Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)

1932-01-16 / 12. (2825.) szám

<PI«GAlAVA.<i^ARHIRLa© 1932 Január 16, szombat. 5 rgirasggaaafl^ Olaszországi impressziók Iíia: Ha^ász-Hradi! Elemér A világgazdaság krízise mint egy mementó kisér, s reánk, akik művészettel foglalkozunk, még csak most jön igazán a keserves sors. Di­csőség, szegénység ... mindkettő kísérője a mű­vésznek, de milyen ritka az, hogy a dicsőség éle­tében érje utói. Nyugtalan lelkem sodor e hányszor érzem, hogy nem vagyok való küzdő polgári életre. Szép meleg, őszi, délutáni napsütésben jut mind­ez eszembe, s elfeledem, hogy küzdő polgár, ke- nyévkereső vagyok, — hiszen előttem a st. Marco-márvány és aranyos díszítései ragyognak a lenyugvó nap színes skálájában s a Flórián és Gűácü'i előtt zene mellett úgy ülnek a kis asztaloknál, mint a legmelegebb nyárban, — az idegenek alig vannak kevesebben mint nyáron, S hogy ősz van, a hindu idegeneken Játszik meg csupán, mert nehéz európai téli kabáttal takar­ják gyönyörű dekoratív nemzeti viseletűket. Beliini, Ilzián, Tintoretto itthagyott levegő­jében megittasul a lelkünk: Kollár, fiatal és lel­kes müvéeztársam, — aki először van itt Vene- ziában, — kapkodja a szemét jobbra, balra; száz vásznat is megtudna kezdeni egyszerre és elfe­lejtve mindent, csak a ragyogó kadmium, a gyö­nyörű olasz ég kobaltja, és a motívumok egy­másra halmozódása érdekli és tobzódik a gyö­nyörűségekben. A fizikai gépet másnapra készen­létbe kell helyezni, hogy fel ne mondja a szolgá­latot, elindulunk hát a már ismert Sacrcstia cimii kis trattóriába, e a szűk zeg-zugos uccákban kis kaisütő ostériákban serceg az olajban a hal és a mindenféle tengeri krokodilok. Ma ne menjünk a megszokott helyünkre!... s Kollár barátom szívesen kész programot változtatni. Betérünk egy ilyen halsütőbe, ahol olyan gulyáshoz hason­ló szag is jelentkezik és tényleg egy katlanban valami gulyás-féle színezetű rotyog. Gulyásnak nevezik itt is, a szine is hasonló, de a tartalma bár elég jó, mégis különbözik a mi gulyásunktól. Parádés penziókból, a Lunából, vagy a Panadá- bói nem lehet megismerni Veneziát, mert ezekből kiindulva legföljebb a Pilzeni-be jutunk és csak olyat ismerünk meg, amely hasonlít a ezt. Mar- co árkádjai alatt kiállított és tömegizlésnek szánt értéktelen csecsebecsékhez. A frakkban forgó pincér nem az olaszt, nem a veneziait, de az európait hozza az asztalra és nem olajba for­gatva a spagettét, de vajba, e ahol a pasta in fisolá-t nem is ismerik, mert az egyszerű munkás- étel. E kis ostériában, — ahol az asztalok telí­tetlenek, helyet foglalunk, hajómunkás, matróz ég más emberek között. A gulyást párologva kapjuk, dicsérve az olasz főző-asszony által, — és elég jó is, — csak a mi hamisítatlan magyar barna kenyerünk hiámyzik hozzá, — amit itt csak tiroli, vagy magyar specialitásként ismernek és ilyen alsóbbrendű helyen nincs is, csupán a cvi- •bakszerü pána, amely sehogyan sem illik sem a gulyáshoz, sem a miliőhöz és amit nem is igen lehet a gulyás zaftjában forgatni. A helyiség kőpadlója fürészporral van kiszórva s a legtöbb futó vendég állva fogyasztja el adagját, iszik reá egy kvart jó fanyar toscánait és szalad to­vább. Mellettünk egy, a falnak fordult alak, állva iszik és morog. A maradékra les, hogy ha fölkel valaki, veszi a tányért és állva folytatja az evést tovább. A rossz gazdasági viszonyok, — úgy látszik, — mindenhol egyformák, bár Mussolini erősen dolgozik a válság kiegyensúlyo­zásán, — dehát, nem tőle függ, mélyebben rejlő okai vannak és ő sem segíthet rajta. Az olasz köznép kártyázik vagy iszik. A kis vendéglők majdnem egymás mellett vannak ée egy sem üres. Érdekes festői fejek, markáns vi­haredzett arcok, amelyek annyira beleillenek e kis ostérlákJba, hogy egy jobb helyen el sem le­hetne képzelni őket. A jé vacsora és vért mozgató toecánai után egy esteli séta a st. Marcón, ahol a baüda citta- dlna úgyszólván mindennap szól, esti, lágy szellő mellett kellemes és hömpölyög a nép, élvezi e nagyon jó zene egész különös, lágy fülbemászó akusztikáját. A nagy, nyílt tér messze viszi a hangot és megfinomitva lágyan dobja vissza. tVeneziábók a csend városából, ahol csak a lavaller nyakkendőé gondoliérek ée az újság­árusok kiabálnak, átrándultunk reggel Pádovába. A hajó a lagúnák között megy Fusináig és on­nan villamosvasuttal kicsi olasz falucskák mel­lett és rengeteg villa között jutottunk el Pádo­vába, ahol a régi nagyok Donatello, Giotta, Mantegna olyan sok szépet hagytak maguk után. A város, árkádos uccáival, rengeteg autójával egész modern, lármás. Most, hogy ezt. Antal halálának 700 éve* fordulója van, rengeteg ide­gen keresi fel. Az uccán hömpölyög a nép ée tömegével zarándokolnak ezt. Antal sírjához. A ezt Antal-bazilikában egész nap szól az orgona ée az emberek tömegével járják körül ezt. Antal sírját, tenyerüket ráfektetve sirnak, imádkoznak. Padovának legszebb ée legértékesebb kincse a Giotto-templom, melynek falai a földtől föntig tele vannak freskókkal. A múltak emlékei megremegtetik a lelkem és ma is, mint már annyiszor mondottam e szép­ségek láttára, hogy: Nem érdemes festeni, hi­szen minden szépet megfestettek. Giotto közvetlen, egyszerű, talán azt is rá­foghatom, hogy primitiv. Nem az a tultanult ré­gi mester, aki a gondolat mellett még bravúros is akart lenni. Egyszerű, őszinte lelkűkkel tisz- tábban láttak, abstraháitak, csupán a lényeget KOMMENTÁROK ,pillantások 'a mai világra­(AZ EURÓPAI KÖLTŐ POLITIZÁL) A világháború alatt történt, hogy egy köl­tő és író, aki addig elérhetetlen távolságban élt a politikától és főleg a politizálás tói, a sú­lyos események hatása alatt tipikusan politi­kai könyvet irt. Nem volt köszönet benne. Thomas Maoin megírta „Betrachítungen eá.ues Unpolitisöhen** cimü müvét s azóta nem tud megszabadulni a politikától. Még a „Varáz-s- hegy“ sem más, mint irónikus és másfajta nézése a politikának, tudatos elfordulás a „nagy eseményektől**, de ne felejtsük el, ahol valaki el fődül, az tudja, hogy a másik ol­dalon valami van s az a valami olyan fontos neki, hogy kénytelen elfordulni attól. Egyhár- hedt német mondást idézhetünk ezzel az atti­tűddel kapcsolatban, azt az arrogáns mon­dást, amit a kisvárosi előkelőség mondott egy­szer: ioh kenu' die Leuíe vöm Wegschaoün — annyiban ismerem az itteni embereket, hogy tudom, mikor kell elfordulnom, ha jönnek az uccán. A. ,, V aráz ahogy “ is a tudatos elfordu­lásból ismeri a politikai eseményeket, na­gyon jói ismeri, ha jönnek a történelem uccá- ján. — Egyébként Thomas Mann a köztársa­sági elnökjelöltek sorában szerepel a biroda­lomban, ami nagy legitimáció a politikához s bárhogy vesszük, ma a delikát és aszkéta kus német iró egyik titkos arája éppen a politika. Ady Endre őszintébb volt é-s nem kisebb költő, amikor kijelentette, hogy fölajzott poéta-ceruzáját csak kettő érdekli: politika és szerelem. Végeredményben jól van ez így. Miért csak a féli n tel lek Luellek foglalkozzanak politiká­val s elárulják az infoitoktualizmust, mint Julién Benda híres könyvében kifejtette. Ta­lán jobb, ha a legtisztább költőik, akik eddig látszólag személyes és vicinális dolgokkal bí­belődtek, morális erejük teljes vértezelébed nemes dilettánsokként beleszólnak a politi­kába s építőén okos dolgokat mondanak róla. Szinte a kuriózum érdekességével hat, ha kézbe vesszük a francia Paul Valéry legújabb könyvét, a „Regards sur le Monde actuei“4, (Pillantások a mai világra), amely csodálatos­képpen ugyanezzel a témakörrel foglalkozik. Tudni kell, ki Paul Valéry. A franciaák leg- el-vontabb Írója, aki eddig egyenesen undo­rodott az aktualitástól. Barátaival méregdrága folyóiratot adott ki „Commoroe,* cimen s kí­nosan ügyelt rá, hogy a folyóirat „avatatla- nok“ kezébe ne kerülhessen. Nem szerette, ha a tömeg a könyveit Olvassa,, félt a nép­szerűségtől, s csaknem úgy tett, mint Pierre Louys, aki egyszer berohant a boulevard ká­véházába,, mert látta, hogy valaki a könyvét olvassa, miközben brioöbe-t majszol, vajjal és mézzel. Kiszakította a könyvet az illető ke­zéből s azontúl csak magánúton, a kiválasz­tottak között terjesztette műveit. Paul Valéry fiatalkorában híres költő volt már, amikor megunta az írást és harminc évig kizárólag matematikával és exákt tudományokkal fog­lalkozott, harminc év múlva újra el kezdett inni: piától dialógusokat a táncról és az épí­tészetről, ünnepélyes költeményeket Or­pheuszéi, Vénusról, Cásárról és Narcissusról, egy hosszú költeményt (külön könyvalakban kiadva) a görög templomok oszlopainak szép­WWWWVWWVWWVVVWWVWWWWIAft ségéről. Egyébként matematikai és fizikai problémákat fejteget, a franciák elismerten legnagyobb stiiusmüvésze, óriási tekintélye van, elnevezték a költők királyának és bo­londnak tartják. Most kisült, hogy a vulgáris élet szempont­jából sem olyan bolond. Megmutatta, hogy igy is tud és vulgáris dolgokhoz is ért. Mint Picasso, akit amikor a iegbolondabbnak tar­tották, elkezdett úgy festeni, mint Raífael. Viszont, hogy igy kezdett festeni és hogy Paul Valéry elhagyta az ezoterikus művészet szentelt és hozzáférhetetlen csarnokát, abban a kor kényszerítő hatása van, s tettüket akár szimbólumnak tekinthetjük. A költő uj köny­vében, a common sense pompás képviselője­ként áll elénk. A legaktuálisabb kérdésekkel foglalkozik, a civilizált emberiség történeté­vel, politikával, közgazdasággal, kuilturpo'li- tfikával, erős tudományos, főleg természettu­dományos fölkészültséggel. Lázadozik a po­litika tisztázatlan fogaim ai ellen, s természet- tudományos pontosságot kér, lázadozik % fél- intelligens politikusok ellen, akik szerinte minden rossznak az okozói. Sutosr ne ultra crepidaim. Az értelem hiányát siratja. Parva sapienta regi túr mundus. — Történet,filozófiai megállapításai kitűnőek, s óva inti a politi­kusokat a történelemmel való érveléssel, mert a történelemmel tetszés szerint min­dent be lehet bizonyítani és mindent megcá­folni. A legérdekesebb azonban, amikor a politika mai struktúrájáról beszél. Az idő el­múlt, amikor sok politika létezhetett egy­más mellett a világon, — Írja — mert volt rá hely és mindegyik külön élhetett és ter­jeszkedhetett. Ma nincs hely, s amint az egyik politika fundálódni, szélesedni kezd, a másikba ütközik, s ebből származik a sok konflagráció, félreértés, anarhia. Az ember alig lát kivezető utat a káoszból, s nem igen tud felelni arra a kérdésre, hogy mit csele­kedne, ha a hatalmat a kezébe kapná. A vi­lág el van osztva, az expanzió lehetetlen, ho­lott minden eddigi politika és belső fejlő­dés expanzióra törekedett. Az elosztás mun­kája befejeződött, s a világ az anarchiából csák úgy szabadulhat ki, ha a részek fejlő­dése után amalganizálődik, egységgé forr. A befejezett világ korszaka kezdődik, Írja Va­léry: az ő pompás, lefordíthatatlan, pikáns paradoxonokkal telt nyelvén, igy: „le temps du monde fini commence**. Lehetetlen mély megindulás nélkül leten­ni az okos könyvet, amely valóban úgy hat, mintha egy oiiúnupusi isten a földre szállott volna és nyila tik óznék. Az sem bánt, hogy Paul Valéry hazabeszél, s Franciaország amailgamizált egységét ajánlja mintaképül a világnak, miközben óva int Amerikától. A mü nagyszerű, aktuális időkönyv, a legége­tőbb problémákkal fogd átkozik, de van benne egy kuriózum, a,mely ámulatba ejt, s nem tudná, célzás, véletlen, óvatosság, tehetetlen­ség. vagy megiint az, amit a „Vanázsheogyél** kapcsolatban „ioh kenu* die Leute aus Weg- söliau'n attitűdnek neveztem: a szovjetről és a kommunizmusról egyet­len szóval sem emlékezik meg. Szvatkó Pál. Japán kegyetlenéiül! Mongóliában • Elevenen elásott kínaiak — Veszedelmes suerSlía bábéra Mukdon, január 15. A japán sorkatonaság a legutóbbi napokban a mongoliai Tungliao vidékére helyezte át akciójának középpont­ját s ott harcol az úgynevezett kínai bandi­ták ellen. A japán előnyomulás elzárta a kí­nai csapatok visszavonul’iásának útját. A min­den utánpótlástól elzárt kínaiak az egyes fal- rakba vonultak vissza és a saját szakállukra harcolnak az elő nyomuló japánok ellen. A váratlan guerilla-háboru a japánokat rendkí­vül idegessé tette, aminek a következménye az, hogy a japán csapatok a banditák ellen való harc ürügye alatt az elképzelhető leg­embertelenebb kegyetlenséggel kínozzák a polgári lakosságot. Japán repülőgépek tizen­nyolc bombát dobtak Tungliao város föuccá- jára, húsz embert megöltek és tiz házat ösz- szeromboltak. Január 10.-én a japánok a ban­diták egy éjjeli támadása után a piacon fel­tartóztattak tizenkilenc békés polgárt és a helyszínén agyonlőtték őket. Ugyanazon a napon három polgári személyt elevenen el­égettek. Más jelentések szerint öt polgárt ele­venen zsákokba varrtak és igy elástak. Holtpontra jutott a román- orosz paktum árgyalés? Bukarest, január 15. Sturdza rigai román követ közölte a kormánnyal, hogy már át­nyújtotta a román jegyzőket a szovjet-kikül­döttnek, aki mára Ígérte a szovjelkormány válaszát. Az Adevérül szerint román hivatalos kö­rökben már nem tapasztalható az az optim.iz)- mus, amely eddig megnyilvánult a rigai ián­gya Iá sok iránt. A legutóbbi szovjetválasz annyira távol áll a román prepozíciótól, hogy ezek után még alapot sem lehet találni a tár­gyalásokra. A szovjetválaszra Románia ka te- gő.rikus non possumus jegyzéket nyújtott át. taammmmsmBaasammmBmammamammmaacBam sssa — Székrekedésnél, emésztési zavaroknál, gyomorégésnél, vértódulásnál, fejfájásnál, ál­matlanságnál, általános rosszullétnél igyunk reggel éhgyomorra egy pohár természetes „Ferenc József“-keserüvizet. A belorvosi klini­kákon szerzett tapasztalatok szerint a „Ferenc József“-viz az ideába hashajtó minden jellemző tulajdonságát egyesíti magár bán. A „Ferenc József “-ke serüviz gyógyszertá­rakban, drogériákban és fűszer üzletekben kap­ható. A román kiküldött közölte kormánya nevé­ben, hogy semmiesetre sem elégedhetik meg a besszanábiái kérdésnek olyau rendezéséi­vel, minit amilyent a lengyel paktum szövegé tartalmaz Vilma ügyében. Ebben a kérdés­ben szintén a minisztertanács határoz. A mi­nisztertanácson G-hioa külügyminiszter beszá­mol az eddigi tárgyalások eredményéről. A Lupta szerint a román—orosz paktum- tárgyalások holtpontra jutották, mert a két kormány álláspontja az országhatárok kér­désében homlokegyenesen ellenkezik. I MflV sssfobh belföldi Budapest, január 15. A magyar kereskede­lemügyi miniszter a kérdés nagy közgazda- sági jelentőségének tudatában engedélyt adott arra, hogy az államvasutak igazgatósá­ga a magyar vasúti kocsigyáraknál 4.7 millió pengő összértékben vasúti kocsikat rendeljen meg és pedig két- és káromtengelyü motor­kocsikat, modern nyersolaj,motorokkal, továb­bá motorkocsikhoz tartozó mellékkoosiikkal, ezenkívül hütő- és gyüánölesszállitó teherkcé csikat. Ezen engedély alapján a rendelés már meg is történt. A motorkocsik és motor-mellékkocsik a helyiérdekű vonalakon a forgalom megjaví­tására szolgálnak, a teherkocsik pedig a me­zőgazdasági kivitel lehetőségeinek előmozdí­tásét célozzák. A kiadott vagon,rendelést a munkásfoglalkoztatás szem,pont iából tekintve megéli api tiható, hogy az mintegy három és fél millió munkaórát tartalmaz, buszt aj ta bel­földi iparágnál foglalkoztatott munkások szá­zainak ad hosszú időn át kenyeret. A rende­lés foganatosítása már meg is kezdődött. Be akarták csapni a kémkedési affér egyik fetariéztatotiiéeak családiéi Prága, január 15. A prágai kerületi büntető- bíróság fellebbezési tanácsa ma dönt a kém­kedési aíférben letartóztatott Turnovsky Emil bankár kérvényéről, aki egymillió ko­ronás óvadékot ajánlott föl szabadlábrahelye- zéséért. A másik letartóztatott, Besták kereskedelmi ügynök családja ellen tegnap csalást kísérel­tek meg. Egy ismeretlen fiatalember tegnap levelet hozott Besták feleségéhez s abban a névtelen levéli ró közli, hogy Bestákot ki le­hetne hozni a fogházból, ha az asszony 50.000 koronás kauciót letenne. A levélíró felszólítot­ta egyben az asszonyt, hogy 50.000 koronával, de legalább is 5000 koronával felszerelve a le­vél átadójával menjen el a kerületi bíróságra, ahol majd a pénzt át fogják adni az egyik tisztviselőnek. A levél átadója az előszobában várakozott, de még mielőtt Bestáknénak a lakásban tar­tózkodó sógora felelősségre vonhatta volna, megszökött. hangsúlyozták majdnem infantibilis egyszerűség­gel. A mi egyszerűségre való törekvésünk lehe­tetlen, mert a magunkra szedett kultúrát le­rázni nem lehet. Évszázadok kultúrájában fejlőd­ve, örökölve, atavieztikusan átvéve hiába aka­runk mi a gyerek eszével gondolkodni, lehetet­len. Egy összeomlás, egy kataklizma után,, mely mindent elsöpör, talán kezdődhet egy uj, amely más lesz, de a meglévő után egyszerűvé válni csak hazugságon át hamisan leket Giotto, Mantegna, Donatello! Giotto a floren- tini iskola egyik jelese. Donatello több mint egy évszázaddal később a korai reneszánsznak kép­viselője és Mantegna ennek nyomán lett to­vább nagy. Nem bántják egymást, és egyik sem kevesebb a másiknál. Egy ugrás és már Padová- ból Firenzébe kerültem. Szent* földön járva, ahol Michelangelo, Leonardo és Raffael éltek. Dinét más világ, ismét uj lelki élmények. Mit lehet Firenzéből leírni!... Michelangelo! Ha e név le­iródik, már úgy is minden el van mondva. Nem először voltam Firenzében és lelkemnek csak min­dig szebbnek mutatkozik. A múlt hozzám köze­lebb jön, megismerve, megbarátkozva elválha- tatlanok leszünk — és ma fájóbb eljönni, onnan, mint valaha volt. A szemembe könny szaladt, amikor a vonat kifutott velem Firenzéből. Min­dennek a befejező akkordja a vég, s a vég szim­bóluma fájó, nagyon fájó!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom