Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)

1931-11-22 / 267. (2784.) szám

1931 november 22, vasárnap. Kassai I. A kassai várospolitika legsúlyosabb problé­máját ezidőszerint, mint mindenütt, a mun- nélküliek segélyezése képezi. Hivatalos kimu­tatás szerint is közel másfélezer muQkanél- küli van Kassán (a valóságban jóval több ennél), a ezó szoros értelmében éhező, ron gyos emberek, akik önhibájukon kívül ke­rültek ebbe a rettenetes helyzetbe és semmi mást nem akarnak, csak egy csöpp emberi belátást és napjában legalább egyszer egy tányér meleg ételt. Igazuk van azoknak akik azt mondják, hogy a munkanélküli se­gélyezés elsősorban az állam feladata volna, de amikor a munkanélküliek a városhoz for­dulnak segítségért, akkor nem szabad kizáró­lag rideg számoszlopok és matematikai reali­tások mögé bújni, hanem kicsit hallgatni kell a szívre is, mert itt éhes emberekről van szó s a mérleg két oldala körül mindig az éhes ember a szimpatikusabb, aki kenyeret köve­tel a maga és gyermekei számára. Ilyenkor nem lehet azt mondani, hogy a költségvetés csak ennyit, vagy annyit enged meg és hogy a város tönkremegy, ha ezidén is milliós köl­csönt vesz fel szükségmunkák céljára. Ilyen­kor elő kell1 teremteni azt a pénzt, mert nem győzzük eléggé hangsúlyozni: éhes, rongyos, kínlódó emberekről van szó és az éhes emberi gyomor mindennél fontosabb és mindenkinél nagyobb ur, —- a rideg számoszlopok urainál is. Ezen a kérdésen nem lehet vitázni, ez a probléma ma mindennél fontosabb és ha másként nem megy, törölni keli egyelőre minden nélkülözhető más kiadást a város költségvetéséből, de nem szabad tűrni, hogy éhező ember legyen a városban. Ez nem poli­tikum és nem is szabad po’itikát keverni a kérdésbe, itt az éhes emberi nyomor követe­li kijáró jussát s aki ezt nem akarja bé’átni, annak —■ enyhén szólva - nincs érzéke a legelemibb szociális kötelességek iránt. TAMAS LAJOS t A SZELLŐ BUSÁN BANDUKOL... A szellő busán bandukol, korán van már este. A kőid világa permetez a tető-cserepekre„ 2. Két oldalt csukott ablakok, a rádió is hallgat. A lámpa-fényben árnya nő magános háznak, falnak. A fal mögött már alszanak, üresen kong a járda. Benyitsz álmos-této>vdn gmk hónapos szobádba. A bútorok mily csöndesek: a szék, mos dó és asztal. A félhomály bevonta mind nehéz, sötét damaszltal. Minden tárgy titokzatos, külön lelkűk t^n és énjük. Mint a varázsló halkan jársz s csak félve nyúlsz feléjük. Arpádházi Szent Erzsébet halálának 700 éve* évfordulóját különös fénnyel ülte meg a kassai katolikus társadalom. Ennek látható jele volt a négy napon keresztül valóságos fényárban úszó kassai Dóm, melynek képét külön ró bemutatjuk mai mellékletünkben. Pazar látványosság volt a reflektorok és transzparensek fénytengerében fürdő ép'tésze- ti műremek színes fedelével és csipkefinom- s;ígu kiképzéseivel, melyek mind gyönyörűen érvényesültek a vakító fényárban. Az emberek az első este percekid bámulták s a város va'a- mennyi fotográfusa megörökítette a pompás képet. Oak a temoVun galambjainak nem tetszett a pazar kivilágítás. Nyugtalanul röpködtek idp oda a vakító fényben, amivel még von­zóbbá tették a látványt. Volt benne valami misztikum, az állandó szárnycsattogásban, mpg egy kis noézis. sőt: valami a Szent Márk-tér hangulatából.Kár hogy ez Is elmúlt . . . A városi színházban tíz nap őta a pozsonyi ez1 ovak operatársulat játszik. Az előadások legtöbbje jó. a zenekar szintén és a múlt hó­napi prózai előadások üres házaival szemben most majd minden este kiteszik a táblát. Sőt: Ada Sári és Németh Mária vendégszerep­lése alkalmával valóságos közelharc folyt a je­gyekért. Pedig a helyárak aránytalanul maga­sak a mai időkhöz viszonyítva. Mondanunk sem kell, hogy a pubMkum túlnyomó része a magyarság soraiból került ki. amely amellett, hogy kuTturszükeégletet je’entenek számára az operaelőadások, felülemelkedett a soviniszta, nemzetiségi szempontokon és szívesen áldo­zott a szlovák színházra is. Nem az következ­nék ebből logikusan, hogy ezzel a konciliáns, intelligens magyar publikummal szemben, amely, igenis, egyik jelentős oszlopa a ez’o- vák színháznak is, koncPiánsabban kellene vi­selkedniük a hivatalos köröknek a színházi kérdésekben és nem emelni kifogást az ellen, ha a szlovák szezon üres napjaiban, amikor úgysem látszok a színházban senki, két-három estére átrándidna ide a magyar színtársulat, amely most a vidéken keservesen küzd a ke­nyérért? A megoldás tisztán a szlovák és a magvar igazgatók üzleti megállapodásától függne, ha: _ Jelükről nem intenék le a dolgot. Ezért fo­kozott fivvelmébe ajánljuk ezeket a sorokat Sfehnik dr. rendőrisnzgatónak. aki a főjegy­zői hivatal éléről való távozása után is fenter tolta magának a szinficryek reszortját. Ha CBÖppnvi be'átársai kezeli a kérdést, igazat kell adnia órve’éellnknek, meg annak, hogy ilyen két három e«ti magvar előadás nem ár­tana a sz’ovák színház menetének, el’enkező- leg: hálára kötelezné vele a magyar publiku Me gáUsz a kapcsoló melleit s a varázs gyorsan illan. Sugárözönben ömlik rád a hüs zuhany, a villany. REGÉLŐ ROMOK Irta: DIENES ADORJÁN ÍÍXVI. CÉKE Még ha nem is folydogált volna sűrű szittya- vér a Kaplyou-nemzetségből származó két Có- key-fivérnek — Mártonnak és Györgynek -7- ereiben, azzá tett© e vért az a hobszu bűn-lajst­rom, melyet Zsigmond király a magyarok ro­vására. már rövid hatéves uralkodása alatt el­követett. Cék© erős vára ott & Bodrogköz felé sandító hegy kupon sokszor visszhangzott oly erős kifakadásoktól. melyeket a végső elkesere­dés adott az ott, hol vigan lakásra, hol komoly tanácskozásra összegyülekezett urak ajkára. A házigazda Cékey-fivérek vezettek © zajongás: bán. Harsogott György öblös hangja: — Menjen vissza a polyákok közé ez a vér- szivó eb. Kicsoda esettentgette be az országba? Feleségének rokolyája alá bújva sunyitott be közénk. — Ki kell iizni — toldotta Márton —, le kell ütni, össze kell törni, meg kell őrölni! — No. no — vélte Döbrői István —, akkor köpködd & markodat, Öcsém, ha előtte állasz majd. — Itt penig ugyan más tennivalónk nincs, ti urak -— okosította föl őket Zudar Péter —, mint hogy Buda felé fordítsuk szekerünk rudját, úgy, ahogyan ezt már a dunántúli nemesség megtette. Csak a felső Tisza tájai nem sietnek ösbudából kiebrudalni ama beesempészkedett Zsigmondot. — Már hogyne sietnénk! Ülünk is már fel! Szó fia beszéd ez! Senki se késlekedik itt! — zúgtak össze-vissza a nemes urak. Nem ró maradt Cék© várában rövid , pár óra leforgása után épkézláb ember, a porkolábon és néhány göthös várőrön kivül. Csörtetve eresz­kedett le a Kegyről a nemesek népe a faluba, onnan az erdők utjain át Csernahónak, hol már a Sátorhegy alatt elnyúló Ujhely város és vár gvönyörüséges panorámája uralta a tavaszi nap­fényben sütkérező széles Ronyva-völgyet, mely­be a csillogó fegyverzetű nemesek csapata le­ereszkedett. El ró érkeztek Cékeyék ösbudára. ott a többi összegyülekezett elégedetlenkedő urakkal egyetemben lakat alá is tették Zsig­mond királyt: do hát ennek hívei — a Garaiak. Cilleiek. Stiborok — sem ültek ölbe tett kezek­kel. hanem az ellenmozgalmat oly ügyesen ve­zették. hogy Zsigmond nemsokára kiszabadult siklósi fogságából és — a tisztogatáshoz fogott. Mindeneke’őtt saját házatá:án kezdte meg ezt. amennyiben feleségül vette Ciliéi Borbálát, hogy az országban terjengő szerelmi kalandjainak be­tömje zsilipjeit, azután a zendülésben résztvett ludasokat rostálta meg. Nem voltak ezek kö­zött utolsók a Cékey-fivérek, akiknek várába ott Cékén egy-kettőre bevonult Percnyi I. Péter mester. Királya megbízásából úgyszólván házi­lag r röviden intézte el e kis ügyet közelfekvö tőketerebesi várából & oly alaposan intézte el, hogy még ha be is jöhettek volna várukba Már­ton és György, bizony nem találhatónak ott egy épséges helyet, hova busongó fejüket lehajtsák. Meghúzták hát magúkat upori kis rószbirtokuk- ban és várták a jobb jövő föl virradóját, Zsig- mond haragjának csillapodását. Azaz, hogy csak Márton várta ezt. mert György ott a széoske- reszturi hegyek ősrengetegeiben fiatalos hévvel dulakodásba kezdett egy sebzett vadkannal és ott vérzett el a helyszínén. Mármint mind a ket­tő: Cékey György is, meg a vadkan is. Céke várába pedig beleült az a Kerecsényi Miklós, aki mindig ve Zsigmond sleppjét hurcol­ta és aki sehogysem tudott Mátyás fivérével a béke útjaira vergődni 6zalóki részbirtokukban. Hát megkapta Céke megrongált és pusztulásra ítélt várát « tartozékait: Risztét, Jcsztrebet. Mészpestet, Szürnyegct, Imreghet, Keresztúri. Egrest, Radot, Szinyért éj Gérest. No, volt hát mit aprítania a tejbe. Ám Zsigmond &em volt az a király, aki teljesen ingyen adja a — tejet. Azt mondta Kerecsényinek: — Hiszen úgy igaz, fiam, hegy te nem dőltél mot, amely ezután még Inkább látogatná a szlovák színházat. Igazán nem rajtunk múlik, hogy legalább ennyi történjék az óhajtott szlo­vák magyar kulturközeledés érdekében, me­lyei eddig éppen szlovák rézről hanyagoltak cl feltűnően. béri) be az ellenem folytatott hajszának. Azonban lásd, én nem követelem tőled ingyen ezt a hű­séget. Ennek fejében föl fogod építeni Céke vá­rát, a hozzá való költséget megadtam már ne­ked a tartozékok alakjában. Ugy-e, hogy tiszta munka: kéz kezet mos. Kerecsényi, mit tehetett egyebet, savanyú arccal bólongatott hozzá: — Igen ... hogyne ... természetesen ... És nemsokára Céke vára ismét épen s büsz­kén nézett le az alatta meghúzódó falura, a vele szemben terpeszkedő imregihi begyszigetre, a körülötte sudarazó őserdőre. A vár ormán vi­gan lengett a Kerecsényi-család cimercs lobo­gója. ám nem sokáig. Mert Céke vára kacér­kodni kezdett, fölvette a válogatós leányzó na- turáját. Pár év múltán Cékey Márton éppen Pá- lócv Máté főispán újhelyi várában mulatott- midőn királyi staféta robogott be a várkapun. A főispán nagy reverenciával bontotta ki a pe­csétes levelet és sugárzó arccal adta tudtára a vendégeknek tartalmát: — ő szent feróÁ.vrt kegyeskedett engem or zág’ :-óvá kinevezni. „u — Vivat, vivat! — De még másik pőcsétee levél ró van Rt - folytatta Pá’óey —, ez meg te kegyelmedet ib heti. Cékey Márton uram, akinek is Zsigmen királyunk megbocsátó lelke visszaadja Céke várát s tartozékait. No, erre már csak egyedül Cékey Márton ví- vátozott. de ő aztán kézzel-lábba! s minden por- cikájával. Bevonult ugyan ősi s névadó várába, de azt többé teljesen egyedül és zavartalanul nem élvezhette. Körülgyürtizték azt a hatalmas ímreghy András birtokai Bolyban. Kieujlakon. Imreghen, Mészpcsten és Cékey Márton addig- addig járt Budára a királyi udvar pompájának fölszippantgatására. míg azon vette magát ész­re, hogy Céke várában ímreghy András az ur. Könnyen ment ez akkoriban nagyon. Jöttek az­tán a többi vár-tüznézők. Npm maradhattak el ezek közül elsősorban az akkortájt vezető he­lyen oügarchájkodó Pálócy- és Soós-nemzet&é- gek. De a Farkas-. Doby-, Monoky-csa'ád is próbálkozik a vár kegyeinek elnyeréséért. Száz év alatt szinte a film gyorsaságával váltakoztak a vár birtokosai, azonban Cékey János véget vetett e forgandóságnak: a vár tar tozékait 16 községre szaporította, a várat ma­gát pedig. mint.sárkány úgy őrizte az annak tá­jékán túlságosan körültekintgeiő s ereje felől tudakozódó előkelő idegenek érdeklődésétől. De mi haszna?... az idő nagy óramutatóját ő sem tudta megállítani. Ez a könyörtelen idő-óra a 16. század elején azt verte ki Cékey II. Márton­nak — az utolsó Cék övnek -r- fülébe: — Lásd, tizenkettőt ütöttem, időtök letelt. Térj meg hát őseidhez és add át váradat másoknak ... idegeneknek... közrendüeknek ... az eyészetnek. Akár megértette e szót Cékey II. Márton, akár nem érlelte meg, mindegy. Mennie kel­lett ós vele kihalt az a Cókey-nemzeliség, melynek kétszázados élete teljeseu egybe volt kapcsolva Céke várával és ennek revén az ország ügyeivel is. Az utolsó Cékeynek hát már mindegy volt ott a vár kriptájának hüsében: de nem nővérének, Cékey Zsófiá­nak. Ezt a körültekintő és Céke várát szin­tén csak rajongó szeretettel féltő leányt bátyja halála és a íi ág kihalta nem hozta zavarba. — Sajnálom szegény bátyám kinmltát — mondóiba —, de még jobban sajnálnám Céke várának elvesztését. Hat ezt már nem enge­dem. Ebbe én is beleszólok, sőt csakis én- Leányágon örökölhető, itt nincs baj. De ott a bibi, hogy férfierő kell ennek a sok min­denféle etyepelyének összetartásához. Ezen kicsit — egy pár hónapig — elgon­dolkodott Zsófia, de azután rábízta a gondol­kodást a vak istenkére. Márton halála ulán egymásnak adták a kapu kulcsát azok a ne­mes ifjak, akik most már nemcsak a várat jöttek megnézdegélni, hanem elsősorban a vár szépséges fiatal, úrnőjének kegyeit kí­vántak elnyerni. Olt szerénykedett ezek kö­zött a Büszkéről való Dobó Domonkos is. Nem igyekezett az elsők közé feltolni magát a várkis/vsszony udvarlásában, nem keres­gél le. elő a nőlhódüás hókuszpókuszait. De a női lélek útvesztőiben kicsoda ismerné ki magát? Zsófiának éppen e szerénység tetszett meg Dobóban és hát... rövidesen Dobó Do­monkos lett Cékey Zsófiának s vele együtt Céke várának ura. Hiszen Cékey Zsófia éltében jól ment min­den. De midőn neki is intett hivő szóra s in­dulóra a csontkezű Nagyar: akkor újból csak elkezdődött a körbe-körbe tülekedés Céke vára körül. No, sok dolgot adott az ahhoz ér­tő miveseknek az egyes címerek lekaparga- tása és feLpiugálása a vár főkapuján, mert sűrűn változgalták ott egymást a Perényi, Soós, Pálócy, Tárcay, Ráskay, Sennyey, La- pi&pataky, Petheő családok címerei. Eközben s végre bizony csak úgy járt megint Céke, mint a válogatós leányzó: kezdte értékét ve- szileni. Úgy, hogy midőn Zemplénben a W*v selényi-féie összeesküvés lángra lobbant, a. vár tulajdonképpen senkié sem volt. Vagy ami még rosszabb: több társbirtokos család­ja sivalkodott, szócsatázott és nyugtalanko­dott ormai között. Mint mikor vésszel terhes felhők mögül ki­bukkan kis időre a fényes nap korongja: olyan volt a Wesselényi-mozgalom lefolyása Zemplénben. A Szabadság napjának megviil- lanása után jött azonban a fenyítés, a meg­torlás véres orkánja: I. Rákóczi Ferenc nagy nehezen tudja életét megmenteni, Bónis Fe­renc feje porba hull, Bocskav István főispán hordóba csukottan vergődik át a Bodrogon a szerencsétlenül végződő szerdahelyi ütkö­zet után és Erdélybe menekül, míg nejét Parnón elfogják. Akadtak azonbán olyanok is, akik a szent szabadság komoly égisze alatt kezdett mozgalom folyamán saját sza­kállukra cselekedtek, csatáztak és kegyetlen- k ed Lek. Mint az a Köröskényi Gáspár is, aki Cserney Bálint, Mokcsay Zsigmond" és Ge- jőczy András nemeseket csak azért fogatta el Cékén Rákóczi s Bocskay nevében, mert — otthon voltak. De még ezzel sem elége­dett meg, hanem a cékei kastélyt az egész faluval együtt porrá égette és a nép javait prédára bocsátotta. Hát ez bizony csúnya do­log volt tőle és messze állt Wesselényi g tár­sai szándékától. Mondta is Szemere László alispán: — Bandita ez. nem szabadsághős. Kézre- kell kerileni! De már ekkor Köröskényi a céke! őser­dőkig vette be magát és onnan üzengetett az alispánnak: — Domine spectabilis üljön csöndesen ab ispáni székében és ne akarja most tisztázni magát a bécsi udvar előtt elfogatásom által Bizony aligha is került volna kézre a neki­vadult Köröskényi és csapata, ha nem jön az alispán segélyére Cob császári generális. Kö­rülfogta katonáival Kőröskényit, rövidesen elfogta é3 20 társával együtt Ujhelybe vitte. De olt se ceremóniáéit veLük sokat, hanem mindnyáját karóba huzattá. Midőn veszteni vitték a csapatot, a, nézők közül kifakadt va­laki: — Hallatlan ez. Nemes embert kivégezni és így! Köröskényi meghallotta $ felelte rá bilin­cseiben: — Nem biz' az, cimborám, nem hallatlan. Megtörtént ez már ezelőtt 277 évvel. Avagy nem hallottál Kont vitéznek ós társainak ese­téről? Kont után Köröskényi, Zsigmond után Leopold. Mindegy. Az is, ez is... A többit elfojtotta a dobpergés. Cob és Szernere még tovább mentek a megtorlás utján, mert Köröskényi többi embereivel ja végeztek. De őket még Ujhelybe sem hozták be. Minek? van elég fa a cékei erdőn. Negy­ven fölkelőt akasztottak ott fel. Vájjon áll-e ezen fák közül még valamelyik és tudja-e, hogy az Ur 1672-ik évében milv szomorusá- gos gyümölcsöt termett?... Bizony trisle spectaculum volt ezen év Cékére s környé­kére nézve, amint öreg Szirmay Antal az ő régies jegyzeteiben felsőhajt. A leégett falu csak fölépült, a kivégzettek hozzátartozói csak megvigaszta’ódtak: de ma­gának a várnak történelme véglegesen befeje­zést nyert akkor, midőn a következő évben a császári hadak a nagyköveid! várral együtt fölrobhántották. A falu . emelkedett helyén álló impozáns kastély azonban még fönnmaradt s abba a gróf Klobusitzkv-család helyezkedett el. Az idő kerek© azután forgott egyet és ők ró el­tűntek annak forgatagában. A cékei kastély utolsó lakója 40 év elolt Battha Zsiga volt. Amióta ő befejezte agglegénvi sorban komor- kodó életét,,a. kastély is halódik. És végvonag- lásaiban nincs, aki jajszayát meghallaná s meg­értené. Üj birtokosai érzéketlenek erre, a vele szemben terpeszkedő várhegy teteje pedig üre­sen bámul a mélybe: a. várnak csak a föld szí­nével egyenlő némely alapfalai láthatók ott fönn. Mikor a cékei vár és kastély romjai között busongok, eszembe jut az írás szava: Desoia- tione d-esolata est- torra et non est qui recogitet- eam. Pusztulással pusztult el Céke egykor erős és sok versengést, látott vára, kőhn'maz a ha; dán vigságos napokat látott, a vidék csapdai­nak jókedvétől visszhangos kastély és nincs se­hol senki, aki megemlékezzék reája. aki me •; akasztaná a kövek egymásra hu Ibid ozás::-- mert hiszen mi magunk is omladozunk, mm: a várak s kastélyok meglazult, egykor erős kövei... , , . (A következő kö/Jemény december 6-1 számunkban jelenik meg.) 6

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom