Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)

1931-12-25 / 293. (2810.) szám

1931 december 25, péntek. 'PRXGAIAWA'VRHI RliAP .SzmHÁzKör^vKaLTORA^ ' gaMTOpHWiflfflwgi^ J" ", " "—^W^ fl három direktor a sifovensaltőB és rias^siszSséi magyar színjátszásról Iván tarthatatlannak mondja, Polgár elviselhetetlennek a helyzetei, Földes meg van elégedve Iván egységes szinkeriitefet, Földes kettéosztottál kivan — Polgár a kétségbeesés meredélyén Prága, december. Á szlovenszkói magyar szín­játszás mai helyzetére vonatkozólag kérdést in­téztünk a Szlovenszkón ég Ruszinszkón működő három magyar színtársulat igazgatóihoz. Ezt a három választ kaptuk: Iván Sándor nyilatkozata: — A mai helyzet tarthatatlan. Egyetlen mód van, amivel talpra lehetne állítani a kom dy baj­ba került szlovenszkói magyar szülészetet és ez: az egységes szlovenszkói magyar szimkerület visszaállítása. Pozsony és Kassa lehet csak együttesen az a két biztos bázis, melyre egy elsőrendű nagy tár­sulat támaszkodhatik, amellett még bőven ma­radnak kisebb városok kisebb társulatok részere. A legideálisabb az volna, ha Pozsonyt, Kassát és Üngvárt kapcsolnák ösz- sze egy kerülettel s mellé adnának még két kisebb várost, mondjuk Munkácsot és Bereg­szászt, hogy tizenegyhónapos szerződéseket tudjunk kötni, 'ami szociális szempontból rendkivül fontot a szí­nészekre nézve. Úgy képzelem el a dolgot, hogy a meglévő időbeosztás mellett Pozsonyra jutna két hónap, Kassára négy és Ungvárra három, ami összesen kilenc hónapot tesz ki. Két hónap maradna még egy-egyhönapos szezonokra a két kisebb városra. Ilyen kerületben lehetne sok szépet produkálni, hogy a közönség is meg lenne elégedve és az igazgató is megtalálná a számítá­sát. És ami a legfontosabb: ez a megoldás nem jelentené a szlovenszkói és ruszinszkói színészet eddigi pozícióinak fel­adását, mert mint föntebb mondottam, a fenn­maradó kisebb városok bőven el tudnának tar­tani még két kisebb társulatot is. [Végeredményben: ez a mai helyzet is. Szloven- szkóban van egy nagy és két kisebb társulat és á mai kerületi beosztás szerint mind a hármat komoly bajok fenyegetik. = Hogyan képzeli el, igazgató ur, az érem másik oldalát, a közönség megszervezését a színházlátogatás szempontjából? , — Ez nagyon nehéz kérdés. Mondhatnám azt is, hogy: sehogy. A közönségnek elsősorban jó előadások: attrakciók kellenek és ezeket csak a biztos anyagi bázisra támaszkodható direktor tudja nyújtani. Talán a Dzurányi főszerkesztő ur múltkori szép vezércikkében fölvetett ötletet tartanám egészségesnek és megvalósitandónak, amely arra a pontosan körülhatárolt „kultur- vigéc-kérdésre44 vonatkozik. Ha az itteni ma­gyarság bármely szervének volna két olyan ügyes, agilis embere, akik az egyes városokban, a magyar sziniszezónok előtt, végiglátogatnák a magyar családokat és szinházbajárásra buzdí­tanák őket, azt hiszem, lényegesen jobb ered­ménnyel zárhatnék az egyes szezonokat. Az is egészséges elgondolás, amit, úgy hallom, Rozsnyón akarnak most megvalósítani, hogy iveket fektetnek fel, melyeken az aláirók kö­telezik magukat, hogy naponta vagy heten­ként egy bizonyos összeget fizetnek be egy színházi alapba. Mire elkezdődnék a szezon, minden aláírónak együtt volna egy bérlethez szükséges pénze. Ilyen akciókat lehetne kezdeményezni főleg a kisebb városokban. Az is sokat lendítene az ügyön, ha a Szinpártoló Egyesület fiókjai fejtenének ki propaganda-munkát a szinház érdekében. — Mikor öt esztendővel ezelőtt igazgató let­tem, kijelentettem az illetékes körök előtt, hogy nem kérek semmiféle segítséget, csak adjanak nekem módot arra, hogy társulatommal olyan városokban játszhassam, melyek el tudnak tar­tani egy nagy társulatot. Ezt kérem ma is, mert egy 4.500 koronás napi rezsivel dolgozó társu­lattal kisvárosokban, különösen ma, igazán nem lehet boldogulni. Fö des Dezső: Földes direktor, a nyugatezlovcnszkói szín­társulat igazgatója a következőképpen nyilat­kozott: — A közönség mindenütt szívesen fogadott, különösen most, Érsekujvárott. Mondhatom, sem­mi panaszom nincsen, különösen a közönségre nem lehet panaszom. A mai gazdasági viszonyo­kat tekintve a közönség a leglelkesebben támogatta a szín­házamat. Semmiesetre sem lehet mást. kivárni a mai aránylag kisszámú szinházkedvelő közönségtől, minthogy átlag másodnaponta járjon színházba. Azt modihatom, hogy Ungvárott tisztességesen, sőt jól ment színházam. A komoly drámát is lelkesen látogatta a kö­zönség, ami ritkaság. Igaz, hogy magunk is igyekeztünk jó előadások­kal. Komáromban is szépen fogytak a bérletek, jó kilátásaink vannak, tekintve a mai viszo­nyokat. — Véleményem szerint a két-társulatos rendszer megfelelő. A szociális szempontokat tekintve is jó ez, meg aztán igy egyes városok hamarább és megfele­lőbb időben jutnak színházhoz. A kisebb váro­sok az egyszinházas rendszer alkalmával rit­kán, vagy rossz időben kapnának színtársula­tot. így jobban lehet beosztani a programot s az egyes városokat. — Mert „megfelelő színház4*: — ez nagyon re­latív fogalom a mai.vidéki szinjátszásnál. Nagyon elkelne a szubvenció. Akkor igazán lehetne megfelelő színházat csi­nálni — Az volna persze a legjobb, ha meg tudnánk győzni az illetékeseket arról, hogy a szinház nem politika, hanem tisztára kultúrintézmény s beengednének ben­nünket bizonyos rövid időre azokba a váro­sokba is, amelyekbe most nem szabad bemen­nünk. Mint Nyitra, Igló, Lőcse, Eperjes, satöbbi. Kü­lönös, hogy ezekből a városokból szinte szám­űzve vagyunk, holott távol áll tőlünk minden politika. Tjeztán kulturális célt szolgálunk. Re­mélhetőleg, erre a belátásra rá fognak jónni il­letékesek s beengednek bennünket ilyen varo­sokba is. — Terveim? Becsületes, tisztességes munkával jönni, jó darabokkal, jó színészekkel. S minde­nütt elérni azt, amit Érsekujvárott elértem: aho­vá igen kedvezőtlen auepiciumokkal jöttem 6 hu­szonötéves jubileumom megünneplése alkalmával tűnt ki, mennyire szeretetébe fogadott a közön­ség. Sikerült a munkám! Tudomásul kell venni, hogy komoly kulturális tényező vagyok. S ezt akarom a jövőben is. Polgár Károly: Milyen a ruszinszkói magyar színészet hely­zete? — ötven éve vagyok e pályán, tehát egy emberöltő óta, de még ilyen rettenetes viszo­nyok között nem,voltam. Lehet, hogy a gazdasági válság az oka, de azért nehezen érthető meg az a részvétlenség, amit a közönség a szinház iránt tanúsít. — Ma, mikor a darabok vagyonba kerülnek, igazán nehéz az egyensúlyt fenntartani. — Jellemző, hogy mikor magyar klasszikuso­kat hoztam szinre, például a Bánk-bánt, a ma­gyarokat a szinházban alig láttam. Jöttem Cse- hovv-al, Tolstoj-jal, de mindhiába. A közönség­ben a fásultság okát nem találom meg. Igyekez­tem jó társulatot összeállítani, mellyel nap-nap 59 mellett lelkesen dolgozom. próM!foltin.k. — A vendégfellépésekkel i8 f . Varsányi Irénné például csak a kfcz kiaUÍ. Wgy az ui mozi még jobban ^ lPfflflnk zönséget. De egy előnye i® vau. , » együtt a mozival és igy a próbák ,n t zavar ^ ^ megtarthatjuk. Remélem, hogy t()b . t a darabok előkészítésére s igy az uí ° » jobban állithatom ki. . — Minden törekvésem az, hogy a - 2 igényeit kielégítsem. , ,, Remélem, hogy a közönség érdeklődét■ t fokozottabban tudom az újdonságokká teni. Remélem, hogy a karácsonyi ünnepe ^ nehéz időket át fogom lábalni, mert v ±em y szerint ennél már rosszabb nem jöhet. A Kazinczy Könyv és L Szövetkezet VTí-ís A csehszlovákiai magyarság irodalmi kiadószövetkezeténch keletkezése, helyzete és céljai — A kisebbségi magyar irodalmak fejlődése és kapcsolataik — A Kazinczy Szövetkezet programja: évről-évre több szép és jó könyv kiadása; irodalmi lap éíetrehivása; kulturális akciók Prága, december hó. A világháború után, az utódállamok megalakulásával a magyar kultu­rális életirodalom, tudomány, művészetek kü­lönlegesen nehéz helyzetbe kerültek. A központi irányítás alatt magasra fejlődött, egységes terü­leti feltételek s ennek megfelelően bő anyagi eszközök által segített magyar kulturális élet is részekre bomlott, amelyek elvágott vérkeringé­sük zavarait sokáig nem tudták kiheverni. A magyar irodalom és tudományosság uj hősi kor­szaka vette evvel kezdetét s az önálló életre kényszeritett magyar néptöredékek valóban a „poraiból megéledett Phőnix44 tragikusan herói- kus, hosszú és kitartó útjára voltak kénysze­rítve, ha a megosztódásból élő részekként s nem megüszkösödött csonkokhoz hasonlóan akartak kikerülni. Még ma nem dőlt el, hogy mennyiben jelen­tik az utódállamok magyarságának életnvilvánu- lásai az erőteljes, egészséges organizmus műkö­dését s milyen mértékben közelitettek meg a részek értékemelkedései a hajdani egész érték­összegét. A kultúra és gazdaság terén ennek a jövőben kell eldőlnie. A kulturális élet hegemóniáját kezében tartó irodalom és tudományosság szempontjából elő­ször Erdély volt az a terület, amely a feldarabo­lás után önálló élete teremtő és alkotó jellegű öntudatához fordult, mint egyetlen megtartó menekvéshez. Erdély magyar kultúrájának tra­díciói ezt megkönnyítették s igy volt lehetséges, hogy az államfordulat után Erdély magyar kul­túrája szerves fejlődés konzekvens láncában, — de még úgy is nemvárt erejű —• fejlődésnek in­dult. Ez a fejlődés az egész vonalon jelentős eredményeket ért el, de az erdélyi lélek hajlamá­nál fogva egészen megmutató kiteljesedésig az irodalomban jutott el. Igen jelentős irók, mint. Makkai Sándor, Nyirő József, Tamási Áron, Kuncz Aladár, Tafoéry Géza, Koós Károly, Gu- lássy Irén, Huny ad y Sándor és még nagyon so­kan folytatták a Kemény Zsigmondok, Szabó Dezsők erdélyi láncát; igen jelentős uj intézmé nyék, mint a felvirágzott irodalmi és tudományos testületek és vállalatok, az Erdélyi Helikon, az ugyanezt, a nevet viselő tekintélyes szépirodalmi lap, az Erdélyi Sr épmi vés Céh, a Pásztor tűz s a népies kiadványok vállalkozása teremtették meg az erdélyi magyar kulturális élet fokozott intenzitását; igen figyelemreméltó kulturmunkás és szervező akciók biztosították ezeknek az egyéneknek és intézményeknek a munkalehető­ségeket. Ha a szegénysorsu erdélyi magyarság végső anyagi leromlása a, legutóbbi időben meg­akasztotta is a fejlődést, de az elért eredmények már eddidg is örök időre bizonyságot tettek az erdélyi magyarság óriási kulturális erejéről és értékéről. Helyzetének azonos volta, az élet generális természeti törvénye a Csehszlovákiában élő ma­gyarság számára is azokat az utakat jelelik ki a szellemi élet, a kulturaápolás, a nyelvmentés szá­mára, amelyeket az erdélyiek járnak. Mégha nem volna is kipróbált, hosszú évszázadok alatt be­vált példa a csehszlovákiai magyarság előtt, ak­kor is meg kellett volna már találnia azokat a meegyéket, amelyekből ezeket az utakat kiszé­lesítheti a maga számára. A mesgyék már megvannak! Utakká, széles é9 mindenki által járható kövezett utakká kell őket kiszélesíteni! Provinciális körökben jólbevált kulturális és társadalmi egyesületeinken kívül szükség volt és van olyan intézményre, amely a végső számban sem tulnagy szlovenszkói magyarság egész tö­megének szellemi és anyagi erejét védheti, ápol­hatja és fejlesztheti, miután a munkakezdet be­fektetéseihez igénybe vette őket. Ilyen intézmény fejlődhetik a városi magyarság számára a Kul­turális és Társadalmi Egyesületek Szövetségé­ből, ha megtalálja és megszerzi vitalitásának fel­tételeit. Ilyen munkaszervezet épülhet ki a falusi magyarság számára a SzMKE-bőfl, a Szloven­szkói Magyar Közművelődési Egyesületből, ha a szükséges méreteket és erőtoekapcsolásokat, a falu igényeinek megfelelően, biztosítani tudja a maga számára. Összes kulturális intézményeinknek azonban szükségük van, akárcsak bármely nagyobb em­beri közösségnek, ellátó, tápláló, utánpóíló szer vezetre. A szellemi élet, a kultúra területén ezt a szerepet a megfelelő irodalmi sajtó látja el. A kulturmüködésnek ez az ága az, amelynek leg­inkább és legfeltétlenebbül anyagi bázisra van szüksége, de amely az anyagi eszközöket a kö­zösség érdekében altruista irányelvek alapján használja fel. A csehszlovákiai magyarság is megteremtette ezt az intézményt a Kazinczy Könyv- és Lap­kiadó Szövetkezetben. Ez az intézmény az iro­dalmi és tudományos sajtó központja, a könyv- termelés, a szakszerű folyóiratok, a népnevelés­ügy sajtó-része, az ifjúsági irodalom megteremtő­je és felvirágoztatója kíván lenni. Hadtápja min­den magyar kulturális megmozdulásnak és e2ye[ sülésnek. Szövetkezeti formája ^ és sa.tó-celjai arra képesítik, hogy a központosított erőkifejtés segítségévei viszonyaink közt a legnagyobb kul­turális sajtóeredményeket, irodalmi, tudományos, népies és ifjúsági sajtóprodukciót hozzon létre és bocsásson a kulturális igényeket ápoló egyé­nek és egyesülések rendelkezésére, amelyek ilye­nek létrehozásával, megfelelő eszközök hijján, a siker reményével nem foglalkozhatnak. A Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezet ezeknek a kulturális hadtápcéloknak a szolgála­tára alakult egy évvel ezelőtt. Működését a ki­sebbségi irodalomnak, elsősorban a szlovenszkói magyar irodalom értékes termékeinek Könyvek alakjában való kiadásával kezdte. Folytatni kí­vánja a kiadandó könyvek számának és érté­kének fokozatos és állandó emelésével; értékes irodalmi lap megalapozásával, életrehivásával és kifejlesztésével; a népies és ifjúsági sajtótevé­kenység kézbevételével és szakszerű megterem­tésével; az iradolmi, tudományos, népies és ifjú­sági sajtó érdekeit szolgáló és alátámasztó nyil­vános, társadalmi akciókkal. A könyvkiadás terén nyilvánvaló haladásnak számítható lépéseken kívüli a következő év ele­jére a Kazinczy Szövetkezet az irodalmi lap élet- rehivását s ezekkel kapcsolatban egy nagyobb akciót: a testvér erdélyi magyar irodalom reprezentánsainak szlovenszkói turnéját vette tervbe. Az erdélyi irók Helikon-estjei, amelyen azok az Erdélyi Helikont vezető Bánffy Miklós és Kemény János vezetésével vesznek részt, bi­zonyára nagy eseményei lesznek a szlovenszkói magyarság kulturális életének. Az erdélyi irók szlovenszkói szereplését követni fogja a szloven­szkói irók erdélyi szereplése. Ezek az akciók & kisebbségi magyar irodalomnak együttműködé­sének fundamentumát fogják képezni. A Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezet tehát magyar műveltségűnk, nyelvünk, életben- maradásunk biztositó intézménye lehet, ha az a relelősségteljes, öntudatos szeretet, amely élet- rehivta, nem lankad a jövőben, hanem ellenkező­leg, megnövekszik és a megtalált helyes irány­ban eltérithetetlenül halad előre. Kazinczy Fe­renc idejét, akinek nagy nevét viseli magán az első magyar kiadó-szövetkezet, megismételte a kifürkészhetetlen, kegyetlen sors. Ismételje me'1, Kazinczy Ferenc és közönségének nagy' lelkét és nagyszerű állhatatosságát is! (d. i.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom