Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)

1931-12-18 / 288. (2805.) szám

t 'PRXGAl/VU.GV.ARHIRIiAIi A vagonszállitás berlini része a Stribrny-pőr tanúinak megvilágításában Pénzügyi cs@p§ri@k Siarca - Kapott-e Stribrny províziót Sichrovskytól ? Gbertbor a magáénak vindikálja a vagonszállitás árengedményének érdemét Prága, december 17. A Stribrny-fpiür teg­nap délutáni folytatólagos tárgyalásán ki> hallgatták még Ocahlik járásbirót, aki azt vallotta, hogy egyezer Siohrovskynál órát vett és tréfásan a főnök után érdeklődött az alkalmazótbiiál. Azt a választ kapta, hogy a főnöknek most más dolga vau, üzletein sokat keres, Stribrny ügynöke. Ez 1920-iban történt. ■Esner tanú 1920ban a kisgazdák szövet­kezetének osztályvezetője volt, amely szö­vetkezetben Stribrny mint likvidátor miükö- dötí. Egyezer a folyosón ismerős hangot hal­lott, kiment és Sidhrovskyt pillantotta meg. Arra a kérdésre, hogy mit csinál itt, Stritbr­ny után érdeklődött Siidhrovsky. A tanú er­re egy hátsó ajtót mutatott Sichrovskynak, amely ajtón keresztül bejelentés nélkül lehetett Stribrnyhez jutni. El távozóban ismét találkozott Siohrovsky- val, aki megköszönte neki az útbaigazítást. Sidhrovsky kétségbe vonja Esner egész ta­núvallomását. Striibrny is kijelenti, hogy Esner vallomása szerinte teljesen légből kapott. íz ezüst óra és a köszönés Kihallgatták Stribrny Hannát, Stribrny György feleségét. Csak az eziüst óra felől kérdezték ki. A tanú előadja, hogy annak­idején órát vásárolt az akkor nyolcéves fia részére s később az órát javításba adta. Nem is tudta, hogy a Siohrovsky-oégrőil van szó. Amikor az óra javításáért a cég sem­mit sem kért, ezt arra vezette vissza, hogy az órás minden nála vásárolt óráért bizo­nyos időre garanciát vállal s ezen az időn belül díjtalanul javítja az órát. Még kihallgatták Csermákot, a Wílson- pályaudvar éttermének főpincénét, aki 1920- ban a másodosztályú étteremben a minisz­teri asztalt szolgálta ki. Itt rendszerint Svehla miniszterelnök, Snámek, Szontagh, Micsura, Hód ács és Stribrny ültek, néha Klofáos szenátor is hozzájük ült. A tanú az étteremben látta Sichrovskyt is , az volt a benyomása, hogy Siclirovskr könnyű meghajlással fordult mindig a miniszteri asztal felé s a tamu azt hitte, hogy ez a köszöntés Stribrny- nek szél, aki barátságosan viszonozta azt. Stránsky dr. vallomása Majd közérdeklődéstől kisérve hallgatják ki Stránsky Jatroslav dr. képviselőt. Strán­sky dr. eskü alatt vall. Az elnök figyelmez­teti, hogy az alkotmány 26. paragrafusa ér­telmében joga van megtagadni a vallomást olyan ügyekről, amelyekről mint képviselő szerzett tudomást. Stránsky erre azt vála­szolja, hogy csak annyiban veszi igénybe ezt a jogát, hogy nem fogja megnevezni a kormánynak azon tagját, akitől információit szerezte az 1920 junius 27-tiki miniszter­fan ácsról. Stránsky azután hosszú összefüggő beszéd­ben elmondja, hogy azzal a bizonyos minisz­terrel este együtt volt s a miniszter a minisz­tertanácsi eseményekről beszélt A miniszter szerint Stribrny váratlanul, anélkül, hogy a dolog programon lett vol­na, nagymennyiségű vasúti kocsi vásárlását kérte jóváhagyni százmilliókra menő ősz- szegben. Englis pénzügyminiszter elnapolás! indítványt tett, mire Stribrny rámutatott a katasztrofális vagoníhiányra. A két miniszter közötti vita során Stribrny beismerte, hogy az ügy már előrehaladott stádiumban van. A minisztertanács végül is Stribrny mellé állott s engedélyezte a németországi vagon­vásárlást a pénzügyminiszterrel való egyet­értésben. Stránsky hangsúlyozta, hogy Stri-brnyhez való viszonya később is, már mikor ezt megtudta, barátságos maradt, csak 1925-ben kölcsönös ujságpolémiák után hagyták abba kölcsönö­sen a köszönést. 1926-ban volt az első sajtó- pörük. Egy ízben, 1924-ben, Stribrny lakásán is járt, amely polgárian van berendezve, ak­koriban nem tudta magának elképzelni, hogy Stribrny korrupt ember lenne. AmikoT azon­ban később mégis csak erre a meggyőződésre jutott, 1929-ben gyűléseken a minisztertaná­csi incidensről kezdett beszélni. Később egy zlini ismerőse figyelmeztette, hogy Podlipsky dr„ Bata sajtófőnöke pontosan tudná őt in­formálni a vagonszállitási afférról. Podlipsky fel is kereste őt brünni lakásán s közölte vele, hogy jól ismeri Sichrovskyt, aki annak­idején elmondta neki, hegy milliós nyertességgel kecsegtető üzleten dolgozik. De nem marad neki sok, meri „Prágában is meg kell kenni a széké,ret“, Stribrnyt kell megvesztegetnie és néhány minisztériumi tisztviselőt Podlipsky kijelentette, hogy je­len volt, amikor Stribrnynek 5.2 millió koro­nát fizetlek ki. Podlipsky ezt elmondta Ober- tihor dr.-nak s ez Stribrny figyelmét telefonon fölhívta arra, hogy Prágában ügynökök jár­nak, akik vagonszállitási üzletet akarnak köz vetíteni., Ezen információk alapján Stribr- nv elhatározta, hogy az üggyel a 'legközelebbi alkalommal a parlamenti tribünre áll ki. így került »or februárban a Stribrny elleni vád­beszédre. A tanú akkoriban csupán egyetlen hamis tanuzásról tudott és pedig arról, hogy Stribrnynek lett volna érdeme a harminc­millió koronás engedmény kicsikarása, ho­lott ez a valóságban Englis és Cherikor ér­deme volt. A további hamis tanuzások csak a vizsgáló- bizottság nyomozása során derültek ki. A‘ Stribrny aláírását viselő akta, amely állítólag a vizsgálóbizottságban veszett el, soha sem is volt ott. „Valamennyi akta a kezemben volt — mondja Stránsky — és nem tüntettem volna el dokumentumot, amely julius 21-ről van datálva és Stribrny aláírását viseli ma­gán. Ez lett volna állításaim legfőbb bizonyi- tóka.“ Stránsky azután a parlamenti vizsgáló­bizottságról beszél, majd az államügyész in­téz hozzá kérdéseket, azután Rasin dr. védő szólítja fel Stránskyt, hogy nevezze meg azt a zlini barátját, aki őt Podlipsky dir.-ra fi­gyelmeztette. Stránsky erre megnevezi régi politikai barátját, Cekota Antalt, Bata sajtó- propa.gát órát. Rasin dr. megjegyzi, hogy Stránsky dr. a vizsgálóbizottságban rendőri szerv vádló, bíró és tanú szerepét játszotta, amire Stránsky dr. azzal válaszol, hogy nem áll. szándékában itt a vizsgálóbizottságban vi­selt funkcióról felelni. 1920. év berlini kmulia A mai tárgyaláson az érdeklődés ismét nagy voilt. A 'tárgyalás megnyitása után az ál­lamügyész közölte a bírósággal, hegy egy Riehter nevű tanú jelentkezett nála. akit 1920-ban a Wilsor-pályaudvar étter­mében Stribrny bemutatott Sichrovskynak azzal: „Ez egy jó barátom!“ Rlchter akkoriban a nemzeti szocialista párt­ban tevékenykedett. Josifko dr.: Feltűnő, hogy ez a tanú csak mo.st jelentkezik. Ezután kihallgatták Infeld-et, a szövetke­zeti bank és a kisgazdák szövetkezetének egykori igazgatóját. Stribrny abban az időben ennek a szövetkezetnek a likvidátora volt. A tanú a szövetkezet lokális viszonyairól ad fölviilágosltást, különösen pedig a Stribrny ot­tani irodahelyiségéről s kijelenti, hogy Stribrny irodájának tényleg két ajtaja volt s az egyik ajtó be volt tapétázva s nem volt használatban. Stribrny akkoriban ki­adta az utasítást, hogy bejelentés nélkül jenkit no engedjenek be hozzá. Maid kihallgatják PodHpoky dr^t, Balta Jogi osz­tályának főnökét, ajki 1920-ba® Csehszlovákiia ber­lini konzula volt. Podlipsky Luetig Hugót ée Fuche Bedrichet még Prágából ismerte. Az elnöknek arra a kérdésére, vájjon akkoriban tudomással birt-e a vagon vásárlásról, a tanú azt válaszolja, hogy csak később szerzett erről tudomást az újságokból. Fuohs gyaki?n járt Berlinbe és Sichrovsky is, aki­vel barátság1’* viszonyban volt. Siobrovskv őt ké­sőbb egy alkalommal fölkereste lakásában s e- mondla neki. hogy az Arons és Watté r céggel van valami üzlete, da a tanú nem érdeklődött közeleb­bi részlete’ iránt. Valamivel később Sichrovsky az* mondta neki, hogy a vasutilgyi minisztériumnak szóló vagonokról van szó, de a tanú továbbra sem érdeklődött közelebbről. Azután szóba kerül az a távirat, amelyet Sichrov- sky Prágábő! küldött a tanúnak Berlinbe. Az a távirat igy hangzott: „Beszéljen Luhíggal és Oborthorral, mindkettő­nek az érdekei megvédelmczvo.“ A tanú nem értetie, hogy mit jelent tulajdnnkép pen ez a távirat, az volt a benyomása, hogy Sichrovsky akadályokra bukkant az említett üz­letnél. Sichrovsky valóban említette neki azután, hogy az általa tervezett vegonüzletbe az úgynevezett Lustig- csoport szólt bele. Sicbrovsky azután kérte a tanút, hogy interveniáljon érdekében. A tanú azonban a táviratot nem Lustignok, hanem Oberthor dr.-nak adta át, aki rendkívül felindult erre éa azt a szán­dékát nyilvánította, hogy Sichrovsky ellen közbelép, mert annak az aggo­dalmának adott kifejezést, hogy óriási proviziós üzletről van szó, almi az állam terhére megy. Podlipsky ezután elmondta, hogy hogyan került sor a két csoport közös üzletének lezárására ée Sichrovsky a tárgyalások befejeztével mint állított ki egy csekket. Sichrovskynak az volt a terve, hogy a pénzt márkában Berlinben hagyja, de azután a tanú tanácsára mégis becserélte csehszlovák koro­nára. Az elnök ama kérdésére, vájjon Sichrovsky nyilatkozott-e arról, hogy mit kezd a provízióval, a tanú igy szólt: — Sichrovsky, amennyire emlDékszeim, akkoriban azt mondta, hogy a provízióból nem sok marad meg neki, mert különböző személyeket, köztük egyeseket a miniszté­riumban is részeltetnie kell az összegből és nagyobb pénzekről van szó. Elnök: Megnevezte Stribrny Györgyöt is? Tanú: Ezt expressis verbis nem tudom megerősíteni, de az a benyomásom, hogy akkoriban beszélt Stribrnyröl. Amikor az­után kifejezést adtam afölötti csodálkozá­somnak, hogy egy minisztereikiökhelyettes ennyire lealacsonyodik, Sichrovsky azt azt mondta nekem: Ugyan, mit, Stribrny még lábbal is elfogad. Az elnök aziután fölemlíti a tanúnak Sich­rovsky vallomását, amely szerint Siehrevsky annakidején nem használta ezt a kifejezést, továbbá azt, hogy Sichrovsky — vallomása szerint — tegező dött a tanúval és aranyórát is adott neki. Podlipsky erre azt válaszolja, hogy egy ébresztő óráról volt szó, amelyet meg is fizetett. A teremben erre nagy. derültség tárnád. Josifko dr. védő ama kérdésére, vájjon a taniu tudja-e, hogy .kik voltak a tagjai ax úgynevezett Lustlg-cso- porinak, a tanú azt válaszolja, hogy a meny­nyire emlékszik, a csoportba Lusrtig Hugó, Zettelmann, Wolif és Boody Károly tartoztak. Azután szóba került Katz kereskedő. Sich­rovsky ugyanis azt vallotta, hogy Podlipsky dr. ellenségesen viseltetik iránta és hogy Podlipsky őt egy Katz nevű kereskedővel való közös üzletbe tanácsolta bct’Je, amely­ben 1.6 millió korona vesztességet szenve­dett. Josifko dr. védő kérdi a tanút, igaz-e az, hogy 50.000 koronát kapott Katától. A tanú azt ■vá­laszolja, hogy prágai számláján később 50.000 koronás összeget talált, ezt az összeget azonban, miután megtudta, hogy Katz megvádolta Sichrovskyt, ismét átutalhatta Sichrovskynak. Hogy Katz ezt az összeget miért utalta át neki, a tanú úgy magyarázza, hogy Katz vele szemben lekötelezve érezte magát, mert meg­ismertette Sichrovskyval. Sichrovsky kijelenti az. elhangzottakra, hogy Podlipskyva'l igen jó viszonyban volt s annakidején sima aranyórát ajándékozott neki. Podlipsky erre megjegyzi, hogy ez nem felel meg a valóságnak és Sichrovsky csak hatást akar gyakorolni a közönségre. Rasin dr. vé­dő megkérdi a tanútól, hogy miután egy aktív miniszterről hivatalos mi­nőségében, mint konzul olyasmit tudott meg, miért nem tett erről nyomban közlést felettes hivatalának. A tanú erre igy vála­szol: „Akkor nekem sok munkám lett volna.“ Az elnök megkérdi tanútól, vájjon olyan em­bernek tartja-e Sichrovskyt, aki fontolóra, veszi minden kimondott szavát. Podlipsky1 erre azt válaszolja, hogy Sichrovsky bőbe- szédő ember. I berlini behozatali exiíonSisra íinSfce Ezután kihallgatják Oberthor dr.-t, aki an­nakidején a csehszlovák behozatali és kivi­teli bizottság berlini expozitúrájának vezető­je volil. Oberthor dr. kijelenti, hogy 1920. junittá végétől julius végéig Marienbadban tartózkodott. Julius 28-án visszatart Berlinbe és 29-én megjelent nála husiig Hugó kőt úr­ral a vfigonkartelitől s elmondta neki, hogy egy Prágába szóló vagoaiszál látásról van szó, amely azoubaü i Igyéh ootto^6 pezsgői! ■nimm iwmi iwrm "inn-'in mi u drágább, mint amilyennek lennie kellene, mert különböző közvetítők játszanak közre. Az ügy Prágában már a minisztertanácsba Is került. Oberthor dr. erre telefonon fölhívta a prágai vasutügyi minisztériumot. Stribrny, jött a telefonhoz. A tanú közölte vele érte­sülését és ajánlotta Stribrnynek, hogy az ügy­ről egyenesen a vagonkartellel tárgyaljon, mert igy olcsóbban u-sszák meg. Oberthor dr. azt a telefonbeszélgetést másnap táviratilag megerősítette. Stribrny a telefonbeszélgetés folyamán azt mondta neki, hogy ilyen körül­mények között az ügyet nem viszi a minisztertanács elé és elha­lasztja. A tanú csak később tudta meg, hogy a va­gonszál iitásn ál engedményt tettek. Stribrny későbbi alkalommal megmondta a tanúnak, hogy ez az árengedmény az 5, Oberthor dr. ér­deme. A tanú ezután Sichrovskyról beszél, akit igen joviális, tréfás embernek jellemez. A tanú nem tudja megmondani, hogy Sidhrov­sky dicsekedett-e bizonyos összeköttetések­kel. A tárgyalást ezután délután négy órára halasztották. 1 kassai keresztény- szocialista szakszerve­zetik issztaggyülése Kassa, december 17. A kasai keresztéay- szociaiista szakszervezetek december 13-án, vasárnap délelőtt a Katolikus Legényegyes Il­let emeleti helyiségében tartották meg ren­des havi összejövetelüket. Az elnöki megnyitó után Flei$chmatin Gyu­la dr. tartománygyülési képiveslő főtitkár hosszabb beszédben foglalkozott a gazdasági válsággal éa a munkanélküliséggel. Rámuta­tott arra, hogy ft munkanélküliség ax egésx világon növekvőben van. Németországban * munkanélküliek 5 millión felüli tömege a csa­ládtagokkal együtt egy körülbelül 2ü millió* elégedetlen és lázongó hadsereget képvisel. Egyelőre nincs más eszköz a munkanélküli­ség leküzdésére, mint a munkanélküli segé­lyek folyósítása. Ez azonban csak átmeneti segítség üehet. mert a végletekig senki sem bírja az ezzel járó mérhetetlen terheket. Amíg az államok kormányai nagy erőfeszíté­seket tesznek a bajok leküzdésére, addig meg keli állapítanunk, — moudotta az előadó — hogy különösen a keresztény pártok és maga a katolikus egyház is erősen szociális irányú tevékenykedést fejtenek ki s mindenütt igye­keznek enyhíteni a nyomort, segíteni a szüksé­get szevedőkön. Az, ami a bolsevizmus részé­ről ma történik, nem a gazdasági válság és nyomor enyhítését célozza, hanem inkább an­nak kiélezését, hogy ezáltal előkészítse min­denütt a talajt a forradalom és . felfordulás részére. Ezt igazolja a kommunista pártok mű­ködése külföldön és nálunk is. Az állami mun­kanélküli segélyhozzájárulást az állam kény­telen volt beszüntetni a kommunista szak- szervezeteknél, mert ott súlyos visszaélések­nek jöttek nyomára. Olyanoknak utaltak ki a segélyeket, akik tagjárulékot nem is fi­zetnek. Ezzel szemben meg kell állapítani, hogy a keresztényszocialista szakszervezetek­ben ezen segélyek elszámolása és a tagdíjak beszedése a legnagyobb pontossággal és lelki­ismeretességgel történik. A munkanélküi álló munkásság érdekében való komoly munkát igazolja a keresztény- szocialista párt kassai város politikai tevé­kenysége is. A népkonyha kibővítése után jött a szükség munka, a fasegély akció, a ru- hasegéiy akció, a tejakció, a házrói-házra va­ló gyűjtés és sok minden. A kommunista párt vezetőit mérbetetleuüi bántja ez a munka, mert igy ellensúlyozzuk fék leden agitációjukat. A keresztényszocialista párt ilyen szellemben folytatni fogja munkáját és az előadó kéri a józau keresztény gondolkozásu munkásságot, hogy úgy most, mint a tavaszi községi válasz­tásokon támogassa a keresztényszocialista pár-, tót. A zsúfolásig telt nagyterem hallgatósága hossza éljenzéssel fogadta az előadást. Ezután Ványai István szakszervezeti titkár tartotta meg szakmozgalmi beszámolóját, melynek során uz egyes szakcsoportok rnükó. dó&órői számolt be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom