Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)

1931-12-15 / 285. (2802.) szám

,pra:'CaiA\\c!^arhirlai> tani magyar társadalom munkájával és az azonos helyzetből fakadó, a kisebbségi élet által megterem­tett uj etikának legmagasabb 'ővetelményeképp Állította be itt, minálunk is, a magyarság vezetésére jövőben hivatott nemzedék ügyének felkarolását. Az emelkedett szellemű ünnepségeket és anké­tet a Corviniának a briinni Deutsches Hausban megtartott dteztáboróláea zárta be. A lévai dalo tanulságai Ma: ALBRECHT SÁNDOR a birá óbizottság elnöke E pár sornak nem az a célja, hogy per longum efc latum elmondjam a dalosverseny lefolyását, elmondjam, hogy milyen volt az ünnepélyes fo­gadtatás, az elszállásolás, a szemet gyönyöiködte- tő tűzijáték, milyen szónoklatok hangzottak el. Mindezen dolgokat egy szükséges keretnek tartom, melyek szükségesek az ambíciónak, a kedvűek az emelésére és arra, hogy a dalosok szép emlékeket vigyenek haza, hogy a következő versenyre annál nagyobb kedvvel • készüljenek. Engem azonl-an ezek nem érdekelnek, ón arról akarok Írni, ami a belső magva ennek a sok külsőségek: a karene ről Mindenekelőtt azt állapíthatom meg, hogy ma­gyar társadalmunkban is örvendetesen fejlőd'k a karének kultusza Ez meglepő két szempontból: a karének szeretető inkább német, mint magyar tulajdonság. Tehát úgy kell lenni, hogy mindenütt akad a magyar társadalomból is egy-egy lelkes! tésre képes, erőskezü ember, aki ezeket a kóruso­kat össze tudta toborozni és össze ts tudja tartani azokat. Pedig — és ez a másik meg'epő oldaia a dolognak — a mai körülmények tulajdonképpen meglehetősen kedvezőtlenek a karéneklés psziho lógiai alapjának. Nyugtalanul, zaklatottan élnek az emberek, sokan gondokkal terhelten, fáradtau jön­nek el a próbákra. De ennél is fontosabb az, hogy ma az egyéni érvényesülésre való általános törek­vés idejében nem igen van érzékük az embereknek aziránt, hogy együttes munkával, melyben az egyén eltűnik, ambicionáljanak nagy és szép ered­ményeket morális téren is. Mert, bizony, anyagi javakkal, haszonnal ezek a teljesítmények nem járnak, be kell érni egyeseknek azzal az erkölcs; eredménnyel, hogy abból a babérkoszorúból, me­lyet a karnagynak nyújtanak át, egy levélke az ő érdeme. A kevéssé gondolkodók nem jönek reá arra, hogy milyen óriási nevelő hatása van a karéneklé.6- aek minden egyes dalárdistára és pedig nemcsak zenei szempontból. Arra a dologra neveli a dalár- distákat, amely a mai időkkel annyira ellentétben áll és éppen azért annál nagyobb szükség van rá egy jobb jövő megalapozása céljából: altruizmma és összetartásra. Zenei szempontból felesleges fej­tegetni a karéneklés nagy hasznát. Olvasás, into- nálás, ritmus gyakorlása sok szép mü megismerése eredményezik azt, amit Goethe .,,Síinger“-jében oly szépen fejez ki, hogy a zenével való foglalkozásnak maga a zene a jutalma: Lóim, dér reichlidh lobnef! Természetes, hogy az eredmények 90 százaléka a karnagytól függ. Előfeltétele az eredménynek, hogy a karnagy maga sokat, nagyon sokat, min­dent tudjon. Azon egyletek, amelyeknek karnagyai nem nyertek elegendő zenei kiképzést, ne sajnál­ják a költségeket arra, hogy karnagyaikat, ha te­hetik, saját költségükön továbbképeztessék. Az ilyen továbbképzéssel azután fejlődni fog az Ízlé­sük. fognak merni szebb és nagyobb feladatokra is vállalkozni. Nem kell félni, hogy emberei na­gyobb feladatoktól megijednek és cserben hagyják. Ha igen, ugv az ö hibája, mert egy ember, aki egész tudással megy bele feladatába és lelkesítem tud, az viszi magával árkon-bokron keresztül éne­keseit, sőt a publikumot is. Nem szabad leszállói a közönség ízléséhez, mert akkor sohasem lesz fejlő­dés, ellenben amazt kell a mi nívónkra felemelni. Még valamire nézve kell ellentmondanom (hisz előbbi megjegyzéseim is ellentmondást tartalmaz­nak gyakran hallott frázisokkal és kényelemből eredő kifogásokkal szemben) az általános véle­ménynek: égy kórusnak vagy mondjuk általában az embereknek képességei sokkal nagyobbak, mint azt mi feltételezzük, vagy sokszor ők önmagukról gondolják. Hányszor halljuk azt valakiről, monda­ni hogy: Ki gondolta volna, hogy ez erre képes? Bizony szituáció vagy kényszer gyakran varázsol élő a kis, látszólag szürke emberkéből tettét, hő­siességet, lemondást, mely utóbbi sokszor több erőt követel, mint bármi más. Csak valaminek ki kell váltani azokat a latens képességeket, mert az embereknek alaptermészete a jó, egészséges lus­taság révén a munkateljesítés minimumára tö­rekszik. Tehát csak meg kell teremteni azokat a bizonyos kényszermomentumokat, amit a mai esetünkben a karnagy vasakarata reprezentál és meg leszünk lepve az eredményen. Természetesen bizonyos fo kozatosság elve alapján kell eljárnunk és bánni kell tudnunk a dalosokkal. A karnagynak mindig pszichológusnak kell lenni. Tűrhetetlenül kell dől goznia. Szeretnie kell a munkáját és a dalosait, mert ez a munka, amit szív nélkül csinálunk, nem egész munka. Ami pedig nem egész munka, az teljea eredményt sem produkálhat. E néhány sor tartalmazza mindazt a benyomást amelyeket a lévai dalosverseny reám tett. Egyese két nem ernliték, de a sorok közt kell tudni olvasni tudni... Láttam meglepő eredményeket, amelyek mögött sok tudás, tehetség, lelkesedés volt. Lát­tám olyanokat i«, ahol azt gondoltam, hogy itt többet lehetne elérni, nivó tékiűtetében is. Minden népdal megbecsülése mellett i« azt kell monda­Megkezdődött az osztrák Heimwehrek hazaárulás! pőre Pfriemer dr. és társai a A védelem nem ismeri el gráci esküdtb’róság előtt az osztrák köztársaság legalitását Bécs, december 14. A gráci esküdtbiróság előtt ma kezdődött meg Píriemer dr. Heimwehr­vezér és a szeptember 13-i osztrák Heimwehr- puccs többi vádlottjának nagy pőre. A vádlot­tak padján három nyugalmazott ezredes, egy erdőtanácsos, egy borkereskedő, egy magátihi- vatalnok és egy földbirtokos ül. A vádlottakat hazaárulással vádolják és őket teszik felelőssé az osztrák köztársaság ellen irányuló fölke’é- sért. A nyolc Heimwehr-vádlottat csupa olyan ügyvéd védi, aki maga is a Heimwehr tagja. A vádlottak azzal védekeznek, hogy a mai osztrák köztársaság nem legális, mert hazaárulás hozta létre s így az ellene irányuló fölkelésék nem ütköznek törvénybe. A tárgyalás iránt óriási érdeklődés nyilvánul meg és számos bel- és kül­földi újságíró érkezett Grácba. A Heimwehrek szervezetei megígérték ugyan, hogy a tárgyalá­sok alatt nem zavarják a közrendet, mindazon­által az esküdtbiróság épületét rendőrök őrzik. Starhemberg a pör alatt Bécsben állítólag tün­tető felvonulásokat akar rendezni és kifejezi szolidaritását Pfrlemerrél és a többi vádlottal szemben. —. ju, i r - l. .................'""■■Ml Eg y nagyhercegnő különös története halála előli és mién Erzsébet nagyhercegnő helyed a hetvenéves Akutina apáca ho (testét csempészték ki Oroszországból — Ah: kegye met kért a lérle gyilkosának Paris, december 14. Minap zajlott risban az orosz emigiánsok vallási és tudo­mányos szervezeteinek nagygyűlése. A Szov-1 jetoroszországot titokban beutazó delegátusok j beszámoltak a szovjetkormány vandaliamusá- j ról, amelynek ebben az évben az orosz föld! történelmi nevezetességű műemlékei tömege- j sen estek áldozatul. A kuiturrombolást sötét-1 aél sötétebb jelentések ismertették. A helyszíni nyomozások napvilágra került; adatai között legnagyobb meglepetést kéltett SZolbjev rYi- kolttjevics Pétéi' kassai delegátus fölfedezé­se. A volt gárdakapitány, aki már tiz év óta él Csehszlovákiában emigrációban, utóbb inkognitóban három hónapot töltött Moszk­vában és nyomozásai során megállapította, hogy Kölesük admirális emberei 1919-ben tévedésből nem Erzsébet n^gy hercegnőnek, hanem Akaiim apódnak holttestét szállí­tották el — Jeruzsálembe. A ; nagy hercegnő földi maradványai ma is Moszkvában pro 1 ad óznak egy — vasládában. így az oroszok jerazsálemi szent sirja kö­rül, amely sűrűn látogatott buesujáróbelye a hontalan emigránsoknak, nem mindennapi bo­ngod alniak keletkeztek. A szív és poiiiikcs érámá^a A német hercegleány.ból lett orosz nagyher­cegnő, Erzsébet asszony rendkívüli népszerű­ségnek örvendett a cári birodalomban. Arisz­tokrata körökben a talányoslelkü nagyherceg­nő, a muzsikok között pedig a Roma növök szent asszonya név alatt emlegették és az is­tenfélő emberek messze földről elzarándokoltak Moszkvába, hogy kezet csókolhassanak a — legelegán­sabb orosz apácának. Húszéves volt a német hercegasszony, ami­kor II. Sándor cár negyedik fia, Szergej nagy­herceg oltár elé vezette. Férje valósággal zsar­noki hatalmat gyakorolt fölötte. A gyanakvó, féltékeny ember sehova sem engedte egyedül. Leveleit és olvasmányait is szigorúan ellen­őrizte. Még a Karén in Anna olvasását is meg­tiltotta neki, félve, hogy a regény színes moz­zanatai veszedelmes kíváncsiságokat ébresz­tenek a fiatal asszony lelkében. Erzsébet asz- szony megadással viselte a sorsát. Soha senki­nek sem panaszkodott. Szergej nagyherceg tizennégy éven át Moszkva főkormányzója volt és durva lelkű- lete szinte kéjelgett a korlátlan hatalom má­morában. Seregszámra küldötte Szibériába a nyugtalankodó embereket. Végzete azonban utolérte: 1905 február 17-én KWfaep anarchista bom­bája darabokra tépte. És ekkor különös dolgok történtek. A hirtelen özvegységre jutott Erzsébet nagyhercegnő „ta- lányos“ lelki világa nehezen érthető módon nyilatkozott meg. Megszólalt szivében az ir­galmasság érzete és — nem hagyta nyugodni. AUg temették el férjét, tüstént a Taganka- börtonbe sietett és napokon át igyekezett reábirni a merénylőt, hogy a bűnéért tart­son töredelmes biinbánatot. Sőt még ke­gyelmet is kieszközölt részére. A kegyelmet Miklós cár ahhoz a föltételhez kötötte, hogy Kaljaev is terjesszen élő kegyel­mi kérvényt. Erre azonban a megátalkodott anarchista nem volt hajlandó s igy — kivé­gezték. Eltemetéséiről a nagyhercegnő gon­doskodott. E rejtelmes dráma után, amelynek titkos mozzanatai uemiég kerültek napfényre, Erzsébet asszony előtt bezárultak a főárak palotát. Az orosz hercegasszouyok tüntetőén kerülték. A nagyberceguő néhány éven át teljes visz- szaóonultáágbau a pravoszláv miszticizmus karmai között vergődött, majd 1910-ben Moszkvában megalapította a Má­riáról és Marikáról elnevezett női zárdát, amelynek ő lett a — fejedelemasszonya. A híres kolostort orosz földön a legelegánsabb zárdának nevezték. Tagjai csak. nemes csalá­dok leányai lehettek, akiknek a legfinomabb gyapjúból készült, testhez simuló ruhája és fehér selyem főkötője erősen kivált az orosz szerzetesnők esetlen, durva öltönyei közül. Az elegáns apácai ruha tervezetét Erzsébet nagy- hercegnő a híres moszkvai művésszel, Neszt e- rov Mihállyal készíttette el. A betegápolással foglalkozó zárda történeté­nek utolsó korszakát homály födi. Apácáinak sorsáról a forradalmi időkből kevés megbíz­ható adat maradt hátra. Eddig úgy tudták, hogy a szentség hírében álló Erzsébet fejedelem- asszonyt a bolsevikiek 1918-ban az Urasban pwskatussal verték agyon. ÁAmikor Szólóvjev Nikolajevics Péter gár- győzedelmeskedtek, egyik banyaaküában apácaruhába öltözött, a fél ismefhetetleüségig eltorzult női hullát találták és a forradalom zűrzavaros adatai alapján Erzsébet ngyber­nom, hogy nagyon szükséges ennél nagyobb fel­adatokat is kitűzni a mindenirányu továbbfej­lesztés céljából. Mert a fejlődési lehetőségek, mint említettem, nagyok. Nem akarok ogyes dalárdákat dicsérni, amelyek néhány évvel ezelőtt ezferéúy keretek közt kezdték meg működésűket és ma majdnem tökéleteseknek mondhatók. De rá kell mutatnom a nagysallói legények munkájára. Sze­replésükkel nagyon sok dalárdának szolgáltathat­nak példát. ­Ha megtakarítást akar elérni a karácsonyi ajándékok vásárlá­sánál, vásároljon a FROSTIG Testvérek „EleB Szlovák Ékszer-, Arany és Ezüst Gyárának" eladási üzleteiben. Praha II, Václavské nám. 7. és Bratislava-Pozsony Mlhálykapu 6, ahol óriási választékot talál ékszerek­ben, órákban, ezüst és aranyárukban. 0l«s6 •rttdetl gyárt árak* 1931 december 15, kedd. cegnő bolttesténék nyilvánították. Kopórsába tették és Pekingen keresztül Jeruzsálembe szállították, ahol a Magdolna-kolostor kriptá- ! jában helyezték el örök nyugalomra. Kuénc apáca csontja: — egy vasládában Amikor Kzolovjerv Nikolajevics Péter gár- dakapitáuy utóbb titokban Moszkvában élt, akkor rendelte el a szovjetkormány valamennyi orosz templom és kolostor földr alatti helyiségeinek kikutatását. A pincékben, kriptákban kincseket kerestek. A gárdakapitánynak jó összeköttetései alap­ján sikerült résztvenni e nyomozásokban és közvetlen észleleteiből most ezeket az érdekés. mozzanatokat mondotta el: — Szeptemberben sorra került az Erzsébet nagyhercegnő által alapított híres moszkvai zárdának a kriptája. Ez az épület már tiz év óta a szovjet céljaira szolgál: propaganda­iskola van benne’... A kripta második ter­mében — egy tágas fülkében — nagy vaslá­dát találtunk, amelyből porló, emberi csontok kerültek elő. Bár az összekeveredett csontok­ból teljes csontvázat már nem sikerült össze­állítani, mégis minden kétséget k záróan meg­állapítottuk. hogy a láda kilenc apáca földi maradványait rejti magában. A kilenc jobb karcsont mindegyikén számmal ellátott vastábiácskák füg?öttek és a lágában megtalál jegyzék név szerint fölsorolta az apácákat, ak:ket 1920 julius 26-án kivégeztek, mert nem akarták elhagyni a zárdát. A jegy­zékből nagy megdöbbenéssel tudtam meg, h°gy a-z 1. számú áldozat Erzsébet fejedelem/! sz- szony volt, akiről eddig azt hittük, hogy a jerursálemi szent sírban pihen . . . — E meglepő felfedezés után elutaztam az uráli Alapajevszk városába, ahol mevá1 lapítot­tam a forradalmi idők súlyos tévedését. Ami­kor ugyanis a bolsevikok 1918 derekán a bi­rodalomban rekedt Rom "tn óvókat ösezefog- dosták és letartóztatták, elrendelték azt is, hogy Erzsébet nagyhercegnőt Moszkvából Alapajevszk városába szállítsák. Itt akarták végrehajtani rajta a halálos Ítéletet. Ez azon­ban nem történt meg. Helyette a hetvenéves AkuUna apáca áldoz- la fel magát és őt hurcolták az Uraiba, ahol azután agyonverték. A bolsevikok azt hitték, hogy a Romapovók szent asszonyát végezték ki, pedig Erzsébet nagyhercegnő még akkor is élt Moszkvában, amikor helyette Akulána apáca holttestét e temették — Jeruzsálemben. Halála két évvel később — 1920 julius 26-án következett be és “ ' földi maradványai ma is a moszkvai kripta i vasládájában hevernék. Uj Auróra Irodakm Almanach az 1932. évre Szerkeszti; BEIK EL J^INOS dr. A csehszlovákiai, a romániai és a jugoszláviai magyarság közös irodalmi évkönyvé, az 1921-beD megindult s azóta, óvről-óvre megjelenő Uj Auróra legújabb kötete (XI. évfolyam) a napokban látott napvilágot a következő tartalommal. Naptár. — Reményik Sándor: Bánk Bán utolsó monológja. — Jankvoics Marcell: Aki csalt... — Mécs László: Egy nép tragédiája. Fiatal anyajelölt. — R. Ber- de Mária: A hír. — Tamás Lajos: Kisebbek lettünk. Ünnep. A mocsár. — Farkas Geiza Tüzbogarak. — Szombati-Szabó István: Béke prédikáció. Tristins. — Kristály István: Barack virág. Bar tál is Já­nos: Kenyér — bor. Áldás megáldatás. — Ráoz Pál: A vásárfia. — Tompa László: Talán bycsu- vers. Árva. kukoricaszál. — Kacsó Sándor: Elaludt a Gondviselés. — Szombati-Szabó István: Tavaszi vers. — N. Jaczkó Olga: Égy ló végnapjai — Herényi János: Téli vers 1929-ben. — Reményi Jó­zsef: Mindenki menekül. — Csuka Zoltán: Edison halála. — Mezei Gábor: Brów kisasszony. — W, Wirnberger Anna: Frigy. Tavasz a. városban. — Szenteleky Kornél: Kálmán kései csókja. — Mécs László: A lélek-fin a szív megérik. —- Szómbathy Viktor: Féltékenység. — Fekete Lajos: Kortár­saim: a 30 évesek. Mig alusznak a tengerek. — Tamási Áron: Rézangyal. — Mécs László: Kinek kell aranypénz? — Marék Antal: A két legátus. — Bárd Oszkár: Génié obiige. — Tiehy Kálmán: „Oity shadows“. — Tompa László: Nyári kaland. — Sebesi Ernő: Hattyúdal. — A közel 200 oldalas, nyolcadrétii, a legfonomabb papirosra nyomtatott, izlósee és művészi ldállitásu évkönyvből ezúttal is háromféle kiadás készült. A fűzött példány ára 20. a kötötté (félvászon, aranyozott betűkkel) 25 ko­rona, mig a félbőrkötéses díszpéldány ára 50 ko­rona. Portó mind a három esetben külön 4.50 ko­rona. Utánvéttel az almanach ára 25, 31, illetve 56 korona. Megrendelhető Reinel János dr. szerkesztő címén (Pozsony-Brat.islava, Kertész-ueoa 1., Con- córdia könyvnyomda és kiadóvállalat —- A Ma­gyar Minerva előfizetői, amennyibén legkésőbb 1931 december 31-ig beküldik az .1082. évi 3u ko­rona előfizetési összeget, az Uj Aurórát kedveznie, nyes áron, — a fűzött példányt 15, a kötött pél­dányt pedig 20 koronáért rendelhetik meg. Porté külön: 4.50 korona. 6

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom