Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)

1931-12-25 / 293. (2810.) szám

20

frRaaaorMAiSfem-frrca»s6

mindig az előtérben van, misem természetesebb, mint hogy & boleevizálódott kisebbségek európai veszedelemmé válhatnak. Praktikus okok késztetik tehát Európát — a népek jól fölfogott saját érdekei —, hogy a kisebbségek ügyesbajos dolgainak rendezésével kivegyék a fullánkot a terhekből s ne engedjék a kisebbségi vidékeket a bolsevizálódás melegágyává válni.

IV. A kisebbségek megelégedésének kritériuma

A jogi formulák keresése helyébe lépett pszi- hológiai belátás erős és építő lehet. Amint a népek eljutottak annak fölismeréséhez, hogy a kisebbségi problémát praktikus okokból meg kell oldani, azonnal fölmerül a kérdés: mi ennek a megoldásnak a kritériuma? Mit kell elérni, hegy a kisebbségek megnyugodjanak?

Az elmirSt évben határozott nézetté vált az a régi felfogás, hogy a kisebbségi kérdés megoldásának egyetlen kritériuma a kisebbségek megelégedése.

Semmi más. Neon a felkínált jegeik, a kedvezmények száma, a rákényszeri tett életséma, nem statisztika, nem a rendszer, hanem egyedül az, vájjon a kisebbségek meg vannak-e elégedve, vagy sem és kollektív, politikai módon kifejezésre juttatják-e megelégedésüket. A múltban gyakran előfordult, hogy a többségi népek képviselői bizonyos statisztikai adatok bemutatásával port hintettek a világ szemébe, amikor hangoztatták: a kisebbség ennyi és ennyi iskolával, ennyi és ennyi kulturális intézménnyel rendelkezik, tehát a kisebbségi kérdés meg van oldva. Szó sincs róla.

Tapasztalatból tudjuk, hogy ezek az iskolák és intézmények lehetnek rosszak, egyenesen ártalmasak a kisebbségek szempontjából és puszta létezésük — a megfelelő szellem nélkül — még nem jelent garanciát.

A kritérium a megelégedés — valami olyan,

ami nem igen fejezhető ki a nyújtott jogok papírformájával. Elképzelhető, hogy egy kisebbség kevesebb iskolával és a „jogok" külső megnyilvánulása nélkül sokkal boldogabb és megelégedettebb, mint számos más igényű kisebbség sok iskolával, de határtalan szellemi és gazdasági standardleszállifással, s a végveszély nagy belső rettegésével a lelkében.

A kisebbségi kérdés ott van megoldva, ahol a kisebbség meg van elégedve és megelégedésének minden vonalon, a többségi elv alapján kifejezést ad. Vannak ilyen kisebbségek Európában? A helyzetjelentések gyűjteményében és másutt sokat találhatunk. Elképzelhető megelégedettebb kisebbség, mint éppen a magyarok északi rokonainál, a finneknél laké svéd nép?

Vagy az évszázadokig elnyomásban élő Írek mai helyzetükben? Az észtországi németek?

A spanyol köztársaság katalánjai? E teljesen megelégedett nemzetiségek mellett sok olyan is van, ahol nem százszázalékos a megelégedés, mégis tűrhető a viszony a többség és a kisebbség között. Ide tartoznak a belgiumi flammandok, a szóidé ta németek a a szovjet kisebbségei. Irigységgel kell arra gondolnunk, hogy amíg a mi kisebbségi helyzetünk változatlanul rossz maradt, addig Európán kívül komoly és mélyreható törekvések folynak óriási komplexumai és elmérgesedett kisebbségi kérdések megoldására.

Pál estina és Egyiptom után India is rendezni kezdi e kérdést

* minden előjel arra mutat, hogy Gandhi páratlanul ügyes irányítása mellett a kétszáz- ötvenmillió hindu kibékül a nyolcvanmillió indiai mohamedánnal, s a két nép megtalálja azt a közös pkttformot, amelyre helyezkedve békésen élhet egymás mellett, sőt egymás- kő zött is.

Hol vagyunk mi, köz^peurópaiak ettől a helyzettől, vagy az erre irányuló őszinte törekvésektől!

V. A csehszlovákiai magyarság Önmagára van utalva

Az általános kisebbségi kép bemutatása után elérkeztünk arra a pontra, ahol önmagunkkal kell foglalkoznunk. A mi helyzetünk az elmúlt évben változatlanul rossz maradt. TŐbb külső és szemfényvesztő közeledési kísérlet ellenére a kormány koalíció részéről! semmi olyan nem történt, ami a fönt vázolt kritériumhoz: a kisebbségek megelégedéséhez vezetett volna, vagy elősegítette volna azt

Ellenkezőleg, a száraz statisztika is kénytelen megállapítani, hogy az áldatlan helyzet következtében a csehszlovákiai magyarság ellenzéki beállítottsága egyre nő. A magyarság ellenzéki pártjai megtartották standardjukat, s az egyetlen világnézeti irány, amely mellettük tért hódíthatott mind a magyar tömegeknél, mind a magyar iuteLlektüellekinél: a

kommunizmus. Az a magyar kisgazda és földműves, a kii előbb komán ytámogató volt, ma a kommunizmus táborában van.

S hogy a magyarság jogosan ellenzéki lehet, arra bizonyíték az elmúlt év története, amely igazolja, hogy a kisebbség pozícióvesztése, pauperizálódása változatlanul tart — az uj népszámlálás statisztikai adatai ugyancsak ezt bizonyítják — és semmi sem állította meg azt a folyamatot, amely a magyar kisebbséget egyre lejebb szorítja a lejtőn.

Ezt az összefoglaló tényt más és ű| tények

egészítik ki. Az elementáris erejű gazdasági krízis sok tekintetben a magyar kisebbség belső erejét is nagy megpróbáltatások elé állította. Néha mintha az elfáradás, vagy más gondolatokkal való foglalkozás jeleit látnék magyarságunkban. Nem csoda, hiszen sohasem voltunk annyira egyedül, mint most.

Nagyjelentőségü tény ennek a magáraha- gyottságnak megállapítása.

Ha ki akarunk lábalni gyöngeségiinkből, egyedül saját erőnkben bizhatunk. Kétszeres energiával hozzá kell látnunk mikro- kozmikus életünk kiépítéséhez. Eddig sok mulasztás történt ezen a téren. Olyan bevehetetlen várra van szükség, amely érvényt tud szerezni jogainknak mindig és mindenütt.

VI. A kisebbség helyzetének diagnózisa

Amikor a szlovenszkód uj magyar generáció bekapcsolásával folytatjuk az önálló kisebbségi élet kiépítését, elsősorban két dolog szükséges. Először helyzetünk helyes diagnózisának megállapítása és e diagnózis bemutatása mindenfelé, másodszor önálló gazdasági erőforrásaink föltárása és olyan berendezkedés, amely megfelel annak az anyagi lehetőségnek, amit önmagunk tudunk teremteni.

Mondanom sem kell, hogy a két tétel közül az elsőnek a megvalósítása a könnyebb, a másodiké a nehezebb.

Nem akarok messzemenő terveket vázolni, s elég, ha néhány olyan teendőről szólok, ami könnyen és megterheltetés nélkül megvalósítható s hathatós folytatása lehet a saját erőnkből máris megalapozott egészséges kisebbségi életnek és a jogainkért folytatott harcnak. — Elsősorban a diagnózis megállapítására van szükség: pontosan ismerni kell helyzetünket,

hogy tudjuk, hányadán vagyunk és bárkit tájékoztathassunk.

Föl kell dolgozni a szlovenszkó! magyarság adatait, meg keli teremteni a nemzeti katasztert.

Nagy hiba, hogy ez eddig csak részben történt meg: olyanok vagyunk, mint egy rendezetlen könyvtár katalógus nélkül, úgyhogy senki nem ismerhet meg, nem használhat és nem mondhat Ítéletet rólunk. Az adatgyűjtés nagy, körülményes, hosszú, drága és nehéz föladat. Talán a- mai válságban nem is vagyunk abban a helyzetben, hogy pontosan és alaposan elvégezzük. De a munka folytatásához az előkészületeket megtehetjük és a terveket kidolgozhatjuk, hogy alkalomadtán újból munkába állhassunk, önmagunk — erőforrásaink, bajaink, lehetőségeink — megismerése volna az első teendő. Nem fejtegethetem itt, mennyire fontos ez a munka, de mindenki érezheti, hogy nélküle hiányos valamennyi kül- és belföldi akciónk, mert úgy harcolunk, mint az, aki nem tudja, hol küzd, kire számíthat, hol vannak gyönge oldalai, milyen erős az ellenfél és mennyi munícióval rendelkezik.

Olyanok vagyunk nélküle, mint a vezérkar, amely nem tudja, milyen erős a hadserege.

V3I. A többi kisebbség

megismerésének feladata

Az önmegismerés, az adataink összegyűjtése után — vagy esetleg előtte is, mert egyszerűbb dolog — a második teendő a többi magyar és más kisebbség helyzetének közvetlen és alapos megismerése, mert hátha tanulhatunk tőlük, hátha megláthatjuk saját hibáinkat az ő tükörképükben, s tapasztalataik, berendezéseik átvételével sok fölösleges munkától és kínlódástól szabadulunk meg.

Az erdélyi szászok kitűnő szervezettségükkel, vagy az erdélyi magyarok nagy kulturális intenzitásukkal például sok mindenben példát mutathatnának.

Utazni kel, földolgozni a, látottakat és a hallottakat, előadásokat tartani, kölcsönösen fölvilágosítani egymást és a leszűrt igazságokat népszerűsíteni, vagy hathatós propagandával belevinni a köztudatba. A többi magyar kisebbséggel való sűrűbb érintkezés e tapasztalati előnyökön kivfll bizonyos pszihológiai előnyöket is nyújthat, amennyiben a kölcsönös megismerés, a eorstáreak megtalálása erőt, önbizalmat ad, lelkesít, nemes versenyre ösztönöz, véget vet a kishitűségnek és megadja a „viribus unitié" lendítő erejét. A történelemben mindig nagy erőtöbhletet jelentett — a kisebbségek történelmében te —, ha kót-három rész egyazon cél és eszköz jegyéin szövetkezni tudott, © ma

te megfizethetetlen nyereség, ha főleg külföldi akciónkat a közös megszerveoetteég jegyében

tudnók lebonyolítani

Ha a két elöföltétei — önmagánk és a többi kisebbség megismerés© — megvalósul, akkor a diagnózis harmadik etappéja a terápia egységes tervének kidolgozása lesz, mint ahogy ma mindenütt nyilvánvaló, hogy kollektív alakulatokat csupán jól megfontolt tervgazdaságok óvhatnak meg a végveszélytől

E tervnek, amit a magyarság illetékes vezéred

dolgoznának ki, ki kell terjeszkednie kulturális, gazdasági és politikai életünk valamennyi ágára. Kádereket kell teremteni, eszközöket a kisebbség fönntartásának harcára, biztos pozíciót a védelemre.

Eddig a magyarság egy nagy föladatot elvégzett már Csehszlovákiában: megteremtette a politikai kádereket, amelyek erősebbek, mint bármely más külföldi kisebbségnél.

Ez vezéreink nagy érdeme, — a következő lépés az, hogy e kádereket egyre Intenzivebben gazdasági és kulturális tartalommal gazdagítsuk. Tartalmukat természetesen állandóan hozzá kell illeszteni a politikai aktualitásokhoz, csak igy maradhatnak vitálisak és praktikusak. A politikai keret egyedül nem elég, szociális, gazdasági és kulturális tartalom kell hozzá. Mintának mindenesetre jó a politikai megszer- vezettség: ugyanilyen módon keld kiegészíteni és kifejleszteni az élet többi kollektív megnyilvánulásának komplekezumait te.

Vili. A kívülállók tájékoztatásának szükségessége

A politikai meg&zervezettség jó — egyedül helyzetünk föltárásának és megismertetésének föladatát hanyagoltuk eh Holott erre nagy szükség van. Az elmúlt hetekben többször ab ka Imám volt az idegenek tájékoztatásának hiányát érezni Már májusban, a népszövetségi ligák budapesti kongresszusán sok külföldi politikus és újságíró német, vagy francia szövegű adatokat, összefoglalásokat kért tőlem, — nem adhattam, mert nem volt kéznéL Külföldi lapok és tudósok hétről-hétre fölkeresnek leveleikkel és „anyagot" kérnek (egész kollekciót állítottam össze leveleikből), ■— nem adhattam, mert nem volt. Egyszer előadást tartottam a cseh intellektüel közönségnek kisebbségi helyzetünkről, & az előadást követő vitában a sok cseh és német professzor és újságíró egyenesen érthetetlennek találta, hogy a szlovenszkói magyar kisebbség egyetlen cseh, német, vagy francia nyelvű periódikus bulletinnel sem rendelkezik, amely hónapról-hónapra föltárná a tényeket és tájékoztatná az erre kiváncsiakat.

Hangsúlyozták Jó szándékukat, hangsúlyozták azt, hogy kitűnő összeköttetéseikkel gyakran védelmükbe vennék a magyar kisebbség politikáját, ostoroznák a velük szemben alkalmazott rendszert, ha ismernék sérelmeit és tájékozódhatnának.

De a kisebbség nem tájékoztatja őket, e amit cseh, vagy német nyelven olvasni kapnak, a kormánymagyarok tendenciózus közleményei csupán. Egy egyetemi tanár egyenesen tarthatatlannak minősitette ezt az állapotot, s nem értette, hogy a minimális havi költségvetéssel dolgozó, néhány oldal terjedelmű, kézzel sokszorosított kőnyomatos miért nem létezik, amikor jóformán semmibe sem kerül és előfizetőkre is szert tehetne. Ugyanezt mondották németek, franciák, angolok, akik harcolnának a kisebbség igazságáért, de semmi autentikus kisebbségi periódikus publikáció nincsen kezükben, amire támaszkodhatnának.

Erre a tájékoztatóra minden körülmény között szükség van, s bizonyos, hogy a belföldön sok olyan fölvilágosult cseh akadna, aki e tájékoztatás alapján a magyar politika segítségére sietne és elősegítené itt Prágában a magyar szempont belátását és elismerését.

A Prágai Magyar Hírlap megmutatja, milyen óriási hatalom a sajtó, e egy lap milyen döntő szerepet tölthet be a kisebbség életében. Kisebbségi küzdelmünk ma a P. M. H. nélkül egyenesen elképzelhetetlen, ez a lap a hatalom és a döntő szó, a tengely és az erősség, az alapkő és a mag, amely köró a magyarság élete kristályosodik.

Méltó pándánja és ugyanilyen fontos volna

az idegen nyelveken megjelenő kőnyomatos, amely az idegen nyelviteknél' végezné el azt, amit a P. M. H- a magyaroknál tesz, e bizonyára sok barátot, patrónust szerezne.

A legközvetlenebb föladat ennek a kőnyomatosnak a megvalósítása, annál inkább, mert nevetségesen kis összegbe kerül és minden készen áll a megindítására.

A diagnózis megteremtésének és a terápia munkájának megkezdése a következő etappok- ban a következő teendőkkel történne: t. adataink összegyűjtése, 2. a külföldi kisebbségek megismerése, 8. az egységes munkaprogram kidolgozása, 4. politikai kereteink gazdasági, kulturális és szociális programmal való megtöltése,

lm dewnribw », ytafcfc. A

6. a belföldi magyar sajtó mellett a külföld éa g többeégí nép tájékoztatására szolgáló kőnyomán tos kiadása. ^ ^ „ -4

IX. A kisebbségi Intézmények

kommerctailzálfisa

Kisebbségi küzdelmünkben a saját erőnlEri vagyunk utalva. A legfontosabb teendő tehát ezeknek az erőforrásoknak megnyitása és megszervezése. Nem tagadom, ez a tüzpróba, a kisebbségi harc legnehezebb része, s ennek a problémának megoldásától függ egész jövőnk. Lehetséges egyáltalán erős és önálló kisebbségi Intézményeket létesíteni?

Lehetséges, —- a erre a legjobb bizonyíték éppen a Prágai Magyar Hírlap, amelynek tízéves Jubileuma valóban följogosít arra, hogy a lapot, ezt a nagy szervezetet és vállalatot, ezt az önálló nagy erőt és hatalmat példaképül állítsuk minden kisebbségi intézmény elé.

A P. M. H. a saját lábán járó, a saját erejéből élő hatalmas orgánum, amely fölbeceülhetetlen szolgálatot tesz a kisebbségi politikának, • mintegy a centruma annak.

Valahogy ugyanígy kommerclaüzálni kell a kisebbség valamennyi vállalkozását és intézményét

Egyszer egy külföldi konferencia alkalmával beszéltem az erdélyi szászok vezérével, aki pontosan tájékoztatott a Romániában élő nyolo- százezer német Somáról és berendezéseiről Es a kisebbség te teljesen a maga erejéből 41 ég nagyszerűen ÓL Minden üzeme kereskedelmi vállalkozás: akár könyveket ad ki — elsősöm bán sok tízezer tankönyvet —, akár könyvtára^ kát tart fönn, akár utazásokat, hangversenyeket és előadásokat rendez, vagy a művészetet propagálja.

Ezenkívül természetien bankjai, szövetkezetei, vezérképviseletei vannak (német cégektől német lapok kolportázsjogai stb.), joglrodái, újságjai, teleklrodál

Ha mindez nem elég, a szászok és a svábok önkéntes megadóztatás alá vetik magukat (havi 8—5 korona) s mindig akad ember, aki eteket az adókat ellenezolgálát nélkül begyűjti.

így lehet élni! Sokat küzdenek intézményeink a szegénységgel, mert kommercializálásuk nem teljes. Egyes emberek nagy adományai és a pártok tagsági illetményei nem elegendők az egyre magárahagyottabb és egyre több problémával küzdő kisebbségi defenzív szervezetek fönntartására.

Szélesebb bázisokra kell helyezni az anyagiakat,

— * ebből a szempontból nagy haszonnal jár

némely külföldi kisebbség berendezkedésének alapos tanulmányozása (mint például az erdélyi szászoké), aminek szükségességét előbb vázoltam. A régi Magyarországon a német és a román kisebbségeket bankjaik és szövetkezeteik tartották el.

Nálunk a kisebbségek kollektív erejének kommerciális lehetőségei még nincsenek eléggé kihasználva,

holott a mai gazdasági rendszer mellett nyilvánvaló, hogy egy nagyobb közösségnek, szövetkezve és együttdolgozva, számtalan biztos módszere van a pénzkeresésre. Csak szorgalom, hozzáértés, odaadás és puritán önzetlenség kell ■hozzá.

A kisebbségi magyarság jelsxava a Jövőben magyar intézmények és vállalkozások létesítése és kommercializálása legyen!

Ez a legközvetlenebb és a legalapvetőbb föladat.

X. A kisebbség vezérelnek konferenciája

Mindenekelőtt szükséges ehhez helyzetünk előbb említett teljes megismerése, a nagy diagnózis, továbbá a külföldi jó példák szakszerű tanulmányozása és a mi helyzetünkre valé transzponálása. Ha ez megtörtént, vezéreinknek nagy, részletes konferenciát kell tartanlok,

amelyen részletesen kidolgozzák a terveket, elbírálják a beérkezett javaslatokat, kiszemelik az alkalmasnak látszó szakembereket és alapvetően megbeszélik az általános kömmé realizálás megkezdését

E tervgazdaságszerü elindulás, amelyet egy külön erre a célra létesített bizottság vezetne, ma nélkülözhetetlennek látszik.

Benn© Tejük a „sahis mlnoritatis". Jó példa elég van, sok kisebbség bebizonyította, hogy © kotnmercializálás lehetséges, sőt az önvédelmi harc alfája és ómegája. A lehetőségeink megvannak hozzá, szakembereink is, — lényege* csupán az, hogy sok zavaró magyar hiba helyett a józanság, az objektivitás, a kitartás, a hidegvér, a szorgalom, a puritán odaadá*, a testvériesség, az értelem, a megértés, a belső béke, a senkinek ártani nem akarás, az organizációs tehetség, a bolyáé érzék, a bizalom és s jó szándék erényei diadalmaskodjanak. , AVj