Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)

1931-12-02 / 275. (2792.) szám

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki A képes merékleitei havonként 2.50 Ké-val több Egyes szám ára 1.20 Ké, vasárnap 2.—Ki A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pirtok főszerkesztő politikai napilapja felelős szerkesztő DZURÁNYl LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága lt« Panská ulice 12. II. emelet, — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal: Prága II, Panská ulice 12, 111 emelet. Telefon : 34184. 5ÜRGÖNYCIM: HÍRLAP. PRRHFl A HAMIS JELSZA VILÁGRENDJE Irta: TARJÁN ÖDÖN III. A víBtágk'S-besk-ed'ölaín csökkenését 1930- I>an 50 milliárd mariára becsülik. Németor­szág móljait a gazdasági válság leginkább a déjainerikai államokat ragadta magával, melyeket legjobban sújt az ott termett áy-ar-sanyagok • árának világezerte bokövet- kezett csökkenése. A folyó évben a külke­reskedőiéin össze-zsugo rod ását legalább 45 milliárd márkára teszik. Közel 100 milliárd márka tékát az az összsg, amely 1929-liez viszonyítva az egyes államok külkereske­delmi forgalmából hiányzik. A felbomlás állapotába juio-tt a világke­reskedelem. Az elszegényedett államok kénytelenek igényeiket, leszállítani és a be­hozatal megszór!tá<aával védekeznek. Kény­szerűségből az önellátás útjára kell lépuiök. Ezt legjobban Németországban . ismerték fokozatos fejlődésre beállttott, jövedelmező mezőgazdasági és ipari termelés. A világiforgalomban az árucsere továbbra is csökkenni fog és végül csak a legszüksé­gesebb és különleges árucikkekre fog szo­rítkozni. Ez a fejlődési irány adva van, ezt előidéz­ték a békeszerződések területi és pénzügyi rendelkezései és a háború után támadt álta­lános el szegényedés és a termelés szervezet­lensége. Azok a nemzetközi intézmények és intéz-1 kedések, melyeket az utólobi években élet­re keltettek, nem váltották be a hozzájuk fűzött remén veket. Csak a nyers erő és a pénz dominál a népszövetségben és a vele. közvetve vagy közvetlenül összefüggő egyéb nemzetközi intézményekben is. Az erkölcsi alap, az emberi sors egymásrautaltsága, sőt még a vállalt kötelezettségek teljesítése sem köti azt, aki fegyverrel vagy pénzzel győzi. Nem várhatunk tehát ezeköl az intézmé­nyektől változást és a kérdés csupán az, hogy szabad-e kényelemből vagy gyávaság­ból a népek millióit a munkanélküliség pok­lába taszítani és ölhetett közökkel várni az idők jobbrarfordulását. Az bizonyos, hogy az az uj világrend, me­lyet hamis jelsziavakra építettek, csúfosan megbukott. Semmiféle erőszak nem képes a gazdasági élet törvényszerűségét megtörni. Vannak földrajai adottságok és a múlt fej­lődéséből folyó tradíciók, amelyeket emberi hatalom képtelen megsemmisíteni. Nem helyes a kapitalizmus bukásáról be­szélni. A kapitalizmus nem szűnik meg, ha­nem átalakul, hogy a mai szervezetlen ter­melés helyet adjon a szükségletek figyelem- bevételével tervszerűen felépítendő terme­lésnek, melyben a mainál jóval jele-ntősebb szerep fog jutni az államoknak. Az elszegényedett államok részére nincs más választás, mint hogy elhagyják az aranystandardot, hogy a politikai szempon­tok háttérbe szorításával számot vessenek gazdasági érdekeikkel és ezeknek az érde­keknek megfeleően uj, a mainál nagyobb egységekbe tömörüljenek. Középeurópa, illetve az utódállamok ese­tében még csak kísérletről sem lehet be­szélni. Az, ami ma még megmaradt, a múlt­nak természetes produktuma, melynek to­vábbi fejlődését csak az erőszakos intézke­dések akadályozták. A gazdasági vérkerin­gés megindul, csupán a mesterséges gátlá­sokat kell kiküszöbölni. Bizonyos az, hogy Közép- és Keleieurőpa államai csupán saját erejükre támaszkod­hatnak. Csodatevő szövetségek nem létez­nek, melyek az adottságok elhanyagolásá­ból származó veszteségekért kárpóölnák szövetségestársaikat. Elkerülhetetlen Közép­es Keleteurópa uj rendjének kiépítése. Abban a szövetségben, amely Franciaor­szág égisze alatt, minden valószínűség sze­rint Anglia és Olaszország bevonásával meg­születik, nem találhatnak az utódállamok érdekeiknek megfelelő elhelyezkedést. A közép- és keleteurópai alakulatban a vezető szerepet Németország fogja magának bizto­si tani. A kis államoknak már azért is meg Komplikációk a japán-kínai tárgyalásain! A semleges zóna kérdése — Elsimult sz amerikai-japán konfliktus fel, ahol tudományos felkészültséggel és a német szervezőképesség teljes latbavelésé­vel kész!tik elő a világgazdaságból való fo­kozatos kikapcsolódást. Ki’ába Franciaország tiltakozása az An- schkrss ellen, amelytől Páris még ma is fél annak ellenére, hogy a világ ezt a kérdést a legutóbb felvetett alakjában már egész el­temetett nek gondolta. Ellenben tény az, hogy egész Közép- és K eleienrépáiban a gazdasági válság kisebb- nagyetb mértékben, de azért azonos tüne­tek között jelentkezik. Ha van is még némi időbeli eltolódás és ebből folyólag bizonyos különbség az egy­másra utalt államok pénzügyi, és gazdasági nyomorában, ez rövidesen kiegyenlítődik. A termelést a mai helyzetben nemcsak fejleszteni, de még fenntartani sem lehet. Csak néhány nap előtt jelentette ki Cseh­szlovákia egyik minisztere, hogy a vá'ság lezajlása után az itteni iparnak csak egy töredéke fog megmaradni, s az ipari mun­kásság jórészének a mezőgazdaságban s a mezőgazdasági iparokban kell elhelyező- dóst keresnie. Páris, december 1. A népszövetségi tanács mindent elkövetett, hegy hétfőn végleges meg­egyezést teremtzen a kínaiak és a japánok között, de a konfliktust teljesen kiküszöbölni máig sem sikerült. A semleges zóna megterem­tése továbbra is nehézségekbe ütközik és a népszövetségi tanulmányi bizottság megalakí­tása sem megy simán. Japán és Kinn elvben hozzájárult a semleges zóna megteremtéséhez, de mindkét fél azt köve­teli, kegy a zóna területén történő esetleges nyugtalanságok alatt a rendőri hatalmat gya­korolhassa, A kínaiak a rendőri szolgálatot ki­tűnő lovasságukra akarják bizni, a japánok vi­szont azt a jogot követelik, hegy a rablótáma­dások esetén benyomulhassanak a semleges te­rűiéire és rendet teremthessenek. A népszövetségi ianács tanulmányi bizottsá­ga szuverén jogokat kap és a helyszínén dönt­het további magatartásáról. A japánok azt kö­vetelik, hegy ez a bizottság csupán három tag­ból álljon, a kínaiak viszont tizenkét személy­ből álló, valóságos kis parlamentet követelnek. A Petit Párisién értesülése szerint a népszövet­ségi tanács végül is meg fog állapodni egy öt­tagú bizottságban. Briand tegnap közölte a két féllel, hegy a bizottság teljes szabadságot kap mind cselekedetedben, mint ítéletalkotásában. A fölmerülő uj problémákat a népszövetségi ta­nács összehívása nélkül megoldhatja és dönté­seket hozhat anélkül, hegy bárkit megkérdezre. A bizottság ezenkívül a lehető legnagyobb gyorsasággal hozza meg döntését. Olyan ese­tekben, ha a bizcttöág tagjainak véleménye az lesz, hogy a döntés túlhaladná hatáskörüket, ideiglenes jelentést küldenek a népszövetségi tanács tagjainak, akik írásban megadják s vá­laszt. Nagy sikernek tekinthető az a tegnap esti megállapodás is, amelyet Japán és Kina kötött a kiürítés kérdésében. A kinai delegátus félig- meddig elfogadta a japán elvet és nem követelt többé határozott dátumot a kiürítés megkezdé­sére. Debuchi magyaráz Washington, december 1. Debuehi japán nagykövet tegnap hosszú konferenciát tartott Stimson államtitkárral. A tanácskozások után kijelentette, hogy a Japán és Amerika közötti diplomáciai konfliktus végérvényesen kiküszö­bölnek tekinthető. A nagykövet tudatta Sim­eonnal, hogy a japán külügyi hivatal Shidchara ktílügymimszter tudomása nélkül nyilatkozott az amerikai ádamtifkárról és Shideharátői tá­vol állott, hogy kritika tárgyává tegye az ame­rikai külügyminiszter véleményét. Francia-angol tárgyalások a kereskedelmi egyensúly helyreállítására Hlért zuhan a font? — Flandln beszámol londoni útjáról Ha ez bekövetkeznék, úgy vele járna a nemzeti vagyon egy nagy részének a felál­dozása és az egész lakosság életsainvonalá­nak csökkenése. Franciaországnak fen fos érdekei fűződnek áhkez, hogy Középen répáiban politikájának megbízható előőrséi legyenek. Ha ez meg­szűnnék, az 5 szemipon'íjából nem jelentene kevesebbet, mint hogy Keleleairópa már a Hajránál kezdődnék. Franciaország azonban képtelen a gazdasági fejlődés termész-etes utóát megváltoztatni. Azok az apró ba rá Iá kölcsönök, melyneknek súlyos kamatfeltéte­lei a kisan tan'Államok lakosságát sokszoi el keserítet lék, csak arra alkalmasak, hogy a pillanatnyi nehézségeken átsegítsék őket. A román állam pénzügyei a teljes bomlás képét mutatják. A tisztviselők hónapokig nem kapnak fizetést. A bankok és váflala- tok sorra buknak. Az országnak az egyetlen szerencséje, hogy a lakosság 85 százaléka földművelésből ér és annyit termel, hogy éhen ne kelljen vesznie. Jugoszlávia szintén súlyos gondokkal küzd és az agrárválság fokozza gondjait. Fejlődési lehetőségeket a mai helyzetben itt is hiába keresünk. Franciaország eme két szövetségesén, ép­pen úgy, mint Magyarországon, Ausztrián és Csehszlovákián sem segíthet más, mint a Páris, december 1. Flandln pénzügyminiszter Angliából való visszatérése után megbeszélést folytatott Morét-vei, a Francia Bank kormány­zójával, majd Fourier és Famíer alkomány- zókkal, valamint a többi illetékes pénzügyi veze­tő személyiségekkel. A konferenciák után fo­gadta a sajtót képviselőit Flaudln ismételte, hogy Angliában nem folytatott tárgyalásokat, mert erre nem kapott felhatalmazást Termé­szetesen az illetékes személyiségekkel különféle kérdésekről beszélgetett, többek között a jóvá­tételekről, a rövldl:járatu kölcsönökröt, a vá­mokról, a kereskedelmi tárgyalásokról és a font stabilizálásáról Is. Elsősorban azonban annak Heviile Chamberlain-nel, az uj angol pénzügyi kancellárral. Rcllln francia kereskedelemügyi miniszter megcáfolta azt a hirt, hogy a kezdi napokban Londonba utazik és ott uj külkereskedelmi meg­állapodást köt Az Excdsior szerint a tárgyald sokat nem a miniszterek, hanem a szakértők vezetik és Elbel kereskedelemügyi minisztériu­mi Igazgató vezetése alatt egész bizottság van útban Londonba, hogy a nehézségeket kiküszö­bölje: A tárgyalások annak a kereskedelmi szer­ződésnek „megfiatalítására^ vonatkoznak, ame­lyet Anglia Franciaországgal 1881-ben kötött, s amely azóta csaknem változatlanul érvényben A fent sorsa Paris, december 1. Az angol font legújabb ár­zuhanását a francia szaksajtó számos techirkai ét* pszichológiai okra vezeti vissza. A tőke me­nekülése Angliából organikus formákban tovább tart s maga az Angol Bank is eladja a fontot. A Holland Jegybank fonttartalékja nyolc és tél mill ó angol fontra rúgott s elülő! két mi' iót elvesztett. A holland jegyintézet helyzete az­által vált kritikussá, hogy fontíartalékjaiból akarta fedezni az 1933. július 15-én és augusztus 15-én lejáró indiai kölcsönöket. Ilyen körülmé­nyek között érthető, hogy a holland jegybank szabadulni akar a fontoktól s ideges pénzügyi manipulációival bizonytalanná teszi a font hely­zetét a világpiacokon. Francia vélemény szerint a font végleges stabilizálása csak a jóvátétel! kérdés és a rövidlejáratu kölcsönök problémá­jának elintózéisf alán következhet be. örül, hogy személyesen megismerkedhetett Sir volt* A x. évf. 275. (2792) szám • Szerda 1931 december 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom