Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)

1931-12-13 / 284. (2801.) szám

6

1931 december 13, vasárnap.

Az első érsekujvári rádió

Sándor Dezső megnyitó előadása a pozsonyi rádió érsekujvári óráján

Amikor megtiszteltek azzal a felszólítással, hogy a pozsonyi rádió magyar óráján beszéljek s megnyissam ezt a most kezdődő érsekujvári órát, sok gondot okozott, vájjon mit is mondhatnék ez előtt a kísértetiesen titokzatos, végtelenbe szárnyaló mikrofon előtt Érsekújvárról, különösen a rádióval kapcsolatosan.

Tisztában vagyok azzal, hogy ez a szerény kis előadás nagyon kevés embert érdekelhet s azoknak, akik hallgatják — főleg érsekujvári barátainknak — felesleges elmondani, hogy Érsekújvár Délszlovenszkó úgynevezett természetes központja, 23.000 lakósa van, népességre Szíovenszkó negyedik városa, nagy vasúti gócponttal, a Fő-téren egy valóezinütleül karcsú toronnyal, egyszerű nyárspolgárokkal, sok porral és sok konzervativizmussal.

Csendes, tipikus kisváros ez az Érsekújvár:, amelyet mi újváriak mindig szidunk és ócsárolunk, mert reszketünk érte. Olyan városka, amely semmit sem nyújt a vendégeinek s a vendégei mégis jól érzik magukat benne s visszavágyódnak. Olyan város, aminek nincsen meg- mutatnivaló történelmi emléke, pedig gazdag történelmi levegőt lehel minden röge úgyszólván. Melynek nincsen kulturélete s mégi6 sok kultur- embert adott és ád ma is a régi és uj magyar életnek, — amelynek nincsen stílusa s mégis jellegzetessé, sőt néha érdekessé tud válni, — amely nem modern s mégis nemcsak a legjobb szinházvárosok egyike Szlovenszkóban, hanem körülbelül 1500 bejelentett rádiójával Pozsony és Kassa után a legtöbb rádió-előfizetővel rendelkezik. ,

Ma, mikor egy ilyen kis városkának közel 1500 rádiója van, a régi csodálatos fejlettsége idején nem érdektelen egy-két szóval visszaemlékezni a rádió közelmúltban levő hőskorára. Arra az időre, amikor a rádiónak még ma is szinte megfoghatatlan csodája úgy kólintott fejbe bennünket, hogy egy-egy pillanatra megzavart valósággal az ámulat, amellyel ezt a csodát fogadtuk.

A rádió legelső érsekujvári premierje — ha jól tudom — még 1924 nyarán volt, amikor a Munkás-Otthon helyiségében egykoronás belépődíj mellett nyilvános rádió-bemutatást rendeztek. A Munkás-Otthon hatalmas terme zsúfolásig megtelt. Ember ember hátán tolongott, hogy megismerje az újkor felfoghatatlan, sőt gyana- kodással foagdott csodáját. Voltak ugyanis, akik a bemutatás előtt váltig azt hitték, hogy valami svindliről van szó, egy elrejtett gramofonnál...

Ezek a gyanakodók azonban meggyőződhettek, hogy nem volt itt semmi svdindli. Olyan köhögő, recsegő, ropogó, artikulálatlan hangokat kiidó, rossz gramofon egyáltalán nem is létezett. A rádió-bemutató kómikus fiaskóval végződött s ezen az estén néhány száz ember meg volt győződve arról, hogy még messze van az az idő, amikor élvezni lehet majd a rádiót.

De a technika fanatikusai közben ilyen kis városokban is falták a rádió-csodáról megjelent ujeágiemertetéseket és szaktanulmányokat, itt is, ott is folytak kísérletek s véletlenül én is tanúja voltam a beteljesedés drámaian érdekes, megható jelenetének.

Egy érsekujvári fogorvos technikusa magánszorgalomból heteken át pepecselt egy amatőrkészülék összeállításával, anélkül, hogy valaha is látott volna ^agy hallott volna rádiót- Éjszakákon át vesződött, először egy detektorosat állított egybe, amikor ez nem sikerült, lámpákat vett, egyet, kettőt, végül hármat is. Amikor a hároralámpás készülék elkészült, akkor véletlenül én is ott voltam abban a kicsiny, kényelmetlen technikusi laboratóriumban, ahol ez a lelkes ember már szinte egzaltált szívóssággal kísérletezett, küzdött, harcolt egy összefüggő rádió-melódiáért. Már nyolcizben volt minden rendben, s már nyolcszor kellett újból rájönnie, hogy az egész' együtt mégsem klappol. A kilencedik kísérlet következett. Az ő fülén is egy fejhallgató volt, az enyémen is. Lélekzetvieszafojtva figyeltük, amint zúgott, búgott, recsegett, köhögött a messzeségből. S egyszerre a recsegés és zugás mögött messziről, halványan valami zene szivárgott felénk. Édes hevedüszólam, zongora- ceilingéssel, amely egyre tisztábban szitálódott a hangzavaron keresztül, v,

A technikus elragadtatott arccacl, kicsit nyitva felejtett szájjal, habozóan széttárt karokkal hallgatta a hangot. Látszott a rémület a szemein. hogy jaj, csak ne jöjjön valami zavar... s ekkor már egész tisztán kivehető volt, hogy Schubert Móment musical-ját játszotta Bécsből valami szalónzenekar. A technikus magánkívül ugrott fel a fejhallgatóval a fülén és sápadtan és tele könnyel a szemében kiáltozni kezdett, ordított szinte valami definiálhatatlan boldog, majdnem siró rajongással a hangjában:

— Doktor ürül Doktor ürül Erre a drámaian megrázó doktor urü-ra s erre a Moment musical-ra, amelynek a hallatára a gyönyörűség hidegverése futott a hátamon ke- m-ztíil. erre mindig emlékezni fogok, ha egy- egy pillanatra rá fogok jönni, hogy nem olyan termé: zete« ez, hogy a szobámban egy kótlám- pá- Philips eel hallgatom a milánói Seal a operaelőadásait, vagy a londoni Sawoy-jazz bundát, sőt midikor átvitellel amerikai előadást is hallgathattam.

Ezt az emléket, az első meghallott rádió- hangélményt idézem fel, amikor most az az élmény jut osztályrészemül, hogy elsőizben ülök itt a mikrofon előtt g elfogódott hangomat mindenütt a világon hallgatják, öt világrészen mindenütt, ahol akarják, vagy ahol véletlenül arrra a hullámhosszra tévednek, amellyel a pozsonyi rádió-leadó az éterbe küldi ezt a kis előHa úgy néha föllátogatok a közvetlenül városa fölött, akác- é.s fenyőerdőbe rejtetten gunnyasztó romokhoz: sokáig elnézem a méter vastag falakat & kérdeznék tőlük ezt-azt, de zavarban vagyok, hogy mifélének is tiszteljem hát címzésemben? Ha azt mondom neki: „Tisztelt vár!“, akkor idegesen rezdülnek meg a történelmet bűvé tudós koponyák és azt mondják:

— Ugyan, kérem, nem volt ez sohasem vár. Legföljebb megerősített rablófészek.

Ha meg azt mondom: „Tisztelt megerősített ra.blófészek!“, akkor viszont Bodrogköz járási 'Székhelyének nimbuszát teszem pocsékká és az én kedves romjaimat, sértem meg, mely romok már az által is tiszteletreméltóságot vivtak ki maguknak, hogy 383 éve állanak fönn — mint romok. Vár, megerősített hely, vagy az akkori idők gazdasági konjunktúráit ügyesen kihasználó raktározási központ (vulgo: rablófészek) volt-e a megbújt rom ott Királyheimec fölött: nem bizonyítgatom. Ezt ő maga sem tudna talán eldönteni. Hiszen régen is volt, mikor még élet lakozott kövei között és ez élet oly rövid volt, hogy tulajdonképpen ő maga sem vette észre, midőn

Rom lesz a vár, bilincs zörren,

Nincs mentség: a halál közel.

Pedig volt itt élet, mozgalmas élet. Réges- régen, annak előtte még, hogy e romok kövei védőhellyé rakódtak volna össze. Heiniecn>k birtoklásával II. Endre király Boleszló váci püspököt tüntette ki. Poros írások azt is följegyezték, hogy a már akkoriban is oppidumnak nevezett helység királyi piac volt, melynek vámjait á királyi pénztár hagy szigorral szedte be. Nemcsak azért, hanem hogy az ungi Pupka- Ilelmectől megkülönböztessék, kapta idők folytán a „Király41 ragasztott nevet. Boleszló püspök azonban továbbajándékozta. Királykel me- cet a fiatal leleszi prépostságnak.

Innen kezdve azután gyors egymásutánban váltakoztak a birtokosok, mert a tatárjárás, majd pedig Csák Máté zavaros idején, aki bírta, marta a szép.helmeci birtokot. Hiába tiltakoztak a prépostok egri káptalannál, országgyűlésnél, királynál a violenciák miatt: a birtok végre is Pálóczy Mátyás és Imre öldöklő bra- chiuma révén e család kezén maradt. De jött a mohácsi vész orkánja s ez elsöpörte a Pálőezva- kat is. A család utolsó tagja, Antal, elesett, de tetemeit sikerült Mohácsnak hős vértől pirosait gyászterén megtalálni és a sárospataki vár kápolnájában eltemetni. így hát Patak, Ujhely, Királyheimec és a többi Pálóczy-birtok gazdátlanul, illetve Antal özvegyének, Ráskay Magdolnának gyönge asszonyi kezén állott. No, nem is volt olyan gyönge ez a kéz, mert a Mohács mezejéről sértetlenül hazakerült és a várakra, birtokokra gyorsan lecsapó Perényi V. Péternek ugyancsak forró napokat szerzett a két vár megvívása. Midőn már Patakon és Uj- helyben megvetette lábát, körülnézett:

— Lássuk csak, mi van még. Ni, ni. Hiszen

Ha megtakarítást akar elérni

a karácsonyi ajándékok vásárlásánál, vásároljon a

FROSTIG Testvérek

„Első Szlovák Ékszer-,

Arany és EzUst Gyárának"

eladási üzleteiben.

Praha II,

Vádavské nám. 7.

és

Bratislava-Pozsony

Mlhálykapu 6.

ahol óriáfii választékot talál ékszerekben, órákban, ezüst és aranyárukban.

Olcsó eredeti gyári árak.

Az érsekujvári rádió-óra megnyitásakor legyen szabad még néhány szóval bekonferálnom a két illusztris érsekujvári előadót, Noszkay Ödön dr.-t, Érsekújvár történelmi múltjának tudós ismerőjét, akit valamikor én is hallgathattam az érsekujvári főgimnázium történelemóráin. Hogy mit jelenthettek számunkra élményben ezek a színes, lendületes, érdekes történelmi órák, arról most mindenki fogalmat alkothat magának, aki ennek a magávalragadó szuggeszti- vitásu, tehetséges szónoknk első rádió-előadását meghallgathatja. Krammer Jenő dr. pedig a fiatalabb pedagógus-generációnak ahhoz a ritka és rendkívüli típusához tartozik, akinek nincsen jelszava és forradalmi frázisa az uj pedagógiához, mindössze csak nagyon tehetséges, sokat tud, szive van és szereti a hivatását.

Királyheimec is Pálóczy Antalé volt, ha tehát Patak és Ujhely már az enyém, az is engem illet. Menjünk .haza!

Ha ez a Perényi Péter ma él, vagy úgynevezett providenciáiig férfi, vagy nagy országhá- boritó lett volna belőle. De a 16. század derekán lett belőle a politikai pártok örvényei között id e-oda éviek él Ő, dúsgazdag, erőszakos oligarcha, aki úgy váltogatta a két király pártolását, mint skófiumos mentéit, akinek azonban tragikumát nem lehet letagadni. Hát Királyhel- mecre is bevonult anélkül, hogy kérdezte volna: Kérem, szabad? És csodálkozva látta, hogy az egyáltalában nincs megerősítve. A Pálóczyak az ő "birtokszerzési és megtartási gondjaikban nem értek rá erre, azonban Perényi Péter nem tudhatta hamarjában még akkor, hajlandó-e valamelyik király a kettő közül őt birtokaiban megerősíteni. Hogy tehát Királyhelmecet * is minden fölülről és alulról jövő támadás ellen megvédhesee, kiadta a rendeletet:

— Gyorsan, nosza rajta, ti jobbágyok! fát, követ, meszet és tojást a mészbe gyüjtsetek, főidet hányjatok, sürögve dolgozzatok.

De ama eedátus Kun Gotthárd, aki neki mindenben jobbkeze volt. azt a körültekintő megjegyzést kockáztatta sebbel-lobbal intézkedő urának:

—■ Nagy jó uram, csinján kúszik a róka a baromfiak udvara felé. Azt mondanám, várjuk meg az építéssel a székesfehérvári országgyűlés idejét. Nem lehessen tudni, hogy János, vagy pedig Ferdinánd lesz-e ott királlyá választva. Ha János, jó. Mert emberei vagyunk. De ha Ferdinánd jön a nyakunkra, akkor hát miért építsünk — másnak.

— Ne tapéngass kákán csomót — intette le őt ura —, hanem folytasd távollétem alatt is az építkezést. A többit bizzad reám. Az épülő erősség enyém marad, én mondom.

Föl is ment Perényi a fehérvári gyűlésre. Hiszen zászlós ur volt s ő hozta Szent István koronáját Székesfehérvárra. Nem tartott sokáig a királyválasztó gyűlés és annak végeztével Perényi egy-kettőre Királyhelmecen termett.

— No, Gotthárd komám —- mondá —, Szapo- lyai János a király. Hát csak izibe fejezd be a várépitést, mert a király még ott a gyűlés után stando pede megerősített Királyheimec birtoklásában.

Tgy épült föl a királyhélmeci erődítmény, mely más urat nem ismert maga fölött Perényi Péteren kívül s melynek élete ezért urának életével annyira összeforrt, hogy attól el nem választható. Azonban... az újonnan épült erős fészken még meg sem száradt úgyszólván a habarcs, már más királya volt az országnak. Ez sem hozta zavarba Perényit, mert Ferdinánd koronázásán is mint koronaőr szerepel már és le is teszi kezébe a hü&égesküt:

— Én Pctrus de Perén eskezem az elew ys- tenre, az e\v zent anniara, mynd az zeniekre, hogh Felseges Fejedelmnek Ferdinandos Uramnak myndenek ellen, yelesben pedeek az ew ellcnseghy és engedetleny ellen atajan fogva senkit ki nem weven, hyv és engedelmes 1 ezek...

Az események gyorsan követték egyínást. Midőn Buda török kézre került, a pártok tneg- juháS'Zodtak és a közös veszély láttára valamelyest magukba szálltak. Tenni, tenni kell valamit! —- mondogatták ezen is, amazon a részen is. Hát gyülé&efzünk, hiszen ez kell a magyarnak. A tokaji gyűlésből Rákóczy György alispán küldetett a római német birodalomhoz, hogy segítséget kérjen a török ellen. Perényi ezzel az előreláthatólag eredménytelen határozattal nem elégedett meg, hanem királyhelmeci várába külön értekezletre hívta össze a felső megyék urait. De talán mert, csikorgó téli idő volt, vagy talán, mert a fényes kísérettel utazó urak nem bíztak e kisebbe zerii vár befogadó képességében: csak egy-kettő jelent meg közülük. Perényi hát megismételte hivását Sárospatakra és oda kora tavasz nyílásán az összes urak meg is érkeztek. A Druget-h, Ráskay, Kebele, Drágffy, Báthory, Barkóezy, Soós és sok más nemzetségek kiváló fiait látta vendégül Patak és a vár ura dióhéjban igy jelezte összejövetelük okát:-r~ Imhol, urak, itt a német, itt a török, itt a György barát. Van hát, kibe válogassatok. De mert én nem vagyok sem német, sem török, sem kámzsáé barát, hanem vagyok magyar: hát. egyedül magyarságom érdekeit követem s követelem. Tudom, ti is igy éreztek, hát igy is határozzatok most e gyűlésen.

— Szint lássunk — kiabáltak össze-vissz a az urak —, mit vélsz hát, mit cselekedjünk?

— Azt véli ő velünk együtt — szólt, közbe nagy szóval Drágffy Gábor —, hogy az ország sem a németé, som a töröké, sem a baráté ne

Mielőtt

keziyd

ffizö

SummiEtarisnya melltartó .,t„

szükségletéi beszerezné,

tekintse meg

gazdag választéka raktárunkat és gySz&diSn meg

Olcsó órainkról!

BLUMBERG

Koiice,

Hlavná (Fő) u. 89

Teief. 363

Fiók: Spisská Nova Vés.

„Pro RataM tagoknak 6 havi hitel!

legyen, hanem a mienk. Dixi. Úgy legyen. Erre szövetkezzünk és a magyar célok elérése végett ültessük lóra hadainkat.

Hiába magyarázta Perényi, hogy ő még csak elvben s általánosságban beszélt, az urak csak azt ismételgették:

— Mienk a föld, mienk a várak tömege, mienk hát az ország is. Megmutassuk!

Olyan múló parázs összeesküvés volt ez, mely őseinknél nem ment ritkaságszámba és melyet az estébe húzódó pazar pataki ebéd már el is feledtetett velük: de hire mégis föjjutott Becsbe. Volt. aki gondoskodjék erről. Hiszen Serédy Gáspár, a Ferdinánd számára meghódított erős tokaji vár kapitánya, mindig is bizalmatlan és irigy szemmel nézett Percnyinek itt a habsburgi párton való érvényesülésére. Le kell hát ez előretörtetést, e sikereket, ez emelkedést törni!

Le is törte alaposan, mert midőn Perényi vitézeivel a Buda fölmentésére gyülekező sereghez csatlakozott: Ferdinánd Esztergomban elfogatta őt. Hiába kapálódzott Perényi az árulás vádja alól, hiába menekültek ép bőrrel a csávából azon urak, akik Patakon legtüzesebben ágáltak Ferdinánd ellen: Perényi Pétert a bécsújhelyi börtönbe* szállították. Nem végezték ugyan ki, csak egyszerűen ottfeledték. Az ő mozgékony szelleme azonban a börtönben sem tudott foglalkozás nélkül lenni: ékes magyar verséz etek ben Lefordított egyee bibliai történeteket és azokhoz képeket is festett. Végié hatévi sinylődés után, 1548-ban ráeszmélt Herényire a bécsi kormány, mint olyan rabra, aki által ismét meg lehetne duzzasztani a folytonos háborúk következtében nagyon megcsappant hadipénztárt.. Fölajánlották neki szabadságát, ha a jogtalanul élvezett, jövedelmek kárpótlásaképpen 40.000 aranyat fizet. De midőn a rokonság fölhozta Becsbe a pénzt és Perényit is odaszállították, a rabság által teljesen megtört teste végleg összeroppant, és mielőtt mint- szabad ember visszatérhetett, volna hazájába: tragikuma- befejeztetett, meghalt 47 éves korában.

És vele együtt múlt el Királyheimec vára, vagy hát megerősített, helye is. mert az 1548-ik év 46. törvénycikke értelmében leromboltatott, Nem folyt be e vár az ország történelmébe, de eggyé lett egy igaz magyar szellemmel, mely szellem akaratának köszönte létét s vele bukott, Később Thurzó György nádor birtokába került Királyheimec, akiről — illetve Imre fiáról — följegyezte a krónikás, hogy itt tartott lakodalmának költségei nem futották ki a 100 ezer forintból. Thurzóéktól Lórántffy Zsuzsanna örökölte, ki masszív kastéllyal gazdagította a birtokot, E kastély ma is áll, frontján az egyesitett Rákóczi—Lórántffy-cimer körül e fölirattal: Susanna Lorándffy Princ. Doni.

Georgii Rákóczy Pr. Transyl. relicta, 1654. die 1. Maii.

Ott. az akácosban búslakodó romok irigykedve nézik a tövükben álló s az idővel dacoló kastélyt, Lórántffy Zsuzsámul az irgalmassági cselekedetek igaztevéseivel hej! de sok köny- nyet törölt le itt laktában. Itt is halt meg. Most a járásbíróság lakozik a kastélyban.

(A legközelebbi közlemény január

3-iki számunkban jelenik meg.)

— A gondokkal küzdő Üzletembert a mai nehéz idők « normális viszonyokhoz képest sokkal súlyosabb követelmények élő állítják. Éppen ezért kétszeresen értékes minden olyan törekvés, mely lehetővé teszi minden kereskedő számára, hogy mások tapasztalataiból szűrje le a saját üzletében értékesüké tő tanulságot és a praxisból vett példákból nyerjen olyan inspirációt, amellyel üzletét fellendítheti. Ezt a célt szolgálja a ,.Reklámélet“, az egyetlen magyar nyelven megjelenő reklámtudományi folyóirat. Legújabb szarna rendkívül változatos tartalommal és kirakat - rovattal, mely a karácsonyi kirakat kérdéseit tárgyalja, most jelent meg. Szerkeszti: Balogh Sándor. Előfizetési dija félévry 55 korona. A kiadóhivatal: Budapest, V. Bálvány neon 12.. lapunkra való ld- váikozás ellenében dijtabui mutatványszámot küld.

mr Ajánlja a „Nagyasszonyt“ nöisuierösei közt!

aclast.

REGÉLŐ ROMOK

KIRÁLYHELMEC

Irta:

oienes adorjAn