Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)
1931-12-16 / 286. (2803.) szám
1981 december 18 ggerda. Bal Palais Théatre iihambra Prága Beléptidíj nincs — Elsőrendű mulató Szenzációs ínfernactaoá- lís világvárosi program Két zenekar Két zenekar később a felesége közölte vele, hogy az órát Siohrovskynál javíttatta, aki az óra javításáért semmit sem számított. — Uraim — mondja Stribmy —, egy milliós üzletért egy ingyen órajavitás. Uraim, én nem tudom... Megkezdődnek a tanúkihallgatások Ezután elöszólitották az első tizenkét tanút, köztük Hamiplt, a cseh szociáldemokrata párt elnökét, Ringhoffer dr. gyárost és Krejza miniszteri tanácsost. Krejza miniszteri tanácsos volt az első tanú. Előbb az 1920-i vagonállományról adott fölvilá- gositást s megjegyezte, hogy akkoriban erősebb vagonszükséglet mutatkozott. A nagyipar részéről s más testületektől is nagy számban futottak be panaszok a vagonhiány miatt. 1919 végén és 1920 elején a vagonállomány 27 százaléka javításban volt, 1920 folyamán pedig 24 százaléka. A minisztériumban akkoriban megtárgyalták, hogy esetleg külföldön, Németországban, vagy Magyarországon fognak vásárolni vagonokat. Ami a vagonvételt illeti, a tanú előbb kidolgozott egy javaslatot technikai alapon s aztán a jogi bizottság beleegyezése után végleges javaslatot dolgoztatott ki. Miután a dolog igen sietős volt, Stribrnyt a parlamentben kereste föl, miután Burger dr. államtitkár beleegyezését adta a szerződéshez, amelyet Stribrny irt alá szerinte. A szerödés* németül fogalmazták volna? Az elnök azt a kérdést intézi a tanúhoz, vájjon a parlamentben a Stribrny elé terjesztett irat már a kész szerződés volt-e okmánybélye- gekkel és pecsétekkel ellátva, avagy pedig csupán a szerződésnek egy tervezete. A tanú ezt nem tudja teljes határozottsággal megmondani. (Ez a kérdés azért bir jelentőséggel a pör szempontjából, mert Stribrny azt állítja, hogy a szerződést csak egy harmincmillióé engedmény kicsikarása után irta alá.) Az elnök átnyújtja a tanúnak a vasutügyi minisztérium egy fascikulusát és felszólít ja, hogy az aktákból keresse ki a Stribrny által aláirt szerződést, miközben megjegyzi, hogy szorgalmas keresés dacára sem sikerült ezt a dokumentumot megtalálni. Csupán a szerződés egy gépírásos másolatát lehetett meglelni. Az elnök ezen irat külső formájának vizsgálatánál úgy véli. hogy nagyon kétséges, hogy az eredeti példány a minisztériumokból rendszerint kijutó szerződéseknek megfelelne. Az irat különben is német nyelven készült... A tanú adataiból, akinek vallomása déli 12 óráig húzódott el, egybefoglalóan azt lehet kiemelni, hogy 1920-ban a minisztériumnak nem terjesztettek elő a német cég ajánlatánál kedvezőbb ajánlatot vagonok vásárlására. A kihallgatás vége felé Stribrny megkérdezte a tanút, vájjon nem téved-e annak a napnak a dátumában, amikor neki a szerződést alá-} írásra állítólag előterjesztette, mivel ezen a n a non, 1920. julius 28-án sem a képviselőház, sem a szenátus nem tartott ülést, hanem csupán az állandó bizottság ülésezett, amelyre Stribrnynek mint aktív miniszternek nem volt belépése. A tanú erre azt válaszolja, hogy a dátumban nem tévedhet, csupán a helyiségben. A vagonüzletek és egyebek Ezután kihallgatják Haimpl képviselőt, a cseh szociáldemokrata párt elnökét. Hampl a Stribrnyhez a Riughoffer-müvek munkássága nevében intézett két intervencióról vall s kijelenti, hogy Stribrny akkoriban kategóriku- san biztosította őt arról, hogy a vagonszükségletet a belföldön fogják fedezni. A tanú kijelenti, hogy igen szkeptikusan vette tudomásul Stribrny szavait. Ez a tanúkihallgatás is sokáig tart, ezért a tárgyalást délutánra halasztó!ták. Kihallgatták még Farre mérnököt, aki az 1926-i vagonáliományról telt vallomást. Tüneményes sikerrel folyt le Berény Henrik cigányzenekarának prágai hangversenye Kétezer főnyi közönség — Forró est — A lelkesedés elementáris erővel tort ki a hangverseny végén Prága, december 15. Amióta mi kisebbségi magyarok Prágában élünk, soha nem vettünk részt egy olyan forró -esten, mint amilyen a tegnapi volt. Berény Henrik és európai hírű cigányzenekara hangversenyt adott a terménytőzsde dísztermében. Nem tudjuk, vájjon a kontinensen mindenütt nagy sikerrel hangve-rsenyző cigányzenekar híre volt az ok, vagy pedig a prágai magyarság és a többi nemzetiség spontán megérzése és lelkesedése, de annyi tény, hogy az óriás terem teljesen megtelt, ami a krízis esztendejében vajmi ritka jelenség a prágai koncertéletben. Kétezer ember szorongott a teremben és lélegzetvisszafojtva leste a nagyszerű zenekar minden mozdulatát, minden hangját. A prágaiak eddig a cigányozást legföljebb kis eldugott külvárosi kávéházakból ismerték, ahol gyakran másodéi harmadrendű cigányzenekarok muzsikáltak. A gyönge teljesítményekből nem igen alkothattak fogalmat a cigányzene tulajdonképpeni nívójáról s arról a mindent elragadó hatásról, -amely e született muzsikus nép muzsikálásából kiárad. Most végre olyasvalamit láttak és hallottak, ami nemcsak a cigányzene százszázalékos bemutatása volt, hanem egyúttal magas zenei teljesítmény is, ami a rendkívül nagy számban megjelent szakembereket is bámulatba ejtette. Berény hatalmas bandájának zenéje a szó legszorosabb értelmében mindenkit levett lábáról. A tapsor-kán egyre nőtt s a hangverseny vége felé valóban több volt a ta-ps és a lelkesedés, mint a muzsikálás. Csehek, németek, magyarok előrenyomultak a dobogó felé, ahol a huszonkét tagú zenekar ült, a hátrább lévők fölálltak a székekre, zsebkendőkkel, kalapokkal, esernyőkkel integettek, ujrázt-ak 6 a ráadások vége felé még a taps-ot is elnyomta a közönség frenetikus ujjongása és újrázása. Ha egy-k-ét lassú, mélabus nóta helyett a zenekar a végén ropogós csárdásra gyuj-t, táncra perdül a közönség s a kétezer ember ott a teremben elkezd csárdásozni, akár ért hozzá, akár nem. Ennek a zenének a varázsa olyan volt, mint a hamelni patkányfogó sípjának hangja, amely ellenállhatatlanul maga után kényszeritette a város apraját-nagyját. A modern zenének egyik legnagyobb problémája, hogy miként férkőzhetne újból a közönség kegyeibe. Ma a legmodernebb komponisták logikus és racionális zenéje uralkodik, amely értelmi és intellektuális pólusokra felépítve dolgozik és mély ür választja el a közönségtől. A modern zene ritkán hat spontánul s egyre mélyül a szakadék a zeneszerzők és a közönség között. A zenei élet legnagyobbjai é' eh óta aggódva figyelik ezt a kölcsönös elhidegülést, a sznobizmus diadalát a zenében s érzik, hogy uj forrásokra, uj kiindulásokra van szükség ha a zene ismét el akarja érni régi pozícióját, azt amelyet Chopin, Liszt, vagy a Wagner-őrület korában betöltött. Hiányzik a közvetlen fluidum, a j szuggesztiv hatás, amely odaadásra, fölolvadásra kényszeríti az embert. Ma a modern zenemüvek legfeljebb órt-elemell közelíthetők meg, ritkán az érzelemmel, holott a zene pár exc-eBence feladata az volna, hogy magával ragadjon és felsőbb, tisztultabb szférákba vigyen. Aki a> utóbbi időben modern koncerteket hallott, kénytelen észrevenni és megállapítani a hatástalanságot. Annál jelentősebb és örvendeteeebb volt látni tegnap, hogy van még xx A szervezet ellenálló képessége a pöstyéni iszappal való házi borogatással igém eredményesen fokozható. A test racionális fel- melegítése erőtlejes izzadással jár és a szervezetet felfrissíti. Természetes isza-pkocká-k és kész kerrupresszek kaphatóik minden gyógyszertárban. zene, amely naivul, közvetlenül, az intellektuális és tuldifferenciált pólusok kikapcsolásával le tudja venni a lábáról a tömegeket, kollektív funkciót tölt be és ismét azt dokumentálja, ami a zene eredeti hivatása volt. Nem az emberekben van a hiba, hanem azokban, akik nem tudnak lenyúlni az emberi érzelmek és az emberi kedély gyökeréig. Berény cigányzenekara, amikor művészi tökéletességgel és képzettséggel a magyar nemzet népmuzsikáját szólaltatta meg, kétségtelenül a legfinyásabb ízlésű ember szivéig, leikéig leért, nemcsak a magyarok leikéhez, hanem a hangversenyen ezerszámra megjelent cseh, német telkekhez is. A hangversenyen a diplomáciai kar nagy része is megjelent, nagyobb francia, angol, olasz társaságokat láttunk s az idegenek és a magyarok, az egyszerű emberek és az előkelő urak egyformán lelkesedtek, egyformán kiemelkedtek a hétköznapi szürkeségből és ünnepelték ezt az elementáris erővel visszaadott népmuzsikát. A hanigvérseny első részében Berény cigányai bravúros t öle életességgel adták elő Erkel Ferenc Hunyadi László operájának nyitányát. Már itt meglepett a nagyszerű ös&z- játék, a kitűnő ritmus, a zenei tisztaság és a cigányoknál ritkán ismert fegyelmezettség és sallangmentesség. Johaun Stráüss kerin- gője nem felelt meg a tultemiperamentumos és minden széntímentalizmustól mentes zenekarnak, de amikor Berény karmesteri pódiumára egy fiatal prímás kapaszkodott föl és páratlan kedvességgel, magyaros módra muzsikálni kezdett és vezette a brilliáns bandát, azonnal helyreállott a hangulat és mindenki örömmel .figyelte a szomorúan gyors nóták ügyes váltogatását. Amikor a fiatal hegedűs, aki bármely hangiversenyterem 'pódiumán megállná a helyét, elmuzsikálta a „Csak egy kislány van a világon“-t, a lelkesedés a tetőpontra hágott és szűnni nem akaró taps követbe a magyar nótákat. Liszt Ferenc második magyar rapszódiája a cigányzenekar muzsikáiig képességeinek tetőpontját jelentette. A szünet után egy fiatal cigány lány, Ceglédi Rózsi zongora szol ója következett. A komoly zenészeket Is meglepte a fiatal művésznő briilliáns tehnikája, nagyszerű zenei képzettsége ós valódi muzikális lendülete. Az est fénypontja Szikszay Lajos prímás magyar muzsikálása volt. Szakértők állítják, hogy Banda Marci óta jobb cigányprímást alig ismertek. Szikszayban nincs semmi túlzás, olyan tiszta és mélytüZü, mint az óbor, s a banda szeme áhítattal csüngött rajta, amikor nótáról-nólára ragadta cigányait s velük együtt közönséget. Szikszay nagyszerű hegedűs ® technikai fölkészültsége bármely európai virtuóznak díszére válna. Ahogy tompítani és iramba hajtani tudott, ahogy minden érzést gyönyörűen kifejezett, ahogy leheletfinom piánókkal tudta befejezni az előadott nótákat, úgy emelkedett a közönség hangulata is. Nem csoda, ha Szikszay teljesítményei után a közönség már a lelkesedés pa- roxizmusával fogadta a Marica grófnő virtuózán előadott magyar dalait, de különösen a Rákóczi indulót, melyet tökéletesebben senki nem játszott el még Prágában. A forró est jóval tizenegy óra után ért véget. A közönség egyszerűen nem akarta elengedni a muzsikusokat s a jelenlevő magyaA következő tanú Jaroeh mérnök, Sribmy magántitkára, aki kijelenti, hogy Sichrovskyt sohasem vezette be Stribrnyhez. Elmondja még. hogy minden levelet, amelyet pri- vátian Stribrnyhez intéztek, előbb ő nyitott ki és csak azután adta azt át Stribrnynek. Kouzelka miniszteri tanácsos elmondja tanúvallomásában, hogy Sichrovekyval a W Hson-pálya udvar éttermében ismerkedett meg. Siohrovsky megkérdezte tőle. hogy kihez forduljon egy vagonüzlet ügyében, mire azt mondta Siohnmkynak, hogy ez Hála miniszteri tanácsos referátumába tartozik. Később Mareienbadból írásbeli ajánlást küldött neki Krejza miniszteri tanácsosihoz. Arra a kérdésre, hogy vájjon gondolja-e, hogy Slchroveky Ismerte Stribrnyt, a tanú kijelenti, hogy az volt a benyomása, hogy Sichrovsky sohasem Ismerte Stribrnyt, mert egy másik üzletből kifolyólag, amelyet Sichrovsky a vasutügyi minisztériummal akart kötni, Sichrovsky kijelentette, hogy igen fontos volna számára Stribrnyvel megismerkedni. Ezután Zamazal nyugalmazott vasúti felügyelőt hallgatják ki, aki Rellos-Votucka szinéez utján egy Levitus nevű prágai kereskedővel ismerkedett meg, aki megkérdezte, vájjon nem közvetitene-e a vasutügyi minisztériumban egy vagonüzletet, mivel azt hallotta, hogy a minisztérium vagonokat akar venni. Délelőtt a tanú el is ment a minisztériumba és ott beszélt Trejza miniszteri tanácsossal, aki azonban közölte vele, hogy a miniszternél az akta már aláírásra várt és ebben az ügyben már nem tehet egyebet tenni. Mivel Zamazal és Krejza tanuk vallomásában ellentétek mutakoznak, Zamazal azt állítja, hogy délelőtt járt a minisztériumban, de -Krejza szerint délután, — az államügyéez kérte szembesítésüket. A bíróság úgy döntött, hogy az Indítványnak eleget tesz. rókát büszkeséggel tölthette el a nagy siker. Berény és zenekara, Szikszay és a másik fiatal prímás, a nagyszerű tárogató® és cimbalmos örök élmény marad számunkra b a eb gúny zenészekkel szemben csak egy kívánságunk van: vajha ismét eljönnének Prágába! Benes pártja állami szeszmoRopóliumot akar Prága, december 15. Már hosszabb idő óta folynak a kormánytárgyalások a benzinkeverési törvény körül. A dolgot az komplikálja, hogy a benzin és a szesz keverésének szabályozásával egyidejűleg a szesztermelés szabályozását is végre akarják hajtani. A nemzeti szocialista párt azt javasolja, hogy a szeszeladást állom! monopóliummá ny'l- vánitsák. A nemzeti demoraták és a szociá.demokraták a leghatározottabban ellene vannak az állami monopóliumnak és a szabad szeszkereskedelmet kívánják, de úgy. hogy a szeszá rakat az állam állapítsa meg. A szesztermelés szabályozásáról szóló javaslat mindenekelőtt úgy kivánja eloszlani a termelést, hogy a mezőgazdasági szeszfőzdék az egész szeszkontingens 72 százalékát, az ipari szeszgyárak pedig a 28 százalékát fogják előállítani. Az egyes mezőgazdaság! szeszfőzdék részlelkontingen- se a következő lesz: 80—100 hektár földterületre 225 hektoliter, 200 hektárig 325 hl. 400 ha 465 hl, 600 ha 535 hl. 700 ha 625 hl és 700 ha-on felül 660 hl szesz. A benzin és szesz keverésével kapcsolatban általános Óhaj az, hogy a keverék ára na legyen magasabb a benzin eddigi áránál. Károly román király kibéküli öccsével? / Bukarest, december 15. Miklós román herceg ma délben megjelent Károly királynál, aki kiülőnkiihallgatáson fogadta öccsét Mióla a herceg morganatikus házasságot kötött a két testvér ma először találkozott egymással. Mikor a herceg távozott a királyi palotából, az udvari testőrség megadta neki az uralkodóház tagjait illető tisztelgést Hír szerint a király kibékült öccsével, aki állítólag megígérte, hogy visszavonja lemondási levelét, amelyben értésére adta a királynak, hogy nem tekinti magát az uralkodó ház tagjának és hogy belenyugszik mor- ganatikus házasságának felbontásúiba. Volt-e részük a magyar szociáldemokratáknak a gyulafehérvári határozatban! Budapest, december 15. Kolozsvári jelentés szerint Jón Clopotel volt parasztpárti képviselő, aki Maniu és Vajda-Vojvoda bizalmasa is volt annak idején, de később átlépett a szociáldemokrata pártiba, most nyilatkozott az egyik kolozsvári magyar lapban, amelyben kijelenti, hogy az 1918. évi gyula- fehérvári kongresszus a magyar szociáldemokraták utasítása alapján jött létre. Ismeretes, hogy ez a kongresszus mondotta ki Erdély elszakadását Magyarországtól. Ez a hir Magyarországon nagy feltűnést keltett s azt egyes lapok élénken kommentálják. A magyarországi szociáldemokrata párt vezetősége hivatalosan kijelentette, hogy ilyen határozat létrehozásában nem vett részt és ilyen vagy éhhez hasonló utasítást nem adott. — Uj határ Poroszország és Anhalt között. A kis Fuhne folyócska szabályozása szükségessé tette, hogy a porosz—anhalti határon változtatásokat eszközöljenek. Több kisebb falu és ma-rjorság került az egyik tartományból a másikba és viszont. — ügyvéddé képezte ki magát a Slng Slnglien. Benny Sabitono tizonkétéves sing-slngbeli raboa- kodása alatt kitűnő ügyvéddé képezte ki magát. Mikor a börtönbe került, még olvasni is alig tudott, ma pedig megnyerte perét a newyorki kegyelmi tanács elten, melyet ama vád alapján indított, hogy három évvel tovább tartották fogva, mint törvény szerint szabad lett volna. gSP* Szenzációs karácsonyi esemény "^1 lesz a Prágai Magyar Hírlap JubllíOTS SZálHU. Minden újságárusnál megillető. 4
