Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)

1932-01-03 / 2. (2815.) szám

Á vak és a világtalan Irta: SCHÖPFLIN ALADÁR Illenék ilyenkor, újév fordulónapján, ha csak huszonnégy óráig is, optimistának lenni, azt re­mélni, hogy most valami jobb következik, s ami rossz volt. az legalább egy kicsit jobb lesz. De nagyon nehéz ezt az optimizmust összegyűjteni annak, aki a karácsonyi ünnepek alatt elolvasta azokat a nyilatkozatokait, melyeket a nagy la­pok karácsonyi számaiban a világ vezető embe­rei tettek. Nyilatkozott majdnem mindenki, aki a világ politikai, vagy gazdasági életének ve­zető helyén áll, — csupa nagy név, amelyre vá­rakozással néz az emberiség, tőlük várva azt a világitó szót. amely egy kis fényt tudna vetni a ohaos sötétségébe. És ezek a nagy emberek, az emberiség úgynevezett vezérei, angolok és amerikaiak, franciák és németek, olaszok és svédek, csehek és magyarok — milyen eirni va­ló dolog ez a nyilatkozat-áradat! Egy dologban megegyeznek csaknem valamennyien: amíg a bajok fölsorolásáról, okaik megmutatásáról van szó, addig okos és konkrét* dolgokat tudnak mondani, amint azonban a gyógyításuk módjá­ról és a jövő kilátásairól van szó, alig tudnak mással traktálni, mint frázisokkal. Avagy nem frázis, ha azt mondják, hogy most már remélhetőleg jobb lesz, mert olyan rossz jelenleg, hogy már rosszabb nem'lehet? Mikor mi tudjuk, hogy még mindig lehet rosszabb, hi­szen még eddig csak aránylag kevesen haltak éhen! És nem frázis a népek összefogásáról, kö­zös munkában való egyesülésről beszélni, mi­kor — amint konkrét cselekvésről van szó rögtön kiderül, hogy egyik népben sincs meg az összefogásra való lelki diszpozíció, amikor nagy népek sanyargatják egymást, az egyik a má­siknak a gazdasági élete ellen tör s az ország­határokat valóságos kínai falaivá alakítják át a mindenféle vám-, deviza- és egyéb akadályok­nak! Be kell látni, hogy minden bajnak végső oka az emberi ostobaság. Ebben a kapcsolatban os­tobaság alatt értem a józan emberi ész hiányát, a régi, jórészt elavult, vagy babonákon alapuló nemzeti és osztályelfogultságokat és előítélete­ket, a tömegek patétikus jelszavakba burkolózó vad indulatait s azt a számtalan észszer üt lényé­gét, ami ma hurokként csavarodik az emberiség nyakára. Csak egy példát. Ma már minden gon­dolkodó és ítélő ember tudja, hogy Európa a világtörténelem legnagyobb ostobaságát követ­te el a háború likvidálásakor. Ma a legérzéke­nyebb téren, a gazdaságban mutatkozik meg en­huh , műn «—ewa—mmbbc A FRUSKA Irta: Csathó Kálmán A Fruska Gordon setter vizslakásasszony. Ritka szép állat: aranybarna szinti, selymes szőrű, finom és keskeny jószág, igazi dísz­példány. Ajándékba 'kaptam. Jó 1 jó!... Tudóim! Azt tetszik kérdezni, hogy mi hibája van? Mert a jó kutyáját senki se szokta elajándékozni, használható vizsláit meg éppen nem. Jó vizslát még senki se ka­pott ajándékba. Tudóim ezt a bölcs igazságot én is, de úgy vagyok vele, mint minden ilyen bölcsességgel: bízom a kivételben. És én olyan barátomtól kaptam a Fruskát, akitől igazán el lehet fo­gadni még a vizsla-kutyát is. Először, mert olyan jó ember, hogy még a kutyáját is képes odaadni annak, akit szeret, másodszor, mert nem vadászember, hát úgysem veheti hasznát vadászkutyának. Ebiben nem lehetett és nem is volt semmi baj. A baj másutt volt. Ott, hogy már ő is úgy kapta a kutyát. Igaz, hogy kölyökkorában, de hát ez se enyhítő körülmény, mert reménytel­jes kutykölyiket se szoktak csak úgy a nyaká­ba varrni valakinek, különösen nem ajándék­képpen és nem vadászembernek... Ezt kel­lett volna meggondolnom .mielőtt elfogadtam a Fruskát, de hát nem gondolkoztam én ak­kor semmin. Megnéztem és úgy belebolon­dultam, hogy nem törődtem többé semmivel. Se azzal, hogy milyenek voltak % szülei, se azzal, ami pedig mindjárt gondolkozóba ejt­hetett volna, hogy az elhajított kesztyűm egy­általában semmiféle hatást se váltott ki be­lőle. Rá se nézett, nem hogy felvette volna. — Nem baj! — gondoltam. — Majd megjön a kedve a játékhoz... Most még csacsi. Gye­rek. Majd, ha kitanul, pompás kutya lesz be­lőle. Lehetetlen, hogy ilyen szép kutya ne le­gyen jó is! Megköszöntem az ajándékot és el is akar­tam hozni azonnal, de a. barátom közölte ve­lem, hogy ő már megalkudott egy idomító mesterrel, aki ki fogja képezni Fruskát. Én majd azután kapóim meg, mert ő egy kész kutyát akar nekem adni... A mester fogja megmondani, hogy arravalő-e a kutya, vagy nek az ostobaságnak a gigantikus mértéke. Min­den gondolkozó és ítélő ember látja már, hogy ezt az ostobaságot valahogy korrigálni kellene, legalább a gazdasági téren. Tanácskoznak is rajta eleget és mennyivel jutottak közelebb a korrektúrához? Mindig közbelépnek azok az elő­ítéletek, gyanakvások, külön-érdekek, hazugsá­gok, a politikának a gazdaságba való belekeve­rései, nemzetek féltékenykedései, politikusok és pártok népszerűség-szempontjai. Senki sem tud fölülemelkedni a bölcsesség és józan ész ama magasabb szférájába, amelyből egyedül lehetne az emberiség halállal fenyegető nagy baját a gyógyulás felé vezetni. Ki meri azt állítani, hogy az emberek az uj évben okosabbak lesznek? Ki meri hinni, hogy a józan belátás az emberi agyakból ki fogja szorítani az a sok fölhalmozódott ostobaságét, babonát és gonosz indulatot? Évek óta beszél­nek nagyon illetékes emberek Pán-Európáról, nagyobb területek gazdasági összekapcsolásá­ról, mindenféle más utópiákról. És mivel jutot­tunk közelebb ezek megvalósitásához? Hol az a lépés, amit előre tettünk? Mióta a derék Briand kimondotta a Pán-Európa jelszavát, ezer mérföldekre eltávolodtunk tőle, minden állam A vasutügyi minisztérium 1932-ben beve­zeti a vissz tér ti jegyekre a vasárnapi és ünnepi kirándulóvonatoknál a 33 százalé­kos kedvezményt és pedig minden városból 60 kilométeres távolságig, nemkülönben a városok közötti forgalomnál, ahol nagy az autóbuszkonkurrencia. A vasutügyi minisz­térium a külügyminisztériummal egyetem­ben tarifáiig kedvezményeken dolgozik, amelyek alapján lehetővé és olcsóbbá ten­nék társaságok, diákság, sportegyesületek utazását, ha ezzel a köztársaságban az uta­zási forgalmat emelik. Az építkezés terén Pozsonyban 1932-ben megkezdik a főállo­más kiépítését. A pozsonyi és komáromi ki­kötő vasúti hálózatának építését jövőre is 9E8MBHBBBHHBBSSBHB9B3DHK9BS8BS58BHHHBflflSHE9BSSESBBBB8EHHni nem. És én akikor fogom csak megkapni, ha a kutya kifogástalan... Megvallom, a lehetőség, hogy a mester azt találja mondani, hogy a Fruska esetleg nem éri meg a taníttatás költségeit, idegessé tett. A barátomnak olyan nagy örömet okozott, hogy ilyen gyönyörű kutyát adhat nekem és az is, hogy a Fruska nálam jó helyen lesz, hogy most már nemcsak a magam, de az ö érdekében is mindenáron azt akartam, hogy sikerüljön a dolog. Ebben nagy része volt a kutya szépségének is, amellyel szemben haj­landó voltain engedményekre is. — Nem kell azt olyan szigorúan venni! — mondtam. — Minden vizsla jó, csak jól kell vele bánni! Orra jó, engedelmes is lesz... Egyéb meg mi kell? — Hát az aportirozással lesz egy kis baj! — mondta a mester. — Arra bajos lesz meg­tanítani ... Könnyelműen azt feleltem: — Az se baj! Nem hordár kell nekem, ha­nem kutya. Ha nem is veszi fel a vadat, nem baj. Az a fontos, hogy megkeresse!... A leg­fon tosabb pedig, hogy ilyen szép kiutya talán nincs is a világon. Olyanformán beszéltem, minit Jancsi ko­mám, aki éppen házasodéban volt s akit mindenáron vissza akartunk tartani ettől a lépéstől, mert a választótbját nem találtuk arra valónak. — Nem okos!... — mondtuk gyöngéden. — Nagyon kedves, de hiányzik belőle az a komolyság, amit egy feleségtől megkívánhat az ember. A háztartáshoz se ért és remény sincs rá, hogy beletanuljon ... Jancsi sértődötten felelte: —- Nem szakácsné kell nekem, nem is egye­temi tanár, hanem asszony! Ilyen gyönyörű teremtésnek, mint Panni, semmi szükség sincs se arra, hogy a háztartáshoz értsen, se arra, hogy Okos és komoly legyen ... Jancsi hát eljegyezte Pannit., az idomító mester pedig elvitte Fruskát. Jancsi pár hét múlva sugárzó arccal jelentette, hogy a meny­asszonya minden képzeletet meghaladó mó­don kedves. — És imád engem! Me,gható, hogy meny­nyire imád!... Majd meglátod, milyen re­mek feleség le«z belőle!... Ugyanekkor az idomitőmester is azt jelen­tette, hogy a Fruskából elsőrangú vadászku­óriá&ira ásta ki a szakadékot, amely a többi ál­lamoktól elválasztja. Annyira vagyunk, hogy ha például nagyon fontoa ügybe® tíz napra Ber­linbe kellene utaznom, vagy nem tudnék el­utazni, vagy csak a legnagyobb nehézséggel, mert alig tudnám legális módon megszerezni azt a kevés valutát, ami tiznapi életre kell. El lehet hinni, hogy január 1-től kezdve a francia polgár nem fogja már azt hinni, hogy a németek min­den pillanatban megrohanhatják Franciaorszá­got, hogy ed fogja hinni, hogy a német nép jó­léte a francia népnek is érdeke? Lehet azt re­mélni, hogy az uj évben a németek már nem fognak ökölbeszorított kézzel gondolni Francia^ országra, hogy az utódállamok egyszerre meg­világosodnak és tárgytalanná teszik a kisebb­ségek minden panaszát, hogy az orosz szovjet beszünteti mindennemű propagandáját, amely mindenütt a világon támasztékot ad a reakció­nak? Hölgyeim és uraim, szomorodott szívvel kell jelentenem, hogy optimizmusra vágyó szivem­mel kénytelen vagyok pesszimista lenni. Nem látom semmi biztató jelét annak, hogy az em­beriség megokosodjon. Ellenben száz jelét lá­tom annak,' hogy továbbra is nem az ész, a be­látás, a méltányosság fogja vezetni a világot, hanem a tömegek ösztönei, embertelen indula­tai. Vakok vezetik ezt a világtalan világot a még . nagyobb sötétség felé. 1914 nyara óta nem tudok többé hinni az em­beri észben. I folytatják. A vöröskő-margitfalvi vasutvo- I nal építésére 1931-ben 17 millió 760 ezer koronát költöttek. 1932-ben megkezdik a vonal első szakaszának vasúti konstrukció­val való fel szerelését, a többi r észre ki Í r ják a versenypályázatot és a munka a második félévben megkezdődik. A személyforgalom terén a rossz gazdasági helyzet következté­ben egyes nemzetközi gyorsvonatok meg­szűnnek, így 1932 január elsejével korlátoz­va lesz a forgalom Budapest felé, Hidasné­meti, Ligetfalu, Somoskőújfalu és Sátoralja­újhelyen keresztül. A kedvezményes sport­vonatok, amelyek nagy közkedveltségnek örvendenek, 1932-ben is megmaradnak. Az autóbuszforgalomra vonatkozólag 1932-ben tya lesz, most már garantálja. Mikor a bará­tom közölte velem az örömhírt, azonnal át akartam venni a tulajdonos jogait és köteles­ségeit, a barátom azonban erről hallani sem akart és a tartásdijat ő fizette továbbra is. Nekem csak annyit helyezett kilátásba, hogy majd, ha a kutya levizsgázik, a tandíjat kifi­zethetem. Fruska tiz hónapig járt iskolába. Már jól benne voltaink a nyárban, sőt már a fogolyszezón is elkezdődéit, mikor végre je­lentkezett a mester, hogy a kutyus nevelése be van fejezve, menjek ki és győződjem meg róla, hogy mit tud- Puskát is vigyek, mert kinn a terepen akarja bemutatni. Az igazat megvallva egy cseppet sem bíz­tam már akkor a Fruskában- Hallottam egyet- mást a szüleiről, ami nem sok reménységre jogosított, de mert féltem, hogy, ha okosodni találok, még a tanittatási dijat is a barátom fizeti ki, elhatároztam, hogy hazahozom és fi­zetek, akár tud a kutya valamit, akár nem. Ha ezt a mester tudta volna, bizonyosan ke­vésbé erőltette volna meg magát, — nem a tanítással, mert azt igy se tette, hanem a vizsgával. Ott ugyanis fáradhatatlanad dolgo­zott. Főképpen azon, hogy két órai vadászás alatt se találjunk egyetlen szál foglyot se, ne­hogy a kutyának alkalma legyen magát kom­promittálni. — Meg nem foghatom, hová lettek ezek a vadak! — mondogatta. Végre is meguntam a dolgot és azt mond­tam, nem egzecirozom tovább, átveszem a ku­tyát igy. Annyi bizonyos, hogy a Fruska parancs­szóra elég szépen engedelmeskedett. Nem ment messze, hívásra visszajött, intésre, pus­kaemelésre lefeküdt, csak éppen apportíroz­ni nem volt hajlandó. — Pedig sokat kínlódtam vele — mondta a mester. — De mikor a foglyot a szájába nyomtam, rosszul lett tőle.., Ez már megdöbbentett egy kicsit, de hát annak idején én, magam mondtam, hogy ez nem fontos... — Mindegy, na! — gondoltaim. — Majd ki­derül, hogy mire használhatói Legfeljebb nem lesz vadászkutya, hanem ceak parádés szobadísz. Gyerünk. Fizettem és betessékeltem a Fruskát a ko­csiba. Azonnal mellém telepedett, fel az ülésre és a fejét a váltamra hajtotta. Naivon a vonalhálózatot kibővítik és erre újabb 120 autóbuszt állítanak be. Az egészségügyi minisztérium Ruszinszkó- ban a tuberkulózis elnyomása érdekében négy nagy ezanatóriumépóiletet épít. Ez a munka 1932-ben befejeződik. Az ifjaiság szo­ciális gondozását Szlovenszkón és Ruszinsz- kóban a csehszlovák V ör öske részit szubven­cionálásával támogatja a minisztérium. Elő­segíti a vízvezetékek építését és a terv sze­rint 1932-ben összesen 22 uj vízvezetéket építenek 50 millió koronás költségvetéssel. Szlovenszkón jelenleg 16 vízvezeték épül vi­déki városokban és 1932-ben 14 újabb víz­vezeték fog épülni. Ugyancsak sürgeti a mi­nisztérium a csatornázást. A kórházak épít­kezése terén a pozsonyi állami kórházban a központi fűtés rekonstrukcióját befejezték ég uj szülészeti klinikát építenek. A zsolnai állami kórházban elkészült a szülészeti kli­nika és a jövő évben adaptálják a szemé­szeti pavilloni A kassai Állami kórház adaptációs munkáját 1932-ben befejezik. Ugyancsak befejezik a munkácsi állami kórház aknaszlatinai fiókjának építését. Az elmebetegek számára Szlovenszkón orszá­gos elmegyógyintézetet akar a minisztérium felállítani. A sport terén a minisztérium testnevelési kurzusokat rendez, továbbá dolgozik a kórházak és gyógyintézetek tá­mogatását és kiépítését célzó alap javasla­tán, az egészségügyi tanácsokról szóló ja­vaslaton, közölni fogja a nemibetegek ösz- szeirásának eredményét, tárgyalja az isko­laorvosok törvényjavaslatét, az orvosi ka­marák törvényének novelláját. Az állami fürdők közül Szliácsou egy uj szálloda épül háromszáz szobával. A többi szlovénszkói állami fürdőknél nem lesz nagyobb vál­tozás. 1992 január 8, raHraaip. — Vilmos excsászár Majna-Frankfurtba sze­retne utazni? Berlinből írják: Londoni lapok hirt adtak róla, hogy Vilmos excsászár Doora- ból a hollandi kormány utján kérdést intézett a német birodalmi kormányhoz, hogy megen­gednék-e neki, hogy Majna-Frankfurtba utazzék meglátogatni Zsófia volt görög királynét, aki neki testvérhuga és súlyos betegen fekszik Frankfurtban. A volt császár, a londoni rádió- hir szerint, ha nem is formális, de mégis elutaz sitó választ kapott, mert állítólag úgy szólt az értesítés, hogy a német birodalmi kormány fon­tolóra fogja venni a dolgot. Berlinben illetékes helyen az egészről semmit sem tudnak és nem is hiszik, hogy a volt császár Majna-Frankfurt­ba akarna utazni. kedves volt és a falvakban általános feltű­nést keltettünk, ahol átkocsiztunk. Első éjszaka, — másnap már falura akar­tam vinni, — otthon a tornácon készítettünk neki ágyat, de hiába, mert nem maradt meg. Vonított és harapta az ajtót, mindenáron be akart jönni, Végre is beengedtem, behoztam a párnáját, lefektettem. Egy ideig csendesen volt, úgy látszott, megnyugodott, mire elol­tottam a lámpát és magam is elaludtam. Egy­szerre arra ébredek fel, hogy valami hideg hozzáér az arcomhoz. Ijedten srófoltam fel a villanyt, hát a farkát csóválja. — Mit akarsz? — mondom. — Eredj a helyédre! Egyetlen ugrással fenn termett az ágyamon és ráfeküdt a lábomra. Alig bírtam lerug­dosni. — Nem mész rögtön a helyedre? Ment, de olyan szemrehányó pofával, hogy megesett rajta a szivem. De hát mit csináljak vele? Eloltottam a világosságot, megint el­aludtam, de egy félóra múlva már megint ott nyiszogott az ágyam előtt és a hideg orrával bökdöste a képemet. ötször keltett fel egyetlen éjszaka, anélkül, hogy kellett volna neki valami. Csak egysze­rűen azért, hogy lássa, megvagyok-e? Meg­vallom, bosszantott a dolog, de meg is vol­tam hatva egy kicsit ekkora ragaszkodástól, amiről azt reméltem, nem tudom miért, hogy majd leszokik róla és megnyugszik. — A fontos az, hogy szép és kedves. Szó­fogadó és bizonyosan használható Is lesz. A mester nem merte volna mondani... Hát ebben tévedtem. A mester mert' min­dent. Mondani és elhallgatni. Elhallgatni például azt, hogy a Fruskát a vadászatnak csak egy módja érdekelte: az agarászat. A futó nyulat elevenen elfogni. Ez ugyan nem sikerült neki, de minden nyullal megpróbálta. A foglyok Iránt azonban a leg­nagyobb megvetést tanúsította, úgy az eleve­nek, mint a lövőitek iránt. Az orra előtt meg­lapuló csapatba jelzés nélkül belegyalogolt • mindössze azt tette meg, hogy mikor fölreb­bentek, lelapult a földre. Megvárta a lövést, de utána csak tovább ment, anélkül, hogy a leesettekkel törődött volna. Csak a nyulakra pályázott, ^zok után elszaladt, kergette őket esry darab tér. d« Irét-hÁmm 1.1 ww ,«!*■« A csehszlovák kormány 1932. évi munkaprogramja 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom