Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)
1932-01-12 / 8. (2821.) szám
XI. évf. 8. (2821) szám * KetflCfl * 1932 január 12 (2821) * Kedd 1 1932 január 12 ^mYARmEME Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 33 Ké. fl képes melléklettel havonként 2,50 Ké-val több Egyes szám ára 1.20 Ké, vasárnap 2.—Ké. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok FŐSZERKESZTŐ politikai napilapja FELEL0S SZERKESZTŐ DWRÁNY1 LÁSZLÓ FORGÁCS GÉZA Szerkesztőség: Prága B* Panská uiicé 12* E. emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága IL, Panská alice 12. 111. ,emelét. Telefon: 34184. • V ' 1 * SÜRGÖNYÖM: HÍRLAP, PRRH.fl- - ^ - ^ ^ 1 Németország nem hajlandó többé hadisarcoí Űzetni Általános diplomáciai mozgósítás követte Brüning jóvátétel-ellenes nyilatkozatát Viharfelhők a lausannei égen - MacOonaid megértő nyilatkozata — Tanács* iaianság Franciaországban — Szankciók? — Megindult a sajtóháboruskodás 1 német jobboldal ős baloldal egységes álláspontja Brüning az aulaira csap (sp.) Prága, január 11. Az 1932-es évről előre tudta mindenki, hogy az.elmúlt évek óvatos taktikázása és halogató politikája után a legfontosabb világpolitikai kérdésekben végérvényes döntéseket fog hozni, mert az általános hízonyta'lanságoit lehetetlen tovább nö- velni. Számos nagy konferencia, sok másjel- iegü politikai esemény áll küszöbön, s a közvélemény rettegéssel vegyes kíváncsisággal várja a kibontakozást vagy a végleges össze- ibogozás't. A vi'lágipo'litikai szenzációk ver- nissage-a szombaton későn este megtörtént. Brüning német kancellár megtette a sötétbe vezető első lépést, amikor kijelentette, hogy a birodalom azzal a határozott 'programmal indul a lauisaunei konferenciáira, hogy jóvátételt többé nem fizet. Ezt a nagy szét eddig senki sem merte kimondani, s válóban az események kérlelhe- tetlen logikája rejlik abban, hogy éppen aiz óvatos, szelíd és állandóan kompromisszumokra törekvő Brüning mondotta ki. A háború óta egyetlen politikai akció sem volt hozzá hasonló jelentőségű és még a tavalyi német-osztrák vámuniós terv sem jelentett oly nyiJjt szembebel yezkedést a tarthatatlanná vált európai helyzettel, mint Brüning legújabb nyilatkozata. Egyébként a berlini ^nem“ kimondását sokan a vámuniós akcióhoz hasonlítják, főleg ami külső megnyilvánulásait illeti: Ugyanúgy bombaként hatott, ugyanúgy kiváltja az antant ellenakcióját és következményei Ugyanúgy bizonytalanok, mint Curti'us és Schober tavalyi kezdeményezései voltak. Ez a „nem“ második nőmét kísérlet a francia hegemónia áttörésére. Az első csődöt mondott, — vájjon Brüning ma több meggondolással, nagyobb reális lehetőségekkel dnditotta-e útnak akcióját? Két tény mindenesetre bizonyos. Az első az, hogy most Birüning mintegy előre igazolva van. Mögötte áll a nyomor és a szükség számtalan argumentuma, a vhágkrizis, amelyről legutóbb a bázeli szakértők állapították meg, hogy végeredményben a jóvátételekre vezethetők vissza. Nemcsak a Joung-szerző- dés terheire, hanem arra az egész szerencsétlen hübérpolitikára, amely tizenhárom év óta folyik, szívja Németország vérét, úgyhogy a birodalom a múltban kénytelen volt óriási kölcsönöket felvenni, amelyeket most nem fizethet vissza, s amelyek nemcsak a jóváté- teli problémát komplikálják, hanem a világ- helyzetet is. Soha sincs miagánkölcsönprob- léma, ha nincs jóvátétel, logikus kívánság tehát, ha a nyomor mélypontjára jutott Németország legelőször a jóvátételek megszüntetését követeli. Brüning nyilatkozata kétségtelenül merész lépés, a versaillesi szerződés teljesítésének nyílt megtagadása, de figyelembe keli venni, hogy nem harag, hetykeség vagy nemzeti önérzet diktálta, hanem a szükség; nem az, hogy Németország nem akar jóvátételt fizetni, hanem nem tud fizetni, ami nagy különbség. Anglia, Amerika és Olaszország érzi, hogy a jóvátételek megszüntetése mintegy érvágást jelentene Európa testén: nehéz, véres beavatkozást a meglévő rendbe, de kétségtelen, hogy a szervezet megiküny- nyebbülne általa és a krízis fülledtsége elmúlna. Ezért tekintenek nyugodtan a nemet mondó bárod alomra, ami évekkel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, s a hasonló német léipés azonnal százezres hadseregek mozgósítását és a rajnai határ megszállását eredményezte volna. Nagy haladást jelent és a mai rend mélypontjának bizonyítéka, hogy ma már hivatalosan ki lehet mondani azt, amit Brüning szombaton kijelentett, anélkül,1 Berlin, január 11. Illetékes helyen nyilatkozatot adtak ki azokkal a londoni jelentésekkel kapcsolatban, hogy Németország a jóvátétel! fizetéseik teljes törlését követeli és hogy csak abban az esetben vesz részt a lausannei konferencián, ha az egykori szövetséges hatalmak garantálják a hadisarc teljes törlését. Ezek a hírek úgy terjedtek el Londoniban. t,ogy BTüning kancellár pénteken magához kérette Sir Horaoe Bumboild berlini angol nagykövetet és másíétóra hosszat tanácskozott vele. A szombati londoni lapok azt írták erről a tanácskozásról: a kancellár közölte az angol nagykövettel, hogy Németország semmi körülmények között sem elégedhet meg a jóvátóteflii kérdés félmegoldásával és csák abban az esetben megy el Lansanne- ba, ha napirendre tűzik a jóvátételi fizetésék teljes törlését. A berlini illetékes hely nyilatkozata szerint Brüning kancellár kijelentéseinek nem volt uBtímativ jellege s a kancellár csak a német álláspontról világosította fel az angol nagykövetet. Azt természetesen nyomatékosan hangsúlyozta, hogy Németország a jóvátétel kérdés végleges rendezésére törekszik, nemcsak saját pérfzügyi helyzetére való tekintettel, hanem azért is, mert a világgazdasági válság megszüntetése érdekében feltétlenül szükségesnek tartja a jóvátételi probléma végleges tisztázását. A Havas-ügynökség jelentése szerint a kancellár hosszabb megbeszélést folytatott az angol nagykövettel; a megbeszélés során ismételte előtte, hogy Németország pénzügyi helyzete jelenleg lehetetlenné teszi a jóvátételek megfizetését hogy a hatalmak kardjukra csapnának. A másik tény német belpolitikai jellegű. Hosszú idők óta most történt először, hogy a birodalom valamennyi pártja és rétege a szociáldemokratáktól Hitlerig egységesen Brüning mögött áíll, aki immár nem pártvezér, hanem a nép kívánságainak nagy intézője, a nemzet akaratának kifejezője. A nagyszerű kancellár szerencsés kézzel ki tudta halászr ni és kifejezésre juttatni azt, ami a német nép leikéiben egységes kívánság, egységes akarat. A birodalomban évek óta éppen ez a belső egység hiányzott, s a belső káosz nagy mértékben hozzájárult a helyzet elmérgesítéséhez. Lausanneba Brüning úgy megy, mint aki mögött ott áll az egész német nép, s bármily merész az, amit követel, a hetvenmil- liós tömeg (Ausztriát odaszám.ithatjuk) akaratának súlyával könnyebben operálhat, mintha odahaza ügyeskednie kellene és hatalmas és hogy kételkedik abban, hogy Németország valaha is abba a helyzetbe kerül, hogy a jóvátételi fizetéseket folytathassa. Mint német politikai körökben mondják, Brüning kancellár nyilatkozatának nem volt az az A lausannei jóvátételi konferenciára kiküldött némtet delegáció összeállításának közzététele alkalmából dr. Brüning birodalmi kancellár ma fogadta a Wolff Iroda főszerkesztőjét. A főszerkesztő utalt arra, hogy a hivatalos közlés természetszerűen nagyon érdekli a politikai közvéleményt és megkérdezte, milyen szempontokat tartottak szem előtt a delegáció összeáMtófiánál. A birodalmi’ kancellár bevezetésül hangsúlyozta, hogy a küszöbön álló laussannei jóvátételi konferencia rendkívül nagy jelentőségű. Ezért nemcsak birodalmi külügyminiszteri, hanem kancellári minőségben is — akire az alkotmány értelmében a politika irányítása háramlik — kötelességének tartotta egyéb hivatalos ügyeinek sokaszga ellenére is magára vállalni a delegáció vezetését. Részletezte ezután, milyen elgondolások alapján választották meg a delegció tagjait. A birodalmi kancellár hangsúlyozta, hogy nem igen lehetséges kétség a német delegáció lausannei magatartása körül. Ebben a tekintetben csak az utóbbi idők különböző német megnyilatzásaira kell utalellenzékét féken tartani Jöjjön aminek jönnie kéül, de Németország nem fizet, — hiszen rosszabb úgysem jöhet már, mint ami van. A kétségbeesés ereje nagy és Brüning ma ezzel az erővel lép a nemzetközi arénára, ahol megrettenve figyelik a legóvatosabb és legravaszabb német politikus hirtelen határozottságát. A kétségbeesés határozottságával szemben Franciaország most a nehéz helyzet tanácstalanságát képviseli, s ez máris gyengíti pozícióját. Mit csináljon Paris? Alkalmazzon szankoófcat? A katonai szankciók alkalmazása lehetetlen s uj világháborút jelent. Gazdasági szankciók? Ám jó, vonják meg Németországtól a hitelt és bojkottá!jók iparát, kereskedelmét, annál jobban növelik a germán kétségbeesés furorját, annál közelebb taszítják Középen rópát a harcos nacionalizmushoz, vagy a bolsevizmushoz. Németországnak nincs abszolút jellege, amelyet a külföldön közölt táviratok alapján lehetett neki tulajdoni tani. Hozzáteszik, hogy a német kormány egyébként rövid időn belül ádástfoglal ebben a kérdésben. 1 nia. így említette az újév ünnepe alkalmából elhangzott hivatalos nyilatkozatokat, ugyszin- | tén saját december 7-iki rádióbeszédét. Most az érdekelt hatalmakra vár a feladat, hogy a bázeli szakértők jelentéséből levonják a végső következtetéseket. A jelentés mégegy- szer rávilágított a világválság hatalmas niá reteire és mindenekelőtt a pusztító következményekre, amelyekkel ez a válság éppen Németországra járt. A világ szemei elé idézi azokat végső határokig menő rendszabályokat, amelyekhez Németországban a válság leküzdése érdekében nyúltak és elismeri róluk, hogy a modern törvényhozásban példa' nélkül állanak. A jelentés egyszersmind azt is bizonyítja, hogy az egyoldalúan Németországra szorítkozó rendszabályok nem lehetnek elégségesek, hanem éppen Németország helyzete, amely nagymértékben oka a világ fokozódó pénzügyi bénulásának, parancsoló^ követeli a kormányok közös és rögtöni cselekvését. Arról, hogy a birodalmi kormány elhatározásának minden irányban kell mozognia, a jelentés egészen világosan tájékoztat, habár nem is tesz megformulázott javaslatot. A jelentés kimutatja Németország tényleges fizetésképtelenségét és ezen túlmenően megmutatja, hogy milyen mit veszítenie, Franciaország mindent elveszíthet. Viszont a jóvátételek és egyáltalán a háborús adósságok elengedése Franciaországnak anyagi szempontból nem lehet kárára, sőt, a nagy érvágás felfrissítené a gazdasági vérkeringést, ami elvégre minden államnak érdeke. Eltekintve attól, hogy Franciaország nagy és nemes tettet hajtana végre, saját érdekeit sem hanyagolná el, megiköny- nyitené a lefegyverzési konferencia sikerét és helyreállítaná Európában a bizalom és a szeretet atmoszféráját. Ezek azok a meggondolások, amelyek a nagybefolyásu francia Depéche de Toulouse-t arra ösztönözték, hogy általános csodálkozásra szintén a jóvátételek eltörlése mellett foglaljon állást és ezek azok a meggondolások, amelyek érvényre jutása megööntené a halálos presztízs uralmát, hogy helyet szorítson a józan ész és a reális szükségletek politikájának. „Németország helyzete lehetetlenné teszi a fizetések folytatását"
