidék, most újabb nagyszerű kereseti forrás kínálkozik: a Suterper. Kégv év telik el és Suter még mindig győzi pénzzel a per eszeveszett költségét. A vállalatai megint virágzanak, San Francisco, amely néhány év alatt nagy várossá növekedett, ünnepli az úttörőt, az őst, aki először tette rá a kezét erre a kincsesbányára. Kalifornia, amely időközben amerikai állam lett, dédelgeti a tábornokot — ez is amerikai cim a polgári demokrácia hazájában, ahol mindenkinek katonai rangja van. 1855-ben Suter első fokon megnyeri a pőrét. Most következik be a második katasztrófa, ez azonban halálos. A kaliforniai lakosság, amely egy hónap előtt még ünnepelte Sutért, a bírói ítélet hirére feldühödik, megostromolja azt, ami Suter farmjából megmaradt, elpusztít mindent, feléget mindent, házakat, raktárakat, műhelyeket, gyárakat. Először az arany tett-e tönkre Sutért, az az arany, amelyet az ő földjén találtak, másodszor abba ment tönkre, hogy hivatalosan jóváhagyták az aranyhoz való jogosultságát. A makacs vén koldus A sokszoros milliomos földönfutó lett. Nem mer bemenni aSn Francisco centrumába, megijed a nagy házaktól. A kikötőben és a külvárosokban koldul, néha kap egy-egy centet valamelyik időközben megtollasodott alkalmazottjától. Lakása nincs, az üres bárkákban alszik. Felajánlják neki, hogy mondjon le a jogairól ég követeléseiről, akkor feltétlenül kap néhány millió dollár végkielégítést. De az öreg koldus hajthatatlan. Az egészet akarja. Utolsó filléreiből "Washingtonba utazik, ott jár-kel az uccákon, ácsorog a törvényszéken. A birák már végül szóba sem állnak vele. Sokáig él és élete vége felé vallásos rajongó lesz belőle, belép az amerikai Johanniták rendjébe. Elhagyja Washingtont és Penneylvániába költözik és ott megke- reszteikedik „babyloniai rítus szerint44. Egész fantasztikus követelését a Johannita atyákra hagyja. 1880-ban, hetvenhét éveg korában, mint szegény, magatehetetlen, félbolond aggastyán meghal a tizenkilencedik század egyik legzseniálisabb üzletembere. A perről már nem beszél senki. Pedig nem vitás, hogy Sutért kisemmizték, kifosztották, kijátszották. Az örökségért, Blaise Oendrars könyvének megjeelnése előtt nem jelentkezett senki. Azóta jelentkeztek. Jleentkeztek a Johannita atyák, jelentkeztek a bázeli ég würítenbergi rokonok leszármazottai. Most gyűjtik az adatokat, folyik a munka, kopognak az Írógépek, keresnek az ügyvédek. Kaliforniában már nincsenek aranyásók, filmstúdiók épültek a bányászok kunyhói helyén. De még mindig nem zárták le a Suter-pör aktáit. Az elpusztult vetés ég a rengeteg arany, amit kibányásztak, még mindig gazdátlan. Mikor lobban újra lángra a Suter-pör csendes parazsa? — Január 5-e után ismét igénybevehető a 3 nap Budapesten vagy Becsben 100 K-crt. A PMH utazási irodája közli: A karácsonyi ünnepekre és Szilveszterre teljesen megtelt a PMH bécsi pensiója, úgyhogy a vendégek nagy részét bécsi szállodákban kellett elhelyeznünk. Budapesten két pensáót töltött meg vendégekkel utazási irodánk. Január 5-től ismét igény bevehető a 3 nap Budapesten vagy Bécsben arranzsmá 100 K-ért. — Január lG-a helyett január 18-án indul a PM1I első szicíliai utazása. A PMH utazási irodája által meghirdetett kéthetes szicíliai utazás, melynek részvételi dija 1780 Ké. az eredeti tervtől eltérően január 16-a helyett január 18-án fog indulni. Európában ma tulajdonképpen csak két nemzet foglalkozik komolyan a távolbalátással: a német és az angol. Kettőjük közül Lg komolyabban — a német. Az angolok csupán egy leadót tartanak üzemben, a londonit, mely 45 kw-al 356.3 méteren dolgozik. Ezzel szemben a németek hármat működtetnek. Berlin—Witzlebenben egyet 418 méteren 1.7 kw-al, Berlin—DöberitZ- ben egyet 5 kw-al 142.9 méteren és egyet Köti ig6wusterhau&e<nben 35 kilowattal 1635 méteren. Mindezek az állomások naponta program szerint végeznek leadásokat, arpik vételének előfeltétele, hogy maguk az állomások hangiszóróerővel jelentkezzenek. Ez azonban még távolról sem elég a távolbalátás zavartalanságához, hanem az is szükséges, hogy a leadás torzulás nélkül jusson a vevő ködfénylámpájára, hogy tehát a vevő visszacsatolása ne legyen nagyon szoros, az erősítő fokozatok ne legyenek tulve- zérelve és hogy a transzformátoros csatlakozásnál csak a legmagasabb értékű transzformátorokat alkalmazzuk. Alapjában véve minden távolbalátó vevőkészülék két részből áll: a fényforrásból és a leadásra kerülő képpontokból, a kép összeállítására szolgáló berendezésből. A kis üzemi motor és a hangoló fogaskerék már csak ez utóbbinak a tényezői. Fényforrásnak már említettük a ködfénylámpát, képbontóul, 'illetve összetevőül pedig rendszerint az u. n. Nipkow-tárcsa szolgál. A vétel kielégítő voltához az is hozzátartozik, hogy a vevő Nipkow-tárcsája ugyanolyan fordulatszámmal forogjon, mint a leadó képbontó tárcsája. E célra általában egy kis motort használnak, melynek fordulatszámát ellenállásokkal finoman lehet szabályozni. Ez bírja a Nipkow-tárcsát a percenkénti kb. 750 fordulatra. A két tárcsa tökéletes együttműködésének biztosítására a motor tengelyére egy hasonló fogaskerék van szerelve, mélynek 30 fogával szemben mágnestűk eresek állnak. Ezeken áramlik át az erősítő árama s vele együtt 'ti leadó szinkronizáló frekvenciájának 375 áram ' lökése. Ha tehát á motor gyorsabb járatra készülne, a 'hangolókerék lefékezi, ellenkező esetben pedig nagyobb gyorsaságra ösztönzi. A vevőkészülék működése úgy történik, bog' az állomás leadását egy közönséges torzitásnél- küli rádiókészülékkel fölfogjuk, erősítjük s azután egyrészt a ködfónylámpára, másrészt a hangoló fogaskerékre vezetjük. A ködfénylám- pa az állomás kisugárzott energiájának megfelelően, hol erősebben, hol gyöngébben gyullad ki s aZ egyidőben befolyásolt hangolókerék egyöntetű forgásra készteti a Nipkow-tárcsát a le- adóéval. A Nipkow-tárosa spirálisan elhelyezett lyukain átevödő fónykülönbségekiből áll elő azután maga a kép. A fénykülönbségek szaporáfi ágától, illetve az u- n. képpontok számától függ a kép tökéletessége, vagy tökéletlensége. A múlt évhez képest a távolbalátás az idén a fejlődésnek óriási hányadát tette meg. A német birodalmi posta, mely egyik föirányitója a távoíbalátási kísérleteknek, ügyes politikájával igen kedvezően hatott az ipari feldolgozás menetére is. Tudnivaló ugyanis, hogy az ipar rendszerint átveszj a kész eredményeket s maga ritkát kísérletezik tovább, hanem termelésében mindenkor a saját üzleti érdekei által irányittat- ja magát. Amerikában, ahol az ipar Baird megoldása mellé kötötte le magát, a termelés jóformán ebben az irányban hajad s minthogy tekintettel kell lenni a már forgalomban levő készülékekre, ebben a tényben óriási fékező erőt kapott. A német posta ezzel szemben megakadályozta az elért eredményeknek ipari értékesítését s a távolbalátás elsietett műsorra tűzésével a további fejlődés megtorpanását. így az érdekelt cégek arra kényszerültek, hogy a közvetítések minőségét szinte hihetetlen fokra fejlesszék, ha eddigi fáradozásukat e téren neih akarták kárbavészethi. A Nipkow-tárcsás megoldás mellett felmerült a spirál tükrös 16, azonban az előbbivel Sokkal jobb eredményeket értek el eddig. A német Fernseb A.-G., mely Zeiss. Loewe, Baird és Bo6ch közös alapítása, még egy évvel ezelőtt olyan hévvel foglalkozott a spiráltükrös megoldással, mintha egész üzemét erre akarta volna átszervezni, csakhamar azonban abbahagyta ezt az utat s most legnagyobb figyelmét a tárcsák precíziós előállítására é6 a kép világosságára fordítja. Ami a tárcsák előállítását illeti, vannak már tárcsák, melyek 550 mm. átmérőn 90 lyukkal birnak s emellett egyáltalán nem idéznek elő csikókat a képvisszaadásban. Ez azt jelenti, hogy a tárcsák szögbeosztása 0.2 ivpercnyi pontossággal történik és a hatszögletű lyuk oldalhossza csupán egy kilencszázad milliméter. Minthogy egy 500 mm.-es tárcsánál a mechanikai szilárdság miatt, nem lehet 0.2 mm.-nél vékonyabb anyagot használni, másrészt pedig mivel ilyen vastag tárcsába mechanikai és optikai okokból nem lehet a lyukakat közvetlenül elhelyezni, azért a tárcsából először 5—8 mm. átmérőjű lyukakat vágnak ki, azután ezekre a helyekre 0.03—0.05 mm. vékony lemezeket forrasztanak s végül ezekből a lebeletfinomságu lemezkékbő! vágják ki a tulajdonképpeni lyukakat. Az eljárásnak ezt a módját szörnyen titkolják, azonban bizonyos, hogy Zeisséktől vették át, akik mikroszkopikus eszközöknél már régóta alkalmazzák. Az uj fényforrásról annyi szivárgott ki mindössze, hogy fénye ötvenszer erősebb az eddig használt ködfénylámpáénál, az Osram-müvektöl került ki és benne a nátriumgőzöknek jelentős szerepe van. Az uj fényforrásról annyi szivárgott ki mindössze, hogy fénye ötvenszer erősebb az eddig használt ködfénylámáénál, az Osram-müvektől került ki és benne a nátriumgőzöknek jelentős szerepe van. Másfajta készüléket gyártanak filmek közvetítésére és másfélét a személyi közvetítésre. Ez utóbbi 480 képponttal dolgozik és 4:3 alakú képet szolgáltat. A vevő ugyanannyi pontszámmal 45 X60 mm. képet ad, amit optikailag a két és félszeresére nagyítanak. A kép szemléletét egy 45 fokban felerősített tükör teszi lehetővé. A képek nagysága, világossága és általános minősége meglepően jó. A filmközvetitő 10.800 képponttal dolgozik s minőségben eddig a legjobb képeket nyújtja. Tárcsája 495 mm. átmérőjű 90 lyukkal másod- percenkénti 25 képváltozásnál. A vevő tárcsája 480 mm., két sorban 45—45 lyukkal. A leadó 12X16 mm.-es képe itt 24X32 mm.-re nagyítódik. Ez a készülés még a tömegjeleneteknél is részletesen felismerhető rajzot ad. Ezenkívül még csak a német posta használ Nipkow-tárcsát a vevőkészülékekben, míg leadásra valamennyien azt használják. A német posta egyszerűbb készülékei 4800 képponttal és 25 képváltással dolgoznak, inig filmközvetitő készüléke, bár 13.000 képpontot ad, mégsem nyújt - oly tökéletes minőségű képet, mint az előbb említett 10.800-as készülék. Ami a Nipkow-tárcsás készülékek gyakorlati használhatóságát illeti, kitűnt, hogy bár ezek visszaadásban jóval jobb minőséget nyújtanak, elterjedésüknek mégis útjában áll a drágaságuk, mert 300 csehszlovák koronába kerül. Tömeges előállításuk pedig, ami a minőség rovására menne, nem volna célszerű. Ezért- a Nip- lcow-tárcsás vevőknek legnagyobb versenytársa a spiráltükrös tés a Braun-csöves készülék lett. Az előbbit a Mihály-féle telehor-készülék, az utóbbit pedig Manfred von Ardenne távolbalátó vevője alkalmazza. Mihály Dénes kiválása óta Okolicsányi és Wikkenhauer mérnökök valóban jó eredményre jutottak a telehorral. Gyártásának egyszerűsége és előállítási költségeinek csekélysége ellenére is a spiráltükör oly precíziós kivételben készül, hogy bár képminőségben még nem nyújt teljesét, mégis nagy jövőt lehet jósolni neki. A telehor le- adója is, természetesen, Nipkow-tárcsával bontja szét a képeket-, de már a vevője spiráltükrös. Ez 84 tükörlapocskából áll, melyek mindegyike 100X1 mm. felületű. Az általa közvetittet kép eredeti nagysága 8.4X10 cm. A vevő a filmet 8400 képponttal 25 képváltással adja. A közvetített képek világosak és viszonylag jók, a bennük rejlő tökéletlenség javarészt a leadóban alkalmazott Nipkow-tá.rcsa tökéletlen voltának tulajdonítható. Manfred von Ardenne, a neves rádiótechnikus, a Braun-féle csővel igyekszik megoldani a távolbalátás technikai problémáit. Nemrég volt a nyilvános bemutatója Ardenne távolbalátójának s akkor alig volt képes a felét produkálni annak, amit laboratóriumában elérni szokott. Ennek oka pedig az, hogy Ardenne a leadójában is Braun-csövet használ a tárcsa, helyett. Laboratóriumában Ardenne mutatott már 10.000 képpontos közvetítéseket- 20 képváltással, nyilvános bemutatójakor azonban csak 7000 képpontos közvetítést tudott elérni s a képek minőségét ekkor is csillámszerti jelenségek rontották. Ennek oka az, hogy leadójában rossz a filmvezetése, nem tud elérni kellő képváltást a film megsértése nélkül. Képeinek világossága ifi elég jó, de nem állandó, mert szinkronizáló szerkezete sem kifogástalan. Az eknondattakból láthatjuk, hogy a távolbalátás még mindig kisérleti állapotban van s ha mint ilyen mutat is fel meglepő eredményeket, gyakorlati elterjedésének útjában még ott áll szerkezeti bonyolultsága és drágasága. Lényegesen egyszerűsíteni s ezzel olcsóbbitani is kell a készülékeket, hogy a távolbalátás is elérhesse a rádió népszerűségét. Fodor Gyula. 1932 január 3, vasárnap.
