Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)
1931-12-29 / 294. (2811.) szám
1991 daoemfoetr 29, kedd. ^PAGH-A\\Ci^ARHTRMI> 3 Károlyi: Magyarorsság teljes joggal remélheti a súlyos válságbél valé kibontakozást A magyar miniszterelnök karácsonyi nyilatkozata a pénzügyi válság okairól és a magyar kormányintézkedések eredményeiről Budapest, december 28. A m agya r államférfiak és politikumok ezidei karácsonyi megnyilatkozásai naigyirésziben a krízis karácsonyának jegyében állanak, azonban mégis kicseng belőlük az optimista hang. Károlyi Gyula gráf miniszterelnök a Budapesti Hírlap utján tájékoztatta a magyar közvéleményt az ország pénzügyi helyzetiéről s az ezzel összefüggő kérdésekről. — A mostani esztendő második felének elején a gazdasági világválság hirtelen kiéleződött — mondotta a miniszterelnök. — A bizalmi válság során valamennyi hitelező állam tőkései visszavonták a külföldön elhelyezett hiteleiket. Eurápaszerte pánik tört ki és a betevők megrohanták a bankokat. A magyar kormány ezért kénytelen volt háromnapos bankszünetet elrendelni, amelyet a betétzárlat követett, valamint a devizakorlátozás elrendelése. A betétzárla- tot négyheti tartam után még a Betihleu- k ormány feloldotta, miután sikerült az öt millió font kincstári kölcsönt megszereznie. Egyidejűleg kormányrendelet állapította meg az aranypengöszámitás bevezetését s a takarékbetétek is aranypengő-értékü követelésekké nyilváníttattak. Közvetlenül ezután a Bethlen-kormány lemondott s az én kormányomra hárult az államháztartás rendezésének súlyos feladata. Ezután a miniszterelnök ismertette kormányának az államháztartás egyensúlyának biztosítására irányuló intézkedéseit. A köztisztviselői fizetéseket és a nyugdijakat két ízben leszállították s további megtakarításokat is kijelöltek. Szükségessé vált az állami bevételek szaporítása, amit csak különböző adók sorozatos felemelésével lehetett elérni. Az adóamneeztia hatása alatt novemberben tekintélyes egyenes adó folyt be s az Ínségben szenvedők segélyezésére szolgáló sziüik- ségadó fejében is jelentős összegek folytak be. — A kormány a központosított devizagazdálkodással elérte, hogy az utolsó négy hónapban is eleget tehetett külföldi fizetési kötelezettségeinek. Ilyen módon el lehetett hárítani a belső árszínvonal drágulását. A kormány a legener- gikusabb eszközökkel védekezik az infláció ellen és nem állott be annak a szüksége, hogy a papirpengőt elszakíts a az aranypengőtől. A devizák ed yzei javulásához kétségtelenül hozzájárult a Svájccal és az Ausztriával kötött kliring-egyezmény. Ha sikerül majd Oehi&zlováikiávail és Németországgal is hasonló egyezményt létesíteni, úgy a belföldi valuta-zuígforigalmi árfolyamok további lényege® esésére számíthatunk. A kormány különböző adóvédelmi intézkedéseket tett, megállította a kamutmaximu- mokat és a gazdáknak lehetővé tette, hogy bizonyos feltételek mellett az árverés elhal asziását kérhessék. Az általános moratórium elrendelését azonban a kormány okvetlenül elkerülendőnek tartja. — A kormány mindazt megtette, amit a népszövetség tőle követelt. Minthogy azonban az export olymérvü fokozása lehel etil ennek bizonyult, amely .ímeilletit a szükséges devizák mégiszerez- hértők lettek volna, elérkezett annak az idieje, hogy Magyarország igénybe vegye a transzfer-moratórium őrt. Ez alól azonban fizetési kötelezettségeinek nagyrészét a kormány kiveszi. A megmaradó devizákat a termelési apparátus zavartalan működésére fordítja. Magyarország ■teljes joggal remélheti a súlyos válságból való kibontakozást: először is, mert mint agrártermelő állam a legelemibb életszükségletekre nézve nincs kényszerű behozatalra utalva, másodszor mert a maga erejéből sikerült az inflációt eliháritani é« harmadszor mert biztosítani tudja nemzeti termelésiének folytonosságát. Apponyi a nemzetközi összefogás szükségéről A magyar nemzet great old man-je, Apponyi Albert gróf a Pesti Napló karácsonyi számában irt vezércikket. Utal arra, hogy ftlapelveiiire nézve keresni keli és meg kell találni az együttes eljárás módozatait. Magyarországnak, mint még mindig nem elismerten egyenjogú félnek ilyen egyértelmű eljárás megteremtésére aránylag csak kevés befolyása lelhet. Éppen ezért az összeomlás veszélye- ellen saját eszközeivel kell önmagát megvédenie. Ezután egy tágabbkörü perspektíva szempontjából a nemzetközi összefogás gondolatával foglalkozik Apponyi. Rámutatott azokra a mulasztásokra, amelyeket a népszövetség a gazdasági helyzet követelményeivel széniben elkövetett.. Nem foglalkozott például Európa szétdarabolásáuak következményeivel és azok orvoslásának módjaival. Nem foglalkoztak az aranyért folyó háborúnak okaival -és következményeivel, hanem engedték, hogy a kísérletek által súlyosbított konfúzió folyton tovább fejlődjék. Ezeket a nagy problémákat rendszerei átgondolással egymásba kell fűzni és fogékonnyá kell tenni a nemzeteket az ösz- szefogó tervnek az elgondolására. Egy ilyen rendszeres nemzetközi akció gondolata érlelődő félben van. Remélni szabad, de bízni nem. Az önerőre támaszkodó keserves mentési akciót kell folytatni. a baj általános s ezért a gyógyítási akció Középeurópai tervgazdálkodási sürget karácsonyi nyilatkozatában Benes „Egy ilyen természetű együttműködést tehetségesnek, sőt szükségeinek tartok** — Hodzsa elutasítja a csehszlovák-magyar-osztrák gazdasági katk tervét s a kisasiiant és Lengyelország összefogását ajánlja — Kramár a politikai erkölcs s&i fedéséről ír Prága, december 28. Benes külügyminiszter karácsonyi Interjút adott a Pesti Naplónak, ■melyben Középeurópa problémájával foglalkozott. Nyilaiké Zalában a következőket mondotta: — Csehszlovákia — ámbár sok nehézséggel kellett és kell még a jövőben is megküzdenie — mindmáig jól tartotta pozícióit a pusztító válság viíharaliban. Nincsenek nagy külföldi adósságaink s a bank ráta éppen most következett leszállítása feltétlenül éreztetni fogja kedvező hatását az iparban és kereskedelemben. Meggyőződésen szerint Csehszlovákia — hála egészséges szerkezetének és jól előre számító pénzügyi politikájának — politikai, szociális és gazdasági tekint ötben is eléggé sértetlenül fogja kiáltani a válságot. Ez a megállapítás azonban korántsem jelent valamely rövidlátó gazdasági egoizmust vagy éppen cserbenhagyasát az európai szolidaritás elvének, amelyet etikai és gyakorlati szempontból egyaránt hasznosnak tartok. Éppen ellenkezőleg, — ismét kijelentem, amit a közelmúltban már oly gyakran bangó ztattaim : a középeurópai krízist csak egyesült erővel fogjuk megoldhatni tudni. Ennek az elhatározásnak, illetőleg az elhatározás kivitelének legfőbb feltétele azonban az, hogy a megoldás módozatait lehetőleg széles alapokra építsük fel, mert az adott viszonyok között politikát és gazdaságpolitikát egyaránt csupán á la lon- gue échéance szabad és lehet csinálni!... — Manapság teli van a levegő — folytatta a külügyminiszter — úgynevezett „grandiózus tervekkel", amelyek mindem ind a válság megoldására törekszenek. Véleményem szerint nem lenne helyes és mindenek felett nem lenne célszerű ezekkel a világmegváltó tervekkel éppen most előhozakodni. Mert nem a niagy, hanem a kis tervekben van meg igazán a megvalósítás lehetőségének reális értéke, — az apró árnyalatokra ügyelő kis tervek hozzák majd a megoldást, amelyek nem ragadnák benne a kizárólagos teoretizólás légüres terében. Voltaiképpen nem is lenne szükségünk a minden részletükben kidolgozott tervekre; igazi feladatunk abban keresendő, hogy a gazdasági follyamatok természettől megszabott fejlődésének útját szabaddá tegyük az uj lehetőségek számára. Mert hova vezet ez a fejlődés? Igazán nem nehéz felelni erre a kérdésre: a szintézis felé, a középeurópai kis államok lojális gazdasági együttműködésének összefoglalása fellé vezet a gazdasági folyamat útja. — Ennek isiméire télben reánk középeuró- paiakra kettős feladat hárul. Először is őszintén, jóakarattal és kölcsönös lojalitással kell szembeszáiInaink egymással, meri ez az attitűd még a legsúlyosabb gazdasági tények világában is olyan finom imiponderabitiiak valóságát jelenti, amelyet sohasem szabad lebecsülni. Máisodszor pedig tudomásul kell vennünk, ho£' a középeurópai államok intenzivebb együttdolgozásának reális alapjait maguk a körülmények teremtették meg. A középeurópai államok mint termelők és fogyasztók egyaránt annyira egymásra van- nák utalva, hogy ennek az unalomig ismert ténynek minden további bizonyítása egyszerűen fölösleges. Éppen ezek a felismerések jelölték ki számunkra az uij irányt, amely — mint azt legutóbb a szenátus költségvetési bizottságában tartott beszédemben már megemlítettem — egy középeurópai tervgazdálkodás megteremtése felé mutat. — Hogyan a lábukra ká egy ilyen tervgazdálkodás? — Ezt a kereskedelmi szerződések utján tartóim megvalósíthatónak, amikor is a gazdasági terv részletes kidolgozása a szakemberek feladata lesz. Most csupán annyit mondhatok: egy ilyen természetű együttműködést lehetségesnek, hasznosnak, sőt szükségesnek is tartok, még pedig nemcsak az érdekelt országok, de egész Európa érdekéiben! — Milyen feltételek mellett valósulhatna meg Magyarország és Csehszlovákia között a gazdaságii közeledés? — kérdezte végül Be- nest az interjúvoló újságíró. — Erre a kérdésre az előbb mondottákban már megtalálja a választ — hangzott a felelet. — A világtörténés feltar thatatlan logikája közeledésre kényszeríti a gazdaságilag és történeim illeg oly szorosan egybefonódott sorsú középen r ép ái államokat. Persze — az európai nagypolitika perspektívájából szemlélve a dolgot — kétségtelen, hogy Berlin, Páris és Róma közeledése ebben a vonatkozásban is módfelett megkönnyítené a munkát. Azonban éppen az a tény, hogy Csehszlovákia, illetőleg a kisantant államai és Magyarország gazdaságilag és egymásrautaltság állapotában élnek, — éppen ez a tény lesz legerősebb záloga Középeurópa produktívabb jövőjének. Különben is Európa egész politikai s még inkább gazdasági és szociális fejlődése e cél elérése érdekében dolgozik s feltétlenül rá is kényszerít bennünket az uj helyzet elfogadására, tekintet nélkül arra, hogy akarja-e valaki ezt a célt vagy sem. Hodzsa receptje Hodzsa Milán dr. volt miniszter a Sloven- sky Denniknek nyilatkozott az uj Középen répáról és a krízisről. — Átmenetileg radikális védelemre van szükség — mondotta egyebek közi. — Talán kóros az, hogy gazdaságpolitikai megegyezésre nem került a sor legalább a főbb középeurópai államok közölt, amikor 1930 márciusában öt középeurópai állam delegáltja tanácskozott Genfben. Ma a megegyezés köztünk és szomszédaink között nagyon nehéz, mert mindegyikünknek saját termékeit kell védenie. Azonban élPpen a mai kritikus jpk&daségi helyzet Vzouyiija régi igazságunkat, hogy a középeurópai államok közölt, amelyek nagyobbrészt mező- gazdasági jellegűek, a megegyezés csakis úgy képzelhető el, ha az agrárkérdésekben általános megegyezés jön létre s ez viszont csakis úgy képzelhető el, hogy fenntartjuk a termelés védelmét. Nálunk a szociálpolitikai költségek következtében a mezőgazdasági termelés aránytalanul drágább, mint Lengyelországban, Magyarországon, Jugoszláviában és Romániában. Ha a jelenlegi válság kissé enged, megelégszünk bizonyára szomszédainkkal szemben a vámvédelemmel és kant ingen tatással. Ilyen előfeltételek mellett a középeurópai állaimok gazdasági megegyezése lehetséges és eredményes is lehet. Azonban nem lehet uj Középeurópának nevezni aizt, amit nálunk az utóbbi időiben két magyar politikus és nemzetgazdász propagált, ők úgy képzelik el az uj Középeurépát, hogy megegyezésre kerülne a sor Csehszlo’vákia, Ausztria és Magyarország között s ehhez később talán Jugoszlávia csatlakozna. ■ Ne játsszunk a szavakkal! Amit a budapesti urak nálunk javaslatiba hoztak, az nem lennie uj Középeurópa, hanem egy újabb és nagyon is komplikált ki seriért a dunai konföderációra. Pesti kollégáink politikai terveiről nem is kell említést tenni, de gazdasági érveik 6em eléggé meggyőzőek. Javaslatukat arra alapítják, hogy Magyarországnak van hét- nyolc millió métermázsa buzafölöslege, Csehszlovákiának 3.75 millió métermárzsa, Ausztriának közel négy millió métermázsa kell évente. Ez tehát annyit jelent, hogy mi megvásárolhatnák és elfogyaszthatnék búza- fölöslegüket. A valóság azonban egészen más. Nekünk már van szerződésünk Jugoszláviával, a Romániához való kapcsolataink előfeltétellé, hogy bizonyos mennyiséget átveszünk tőle. Egészen bizonyos, hogy Csehszlovákia a jövőben is fog venni búzát a tengerentúli államoktól olyan arányban, amilyenben azok tőlünk vásárolnak ipari termékeket. A számadás tehát máris elhibázott lenne, ha a pesti nemzetgazdászok 3.75 millió méter- mázsa búzának Csehszlovákiába való kivitelével számolnak. Ausztria sem fogja megszakítani gabonaösszeköttetését Jugoszláviával. Tehát már gazdasági téren egészen más vágányokra kell terelni a középeuro- pai megegyezést, mint amilyenre a pesti kezdeményezők gondolnak. Az uj Közép- európát illetően kitartók régi álláspontom mellett. S ez a líisawtanit és Lengyelország. Bizonyos, hogy ezen államok gazdasági megegyezéséinek útijában még nagyon komoly akadályok merülnek fel, de ezek áthidalhatók. Nem lesz az semmiféle vámunió, hanem bizonyos előfeltételek mellett valam ilyen vá niikonvenció. \ kisanltami és Lejigyeiloirszúg blokkjához
