Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)
1931-12-31 / 296. (2813.) szám
4 ^RyGAlA\\GtoRHTKLai> 1031 decean^bM* 81, c^öortfllk. Bal Palais Tüéaíre Alhambra Prága Beléptidíj nincs — Elsőrendű mulató Szenzációs infernacioná- lís világvárosi program Két zenekar Két zenekar Kassai notesz Kassa, december 30. A karácsony íg eltelt, szegényesen, szomorúan, minden különösebb esemény nélkül, úgy, hogy nem is csoda, hogy az emberek egyrésze, mar az, amelyik színházba jár, még mindig szívesen emlékszik Gaál Franci multheti vendégszereplésére. Mert valóban: a tökéletes színjátszás és a művészi élvezet maximumát jelentette ez a háromnapos vendégszereplés. Hasábokat lehetne Írni Gaál Franci egy-egy hangjáról, mondatáról, gesztusáról vagy fintoráról, mely- lyel többet fejezett ki, mint más egy hosszú be- • széddel. Ahogy Gaál Franci mozgott, élt és éltetett a színpadon, azt ma kevesen tudják utánacsinálni. ez az ö külön, istenáldotta, specialitása, amely éppen azzá avatja, ami. Fogalommá: a legjobb magyar színésznők egyikévé. "Egyhangú volt a megállapítás a „Fruska", az „Ibolya" és főként: a „Nagy cipőben kisfiú" előadásai után: — Nagyon tud ez a Gaál Franci. Olyan nagyon, hogy ezért meg lehet neki bocsátani mindent, azt is, ami nem igaz... * És nemcsak a. színpadon nyert döntő csatát, hanem a színpadon kívül is. Utólag elárulhatjuk, hogy barátságtalan hírek előzték meg vendég- szereplését. Ezek a hírek arról 6zólottak, hogy pillanatnyi szeszélytől függ, vájjon eljön-e vagy sem és ha el is jön, egy veszekedős, ideges hangulatában felborítja az egész színpadot. Nos, hát konstatálnunk kell, hogy a. hírek erősen túloztak és a három nap alatt szó sem volt Gaál Francinál szeszélyeskedésről, vagy összeférhetetlenségről. Ellenkezőleg: a. legjobb kollégának, a legbájosabb, legközvetlenebb teremtésnek bizonyult a színházon kívül is, akire még rosszindulatból sem lehet rossz szót mondani. A három nap alatt egyetlen hangos szó nem esett a színfalak mögött, de ment is minden, mint a karika- csapás. Mindenki a helyén volt és olyan preciz előadásokat produkáltak, amilyeneket régen láttunk a kassai színpadon. : Meg is kérdeztük Gaál Francit, mi az oka annak, hogy mégis szeszélyesnek, összeférhetetlennek mondják, akiről egy sereg különféle híresztelés forog közszájon. Rezignáltam felelte: — Ezeket a híreket nagyrészt az újságok találták ki. Soha még a magam egyéni érdekei miatt egy rossz szót nem mondottam senkinek é ha nagyritkán történt is kisebb incidens miattam, mindig a színház, az előadás érdekében történt. Igaz, hogy kissé ideges vagyok és néha tulkoneentrált bennem a belső feszültség, az akaraterő, de mindenkor, minden idegszálammal, csak a színház érdekeit néztem, meg azt, hogy a közönség jót kapjon. És jó munkát követeltem mindenkitől, különösen a partnereimtől, mert nincs borzasztóbb annál, amikor a partner kifogásolható produkciója lefékezi az én munkámat is. Az újságok, igaz, sokmindent Írtak már rólam, de nem törődöm vele. Csupán tavaly pereltem be egy újságírót, aki a Molnár Ferenccel való emlékezetes afférhistóriámat kitalálta. El is Ítélték, sőt: 5000 pengő kártérítést ítélt meg nekem a.bíróság, ettől azonban elállóttam. Nem vagyok bosszúálló és nem akarom, hogy miattam másoknak az egzisztenciája törjön derékba. * Hotelszoba. További kérdéseinkre itt válaszol Gaál Franci kedvesen, közvetlenül s még az sem zavarja, hogy ágyban találtuk. A budapesti színházi viszonyok kerülnek szóba először. — Nagyon nehéz a budapesti színházak helyzete, — mondja. — A gazdasági válság ránehezedett mindenre, színházakra, közönségre egyaránt, de azért ami jó, az ma is kell. A régi diadalmas szériáknak vége, ma egy szerzőnek örülnie kell, ha a darabja, siker esetén is, megéri az ötvenedik előadást. Az idei szezonban a „Torockói menyasszony" aratta eddig a legnagyobb sikert e a kilátások szerint eljut talán a századik előadásig is. Elsősorban a jó vígjátékoknak, a vidám daraboknak van sikerük, ami nem is csoda a mai szomorú világban. — És a sztárgázsik? — Még mindig a maximált minimumon, a 160 pengős esti fellépti díjon állanak. Ha számba- vesszük, hogy a próbákat, melyek rendszerint öt-hat hétig tartanak, újabban rnitsem fizetnek a színházak és az ember ki van téve annak, hogy a darab csak tiz-tizenöt előadásig ér el, akkor tiszta ráfizetést jelent ez a „sztárgázsi". Mert a próbák tartama alatt is élni kell, azonkívül egy-egy premier kiadásai néha felrúgnak kétezer pengőre, a ráfizetés tehát kézenfekvő. Sokkal könnyebb ma az állandó szerződéssel bíró színészeknek, mint nekünk, akik csak szerepre szerződnek s átlagosan 100—150 estén játszunk évente. Ezzel a 100—150 föllépéssel kei! megkeresnünk egész évi megélhetésünket, ami a mai „sztárgázsi" mellett sokszor lehetetlen. — Legközelebbi szerepe? — Ernőd Tamás, Török Rezső és Komjáthy Károly uj operettjében, a „Fizessen Nagysád"- barj játszom rövidesen a Vígszínházban- Pompái- muzsika, kedves librettó, mindnyájan nagy „A német Sámson nem fogja megengedni, hogy élethossziglan a versailiesi taposómalomba! kössék" A német centrum külpolitikája — „Németország a válaszúton — Mi az útja Európa jövendőjének? Berlin, december vége. Ludwig Kaas dr. prelátus, a német cen taxim vezető külpoliti- Icusa, bevezetést irt Waltér Hageman-nak, a berlini Germania külpolitikai szerkesztőjének most a Herderverlagban megjelent könyvéhez, amelyben a német birodalom nemzetközi orientációját a mostani döntő időkben vázolja. Kaas előszava Hagemann elgondolásairól, mintegy rövid összefoglalásában megállapítja, hogy Németországban ma az európai béke problémáját ugyszólván minden párt a német-francia vonatkozásokkal kapcsolatosan látja: „Csak a módszerekben vannak különbségek. A szerződések „szentsége" és változihatiansága a beati possidentes egoisztikus fikciója, amely ellen .minden történeti tapasztalat tanúskodik. Mi olyan értelmű eljárással keressük az eddig szokásos ikorroktivumok meghaladását, hogy a fejlődést nem az erőszak, hanem a megértés eszközeivel érvényesítjük és külpolitikai kezdeményezéseinket tudatosan erre a célra irányítjuk. Ennek a békés evolúciós politikának sikere nemcsak Németországtól függ, hanem döntő mértékben az ellenpárt államférfiul belátásától. A halogatás veszélyes. A német Sámson nem fogja megengedni- ,bogy élethossziglan a versailiesi taposómalomhoz kössék. Ha elnyomóinak korlátoltsága és értelmetlensége kétségbeejtik, az az idő is jöhetne, melyben a Sámson-tragédia a politikában ismétlődnék és melyben a status-quo őreit saját házuk rombahulló gerendázata eltemetné. Most még- egy igazságos békére és a békére irányított akaratra célzó törekvéseké a szó." Hagemann könyve ennek a békés revíziónak lehetőségeit kutatja. Bizonyos erős optimizmussal a Népszövetség gondolatából indul ki, valamint ábból a megismerésből, hogy a nemzetközi érdekek gondolata ma már hálószemen szövi be a civilizált emberiség életét. Ezek a feltűnően Szaporán feltörő és észlelhető nemzetközileg ható erők biztatják, midőn nem veti el annak a reményét, hogy a világháborút' követő viszonyok egy nemzetközileg felismert érdek által békés fejlődés utján módosíthatók. A Germania szerkesztője mindenekelőtt számot vet az állami érdek „jogalkotó" té- nyeived. A német centrum táborának egyik tudósa egyik most megjelent könyvében a bolsevizmus legfőbb jellemvonását „az állami totalitás" gondolatában állapítja meg. Abban, hogy minden jó, ami a saját ország közvetlen érdekeinek kedvező. Hagemann kimutatja, hogy ez a gondolat nem a bolsevizmus sajátsága, hanem „machiavellismus" név alatt már régen az európai politika polgári, szertárában is található. A „right or wrong, my country", az „America first" és még egy sor hasonló jelszó e szellemnek szülöttjei. Ez a gondolatirány kontrastátó ellentétjét találja abban az etikai felfogásban, mely az emberiség összefüggéseit az országhatárokon lul is terjeszti és felismeri annak a felelősségnek lehetőségeit is, amellyel más népekkel szemben is tartozunk. Hagemann, mintegy visszanyúlva a középkor keresztény polgári gondolatára, követeli, hogy ugyanaz az erkölcsi felelősség, amely a városokon belül' a polgári rend fenntartására és béke és igazság megóvására kötelezi az egyént, érvényesüljön a népek együttélésében is. az államok egy másmell ettisé- gében. Ennek a békének tényét nemcsak a fegyverek törhetik meg. Megtörik az államok egy- másmellettiségében olyan gyűlöletes törekvések, megkötések, kihasználások is, amelyek hábo'ru nélkül is az emberi együttélés etikai elveinek érvényesülését kizárják. Rámutat arra, hogy a békében is, a fegyverkezések fokozásának egyszerű ténye is állandó háborús közérzület forrása lehet. Hiszen a múltból közismert faktum, hogy a fegyverkezés elvét képviselő embercsoport öncélúvá válhat! Emellett Hagemann stigma ti zál ja azokat az államférfiakat, akik dupla lel ki ismeret tel kifelé a békét hirdetik, befelé a fegyverkezések nemzetközi fokozásával és a lefegyverzés meggáMásával, titkos szerződésekkel és alattomos háborús politikával a békés együttélést a népek között, veszélyeztetik. A Kellog-paktum aláírásánál használt tollszárra azt vésték: „Si vis pacem para pacem". Az Osservatore Roma no ehhez megjegyezte, hogy e szerződés szívből üdvözlendő, de keresztülvitelét és következményeit a lap „paradox csalódásnak" nevezte. Hagemann szerint a keresztény politika feladata ennek az ellentmondásnak a feltárása; a machiavellistíkus gondolatok visszaszorítása. És ő ennek lehetőségében nem kételkedik. A •német centrum legfőbb politikai hivatását tehát abban látja, hogy minden törekvésével, a nemzetközi lelkiismeret felrázásával, megszüntet tessenek a béke azon kihatásai, melyek ellenséges állapotot teremtenek az államok között. így a német szabadságpolitika eszméje, minden békés eszköz felhasználásával, végeredményében összeesik- oly végcéllal, melyet a népközi etika minden békét védő külpolitika elé állít. Hagemann könyve ennek a nemzetközi lelkiismeretnek nyomait követi mindazokban a viszonylatokban, melyekben az emberi érzés összemüködése a határokon áthatolt és testet öltött: „A zárt nemzeti állam csak gondolat- konstrukció, amely a valóságban sehol sincsen meg. Az első nem az állam, hanem az ember. És az emberiség államokba való körülzáró- dása, az évezredek magaslatáról tekintve, nem tekinthető a végleges formának. Ezeket a határokat ma is a legkülönbözőbb szempontok szerint vágja át az emberi összemü- ködés lehetősége." Amint a múltban a legfelsőbb hatalmi tényezők nemzetközi össze- ,működését követelhetjük, — az akkori hatalmi szervezeteket konzerváló törekvésekben, — úgy, ugyanemellett látjuk egyidőben e „keresztény külpolitika" etikai gondolatának nemzetközi összemüködését, — szinte az egész föld kerekségén. Hagemann azután a munkáspártok nemzetközi szervezését és velük szemben a kartelek kialakulását határt átlépő működését vázolja. Inenn csak egyetlen lépés vezet a Népszövetség gondolatához, amelynek belső szervezete állandó harc szintére: „A szövetség ha/taloraitagjai az első naptól kezdve minden energiájukat arra fordították, hogy a Népszövetségből a győzők akaratnélküli eszközét formálják." Azokban az államközi alakulatokban is, amelyek mint a „Páneurópa“-mozgalom) vagy hasonlóak, a Népszövetségből kiindulva vagy * amellett, de mégis csak részleges hatalmi, szervezeteket akarnak létesíteni, Hagemann csak utópiát lát. Hiányzik ezekből szerinte a hatalmi kapcsolatokat kicserélő, nagy etikai reparáció és ezzel az etikai összefoglaló nemzetközi elv. Ugyanígy vélekedik a közelebb fekvő „középeurópai" szervezetekről is. Hagemann mindezekkel a „mesterkiélt" tervekkel rövidesen úgy végez, hogy természetellenesek és lehetetlenek, mert az alapproblémát nem oldják meg. Az alapprobléma pedig nem lehet más, mint a népek közötti nyugalmat állandóan bontogató, akadályozó körülmények revíziója. így a keresztény nemzetközi politika legrégibb és általános alapgondolata igen aktuális a mai problémák megoldásánál. Nyíltság és őszinteség az igazságtalanságok felismerésében és azoknak i óvá tevése az egyedüli ut Hagemann szerint, mely a nemzetközi válságot megoldhatja. Itt további halasztásnak nincsen helye. A megértésnek mentői hamarabb el kell következnie, vagy. ha ez nem történik meg, akkor — az összeomlásnak. (—r. —s.) Melegedő helyiségeket állítanak föl Pozsonyban és szenet osztanak ki a munkanélküliek között Pozsony, december 30. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése.) A pozsonyi városházán működő kuratórium szénbizottsága ma délben Somogyi vezérigazgató elnöklete alatt ülést tartott, amelyen elhatározták,hogy hatvan vagon szenet szereznek be és ezt a munkanélküliek és a szemérmes szegények között fogják szétosztani, úgyhogy az igénylők fejenkint mintegy 200 kg. szenet fognak kapni. Azonkívül holnaptól kezdve a város három különböző pontján melegedőhelyiségeket állítanak föl, melyekben naponta kétszer teát és kenyeret adnak a munkanélkülieknek. Az egész akció a városnak 150.000 koronába kerül. A pozsonyi városházán ma délben ankét volt a húsárak leszállítása ügyében. Megállapodás történt, hogy a hús árát 1—3 koronával leszállítják kg.-ként, a másodosztályú marhahús kilo- gramja az eddigi 8 korona helyett 6 korona lesz, azonkívül elhatározták, hogy a harmadosztályú marhahúst ezentúl a vidéki paraszt- gazdáktól fogják beszerezni és ezt Pozsonyban 5 koronás árban fogják kiárusítani a munkanélküliek számára. sikert jósolunk a darabnak. A próbák javában folynak, premier: január 16-án. — Legemlékezetesebb élménye? — Nehéz kérdés. Talán első operettszereplésemet mondhatnám annak a Diákszerelemben. Halálosan féltem, hogy megbukom mint operett- színésznő s ahelyett: hatalmas sikerem volt. A magánéletemet ne is kérdezze, mert nincs magánéletem. A házasságot unalmasnak találtam, most pedig minden időmet a színház foglalja le. Higyje el: nincs időm magánéletet élni. = Hogy tetszett Kassa és a kassai színház? — El vagyok ragadtatva mindentől. A kollégák aranyosak, az előadások nagyszerűek voltak, örömöt jelentett Kassán játszani. A városból keveset láttam, nappal ágyban kellett maradnom, annyira ártott az erős kassai levegő. Nem magam miatt, a közönség miatt, hogy jó előadásokat láthasson. Megnyugtathatjuk Gaál Francit még egyszer: az előadások kitűnőek voltak. Olyan jók, mint az erős, tiszta kassai levegő, amely ilyenkor: téli délutánokon, ha lezúdul a Jahoöna felől, vérpirosra, egészségesre csípi az ember arcát. (—béri.) EPILÓGUS Prága, december 30. Kassai szerkesztőségünknek minden tekintetben jogosult, fenti dicsérő sorai közlése után az igazságnak és az élet e halál mesgyéjén vergődő kisebbségi magyar színészetnek tartozunk azzal, hogy utólagosan leközöljük ruszinszkói szerkesztőségünknek karácsony előtti, alábbi jelentését is: —- Gaál Franciska csak száz dollárért lép fel Ungváron. Ruszinszkói szerkesztőségünk jelenti: Most, hogy Gaál Franciskát Iván színigazgató kassai vendégszereplésre kötötte le, Polgár igazgató is megpróbálta a kiváló művésznőt megnyerni egy vendégszereplésre, remélvén, hogy a súlyos anyagi válságggal küzdő társulatot egy kissé felsegíti. Tekintettel a színház befogadó képességére, Polgár 500 pengő fellépése dijat I ajánlott fel a művésznőnek, aki azonban csak 100 dollárért lett volna hajlandó Ungvárra jönni, de csak abban az esetben, ha hét személyre szóló I. osztályú vasúti jegyet, ugyancsak egy 1. osztályú kutyajegyet és mindnyájuknak teljes ellátást biztosit Polgár. Az igazgatónak arra az információjára, melyszerint a társulat nehéz anyagi helyzetben van, Gaál Franciska kijelentette, hogy ő szinésznő és nem jótékonysági intézmény. Az ungvári vemdégMlópés tehát elmarad. Annakidején nem közöltük le ezt a híradást, miután nem akartuk kedvezőtlenül befolyásolni az amúgy is súlyos anyagi válsággal küzködö keletszlovenszkói magyar szintársulat kassai előadásainak közönségsikerét. Utólag azonban kötelességünknek tartjuk Gaál Franciska keletszio- venszkói szereplésének ezt a szépséghibáját is felfedni. Ezzel természetesen egy jótányit sem óhajtunk nagy művészetének csodálatteljes el- isrrreréséből levonni, mindössze csak arra kívánunk rámutatni, hogy a csehszlovákiai magyar kisebbségi közvélemény több megértést ée több önzetlenséget vár egy budapesti magyar művésznőtől az itteni kisebbségi magyar színészet létérdekeivel szemben. MAGYAR ASSZONY LAPJA A NAGYASSZONY Rendelje meg a P. M. H. Ára egész évre 24 K, számonként 2*50
