Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)

1932-01-16 / 12. (2825.) szám

2 1932 január 16. szombat <PBSGSiV\Afi^^HTKtiat* Saját bevallása swrint csődveszély fenyegeti i minis adósságokkal küzdő Proszvitát Mmv reptiliielt a siázeires %mhmmíék az Mferáulsla kulturmozgalom támogatására? — inai szemben mit kap a magyar kultúra? A birák szövetsége védelmébe veszi a bírái függetlenségei Prága, január 15. A csehszlovák birák szö­vetsége az alábbi nyilatkozatot adta le a saj­tónak: „A birói függetlenség védelmére! Az utób­bi napokban azokat a bírákat, akik a törvény, esküjük éh lelkiismeretűk szerint döntöttek, kvalifikálhatatlan támadásokban és dicsére­tekben is részesítették. A csehszlovák birák szövetsége a csehszlovák birák nevében eze­ket a megnyilatkozásokat a leghatározottab­ban elutasítja és kéri a közvéleményt, hogy minden körülmények között respektálja a bi­rói függetlenséget.4' Ezt a nyilatkozatot Jindridi József, Prazák Károly bírósági tanácsosok, valamint Cáslav- sky Sztaniszlav dr. államügyész, mint a szö­vetség funkcionárusai Írták alá. Erre a nyilat­kozatra a Stribmy-per ítélete adott okot, mert egyes lapok, sőt politikusok is kritizálták a bíróság ítéletét. Most újabb sajtókampány in­dult a polgári és nemzeti szocialsta sajtóban afölött, hogy kinek szól ez a nyilatkozat. A Ceskó Slovo azt Írja, hogy helyesli ugyan a bi­rák ynilatkozatát, azonban jő lenne, ba a bi­rák szövetsége konkréten megnevezné azokat, akik a birói függetlenséget megtámadták. A A nemzeti demokrata Károd viszont azt írja, hogy Stránsky képviselő támadta meg a bírá­kat. Négy hónapra itéSíék a vágujhelyi bártáncosnői Prága, január 15. A prágai kerületi büntető- bíróság ma foglalkozott folytatólagos tárgyalá­son Holczer Szerén vágujhelyi származású bár­táncosnő ügyével, aki a. vádirat szerint össze­köttetésben állott egy Kooh-Kohn nevű magyar kémmel és ennek tanácsára és megbízásából költségekbe akarta verni J. nemzetvédelmi mi- , pdsztérdmnbeli törzskapitányt, hogy azután , _pénzt ajánljon föl neki megfelelő ellenértékű katonai hírekért. A bíróság a köztársaság védelméről szóló törvény 12. paragrafusa alapján négyhónapi sú­lyos börtönre ítélte él Holczer Szerént, mert tu­dott a J. törzskapitány ellen szőtt komplottról s nem tett erről jelentést a rendőrségnek. A büntetés föltételnélküli. í , Umgvár, január 15. (Ruszinszkói szerkeszr tőségünktől.) Ismeretes, hogy abban az egyév- tizédé folyó kultúrharcban, melyet az ukrán és nagyorosz irányzatú ruszinok, illetve be­vándorlóit ukránok és nagyoroszok vívnak egymással, a prágai kormánykörök hol nyíl­tan, hol burkoltan, mindig az ukrán irányza­tot támogatják. Az ukrán kulturális mozgal­mak felette sok pénzt emésztettek fel. Sok­kal többet, mint amennyi a nagyorosz, illetve a ruszin kultúra támogatására jutott. Emiatt aztán állandó súrlódás keletkezett az orosz- irányzatot képviselő Duchnovics Társaság és az ukrán orientációjú Proszvita kulturtársa- ság között. Az anyagilag jobban dotált ukrán Proszvita feneketlen zsáknak bizonyult, kü­lönösen azóta, hogy ungvári kultúrpalotáját és benne moziját felépítette, mely kétségkívül egyike Ungvár legszebb épületeinek. Az általános gazdasági helyzet leromlása végül is arra kényszeritette a Proszvita kul- turegyesületet is, hogy vezetősége az ukrán irányzatú lapok karácsonyi számában kiált­vánnyal forduljon a „népkultura44 híveihez, hogy azok segítségét kérje. A kiáltvány részletesen ismerteti azokat az okokat, amik miatt a Proszvita anyagi ne­hézségekkel küzd s melyek adósságokból származnak. A kiáltvány kijelenti, hogy úgy maga a kormány, mint a Proszvita társadal­ma „kénytelen14 segítségére sietni a Társa­ságnak, mert ellenkező esetben a „Társaságot a bukás s a kulurmunkásság teljes megszű­nése fenyegeti.44 1 Ezt követte a Társaság nyilvános elszámo­lása, mely szerint a Proszvita adóssága 4 mii-, liő 115 ezer 537 korona. Erre a Társaság egyik házának 350 ezer K-ért való eladásából származó összegnyi törlesztése történt. Az így megmaradt 3 millió 661 ezer 537 K adósság­ból a Társaság az államnak egy millió koroná­val tartozik, mélyet kamatmentesen kapott kölcsön s melyet tiz év leforgása alatt kell letörlesz- tenie. A kiáltvány szerint „valójában az adósság 2 millió 661 ezer 537 K-t tesz ki. Ebből egymil­lió K hosszúlejáratú kölcsön, amely a mai bevételekből. amortizálódik. A rendezet lm s fedezetlen adósság eszerint 1 millió 661.537 K., melyei rendezni kell. A kiáltvány végül bejelenti, hogy a Proszvita megtette a kellő lépéseket és igy az adósságból 800 ezer koronát a kor* rtiány fog fedezni, E kiáltványhoz a mszinszkói magyarság­nak csak annyi megjegyzése van, hogy ami­kor a magyar kulturális egyesületeknek — a magyarság által is fizetett adókból — tíz éven át egyetlen fillért nem juttattak vissza, a tizenegyedik évtől kezdve pedig nevetsé­gesen csekély morzsákat adnak, méltán ne­hezményezheti a magyarság, hogy a kor­mány a Prosz'vitának a kölcsönadott és soha vissza nem várt egy millión felül még 800 ezer koronát is ad. Becs, január 15. A bécsi tartományi bíró­ság a közelii napokban felelősségre fogja von­ni azokat a személyeket, akik bűnösek az oitakriugi munkásházban talált fegyverek rejtegetéséiben. A munkásház épületében van a Thalia színház. Ha a színházban véletlenül tűz üt ki, akkor a legcsekélyebb tűznek is katasztrofális hatása lett volna, mert a talált üvegtartályokban óriási hatású rob­bantószerek voltak. Ezt az anyagot a szociáldemokrata párt alili- tólag gyujtóbomjbák és gyujtótfáklyák elkészí­tésére akarta felhasználni. A lefoglalt lőszer között számos robbanó golyó van, amilyene­ket páncólkocsik ellen hasmáinak. A bíróság egyelőre nem találta meg a bűnösöket, mert a munkásház hivatalnokai kijelentették, hogy n em tudt ak a fegyverraktár létezés ér ői. Az Hogy mennyire kiálló különbségek van­nak e téren, azt legjobban illusztrálja az, hogy Ruszin.szkó legnagyobb katolikus kul­turális és szociaális egyesületének, az ung­vári Katolikus Legényegyletnek szubvenció -iránti kérvényére válaszul a kormány 300, mondd es képpedj el: háromszáz koronát engedélyezett. Mondanunk sem kell, hogy a Katolikus Le­gényegylet választmánya, — mely a Kát. Kulturház építésére többszázezer koronát áldozott s 16 ezer korona költséggel színpa­dot építtetett, — e kormá.ny-„sziu)bvenciót44 nem vette igénybe. A kormánylapok folyton azt Írják, hogy a magyarság a többi nemzetiségekkel egyenlő elbánásban és elbírálásban részesül. A Proszvita nyilvános elszámolása ez alkalom­mal élesen rájuk cáfolt. egyik lap állítása szerint a szociáldemokra­ták külön robban lőszergyárat tartanak fön-u és a talált anyagot ebben a gyárban készít él­ték­Kommanistó fegymrafcfér WestfáSiában Essen, január 15. A westfáliai Hagenben a rendőrség nagy robbantószer és fegyverrak- tár nyomára bukkant. A fegyvereket és lő­szereket a német kommunista párthoz közel­álló terrorista csoportok rejtegették. A földalatti betoncellában nagy feszítőere­jű robbántóan yagot találtak, közte harminc kilogram douaritot. Ezenkívül rengeteg gyutacs és muníció került a rendőrség birtokába. Több fiatalkorú kom­munistát, akiknek tudomásuk volt a fegyver- raktárról, letartóztattak. Titkos fegyverraktárak Mindenfelé... Ausztria után Németország — A szociáldemokraták bécsi lőszergyára PÁTER LAURENTiUS TITKA BŰNÜGYI REGÉNY Irta: VÉCSEY ZOLTÁN (6) — Rá. Feltétlenül. Száz irás köziül is meg­találnám. — Rendben van, Jóska. Még csak azt kell megtudnunk, hogy milyen utón válaszolt pénteken a gróf ur arra a bácsi levélre. — Arról én nem tudok semmit. — Postán nem. Ha csak valaki másra nem bízott levelet, mint a Sándorra. Akkor tehát — telefonon. .Hol van a gróf ur tele­fonja? — Az emeleten. A dolgozószobában. — Helyes, Jóska! Most tehát menjünk a halotthoz. Vezessen! IV. Roltó, mielőtt benyitott volna, fontoskod­va szólt társaihoz: — Csak óvatosan! A lehető legnagyobb elő vigyázat tál. Nehogy valami fontos nyom megsemmisüljön. Semmihez sem nyúlni, semmit sem érinteni. A lámpa? , — A kis lámpa ég — felelte a komornyik. — Feléje se mertem közeledni. — Én megyek be elsőnek — mondotta a csendőr s már le is nyomta a kilincset. Az ajtó lassan feltárult s a támadt nyíláson ki­váncsi szemek meredtek be a gyöngén meg­világított szobába. Roltó felgyújtotta a nagy csillárt s most pazar fény ömlött el a búto­rokon. A gróf hálószobja nagyon különös hatást kellett a belépőkben. Neun volt egyetlen bútordarab sem, amely a más-ikhoz illett volna. A hatalmas tölgyfaágy egészen a fal­hoz volt támasztva s faragóit homlokával az egész szobában dominált. Két hatalmas (Copyright by Prágai Magyar Hírlap.) oroszlán tartotta a mancsában a Ladnay- cirnert, a háromfelé ágazó sárga folyót, a címer alatt monogram és évszám: L. K. 1706. A kuruc generális monogramja, aki talán ebben az ágyban is a thuri kolostor­ban sínylődő hereegkisasazonyról álmodo­zott. Az ágy* előtt széles pamlag nyúlt el, hatalmas jegesmedvéből* borította, a halott grófnak értékes vadászzsákmánya a SiP'it.z- bergákról. Egy remekmívű nargilé állott a pamlag egyik végében, a másikon pedig egy különös kinai szobor, amelynek mosolygása annyira dermesztő hatású volt, hogy a jegy­ző önkéntelenül keresztet vetett. Még a kis asztal volt a szobáiban, az ágy alsó végén, rajta a reggeli, amelyhez neon nyúlt már senki. Az ajtótól balra eső falon ausztráliai bennszülöttek fegyverei, bumerángok, nyíl­vesszők, kőifokosok. Semmi egyéb. Roltónak a szeme nyomban megakadt va­lami csillogó fényesen. A pamlag tövében hevert. Lehajolt érte és fölemelte. Elégedett mosoly rajzolódott ki az arcán. — Itt van ni, a hüvely. Ugyancsak siethe­tett a tettes, hogy még ezt is itfelejtette. Közelemelte a sárgarézhüvelyt a szemé­hez és alaposan megvizsgálta. — Hét és huezonhatos kaliberű, ön töltő­ből való. Most már csak a fegyvert kellene megtalálni hozzá. A doktor ott állott már a halott mellett s alaposan vizsgálgatta. — Kitünően célzott s nem remegett a ke­ze. A bellöviég helyién alig van lőporszem. elég távolból t őrié Hihetett a lövés, talán ép­pen onnan, ahol a hüvelyt megtaláltuk. Újból a hulla fölé hajolt. — Valószínűleg a jobb karján könyökölt s a másik valami egész közömbösét beszélt hozzá, úgy hogy nem sejthette végzetét. A halál nyomban bekövetkezett. Már jó tiz- tizénkét órája fekhetik igy. Majd a bonco­lásnál meglátjuk, mennyire volt a vacsora­időtől. — A gróf ur hol tartotta a leveleit s a fontos iratait? — fordult Roltó a komornyik­hoz. — Fenn a dolgozószobájában, — Menjünk oda, odafenn megírjuk a jegyzőkönyveket s én telefonálok Pelpára is a vizsgálóbíróért. Nekik mór nem lesz sok dolguk. — De én cudar éhes vagyok ám — keser­gett a jegyző. — Igaz, igaz, talán mégis csak jó lett vol­na elfogadni a meghívást. Soká kerülünk haza. — Oh, hát azonnal intézkedem — ajánl­kozott szolgálatkészen Jóska s már indulni is akart a konyhák irányába. — Előbb azonban zárja le ezt a szobát s csak a vizsgálóbíró urnák adhatja oda a kulcsot. Mi pedig gyerünk a dolgunkra, to­vább ! * A dolgozószobában minden úgy volt, amint a végzetes estén lehetett. Finom illat ütötte meg őket, nagyon könnyű cigarettá­nak s valami édes likőrnek egybekeverődett szaga. A dohányzóasztalon ott állt még a szervisz, a kibontott üveg s két. pohár alján ottragadt a stirü sárgás, jóillatu ital. A ha­mutartó, viziló bőréből készült csinos kis jószág, szinte színül!ig volt tele cigaretta- végekkel. Egészen bizonyos, hogy a gróf itt fogadhatta először látogatóját s jó ideig le­hettek együtt. RoRó huszonhat cigaretta- szapókat, számlált össze. — Legalább két órát töltöttek ilt — mor­mogta. Majd a doktorhoz fordult, — Este tiz és éjjel két óra közölt történt a gyilkossá.?. ! — Én is erre az eredményre jutottam, i Roltó a belépő komornyiknak adta ki ulasi-j tártait. — Itt is minden úgy marad, amint volt. Mig a vizsgálóbíró ur megjön. Ezt a hamu­tartót sem szabad kiüríteni. Az as.sta.lhoz ült s megpróbálta kinyitni a fiókot. Az asztalifiók zárva volt. Az asztal­lapon semmi. — Majd a vizsgálóbiró kinyittatja. Telefo­nálok érte. Én már eleget tudok s abba is hagyhatom a munkát. Még csak a garázsba nézünk be, aztán ebédhez. Csöngetett s leemelte a kagylót. Kisvár­tatva jelentkezett a pelpai postahivaial. — Marika nagysám, maga az inspekcióé? Itt Roltó Ladnáról. Hogy kerülök a grófi kastélyba? Nagy sora van ennek, megtudja maga is hamar. Egy pár felvilágosításra volna szükségem. Majd utána. Most kapcsol­jon a kaszinóval. Termesz bíró ur bizonyá­ra ott kaláberezik. Mert ilyen cudar időben csak nem ment vadászni? Halló? Megvan? — Halló! Halló! — Köszönöm Marika, a vi­sz on thai Iá sr a! Polgári Olvasókör? Igen? Ki olt? Kaszinószolga? Itt Roltó esendőrhad- nagy Ladnáról. Kérem, hívja azonnal a te­lefonhoz Termesz biró urat! Kis ideig leeresztette füléről a kagylót. Nagyot fújt. — Halló! Halló! Hogy a bi ró ur most mondta be a volátot? De aztán azonnal jöj­jön. Kis szünet, aztán jelentkezett a bíró. — Roltó hadnagy Ladnáról. Borzalmas eset történt, bi ró ur. Ma éjszaka tiz óra s hajnali kettő között Ladnav grófot meggyil­kol Iák. Hogy... De Igen — A gyilkosnak nyomában vagyok s talán még ma elfogom. Jöjjenek kérem azonnal. A jegyző majd megvárja önöket. Az előzetes jelentést már megírtam. Én azonnal megyek Pelpára. Mi­re a kihallgatásokat bevégzi, talán, már meg is jövök — Igen — remélem — ered­ménnyel — Hát persze, hogy borzasztó _ dles senek, bíró ur -- A viszmiüáíüsra Köszönöm Marika, már kér:. Most magával is volna néhány szavam. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom