Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)
1931-11-01 / 249. (2766.) szám
10 ^r^gai-Mao^arhi RU£E> 1Ö31 ^^embér^l^jrasára^^ Vázlatok társadalmunk múltjából „ Irta; Karafiáth tlárius drXI. Úri sári A hilibi és szegtelekéi Telekessek egyike a legrégibb és legtekintélyesebb családoknak. Egyik ősük a 15. század közepén váci püspök volt. A századok folyamán aztán nem egy főszolgabíró, vieispán, főispán, egy tucat kamarás, ország- gyűlési követ, de még egy koronaőr 1& került ki közülük. A családnak az a sarja, akiről itt szó lesz, a múlt század második feléből való. Ez a Ferenc gyermekkora virgoncságát még az ősi tápi kastély tizholdas parkjában tombolhatta ki. Ez volt élete aranykora. Tanulásra későn fogták, de az sem zavarta az aranykort, csak amikor a latin iskolába adták. Ámde a tudományokért nem lelkesült. Hihetetlen rossz tanuló volt és csak a családi befolyással bukdácsolhatott keresztül az érettségin. Járt-e azután akadémiára, egyetemre: igazán nem tudom. Annyi azonban bizonyos, hogy ha netalán járt volna is, annak nem vette hasznát, mert képesítése nem volt, semmilyen sem. Ferenc urfi akkor még a már kihalóban levő régi korszellem hatása alatt állott, ő a szakképzettséget még össze nem egyeztcthetőnek vélte az „ur" fogalmával. Hiszen „ur“ arra nem szorul rá! „Ur“-nak van miből élnie! Aztán ott az atyafiságos támogatás a vármegyében, a minisztériumokban. Az úgy sem engedi az ..úri" sarkit elmerülni! Miért törje hát magát valamely képzettség megszerzéséért? így okoskodott Ferenc urfi és a család ezt az okoskodást —• akkoriban legalább — helyeselte. Mert hát a beteg, öreg korszellem hályogot vont az akkori földbirtokososztály szemére, úgyhogy az nem ismerte föl az uj világrendet, amely i gazdasági és a társadalompolitika uj átaiakulá sán kifejlődött. Ferenc urfi még vígan vadászhatott, agarász- hatott, mert megvolt hozzá a módja. De ő jobban szerette a testi kényelmet, semhogy ezekből a szórakozásokból kért volna! Inkább zsölye- székben ült, mint nyeregben, mert lusta volt. A cigánynak nem volt bolondja, a kártya nem mulattatta, az italt nem nagyon szerette, de szívesen ült vig társak között, akik igen kedvelték, mert vicces ember volt ám. ha nem is éppen szellemes. Különösen, ha akadt, akin csipkedhetett, annak a rovására megkacagtatta a többit. Az élcei többnvire vaskosak, de mindig találók voltak, az alföldi urak ízlésének megfelelők. Ami vé°ül a szépnemet illeti, hát eziránt regényes hajlamokat nem táo'ált. Kö’tői érzések s gondolatok nem fakadtak a lelkében. Ezért ezen a téren 6em volt tékozló. leráz, hogv egyszer — már mint családos ember — udvarolt egy nevelőnőnek, csakhogy azokat az ékszereket. amelyekkel annak kedveskedett, a „Párisi áruháziban vásárolta össze. Igv lett aztán harmincéves, ané’kül. hogy a növésre gondolt volna. Erre is lusta volt. Pedig a rokonok biztatták, jó pártikat ajánlottak neki. Példálóztak rá, hogy egy Telekess- leánv grófné lett. egv Telekess-fiu pedig grófnőt hozott feleségül. De a jó tanács mind nem fogott rajta. Anv^a szerette volna a rhiscazöasr érszentml- hálvi Mihálvi Zoltán. T:sza Kálmán legiobb barátja egvetlen gvenmekével összeboronálni: de nem állott kötélnek. — Lásd. fiam — biztatta az anyja —, az volna neked való. Müveit, gazdag, szét) és jó családból való. Az atyja befolyásos ember, szívesen látna vőül, mert nagyon kedvel ám téged; tudom. Erre csak ezt mondta: — H:a! ha az öreget kérném meg. az tán még eegyiinne hozzám, de kő a fenének. A iányának meg én nem köllök; azt meg én tudom biztosan! ? az anyai terv annviban maradt. Ekkor egy nap. váratlanul kijelentette az anyának s a testvéreinek, hogy megnősül. Mikor aztán megtudták, hogy választottja szerénv po^ári családból való leány, összecsapták a kezüket: — A Feri megkergült! Ho?van, hol ismerkedett meg a távol Sáros- meorvóbon. gnrry})eírvfmi pár száz holdon gazdálkodó Hitler Eduard Amália nevű leányával, az me^ékpR. Annyi azonban bizonyos, hogy a büszke Telpkess-rsa^d ellenkezése nem tántorította meg elhatározásában. Az atyafiság — miután mást nem kifogásolhatott, csak azt. hogy a Hiller-csa^dnak se múltja, se tekintélye. se vagyona, tehát nem „egyenrangú" a hilibi és szegteleki Télekessek- kel — végre engedett. Vegye hát el Feri isten nevében az Amáliát! Majd meglátják: ha érdemes lesz rá. körükbe fogadják. Közeledett az esküvő napla. Ferenc a Szeley é» Szeesődy sógorral Somhegyre utazott. A diszmagyarjukafc is magukkal vitték. Amint ott a szerényes ITit’er-ház udvarába nyitottak, szeműk mindjárt beleütközött egy nagy trágyadombba az udvar közepén. De még nem is igen csodálkozhattak rajta, amikor eléjük lejt egy igénytelen külsejű, alaosonyterme- tü. ezen1 ős arcú fiatal leány e nagy örömmel fogadja őket: — Isten hozta! — s miután a két sógor még nem ismerte, mindjárt be ifi mutatkozott: — Én ,rvok Amália, a menyasszony! Szeley sógorra, akit már a trágyadomb ejtett | gondolkodóba, az éppen som mutatóé lányka a? i udvar miljőjében úgy hatott, hogy Ferencet a kabátja szárnyánál fogva vieszaráncigálta e odasugott neki: — Forduljunk vissza, Feri! még nem késő! De Feri most sem ingadozott, ő akkor már nem bánta, ha utódai nemzedékeken keresztül sem lehetnek majd kamarások! Az esküvő megvolt, de a diszmagyart persze sem Feri, sem a sógorok ki nem csomagolták. Úgy vitték haza, ahogyan hozták. * Az uj pár a tápi kastélyban ütött tanyát. Jóidéig csöndben, békében éltek itt és lassan meg is szaporodtak. Egymásután három sarjadék jött. Az asszonyka nem volt költői hajlamú, de mint jószivü, szerény é6 dolgos teremtés megállotta a helyét, nem csak a kissé nyersmodoru és kényeiomszerető, prózai férj mellett, hanem a büszke Telekess-család előtt is. De még a szigorú anyós is kegyébe fogadta ezt a példás jó. fiatal anyát és gazdasezonyt, aki még a külső gazdaság gondjait is magára vállalta. Olyan volt ő, hogy például kukoricatöréskor maga járt e’ől, mig az ura a kertben rózsái és virágágyai között pepecselt. Ferenc ur tehát meg lehetett elégedve a sorsával és mégis örökké panaszkodott, amióta megszülettek a gyerekek. Sokszor mondta sógorainak: — Hát iszen szép vóna a háza-sélet. szép, szép: csak gyerek ne vóna! Mihelyt aggyiln. vége a boldogságnak, mert itt a gond. Cipő kő, ruha kő. nevelő, guvernánt- kő. Oszt4 a lárma, amit a rajkók a házban csapnak! Az embernek nincs egy békés órája! Mikor egyszer egy idősebb legényrokona ezért az istentelen beszédért korholta, így igazolta magát: — Ha te csináltatsz Rátánál egy pár cipőt, van egy pár cipőd. Ha én négy pár cipőt csináltatok. még csak a gyerekeimnek van. Ha ötöt csináltatok, mán az asszonynak is jut. De hogy magam ne maradjak mezítláb, hat párt kő rendelnem: nekem csak akkor jut! Essok pízbe kerül. Most beszélj aztán, pupák! Ferencet a családi szaporulat takarékossá tette. A tápi nagy kastély emeletét az édesanyja halába után eladta a Szecsödy sógornak, mert minek nékiek az a temérdek szoba? Ebből az üzletből azonban sok kellemetlensége támadt, úgyhogy végre'eladta az egész tápi örökségét és megvette a szomszéd községhez tartozó Isnánka-pueztát. Ide áthurcolkodott, hogy maga békében élhessen a családjával... Az í&pánkán eleinte jól érezték magukat. A szerény, de elég kénvelmes urilak mellett vo’t félholdas konyhakertjük gyümölcsfákkal, virágágyakkal és még vagy száz hold szántóföldjük. A tápi birtokrész árából a birtokcsere után még annyi készpénze is maradt, hogy Ferenc ur a kevesebb munka mellett eleinte igen jól találta magát az nj otthonban. De a készpénz fogytával lassan nőttek a gondok. És nőttek, egvre nőttek. Ferenc ur hagyta volna, de nem hagyta az okos Málika. Az ö figyelmét nem kerülte el a közeledő veszedelem. Sokszor beszélt a férjének lelkére és biztatta, nézne valami hivatal után. mert csupán a száz holdjukból nem élhetnek meg. mikor mind többet kell a gyerekekre költenek. amint azok nőnek, fejlődnek. Ferenc ezt nem értette, vagy tán nem is akarta érteni. Akkor Máli egy nap kijelentette, hogv jó, akko;r hát a bábakurzusra megven, diplomát szerez és megválasztatja magát a kétprédikátu- moft Telekessek ősi fészkében, Tápon, körbábának. Még ez a fenvegetés is hiába lett volna, ha csak a Ferin múlott volna. De megtudta a család s most ez is vetette közbe magát. Addig dolgozták meg Ferencet, mig az az államszámviteli tanfolyamra nem vétette föl magát — persze nrotekoióval. Mert bogv egy hilibi és szegteleki Telekess fplesége körbába legven. ciáné Tárton, az képtelenség, de hogy egy Telek ess fizetéses hivatalt vállaljon, azon ma már eenldsem ütközik meg. Ferenc a tanfolyamot sikeresen elvégezte — protekcióval s aztán beült a neki eme cura hivatalba, szinte — protekcióval. Most aztán Ferencék a fővárosba jöttek lakni. Földjüket bérbeadták, az iepánkai kúriát pedig a kerttel együtt maguknak tartották fönn, hogy legyen hol olcsón nyaralniok. * Ferenc ur hamar beleszokott a fővárosi életbe- Régi cimborákkal, rokonokkal nap- nap után került össze. Színház, mozi, orfeum, cirkusz stb. naponta kinálkozott neki. Vig kompánia nem egy akadt a Kúria uecai „Kis piszkosában, vagyis a németek „Schmutzi- ge“-bén és hasonló kedélyes sörözőkben. A hivatalban hamar megkedvelték tréfás volta miatt. Tisztviselőtársait adomákkal tartotta, megkacagtatta; de még a feljebbvalóit is, ha úgy került. Azok is megkedvelték. Dolgozni azonban így nem ért rá. Ezt a feljebbvalói hamar vették észre, ezért — hogy szabaduljanak tőle — egyik hivatalból a másikba rakosgatták át. ő ezt nem bánta, mert szerette a változatosságot és mert jói ■tudta, hogyá llását a családi befolyás biztosítja. Szóval Ferenc ur a fővárosban nem unatkozott. Hivatal után, ha szép idő volt, a felesége unszolására vitte a csemetéit a Városligetbe. Ott úgy megsélállatta őkéi, hogy belefáradtak és csak haza kívánkoztak. Egyszer ilyen sétán egy barátjával találkozott, akinek elmondta a „testnevelési elveit", melyeket ezeken a sétákon követni szokott. — Tudod, — mondta — előbb körülsétál- tatarn ükét, mig el nem fáradnak s meg nem éheznek. Oszt beülünk egy restórációba s adatok nekik per köpi egy háromkrajoáros óriás sőskillit. Ha legyűrték, megitatok velük egy-egy krigli vizet. Étiül a sóskifli úgy megduzzad a gyomrukban, hogy azt teljesen megtölti. Oszt gyalogolunk haza. Mer, tudod, pajtás, annyian nem furikázhatunk ide is, oda is villamoson! annyiba k.erünne az, mint egy fiaker! Hát gyalog menünk s mire hazaérünk, még vacsora se kő nekik, csak az ágyba kívánkoznak, amiméig nem keiül pézbe! Hál ez igy ment, mig a gyerekek, gyerekek voltak. De mire felnőttek, különösen a leányok, jöttek a zsurok, az pedig költséges lányelsózó intézmény. Ezek a zsurok a háromszobás lakásban kizökkentették Ferenc urat a házrendjéből. Ezért gyűlölte a zsuro- kal s az azokon megjelenő fiatalságot. Fii is panaszkodott a Szeley sógornak nem egyszer, hogy milyen mártirium neki minden zsur. — Tudod, Palikám — mondta ilyenkor —, csupa ollan lehűtő gyün ide, akirül nem is tudom, ki fia, micsoda? Fene tudja, hun szedte össze ükét Máli!... Azt se tudom, mi a fene vonzza ükét ide?... Másutt francia pezsgőt, finum cigarettát kapnak, mégis éjfél előtt eepárolognak. Nálam?... nálam meg éjfél után kettőig is maradnak, mintha szurok vóna a fenekükön. Pedig én csak kocsisborral s krajcáros cigarettával traktálom s a lányaim se Tündér Ilonák!... Hiába kérdem ükét, úgy éjfél táján: „hát maguknak semmi dóguk reggel?... nem értenek meg a koplosok! Bizony nemcsak Ferenc urnák, másoknak is talány volt, hogy a fiuk a házigazda morcos viselkedésének ellenére is oüragadtak néha hajnalig. Ilyenkor, ha már torkig volt a vendégeivel és a jó Málika a végre mégis már távozni készülőket illem és szokás szerint marasztalni kezdte, hamar belevágott a szavába, őszinte, félre nem érthető nyomatékkai* — A szives marasztalást azonban ne tessék komolyan venni! A kópé sógorok az ily dolgokon pompásan mulattak és igazai adtak a Feri sógornak... Később már egyáltalában nem szivei te a vendéget. Házánál csak kevés embert látott sziveseu. Akit pedig nem sziveit, azzal azt éreztette is. így, mikor egyszer a Marosa nővérének a lánya eljött, hogy a nevenapján üdvözölje, odaézólt a feleségének, de nem ám súgva; — Hát, emmeg mit keres itt? Málika meg is fedte később, hogyan bánthatta meg igy Mariskát, mig a Szeley Esztit olyan szívesen fogadta? Erre ezt válaszolta: — Más a! Az Eszti egyéves kora óta minden névnapomon itt vót. Előbb hozták, majd gyütl. De ennek most jutott csak az eszibe, hogy névnapom van!... Kő hát a fenének a gratulációja! Esztit kedvelte. Miért?... nem tudom. Erre, bármikor lépett is a szobájába, — ha irt vagy olvasott is — sohasem mordult rá, MAGYAR ASSZONY LAPJA A NAGYASSZONY Rendelje meg a P. M. H. kiadóhivatalában Ára egész évre 24 K, számonként 2*50 K mint a foxlijára, vagy a hétéves, ártatlan unokájára: „mész ki inneni" Esztit annyira kedvelte, hogy egyszer — ott volt az unokafivére is — megkitta eperéréskor Ispánkára eperszüretre, pedig az eperrel fukarkodott, mert maga is nagyon szerette. — Hát engem nem hívsz meg? — kérdi amaz. — Nem! — válaszolt nyersen. — Te gyü- hetsz, ha majd a ribizli érik. Azt úgyis a béresgyerekekkel lopalom el, hogy a Máli be ne főzhesse lekvárnak, mert az csak a fenének való. Azoknak segíthetsz! — Hejnye! — mondja rá sértődötten a rokon —, de durva egy ur vagy, Feri! Már az igaz, a régi Telekessek náladnál nagyobb gavallérok voltak! Nem voltak ilyen smuci- gok! — Hát akkor csak te erigy a régi Tele- kessekhő! — vágott oda neki gorombán Ferenc ur. Ez is mutatja, hogy Telekess Ferenc gondolkozásában nem volt arisztokrata. Ellenkezőén demokrata volt. Ezt szokásai és kijeién lései igazolták. Így például volt egy öreg, kopott nadrágja, amelyre büszkébb volt, mint az összes őseire, akikre — ha például állították elébe őket — rendesen a régi közmondást alkalmazta: „a voltra nem ád a zsidó semmit". Ennek a nadrágnak a „revers“-je már olyan volt, mint a szita. Egyszer nöiátogató- juk volt, aki egy költekezése folytán tönkrement ismerősükről beszélt. Ferenc ur végighallgatta s aztán ő is hozzászólt a témához. — Hja, nagyságos asszonyom, ma már nem lehet a pézt bolondul szórni, mint valamikor az őseink tették! Ma össze kő, hogy húzza magát az ember. Lássa, nekem van egv nadrágom, már vagy tiz éve hordom. Amália gyűlöli, nem akarja, hogy járjak benne, mert — azt mondja — hátul már ábfehérlik rajt az alsó. Dehát se nem rongyos, se nem fótozotl, se nem pecsétes, hát mér ne hordanám? Mi * szégyeeni való van rajta? S ekkor kivette a nadrágot a szekrényből, a korcánál fogva szépen szétnyitotta s az ablak felé tartotta. — Na, — folytatta büszkén, gyöngéd pillantásokat vetve a nadrágra. — Ugy-e, átlát rajta nagysád? Ha Isten addig éltet: még kiülöm Málikámnak özvegyi fátyónak! — Erigy, te bolond! Nem szégyeíled magad ilyet beszórni úri nők előtt! — korholta a felesége. 3363 Bizony, Málika sok tekintetben arisztokra- -ái lább volt az uránál. Nagyon röstelte például#.-..^ hogy az törzsvendég volt a „Kis piszkosában, melyet a Feri az asszony bosszantására előtte mindig a német nevén említett, hogy „Sohmu- tzige". Maii néni ugyanis a gyanús névről Ítélve szentül meg volt győződve róla, hogy a „Sclimulzige" züllött naplopók, tolvajok, be- törők tanyája. Sokszor tett etért szemrehányást az urának, aki rendesen azzal védekezett a vállát vonogatva; — Hja, lelkem, Málikám, hiszen jól tudod, te, hogy nekem nem lelik a Ritzbeu sörözni! Aztán pedig nem lehet ám az, akivel az ember szóba áll, mind herceg Kolokofantóff! Erre persze már nem tudott Máli néni mit válaszolni, mert Ferenc urnák igaza volt. * Az évek múltak s a sors végre mosolyogni is kezdeti Telekess Ferencre. Fia katonatiszt lett, a lányai férjhez mentek, a zsurok elmaradlak, a cipő s a többi gondok elapadtak. Ferenc ur szabadon vehetett lélegzetet otthonában. S ebben nagy része volt Máli néninek is, akinek okos gazdálkodása az Ispánkát is megóvta az elsiklástólFerenc ur most vígan fütyörészhetett volna, ha egyszer csak valami váratlan nem törlé- nik, amihez hasonlót nem említenek a hilibi és szegteleki Telekess család annálesei. Huszonnégy évi szünet után ugyanis, egy nap újra keiepelt a gólya Telekessék háza fölött s egy harmadik lánykájuk született!... Milyen érzésekkel fogadta Ferenc ur a késői kis jövevényt, arról nem szólok. Mint jó kálvinista azonban hitt a predesztinációba s igy végre mégis csak beletörődött ebbe a csudás és ötletes sorscsapásba, melyet ö „gikszer‘‘-nek nevezett. Persze a régi gondok, a városligeti meg- séláltatások, később a zsurok mind visszatértek, de annál súlyosabban nehezedtek a most annyival öregebb Ferenc ur lelkére, úgy hogy a régi gondok most csak „kis Mis- kánnak * tetszettek neki. A „gikszer" tehát nagy jelentőségre emelkedett a lelkivilágában. Az időszámítást is ezzel kapcsolta össze. Ha valamely esemény idejét akarta megjelölni, azt eképpen telte: _ Tizenegy évvel annak előtte..., vagy: öt évvel annak utána, hogy az a „gikszer" megesett rajtunk.... Ilyenkor aztán a kópé Pali sógor, akit az a „gikszer" szó nagyon mulattatott, eképpen évődött vele: — Aztán úgy vigyázz ám, Feri, hogy valahogyan . újabb „gikszer" ne essék meg rajtatok!... No de ettől a Gondviselés megóvta a már törődött. Ferenc urat. s a vele együtt meg- őszült jó Amália .nénit
