Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)

1931-12-30 / 295. (2812.) szám

* ___________ __________________________ —g CBgCaEgg—BBaMaEgT"--”"—■■ ■^■■■MBWWWaBgmBSaHBmMWMBUMJWMUlL JSBtBlgawaeMMWWBWWaWBWBWWHWWMWWWWWWaWMWBWMMBMBMMBBMWM^^ A Rozsnyói Társalgási Egylet százéves jubileuma impozáns lefolyású díszközgyűlés, ünnepi bankett — Szlovenszká legrégibb magyar kaszinójának nagy múltja bontakozott ki az ünnepségeken Bal Palals Théatre ilhambra Prága Seléptidíj nincs — Elsőrendű mulató Szenzációs iatcraacíoná- lis világvárosi program Két zenekar Kát zenekar íRioiériai notesz Bées. A találkozás álmos volt. Korán kellett kelnünk, hogy ottlegyünk a Westbalmhofon a fél- nyolcas indulásnál. Kényelmes fülkékben kez­dődött az ismerkedés. A felmelegedés, az utazó- társaság összebarátkozása gyorsabb tempóban ment. mint a Salzburg felé rohanó gyorsvonat. Az ebédet egyrészt az otthonról hozott háziké- szitmények adták, másrészt a méregdrága étke­zőkocsi. Az idő röpült — a römikártya adta hozzá a szárnyakat. Innsbruckban húsz percet állt a vonat. Jó lenne itt maradni — áradozott a hegyeket és tavakat imádó kis ruszinszkói lány, milyen jó dolguk lesz a Karnevál utasoknak, azok Innsbruckban kiszállnak. Tirolban ránk­osont az este. Az alpok félelmetesen nyújtóznak a sötét ég felé s a hótenger fehérségében arany- fürdőt vesz a holdvilág. — Holdvilág — sóhajt­ja egy kislány a fülke ablakánál- — Célzás akar ez lenni? — kedélyeskedik a szűkszavú, de aranyos kedélyű szobránci Kopusz fiskális. Az éjszaka már elkergette az estét, mikor bejött Buciiéban a magassiipkás kis svá jci határőr és nem kérdezte, mennyi pénzt viszünk magunkkal. Féltizenegykor kissé fáradtan, de az első utazási nap izgalmaitól felcsigázott idegekkel rohantunk be a villamos mozdony erejével a zürichi pálya­udvarra. Zürich. Egy kis postáslány boszorkányos gyor­sasággal osztja szét köztünk a meleg szobákat. Azután sétálunk egyet az éjszakai Zürichben. Ismerőssel találkozunk: — Bafának Zürichben is van üzlete. Végigmegyünk a Hauptbaimhof- strassén, ahol a nagy bankok épületeire oly áhí­tattal tekintünk, mint Rómában a Szent Péter templomra. Már tizenegykor csendes a zürichi élet. A tó fölött szürke köd terpeszkedik s a tó partján áll egy kis idegen társaság s a ködöt kémleli. Ez a zürichi köd de sok aranyat változ­tatott már át rozsdás, semmit sem érő vassá... A társaság egyrésze éjfélkor aludni megy — reggel korán indulunk innen tovább. Egy másik része azt állítja, hogy eludni otthon is lehet é* elindul egy kávéházat keresni. A hivatalos ve­zető átadja szerepét az utazás bouvivánjának, egy nagyszombati fiatalembernek, aki már Bécsb en a Saoherben rumba mellett ismerkedett meg egyes utasokkal A fiatalember ambiciózu­san lesi a világitóreklámokat, de sehol eem ta­lál kávéházra vagy bárra. A szobránci fiskális segit neki. — Majd én megkérdezem valakitől, hová lehet itt menni — ajánlkozik. Szembejön két ur. Megszólítja őket. — Hol van itt kérem egy jó kávéház? — kérdezi — A kávéházak 12-kor bezárnak, mondja a zürichi bennszü­lött, de egyet tanácsolok magának, menjen haza, ez kerül a legkevesebbe. Hosszúra nyúlt képpel megköszöntük és megfogadtuk a jó tanácsot. —án. — A poprádi uj városi kulturház ünnepélyes fölavatása. Késmárkról jelenti tudósítónk: Ka­rácsony másodnapjának estéjén avatták föl ün­nepélyes keretek között a poprádi uj városi kulturházat, amelynek építéséről már megemlé­keztünk. Az uj kulturház a maga nagyszerűsé­gében és praktikus beosztásában már az első estén is előnyösen mutatkozott be a zsúfolt né­zőtérnek, amelynek soraiban megjelentek a Szepesség minden részéből a vezető társadalmi tényezők. Ez a nagyszabású érdeklődés újabb bizonyítéka annak az általános becsülésnek és közszeretetnek, amelynek Varga Imre fő espe­res, poprádi polgármester a Szepességen ör­vend. A számottévő szép esség leknek ez a kivé­telesen nagyszámú fölvonulása a nagy munka mellett, amelyet a poprádi kulturház megépíté­se jelentett, a poprádi polgármester személyé­nek is szólt, akinek polgármestersége alatt Poprád nagymérvű föllendülést nyert és akinek szinte személyes érdeme a kulturház megépítése is. Az ünnepélyes fölavatást Varga Imre szó­noki lendületű és tartalmas beszéde vezette be, amellyel az uj kultúrintézményt hivatásának átadta, majd a poprádi és mateóol egyesült ze­nekar Beethoven Házavatás c. szimfóniáját adta elő Pelz Ferenc karnagy vezetésével. Ezután a pozsonyi szlovák színtársulat tagjai: Olga B. Országi óvá, Rúzsén a Porübská, Josef Kellő és Juraj Dohnál I. G. Tajovsky Anya c, egyfölvo- násosát hozták színre, majd Goldmark op. 80. zongorakvintettjo következett, amelyet Kissó- czy Pál dr., Pártos Árpád dr., Polkák dr., Pelz Ferenc és Faix László játszották igen nagy és megérdemelt sikert aratva. A műsort a bécsi Burgtheater tagjainak; Gisa Wilke és Haris Marr udvari színészeknek és Hans Nelson bécsi színművésznek föllépte fejezte be: Sohrützler Arthur irodalom, e. szellemes vígjátékit adták elő felejthetetlenül nagyszerű alakításban. A nagy tetszéssel fogadott piiisort a hatalmas táncteremben Poprád város reprezentatív bálja követte, amelyen a reggeli órákig együttnjarad- tak a vendégek. Rozsnyó, december 29. (A P. M. H. tudósító­jától.) Ha nem szakadnak reánk a mai nehéz idők, országos ünnepség lett volna a Rozsnyói Társalgása Egylet százéves jubileumából. Or­szágos érdeklődés és rokonszenv középpontjába került volna a százados múltú egyesület, mely­nek jegyzőkönyvei egy jelentős darab magyar kultúrtörténetet őriznek sárgult lapjaikon. így — a leépítések, a nincsteienség, a meggondolt kiadások súlyos korszakában — csak a mi ün­nepünk maradt ez az ünnep, igaz, annál mele­gebb vélt, annál inkább szívügyünk volt, de ezek a beszámoló sorok hadd vigyék mégis az országos nyilvánosság elé a mi nagy örömün­ket, hogy annyi küzdelem és balsors után is vagyunk, s az első centennárdumot a második felé töretlen hittel és élniakarással lépjük át A jubiláns Kaszinó a ceutennáris díszköz­gyűlésre és bankettre kizárólag tagjait hívta meg az előkészítő választmányi ülések hatá­rozataiból kifolyólag, de a társegyesületek és egyéb testületek spontán, őszinte rokonszenvtől indíttatva, teljes számmal képviseltették magu­kat a Kaszinó íinepém December 27-én d. e. 11 órakor gyülekezett a fényes közönség az előző napon fölavatott Katolikus Legényegylet diszr termében, a jubiláns közgyűlés színhelyén. Az egybegyűltek' között ott láttuk mindazokat, akik tagság, vagy rokonszenv, vagy eszmei és célbeid közösség révén kapcsolatot éreztek az ünneplő egyesülettel: a város és vidék egész értékes közönségét. Testületileg voltak képvi­selve: a Polgári Társalgási Egylet, a Katolikus Legényegylet, a Protestáns Iparosok Egylete, a Kereskedelmi Kör, a Rozsnyói Művelődési Egyesület, a Rozsnyói Sport Club. A telt szék­sorok előtt, az elnökség asztalánál Müller Sán­dor, a Kaszinó elnöke, Kirsohner Zsigmond al- élnök. Knóth László dr. igazgató, jegyző, Pósch József dr. és Dittel István ünnepi szónokok foglaltak helyet. Müller Sándor elnök röviden, közvetlen szavakkal, az ünnepi nap jelentőségé­nek kiemelésével megnyitotta a jubiláris dísz­közgyűlést és fölkérte Knóth László dr.-t a be­érkezett üdvözlések föl olvasására. Az üdvözlé­sek közül kiemeljük Obrcián János dr. dísz- elnökét, aki táviratilag mentette ki távolmara­dását, de az átórzett meleg rokonszenv és őszinte • együttérzés szavaival üdvözölte a jubi­láns egyesületet, valamint igen kedves megem­lékezés volt B rád ács Gyuláé, aki a Kaszinó 50 év előtti jegyzőle volt. Az elnök föflkéréséne Pósch József dr. tartotta meg ezután ünnepi beszédét A beszéd a Kaszinó fölkérésére Pósch dr. által megírt nagy oentennáris tanulmány kivonata­képpen készült és töredékében is színes, élve­zetes egészet nyújtott. A nagy élvezettel hallgatott ünnepi be­szédből legalább azokat a részleteket közöl­jük, melyek a Kaszinó száz évének leg­lényegesebb s általános érdeklődésre szá­mi tiható főmomentoimai. Egy évvel a Széchenyi István gróf felhí­vó sára és kezdeményezésére megalakult Nemzeti Kaszinó után, 1831-bem Rozsnyón zabari Szontágh Imire szállásán és az ő kez­deményezésére 20 rozsnyói férfiú gyűlt össze, akik egy Széchenyi felhívásának szel­lemében alakítandó kaszinó létesítését el­határozták és a rozsnyói társadalomhoz fel­hívást bocsátottak ki. Ennek eredménye már 77 aláírás volt, egy bizottság kidolgozta az alapszabály ter­vezeteket, ezeket rövidesen bemutatta, megtörtént az alakulás kimondása s a tiszti­kar megválasztása. Első elnökké Andrássy György gróf volt országbírót, Széchenyi Ist­ván személyes jóbarátját és eszmetársát vá­lasztotta a kaszinó, kinek György Elek ál­tal festett és Roskovits István által restau­rált portréja a Kaszinó arcképcsarnokának lég értékesebb darabja. Pósch József dr. emiékbeszédében pompásan karakter izáló vonásokkal rajzolta meg a Kaszinó első, nagy elnökének alakját. Majd felsorolta idő­rendiben, rövid jellemzések kíséretében a többi elnököket: Sziklay Edét, Hajósi Sán­dor dr.-t, Markó Sándor dr.-t, Maurer Artúr dr..t, Pósch Dezső dr.-t, Markó János dr.-t, kivel a volt elnökök 9ora bezárul. Gsupá nemcsak kisvárosi keretünkben ismert ne­vek, csupa élénk, alkotó, tevékeny szellem tulajdonosai. A százéves alapszabályokról röviden megemlítette az ünnepi szónok, hogy azok — dacára, hogy még a rendiség idején ké­szüllek -­olyan demokratikus szelleműek. hogy ma sem alkothatnánk d rmok ralik u sahbakat. A tagok közé való felvétel egyetlen kiköté­se volt, hogy az illető „illendő maga visele­téről legyen esrnéretes", jussa pedig min­den tagnak egyforma volt, minden kivétel nélkül. Kqrjellemző, kedves humorral em­lítette meg az alapszabályok 10. paragrafu­sának b. és c. pontjait, melyek elsője a he­lyiségeknek éjjel való használatát tiltja, másika pedig az eetvéüi mulatozások legké­sőbbi idejét éjjel 11 órában szabja meg. En­nél a pontnál a hölgy közönség soraiból va­laki hangos „él|jen“-t kiáltott, ami az egész ünnepi teremben élénk derültséget okozott. Az alapszabályokat többször kellett átala- kitarni, módosítani, saját otthon után kellett nézni s a vándorlás viszontagságaiban nyug­vópontot jelentett 1873, mikor a Kaszinó a Rozsnyói Takarékpénztár épületében helyez­kedhetett el s ott maradt 53 éven át, ez idő alatt élve fénykorát. Ennél a pontnál ismer­tette Pósciha a kaszinó kulturális és társadal­mi jelentőségét, mert ebben a korban való­ban, aki valamit jelentett, valaki volt Rozsnyón, az tagja volt a kaszinóinak s nem 'lehetett társadalmi megmozdulás, ak­ció, kezdeményezés, teremtő munka, mely ne a kaszinóból indult volna ki, vagy legalább is ne azon keresztül jutott volna a megvaló­sulásig. Olvasó-Egylet, Művelődési Egylet, Dalárda, Lövölde, Korcsolya-Egylet eszméi itt vetődtek fel, innen indultak ki s a kaszi­nó tagjai sorából kapták vezetőiket. Kossuth- szobor, Rákóczi emléktábla-bizottságok, Fran­ci ska-szob onbiizottság s ez emlékművek létesí­tése ugyancsak a kaszinóból indult ki. Nagy nevek is szerepelnek a kaszinó tagok névsorá­ban, igy elsők közt Mikulik József, a „Ma­gyar kisvárosi élet“ szerzője, kinek történet­írói munkásságát a legfelsőbb szakkörök ma is jobban ismerik és méltányolják, mint amennyire szükebb hazája emlékezetében él az emléke. Kiss Antal dr., a sétatér alapítója, kinek nevét obeliszk őrzi, Andrássy Dénes ■gróf, a jótékonyságáról messze földön híres íőut, a kaszinó diszelnöke volt a ő alapította 6000 korona adománnyal, nagy könyvanyaggaj, s a gyönyörű, monumentá­lis, ma is használatban levő könyvszek­rénnyel a „Gró! Andrássy Dénes könyv­társat, melyet azóta is a kaszinó kezel s mely meg- becsüihétetlen szellemi közkinese Rozsnyó és vidéke közönségének. Áldott emlékű felesé­gének, Franciska grófnénak szoborleleplezé­sén a kaszinó' akkori elnöke, a szoborbdzott- ságinak is elnöke, Markó Sándor dr. mondatta az avató beszédet. A háborús évek nagy megpróbáltatásokat jelentettek a kaszinó számára is. örökös hul­lámzás a tagnévsorban, változások a tiszti­karban. 1914 március 15-én tartotta a kaszi­nó utolsó, e napon szokásos bankettjét. 1919 nyarán a városban és környékén átsöprő har­cok közben a hadosztályparancsnokság elfog­lalta a kaszinó téli helyiségeit s ezzel a kaszinó hajléktalanná lett Ideiglenesen a Katolikus Legényegylet ven­dégszeretete adott szállást a tagoknak. 1922- ben egy olyan esetből kifolyólag, mely leg­rosszabb esetben jövedéki kihágásnak volt tekinthető, a kaszinó működését Jesensky János dr. zsupán felfüggesztette s vizsgálatot rendelt el. A kaszinó legreménytelenebb éveit élte. A Rozsnyói Takarékpénztár örö­kébe lépett Tátra Bank házbéradósság és banktartozások címén a kaszinó ingóságait is lefoglalta s ezeket csak néhány lelkes és áldozatkész kaszinó­tag akciója mentette meg az örökre elvesz­téstől. A fenyegetett értékek között volt Andrássy Dénes gróf könyvtára is. Hála az önzetlen segítségre sie tőknek, az ingóságok megme­nekültek s ideiglenes alkalmas módon szét- helyeztetlek. Majd újabb összefogással a ka­szinó perének ujrafelvételét sürgették ki s ekkor találkoztak azzal a férfiúval, akinek felvilágosodott szelleme, pártatlan igazság- szeretete s finom kulturérzéke nem az irodák sablonjával kezelt egy kártyaaffért, melyet az elkövetés ideges időpontjának bürokráciája olyan büntetéssel sújtott, mely egy egész vá­ros és vidék kulturélet'éuek hordozóját béní­totta meg. O'bercáán János dr. zsupám taná­csosban a kaszinó megértő, hathatós pártfo­gót talált s neki köszönhető, hogy az ügy végre mégis tisztázódott s a kaszinó, a kívánt alapszabáiymódositá'sok megejtiése után 1927-ben működését újra felvehette. A mélyen átérzett hála kifejezése volt, mi­kor m újjászülető kaszinó elnökéül Obercián dr.-t választotta. Neki, sajnos, nemsokára tá­voznia kellett, de a kaszinóra váló meleg kapcsolatát nia iis fenntartja s mint annak örökös díszeim ölte soha rém múló emlékezés­sel irta be nevét u kaszinó történetébe. Utóda az elnöki székben Müller Sándor lett, akinek méltatása a díszközgyűlés másik szónokának feladata volt. Pósch József dr. gyönyörűséggel hallgatott •emlékbe-"/étijét a közönség zajos lapsokkal honorálta, az elnök javaslatára pedig a dísz- közgyűlés a jeles előadónak jegyzőkönyvi kö­1931 december 80, Mxxrda. özönetet szavazott remek munkájáért. A tel­jes, mintegy 200 oldalt kitevő kaszinó törté­nete külön, nyomtatásban fog megjelenni. A díszközgyűlés másik szónoka Dittel István volt, aki ékes szavakban, a százados múlttól a jelenig átvezetve jelölte ki azt a helyet, melyet a mai elnök: Müller Sándor, a Kaszinó érdemdús vezetői között elfoglak Mindig önzetlenül, puritán egyszerűséggel, de krmerithetlen áldozatkészséggel dolgozott a Kaszinóért s neki köszönhető, hogy ma ismét barátságot, kedves, szép otthonunk van. Méltán nevezhetjük őt a Kaszinó második alapi tójának. Dittel István szavai közben az elnöki asz­tal mögött szétnyílt a függöny s előtűnt Mül­ler elnök kitünően sikerült arcképe, melyet szeretetteljes titoktartással a választmány ha­tározatából készíttetett a Kaszinó s az ünne­pelt elnök előtt utolsó percig rejtegetett. Dit­tel indítványát, hogy az arckép a Kaszinó aroképcsamókában elhelyeztessék, a közgyű­lés egyhangú lelkesedéssel fogadta el. Müller Sándor elnök meghatott szavakban mondott köszönetét a kaszinótagok hálájának s rokon szenvének ily bensőséges megnyilat­kozásáért. Ezután a megjelent képviseletek mondták el a testületeik által rábízott üdvözleteket. Smid Istyán a Polgári Társalgási Egylet ne­vében mondott tartalmas, értékéé üdvözlőbe­szédet. Az „intelligens polgárság és polgári intelligencia" szoros összefogásáról mondott szavai megörökítésre valók. Strausz Miksa dr. üdvözlésének bevezetése: „A száznégy éves Kereskedelmi Társulat üdvözli a száz éves Kaszinót" ... megkapóan éreztette a múltnak nagy értékeit, hogy ebben a kis társadalom­ban mennyi kulturforrás volt, mennyit tudott teremteni már századév előtt. Végh Károly a Prot. Iparosok nevében beszélt, Szkalos Emil a Rozsnyói Művelődési Egyesület, Alt János a Rozsnyói Sport Klub nevében, Potocsny József pedig a vendéglátó házigazda, a Kát. Legényegylet részéről fejezte ki jókívánsá­gait és mondott üdvözletét a jubiláns egyesü­letnek. Végül Müller elnök pár szóval bezárta a diszközgyülé-st s a közönség átvonult a Ke­reskedelmi Kör helyiségeibe, ahol ötven te­rítékes bankett volt. Az első pohárköszöntőt Kirsohner Zsigmond, a Kaszinó alelnöke, a Keresk. Társulat elnöke mondotta az állam­főre s egyben felolvasta az üdvözlő távirat szövegét, melyet a jubiláris diszközgyülés al­kalmából a köztársaság elnökéhez intéztek. A bankettről üdvözlő távirat ment Oberciéin dr. díszein ük címére is. Igazi magyaros szokás szerint a pohárkö­szöntők egymást követték s az ünneplő kö­zönség a késő esti órákig együtt maradt. Ma­ga a diszközgyülés impozáns dokumentuma volt a társadalmi, kulturális összefogásnak, melyben Rozsnyó magyar szive egybedob­bant, a banketten pedig még jobban szembe­tűnt az a közvetlen melegség és korláttalan közösségérzet, melyre ma oly nagy szükség van. — Mexikó nem enged az „X“ betűből. A mexikói hadviseltek nemzeti szövetsége, amely Mexikónak legtharcosabb nacionalista szervezete, egyik legutóbbi kongresszusán el­határozta, hogy széleskörű mozgalmat indít a hazája nevében előforduló „x" betűnek nemzetközi elismertetése érdekében. Több állam ugyanis Mexikó nevét „j“ betűvel írja, igy Spanyolország is, ahol a madridi tudomá­nyos akadémia ugyancsak az utóbbi Írásmód mellett döntött, amikor a spanyol helyesírás szabályait megállapította. A kongresszus tag­jai nagy elkeseredéssel tárgyalták ezt a kér­dést és leszögezték, hogy Mexikónak ősi szerzett joga van az .„x" betűhöz, mert azt még 1867-ben. rendeletben biztosította szá­mára Bénító Juarez, a köztársaság a'kkon el­nöke, aki megtiltotta Mexikó nevének „j“ be­tűvel való Írását, megállapítván azt, hogy ezt az írásmódot „csak az imperialisták használ­ják". A kongresszuson indítvány hangzott el aziránt is, hogy a posta a Mejikó címzésű le­veleket egyáltalán ne kézbesítse a címzettek­nek, ezt az indítványt azonban a kongresa- szus egyelőre elvetette. — Bank eltet ado tt a hálál a után. August Sohleioher, ismert ©anfrauciscói klubéin bér, aki már hónapokkal ezelőtt meghalt, a mi­nap Newyorkban „bankettet adott" körül­belül 200 barátja tiszteletére. A vendégek kitünően mulattak. Szomorúságnak vagy gyá színak még bire sem volt a kellemes va­csorán, melyen Sohleicher kedvenc ételeit szolgálták fel és kedvenc dalait énekelték. Az elhunyt legjobb barátja elnökölt az asz- t allfő n és rövid beszédet mondott. Beszéde után a vendégek felálltak és megilletődött pillantást velőitek az elnök mellett álló üres székre, mely az elhunyt házigazda he­lyét jelezte. Azután vidáman mulatoztak reggelig. \ mulatságot Scíhleioher végren­delete értelmében rendezték. Az elhunyt utolsó kívánsága az volt. hogy barátai halá­la után jöjjenek össze és olyan vidáman • mulatozzanak, mint ahogyan vele életében szoktak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom