Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)
1932-01-13 / 9. (2822.) szám
4 Gyilkos halhatatlan szerelem Irta: Neubauer Pál Emlékeznek még a két év előtt lejátszódott színész-szerelmi tragédiára? Könyv is jelent meg róla a merénylőén szerelmes színész tolláiból. Kurt Daethn, igen jó színész és elegáns fiatal férfi, vehemensem szerelmes volt Grete Maron ugyancsak igen jó színésznőibe, aki elegáns fiatal asszony volt. Kurt megtudta, hogy a színésznő lseidben túlontúl egy bécsi újságíró szavára hallgat. Erre nyugodtan végigjátszotta a bécsi Reinhardt-szinházban a szerepét és az éjjeli gyorssal Ischlbe utazott. A vonaton borzalmas mennyiség konyakot és cigarettát szitt el és imigy fölkészültem megjelent a szállóban, ahol rövid utón három lövést adott le Gretére, aki életveszélyes sérülésekkel sokáig nyomta a kórházi ágyat, de sikerült az életnek megmenteni. Kürtőt két esztendőre ítélték el és ebből feléli Kurt, miközben a revolvert markol ásszá a zsebében. Jaj neki és jaj a nagy szerelemnek, ha másként csinálja. Grete rajta le&z, hogy más férfi rózsái a Kurt revolverét körü'lárnyékolják, mert igy, csak igy tudja magának bebizonyítani, hogy valódi, hajórakományos nagy kincs. Föltehető, hogy ebből a kabaréból Berlinben meg lehet élni és fihntémának is igen jó. Férj és feleség lesznek és a modern mesét talán ezzel lehetne végezni: igy éltek boldog gyűlöletben egymással, amig az élet el nem választotta őket egymástól. Az élet: mert Kurt talál egy másik asszonyt és akkor néma lesz hajlandó Grétét szerelemből megölni. Enélkül pedig nincs szerelem, legalább is nincs halhatatlan szerelem. Károly király a háború utánra Irancia szövetségei tervezett Nem tartotta kívánatosnak a német győzelmet a monarchia utolsó uralkodója ? — Sixtus Bourbon herceg érdekes nyilatkozata egy évet le is ült. Igen jól viselkedett a börtönben, amiért a. második évet elengedték neki. Ilyen előzmények után Kurt Berlinbe ment, ahol a filmnél és a kabarénál próbálkozott, de éppen csak annyi eredménnyel, hogy fönn tudta magát tartani. Grete pedig, az öt revolver- golyóval Jeteritett szép Grete, utána utazott Berlinbe, ahol most együtt próbálkoznak a film és a kabaré terén. Gyilkos merénylő és áldozata most azzal lepték meg a világot, hogy férj' és feleség lesznek — rövidesen megesküsznek. Reklámtriikk? Minősítsük annak. De akkor is kabaré és film a javából. Kurt el fogja venni I G re tét, amire vagy a kenyérkereset, vagy a szerelem kényszeríti. Barátai ez utóbbit állítják. Ha kenyérkereset, akkor jó ötlet: a gyilkos halhatatlan szerelem jelenetét játszhatják e]5 melyben a halhatatlanság majd hogy halálát nem okozott. Nem mindennapi dolog és gyökereivel mélyre nyúl. Azonban adjunk hitelt a barátok szavának és menjünk bele abba, hogy szerelem és nem üzlet hajtja őket ismét egymásnak. Ez már komoly vicc: ez már Strindberg és Weiuinger, Ibsen és Nietzsche, Ez már Frend. Olyan valami ez, ami a szerelmet úgy világítja meg, mint a villám önmagát és a sötétséget. Nem Rómeó és Júlia, nem Tristan és Isolda mondják el a szerelemről, azt, ami. Ezt Grete és Kurt teszik, akik példásan döbbenetes m aradéknélk ül béggel azonosítják a gyilkos szerelmet a halhatatlan gyűlölettel. Mielőtt a két jelzőt leírtam, gondolkoztam egy pillanatig, hogy világosság szempontjából ne cseréljem-e föl őket, de, azt hiszem, igy érthetőbb. Masszív kifejezés, amely azt mondja, hogy nem a szerelem halhatatlan, hanem a gyűlölet és egyben azt is, hogy ez a gyűlölet gyilkos szerelem. Adva a két véglet, amelyek közt az élet skálái viharzanak és a rózsa mellett mindig kikandikál a revolver. Úgy szeretsz, hogy megölöd azt, aki nem szeret viszont. Revolverrel szeretsz — nem gondolod, hogy gyűlölsz, ha azt mondod, hogy szeretsz? Évezredek óta folyik a játék és a feketére csodálatosan primitív léieknyirgalommal mondják az érdekeltek, hogy fehér. Szeretlek! — annyit jelent: gyűlöllek, sőt megöllek, ha nem szeretsz és nem akarsz az enyém lenni. Mert, hogy az enyém légy, ez a fő: engedelmes rabszolgára, aki rajtam kívül ne lásson más senkit; akinek csak én vagyok a világa. Ez a férfi szerelme. A nő lelki és idegreakciója azonban más gyökerekkel más humusból táplálkozik. A rózsa nem téveszti meg, ő jól ismeri a revolverré való átalakulást. És mert mindem asszony született .pszichoanalitikus,- a szerelem fogalmából minden hosszabb analízis nélkül a gyűlöletet hámozza ki. Ezért „játszik a férfivel: szeret a gyűlölet és szerelem, halál és halhatatlanság mesgyéjén járni. Ez magyarázza meg, miért vau oly elenyészően kevés féltékeny nő. Mit kezdjen Grete Marén egy emberrel, aki a lábai előtt fet- xeng, ezerszer megismételvén, hogy szereti és imádja? Csak nem mosolyoghat örökké, mint egy Budd-ha-szobor, amelyet szintén imádnak? Enné! sokkal inkább az felel meg a természetnek, hogy fordított alkimista módjára a szerelem nemes féméből a gyűlölet vasát akarja előállítani. Rózsából revolvert, szerelmes emberből gyilkoló vadálatot — ez az izgató játék értelme. Grete azonban anég önmagán is túltesz: a gyilkoló szerelmest jobban szívleli, mint a halhatatlan indulást. Imponál neki, hogy egy férfi meg akarta ülni. tetszik neki a gesztus. Grete rajta keresztül látta meg, mekkora értékkel bír, ha akarja, hogy bírjon: a kincsekkel megrakott hajót kapitánya inkább elsülyeszti, semhogy kalóznak engedné át. Ahol gyilkoló szerelem határozza meg a halhatatlan gyűlöletet, ott kezdődik a természethez idomított, mert etikától elrugaszkodott, hamisítatlan értékelmélet. Grete utána megy Kurtnak Berlinbe és a felesége lesz és talán igy egyeznek meg egymással; — Előfeltétel, hogy minden pillanatban hajlandó vagy öt golyót röpíteni a testembe! —- mondja Grete. «_ Tudod, hogy halhatatlanul szeretlek! — Budapest, január 12, Werkmanrf báró „Deutsichland a Is Verbüudeler" (Németország .mint szövetséges) cimü, nemrég megjelent könyve, amely bizalmas és eddig ismeretlen adataival méltó feltűnést keltett mindenütt, nyilatkozatra indította Sixtus bourbon herceget, aki a Revue de Paris cirnü folyóiratban, Werkmann báró könyvével kapcsolatban, nagyon érdekes adatokat -mond el IV. Károly királyról. Sixtus herceg, aki, mint ismeretes, fontos szerepet játszott Károly király részéről 1917-ben az antant hatalmakhoz intézett különbéke megkötésére irányuló ajánlat közvetítése körül, intim és érdekes részleteket közöl ebben a cikkében, Vilmos császár, Bethmann-’Hollweg káncel- lár és Falkenkayn vezérkari főnök Tirol egy részének átengedésével akarták Olaszországot az antant hatalmaidhoz való pártolástól visszatartani,- Ferenc József, aki a német kormánykörök áldozatkészsége mód fölött felháborított, Károly trónörököst küldte ki a német főhadiszállásra, hogy azzal a bécsi kormánykörök álláspontját megismertesse. A bécsi kormánykörök véleménye az volt, hogy azok a tárgyalások, amelyek akkor a területi engedményekre vonatkozóan Róma és Becs közt folytak, voltaképpen azt célozták, hogy az olaszok időt nyerjenek a fölfegyverkezésre. Olaszországot tehát Tirol egy részének átengedése révén sem lehetet leszerelni. Ezzel szemben Falkenhayn álláspontja az volt, hogy ezt az áldozatot mailhatatlanul meg kell hozni, hogy ha azzal Olaszországot a háborútól vissza lehet tartani. Károly trónörökös a német vezérkari főnök e szavaira igy válaszolt: Nos, miért nem akadályozták meg önök a háború kitörését már régen azzal, hogy El szószt éfl Lotliaringiiát átengedték volna Franciaországnak ? KároSy lefele Ugyancsak hasonló hangnemben folyt a ■tárgyalás a központi hatalmiak kormánykörei közt akkor is, midőn Románia szintén az antanthatalmaik oldalán készült a központi hatalmak ellen harcolni. A német hadvezetőség ugyanis miagyar területek átengedéséivel és az erdélyi románok javára szolgáló kedvezések révén igyekezett Romániát leszerelni s erre vonatkozóan Bnssché, a bukaresti német követ konkrét ajánlatot tett a román kormánynak, hangoztatván, hogy ezeket az engedményeket és kedvezéseket Berlin a magyar kormány még oly erélyes tiltakozása ellenére is biztositaiii fogja. Werkmann báró, aki Károly császár és király bizalmas környezetéhez tartozott, könyvében egy eredeti okmányt is bemutat, amit maga Sixtus herceg is döntő fontosságúnak tart. Arról a levél vázlatról van szó, amelyet Károly király 1917 május lé én mondott tollba titkárának, E»t a levelet az ifjú uralkodó Czernio grófhoz, az akkori külügyminiszterhez intézte. Mindjárt az első sorokból kitűnik az, hogy Károly király a legnagyobb bizalmaW lansággal viseltetett a német kormánykörök iránt,, amelyek mind a felajánlott kereskedelmi, mind pedig a katonai egyezmény révén Ausztriát a Hohonzollernek hűbéresévé akarták tenni a épp oly módon leligáami, mint •ahogyan azt Bajorországgal megesnie- kedtélk. Bismarck — Írja a király —- akii jól ismerte Ausztria életképességét, de viszont az volt a felfogása, hogy Közép-Európában Ítél német állam számára nincs hely: kieszelte az úgynevezett hármas szövetséget. Ezzel arz volt a célja, hogy Olaszországot, mint Ausztria ősi ellenségét, erőhöz juttassa és hogy azt az osztrák területeken élő olaszok érdekéiben a bécsi kormánnyal szemben akcióképessé tegye. Ausztria, mint váltópénz — Katonai szempontból is — szél folytatólagosan a levélvázlat — a németek állandóan arra törekszenek, hogy bennünket minél inkább Mggöhelyzetibe hozzanak. A mi nagyszerű hadseregünk 1914-ben egymaga harcolt az orosz kolosszussal szemben és védelmezte Berlint. A lucki kudarc után (amely különben megdöbbentően hasonlít a németek marnei kudarcához), az akkori vezérkari főnök hihetetlen ostobaságból a német császár kezeibe tette le a legfőbb parancsnokságot. Ezután következett a tisztek kölcsönös kicserélésének szomorú korszaka, ami, futólag megjegyezve, minősített képtelenség volt. Egy porosz százados hogyan is tudott volna lelkesedést önteni egy cseh zászlóalj Legénységébe, még hozzá olyan pillanatban, midőn arról volt szó, hogy a katonáktól életűik feláldozását követelje, Ez a tény az idegen szemlélőiben bermésézetesen azt a gondolatot keltette, hogy Ausztria teljesen Németország befolyása alá került g mint ilyen: természetesen nem alkalmas arra, hogy a békekötést siettesse. — Németország győzelme egyenesen a mi romlásunkat jelentené, — irta a király, — Németország állandóan azt a hátsó gondolatot forgatta elméjében, hogy Ausztriát, esetleges szorultságában, váltópénz gyanánt alkalmazza. — A status quo alapján s barátságon alapuló béke (az eredeti német szövegben a francia á Taimiáble szó obvaislható), reánk nézve a legjobb lenne, mert Németország abban az esetben nem lehetne túlságosan követelő, mi pedig nem rontanánk el a nyugati hatalmakkal szemben meglevő barátságos viszonyt, amelyek, alapjában vévé, voltaiképpen nem is a mi ellenségeink. Ezt el kell érnünk anélkül, hogy Olaszországot kiját szarnánk; nem szabad figyelmen kívül hagynunk semmit, ami a föntebb említett békét, esetleg Németország akarata ellenére is, számunkra meghozhatná. Elpusztulni Németországgal együtt csupa merő lovagiasságból: öngyilkossága lenne és nem érdemelné meg az a magatartás, amelyet Németország eddigelé velünk szemben tanúsított. — Mindez engem arra indít, hogy sohase adjam beleegyezésemet a Németország javára ennyire kedvező kereskedelmi szerződéshez, mert mi aktkor gazdaságilag teljesen az ő kezébe jutnánk és soha többé, az Ítéletnapig sem köthetnék meg a békét. Különben is, a németek mindenütt a mi érdekeink ellen dolgoznak. Bismarck nagyon megörülne neki! — Vilmos császár jóhiszemű lovagiasságáról meg vagyok győződve, ő már a maga módja szerint, jóindulattá] viseltetik irántunk, hanem a tanácsadói!,., Ismeretes, milyen befolyást gyakorolnak reá. — Mindent összegezve, ón azt hiszem, hogy ebből a helyzetből kimenekülni, Ausztria számára csak egyetlen lehetőség kínálkozik: az annexió nélkül való béke, háború után pedig, ellensúlyozás céljából, szövetség FranciaországgalU, — Németországon kívül. Ez ellen még a francia-német ellenzék sem telhetne semmit. De hogyan alakul ki a köztünk és Olaszország közt meglévő probléma7 — Mindezeket azért irtaim meg önnek, mert iitaiztambam volt időm alaposan mérlegelni a helyzetet s arra a meggyőződésre jutottam, hogy ez a színtiszta igazság. Incidens az udvari ebéden A cikkíró rámutat arra, hogy ez a levél is Károly király békeszeretetét bizonyitja, mint ahogy az a király beszélgetéséből is kitetszett e amint annak kifejezést adott abban a % 1932 január 18, szerda. két levélben, amelyet Sixtus herceg adott át Poiucaré-mak és Ribot-mak. Vilmos császár főhadiszállásán 1917 január 9-én határozták el a kíméletlen buvárhajó- harc alkalmazását, de csak tiz nappal később érkezett Bécsbe Zimmermann állam titkár és Holtzemdorff német tengernagy, hogyraz mtr trák kormány beleegyezését ahhoz kikérje. Károly király magánkiballgatáson fogadta a két német követet, akik előtt súlyos érveket sorakoztatott föl a búvárharc alkalmazása ellen, mire Holtzeudorö tengernagy kijelentette, hogy ai ő küldetésük pusztán udvariassági tény, mert a bu- várhajó-flotta máris megkapta a parancsot a kíméletlen harc megkezdésére ... Az udvari ebéd alkalmával a német tengernagyot Zita királyné mellé ültették, alá fagyos udvariasságot tanúsított iránta. — Tudom, Felség, hogy ön is ellenzi a búvárba jóhare alkalmazását. Felséged gyűlöli a háborút— mondta a tengernagy, — Úgy van, én gyűlölöm a háborút, mint ahogy ' gyűlöli azt valamennyi nő, akik örömes- tebb látják a férfiakat boldogoknak, semmint nyomorultaknak! — fellelte Zita királyné. — Ach was! — kiáltott föl a német tengernagy. — Mi az, hogy szenvedni? Lám, én mindig könnyebben dolgozom, ha üres a gyomrom; csak összébb kell huzni az övét és — szembeszállani az ellenséggel! Mire Zita királyné finom gúnnyal, csendesen megjegyezte: — Nem kellemes dolog azt hallani, hogy szembe kell szállni az ellenséggel és összébb kell huzni az övét, mikor éppen jó ebédet eszik az ember ... Az tmgoI hók a modern nőről Az angol estilapok egyik kitűnő pé'dánya, The Evening News a minap megkérdezte néhány fiatal angol iróuemzedék néhány kiváló tagjának véleményét, hogy mit gondolnak a mai nők emancipálódott életszemléletéről? íme néhány vélemény: / Riehard Strachey midenekelőtt a nők szellemi energiája előtt hódolt meg és elismerte, hogy „ha a nő tanulni akar, akkor szorgalma és kitartása gyorsan túlszárnyalja a fiuk sportszenvedélyétől kissé megbénult intelligenciáját" Nagyon rendben van az is, ha „doktorunk ezután nem egv szakálas mumus, hanem egy rózsás tanárkisasszony lesz, de ez csak addig jó igy — amig szaktudást kiván betegségünk. A nő nagyon egyoldalúan foglalkozik a szellemi élettel és átfogó ismeretekkel nem törődik." Sokkal nagyobb baj azonban az, hogy a „független nő a leg- fürdébb férjvadász is egyúttal, aki valaha élt a földön. Valahányszor modern nővel megismerkedtem, az mind bizonyos férfitipus meg- közelité&ére törekedett. Az egész szellemi fegyverkezés csak arra való a nőnek, hogy meghódítsa a férfit, akit szellemének tűzijátékával lenyűgöz, de semmi egyebet nem kér tőle, mint: hogy - • » behódoljon neki! Ha azonban az ilyen élettárs lelki krízisekhez érkezik, akkor annyira rabja lesz kicirkalmo- zott ideáinak, hogy ez a férjnek csak megnehezíti sorsát. A nagyanyák agyveleje rendben volt, mégha főkötöt viseltek is. A moedrn nők fejéről nem merne már ily nyugodtan nyilatkozni. Vömön Knowűes: „A nemok egyenlősége", meg az, hogy ,hadat üzemünk az érzéseknek" semmi egyéb, mint a modem nő megtéveszlő harcákiáltása, aki a kanadai csendőrök kitartásával üldözi a férfit. Ma már ott tartunk, hogy a nők magyarázzák nekünk, férfiaknak, hogy ők hogyan „akarnak" minket szeretni és nekünk tartanak előadást, hogy mi milyenek „nem" vagyunk. Amiből csak az sül ki, hogy a mai okoskodó nő kiábrándítóbb, mint volt az anyja, aki egyisizerüen szerette urát! Antkon y Powell: — Azt kérdezni ma valamely nőtől, hogy vannak-e ideáljai — szinte az együgyüség naiv lesajnálását váltja ki. A nők ma azt hiszik, hogy ők mindembe beleszólhatnak és ideáljaikat tőlünk várják, de jói összekeverve, — csakúgy, mint a báritalokat. Sohasem lehet a mai nőben megtalálni az egy irányban törekvő őröli emberi típust, ma a nő jogokat akar gyakorolni és erre legjobb példa az Egyesült Államok, ahol a nő uralkodik és zsarol, alkoholt csempész, minden pozíciót el aikar foglalni, — de mindenkitől védelmet követel, A mai úgynevezett „modern nő" frivolaibb — ez mindennek a magyarázata —, még annak is, hogy jobban kényeztetik.- így vau ez Angliában?... Most érdekes volna* ha a mai angol írónőket iis megkérdeznék, m'i a véleményük a fér- fiakiél? x!
