Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)
1932-01-22 / 17. (2830.) szám
4 ^rkgmMagíarhtrlar 1932 január 22, pániéit. Dzsingisz kán világhódító mongoljainak útját járta végig Kínában egy fiatal magyar tudós Ligeti Lajos ár. három évi fölfedező útjáról Budapest, január 19. Ligeti Lajos dr., aki most jött haza arról a háromeszten-dös kutatóidról, amelyet 1928-ban kezdett meg a magyar kultuszminisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával, most számolt be a budapesti tiszti kaszinóban. Ligeti veíitettképes előadásban mutatta be azokat az érdekes jeleneteket, emlékeket, épületeket és eseményeket, amelyeknek szemtanúja volt. A fiatal tudós egy újság!rónak elmondta élményeit és tapasztalatait azon az utján, amelynek célja 'tisztára tudományos volt: megállapítani, mivé lettek, hogyan élnek Dzsingisz kán világhódító mongoljai, mit őriztek meg, minek maradt emléke harcos nagy múltjukból. — E kutatás, — kezdte nyilatkozatát a fiatal tudós — Belsőmongoliában, Mongólia eddig alig ismert részében folyt, amely ma Kina fennhatósága alatt áll és a teljes elkinaiasodás útjára lépett. Az első esztendőben Pekingből elindulva, a Sárga Folyam északi könyökéig terjedő területet jártam be. Valamikor erről jöttek Dzsingisz kán hadai, valamennyi északi nomád nép, amely megsemmisüléssel fenyegette Kínát. Hasztalan építették ellenük a Nagy Falat, az ellenséges . invázió hullámai átcsapkodtak rajta. Az utolsó félelmetes ellenség, a mongol, most ott ül a Falak alatt tunyán, megadva magát sorsának. Nem a fegyver, nem a Nagy Fal törte míg, de az idegen életmód, az Égi Birodalom fiainak kárhozatos kényelme. Itt, a turnét és a dzsungár mongolok földjén azt vizsgáltam, mivé lettek ezek a mongolok a kínai civilizáció halálos ölelésébe a — A második esztendőt Keletmongoliában töltöttem. Kolostorról-kolostorra járva, szennyben, veszedelmek és betegségek közepette, velük együtt élve az ő primitív életüket, férkőztem közelükbe, hogy megfigyeljem, mit müveit a mongolok között a tibeti lámák hite, hogyan ölte meg harci készségüket, sőt élnivágyásukat. Mert kétségtelen, hogy a lámaizmus végzetes hatást gyakorolt a puszták fiaira, akár papi hivatás betöltésére kolostorba vonultak, akár megmaradtak a papirenden kívül, —• mint ők mondják — „fekete embernek". — Ez a vallás a buddhizmusnak egyik formája, amely Tibetből került a mongolokhoz, még a XIII. században, majd reformált mai alakjában a XVI. században terjedt el közöttük végérvényesen. A lámaizmus hivatalos nyelve még a mongoloknál is a tibeti volt, kezdettől fogva ezen a nyelven folytak a szertartások, sőt &. kolostorok fejei is ezen a nyelven érintkeztek egymással. Ha a mongol lámák nagy zöme nem is ériette ezt a nekik tökéletesen idegen nyelvet, mégis hihetetlenül megnövekedett a tibetiek tekintélye az egyházi és a világi sorban lévő mongolok szemében is. — Az idegen vallással együtt nagy tömeg tibeti] könyv vándorolt a mongolok templomaiba. Hogy csak a legfontosabbakat említsük, ilyen volt a Kandzsuiv amely százuyolc téglalapalaku kötetben a lámaizmusnak sívnszkritból fordított kánonikus müveinek gyűjteménye. — Fogalmat alkothatunk magunknak arról, hogy milyen terjedelemes gyűjtemény lehet ez, ha meggondoljuk. £ogy egy-egy kőiét súlya tiz-tizenöt kiló, köteleinek hossza meghaladja az egy métert, szélessége pedig majdnem eléri a húsz centimétert. — Még a Kandzsurnál is nagyobb gyűjtemény a Tandzsur. Kéíszázhuszonöt kötetet foglal magában: a kánonikus munkák szintén kanonikus értékű magyarázatait tartalmazza. Mintegy százkötetes sorozat a Szumbum: kiváló lámák müveinek gyűjteménye. — Ehhez járul még számos kisebb-nagyobb gyűjteményes, a szertartásokhoz szükséges imádságokat, miegyebeket tartalmazó munka. Érthető tehát, ha a puszták fiainak az írásbeliségnek ilyen nagytömegű megnyilvánulása mód nélkül imponált. — Érdekes, hogy e nagy tibeti irodalom megszólaltatása nemzeti nyelven nem Küleőmongoliából indult el. amelyet pedig mindenkor a mongol nemzeti élet tisztább talajának tartottak, hanem a szem mell áthatóan elkinaiasodó Belső mongol.iából. Itt a csaharok földjén fordították le a Kandzsurt mongolra még XVI. században és nemsokkal rá falemezekre vésték és kinyomtatták. Alig van Belsőmongol iában lámakolostor, ahol ne lenne a tibeti nyelvű Kandzsuron kívül egy mongolnyelvü is, vagy írott, vagy nyomtatott. — Ami a mai mongol szokásokat illeti, a déli és keleti részeken ugyanolyan vert földből, nagyritkán tégláktól épült házakban laknak, mint ezen a vidéken maguk a kínaiak és földművelésből élnek. Ruházatuk is alig különbözik a kínaiakétól. Csak a nyelv és a szokásuk egy része maradt meg mongolnak. Ezen az intenzív kinai- mongol zónán túl még Belsőonongolia* lakói is nomádok, főfoglalkozásuk a pásztorkodás. A legsajátságosabb, hogy egyes vidékeken, mint például a szunitoknál, letelepedtek, de földet nem müveinek, hanem tovább pásztorkodnak, házakat építettek m guknak, de nem kínai mintára. Házuk ..mongol módra" továbbra is sátorszerü, de nem nemezből, hanem földből, fából, esetleg valami kőből is. _ Legjellegzetesebb szokásaik: a házasság, amely imitált nőrablás és a temetés, amikor a holttestet nem temetik a földbe, hanem kiteszik a ..temetőbe", ahol azt a kutyák takarítják el. _- A harmadik esztendőt Északmaudzsuria mongoljai közt. töltöttem. Itt más a levegő. E puszták nomádja nem akar senki rabija lenni. Az itt élő mongol törzsek szinte évről-évre felkelnek szabadságukért az elnyomó kínaiak ellen s ha szervezetlenségükben a túlerővel szemben mindannyiszor el is buknak, annyit sikerült elG-e<nf, január 21. A nemzetközi munkahivatal összehasonlító táblázatot publikált, amelyben az 1930. és 1931. évek munkanélküliségének viszonyairól tájékoztatja a nyilvánosságot. Az összehsonlitás alapján a hivatal arra a megállapításra jut, hogy a munkanélküliség az ehnult esztendőben az egész világon rendkívüli arányokban emelkedett. A megállapítás alól egyedül Anglia alkot kivételt. Az abszolút számol tekintve az angHai munkanélküliség Németország mögött a második kelyen áll, de viszonylagosan Angliában a munkanélküliség csökkenéséről lehet beszélni. Minthogy az egyes országok a munkanélküliségről összeállított statisztikát különböző módszerekkel készítik, a nemzetközi munkahivatal számadatai nem tudnak exakt képet adni az egyes országokban dúló munkanélküliség tényleges viszonyairól. A legjobban meg- közelitik a valóságot a Németországról szóló kimutatások. Mig két évvel ezelőtt, úgy tavaly is, Németországot sújtotta a legérzékenyebben a munkanélküliség átka, jf930 végén 3.977.000 munkanélkülit számoltak Németországban, ez cl szám 1931 véIrta: Szombathy Viktor Nem tudni, a magyar emberben benn ©rejlő rettentő kulturkedv, avagy a gazdasági helyzet hozza-e magával, hogy újabban annyi derék magyar kezdi írásra adni nagy tartalmú fejét. Igaz ugyan, hogy minden Írástudó magyar megpróbálkozott titkon egy-egy versezettel rövid életfolyása alatt s lám a falusi magányban Berzsenyi Dánielek és Arany Jánosok születtek, de e nagyok nagyrészt ennenkedvtéléiből és híres dolgokat Írtak, mig mostanában az irodalomra azért feküdt rá népünk falusi hányada, hogy abból tetemes jövedelem igérkezhetik. Nem tudom, hogyan terjedt el a híre annak, hogy az irodalmat busásan fizetik és hogy különösen a szlovenszkói irodalom az, mely már ki sem bírja a tezaurált aranyakat, I de minél inkább belejutunk a télbe s minél inkább olcsób ba ló, annál inkább veti magáit kedves népünk az irodalom aktív művelésére. Mert mig passzive műveli, mig olvas, addig nincs baj. Mikor azonban lantján pengeni kezdenek a hurok és rímbe szökken a dal, akkor már busán nyüzsögni kezdenek a nyomdák kis ólombetűi is... Nem a falu kiváló lantosairól szólok, akikeit Isten éltessen s akik között igazán ügyes ver- selők vannak. Nagyon talpraesett helyiérdekű versezeteket lehetett hallani a mull hetekben is itt-ott annak, aki például Mécs Lászlóival járta a szaval ókör utat s ugyancsak versenyre keltek a kiváló poétával a helyi költők. Mondhatni, kedvesem, hathatósan és ugyancsak helyesen. Dehogy akarom kifogásolni az alkalmi költőket. S azt is állítom, hogy a falvakban itt- ott igazán tehetséges verselök, tollforgatók élnek, akiket néha érdemes volna szóhoz juttatni. A veszély azonban ott kezdődik, mikor egy hatalmas paksamétával négyszáz verset kapsz s hozzá a szigorú felszólítást: „Hallom, hogy az Írókat Baumgartner jutalmazza. Kérem ezt hozzá eljuttatni okvet■érniök, hogy a Kínában élő mongolok közül ma ők a legezabadabbak. Kivívtak maguknak afféle helyi kormányzatot. Eddig 6zél a fiatal tudóé nyilatkozata. Ligeti tudományos programjának második része az volt, hogyr ennek a Kina szó. isaé óságában elterülő mongol földnek régi emlékei után kutasson. — Ezen a földön ugyanis valamikor egész sereg nomád nép fordult meg, hadakozott Kínával, hogy aztán az északi vagy nyugati szteppék végtelenségében nyomtalanul eltűnjön. Ilyenek voltak az ázsiai hunok és az ázsiai avarok, akik utódainak nyomát egész Keleteurópáig, gőt a Duna— Tisza-közéig tudjuk követni. A gyűjtött anyag, ritka kéziratok, ismeretlennyelvü feliratok, tárgyi emlékek feldolgozásán most munkálkodik Ligeti Lajo6, az „Emberiség Bölcsőjének" fiatal kutatója. géig 5 millió fölé emelkedett. A nemzetközi munkahivatal számítása szerint az utolsó esztendőben a német munkanélküliek száma 35 százalékkal szaporodott. Figyelmet érdemel a munkahivatal utalása arra, hogy az elmúlt esztendőben Franciaországban is növekedett a munkanélküliség. Pontos számadatok nem állanak a munkahivatal rendelkezésére, főképpen azért nem, miért Franciaországban a munkanélküliség csak jelentéktelen töredékét fogtalak magukba a hivatalos statisztikák. Mégis megállapítható a mukanélkiiliség növekedése, de nem a hivatalos statisztikákból, hanem a munkaközvetítő hivatalok jelentéséből. 1930 végén a munkaközetitő hivatalok 25.600 munka iránti kérelmet regisztráltak, mig 1931 végén 123.900 ilyen kérvény feküdt az illetékes hivataloknál, ami 500 percentes növekedésnek felel meg. Más országokban a munkané^üliek száma az utolsó esztendőben megkétszereződött A válság nem maradt Európára lokalizálva, hanem átterjedt az egész világra. Az Egyesült Államokban' a munkanélkiPiek száma körülbelül 30 nercenttel, Ausztráliában 33 percenttel, Kanadában 80 pereentlel, Uj-Zeelandban több mint 100 percenttel emelkedett. lenül, mert pályázni akarok. Ha nyerek, tessék értesíteni." Ez ellen nincs apelláta. Ha nem küldöd el Pestre. — ami pedig valószínű, az iró megsértődik, hogy elnyomod a tehetségeket. Birtokunkban vannak irkából kitéoett la pok s egy számos szeletre felvágott pakkoló papiros, mely verses elbeszélést tartalmaz. I Szól pedig a költemény: „Mostan elmondom a nagy történetet, Mely a főherceggel esett." Ezzel a bevezetéssel. Az olvashatatlan költemény ceruzával van költve s a főherceg Így beszél: „Légy szives, felkérlek és tudatlak, Hogy én tégedet szeretlek. De ha nem szeretsz, mondd meg nekem Se bánom és akkor istenveled." (aztat Vannak szerelmi verseink, melyek az 1932-es év Urad gyöngyei: „A Duna mentében egy kis ház áll csendesen, szegény halászoknak van építve oda. Messze-messze a nagy víz és két csónak van kikötve. Én is úgy kikötöttem melletted És a messze távolból gondolok lteád micsinálsz." Bizony, ilyen vers. Egyik -sem jobb, nem rosszabb. Van ideje szegény embernek, verset ir és egyre követeli, hogy nyomassuk kiMúltkor azonban hozzászokott idegeinket mégis nagy próbára tette egy falusi leány. Huszonkét éves lány lehet, kötött sapka a fején és vékony kabátja alatt füzeteket szorongat. Faluról jött, bevásárolni volt, meg apja adóügyben járt itt. — Egy legényt irtani, kérem. Ha el tetszenék olvasni. Ki lehel nyomaiul. — Regény? Ez nagy dolog. — Regény. Hallottam, hogy keletkezett egy irodalmi egylet, hárt annak hoztam. Szép regény. Leteszi a regényt, öt Iskolai füzet, ceruzás, maszatos, itt-ott sikerült helyesírási hibákkal tarkítva. A cime sem utolsó: „A gróf négy fekete baglya, vagy a pozsonyi Ítéletnap." No, szegény pozsonyiak, sajnálkoztam el magamban, ha tudnák, hogy a csallóközi végek felől fekete bagoly képében jelentkezik az ítéletnap! Ha már elhozta, hagyja itt. Majd elolvassuk. Elment. De bizony, valahogy nem jutott idő elolvasni a gróf négy fekete baglyát s akkor ugrik eszembe az ítéletidő, amikor egy hét múlva nagy félénken újból bekopog az irodalom fe’kent papnője. Falusi gazda lánya. Megint kocsival voltaik bent s felhasználta az alkalmat. — Bizony, sajnálom, de nem volt rá időNagy fejcsóválásokkal ment el. Mire két hét múlva visszakerült, végeztem a baglyak- kal s a pozsonyi Ítélettel is és szomorúan kellett megállapítani, hogy bizony itéletes egy regény. Se esze, se veleje. Füzetes, hetenkint megjelenő ponyvák hatása alatt íródott, a „Koldus gróf titka" volt ilyenforma, amit az isoklai padban dugva olvastunk. A regény végén a bagoly, a gróf, a grófi feleség, az inas és a kocsis meghal. Grófi család alkotórészeit ezekből a személyekből képzelte H. M. irodalmi leányzó. Hanem nehéz ezt ám megmondani egy Írónak, aki erre a regényre tette rá sorsát! — Baj van a regénnyel. Jó volna, jó volna, de másképp kell megírni. Tétován állt. Gyanakvólag nézett rám. — De olvasta-e? El kellett mondanom a tartalmát. Bólintott. Felmondás egyes. Csak az eredmény nem kívánatos. — Tudja, kérem] — mondta egy kis idő múlva, — azt szeretném tudni, lesz-e belőlem regényíró vagy nem. Mert most vagyok vá*- laszulon. — Nocsakno? — Deigen. Azt mondtam magamban: ha sikerül és ha kinyomtatják, akkor regényt meg verset fogok Írni. Ha meg nem, akkor beállók a komáromi dohánygyárba, felvesznek... Ilyen válaszúton se volt még szlovenszkói író!! — Álljon be a dohánygyárba, amellett irhát regényt. Elhúzta a száját. — Akkor én nem dolgozok! — Mégis, csak próbálja meg a dohánygyárat. írásból nem él meg. Nézze, mennyi regényíró van a világon. Odamutartok a könwespolcra. De nem veszhette el a reményét — Hát, kéTem. Látom már, mi itt a baj. Javítsa ki, ami hiba van. aztán megengedem, hogy a maga neve alatt jöjjön ki. Nekem csak a pénz kell! Ezt nagyon komolyan mondta. — Ez csalás volna. Legyen csak a maga neve rajta s a pénz fele nekem jut! Ijedten nézett föl. Huncutak ezek az újságosok. — Azt is lehel. Nekem csak annyi pénz keli. amennyi a kistafirozáshoz szükséges. Hát itt a kutya elásva! No lelkem ebbül bizony nem fog kistafirozódni. Menjen csak szépen haza, vigye a müvet ts Írjon valami másikat, grófokról. De, ha egyszer valaki iró akar lenni, abban benne lakozik a csökönyösség. Egy hónap múlva újra itt volt. Nem egyedül azonban. Legénnyel jött Illetve: legénnyel és regénnyel. Újabb grófi regénnyel. Nem hagyja a grófokat. Ugy- látszák, a falu fantáziáját még mindig érdekli a feudalizmus ilyen formája. — Nem megyek mégse a dohánygyárba. Elvesz a Jani. A Jani mosolygott. — Megvan a stafirung? Részben megvan, részben meg hozzásegít a regény, — nézett ránk reménykedve. — Mert mindig írni akar... — szólt közbe feddöen a legény. Ott álltak tétován. Mit tehessünk? Átvettük az uj grófi regény, majd elolvassuk a stafirung érdekében. Nyolc füzet, ceruzával. Beleestem a regény utolsó lapjába: „... és hörögve ott feküdt a kutya, rajta egy rémes pisztoly és siikoltva Zsuzsanna bárónő .. " Kipusztitotta az egész arisztokráciát. S ahogy mennének kifelé, a lány már a muzeális kősirokat nézdegéli az előcsarnokban, amik mindig megriasztják az ismeretlen érdeklődőt, visszahúzódik a legény. Titokzatosan mosolyog. Benyúl a zsebébé s pak- samétát húz ki belőle. — Versek. Nyomassa ki az újságba, pénz se kell ér le. Csak az volna jó, ha hamarább nyomatná ki, mint a lányé lesz. Hadd legyek én a győztes! Otthagyta a csoniagot. Kettő bizonyosodott be ezzel: hogy a férfiember kevésbbé anyagias és nemes hevületek még átjárják kebelét s hogy a legény mindig győzni akar a női nem fölött, még irodalomban is. Hanem, hogy az ingyen vére meg fog-e jelenni, aat erőseii kétlem... Anglia kivételével az egész világon növekszik a munkanélküliség A nemzetközi munkahivatal összehasonlító táblázata az utolsö két esztendőről — Franciaországon is átcsapott a krízis hulláma Regényt írnak itt már minden házacskában... %
