Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)
1932-01-20 / 15. (2828.) szám
1932 január 20, szerda. t>ra:ga!A\mAar-H1rla5 Prága, január 19. írni kell akkor Gyula bátyánkról, amikor a döbbenet irtózata megfagyasztja a vért, megdermeszti a szivet, megbénítja a kart. írni kell és elmondani a mi nagy fájdalmunkat, szavakba önteni a keserű érzelmeket és pótolhatatlan veszteségünket. Úgy halt meg, szegény, hogy nem is hagyott kínzó problémaként hátra egy miértet, minden bucsuüze- net nélkül tudjuk, hogy elment közülünk azért, mert már nem tudta a maga számára biztosítani az élet elemi föltételeit. Nem az első hullás ez a mi bús, kálváriás kisebbségi életünkben, amelyben annyi a tragikus összeomlás. De mi, kisebbségi magyar újságírók, most először éljük meg a legnagyobb tragédiát, egy magyar újságírónak el kellett pusztulnia életerejének, munkakedvének teljében meg kellett fosztania bennünket, egész kisebbségi életünket azoktól a nagy egyéni értékektől, írói készségtől, publicisztikai szemtől, meg nem alkuvó, mégis a realitások területén mozgó magyar érzéstől és szervezői képességtől, amelyek benne páratlan bőségben voltak meg, el kellett vetnie önmagától az életet azért, mert már a legszükö- sebb életnívónak materiális föltételeit sem tudta biztosítani magának és családjának. Ki hitte volna ezt tiz esztendővel ezelőtt? Azon a forró augusztusi napon, amikor egy egész országrészből gyűltek össze barátai, tisztelői iglói úri hajlékában, hogy megünnepeljék a szlovenszkói magyar publicisztika vezető egyéniségének huszonötéves újságírói jubileumát? Ki hitte volna, hogy a harminc- ötödik jubiláns esztendő küszöbén az önválasztotta halál keserves grimasza torzuljon ezen a mindig barátságos mosolygásu, nemes férfiarcon? Nyugodjék abban a békében, amit keresett és ne zavarja a mi fájdalmunk. Elmentél közülünk Gyula bátyánk anélkül, hogy panaszkodtál volna, hogy elmondtad volna, mi fáj, mi bánt, hogy tanácsot kértél volna tőlünk, osztályos testvéreidtől, akik annyiszor nyertünk nálad melegszívű tanácsot, készséggel és úri gesztussal nyújtott segítséget? Te még akkor is csak segíteni akartál, amikor már magad is segítségre szorultál. Ur voltál az újságírók társadalmában, valahogy a múltból ittmaradt ember, aki kissé idegenül állottál ebben a megváltozott világban, amely a szivemberek helyett a robotos gépemberek típusát gyártotta meg az újságírókban. Azt fogják mondani sokan, akik nem ismerik a te kálváriád útját, hogy nem e világba való ember voltál és van is ebben valami, túlságosan nemesszivü és jó ember voltál ahhoz, hogy végigcsináld az életnek mostani tempóját- Sokan fejüket csóválják majd meg, ha kálváriádnak stációit megismerik. Tiz év előtt még gazdag ember, egy bevált, jólmenő vidéki hetilap tekintélyes szerkesztője és kiadótulajdonosa, több iglói ház ura, egy jólmenő nyomdaüzem birtokosa és ma meg kellett halnia hat és fél csehszlovák koronával és huszonhét magyar fillérrel a zsebében. Az idealizmus kiveszett a világból és igy értetlenül bámulnak el az emberek, ha azt mondjuk nekik, hogy Telléry Gyula mindenét föláldozta a magyar ügynek, hogy hittel csinált magyar lapot, mert ébren akarta tartani a varázslatos magyar szót annyira szeretett szükebb hazájában, a Szepességen. A lavinát az indította meg, hogy virágzó hetilapját napilappá alakította és ez aztán elnyelte vagyonának nagy részét. Rossz volt a számadás, a balszerencse továbbkísérte tizenkét kálváriás esztendőn át és ő úgy találta legjobbnak, ha ilyen tragikus módon tesz pontot élete végére. A kisebbségi publicisztika elvesztette csatavonalából a legjobb harcost, a legönzetlenebb barátot, a legnemesebb küzdőtársat. Mi a magyar újságírók signum laudisát tesszük arra a koporsóra, amely annyi tragédiát rejt magában és az ő feledhetetlen emlékévei megerősítve küzdünk tovább a magyarság boldogulásáért. * Telléry Gyula a magyar publicisztikának egyik kiemelkedő vezéralakja volt. 1879-ben született Budapesten. Atyja Alsótátrafüreden volt jó jövedelmű gyógyszerész. Telléry már középiskolai tanuló korában elhivatást érzett a publicisztikai pályára és ezért tanulmányainak befejezte után újságíró lett. Mint tizennyolcéves fiatalember került Kassára, ahonnan azonban rövidesen a Szepességre került, ahol több, mint három évtizedet töltött lankadatlan munkában. Szive hozzánőtt a Szepesség áldott földjéhez és tollával mindig a Szepesség érdekeit szolgálta. Fölsorolhatatlan az a sok eredmény, amelyet a Szepesség fejlesztése körül szerzett. Nem volt olyan közérdekű társadalmi, kulturális, gazdasági, vagy politikai megmozdulás, amelynek ne állott volna egész szívvel a szolgálatába. Szepesváralján kezdte publicisztikai munkáját „Szepesvára“ cimü lapjában, majd Iglóra ment át, ahol megteremtette a szepességi magyarság nagy szellemi központosító orgánumát, a „Szepesi La- pok“-at, illetőleg a „Szepesi Hirlap“-ot. Ennek volt főszerkesztője egészen haláláig és tulajdonosa mindaddig, amig a megnehezült viszonyok a Szepességről el nem szólították. Hetenként háromizben megjelenő lapját 1920- ban napilappá alakította és igy jelentette meg két éven át, ez a vállalkozás azonban anyagi erőinek nagy részét fölemésztette. A „Prágai Magyar Hírlap*4 szervezői munkálataiban kezdettől fogva nagy buzgalommal vett részt és ezen a téren elévülhetetlen magyar érdemeket szerzett. Lapunk szlovenszkói szerkesztője volt tiz esztendőn át- Nemcsak mint organi- zátor, hanem mint publicista is kiváló munkát végzett a P. M. H. fejlesztése terén. 1925- ben a magyar nemzeti párt megbízásából Kassára ment át, ahol egy ideig az akkor párt- lapként szereplő Kassai Naplót szerkesztette. Nagy munkát végzett a Kazinczy Könyvbarátok Társaságának organizálása terén is. Telléry Gyulát nem kímélte meg a sors az állampolgársági probléma kálváriajárásától sem. Több évtizedes itteni értékes, közérdekű működése sem biztosíthatta számára a csehszlovák állampolgárságot. Telléry halálát felesége és három árvája, kiterjedt rokonsága, a csehszlovákiai magyar újságírók egyeteme és az egész kisebbségi magyar társadalom gyászolja. Találja meg a siron túl azt a nyugalmat, amelyet itt a földön hiába keresett! Telléry Gyula tragiám áalála Budapesten Budapest, január 19. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) A budapesti Uj Nemzedék a tragikus baláleset-ről a következőket Írja-: A Rákóczi úti MetropoI-szóUó egyik harmadik emeleti szobájában öngyilkosságot követett el a szlovenszkói magyar ujságiró- gárda egyik régi és ismert tagja, Telléry Gyula. Az 53 éves hírlapíró karácsony előtt szállt meg a hotelben, ahol régi ismerősként fogadták, mert Telléry két évtizedem keresztül gyakran látogatott fel Budapestre és ilyenkor mindig a Metropolban volt ki szobát. Telléry mostani budapesti tartózkodása hosszabbra nyúlt ki, mint más alkalomkor. Az újságíró naponta a késő déli órákban kelt fel és csak esténként tért vissza a szállóba, amelynek személyzete semmit sem vett észre abból, hogy végzetes tervekkel foglalkozik. Tegnap este is jókedvűen beszélgetett a portással és ezért még nagyobb megdöbbemtést keltett, amikor ma reggel a szobaasszony benyitott hozzá, hogy ruháit tisztítani vigye és már csak megmerevedett holttestét látta viszont. A mentési kísérlet már eredménytelen volt, a segítségül hívott orvos és a mentők csak a halált konstatálhatták és megállapították, hogy a szerencsétlen végű újságíró éjszaka követte el az öngyilkosságot. A Metropolba kiszállt rendőri bizottság a nyomozás során az öngyilkos szerkesztő zsebében hat és fél csehszlovák koronát, 27 magyar fillért és a csehszlovák vasutakra érvényes újságírói szabad jegyet talált. Egyéb érték nem volt zsebében. Levelet nem hagyott hátra. Telléry Gyula az ön- gyilkosságot minden valószínűség szerint nehéz anyagi helyzete miatt követte el. Újra megkezdődtek Spanyolországban a tempEomgyujiogafások és a kolostor fosztogatások Véres OsszeütkOzések és általános sztrájk Bilit fisban — Több halott A két ellenfél elkeseredetten gyűlöli egymást Madrid, január 19. Bilbaohan tegnapelőtt és tegnap súlyos összeütközésekre került a sor. A katolikus tradicionalisták (baszk nacionalisták) ülést tartottak, majd összeverekedtek a köztársasági érzelmű munkásokkal. Mindkét részről több lövés dördült el és négy fiatalember holtan maradt a helyszínén. Az összeütközésnek számos súlyos sebesültje van. Bilbaohan és környékén a tegnapelőtti incidens óta rendkivül feszült a helyzet. A város köztársasági érzelmű munkássága általános sztrájkot hirdetett és a sztrájkot a legszigorúbb konzekvenciákkal meg is valósították. Ma Bilibaoban a lapok sem jelentek meg és a pékek sem sütöttek kenyeret. Rendőrökön kívül a polgárőrség és a rendes sorkatonaság járőrei cirkálnak az uc- cán és minden csoportosulást lehetetlenné tesznek, mert félő, hogy a tegnapelőtti jelenetek megismétlődnek. A sztrájkoló és tüntető munkások, amint erre alkalom kínálkozik, azonnal a szovjetet és a szociális világforradalmat éltetik. Santuróban a köz- társasági érzelmű elemek szabad ég alatt népgyülést tartottak, amelyen egy tartalékos százados több revolverlövést adott le a szónok ellen. A munkások üldözőbe vették a századost, aki egy közeli házban elsán- colta magát és ötven lövést adott le ostromlóira. Nagy üggyé 1-bajjal sikerült a tartalékos tisztet lefegyverezni. A köztársaságiak egy benzinkutból több kanna benzint raboltak, a gyujtóanyaggal behatoltak egy templomiba és felgyújtották az oltárt. Délután a bilbaói fegyház előtt kétezer kommunista két elvtársuk azonnali szaba- donbocsátását követelte. A bíróság elnöke a két kommunistát szabadon bocsátotta, hogy elejét vegye a nagyobb kilengéseknek. A tegnapelőtti összeütközésnél elesett három munkás temetésén több mint ötvenezer ember vett részt. A baszk nacionalisták állítólag szintén készülődnek és meg akarják torolni halottaikat. Bilbaóiban a helyzet rendkivül kritikus, mert a két elkeseredett ellenfél: a rendkivül radikális kommunista munkásság és az ugyanilyen radikális baszk nacionalismus egyforma erős. Spanyolország számos városában tegnap ugyancsak kisobb-nagyobb összeütközésre került sor. Saguntban a nép lefegyverezett két csendőrt, elverte és bezárta őket. A polgárőrséget a városba összpontosítják. Valencia számos községében a radikális elemek sorra gyújtogatják a templomokat és kolostorokat. Az anarchisták és a kommunisták határozott terv szerint járnak el. A madridi kormány úgy véli, hogy a nyugalDollár és korona A Bohemia-bank üzletei — Prága, január 19. A Bohemia-bank bukása ügyében folyó bünpör mai tárgyalásán Piseoky dr.-t, a bank egyik volt igazgatóját hallgatták ki. Piő'ecky dr. nem vallja magát bűnösnek s kijelenti, hogy tiz-ti zenhárom óv múltán nehéz visszaemlékezni az egyes tranzakciókra. Kérdi, hogy a port miért csak most indították meg, miért nem vonták pörbe a többi összeomlott bankot is s miért nem állanak vád alatt a Bohemia-bank igazgatótanácsának azon tagjai is, akikről — mint például Kyjovsky dr.-ról — oly sűrűn esik szó a vádiratban. Az elnök erre meginti, begy a tárgyhoz szóljon hozzá. Piseoky kijelenti, hogy 1916-ban lépett be a bankiba s 1922 márciusáig állott köteléklében. Ezután behatóan analizálja a vádirat minden egyes pontját és részletesen foglalkozik a dollár üzletekkel, mivel az ezek során elszenvedett veszteségeket a vádirat és a szakértői vélemény az összeomlás főokának tartja. Szerinte remittendákról volt szó, azaz amerikai csehszlovákok d oMárk üld ©menyeinek az óhazába való átszállításáról. Arról volt szó, hogy egy megfelelő módot találjanak ezen pénzek átszállítására. Csehszlovákia szempontjából a dollár igen fontos volt, mert lehetővé tette azon nyersanyagok és szükségelt áruk megvásárlását, amelyekben katasztrofális hiány mutatkozott. A dollárok megszerzése és az áruvásárlások a kormány, főképpen pedig Heidler dr. akkori kereskedelmi miniszter ajánlására történtek. Elmondja Piseoky dr., hogy miikor Amerikába utazott, Mit vaU Pisechy dr. igazgató ? a pénzügyminisztérium bankhivatalának megbízásából két láda csehisalovák bankjegyet vitt magával. Megkísérelte, hogy ezért a pénzért ott árut vásároljon, de alig tudott túladni a bankjegyeken. Az amerikai csehszlovákok átvették a bankjegyeket és reklámként, avagy pedig likőrös üvegekre vignettaként használták fel. Később mutatkozott csak meg Rasin dr. valutaintézkedéseinek sikere és a csehszlovák korona értékes érme lett. Az áruveszteségeket az akkori csehszlovákiai gazdasági központok idézték elő, amelyek az Amerikából Csehszlovákiába érkezett árut árdiktátummal vették át. Az áruik beszerzői veszteségeket szenvedtek, viszont a központok óriási nyereségeket vágtak zsebre, amelyekkel azután politikai pártokat finanszíroztak. Ezek a központok — mondotta Piseoky dr. — az ifjú Csehszlovákia történetének legszomo- rubb fejezetét képezik. Lapunk zártaikor a kihallgatás még tart. A Bohém i a bank igazgatóinak bűn pere még legalább három hétig fog eltartani. Ellsiszilf a banktörvényjavaslat Csütörtökön vagy pénteken kerül a parlament elé Prága, január 19. Vlasák meghatalmazott miniszter a pénzügyminiszter kéoviseletében bejelentette tegnap este a cseh lapok közgazdasági szerkesztőinek, hogy a banktörvényjavaslat elkészült a javaslatot még a koalíciós pártok vezetőségének és a minisztertanácsnak kell elfogadnia. Remélik, hogy a javaslatot a csütörtöki vagy pénteki képviselőházi ülüésen beterjeszthetik* 3 mát hamarosan újra helyreállítja. Valenciában a taxisoffőrök sztrájkba léptek. A diákság között is puskaporos a hangulat. Több egyetemen súlyos kimenetelű egyenetlenkedésre került a sor a köztársasági érzelmű és a katolikus diákok között.
