Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)
1932-01-24 / 19. (2832.) szám
1932 január 24f vasárnap. Visszaélések a pozsonyi élelmiszerjegyek és munkanélküli segélyek körül A letartóztatott Vanák József kisegítő hivatalnok ezer darab utalványt hamisított Pozsony, január 23. (Pozsonyi szerkesztőségünktől). Elsőnek jelentette pénteki számában a Prágai Magyar Hírlap, hogy a pozsonyi városházán az élelmiszerjegyeket meghamisították és a hamisítások tettesét Vanák József ötvenéves kisegítő városi hivatalnok személyében letartóztatták s átadták a kerületi bíróságnak. Mint értesülünk, Vanák József a város Ország-ut 9. sz. alatti úgynevezett „dologházában“ volt alkalmazva, ahol a munkanélküliek számára tizkoro- náe utalványokat állítanak ki. Egy nőtlen munkanélküli hetenként két darab, nős pedig hetenként négy darab ilyen utalványt kap a várostól segély címén. (Ennek felét az állam téríti meg a városnak). Az utalvánnyal azután a munka- nélküli a városban bevásárlást eszközölhet a tejesnél, fűszeresnél, hentesnél. Az utóbbi időben rájöttek arra, hogy ezeket a tlzkoronás utalványokat hamisítják, még pedig igen ügyetlen módon, mert a hamisító nem ügyelt jól a korrektúrára és a nyomda, ahol a hamis jegyeket nyomatta, valami kis sajtóhibát csinált. Ez a sajtóhiba lett az áruló. Nyomozás indult meg, amely megállapította, hogy egyik pozsonyi nyomdában ezer ilyen darab hamis élelmiszerutalványt rendelt Vanák József, az országúti dologház tisztviselője. Vanákot vallatóra fogták és a bizonyítékok sulyo alatt beismerő vallomást tett, mire letartóztatták. A pozsonyi kereskedőket figyelmeztették, hogy ha valaki a jövőben ilyen „sajtóhibát'4 utalvánnyal jönne fizetni, ne fogadják el. Ezzel kapcsolatban egy másik visszaélésre is rájöttek ma a pozsonyi városházán. A Vanák-ügy vizsgálata során kiderült, hogy sokan jogosulatlnul kapnak Pozsonyban munkanélküli segélyt. Az eljárás a munkanélküli segélyek kiadásánál ugyanis a következő: Ha valaki munkanélkülivé lesz, hogy segélyt kapjon, köteles a város Grössliüg-uccai munkaközvetítőjében jelentkezni, ahol Chlasták Lipót a főnök. Erről az úrról már sok mindenfélét megírtak a pozsonyi lapok. Köztudomású, hogy teljesen kvalifikáció nélküli ember, aki politikai érdemeire való tekintettel került ebbe a fontos, jogászi tudást is megkívánó pozícióba. Pozsonyi városházi körökben pénteken már komoly formában beszéltek róla, hogy a munkaközvetítő hivatal főnöke — elnézésből-e avagy hanyagságból — sok olyan munkanélkülinek adott utalványt, aki nem érdemelte meg. így vidéki, kereső földművesek, gyárokban fél- hetet- dolgozó munkások kaptak ilyen utalványokat. Krno dr. főpolgármester asztalán több tzáz ilyen név szerepel, amiért a főpolgármester meg is indította a vizsgálatot. Aki Chiástáktól igazoló utalványt kap, ezzel az Ország-ut 9. szám alatti dologházban köteles jelentkezni Tocsfus József főtisztviselőnél, aki azután a munkanélküli segélyt kiadja. Mármost Chlasták azt mim uiumimmssgsiasi^aKa^wummmmmm'mmmKmiuimm '.mi? i«‘iw»^HWi;TOWBMMac«wn«Bwainn««ggta«iaw« igyekszik bizonyítani felettesed előtt, hogy Tocsfus volt az oka annak, hogy sokan jogosulatlanul kaptak segélyt, mert nem volt elég körültekintő. Aki azonban ismeri Tocsfus munkakörét, tudja, hogy hetenként öt-hatezer munkanélküli keresi őt fel kész utalvánnyal, úgyhogy fizikai ideje1 nincs mindegyik után nyomozást inditani. Ennek a nyomozásnak a bevezetése, illetve lefolytatása Chlasták kötelesséKassa, január 23. (Kassai szerkesztőségünk telefon jelentése.) A rendőrigazgatóság tegnap délután a pozsonyi országos hivatal rendelkezése alapján betiltotta a kassai Vá- rosszépitő, korcsolyázó és tenniszegylet működését és az egyesület birtokában lévő ligeti jégpályát bezáratta. A betiltásra a rendőrség információja szerint az adott okot, hogy az egyesület az állam- fordulat óta nem rendezte alapszabályainak ügyét és mint alapszabály nélkül működő egyesületet be kellett tiltani. A kassai nagyszámú korcsolyázó publikum, amely főképpen fiatalságból áll, nagy izgalommal fogadta a jégpálya bezárására vonatkozó ' rendelkezést és tegnap este nyolc órakor a jégpályán parázs tüntetés formájában adott hangot tiltakozásának. A ligeti jégpálya ugyanis Kassa egyetlen jégpályája, amelynek bezárása a téli sportolás le- ( hetőségétől fosztotta meg a kassai közönséget. A rendőrség ugyancsak nem engedélyezte a 4 vasárnap délutánra hirdetett jéghockey- és ; mükorcsolyázóverseny megtartását a fönteb- " bi okok miatt. Ez a. betiltás is kínosan hatott, mivel a vendég csapat és a külföldi műkorcsolyázók már meg- ; érkeztek Kassára, úgyhogy a, rendező egyesii- < let a legkínosabb helyzetbe került. A hivatalos információval szemben, amit a 1 rendőrség adott ki, kassai szerkesztőségünk in- 1 formációért fordult a betiltott egyesület vezt- < tőségéhez is, amely a következőket közölte ve- í ge volna, aki. a munkanélkülitől köteles bekérni a betegeegélyzö lejelentőlapját, a vállalat elbocsátási írását stb. Most attól függ minden, hogy Chlasták elég körültekintéssel járt-e el? A beavatottak szerint: nem. A város úgy próbál kievickélni ebből a zavaros dologból, hogy egyszerűen csalás miatt eljárást indított azon vidéki földművesek és pozsonyi munkások ellen, akik Chlasták urat „félrevezették". * Nem volna teljes a csokor, ha meg nem irnók, mi történt Pozsony város szociális ügyosztályán pénteken délben. Kováts Lajos dr. tanácsos, az ügyosztály előadója most a Lőrinckapu-ucca 5. számú városi ház első emeletén széke! egy szűk kis hivatali szobában, ahol alig fér el a két-három hivatali segéderő- És ha a munkanélküliek bejönnek, no meg az obiigát, örökös lakáskérök. lünk: — A kassai Városszéli tó, korcsolyázó és lenn i.sz-egy let még 1921 június 2-án terjesztette be a kassai rendőrség utján alapszabályait az akkori pozsonyi teljhatalmú minisztériumhoz, amely akta. 4542-1921 prés. szám alatt ment fel Pozsonyba. A teljhatalmú minisztérium 1924 ben kiigazítás végett a rendőrség utján visszaküldő tte az alapszabályokat és bekérte azt a jegyzőkönyvet, amely az azelőtt külön működő Városszépitö és koroséivá zóegylet fúziójáról szólott. Ez a fúzió még 1911 junius 23-án történt meg. Ennek az egyesületnek iratait azonban a fúzióra vonatkozó iratokkal együtt még a háború alatt, amikor a város az orosz inváziótól félt, a váróé többi irataival együtt a városháza egy titkos pincéjében befalazták és amikor a pincét a háború után kibontották, ezek az iratok több más irattal együtt elvesztek és igy ezeket nem lehetett felkülde- ni a teljhatalmú minisztériumba. Ezeknek az iratoknak az elvesztését az egyesület tudomására adta a rendőrségnek, mig a többi iratokat és jegyzőkönyveket még 1924-ben pótlólag felterjesztette a teljhatalmú minisztériumba. Az ügy akkor 1930-ig elhúzódott és 1930-ban 107.278-1930 szám alatt az országos hivatal ismét kifogásokat emelt alaki akkor elviselhetetlen a levegő ezekben a szűk városi szobácskákhan. Pénteken délben egy hangos ember járt itt, lakást követelt, mert többé már nem várhat. Csapkodta az ajtókat, szitkozódott, az előszobában várakozó feleket lezsidózta. Kiderült, hogy egy Szabadság-téri pecsenyesütőről van szó, akinek a város egy ízben már tőbbezer koronát fizetett, mert kiköltözött a városi lakásból A kapott összegért azonban nem vett másik lakást, hanem a Szabadság-téri sütő melletti kunyhóban húzza, meg magát. Olyan terrorisztikusan követelte a lakást ez a nagyhangú ember, hogy Kovács tanácsos rendőrt volt kénytelen hívni, aki bekísérte az illetőt a rendőrségre és most a terrortörvénybe ütköző vétség címén fogják feli i'bák miatt az alapszabályok ellen és több módosítást kívánt az alapszabályokén. Az egyesület rendkívüli közgyűlésén módosította is az alapszabályokat és 1931 július 7-én ismét visszaküldötte azokat az országos hivatalhoz. Az országos hivatal 145377-1981. számú határozatával ezeket az alapszabályokat visszautasította és hivatkozással az 1875. évi 1805. számú magyar belügyminiszteri rendeletre és a 187-1929. számú belügyminiszteri rendeletre, az egyesület működését betiltotta, mint „a közbékére és a közrendre veszélyes egyesületeb4. Az országos hivatal most egészen más indokokat hoz fel, mint azelőtt. Az alapszabályok értelmében, ha az egyesület feloszlik, vagy azt betiltják, vagyona és üzemei a város tulajdonába mennek; az egyesület vezetősége ezért érintkezésbe lépett a várossal az egyesületi vagyon át- adás" céljából. A városi tanács tegnap délután foglalkozott az üggyel és úgy döntött, hogy átveszi a maga kezelésébe az egyesület üzemeit s erről értesítette n rendőrséget is, amely azt válaszolta, hogy nem áll módiában ez ügyben bármit is tenni és tereljék az ügyet közigazgatási útra. A betiltott egyesület vezetőségé megtette a lépéseket, hogy a hatóságokat a betiltó végzés vissza vénására bírja. lelösségre vonni. Betiltották a kassai Városszépitö, korcsolyázó és tenniszegylet működését Bezárlak az egyesület lígeli jégpályáját s elmaradnak a vasárnapra hirdetett nemzetközi korcsolyaversenyek is - A régimultu egyesület már tíz év óta harcol alapszabályainak jóváhagyásáért, amit az országos hivatal most megtagadott Menyus elvesztette a szivét ír:a: Csathó Kálmán Sportemberekkel meg szokott ez néha történni. Nem, hogy beleszeretnek valakibe, nem úgy értem, mert hiszén az is megesik, de ezúttal nem az effajta sziv-elvesztésröl van szó. Menyus nem. a szivét vesztette el, amelyben a szerelem lakik, hanem azt, ahol a sporthoz szükséges gondtalan bátorság lakik. Vannak ilyen esetek, hogy például valakivel felbukik a ló az akadály előtt, vagy kettétörik alatta a keskeny versenycsónak a viharos viz közepén, és ez olyan nyomot hagy benne, hogy többet nem mer nekilovagolni a korlátnak, vagy kimerészkedni a nyílt vízre. És mert nem tud szabadulni a baleset emlékétől, nem bírja magát többé azzal a gondatlansággal, azzal a svunggal belevetni a tempóba, ami nélkül a sport nem élvezet, hanem szenvedés. Az ilyen ember, ha erőlteti is még egy darabig a dolgot, végül rendesen letesz róla, többnyire azzal a megokolással, hogy megunta, vagy hogy árt az egészségének. Menyus is ilyeformán járt, de nem a lovaglással, vagy evezéssel, sőt nem is a motorozással, vagy ehhez, hasonlóval. Neki egészen másfajta sportja volt, amit azonban éppen olyan szenvedéllyel űzött, mint ahogy mások a falka után vágtatnak, vagy az elefántra vadásznak. Neki az vólt a sportja, hogy lódított. Magyarul ezt úgy mondják, hogy anzágolt. Különösen az ismeretségeivel tudott olyan mérhetetlenül hencegni, — és pádig az igazság rovására, — hogy az már szinte müvészetszám- ba ment. Nem lehetett előtte olyan valamirevaló embert említeni, akire rá ne mondta volna, hogy jól ismeri, a nevezetesebb, közéleti szereplő egyéniségekről meg rögtön úgy kezdett beszélni, mintha a legbizalmasabb baráti körükhöz tartoznék, akár politikusról volt sző, akár művészetről, Íróról, bankdirektorról, tábornokról, sőt miniszterről. Valamennyit a becenevén emlegette és nagy gyönyörűséggel mesélt róluk intimus eseteket, közös élményeket, amiknek rendesen nem volt poentja, csak az, hogy ő milyen jóban van az illetővel. — Pista? — mondta például. — Bethlen Pista? Kedves ember nagyon! Minden héten együtt vagyunk egyszer a Ritzben. Vele, Ap ponyival és Berzeviczyvel négyesben . . . Ilyenkor rendesen azon kezdi: „Na Menyus! halljuk, mit mondanak az emberek ehhez, vagy ahhoz . . .?“ Mert én bizony olyasmit is megmondok neki, amiket más nem mer! Tudja jól, hogy én független vagyok, nekem nem kell semmi és meg merem mondani: „Ezt bizony kegyelmes ura,m nem jól csináljátok!” Vagy például: — Hevesi Sándor? Sándorka? . . . Rendes bridgepartnerem. Minden szombaton ott vagyok a hűvösvölgyi villájukban . . . Valaki közbeszólt: — Hiszen nem a Hűvösvölgyben lakik ,hanem a Tisztviselő-Telepen. — Hát persze! Azt akartam mondani! . . . A Telepet! . . . Csak hirtelen Petrovics Elekre gondoltam, a Szépművészeti Muzeum igazgatójára ... Az lakik ott! . . . — Hát nem a muzeum épületében? Én azt olvastam, hogy ott van hivatalos lakása . . . — Már nem! • • . Átment lakni Budára! A v ejéhez. — De hiszen nőtleu ember! . . . Hát hogy lehet veje? — Már megbocsáss, de én, aki úgyszólván mindennapos vagyok náluk, azt talán mégis jobban tudom? Nős és három leánya van. Kettő férjnél, egy még otthon . . . ^Nem kell persze azt hinni, hogy Menyus olyan helyen beszél efféléket, ahol könnyen rábizonyíthatják a füllentést, hanem, ahol elhiszik és ahol imponál vele. Pesten a Vidéki notabilitásokról szokott hasonlókat mondani, a pestiekről viszont vidéken. És Pesten is, vidéken is olyan emberek előtt, akik távol élnék a nagyvilágtól. Vádászni se jár senki az Erzsébet-tér re és golfozni se szokott az Operaházban, — Menyus is tud annyit, hogy a sporthoz megfelelő pálya kell s csak ott gyakorolja a magáét, ahol a terület alkalmas rá. És arra is vigyáz, hogy tulszéles ároknak neki ne ugrasson, mert lehetetlent senki se kívánhat a lovától. A Bethlen dolgot például egy öreg falusi tekintetes urnák mesélte egyszer, aki harminc éve nem mozdult ki a kúriájáról, miért ne hitte volna el, hogy Bthlen ráért hetenként Menyussal vacsorázni? Hanem hát a legkitűnőbb lovason is meges- hetik, hogy kicsire becsüli messziről és nekivágtak az akadálynak, amin aztán lovastól együtt átbukfencezik. Jó, ha ilyenkor megusz- sza egy kis agyrázkódással, vagy kulcscsonttöréssel és ki nem töri a nyakát. Ha sértetlenül kerül ki a veszedelemből, csak hálát adhat a jó Istennek és áldhatja a szerencséjét. Ilyenkor azonban nem szabad sokat gondolkozni az eseten, hanem fel kell pattanni a nyeregbe újra, különben bekövetkezik az, ami sportszempontból a legvégzetesebb: otthagyja a bátorságát a földön örökre, egy kis tévedés, vagy gondatlanság miatt. Ilyesmi történt Ményu&sal is. Az tudniillik, hogy összeakadt Abbáziában Gyurival, egy régi iskolatársáva], akiti nem látott már vagy tizenöt éve, akivel azonban annakidején évekig ültek egy padban és elválhatatlan ellenségek voltak, állandóan veszekedtek, verekedtek és ugratták egymást. A vizben találkoztak egy délelőtt és rettenetesen megőrültek mind a ketten. Rgy félóráig közös régi emlékeken rágódtak, de ahogy ezeket elfogyasztották, kezdtek visszaesni a régi ellenségeskedésbe, ami rendesen abból fakadt, hogy Menyus imponálni próbált valami merész állítással, amit Gyuri csakazórt is kétségbevont és amiért kinevette. — Mi vagy te tulajdonképpen? — kérdezte Gyuri. — És hogy megy a soród? — Ügyvéd! — felelte Menyus. — Hála Istennek nem panaszkodhatnod . . . Nagyon előkelő klientélám van. Úgyszólván minden számottevő ember hozzám hozza a dolgát . . . — Na, na! — mosolygott Gyuri. — Ne lódíts Menyus! . . . — Nem szokásom! — felelte Menyus fagyosan és arra gondolt, hogy az iskolatárs a legkellemetlenebb emberfajta a világon, mert az halálig úgy bánik az emberrel, mintha gyerek lenne és éppen olyan őszintén, értsd: illetlenül, mintha ő is gyerek maradt volna. Gyuri most is röhögött erre, mint kamasz korában: — Höhöhö! öregem! — szólott. — Akkor nagyon megváltozhattál! Mert gyerekkorodban hires voltál a lóditásaidról! . . . Menyus vállat vont és azt felelte: — Jó memóriád vau! Olyasmire is emlékszel, amik sohasem történtek meg! — Na, na! — röhögött Gyuri. — Hát a Lakatos igazgatóék sakálja? Talán már azt is elfelejtetted? Menvus elvörösödött, majd vállatvont. (Folyta tjukd 9
