Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)

1931-12-20 / 290. (2807.) szám

7 1081 dc-eember 20, rasárna^. Miben egyezett meg az amerikai és olasz nagyhatalmi politika? A Národnf Politika szerint csak kísérleti ballon az a svájci híradás, hogy Amerika támogatni fogja Olaszország rev.z.nonista törekvéseit Prága, december 19. A Národai Politika mai száma „Amerikai-olasz együttműködés és Németország" cimen a következőket irja: — A Neue Züricher Zeitung érdekes ró­mai híreket közöl Grandli olasz külügymi­niszternek Hoover elnökkel történt washing­toni tanácskozásairól, melyeknek eredményét eddig szigorúan titokban tartották. E közlés szerint a két állam közt olyan bizalmi köze­ledés jött létre, amilyen eddig még soha nem volt az Amerikai Egyesült Államok és vala­melyik európai állam között. A washingtoni megállapodás szériát Olaszországnak szükség esetére az Unió messzemenő pénzügyi segít­séget ígért és pedig arra az eddig nem ak­tuális esetre, ha Olaszországnak valutája és ipara védelmében szüksége volna pénzesz­közökre. Az olasz kormány magáévá tette az Egyesült Államok azon álláspontját, hogy Németország magántartozásai prioritást élvezzenek a reperációs fizetségekkel szem­ben. Az olasz kormány állítólag külügyi po­litikája részére Is biztosított hinterlandot Washingtonban, úgyhogy most az előbbihez képest jobban hangsúlyokat ja és érvényesít­heti a nemzetközi szerződések 'revíziójára vonatkozó követelését. Ebből az következtet­hető, hogy a Laval francia nrniszterelnök részére az európai kérdésekben Washington­ban állítólag megadott „szabadkéz politika" csak „papír-értékkel" bír. Grandi washing­toni sikerének még további következménye is lesz oly irányban, hogy Olaszország az eddigihez képest kisebb mértékben fog ked­vezni Franciaország programjának. Figye­lemreméltó állítólag az is, hogy Grandi Amerikából egyenesen Rómába utazott s nem tett Párisban látogatást, amint azt eredetileg tervezte. Az amerikai-olasz szövetség a továb­bi fejlődésben állítólag uj, eddig nem volt fe­jezetet nyithat meg és pedig annál is inkább, mert Olaszország eddigi sikerét egyelőre egy­általában nem óhajtja kíméletlenül és elővi­gyázatlanul kiaknázni. Az olasz revizáoniz- mus uj hangsúlyozása állítólag erős kapcsot lé tesit Róma és Berlin között is. A berlini na­cionalista Tag a következőket fűzi ehhez: „Ha helyesek a zürichi lap adatai, akkor Olaszország Amerikában erkölcsi és anyagi hátvédet kapott, ami történelmi jelentőségű dolog. Grandi washingtoni sikere annál is nagyobb, mivel az egyesült államokban a közhangulat Itália irányában egy Francia- országból irányuló igen tevékeny propagan­da befolyása alatt állott, amely bizonyos elővételeket terjesztett és úgyszólván teljes mértékben elutasító volt. Nem szabad azon­— Erfis, vérbő. kövér er-berek számára a termé­szetes „Ferenc József" keserüviz naponként való ivása a legkisebb erőlködés nélkül könnyű és . .n- des bélmfiködést biztosit Számos szakorvosi jelen tés bizonyítja, hogy a Peren? Jéz«ef viz szív és idegbajosokn k. vese- és cukorbetegeknek, vala­mint kÖ6zvényben ée rsuzban szenvedőknek is na gyón jót tesz. s ezért méltán megérdemli a legme legebb ajánlást A Ferenc József keserüviz gyógy szertárakban, 1 regé riák bán éa füszerüzletekben kapható. ■—————om—aJMiiinrr zrzx bán alábecsülni &z4, hogy az Egyesült Álla­mok nem akarják magukat beránbani az eu­rópai politikába. De ha Washington bán csu­pán pénzügyi együttműködésben is állapod­tak meg és lerögzítették a washingtoni és római kormányok álláspontjának egységét a világot érdeklő alapvető kérdésekben — mint a reparációk, adósságok, a használha­tatlan szerződések megváltoztatása és a le­szerelés — ez még akkor is általánosan a jobb jövőt jelentheti. Amerikában kétségte­lenül erős benyomást keltett, hogy Olaszor­szág a maga sajátos politikai struktúrája kö­vetkeztében jól megállta helyét a világkrizis- ben, bár Olaszország igen szűk gazdasági alapokon épül föd. De a céltudatos önmérsék­let és minden nemzeti forrás kihasználása, amit Itália végrehajt, továbbá saját erejében való bizalom Olaszországnak a külügyi po­litikában is döntő -könnyebbséget biztosított és barátokat szerzett. Olaszország pozíciójá­nak megerősödése Németország számára is üdvözlendő aktivum, bár Németországnak is tudnia kell azt, hogy a helyzet kulcsa vég­eredményben nem Amerikában keresendő. Ha Franciaország nem lesz képes érvényesí­teni a Laval részére Washingtonban adott ál­talános meghatalmazást z adósságok és hi­telek kérdésének megoldására francia inicia- tivábőfl, akkor egy uj helyzet fog előállani, mely a jövőben Németország számára segít­séget eredményezhet, ha Németország hatá­rozott, szilárd és előrelátó kezdeményezés politikáját fogja majd követni, Olasz­ország és Amerika fontos határkő lesz ezen az utón." — Nem lehet tisztán látni — jegyzi meg ezekhez az idézetekhez a Národni Politika hogy a svájci lap római tudósítása vadóság-e, vagy pedig csak a revizionista olasz-német együttműködés híveinek jámbor szándéka-e, mely politika részére az Amerikai Egyesült Államok és Anglia közremüködá&ét szeret­nék megnyerni. Egyelőire úgy látszik csak kísérleti baliónt bocsátottak föl ezen politika olasz agitátorai és hogy a dolog ne legyen túlságosan rikító, a neutrális Svájcban tették meg, ahol a német nemzeti irányzatnak szin­tén meg van a maga fészke. A kísérleti bal- lón megérkezését, amint látni, Berlinben Az asztalon ott állott a kincsestül, amelyről most a rá tori tett újság félre volt csúszva. El fake tehát tegnap óta nem járt ebben a szo­bában, mert különben észrevette volna a kincset. Persze! Hiszen, mikor tegnap este hazatelefonált, hogy reggelig el kell maradnia, az öreg Bábi, a régi hü cseléd jött a teleíc hoz, mert Elizkének fájt a feje, korán lefeküdt és már aludt is akkor. Ez a magyarázat. De Bábi sem látta a® aranyakat Furcsa... Lássuk csak? Ez igazán különös. A tál aranyból hiányzott hét darab!... Elizke rejtette el tréfából és most mulat magában a dolgon as6zonyi huncutkodással? Lehetséges. Délelőtt tíz óráig maradt otthon, de egészen tá- voztáig hiába intézte a feleségéhez a legelmésebb ke resztkérd éeeket. Bele kellett nyugodnia, hogy az asszony mit sem tud az aranyakról. Bábi néni csente volna el az aranyakat? Nemi Erről igazán szó 6em lehet. * Gyerekkora óta ismerte ezt a hűséges és becsü­letes lelket. Bábi néni nem mocskolhatta be lopott pénzzel az ő dolgos két kézért. Ki dézsmálta hát meg a kincsestálat? Ki volt a házi szarka? Igen. igen: a ház) szarka. Most hirtelen eszébe jutott Matyi, az ő szelíd szarkájuk. Matyi a galambdúc egyik fülkéjében lakott, de szabad bejárása volt a házba a kopott tollazatú öreg urnák. Matyit Elizke találta meg pár esztendő előtt a kert bokrai közhit. Kókadtan, vérző testtel hevert Matyi a gyepen. Valami csintalan gyerek dobta meg kővel a sze­gényt Elizke gondozásába fogadta, ápolta és meggyó­gyította a sebesült madarat Matyi megérdemelte ezt a jóságot. Gyógykezelése alatt hálásan csörögte el a® ő asszonykájának s gaz­dájának az ő köszönetét. Ottmaradt a kertben, szál­lást talált a galambdúcban s vidám csörgésével, tré­fás bakugrásaival jókedvet árasztott maga körül a detektiv-családn;\ ez az önkéntes háziállatkája. Szarka létére egyébként Matyi fehér holló-számba volt vehető, mert a tolvajlásairól hírhedt szarka- nemzetségből születvén, soha, egyetlenegyszer sem lehetett rajtakapni, hogy valami csillogó holmit el­hordott volna a házból. Matyit tehát nem lehetett gyanúba fogni az ara­nyak eltűnése miatt. Sem a Bábi sem Matyi... Ki hát a tettes akkor? Az a kör amelyen belül kell lappangania o még ismeretlen tete6nek, egyre félelmesebben szűkre szorult. Annyira szűkült ^ tettest illető lehetőségek köre, Vgy a de'ektiv megdöbben! tőle. Felriadt ugyanis benne a gondolat, hogy a női i m ..........IMII | |— Hl HM Pj Legértékesebb kincsét- M egészségét őrzi meg a 5 Podébrady viz g megnyugvással fogadták. Most az Egyesült Államok kormányán a sor, hogy ezen kísér­letekre nézve határozott nyilatkozatot te­gyen — fejezi be cikkét a Národni Politika. Halálra gázolt a vonat Pozsonyban egy rokkant munkást Pozsony, december 19. (Pozsonyi szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) Szombat reggel hat óra után a Pozsony-ujvárosi vasúti vo­nalon a Dornakappel dűlő mellett halálos el- gázolás történt. Grogovszky Antal 50 éves rokkant munkás, aki mankón járt, fel akart szállni a vonatra. Nem várta be, mig a vonat, amelynek it* megállója van, megáll, hanem a még mozgásban lévő vonatra akart felkapasz­kodni. r rokkan’, embert a kerekek elkapták, balkezét könyökben elvágták és a fején élet­veszélye' séiii’ést ejtettek. A mentők a sze­rencsétlen rokkantat te\ itták a pozsonyi ál­lami kórházba, ahol aztnban nemsokára ki- szenvedett. A halálos elgázolás ügyében meg­indult a vizsgálat. szív annak ax érdekében sodródik legkönnyebben bűnbe — akit sxeret. El, el, el ezzel a gondolattal, mert bele lehet őrülni! Mihez lásson most, hogy megtudja a valót? Egy szót sem szól a feleségén© a kincsestálről, hanem otthagyja a® íróasztalon. Hadd lássa, mi történi vele? * Az lett vele, hogy másnapra újabb öt darab tűnt el a fáiból. összesen tizenkettő tehát. A detektívet teljesen lesújtotta e® a fölfedezés. Most már egyre valószínűbbnek látszott az föltevés, hogy... ... hogy Eli® dézsmálta meg a kincsestálat. Ez nem tréfa többé! De miért követte volna el ezt az éppoly ocsmány, mint ostoba bűnt, amelynek föltétlenül ki kell de­rülnie. Tréfából semmi esetre sem, mert titkot, ez ilyen tréfás titkot nem tu l egy asszony harminc órán át rejtegetni. Ilyen csúnya és ilyen együgyű bűnt csak olyan valaki követhet el. aki elvesztette az eszét. Az asszony pedig oVankor veszti el iga­zán a® eszét, ha a szive nem az öv' már. A kincses tál titkának sötétsége mögül most az Urbán Jancsi alakja bontakozott ki s nem is a de­tektív, hanem a fér' szeme előtt. Lehetséges, hogy a nyomorgó színész miatt lopta meg őt az ő becsületesnek és hűnek tartott asz- szonya? * A híres detektív re ek éppen szakadt az ő nagy baja... Ezért volt lesújtva s ezért érezte magát a föld­kerekség legnyomorultabb koldusának ... Az asszony, ez a körülrajongott, szerencsétlen, gonosz asszony most éppen megint a városban járt. Lehet, hogy anr ] a gazembernél jár, hogy a lo­pott aranyakat átadja neki. Hát van faten, hogy < tűri? * Künn ped’>; sütött a nap. A szoba nyitott felső­ablakán beáradt a V'”f uyári virágainak illata. S ő ott ült a kincsestálra meredő szemmel az Író­asztala előtt, a karosszékben. Ott ' u mozdulatlanul, mereven s a mellére zökkent fejjel, mint akit há­tulról, orozva meggyilkoltak, de m fedeztek még föl, hogy eltemessék a sirdomb alá, ahol már nem fáj semmi. Úgy van: úgy Ült ott, mint egy halott, mert bár élet volt még benne, éppuv vége volt az életének, mintha már kiterítették volna. Ott ült mereven, mozdulatlanul és ekkor sötét gondolataiból a Matyi csörgő, vidám lármája riasz­totta föl. Malyi, az ő szelíd, becsületes irkájuk, aki soha sem lopott, mig Eli®, az ő bűnek hitt felesége ... Be sem tudta fejezni ezt a szörnyű gondolatot, olyan rettenetes volt azt végiggondolni. Matyi ott ült a nyitott felsőab’nk keresztfáján és vidáman csörögve i Ivözőtte a gazdát. És okkor a detektív beszélni kezdett a madárhoz, Ki volt a tolvaj ? — Detektív történet — A Prágai Magyar Hírlap számára irta: PALÁSTH.Y MARCELL A híres detektív kinos helyzetben volt. Kevés, ha azt mondjuk, hogy el volt keseredve, mert az igazság a®, hogy kétségbe volt esve. Olyan bűnügynek sötétségében tapogatózott ugya­nis ami az ő legegyénibb ügye volt, mert az ottho­nának nyugalma, sőt a családi boldogsága forg »tt kockán. Ez a probléma egyenest a szivének volt szegezve. Ha félreveti ezt a titkot, vagy szemet hunyva úgy tesz. mintha nem törődnék vele. örökre oda a nyu­galma és a férfiúi önérzetnek is befellegzett. Ha pedig sikerrel nyomozza ki, ez a siker felér a legsúlyosabb csatavesztéssel, mert könnyen lehet, hogy ezzel vége a boldogságának, — el kell ejtenie az asszonyt, aki legkedvesebb neki a világon: — a feleségét. El kell válniok, mert ez a különös biinügy túl­megy a házi szarkaság apró bűnén mert ha az asz- szony a tettes, úgy nemcsak anyagiakban lopta meg őt, hanem a lelki nyugalmát, a becsületét és a bol­dogságát is elorozta. Ha ugyan ő a tetes? De lehetett-e az? Nem bírta elhinni, bár minden gyanúiéi arra vallott. Lehetséges volna, hop^ ő volt? Ez a szende, sze­líd és kedves, ragaszkodó lény, akörek becsületes­ségéért és hitvesi erényeiért tüzbe merte volna tenni a kezét. Ezt e tolvajfogó két kezet. Ezek a kezek most kínlódva markoltaik a karos­szék támlájába és a detektív homlokán a gyölrelmes töprengés redői verődtek ki. Virrasztástól vörös és ólomkarikás szemével, kín­tól eltorzult arcával és fojtott izgalmától reszkető szája körül az elgyötörteég vonalaival, — szobra lehetett volna a kétségbeesésnek és kimerültség­nek. Teljes negyvennyolc órája nem aludt. Nem hunyta le a szemét mióta ez a szörnyű gyanú föl ébredt benne. Ez a rémséges helyzet a következőképp szakadt rája: A gróftól, — akinek csa’ádi ékszereit hetven- olc órai nyomozás után előteremtette, — külön Iá mul ti® tekercs aranyat kapott. A száz aranyat az Íróasztalán álló hadifogoly- ílékébe, egy művészi faragásu fatálacskába ön fe, hogy a kincsestá! látványával meg epje az ő ága kis asszonyát, amikor visszatér a városból. Hogy fog örülni a kedvesI Soha sem várta ilyen türelmetlenül még a® ö kis őségét. Akkor fa ott ült az íróasztala^ mellett, mint most; ugyanabban a karosszékben, amelyben az akkor még derűs homloku és derűs ezivü fiatal férj azóta évszázados lassúságával cammogó órák hosszú sorát töprengte végig. s­Hogy gyorsabban teljenek várakozásának ez órái, az esti lapokat próbálta olvasni, Éppen egy bűnügyi riport közepén tartott, amikor dolgozóasztalán megszólalt a telefon. A főkapitányság ügyeletéről hívták föl, hogy egy fontos ügy miatt azonnal jelentkezzék a központban. Szóval: mennie kellett. Ejnye! Most mit csináljon a száz arannyal? A zsebébe nyúlt, de nem találta meg Íróasztalá­nak kulcsait, ügy látszik, benn hagyta a fiók zárjá­ban és az asszony magával vit'.e. Végigjárta a azobákat, de egyetlen szekrényben sem volt benne a kulcs. Elizke gondos asszony. Jól elzárt mindent. Ez helyes, bár a városnak azon a részén, ahol az ő kedves családi házuk állott, évtizedek óta nem történt betörés, vagy egyéb tolvajlás. Nem zárhatja el az aranyakat, mit csináljon hát velük? Zsebében csak nem cipelheti, miközben bűnösök után nyomoz, hiszen tehernek is sok ez a száz arany. — Eh! — határozta el magát végül. — Senki sem sejti, hogy ez a száz arany itt van. Betakarom a kincsestárat ezzel az újsággal. Estére majd szakitok valahogy időt, hogy hazafussnk egy pár percre. Jól ráfordította a veranda ajtajára a kulcsot é6 a kapu előtt beleugrott egy arra haladó taxiba: — A főkapitányságra! De csak reggelre jutott haza és ezen a reggelen kezdődött el a kínszenvedése. — Mi újság, anyuskám? — Sem mii- apucim kedves. (Ahá! Tehát még nem vette észre a kincses­tárat!) — Éppen semmi, kisanyám? — Ejnye, de különös vagy! Az csak nem valami nagy újság, hogy estefelé itt volt az a szegény Ur­bán Jancsi? — Remélem, megkínáltad valamivel. — Természetesen... Úgy evett szegény ördög, mint egy farkas. — Azt elhiszem — felelte a detektív. — Mi más­ként egyék egy jógyomru, tehetséges fiatal színész, aki egy éve szerződés nélkül van. Az asszony sóhajtott. De ebben a sóhajban akkor még a detektiv sem­mi gyanúsat nem tál."1. Hiszen Urbán Jancsit az asszonyhoz gyerekkora óta az egy házban lakó cga- ’ádok gyermekeinek pajtási viszonya fűzte és a fiú mn is szinte csa'ádtagként kereste fel őket gyakran. Ebben igazán nincs semmi kivetnivaló. Ostobaság volna, ha nem bíznék a feleségében. Bement a dolgozószobájába. (No; lesz Itt mindjárt meglepetés!) 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom