Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)
1931-12-04 / 277. (2794.) szám
'P’&XGMA5 AGVAIíH 1RLM» iMjT>AiMWgMgM8aBaagggaas;ffl^ Bal Pdiais Tiiéatre Aihambra Prága Belépiidíj nincs — Elsőrendű ma sió Szenzációs internac oná- üs világvárosi program Két zenekar Kit zenekar A négyszemközti magyaroktól Egyik vidéki újság vezércikke fölött olvastam e®i a címet. Ez a vidéki újság nem politikai lap, a cókik Írója állami tisztviselő s igy éppen csak, hogy érntve volt ez a kérdés. A téma aktuális, érdemes vele bővebben foglalkozni. Sajnos ilyenek is vannak, négyszemközti magyarok. Akik beszélgetés közben behúzott nyakkal többször körülnéznek és amikor meggyőződtek arról, hogy félnapi járóföldön nincs közelben még egy harmadik személy, szivfájdalnnas magyarságukról tesznek tanúbizonyságot. Mindenekelőtt megállapítható hogy ezek a négy- szemközti magyarok az úgynevezett fóllntelMgens emberek táborából rekrutálódnak. Az intelligens magyar ember ugyanis tisztában van kisebbségi! jogaival, ismeri a törvény okét és általában na-j gyebb műveltségénél fogva öntudatosabb nemzeti j életet él. Kivételek természetesen ezek között is vannak,} akik születéstől származó gerinctelenségük vágyj egyéb jellembeli gátlásuk következtében a négy- szemközti magyarok táborába tartoznak. A négyszemközti magyarok már típussá kezdenek kifejlődni. Minden városiban minden faluban azonnal rájuk lehet ismerni. Legtöbbjük az állami tisztviselők, alkalmazottak táborából kerülnek ki, vagy olyan személyek, akik — ha csak valamicskét is, — az állammal függő viszonyban vannak. Némelyik csak annyiban, hogy a fűszerestől sót vesz s már is felfedezni véli az államtól való függő viszonyát; lévén a só állami monopólium. Ezek az emberek egyébként otthon legtöbbször jó magyarok. Állandóan ma.~yarai beszélnek, magyar könyveket olvasnak (persze titokban), gyermekeiket magyar szellemben nevelik. Tehát belül magyarok, de kívül nem. De hát akkor mik tulajdonképpen? Szegények, maguk sem tudják. Szlovákul vagy csehül éppen csaík, hogy mekégnék. de ha egy magyar társaságba egy magyarul egyébként jól beszélő szlovák vagy cseh tisztviselő kerül, máris iparkodnak hiperlojalitásukat btog- tatni. A magyar társalgásban néha-néha mintha nem jönne eszükbe valamelyik magyar szó, szlovák vagy cseh szavakat kevernek. Sokszor olyan lehetetlenül nyakatokért kiejtéssel, hogy közderült- öéget okoznak. Az uorán csak má untával mernek köszönni, vagy a legjobb esetben néma kalapéineléssel, mert hátha megfigyeli őket valaki, hogy magyarul köszönnek. A hivatalban magyar felekkel szemben sokszor gorombák fölényesek, amint azonban má uotával lép be valaki, legyen az a legegyszerűbb utkaparó, rögtön megolvadnak és sokszor hivatali állásukhoz nem méltó megalázkodást és előzékenységet mutatnak. Beteges félelemmel vigyáznak arra, hogy nevük valamilyen magyar vonatkozású ívre rá ne kerüljön. Nem mernek belépni a magyar kaszinóba, nem mernek magyar lapot járatni, nem lépnek be a magyar kui túr egylet be stb. Hogyne, még megtudja a mi.n’szter, hogy a például a tele';könyvvezető ur tag'a a magyar kulturegyesületnek. Biztos, hegy minisztertanács ülne esszé és azonnali rang és cimfcezíás volna ilyen bal.épre következménye. De azc-rt négyszemközt kisírja előtted magyar lelke minden fájdalmát. Különös n akikor ha nyíltan a magyarsághoz tartozónak vallód magadat. Október 28-án agycnezatagczo'.t és d szitett tartóban öles gyertyákat égetnek és lepedő nagyságú szalagokat feszítenek ki az ablakaikba. Szeretnék ők látni azt az uralmat, amelyet ne támogatnának. Vannak olyan négyszemközti magyarok is, akik népszámlálás, vagy olyan alkalommal, amikor na- cioná'.ót vesznek fel, megtagadják magyarságukat és szlováknak vallják magukat, holott sem ők, sem apá:k soha nem tudták és nem tudnak sem csehül, sem szlovákul és akik fajikig is ezinmagyarok. A ezlovenszkói magyarság jól ismeri ezeket a saját árnyékuktól is félő puhányokat, akik minden elfogadható ok nélkül cserbenhagyják nemzetiségüket, megtagadják anyanyelvűket és azt a kultúrát, amelynek emlőin báp'űikoalak és amely most lehetővé tette nekik, hogy jó állásokban aránylag gondtalan életet élhessenek. A csehszlovák köztársaság alkotmánya és a nemzetközi szerződések biztosítják az állam területén élő magyarság kulturális és nemzeti életét. — Senkit azért, meri magyar nemzetiségűnek vallja magát, állásából nem lehet elbocsájtani és a magyar nemzetisóg nem lehet akadálya a ranglétrán való előrehaladásnak. Magam is jénehány magasabb á’lásbam lévő magyar nemzetL-égü állami tiszVselőt ismerek, akik következetesen és nyíltan nygya-rnak vallják magukat és ennek d ára nemcsak, hogy 13 éve állami ezo'gftlatban vannak, de a szolgálati pragmatika előiráftaj szerint állandóan elő is lépnek. Az ilyen ön'udatos magyar emb" t éppen becsületesen őszinte és nyílt malátar'ásáért felettese is tiszteli és becsüli, mert az ilyen ka rak‘eres ember hivatali köteles/égéit is mindig '-orrektül látja e-1. A négyezeré közti m a gya rak ró' éppen gerinctelen ée nem ősz'nte mag-tartásuk miatt felet'eeeik is lesújtó véleménnyel vannak. Szembe talán jóképLevét a szerkesztőhöz Kedves Barátom, azt kéred, hogy dolgozzak megint a Prágai Magyar Hírlapnak, — részemről, ha megteszem, igazán nincsen benne áldozat. A Prágaiba írni nekem annyi, mint idegen lokálokból hazaténíerégni egy ismerős lakásba, kézdörzsölve melegedni és otthon lenni. Ez a személyes része a dolognak. De objektíve aztán már sokkal nehezebb. Éveken át csináltam s utólag bevallom, gyakran rossz volt a lelkiismeretem, rajtakaptam magam, hogy nem tudom a hangot megtalálni, nem ismertem odaát az akusztikát. Ezt szeretném most és elöljáróba megbeszélni, hogy aztán félreértés ne legyen. Budapestről ma utódállambeli magyar lapnak Írni hálátlan feladat. Ha csak nem választ a tolinak örökbecsű témákat, amit végre is meg lehet Írni, a napi anyaggal megvágja a kezét, ahová csak nyúl. Budapesten ma vidékies az é’et, eseménytelen, lendület nélkül való. A világválság is egy külön dolog s külön dolog az is, hogy nálunk az író lassan, de biztosan lesz felesleges és felfordul. Minek mondjam ezt el? És a többit? Barátom, írók fejlődésében van egy titokzatos folyamat, mikor egy napon elérkeznek oda, hogy semmiféle értelemben nem kívánnak élni a poetica licentia-val, semmi más nem érdekű őket, csak a szépitetlen igazság. Az i’yen állapot, tudom, mindig aszociális. Oly fájdalmas dolog az igazság, oly reménytelenül kegyeden. De irodalmi területen mégis inkább elbírják az emberek s aztán egy iró s egy irás atmoszféráját nemcsak az adja ki, amit mond, hanem ugyanoly pontosan a tónusa, amit vagy tud érzékeltetni mindenkivel, vagy nem iró. Ám más az irodalom és más az újságírás. Sajnos, éppen eléggé újságíró vagyok ahhoz, hogy tudjam, mennyire más a visszhangja a napi anyag köré csavart mondanivalónak, mennyire nem hhet soha a teljes igazságot elmondani, a legszerencsésebb esetben is csak hallgatni lehet róla. Az ember egy napon végre is megunja — s nemcsak az iró, az olvasó is megunja — hogy állandóan lábujjhegyen járjon egy társadalmi rend betegágya körül, amikor meg van róla győződve, hogy hangos szóval, brutális ablaknyi- tássál, szel'őztetéssel és szigorú, de egészséges diétával segíteni lehetne a betegen. Az ember megunja, hogy nyakig állva a sárban, udvariasságból 8 kíméletből állandóan a csilla' gokról, a szép időről, vagy az irodalom válságáról beszéljen. Az ember megunja, hogy bölcs diszkrécióval hazudjon, amikor ha’lgat, vagy elhallgat. Engem legalább is nem mulattat ez többé. „Csak“ az igazat szeretném még megírni. — szerény őhai, nem? Semmi kedvem hozzá, hogy szóval és írásban argumentumokat keressek azoknak az elfojtásoknak igazolására és védelmére, amelyekkel társadalmunk egv civPizáciő fenntartása érdekében dolgozni kénvtelen. Ismétlem, tisztában vagyok vele, hogv ez az álláspont aszociális. Nem tudok másként. Ezért gondolom s ugv veszem észre. hogv n^m olvan egyszerű ma érből az állapotból kifelé cikket Írni akár a Prágainak, akár más napilapnak. Nagyon szívesen elmondom lapodban, hét- ről-hétre, hogy mit tapasztaltam egyes jelenségek körül, — előre figyelmeztetlek, hogy nem leszek meglepve, ha nem mindig adod ki, amit küldök Neked. Abból a csődből kifelé nézve, melybe a civilizáció jutott, én az életet, az emberiség életét csak egv gyógyszerrel tartom meggyógyithatónak: a teljes illuziótlanságyal. Ebben Freud-e] tartok, — sok más egyébben csak fenntartásokkal tartok vele. Egy egész generáció számára rendkívül sürgősnek érzem a kérdés gyakori át- beszélését a legközelebbi cikkemben vissza is térek rá. Freud-et csak fenntartásokkal fogadhatom el, mert nézetem szerint egy civilizált ember ideg- és ösztönéletét, szoc'dlis helyzete éppen úgy determinálja, mini Unbevmsztja; s ez az, amit a Freudisták egy tekintélyes csoportja tagad. Pontosabban: az Unbewusztol magát determinálja az egyén szociális helyzete. Az élet bármilyen jelenségével állva szemközt, ez a szemlélet az, mely állásfoglalásomat irányítja. Ez nálam és kar- társaimnál nem átvett tapasztalat, hanem egy evolúció következménye. Nézetem szerint a civilizált világ teljes, eddig még nem látott méretű anarchia előtt áll; egy civilizáció igenis el tud pusztulni, ugyanolyan technikai tökéllyel és százlóerős gyorsasággal, ahogy keletkezett; elektromosság és h’dak, szérumok és szabad versek nem állíthatnak meg pel fogadják Őket, de hátúik mögött, maguk között, furcsán ítélik meg a nemzetiségüket megtagadó renegátakat. Jaiubrikus István. egy anarchiát, amikor az emberek nagyobb fele ma már barmincötéves korára átlagban neurótikus. Mással, mint az illúziók teljes kiirtásával, sem a katasztrófát megelőzni, sem a civilizált emberiséget meggyógyítani nem lehet. (Nagyon kevés olyan ma ötvenéves asz- szonyt ismerek például, aki ne lenne súlyosan psychopatha és neurotikus.) Ebből a meggyőződésből és szemléletből kifelé tudok csak hozzászólni a „napi anyaghoz" — úgy érzem, a pillanat sürget, sok ha’ogatni való idő már nincsen. De hogy egy napilapnak érdeke s feladata-e ilyen szemléleten át láttatni olvasóival a „napi anyagot" — Hunyady Sándor egy darabját, egy öngyilkosságot, egy sikkasztást, egy társadalmi eseményt, vagy 1931 december 4 péntek. azt, hogy milyen költő Mécs LászLó? — ennek megítélését igazán Reád kell bíznom . . . És mégis, Barátom: ismétlem és úgy érzem, togy ezt a világot, mikor az összes tekintélyek lebuknak, más nem mentheti meg, csak az író Ez az én rögeszmém. Az irás általában rögeszme, a paranoiának különös neme; de egy rögeszmés világot csak hasonszenvi gyógymóddal lehet gyógyítani. Uj Lutherre ne szarudul tik, aki egyszerre csak odaáll, mert nem tehet másként s aztán csönd lesz. Nincsenek Lutherek. Talán „nagy" Írók sincsenek most. Kis írók vannak mindenfelé, akiknek irtóza- toc feladatuk most. mikor mindenki eszelősen kapkod s félrebeszél, hogy halkan s mániákusan, de az igazságot kezdjék beszélni . . . Ebben az értelemben szívesen áll rende’ke- zésedre Kárai Sándor. 1 magánbiztosító intézetek szövetsége 110 milliós összeget ad liláin íz álfámnak Az év végéig 59 mii iát bocsitanai az á lamkimstér rendaikezéséra Prága, december 3. A pénzügyminisztérium a csehszlovák magánbiztosító vállalatok szövetségével tárgyalásokat folytat egy kölcsön felvételére vonatkozólag, A tárgyalások eredményre vezettek s a magánbiztosító vállalatok az állampénztár zsirószámlájára (a Nemzeti Banknál) 1931 végéig 50 millió koronát fognak elhelyezni, újév után pedig további összeget. Az intézetek 50—70 millió koronáért állampapírokat vásárolnák. Ezek az állampapírok az Ő nevükre fognak szólni és nem adhatók el. Később további értékpapírokat vásárolnak, amelyeket azonban piacra lehet dobni. A biztosítóintézetek újév után kezdik meg az értékpapírok vásárlását, jövedelmük és tartalékuk arányában, Először 250 millió koronás összegről veit szó, a legutolsó hírek szerint azonban ezt leszállították 180 millió koronára. Ezt az összeget részletekben fizeti majd vissza az á'lam és a kölcsönt 5.5 százalékkal kamatoztatja. Az első 50 millió koronát, amelyet a Nemzeti Banknál az intézetek elhelyeznek, már az egyes intézetek papirjegyzése révén sikerült elérni. Ungvár, december 3. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Szerdán délelőtt 10 órai kezdettel nyitotta meg Ro- zsypal országos elnök a ruszinszkói országos képviselő testület ülését, melynek legfőbb ponlja Az 1930-as évi zárszámadás és aj 1932-ii évi költségvetés-előirányzat tárgyalása volt. A zárszámadáshoz főként az ellenzéki szónokok szólották hozzá, kik felhasználták az alkalmat, hogy kellő kritikában részesítsék Ruszinszkó Országos Hivatalának gazdálkodását, illetve gazdasági politikáját. Elsőnek Dcmkó Mihály Kurlyák-párti szólott hozzá, majd Győző Ármin kommunista képviselőtestületi tag. A felszólalásokból kiderült, hogy még 743 kilométer ut javítása és fenntartása van hátra, mert úgy az utak, mint a hidak rosszak. Ruszinszkó 460 hidjából 101 híd van fából vagy betonból építve, 859 még mindig ideiglenes hiti. úgy hogy 44 millióra volna szükség az állandó hidak felállítására. 1931-ben 3 hid készült el, úgy hogy eszerint 120 év kell hozzá, mig valamennyi hid megépül. Eddig mindössze 12 bidlerv készült, melyre horribilis összeget fizettek ki, de építkezés pénz hiányában sehol. A zárszámadásbeli jelentés megállapítja, hogy Ruszinszkóban mérnökhiány van. Az ország tulajdonában levő kaszárnyák semmi jövedelmet nem hoznak, ellenben horribilis összegbe kerül a tatarozásuk, holott ezt e katonai kincstár vállalhatná. Az építkezések terén a csigalassúság a jellegzetes vonás. A beregszászi volt vármegye- átalakitási munkálatai három hónap alatt elvégezhető lett volna. 1930-ban egyetlen iskolát sem építettek Ruszinszkóban, 1932-re 16 iskolaépítés van kiadva. Ha ilyen tempóban fog folyni az iskolaépítés, 100 év múlva fog befejeződni. A jelentés a kereskedelmet és ipart hat szóban intézi el. Jele, hogy nem lett érette az ország semmit. Az egészségügyi tételnél — egyéb eredmény híján — azzal dicsekszik el a jelentés, hogy a beregszászi és szöllősi kórházak pénzét sikerült Prágában elhelyezni s ezzel megtakarítják a betörés elleni biztosítási illetékeket (!?) Az utolsó kórház Szöllősön van. Azontúl egész Mára marosban 300 kilométeres körzetben sehol egy kórház. Ez az egészségügyi viszonyok teljes leromlásával járt. Az eloklrifikációt es ik megemlíti a jelentés. Főhiba, hogy nincs feltüntetve a Ruszinszkóból befolyt bevételek összege s igy nem tudja a kép viselő lest illet, mennyit követelhet vissza Ruszinszkó részére mint jogos visszatérítést. Az elhangzott kritikákra az egyes referensek próbáltak védekező feleletet adni. A beregszászi kórházi és általában a rossz víz okozta egészségi állapotokra szóló feleletül Rozsypal elnök azzal a meglepetéssel szolgált, hagy , .. . Beregszász a vizet vagy a munkácsi vagy az ilosvai vízvezetékből fogja kapni... (Persze, a munkácsi még csak épülni fog. ha fog.) Hosszú, meddő vita után szó került az 1932. évi költségvetés tárgyalására. Az előadó jelentése szerint az 1932. évi költségvetés-előirányzat szükségleti tételei a következők: A központi országos hivatal személyi szükséglete 222.000 korona. Fedezet 150-000 korona. Országos tulajdon 2 400 000, fedezel 391-000 korona. Földművelés 1.725 000 korona, fedezet semmi. Ipar és kereskedelem 627.000 korona, fedezet semmi. Szociáli sgondoskodás 612 000 korona, fedezet semmi. Egészségügy személyi 1.054 954 korona, dologi 2.871.392 korona, fedezet 3 396 996 korona. Iskola és népművelés 4,252.000 korona, fedezet semmi. Vizszabályozás, kanalizáció 6 S60 000 korona, fedezet semmi, közlekedés személyi 2 156.000 korona, dologi 12.570 650 korona, fedezet 5 millió 2(^9 ezer korona. Nyugdíjügy személyi 444.870 korona, fedezet 104 059 korona. Országos adó 2 045.360 korona, fedezet 23.261 440 korona. Országos adósságok 766 227 korona, fedezet semmi. Beruházás 3 millió korona. így az összes személyi szükséglet 3 880 621 korona, dologi 36 599-729 korona, összesen 40 480 353 korona. Ezzel szemben az előirányzott fedezet 32,378 095 korona, deficit 8,102 258 korona. (1931-ben a szükséglet 37 258 206 koro-'át tett ki, mig a fedezel 33 358706 koronát.) A tárgyalás alatt Sirmai Balog Árpád dr. és Jáezik Miklós magyar nemzeti, illetve kérész t én yszocl a. lista párti országos képviselők az életrevaló indítványok egész sorát nyújtották be. Az eUő indítvány a következő: Az 1925- évi 125. szánni törvény nem biztosítván az országos képviselőtestületnek megfelelő hatáskört, felir a kormányhoz a törvény olyértelemhen való módosítása iránt, hogy az országos választmány az ínyeknek csak előkészítésére és javaslattételre szorítkozhat ik, a határozathozatal minden ügyben a plé- num, az országos képviselőtestület joga és kötelessége. Továbbá, hogy a képviielőtestület tagjait felszólalásaik és nyilatkozataik tekintetében a parlamenti képviselőkével egyértelmű immunitás védi. Az Illés folytatását délutánra halasztották. 4 lí'wwwwwww wwvww vw ww w www -u Mimiié kimén iáiul i fiiéul Ruszinszkó ifi m költségelőirányzatában Lesuitó kritikák hangzottak el az országos hivatal gazdálkodásáról I magyar képviselők eglsi sor életrevaló (ad tvésít tettek
