Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)
1932-01-14 / 10. (2823.) szám
«PRx<2aMA<s£a& -httjlsp 1932 január 14, csütörtök. A tűzvészhez száguldó motoros fecskendő Prágában egy embert agyonütött s többet megsebesített A teljes sebességgel rohanó tűzoltóautó fölszaladt a járdára s egy embert agyonlapitott — Túlbuzgóság vagy vigyázatlanság? — A sajtóirodák nemzetközi értekezlete. Koppenhágából jelentik: Az országgyűlés üléstermében hétfőn nyílt meg a minisztériumi sajtóirodák vezetőinek értekezlete, amelyet a dán kormány hívott egybe. Az értekezleten 34 ország sajtóirodáinak képviselői jelentek meg, tovább 14 távirati iroda és nemzetközi sajtószervezet, illetőleg hirlapiró- szervezet képviselője. Munoh külügyminiszter megnyitóbeszédében kijelentette, hogy a konferencia nehéz időben gyűlt egybe, mert a politikai nehézségekhez gazdasági és pénzügyi pánik járult, amelynek miéi yenfekvő oka a nemzetek közötti bizalom hiányában rejlik. Az 'értekezlet elnökévé Poufeent, a dán külügyminisztérium sajtóirodájának főnökét választották meg. — A Góth-pár és Salamon Béla kassai vendégszereplése. Kassai szerkesztőségünk jelenti: A P. M. H. tegnapi számában megemlékeztünk arról, hogy a keletezlovenszkói magyar színtársulat, amely csütörtökön fejezi be rimaszombati sgezónját, szombaton ismét négynapos vendégjátékra Kassára érkezik. A vendégjátékok szombaton este kezdődnek és kedd estig bezárólag tartanak 6 e négy napon neves budapesti művészek vendégszereplése tölti ki. Szombaton és vasárnap este Góth Sándor és Góthné-Kertész Ella vendégszerepelnek a „Gyógyszerész ur“ cimü vígjátékban, amely a Vígszínház nagysikerű müsordarabja volt, hétfőn és kedden pedig Salamon Béla vendégszerepei három egyíel- vonáso6ban. — Egy mezőlahorci vendéglős kertjében kiraboltak egy drótoslegényt. Kassai szerkesztőségünk telefonálja: A mezői aborci csendőrség a' napokban letartóztatta HoTvát Jenő mezőla'boTci vendéglőst, Bucii! a Mihály cigányt. Gál isin Mihály vasutast és Rim Féder munkást, akiket egy rablás elkövetésével gyanúsítanak. Pár nappal ezelőtt ugyanás Horvát Jenő vendéglős kartjében ismeretlen tettesek kirabolták Karpiák Miklós ütm ara- falvi drótoslegényt, akitől hatszáz koronát raboltak el. A dróloslegény a rablást megelőzően Oalisin Mihállyal együtt mulatott a vendéglőben, azután a drótoslegényt kihívták a vendéglő kertjébe és ott kirabolták. Hogy a rablást ki követte el, azt nem lehet megálla- pitand és ezért mind a négy személyt., akik gyanúba keveredtek, lefogták. A vizsgálat tovább folyik ez ügyben. Közöljük, hogy a „Cigelka“ jódos gyógy;z h--ihs'ós óv- és gyógyszere a spanyol ‘ ' í 'menzának és a légzőszervek iihögéssel járó hurutjának. (10) — Felmeníetíek a rendi örvényes vád alól egy szőlőskei gazdálkodót. Kassai szerkesztőségünk telefonálja:’ A kassái kerületi bíróság Möridz-tanácsa'ma tárgyalta Dueeay Jenő szőlőekéi gazdálkodó rendtörvényes ügyét, akit az ügyészség azzal vádolt, hogy 1930. március 31-én egy nagyobb társaságban a köztársasági államformáról sértő kijelentést tett. A mai tárgyaláson Du- csay, aki egyébként fő agrárpárti korrifeus, tagadta ezeket a kijelentéseket és azt állította, hogy bosszú müve az ellene tett feljelentés. Mivel a kihallgatott tanuk sem igazolták Ducsay bűnösségét, a bíróság felmentette á vád alól Prága, január 13. Zsizskov városrészében tegnap este fél kilenc óra tájban súlyos szerencsétlenség történt, amelynél egy ember meghalt és hat megsebesült. Egy szolgálatos rendőr Jól kilenc óra tájban észrevette, hogy a zsizskovi viadukton füstölögnek a gerendák s ezért telefonon értesítette a tűzöl tékát A tüzoltéközpontba és a zsizskovi önkéntes tűzoltókhoz telefonált. Megemlítette azt is, hogy nyilvánvalóan jelentéktelen tűzről van szó. De a tűzoltók a legcsekélyebb tüzeseihez sem vonulnak 'ki lassú tempóban. A zsizskovi önkéntes tűzoltók a zsizskovi városháza udvarából motoros fecskendővel oly sebességgel száguldottak ki, hogy a volt gázgyár melletti lejtőn, a viadukt közelébe^ a sofför nem tudott megkerülni egy kis kanyarulatot, az autó felszaladt a jár— Adóügyi tanácsadó az országos keresztényszocialista pártban. Az országos keresztény-szocialista párt központja közli, hogy az esedékes adóvallomások elkészítésénél Pozsonyban a párt központja (Ven- tair u. 9) és vidéken a párt titkárai a párttagoknak rendelkezésére állanak. A központ hivatalos órákat hétköznap délelőtt 9-től 2-ig tart. A párt kéri tagjait, hogy adóügyben tanácsot lehetőleg január hóban kérjenek. írásbeli érdeklődés ese-tén válaszbélyeget kell csatolni. — Az oíaazliszkai csodarabbi szlovenszkói körútja. Ipolyvégről írják lapunknak: A zsidóság körében Európa-szerte nagy hírnévnek örvendő olaszliszkai rabbinus pár nap óta Szlovén,szkon tartózkodik s először Pelsőc és Losonc vidékét kereste fel, majd a hitközségek meghívására Zólyomba, onnan Besztercebányára, majd Ipolyságra megy. A, zsidó lakosság mindenütt százával keresi fel a zsidó hitéletnek ezt a kiemelkedő alakját. — Iskolai hir. A kassai szent Orsolya-rend a jövő tanév folyamán meg akarja nyitni a szlovák nyelvű elemi iskolát. Egyelőre az I. osztályt, azután fokozatosan a többit. Minthogy ez iskola megszervezésére irányuló kérvényhez mellékelni kell a jelentkező — legalább 30 — növendék névsorát, arra kéri fel a rend főnöknője azokat szlovák szülőket, akik gyermekeiket szeptember 1-től az Orsolya-rend szlovák elemi iskola I. osztályába óhajtják beíratni, jelentsék be ebbeli szándékukat minél előbb a zárda portaszobájában (Fő-u. 72., földszint). dára, hevesen megfordult tengelye körül és hátsó részével a falnak zuhant. öt tűzoltó, aki a fecskendőn ült, a heves ösz- szeütközés következtében az ucca kövezetére esett. A fecskendő az összeütközés pillanatában a falhoz szorított egv Panousek Ferenc nevű járókelőt. Beszállították a kórházba, de még az éjszaka folyamán kiszenvedett. A szerencsétlenség színhelyére hamarosan megérkeztek a mentők s a sebesülteket beszállították a klinikára. Zenian Henrik soffőrt az ővszebára vitték. A szerencsétlenség annyira lesújtotta, hogy beszélni is alig tudott. Ma reggel bírósági bizottság szállott ki a helyszínére a megindította a vizsgálatot. A jelentéktelen tüzet egyébként a prágai Vidám rovat (Természeti csoda.) — Vegye tudomásul, hogy minden pohár sör, amelyet megiszik, egy-egy nappal sietteti halálát. — Lehetetlen, doktor ur, hisz akkor nekem már sok száz évvel ezelőtt meg kellett volna halnom. * — De Móricka, miért állsz lecsukott szemmel a tükör előtt? — Azt akarom látni, milyen vagyok, mikor alszom. * — Hat pár papucsot kérek. — Hat párat egyszerre? — Tudniillik holdkóros vagyok és álmomban sétálok. * — Hát a szobát kiveszem. Remélem, nincs zongora a háznál? — Egy van kérem, de annak a hangját teljesen elnyomja a tizenkét hangszóró. * — Kérem, 5n tegnap tévedésből kinin helyett sztrichnint adott a feleségemnek. A gyógyszerész: Akkor ön még 8 koronával tartozik. A* * tudniillik drágább. * (Apai büszkeség.) — A fiadat még nem írattad be a gimnáziumba? — Mi az, hogy még nem Írattam be? Nem is egybe, de már legalább ötbe beírattam eddig! Két fiatalkorú kommunista röplapokat osztogatott a kassai reálgimnáziumban Kassa, január 13. (Kassai szerkesztőségünk tel efon jelentése.) A kassai rendőrség ma délelőtt a magyar reálgimnáziumban letartóztatott két fiatalkorú kommunistát, akik a diákok között lázitó röplapokat osztogattak szét. A röplapok a diákságot diáktanácsok létesítésére hívják föl. A két fiatalkorú kommunistát átadták az ügyészségnek. Gyilkos merénylete! akart „színlelni" s kilőtte szeraevilágát Leitmerita, január 13. A Leitmerltz környéki Mentán nevű kirándul!óhelyen iskolásgyermekek tegnap egy férfire bukkantak, aki jobb halántékán lőtt sebből vérzett. A gyermekek erről értesítették a csendőröket, akik a férfit beszállitották a leiimeritzi kórházba. Kihallgatásakor előadta, hogy Reinhold Waliernek hívják, harminc éves, morvaországi származású. Szaggatott mondatokban mondotta el, hogy kerékpáron ment az országúton, amidőn hirtelen elébe ugrott egy férfi és rálőlt. A osendőrség ezen a nyomon indult el. de hasztalan volt a nyomozás. Ezért a súlyos sebesültet még egyszer kihallgatták. Walter erre meglepő vallomást tett. Beismerte, hogy a gyilkos merényletet ő maga találta ki s ő maga lőtt halántékába. Hogy miért tetté ezt, mindezideig nem akarja megvaüa- ni. Elmondta, hogy oldalról úgy akart a fejébe lőni, hogy a golyó csupán súrolja homlokát, de a keze reszketett s a ^olyó szeme mellett a halántékába hatolt. Reinhold Walterne' be van kötözve mindkét szeme s a szerencsétlen ember még nem sejti, hogy milyen következményekkel jár tette. A lövés folytán elveszti szemevilágát. — A világ legkisebb fővárosa, vasútja, emberei és nsiiatyánkja. A világháború előtti 24 állam helyett most 35 állam van Európában. Ezek között hétnek százezren alul van a lakossága. Európa legkisebb fővárosa Andorra, a hasonnevű köztársaság székhelye, alig ezer lakossal. A világ legkisebb és egyben legmeredekebb vasútja a T ess in kantonbell Piora vasút, amelynek csak egyetlen személyszállító kocsija van. Ebbe a vasúti kocsiba tizenhat ember fér. A világ legkisebb emberei az afrikai törpe négerek. A világ legkisebb írásművei: Schiller, Lied von dér Glocke-ja, melyet másolója egy parányi papírdarabra irt és a Miatyánk, amelyet egy szerelőmunkás egy cseresnyemagra vésett. Báli szezonra robaját testi, tisztítja szakszerűen j MORK, Banská Bystrica j tüzoltóközpcnt emberei oltották el. BORKÓSTOLÓ Irta: TÓTH ENDRE Feri bácsink a legboldogabb ember nemcsak fa- tornyos kicsiny falunkban, hanem taián az egész világon. Boldog és megelégedett. Nincs az Ur Istennek olyan szűkös esztendője, amely az öreget sodrából kihozná. A fatalizmus megtestesítője ő! „Az Ur gondot visel14 — szokta volt mondani. S ez a hit oly nyugalmas békét kölcsönöz lelkének, amelyet a gazdasági nyomorúság fergetege sem képes megzavarni. Ragyogó és derült elégedettség rí le egész lényéről, amelynek fényét csupán az a gyanúsan bíborvörösbe hajló szín szárnyalja ragyogás és derültség tekintetében túl, amely idők foiya mán odarajzolódott, hol az orrára, hol a két orcájára, ameiy utóbbi helyen ugyan alig-alig pirosiik elő a nagy sörtónek miatta, amelyet borbély kése nem tudna tisztára tarolni. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy környékünkön nem éppen a Legmegveten- dőbb borok teremnek, helyes logikával ama megállapításra juthatunk, hogy a fent rajzolt aláfes tések nem holmi patikai kendőző szerektől, hanem sokkal inkább a fent említett hegy leve nem éppen mérték nélküli ugyan, hanem a kelleténél nagyobb mértékkel való fogyasztásától származik. No, azért adassák tisztesség az öregnek, jó lelkű és istenes ember ö kigyelme. Nem is csuda. Kicsiny portája ott húzódik szemben a templommal. Az orgona hangja, a gyülekezet méla zsolozsmája áthallik szépen s az öreg a pitvar ajtajából is hallgathatja a tiszteletes urat (jó szóvá is van annak) vasárnaponként. Szeretik is egymást az Örzse nénivel, kivel immáron 50 esztendeje járják az élet rögös országutját. „Csak az az ital ne vóna“! „Hogy a tűz nem tud elpusztítani minden kocsmárost“! — fakad ki néha- néha a jó némber, ba élete párja a kelleténél jobban aprózza a szavakat s nem éppen a legbizodal- masabb léptekkel inai a kocsma irányából haza. Ilyenkor ősz végén vigad az öreg. Nehezen forr a bor ugyan, de mit tesz az, ha egy kissé szénsavas még. Csak nem megy a kocsmába, ha a sajátját ibatja. Ilyenkor belök az öreg egy-két literátussal reggeli előtt étvágygerjesztő céljából s aztán kiáll a kapu elé s meghányja-veti a világ 6orát. Most is ott ácsorog kicsiny kapuja előtt zsebro- dugott kezekkel, joviális mosolygással, amelyből, megtekintve azt, hogy az idő estefelé jár — a szakértő hozzávetőleg megállapíthatja, hány atmoszféra nyomással indul neki az estének. * — Aggy Isten! Feri bá! — Jó stét! Tessen már átaljönni kicsinyég. — Nincs időm, ide készülök a tiszteletes úrhoz. — Elment a még reggel a puskával, ott barkácsol valahol a mezőn. Tessen már egy kicsinyég bejönni hozzám. Megkóstoü a boromat. Kiforrt biz a má, osztég olyan színje van, mint a zarany. — No hát ha már igy van, nem illik visszautasítani a szívességét, igy hát néhány parore benézek. — Jó estét örzse néni! Hogy vannak, hogy szolgál az egészsége? — Köszönöm a kérdést, éldegélünk valahogy, csak ez a vén korhely ne inna annyit. Most is elment innya a pincébe, oszt ott hótra iszi magát, de hogy engem elámétson, ebbe a zibrikbe behoz valamelyest, oszt úgy tesz, mintha csak ennyit inna, oszt mindig ojjan részeg, mint a dísztó! — Elhallgass má! Inkább add elő a kócsot, hadd kóstoja meg a tanétó ur a borunkat. Az üreg kiimbolyog a kulccsal s az asszony folytatja. — Eldugom tüle a kócsot, teccik tudni, mert meginná a Krisztus palástját is. Nap, mint nap egyebet sem tesz, mint iszik, iszik! A kis onoka meg vele'együtt. Ott áll unos-untalan mellette, oszt a pálinkás pohárral csak úgy kortyingati. Most, hogy jó mán a bor,, itthol iszogati, addig meg a kocsmákat járta. Mán a szövetségbe megmondtam, ne aggyanak neki, elment a zsidónál. El is vitte ueki a zegész termést, aki termett a szőllőbe, magának meghagyott vagy három hordóvá valót. De elhallgatok mán, mert itt csoszog a pitarba már, oszt ilyenkor nem néz sem Istent, sem embert. — No, észtet tessen megkóstóni. Ojjan a szinje, mint a zarany, hát még az izje! Csak az a baja, hogy igen gyorsan apad. He-he-he. No, de Karácsonyig csak kitáró Akkor oszt leöljük a zöreget, mán mint a vén kocát, ahoz oszt beszerzőnk újból. Hallod-e, annyukom! Kinákóz már egy kis meleg cipóval! így no. Tessen szelni. Hej örzse! mégis csak jó asszony vagy te. De én is jó vagyok ám! Meg oszt szeretlek is, meg te is engöm. Igyál csak egy pohárral te is. — Neköm nem kő semmi e világon. — Szeressük egymást, van mit enni, innya, hát mi kő egyébb? No igyunk egyet! Aunye, de fá- jintos! örzse, ne nézz mán ojan mérgesön. Emlékszeme amikor még utánad jártam. Régen vót az! Biz van mán annak tán 20, 25 esztendeje. — Tán bolond kend, bizony mán elitta a seezit. is. Van annak 45—50 esztendeje mán. — De azért én szeretlek téged csak úgy, mint ennek előtte. — Szeresse kend a halált. — Haragszol örzse? No majd kibékülünk estve! He-he-he! Mer azér fcecik tudni, nagyon szeressük mink egymást. Nem messzire ide a züjheli határba lakott szerelmetös örzsóm. Emlékszel-©, amikor legelőbb elmentem hozzátok. Csak olyan igen piciny ne lettél vóna. De azért menten tüzet fogott a szüm, mikoron megláttalak. Milyen szép ágyat vetettél a zelső házba. De azér én nem aiuttam ott, ha kimentem a többi legényekkel, oszt elmulatgat- tunk úgy éféltájt. Hej, szép üdők voltak azok. Igyunk egyet no! Igaz a! Errül jut eszömbe az a nóta ami akkoron járta. Hogy is szólt az? Aszon- di, hogy aszondja: Igyunk arra, aki bilisül, Kinek könnye fődre csordul. Fődre csordul, patakot mos, Kibe babám, gyócsilngöt mos. — Mán neki áll gajdolnl Inkább elmék a szomszédba. — No-no, valamikor te is szívesen elhallgattad! Mer úgy vót az kéremaláson, hogy mikoron elmentem hozzájuk, oszt ott kimentünk a mezőre a zapósommal szénát behozni, oszt ott mentünk a szekér mellett én meg ü, mánhogy az örzse. Oszt nem szólt vóna az nekem egy árva szót sem, csak nézett, nézett le a fődre, no mán mondok magamba, nem igen lessen inár eb bili semmi Igaz, hogy nekem se vót akkoron fővágva a nyelvem úgy, mint most, oszt én is csak hallgattam, oszt néztem há- turról azt a ringó derekát, meg a kellemetes járását. Ecoer csak igen melegem kezdett lenni, & pelpám se igen szipókált, inkább csak úgy szor- tyogott, no mondok kipiszkálom, oszt ahogy kihúznék a szekér derekából valami alkalmatosságot, hát valahogy igen közel tanáltain nyúlni oszt a szénaszál helyett az örzse dereka került a ke- zemügyi, oszt ü meg nem ügön ellenkezett... hát igy vót. Azontúl osztán mán gyakrabban mentem, de ritkábban gyűltem. Valahogy nehezemre esett no az eljövetel, kivált ha rátette az örzse szép cérna hangján hogy: El kell menni, ha esik is, Noha nehezen esik is. Itt köll a rózsámat hagyni, Kiért kész vagyok meghalni. Én meg oszt visszaadresszáltam a nótikst, mondok: Nem szeretlek egyebedért, Csak a fekete szemedért. Szemöldököd sugár vagyon, Az enyimhez illik nagyon. Bizony régen vót, tán igaz se vót, mint ahogy szokik mondani. Oszt valahogy úgy összveöreged- tünk, hogy én most is csak ojannak látom, csak úgy szeretem mint rég. Hát úgy is illik, mer hogy letettük a hűtőt, asztat be köll tartani. No tessen már fölemelni azt a pohárt. Aunye, de mellé ta- náltam önteni! Hozok megest. Ni a za vén boszorka nem elvitte a kócsot. No, igyunk! Isten velünk! * Az öreg már igen bizonytalanul markolja meg a poharat s egy merész lendülettel, amiből jócskán hiányzik a biztonság érzete, a szája felé lódítja. Bús rozmár bajsza végén, melynek egyik ága csira, másik hajsz-ra áll, lecsorog az ital, onnan da- róc ingére, kabátjára, mig föl nem issza mohón a ruha. Még motyog valamit, szemei zavarosan bámulnak egy pont irányába, rákönyököl az asztallapra, néhány horkantás s a következő pillanatban rákoppau italos feje az asztallapjára. 7
