Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)

1931-12-25 / 293. (2810.) szám

12 TO^GAI-MAfikAIéHIIHW® 1931 december 25, péntek. — Értesítés. Az országos kereeztérryszocia- üist-a párt hivatalosan közli: Az országos keresz- ítényszocialista pártban 1930 decemberében lét­rejött megállapodás alapján Alapy Gyula dr. tartomány-gyűlési képviselő-, az országos vá­lasztmány tagja, e tisztéről ez év végével le­imondott és ehhez képest az országos választ­mányban 1932 január 1-től kezdve Petrásek Ágoston tartománygyülési képviselő váltja föl. Midőn Alapy Gyula dr. tartomány gyűlési kép­viselő urnák háromévi eredményes és ].eikiis­meretes munkásságáért elismerő . köszönetét mondunk, fölhívjuk pájthiveinket, akik az or­szágos hivatal hatásköréhez tartozó és ott tár­gyalás alatt lévő ügyeik, szorgalmazását kíván­ják. forduljanak bizalommal a jövőben Petrá- sek Ágoston nyitraegerszegi plébános, tarto- máriyg’yülési képviselő úrhoz, az országos vá­lasztmány tagjához (Jágorseg, p. Zbehy), aki ügyeikben készségesen fog eljárni. — A miskolci re!, püspökválasztás határ­ideje. Miskolcról jelentik: A Révész Kálmán halálával megüresedett tiszáminnemi .reipirmá- tus egyházk-erüle-lii püspöki székre az egyiház- kerület vezsiíőáége kitűzte a püspök választás határidejét. Az egyes egyhaztanáesoik január 15-ig ta-rtozniak szavazataikat leadni. — Churcliil elhagyta a szanatóriumot. Newyork­ból jelentik: Winston. Churchill állapota annyira javult, hogy a volt angol kincstári kancellár hét­főn már elhagyhatta a szanatóriumot. Amerikai fel­olvasó. körútját azonban még nem, kezdheti, meg, mert az orvosok a lábba dozó betegnek többheti pihenést javasóHa-k. ENF" Ajánlja a „Nagyasszonyt“ nőismerőse! &W közt! — Halálra gázolt a vonat egy vasutast a Itassad áliloonáson. Kassai szerkesztőségiünk telefonálja: Bodnár János kassai vasutas tegnap este tizenegy órakor a kassai pálya­udvaron tolatás közben a vonat kerekei alá került, amelyek mindkét lábát levágták. Bodnárt beszállították a kórházba, ahol am­putálták, de a Szerencsé!len ember kevés­sel rá kiszenvedett. A vizsgálat megindult. xx Ujrendszerü magtiszíiíás. Nem gond töb­bé arankás lóhere- és lucerna magvak érté­kesítése! Magtisztító telepemet kibővítettem a technika legújabb vívmányával: az elektro- m&gneíikus géppel. Az egyedüli rendszer, mely 100 százalékos biztonsággal választja ki az arankát és egyéb ártalmas magvakat. Bér- tisziitást előnyös feltételek mellett vállalok s államilag ólomzároltatok. A legmagasabb na­piáron veszek mindenféle nyersmagot és leg­előnyösebben adok ólomzároli lóhere-, lucer­na- és egyéb vetőmagvakat. Min tér Ignác m°.gnagyk'eréskédő, Kosice. . — A Magas Tátra hóviszonyai elsőrendüek. A magassabban fekvő völgyekben 1 Yi—2 m. magasságú hó fekszik, amely a törmeléket és törpefenyőt teljesen fedi. A magas erdőben a hó. magassága eléri, az 1 m.-t, úgyhogy a síelés teljesen akadálytalanul lehetséges. A régi ha­von 20—30 cm. uj porhó fekszik. A tátrai tele­pek látogatottsága jó és a karácsonyi hétre a legtöbb hely teljesen megtelt: egész sora a téli sportrendezéseknek teszi majd változatossá és élénkké az életet. — Felvilágosításokat a hó­viszonyokról és az összes más kérdésekről díj­mentesen ad a Karpathenverein központi el­nöksége Késmárkon, 28. sz. postaiiók, tele­fon 47. — Január 6-án lesz a kassai Joint legköze­lebbi műsoros estje. Kassai szerkesztőségünk jelenti: A kassai Joint. legközelebbi műsoros ■estjét’ január 5-e helyett január 6-án rendezi a Sehalkház-kávéház szuterénjében. Az est mű­során dr. Szepesiné Gádor Marosa magyar és '.mii fial okát énekéi és Schwartz Izsó egyesületi ■alelnök tart előadást. — A belföldi dohánytermelés egy lélntíl- liárd koronái jövedelmedéit. Megírta a P. M. H., hogy a dcihá;hyterme'lés fciil&aöeeia Szlo- venszkón és Ruszinszkóban évről-évre emel­kedik. A termelés 1018-4Ő1 1930-ig körülbelül 60 millió kilcgiraim dohány, amit a dohányjö- ved-ák Szlovén szk-ón. és Ruszinszkóban vásá­rolt, körülbelül egy felírnilllárd korona érték­ben. — A régi haragosok bosszúja. Ajnácskőröl jelentik: Petik József mezőőr és öccse, Petik István juhász a műit napokban felkeresték Fái Miklós csornai dohánykertészt, aki Juhász István csornai gazdálkodónál volt alkalmazás­ban. A gazda, amikor észrevette, hogy kerté­szénél idegenek járnak, rosszat sejtett és kérdő­re vonta a vendégeket, hogy mi járatban van- n::k. Ekkor sült ki, hogy a késő esti látogatók régi ellenségei Juhász Istvánnak. A találkozás természetesen alkalmat adott a régi ellentétek felujukására. A dulakodás hevében egyszerre lövés hangzott el és Juhász István golyótól ta­lálva összeesett szerencsére a löveg erejét a kalap sűrű szövete annyira lecsökkentette, hogy az okozott seb egyáltalában nem súlyos és pár napon belül gyógyul. A revolveres vendégek a tett elkövetése után elmenekültek, a helyszínen hagyva Frommer-pisztolyukat, a nyomban érte­sített csendőrök azonban mindkettőjüket még aznap éjjel elfogták és átadták az államügyész­ségnek. Díszítsd föl otthonodat Fornheimtől vett árukkal! Szoba díszítési cikkek, mint függönyök, párnák, takarók, szőnyegek, különösen pompás perzsák, a legszebb és legpraktikusabb karácso­nyi ajándék, mert nemcsak a megajándékozott­nak, hanem családtagjainak is örömet szerez­ne!:. Óriási választék! A legmodernebb áruk! A legolcsóbb árak! Fornbeim szőnyegháza, Po­lcon v. Mihálvkapu ucca 25. KISVÁROS HÓ ALATT Irta: Tichy Kálmán A hó. a nyomor hermelinje, mindent betakar, megszépíteni. Most nincsenek lyukas fedelű vityil- lóink, görbe sikátoraink, szemetes uceáink, — első osztályuan, hibátlanul fehér dunyhás, puha minden. A nagy hangfogó az élet neszeit is letompitja, mintha mindenki lábujjhegyen járna egy beteg­ágy körül, — saját lázban vergődő, ezer válsággal küzdő életünk az! Igv, szemre, milyen „bájos1* minden! A főtér, — (az elmaradhatatlan főtér, nem is volna igazi kis­város főtér nélkül!) — házai úgy bújnak egymás­hoz szoros négyszögben, mint egy csomó bálnsip- kás öregapó, akik pipaszó mellett traccsolnak. Ke ménypipáikból eregetik á jóízű kék füstöt az ég felé. A tető-sapkák alatt az arcuk: a színes falak, ablakszemekkel, a kapuszájak sötéten tátogatnak, csak a dohánytól sárga bajusz hiányzik mellő­lük. Soha olyan egység nem volt a járdákban, mint most: egyformán puha, süppedő, hótiszta minde­nütt, főtéren és külvárosban. A söpréssel nem na­gyon kell sietni, majd havazik még úgyis. Külön- ben is vitás, hogy a város dolga-e, vagy a rendőr­ségé, hogy a járdatisztítást sürgesse, a háztulaj­donosokat noszogassa. Addig ráérünk. Csak ha már nagyon fenyegetőznek és bírságolnak oda- fentről, akkor kerülnek elő a lapátok, hókavarók, kulacsok és egyéb kézbevalóságok s megkezdődik az általános vakarózás, mikor zeng a piac a hó- pusztitó szerszámok jazzbandjétől. Ilyenkor termé­szetesen a hírszolgálat is felfrissül, mert a hóva- kargatók munka közben kicserélik legfrissebb tu­domásaikat, a borbélyinas a rőfössegéJdul, ez a szomszédok szobaleányával, az ismét a hotelpor­tással és így szép kerek körben. Mire a hir a kör végére ér, rá sem lehet ismerni, de ez igy van rend­jén. Mire minden járda tiszta, minden ház tudja a legújabb híreket is. Nagyvárosi ember el sem képzeli ezt a szinte ijesztő, hó-alatti csendet. Villanyos, autóbusz nem zörög, az a vértelen kis személyforgalom belefuj a végtelen hangfogóba. Autóbuszunk egy van, nagy, pókhasu, földön csúszó Noé bárkája, dupla mammut-kerekeivel, az is olyan nesztelenül gurul be az állomásról, kicsapja az ajtaját s a nagy csendben ez szinte raennykőcsa- pásnak hallatszik. A jégvirágos ablakok mögül előbujik pár utas, a cigány-sihederekből regrutáit hordárok megrohamozzák őket, kitépik kezeikből a málhát és viszik teljes fél percnyire a szállóba. Aztán kikanyarodik a nagy bat.ár, széles nyomot hagyva maga után a szűz hóban s megy. Kassa felé, a Szoroskő vadregényes szerpen­tinjein át, ahová Krasznahorka büszke várának hósisakos tornyai intik utána az utolsó búcsúz­tatót. A batár kinn zug már az országúton, itthon ma­radt a csend. A vén Rákóczi-ház sarkán ott áil a közlekedésinek átminősített, rendőr, nagy oroszos, bárányprémes kucsmájával. Öröme van, ha nagy- néha egy autó jön alulról, irányt jelez s utat kér. A rendőr visszajelez, olyan grandezzával és olyan olyan blazirtan, mintha már bölcsője felett is sárga zöld-piros közlekedési lámpa függött volna mé­cses helyett. No azért megtörténik, hogy ha alulról egy imbolygó szénásszekér érkezik, felülről viszont egy szalmával rakott, az oldalteső autó-stand­ról pedig egy személyautó süvít bele a hármasba, — a közlekedési rendőr nem tud mit jelezni, hanem élő szóval pótol, veszekedik s az érdekeltek vala­hogy közmegegyezéssel igazodnak el. Az öreg őrtorony atyai meghittséggel néz el a város fölött, fedelén ő is hósapkát hord, s a pár­kányai fölött is kevés havat, mintha ősz szemöldö­kei volnának. Kőbordái között, ilyenkor télen tá­lán sajog egy kicsit a török ágyúgolyó, mint a reumás ember lábában a görcs. Zömök, széles déli falán, mely mint bátor mell tárul a messzi szem- határnak, — hidegen ragyognak a hősök emlékmű­vének gránit-lapjai, sűrűn vésett aranybetüs ne­vekkel. Hol porlanak, a szélrózsa minden tájain azok, akiknek nevei itt köbe, aranyba dermed­tek?... Iskolatársaim vannak közöttük, kikké1 együtt, farigcsáltuk az ősi gimnázium fapadjait s ha rájuk gondolok, — valahányszor a gránitla­pok alatt elmegyek s nevüket olvasva köszöntőm, — nem tudom őket néma, porladó halottaknak kép­zelni; mint élő, eleven, játékos diákpajtások mo­solyognak rám valami képzelt, megállított, időtlen fiatal világból... És most mégis ugyanez a hang­fojtó, puha, fehér takaró fedi őket is, mint a mi vergődő életünket. Melyikünknek jobb? ... Hó alá taposott kicsi életünk még valahogy dö­cög tovább. A kirakatok tele karácsonyfákkal, gyermekörömökkel, de a kirakatokból alig fog va­lami igazi karácsonyfa Iá kerülni, igazi gyerek- örömnek. A torony alatt nyitott bódékban áruló kofák egyike, — talpai alatt a parazsa® fazékkal, — felolvas a szomszédjának valami újságból. A téli cendben tisztán hallani, amint akadozva ta­golja: — „Mire rátanólt-ak, món halott vót Halán­tékon véres seb, melete a füstölgő11 — itt akado­zik, próbálgat: „ho-, bro-, bob, igen, bolving!11 Hát ez a Mr Í3 valami öngyilkosságról szólt. Az sem jó dolgában tette. A felolvasó tovább olvas, közbm a kezeügyében levő pálcával nagyokat csap a pult­jára, mert a kirakott cipók, kiflik és megszegett kenyerek közé minduntalan befurakodó verebek szemérmetlenül kosztolnak az árujából. A városházáról — more patrio — dróton járó, huzó-rángató csengővel felcsenget a hajdú a to­ronyba a toronyőrnek, az megjelenik az erké­lyen • leezól: — „Namia?11 Mire a hajdú; — „Gy üj­jék le, doibónyi való van!11 Amihez tudni való, hogy a toronyőr egyben dobos is. A rozoga íalépcső- kön bizony nem tud olyan gyorsan letáncolni, mint egy Ziegfiekhgörl, s a várost járja be éppen tüneményes gyorsasággal s igy megesik, hogy ha történetesen hatósági hushimérést kell dobolnia, mire szétviszi a hirt s megindulnak a távolb-kó igénylők, akkorára üres a szék, de annál több a késönjöttek jókívánsága, s ezek cenzurázatlanul szállhatnak a toronyőri lak magasságáig. A gyógyszertárak nagy üvegajtain át belátni, amint a fehérköpenye-s, tudós férfiak a porcelián- vödrökben kutulmak. Kezük a Leverőn, de sze­mük a piacon: pultjaik mellől, mint kapitány a parancsnoki hídról, mindent látnak, ami a város szivében történik,. Most például ismét egy kommu­nista népgyülés verődik össze, az áldott emlékű Andrássy Franciska grófné márványszobrának lábainál. A jótékony Nagyasszony márvány-alak ja a fagytól védő faköpenyeg alatt is didereghet a dü­hös szitkok, átkozódások, gyűlöletre, rombolás­ra szító üvöltések hallatára. Fatális, de allegóri- kus véletlen, hogy a Szeretetnek emelt emlékmű talpazata lett a Gyűlölet szószéke. Harsognak a vörös szavak, fanatikus, félrevezetett, vagy nyo­mortól akármibe hajszolható kórus zeng rá. Pár éles szó, rendőri parancsszavak, fekete bá- ránykucsmás fejek nyomulnak a munkás sapkák közé, szétszóródik az embernjAj, sötét foltok ka- varodnak a fehér havas téren; aztán egyre keve­sebb a fekete s megint átveszi uralmát a végtelen fehérség. A postakocsi meggondoltan döcög körül a pia­con, kiszolgált vén gebéjének ösztövér hasához linóleum-takarót szőrit a szerszámszij. Kis oldal- táskájával kerékpáron gudgázik az express levél- hordó, aki arról nevezetes, hogy az express-leve­lőket olykor később kézbesíti ki, mint a rendes postán érkezetteket. Nem rajta múlik. A levelek különben szintén nagy, magasságos hó süvegek alatt dideregnek a levelesládákban, mig kiszedik őket, olyankor a havat a felnyitott fedéllel od.a- keni a postás a falhoz. A falon avult plakátok és szinlapok, rongyaikon verebek fityegnek, han­gosan veszekednek és szedik a csirizt a szinlapok alól. Ez az ő külön népkonyhájuk. Az ut közepém, — amerre most alig van forgalom. — fehér mackó-ruhás, fehér hópapucscs pöttömség habuckol, édesen visongalva. Kitépi magát anyja kezeiből és teljes gyerekörömmel beleül a hóba. Ne adj1 Isten elvinni onnan. Autó jön. A kis ka­landor kacagva néz szembe vele égszin szemeivel, esze ágában sincs mozdulni. Az autó kitér, a baba tapsol, kis repeső fehér hógcmbóc, tiszta életöröm ebben a nagy, szomorú, ezer bajt takaró fehérség­ben. Az öreg torony órája kongatni kezdi a delet. Fur­csa kongása van: a negyedeket a kis harang tete­jén üti. fakó hanggal, az órákat ugyanannak a ha­rangnak az oldalán. Furmányos eszű órásunk agyal- ta ezt ki imigyen, mióta a kedves, régi „diákharan­got", — mely öregharangnak számított s melynek bimbamja mellett valaha, ilyen szép havas napokon iskolapadjainkba poroszkáltunk, — háborúba vit­ték. Ágyubronz, vagy srapnellhüvely lett belőle s nincs földi hatalom, mely szerteszét rozsdáló atom­jait még egyszer össze tudná szedni erre a világra! Az óraiitést harangszó követi, ráfelelnek a „Ba­rátok" harangjai, meg a székesegyházé s az egyik rűdióboltból mell éh a n gzik az Egyetem-téri templom déli harangszava. ' Hogy dél van, azt arról is tudni lehet, hogy a rimái irodák elől most indul a kocsi a telepeken kinnJakő mérnökökkel, meghegy X-ék most jöttek le a napos oldalra sétálni, a népkonyhánál pedig sorakoznak a csupros, bögréé, szaíyoros nenőkék, köhögős vénemberek és beesett arcú munkanél­küliek. Az adóhivatal jéghideg folyosóiról is támo­lyognak kifelé izzadt üstökű, gondíepett öreg ma­gyarok, akik egy-egy sorstragédiát élnek az adó­hivatali irodák magas fapultjai, méteres rovatott törzskönyvei előtt. — A gimnáziumból is özönltk kifelé az ifjúság, dejepist, zemepist emlegetnek, be­szélnek, nem értem őket. De azt értem, mikor sá­padt képű kisdiákok leütnek a torony körüli ..Kis sétatér" padijaira, helyet söpörve a hóban maguk­nak, aztán előszedik a könyvtáskából a tejes üve­get, meg száraz cipőt s úgy ebédelnek az Isten téli ege alatt s ott mocorognak, mig a délutáni érákra vissza kell menniük s este ki ,a vasúthoz. Éjjel van­nak otthon, hajnaliban újra vonalon; mikor lehet igy tanulni, mikor lehet egészségesen fejlődni, test­ben, lélekben? A városházáról is oszlik az iroda, csak a hidmér- ilegen van még dolga a .niérlegkezelőnek, egy hízót mér le, buciikéin elő kukoricát kell szórni, hogy rá­csai ogassák a lebegő bid-deszkára, de kucükámat nem nagyon érdekli a mag, tultáplálteáiga miatt. Kucukám nagyszerű állat egyébként, van Ivét má­zsa, .lesz benne nyolcvan liter zsir. Nagy közönsége van, — több mint némelyik Iván-el dadáénak, — a hídmérleg mindig egy színpad, telt nézőtérrel, noha megoszló véleményekkel, melyeket a mérleg felilebbeahetetlen ítélete egyenlít ki és „hoz közös nevezőre". Kucukám aztán nagy csodáló® és szeretet és nagy- raértékelés után elvitetik, kést kap a sziigyébe és feldolgozta! ik. Gyomorron tás és füstölt oldalas ma­jádnak utána legtovább. A cigányok kiültek a napos kőperemre, a szobor ailá. Ez már a le ^hivatalosabb dél. Megáll, elnép­telenedik, elcsendesedik minden. Ha most leemel­nénk n házak fedelét, mint valami dobozról, a le­emelt fedelek alól kanálosörgós és tányérok zörgé­se hallatszanék. A kisváros korán ebédel és egy­ezerre ebédel. Arra kifelé azonban a hó alatt ro­gyadozó kis fedelek alatt kihűlt tűzhelyeket lát­nánk, fullasztő köhögés hallatszanék itt-ott és a nép­konyháról hozott ételes csupor oldalán meleugetőző aszott, sovány kezek dobolása. Egy körfűrész is elhallgat valahol, ahol eddig si- vitott, biztosan megjött az asszony a fazék meleg étellel, ebédel a favágó is. A motoros. Egy puli- kutya felballag a Franciska szobor talapzatára, a népbiztos-jelöltek hóbatiport lábnyomaiba hevere- dik s nagy övezettel kezd ropogtatni egy izes cson­tot. Ő is ebédel. Neki könnyű, nincsenek megoldatlan szociális problémái! * — Autószerencsétlenség Varannó mellett. Kas­sai szerkesztőségünk telefonálja: Tegnap délután Varannó közelében Dolny Géza teherautója fába ütközött, felborult és a aoffőrt maga alá temette. Csak sokára bukkant rá a szerencsétlenre egy ar­ra haladó autó, amely beszállította a kórházba. A soffőr élet-halál között lebeg. — A fagy hu! lám első gö in őri áldozata. Rii- makokoiváról jelentik: Szombatra virradó hajnaliban a Csehbrézó és Zlátná közötti út­szakaszon csonttá fagyva találtaik rá a falube­liek Mi'kó Mári 70 éves gyengeelméjű cseh- brézói Lakosra, aki előző naip este távozott el Lakásáról. A helyszínre előhívott Al'timann Móric dr. hatósági orvos a hulláin külerő- szak nyomait neim találta ós a halál okául fagyást állapított meg. xx A szlovenezkói és ruszlnszkól magyar nők lapja: a „Nagyasszony**. — Exhumálták az agyonvert rekenyei gaz­da holttestét. Rozsnyóról jelentik: Hirt ad­tunk lapunkban arról a gyilkos merényletről, amely ez év juláus 22-én játszódott le a Rud- na és Rozsnyó közötti országúton s amelynek áldozata, Gencsi János 38 éves rekenyei gazda másnap a rozsnyói kórházban kiszen- vedett. Az életveszélyesen sérült gazdát a járókelők találták meg az országul porában vérbefagyva s az első pillanatokban úgy lát­szott, hogy a szerencsétlenség talán autógázo- lás következtében történt. A megejtett bon­colás résziben igazolta ezt a feltevést s csak jóval később merült fel a gyilkosság gyanúja, amikor a csend őrség figyelmét névtelen levél hívta fel. A megindult nyomozás során a gyanú Genosi János régi ellenségeire. Gonosz István és Gonosz Lajos rekenyei legényekre hárult, akik azonban váltig hangoztatták ár­tatlanságukat és alibit is igazoltak, minélfog­va szabadlábra kerültek. Később már egy szemtanú is jelentkezett a hatóságoknál, aki eskü alatt vallotta, hogy elejétől végig aka­ratlan szemtanúja volt a gyilkos merénylet­nek, titkát azonban, a Gonosz-testvérek bosr- szajától félve, nem merte elárulni. A szem­tanú állítása szerint a két testvér fejszékkel támadt régi haragosára s amikor Gencsi Já­nos összeesett, otthagyták az országúton. A tanúvallomás és a boncolási jegyzőkönyv ada­tai közötti ellentmondás tisztázására az ál­lamügyészség intézkedésére a vizsgálóbíró elrendelte a hulla exhumálását s a kiszállt bizottság kétséget kizáróan megállapította, hogy a halálos sérüléseket valóban fejszecsa- pások okozták. Az exhumálás eredménye alapján a Gonosz-testvéreket újból őrizetbe vélték s a vizsgálatot most az uj nyomokon tovább folytatják. A gyilkossággal vádolt két fivér újabb kihallgatása alkalmával is kere­ken kijelentették, hogy semmi része nincs Gencsi János halálában. xx Érelmeszesedés a vég kezdete! Ha minden 40 éven felüli egyén megszívlelné a mondást, ugy egész biztos, legtöbben elkerülnék az időelőtti úgynevezett fájó öregséget, vagy korai halált- Az évek során az erekre lerak: dó mész idővel a haj­szálereket eltörni és a vérkeringést a nagyobbacs­ka erekben is nehézzé teszi. Ez okozza azt, hogy szédülés, főfájás, vagy az uijakon zslbbadásos ér­zés jelentkezik, továbbá az elmeszesedéssel 'kap­csolatos, itt fel nem sorolható sok mindenféle be­tegség, amit a szenvedő önmaga is a vég kezdeté­nek nevez. Az orvosi tudomány tapasztalatokon alapuló álláspontja, hogy az érelmeszesedés ellen jódot kell a szervezetbe juttatni. A mesterséges jódkészitményeknek legtöbbször nagy hátrányuk az, hogy a szervezet nem tudja jól felszívni, (ab- sorbeáini) sőt sokszor más bajok előidézői. A ta­pasztalatok beigazolták, hogy az érelmeszesedés­nek legbiztosabb ellenszere a „Cigelka-Ludovicus" igen dús jódtartalmú természetes gyógyforrás vize. Ezen szerencsés összetételű gyógyvíz kiváló gyógy- erejét a tudós orvosi kar is teljesen elismeri s igen sok idősebb orvos saját magának is rendeli. A Révai Lexikonban is olvashatjuk (V. kötet. 262. oldal), hogy értékes ásványi összetételében a ha­sonló ásványvizek felett áll. A légzőszervek huru- tos bántalmainál is kiválóan érvényesül gyógyha­tású. Míg a hasonló jődos forrásvizek igen kelle­metlen izüek, a Cigclka-Ludovíciis jódos gyógyvíz kellemes szódabicarbonás ízzel bír, amit o szerve­zet, mint emővszitést elősegítő, étvágyfokozó italként vesz magába. A Cigelkn-Ludoviens jódos gyógyvíz kapható gyógyszertárakban, drogériákban és jobb főszerüzlelekben. Ahol nőm volna, forduljanak a „Cigolka" jódos gyógyforrások vállalatához Bar- dejov-(Bártfa), Szlovenezkó (CÁR). (2) — A gazdasági válság dacára óriási a kará­csonyi posta. A karácsony előtti napokban a. posta minden évben nagy föladatok elé kerül. A prágai főposta közlése szerint ez évben a föladott csomagok száma nem esett vissza. Na­ponta. átlag 7000 csomagot adtak föl. Ugyan­ennyi volt a maxim ma tavaly .karácsony ■előtt is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom