Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)
1931-12-18 / 288. (2805.) szám
t 'PRXGAl/VU.GV.ARHIRIiAIi A vagonszállitás berlini része a Stribrny-pőr tanúinak megvilágításában Pénzügyi cs@p§ri@k Siarca - Kapott-e Stribrny províziót Sichrovskytól ? Gbertbor a magáénak vindikálja a vagonszállitás árengedményének érdemét Prága, december 17. A Stribrny-fpiür tegnap délutáni folytatólagos tárgyalásán ki> hallgatták még Ocahlik járásbirót, aki azt vallotta, hogy egyezer Siohrovskynál órát vett és tréfásan a főnök után érdeklődött az alkalmazótbiiál. Azt a választ kapta, hogy a főnöknek most más dolga vau, üzletein sokat keres, Stribrny ügynöke. Ez 1920-iban történt. ■Esner tanú 1920ban a kisgazdák szövetkezetének osztályvezetője volt, amely szövetkezetben Stribrny mint likvidátor miükö- dötí. Egyezer a folyosón ismerős hangot hallott, kiment és Sidhrovskyt pillantotta meg. Arra a kérdésre, hogy mit csinál itt, Stritbrny után érdeklődött Siidhrovsky. A tanú erre egy hátsó ajtót mutatott Sichrovskynak, amely ajtón keresztül bejelentés nélkül lehetett Stribrnyhez jutni. El távozóban ismét találkozott Siohrovsky- val, aki megköszönte neki az útbaigazítást. Sidhrovsky kétségbe vonja Esner egész tanúvallomását. Striibrny is kijelenti, hogy Esner vallomása szerinte teljesen légből kapott. íz ezüst óra és a köszönés Kihallgatták Stribrny Hannát, Stribrny György feleségét. Csak az eziüst óra felől kérdezték ki. A tanú előadja, hogy annakidején órát vásárolt az akkor nyolcéves fia részére s később az órát javításba adta. Nem is tudta, hogy a Siohrovsky-oégrőil van szó. Amikor az óra javításáért a cég semmit sem kért, ezt arra vezette vissza, hogy az órás minden nála vásárolt óráért bizonyos időre garanciát vállal s ezen az időn belül díjtalanul javítja az órát. Még kihallgatták Csermákot, a Wílson- pályaudvar éttermének főpincénét, aki 1920- ban a másodosztályú étteremben a miniszteri asztalt szolgálta ki. Itt rendszerint Svehla miniszterelnök, Snámek, Szontagh, Micsura, Hód ács és Stribrny ültek, néha Klofáos szenátor is hozzájük ült. A tanú az étteremben látta Sichrovskyt is , az volt a benyomása, hogy Siclirovskr könnyű meghajlással fordult mindig a miniszteri asztal felé s a tamu azt hitte, hogy ez a köszöntés Stribrny- nek szél, aki barátságosan viszonozta azt. Stránsky dr. vallomása Majd közérdeklődéstől kisérve hallgatják ki Stránsky Jatroslav dr. képviselőt. Stránsky dr. eskü alatt vall. Az elnök figyelmezteti, hogy az alkotmány 26. paragrafusa értelmében joga van megtagadni a vallomást olyan ügyekről, amelyekről mint képviselő szerzett tudomást. Stránsky erre azt válaszolja, hogy csak annyiban veszi igénybe ezt a jogát, hogy nem fogja megnevezni a kormánynak azon tagját, akitől információit szerezte az 1920 junius 27-tiki miniszterfan ácsról. Stránsky azután hosszú összefüggő beszédben elmondja, hogy azzal a bizonyos miniszterrel este együtt volt s a miniszter a minisztertanácsi eseményekről beszélt A miniszter szerint Stribrny váratlanul, anélkül, hogy a dolog programon lett volna, nagymennyiségű vasúti kocsi vásárlását kérte jóváhagyni százmilliókra menő ősz- szegben. Englis pénzügyminiszter elnapolás! indítványt tett, mire Stribrny rámutatott a katasztrofális vagoníhiányra. A két miniszter közötti vita során Stribrny beismerte, hogy az ügy már előrehaladott stádiumban van. A minisztertanács végül is Stribrny mellé állott s engedélyezte a németországi vagonvásárlást a pénzügyminiszterrel való egyetértésben. Stránsky hangsúlyozta, hogy Stri-brnyhez való viszonya később is, már mikor ezt megtudta, barátságos maradt, csak 1925-ben kölcsönös ujságpolémiák után hagyták abba kölcsönösen a köszönést. 1926-ban volt az első sajtó- pörük. Egy ízben, 1924-ben, Stribrny lakásán is járt, amely polgárian van berendezve, akkoriban nem tudta magának elképzelni, hogy Stribrny korrupt ember lenne. AmikoT azonban később mégis csak erre a meggyőződésre jutott, 1929-ben gyűléseken a minisztertanácsi incidensről kezdett beszélni. Később egy zlini ismerőse figyelmeztette, hogy Podlipsky dr„ Bata sajtófőnöke pontosan tudná őt informálni a vagonszállitási afférról. Podlipsky fel is kereste őt brünni lakásán s közölte vele, hogy jól ismeri Sichrovskyt, aki annakidején elmondta neki, hegy milliós nyertességgel kecsegtető üzleten dolgozik. De nem marad neki sok, meri „Prágában is meg kell kenni a széké,ret“, Stribrnyt kell megvesztegetnie és néhány minisztériumi tisztviselőt Podlipsky kijelentette, hogy jelen volt, amikor Stribrnynek 5.2 millió koronát fizetlek ki. Podlipsky ezt elmondta Ober- tihor dr.-nak s ez Stribrny figyelmét telefonon fölhívta arra, hogy Prágában ügynökök járnak, akik vagonszállitási üzletet akarnak köz vetíteni., Ezen információk alapján Stribr- nv elhatározta, hogy az üggyel a 'legközelebbi alkalommal a parlamenti tribünre áll ki. így került »or februárban a Stribrny elleni vádbeszédre. A tanú akkoriban csupán egyetlen hamis tanuzásról tudott és pedig arról, hogy Stribrnynek lett volna érdeme a harmincmillió koronás engedmény kicsikarása, holott ez a valóságban Englis és Cherikor érdeme volt. A további hamis tanuzások csak a vizsgáló- bizottság nyomozása során derültek ki. A‘ Stribrny aláírását viselő akta, amely állítólag a vizsgálóbizottságban veszett el, soha sem is volt ott. „Valamennyi akta a kezemben volt — mondja Stránsky — és nem tüntettem volna el dokumentumot, amely julius 21-ről van datálva és Stribrny aláírását viseli magán. Ez lett volna állításaim legfőbb bizonyi- tóka.“ Stránsky azután a parlamenti vizsgálóbizottságról beszél, majd az államügyész intéz hozzá kérdéseket, azután Rasin dr. védő szólítja fel Stránskyt, hogy nevezze meg azt a zlini barátját, aki őt Podlipsky dir.-ra figyelmeztette. Stránsky erre megnevezi régi politikai barátját, Cekota Antalt, Bata sajtó- propa.gát órát. Rasin dr. megjegyzi, hogy Stránsky dr. a vizsgálóbizottságban rendőri szerv vádló, bíró és tanú szerepét játszotta, amire Stránsky dr. azzal válaszol, hogy nem áll. szándékában itt a vizsgálóbizottságban viselt funkcióról felelni. 1920. év berlini kmulia A mai tárgyaláson az érdeklődés ismét nagy voilt. A 'tárgyalás megnyitása után az államügyész közölte a bírósággal, hegy egy Riehter nevű tanú jelentkezett nála. akit 1920-ban a Wilsor-pályaudvar éttermében Stribrny bemutatott Sichrovskynak azzal: „Ez egy jó barátom!“ Rlchter akkoriban a nemzeti szocialista pártban tevékenykedett. Josifko dr.: Feltűnő, hogy ez a tanú csak mo.st jelentkezik. Ezután kihallgatták Infeld-et, a szövetkezeti bank és a kisgazdák szövetkezetének egykori igazgatóját. Stribrny abban az időben ennek a szövetkezetnek a likvidátora volt. A tanú a szövetkezet lokális viszonyairól ad fölviilágosltást, különösen pedig a Stribrny ottani irodahelyiségéről s kijelenti, hogy Stribrny irodájának tényleg két ajtaja volt s az egyik ajtó be volt tapétázva s nem volt használatban. Stribrny akkoriban kiadta az utasítást, hogy bejelentés nélkül jenkit no engedjenek be hozzá. Maid kihallgatják PodHpoky dr^t, Balta Jogi osztályának főnökét, ajki 1920-ba® Csehszlovákiia berlini konzula volt. Podlipsky Luetig Hugót ée Fuche Bedrichet még Prágából ismerte. Az elnöknek arra a kérdésére, vájjon akkoriban tudomással birt-e a vagon vásárlásról, a tanú azt válaszolja, hogy csak később szerzett erről tudomást az újságokból. Fuohs gyaki?n járt Berlinbe és Sichrovsky is, akivel barátság1’* viszonyban volt. Siobrovskv őt később egy alkalommal fölkereste lakásában s e- mondla neki. hogy az Arons és Watté r céggel van valami üzlete, da a tanú nem érdeklődött közelebbi részlete’ iránt. Valamivel később Sichrovsky az* mondta neki, hogy a vasutilgyi minisztériumnak szóló vagonokról van szó, de a tanú továbbra sem érdeklődött közelebbről. Azután szóba kerül az a távirat, amelyet Sichrov- sky Prágábő! küldött a tanúnak Berlinbe. Az a távirat igy hangzott: „Beszéljen Luhíggal és Oborthorral, mindkettőnek az érdekei megvédelmczvo.“ A tanú nem értetie, hogy mit jelent tulajdnnkép pen ez a távirat, az volt a benyomása, hogy Sichrovsky akadályokra bukkant az említett üzletnél. Sichrovsky valóban említette neki azután, hogy az általa tervezett vegonüzletbe az úgynevezett Lustig- csoport szólt bele. Sicbrovsky azután kérte a tanút, hogy interveniáljon érdekében. A tanú azonban a táviratot nem Lustignok, hanem Oberthor dr.-nak adta át, aki rendkívül felindult erre éa azt a szándékát nyilvánította, hogy Sichrovsky ellen közbelép, mert annak az aggodalmának adott kifejezést, hogy óriási proviziós üzletről van szó, almi az állam terhére megy. Podlipsky ezután elmondta, hogy hogyan került sor a két csoport közös üzletének lezárására ée Sichrovsky a tárgyalások befejeztével mint állított ki egy csekket. Sichrovskynak az volt a terve, hogy a pénzt márkában Berlinben hagyja, de azután a tanú tanácsára mégis becserélte csehszlovák koronára. Az elnök ama kérdésére, vájjon Sichrovsky nyilatkozott-e arról, hogy mit kezd a provízióval, a tanú igy szólt: — Sichrovsky, amennyire emlDékszeim, akkoriban azt mondta, hogy a provízióból nem sok marad meg neki, mert különböző személyeket, köztük egyeseket a minisztériumban is részeltetnie kell az összegből és nagyobb pénzekről van szó. Elnök: Megnevezte Stribrny Györgyöt is? Tanú: Ezt expressis verbis nem tudom megerősíteni, de az a benyomásom, hogy akkoriban beszélt Stribrnyröl. Amikor azután kifejezést adtam afölötti csodálkozásomnak, hogy egy minisztereikiökhelyettes ennyire lealacsonyodik, Sichrovsky azt azt mondta nekem: Ugyan, mit, Stribrny még lábbal is elfogad. Az elnök aziután fölemlíti a tanúnak Sichrovsky vallomását, amely szerint Siehrevsky annakidején nem használta ezt a kifejezést, továbbá azt, hogy Sichrovsky — vallomása szerint — tegező dött a tanúval és aranyórát is adott neki. Podlipsky erre azt válaszolja, hogy egy ébresztő óráról volt szó, amelyet meg is fizetett. A teremben erre nagy. derültség tárnád. Josifko dr. védő ama kérdésére, vájjon a taniu tudja-e, hogy .kik voltak a tagjai ax úgynevezett Lustlg-cso- porinak, a tanú azt válaszolja, hogy a menynyire emlékszik, a csoportba Lusrtig Hugó, Zettelmann, Wolif és Boody Károly tartoztak. Azután szóba került Katz kereskedő. Sichrovsky ugyanis azt vallotta, hogy Podlipsky dr. ellenségesen viseltetik iránta és hogy Podlipsky őt egy Katz nevű kereskedővel való közös üzletbe tanácsolta bct’Je, amelyben 1.6 millió korona vesztességet szenvedett. Josifko dr. védő kérdi a tanút, igaz-e az, hogy 50.000 koronát kapott Katától. A tanú azt ■válaszolja, hogy prágai számláján később 50.000 koronás összeget talált, ezt az összeget azonban, miután megtudta, hogy Katz megvádolta Sichrovskyt, ismét átutalhatta Sichrovskynak. Hogy Katz ezt az összeget miért utalta át neki, a tanú úgy magyarázza, hogy Katz vele szemben lekötelezve érezte magát, mert megismertette Sichrovskyval. Sichrovsky kijelenti az. elhangzottakra, hogy Podlipskyva'l igen jó viszonyban volt s annakidején sima aranyórát ajándékozott neki. Podlipsky erre megjegyzi, hogy ez nem felel meg a valóságnak és Sichrovsky csak hatást akar gyakorolni a közönségre. Rasin dr. védő megkérdi a tanútól, hogy miután egy aktív miniszterről hivatalos minőségében, mint konzul olyasmit tudott meg, miért nem tett erről nyomban közlést felettes hivatalának. A tanú erre igy válaszol: „Akkor nekem sok munkám lett volna.“ Az elnök megkérdi tanútól, vájjon olyan embernek tartja-e Sichrovskyt, aki fontolóra, veszi minden kimondott szavát. Podlipsky1 erre azt válaszolja, hogy Sichrovsky bőbe- szédő ember. I berlini behozatali exiíonSisra íinSfce Ezután kihallgatják Oberthor dr.-t, aki annakidején a csehszlovák behozatali és kiviteli bizottság berlini expozitúrájának vezetője volil. Oberthor dr. kijelenti, hogy 1920. junittá végétől julius végéig Marienbadban tartózkodott. Julius 28-án visszatart Berlinbe és 29-én megjelent nála husiig Hugó kőt úrral a vfigonkartelitől s elmondta neki, hogy egy Prágába szóló vagoaiszál látásról van szó, amely azoubaü i Igyéh ootto^6 pezsgői! ■nimm iwmi iwrm "inn-'in mi u drágább, mint amilyennek lennie kellene, mert különböző közvetítők játszanak közre. Az ügy Prágában már a minisztertanácsba Is került. Oberthor dr. erre telefonon fölhívta a prágai vasutügyi minisztériumot. Stribrny, jött a telefonhoz. A tanú közölte vele értesülését és ajánlotta Stribrnynek, hogy az ügyről egyenesen a vagonkartellel tárgyaljon, mert igy olcsóbban u-sszák meg. Oberthor dr. azt a telefonbeszélgetést másnap táviratilag megerősítette. Stribrny a telefonbeszélgetés folyamán azt mondta neki, hogy ilyen körülmények között az ügyet nem viszi a minisztertanács elé és elhalasztja. A tanú csak később tudta meg, hogy a vagonszál iitásn ál engedményt tettek. Stribrny későbbi alkalommal megmondta a tanúnak, hogy ez az árengedmény az 5, Oberthor dr. érdeme. A tanú ezután Sichrovskyról beszél, akit igen joviális, tréfás embernek jellemez. A tanú nem tudja megmondani, hogy Sidhrovsky dicsekedett-e bizonyos összeköttetésekkel. A tárgyalást ezután délután négy órára halasztották. 1 kassai keresztény- szocialista szakszervezetik issztaggyülése Kassa, december 17. A kasai keresztéay- szociaiista szakszervezetek december 13-án, vasárnap délelőtt a Katolikus Legényegyes Illet emeleti helyiségében tartották meg rendes havi összejövetelüket. Az elnöki megnyitó után Flei$chmatin Gyula dr. tartománygyülési képiveslő főtitkár hosszabb beszédben foglalkozott a gazdasági válsággal éa a munkanélküliséggel. Rámutatott arra, hogy ft munkanélküliség ax egésx világon növekvőben van. Németországban * munkanélküliek 5 millión felüli tömege a családtagokkal együtt egy körülbelül 2ü millió* elégedetlen és lázongó hadsereget képvisel. Egyelőre nincs más eszköz a munkanélküliség leküzdésére, mint a munkanélküli segélyek folyósítása. Ez azonban csak átmeneti segítség üehet. mert a végletekig senki sem bírja az ezzel járó mérhetetlen terheket. Amíg az államok kormányai nagy erőfeszítéseket tesznek a bajok leküzdésére, addig meg keli állapítanunk, — moudotta az előadó — hogy különösen a keresztény pártok és maga a katolikus egyház is erősen szociális irányú tevékenykedést fejtenek ki s mindenütt igyekeznek enyhíteni a nyomort, segíteni a szükséget szevedőkön. Az, ami a bolsevizmus részéről ma történik, nem a gazdasági válság és nyomor enyhítését célozza, hanem inkább annak kiélezését, hogy ezáltal előkészítse mindenütt a talajt a forradalom és . felfordulás részére. Ezt igazolja a kommunista pártok működése külföldön és nálunk is. Az állami munkanélküli segélyhozzájárulást az állam kénytelen volt beszüntetni a kommunista szak- szervezeteknél, mert ott súlyos visszaéléseknek jöttek nyomára. Olyanoknak utaltak ki a segélyeket, akik tagjárulékot nem is fizetnek. Ezzel szemben meg kell állapítani, hogy a keresztényszocialista szakszervezetekben ezen segélyek elszámolása és a tagdíjak beszedése a legnagyobb pontossággal és lelkiismeretességgel történik. A munkanélküi álló munkásság érdekében való komoly munkát igazolja a keresztény- szocialista párt kassai város politikai tevékenysége is. A népkonyha kibővítése után jött a szükség munka, a fasegély akció, a ru- hasegéiy akció, a tejakció, a házrói-házra való gyűjtés és sok minden. A kommunista párt vezetőit mérbetetleuüi bántja ez a munka, mert igy ellensúlyozzuk fék leden agitációjukat. A keresztényszocialista párt ilyen szellemben folytatni fogja munkáját és az előadó kéri a józau keresztény gondolkozásu munkásságot, hogy úgy most, mint a tavaszi községi választásokon támogassa a keresztényszocialista pár-, tót. A zsúfolásig telt nagyterem hallgatósága hossza éljenzéssel fogadta az előadást. Ezután Ványai István szakszervezeti titkár tartotta meg szakmozgalmi beszámolóját, melynek során uz egyes szakcsoportok rnükó. dó&órői számolt be.
