Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)

1931-11-08 / 255. (2772.) szám

1931 november 8, vasárnap. T>RXGM-7VSa<AaR-HI RIíAU 5 Közös parlamenti klubunk követelései a költségvetési bizottságban Alakítsák meg járásainkban a kisebbségi népmüvelődési választmányokat! Adják vissza eredeti rendeltetésének a Páiffy-alapitványt — A magyar diákjóléti intézményeket is részesítsék költségvetési éllamisegélyben Nagyon olcsón ||| Kellemesen Hygienikusan fával 7 r n n i csak Jb Jr Jtl I Jtí szabadalmazott folytonégö kályhával füt. kg. fát használ 24 órán át. Kérjen ingyen árjegyzéket KAMPFNER és MAYER cégtől BRATISLAVA, Kórház-ucca 18 Prága, november 7. A képviselöház költségvetési bizottságá­ban Dobra nszky János nemzetgyűlési képvi­selő az országos keresztényiszocialista párt, a magyar nemzeti pánt és a Zipser Deut­sche Partéi kép-viselői klubjának határozata alapján a következő követeléseket terjesz­tette elő: Miért késik a 671919. sz. törvény végrehajtása Az 1919. évi 67. számú, az állampolgári nevelésről szóló törivény megadta a nemzeti kisebbségeknek a jogot ahhoz, hogy járási nemzeti kisebbségi választmányokat válasz-; szanak mindazon járási kisebbségekből, amelyekhez a járás területién legalább 2000 egyén tartozik. Ennek a törvénynek a vég­rehajtását eleinte felfüggesztették Szlovén- szkóra nézve magában a törvényben, azon­ban mintegy két év múlva a törvény kihir­detése után megjelent a törvény végrehajtá­si :iendeleite, amely a zsupánokat utasította arra, hogy a járási művelődési választmá­nyok, illetve a járási nemzeti kisebbségi művelődési választmányok megalakítása vé­gett haladéktalanul hívják össze az alakuló gyűléseket. Ezeket az alakuló gyűléseket Szlovenszkó- ban nem tartották meg. A nemzeti kisebbségi művelődési választ­mányok megalakulása kérdésében a ma­gyar nemzeti párt 1927-ben Hodzsa akkori aekolaügyi miniszterhez kérelmet terjesztett elő, hogy a végrehajtási rendelet sürgős végrehajtásáról gondoskodjék és a végrehaj­tási rendelet módosítása végett be is lett terjesztve egy uj végrehajtási rendelet ter­vezete. Hodzsa yolt miniszter megígérte a rendelkezést, azonban ebből nem lett sem­mi e Dérer miniszter ujaíbb sürgetésünkre s a rendelet tervezetének az 5- saját kérésére -történt beterjesztése után. a kérdés — minden ígéret ellenére — a mai na-pig elintézetlen maradt. Minthogy pedig a kulturális fejlődés minden nemzeti kisebbségnek, de magának az ál­lamnak is igen nagy érdeke és ezt pláne lé­tező törvény végrehajtásával a kultuszmi­niszternek elősegiteni kötelessége, a köz­társaság összes nemzetiségének érdekében követeljük, hogy az iskolaiiigyi miniszter nr adjon felvilágosítást arról, hogy egy érvényes törvény végrehajtása Szlioveiisz- kóban tizenkét esztendő óta miért késik és hogy hajlandó-e az iskolaügyi minisz­ter ur hivatalból kifolyó kötelességét — Bágyadt, levert, dolgozni képtelen egyé­neknél a természetes „Ferenc* József" kese- rüviz szabaddá teszi a vérkeringést és emeli a gondolkodó- és munkaképességet. Beható kórházi kísérletek folyamán bebizonyult, hogy a Ferenc József viz szellemi munká­soknál, neurászténiás embereknél és bete­geskedő asszonyoknál rendkívül jótékony hatású gyomor- és béltisztitó szer A Ferenc József keserű viz gyógyszertárak bán, drogériákban és füszerüzletekben kap ható. ? ./J,.‘ . " "•' ' igen sürgősen, haladéktalanul teljesíteni és az országos hivatalnak rendeletileg meghagyni, hogy az állampolgári neve­lésről szóló törvényt Szlovemszkóban azon­nal hajtassa végre és a nemzeti kisebbségek részére a fennálló törvény alapján létesíthető kisebbségi járá­si művelődési választmányok alakuló gyűlé­sét egy hónapon belül hivassa össze. A Páiffy-alapitvény ügye Mi van a Pálffy-féle magyar alapítvány kérdésével? Benes külügyminiszter a párisi konferen­cián a magyar miniszterelnök kérdésére hivatalosan kijelentette, hogy ez az ala­pítvány a szloveinszkói magyarságot illeti ás annak a magyarság résziére való ki szol­gáltatása biztosítva van. Kérdezzük, hogy Léva, november 7. (Saját tudósítónktól). A nyuga­ti ág. evang. egyházkerület évi rendes közgyűlése alkalmából az Evangélikus Lap foglalkozik Fajnor Dusán püspök jelentésével, amely panaszos hango­kat hallatt a kormány felé. ' Fajnor Dusán püspök rámutat arra, högy a gazda­sági krízis az egyházi életben is érezteti hatását. Ma az állam háztartásában kiadták a takarékossági jelszót és ezt elsősorban velünk fogják éreztetni — mondotta a püspök. — Az evangélikus egyház ré° szére kiutalandó segélyek nem hogy nem lesznek nagyobbak, de inkább kisebbek. A folyó év tavaszán, amikor a szlovenszkói ág. gondoskodás történ t-e arról, hogy annak a kiszolgáltatása a magyarság részére a való­ságban is biztosítva legyen? És mert ezen alapítvány tulajdonosaként a szlovenszkói anagyar kisebbség el lett ismerve a külügy­miniszter által egy nemzetközi konferen­cián, igy a tulajdonképpeni jog alapján leér­jük annak elszámolását, hogy a csehszlovák köztársaság megalakulása óta kiknek lettek ezen alapítvány által létesített ösztöndíjak kiszolgáltatva s mert a magyar ifjak minden jogosultságuk dacára ezen alapítvány ösz­töndijában nem részesedtek, milyen összeget képvisel ez a magyarság­tól elvont összeg és miként kívánja a csehszlovák köztársaság kormánya a ma­gyar nemzeti kisebbséget ezért az elvont iissz e gért rek óinp e nzá 1 ni. A diákjóléti intézmények támogatása A főiskolai ifjúsági jóléti intézmények se­gélyezését az állami költségvetés mintegy hat millió koronában állapítja meg. Szlovén - szkon a nemzeti kisebbségek, kiváltképpen a németek és a magyarok, az engedélyezett szükséglet fedezetéiből az alkotmányban biz­tosit ott közsegélyezési jog teljes negligálása mellett egy fillért sem kapnak. Pedig pél­dául a prágai magyar diákmenza a miniszter­nek eziránt Írásbeli kérelmet is előter­jesztett s annak ellenére, hogy a minisz­ter a kérelem teljesítését még az 1929­1930. iskolai évben megígérte, ez a diák­jóléti intézmény a mai napig nem kapott egy fillért sem. Miután a kérelemnek törvényes bázisa van, lehetetlenség ennek teljesítése elől elzár­kózni s a nemzeti kisebbségi jogok teljesíté­se érdekében kérdem a miniszter urat, hogy hajlandó-e ebiből a címletből a szlovenszkói magyarságot és németsé­get megillető hat százalékot ez évben és pro futuro kiszolgáltatni, illetve biztosítani. evang. egyház egyetemes elnöksége felkereste Prá­gában a köztársaság elnökét ée az összes miniszte­reket, eok szép ígéretet kapott, de az ígéretekből eddig még nem valósult meg semmi sem! — Úgy látom, — mondta tovább a püspök, — hogy mi tovább nem maradhatunk távol a politiká- tól. Ha. a parlament belemegy az egyházba, akkor az egyháznak is bele kell mennie a parlamentbe! Majd azt panaszolta fel a püspök, hogy az egyház gyülekezetei egymásután lemondanak egyházi isko­láikról. De a gazdasági krízisnél nagyobb a lelki­krízis. Több istentiszteletet tehát a mindennapi élet­be — sürgeti Fajnor püspök. Fajnor püspök az evangélikus egyház sérelmeiről GORDON PJWR* 3rta: 3fj. Hegedűs Sándor Akkor még egészen kisgyermek voltam s a régi Stáció-uccában laktunk, a Koszoru- uoca sarkán, abban a földszintes házban, ahol Jókai világhírű regényeit • irta, Bátyám­mal egy szobában aludtunk és fiókos ágyunk volt, amelynek felső részében ő aludt, az al­só fiók pedig az én számomra volt nyughe­lyül elkészítve. Jó apám minden este együtt jött haza Jókaival, a „Hon“ helyére került Nemzet'* szerkesztőségéből, de ilyenkor minket már legtöbbször mély. álomba me­rülve talált. Bátyám, aki sokkal élesebb eszű gyermek volt, mint én, figyelve aludt és jó apám érkezésekor gyakorta felriadt és mohón tudakolta, mi újság. Félálomban én is hallottam gyakran, hogy jó apám magya­rázta neki, hogy Khartoum még tartja ma­gát. Hetek múltak, emlékszem, a válasz mindig a kérdezősködésre az volt: — Khartoum tartja magát. Gordon áll rendületlenül. Egy januári napon szokatlan későn jött haza édesapám s én mély álomba voltam már merülve, mikor beszélgetésre ébredtem •s jó apám magyarázta bátyámnak: — Khartoun elesett és Gordont a dervi­sek megölték. Közel ötven év múlt el azóta. Rengeteg nap pergett le az idő folyamán s én ott ül­tem a sivatagvasuthan, melyet az angolok építettek ki Wadi Haltától, Sudan határától Khartoumig. S a vonat vágtatva futott a szörnyű sivatagon, a lokomotív mögött öt vagon volt bazeinoé átalakítva, abból szívta I a vizet gözteslébe, hogy útját be* tudja futni. I ‘Szerző prágai felo’v •<* ‘ :• -gj ” * ’ Másnap délre aztán megérkezteim Khar- toumba. Az érdekes város ott fekszik a fehér és a kék Nílus összefolyásánál, úgy hogy ha az ember elsétál a rakodépart szélén, onnét megláthatja, hogy a két viz hogy küzködik egymással, míg a Fehérnilus szín játékával leveri a másikat. A parton mindenütt figyel­meztető táblák vauinak, hogy a vizbe belép­ni tilos, mert krokodil bőven van a felső fo­lyáson s ezek a ravasz állatok a sekély víz­ből előbukkannak az emiber közeledtére s aztán farkuknak erős ütésével leütik lábáról a vizbe tolakodót s mikor elesik, megragad­ják, bevonszolják a viz közepébe és irgal­matlanul felfalják. Magában Khartoumban mindaz, amit az angolok csináltak, nagyszerű. Akár a hiva­talos épületeket veszem, akár az állatiké r tét, amelyben csak a ragadozó állatok vannak ketrecben, a (többi állat pedig, a gnou, anti­lop, zsiráf szabadon jár a parkban és az em­ber megsimogathatja Afrika ezen kedves ös- vadjait. A Nílus partija gyönyörűen ki van építve s a csillagos ég fenséges látványt nyújt, amelyen rajt fénylik a déli félgömb híres Dél Keresztje. De a legmeg.kapóbb rám a osillagtáborbói a Göncöl szekere volt, amely iitt fejtetőre állt és rudes Magával pont a láthatárt súrolta. Pár napig kellett időzniöm Khartoumban, mert csak két vonat van hetenként, amely Halfáig visszaviszi az utazót. S igy volt időm bőven mindent alaposan megnézni. Az uj templomot, a kormányzó kertjét, mely gyö­nyörű növényzettel dúsan díszeleg. A kor­mányzósági palota előtt levő Gordon szob­rát, amint otít áll összefont karokkal, néz maga elé és vár és vár — — Miliői* mindezt Iá Mám és eltűnődtem Gor- •1 c;i ,*•!'•’_•<)>• • l'Weni be a palota föld­v kai.és egzoli * kus fegyverekkel gyönyörűen van feldiszit- ve. Az egyik tiszt intett, hogy csak lépjek közelebb és az előcsarnok sarkába vezeteti, ahol a márványtábla fölött öröklámpa égett. A táblán csak ennyi volt: „Itt balt meg Gordon pasa 1885 január 26-án.“ Mély megilleitődés fogott el. A múlt ködén át, öt:ven év lepergő homályán keresztül fel­villant. előttem Khartoum ostroma. Az angol kormány Gordon pasát küldte erre a nehéz helyre, hogy Szudánt, Anglia afrikai hatal­mának kulcsát, megtartsa. Gordon nagy ka­tona volt. Egész élete biztosíték volt Anglia részére, hogy végbe zviszi a rábízó ti felada­tot. Nem Gordon számította el magát. De Anglia nem volt képes ide jelben segítő csa­patokat küldeni, hogy hős fiát kimentse szo­rult helyzetéből. A fölkelő arabok és dervi­sek a nagy Málhái vezérlete alatt vonultak föl ellene s a fekete zászló alatt gyülekező csoportok körülzárták a várost. Gordon sze­rencsétlenségére szeptember elején a meg­duzzadt Nílus a bástyákat és a várfal egy részét rombadöntőtte. De ő tartotta a hely­zetet és nap-nap mellett várta a felszabadí­tó sereget. Azonban a hajók nem készültek el és Wladi Halfáról nem jött a négy katoná­ba jórak omány. A környék többi részén is harcok voltak és igy Gordon hiába várt. De­cember 14-én igy irt Wilsonnalk, aki akkor az egyiptomi haderők parancsnoka volt Wla­di Halfában: „Jegyezze .meg, ha a segítő sereg — s én nem kérek többet, mint kétszáz embert — nem jön meg tíz nap alatt — elesik a város, <bár én megtettem mindent hazám becsüle­téért." De a segítő sereg nem tudott menni. Még I egy.levelet tudott a kétségbeesett Gordon ■ küldeni, az már nővérének szólt. Ebben már, benne volt búcsúja az élettől és hite Isten­ben. A levél igy szólt: „Én egészen boldog vagyok — hála Iste­nemnek — és mint Lawrence* megpróbál­tam megtenni kötelességemet." Több levél nem jött tőle. Wilson generális fölhajózott a Niluson, elérte Ivhartoumot két hajóval január 28-án. De akkor a város már romokiban hevert, a fölkellők úrrá lettek fö­lötte és két nappal azelőtt Gordont megöl­ték. A Máhdinak ugyan szigorú parancsa volt embereihez, hogy Gordont ne öljék meg, hanem élve hozzák eléje, de mikor a fanatikus dervisek az utolsó rohamnál be­hatoltak a városiba és lépésről-lépésre ro­hammal elfoglalták annak ucoáit, egyik csa­patjuk betört a kormányzósági palotába, amelynek előcsarnokában állt Gordon se­gédtisztjével, a mámori.ttas feketék beszorí­tották a sarokba az angol tábornokot és az egyik lándzsával hasba szúrt a és mikor ösz- szeesett, egyik szúrás a másik után érte s egy félóra alatt kilehelte leikéit. A Máhdit harag futotta el, hogy mért ölték meg embe­rei Gordont. Ő népének prófétája volt és okos ember, aki tudta, hogy ezért Anglia bosszút fog állani. Ha ő nem is élné meg. akikor népén. Két év múlva meghalt a Mádhi, de nemi Khartoumban temettette el magát, hanem az ide pár kilométerre fekvő 0 odú r uránban. Ott volt a szent mecset, amelybe bebalzsa­mozott holttestét tették a dervisek és szent áhítattal jártak imára sírjához. De a Máhdi sejtelme valóra vált. Mert az idő kitermel­te Angliáiból azt a férfit, aki eljött büntetni Szudánba Gordon haláláért és Anglia meg­sértéséért s ez az ember volt a Sirdár, An­glia nagy hőse, Kitchemer! * Itt Gordon Lawrence (Sríjiger)-re gondol, aki 1(197 és 1775 között élt és Keletázsiában az ango­lok uralmát megvetette Indiában, ezért <i West - mi üstre Abbéban szobra is van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom