Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)

1931-11-08 / 255. (2772.) szám

1931 november 8, vasárnap. »rxgai-Mag^arií!Rlm> 3 Dobrántzky nagyszabású beszédben fejtette ki őslakos pártjaink kulturális követeléseit az iskolaügyiköltségvetésbizottságitárgyalásánál Utánozhatatlan ize, páratlan hatása tették híressé az eredeti „Itt az ideje, hogy komolyan szóbaálljanak a magyarsággal" — „Nincs az az acélpengéin kard, amely a nemietek elevenjébe úgy tudna vágni, mint az iskolai és kuituroktroi" - A kongrua és az egyházi birtokok állami kezelése Utánzatokat saját elrde keben visszautasítani - Hasonló csomagolást UNICUM helyett ne fogadjon el. Prága, november 7. Mint jelentettük, Dob- ránszky János, az országos keresztényszocia­lista párt nemzetgyűlési képviselője és országos alelnöke, a költségvetési bizottság ülésén nagy beszédben tette kritika tárgyává a tanügyi kor­mányzatot. A szlovák nyelven elhangzott be­szédet, amelyet egyidejűleg a csehszlovák sajtó is bőven ismertet, szemelvényesen az alábbiak­ban mutatjuk be: Az fislakospárlok nevében A most folyó költségvetési bizottsági vitához az országos keresztényszocialista, a magyar nemzeti és a szepesi német párt közös parla­menti klubjának a megbízásából leszek bátor észrevételeimet megtenni, — kezdte bestédét Dobránszky. — Kötelességem tehát a szlovák nemzet kulturigényein fölül a magyar és a né­met kisebbségi nemzetek szempontjából is mér­legelni a bizottsági tárgyalás alatt lévő iskolai és közművelődési állami költségvetést. Köteles­ségem őszintén rámutatni legalább a szembetű­nőbb anomáliákra, hibákra és mulasztásokra, sőt igazságtalanságokra is, amelyek miatt évek óta szenvednek a mi kisebbségeink leg- vitálisabb kulturális érdekei, legfőképpen pe­dig a legmostohábban kezelt magyar nemzeti közművelődés és a szabad kulturális egyesü­leti jog. Itt ma nem is a mi ellenzéki álláspontunk él a maga kifogásaival, hanem maguk a tények, a számok, a hibák, a sorozatos sérelmek, a jóvá nem tett mulasztások, a sértő mellőzések be­szélnek, amelyek ugyan minden' resszortban szembetűnnek, de főképpen az iskola és nemzetmüvelődés terén a legkiál- tóbbak. Hajlandó vagyok önmagámmal elhitetni, hogy mindez nem éppen a miniszter ur hibájá­—- Mire? ból e határozott szándéka szerint van, ahogy, magyar, német és rutén föladta elsőszülöttségi van, de viszont nem mellőzhetem annak a hang- jogát az elmúlt tizenhárom év alatt. Vagy meg Fogkőmentes lesz és marad a foga, nem lazul meg egy sem, amellett megvédi minden betegségtől, ha rendsze­resen ápolja Kalodonttal. Csak a Kalodontban van a fogkő ellen való, hatásos sulforizin- oleat <Dr Bráunlich) Egész­séges, meg nem lazuló foga lehet most már mindenkinek. Az asszony nagynehezen kivallotta; — A kondás legszennyesebb ingére kell fektetni és ő ráimádikozott, . szenet fs vetett neki, ha most á nagyságos asszony megronfcja, a gyerek meghal. — Rögtön telefonálok a szolgafa iró urnák, ha azonnali fel nem veszi a gyereket. Majd megtanítom én magát. A saját gyerekét ha­lálra itél'i. Addig csattogott és pattogott, hogy már a Piros is megjött az ágyneművel s az anya még ákkor sem akart a gyerekhez nyúlni. Megvetették az ágyat s a Piros vette fel a gyereket a földről és szemmel lehetett lát­ni, hogy a láztól elgyötört gyermek hálásan nézett s elpihent a puha párnán. Az anya azonban a két kezét tördelte s jaj­szóval tört ki belőle a zokogás, hogy vége a gyermekének. A nagyságos asszony otthagyta őket s ha­zament. A kisfiához sietett és boldogan lát­ta, hogy a gyerek a meleg szobában elevenen és boldogan játszott. Négy óra múlva jött a Piros és azt mond­ta, hogy: — Nagyságos asszony, a gyerek meghalt. A földbirtokosné le volt sújtva. Elment a gyereket megnézni. Ott feküdt a szegény kicsi, kinyúlva, élettelenül a fehér párnán. — Látják, maguk istenadta boldogtala- nai . . . Ilyen orvosság kell egy gyereknek... Hát hogyne halt volna meg . . . Beleássák a hideg tavaszi földbe s mikor felfázik, le­fektetik a puszta földre a kondás legpiszko­sabb rongyára. S azt hiszik, attól meggyó­gyul. Jaj, ez a mérhetetlen butaság . . . Az anya dühvei és gyűlölettel nézett rá. — A nagyságos asszony az oka. A nagy­ságos asszony lelkén szárad! Még három nap­ja olyan volt a gyerek, mint a csík! olyan eleven és most meg kellett halni! mert a nagyságos asszony megtörte az isteni aka­ratot! — Ne halljam mégegyszer ezt a gonosz­ságot, — kiáltott az uriasszony is, magából kikelve. — Mesterségesen megölnek egy gyereket és még engem tesz felelőssé. Szé- gyelje magát. Könnyes szemmel ment el a kis béresla­kásból s ment vissza a maga életébe. A nap ragyogott, szellő sem volt. az egész természet boldog volt és vidám, de a gyermekecske bizony szegény kis hulla volt, ott feküdt az úri párnán kinyujtózva, mint egy szomorú emlék a kulturájs keresztutján. súlyozását sem, hogy mindenért elsősorban a miniszter ur felelős! Sok-sok aggódó szülő a demokrácia tizen­harmadik esztendejében sem képes azzal a nyugodt tudattal lehajtani a fejét nyugalom­ra, hogy féltett gyermeke az iskolában nem lesz-e másnak kikezdve, sőt meggyalázva a maga nemzeti mivoltában, vagy a maga val­láserkölcsi szent érzésében, vagy mind a ket­tőben. A szlovák néppárt gyöngesége Sajnos, hogy a mi parlamentünknek nincsen erős&zámu szlovenszkói ellenzéke, ennélfogva a többségi urak tetszésük szerint bánnak el ve­lünk. De ennek az a következménye, hogy ma Szlovenszkó politikai és kulturális súlya úgy viszonylik az egész republikához, mint a hold a naphoz az egész mindenségben. A néppárt inkább szánalmas tiltakozás, mint el­határozó és életrevaló ellenzék, aminő teszem a horvát nép a szerb impériummal szemben. In­kább a sértettet és a kinullázottat játsza, mint az erősakaratu trónkövetelőt a maga szuverén jogait illetőleg. Inkább pártérvényesülést, mint a megalkuvásnélküli szlovenszkói politikát lát­szik keresni, aminőre nagy szüksége van -a mi nemzeti öntudatára ébredt s önökkel egyen­rangú szlovák nemzetünknek. Egyébként, hogy tudja tűrni azt, országra szóló tiltakozás nélkül, hogy összes közép- és felsőbb iskoláink minden fokozatán tankönyvekben, szellemben, tanerők alkalmazásában tagadha­tatlanul az egyoldalú csehesitési prepotencia folyjék, amely oly intenzív ma, hogy a tiszta magyar ajkú ifjak is a szlovák nyelv helyett inkább a csehet' sajátítják el. Szomorú, hogy egy konkrét sérelemből kifolyólag szlovák kö­zépiskolai tanárainknál, főleg a fiatalabbak kö­zött annyira megtelt a keserűség pohara., hogy sok-sok őket ért sérelem miatt külön tiltakozó gyűlést tartottak és memorandum óztak, főleg pedig azért, mert a csehszlovák középiskoláknál elenyészően kevés számarányban vannak alkalmazva a mi szlovák tanférfiaink, igazgatói, vagy egyéb magasabbrendü állásoknál. Ez vagy brutali­tás, vagy a bizalom hiánya, vagy szándékos mellőzés. Mindez beteges és tarthatatlan állapotra vall annak ellenére, hogv az iskolai és közművelő­dési minisztériumunk élén ismételten szlovák férfiak kezében van a. rendelkezési jog. A régi e!"emzet1enitő törekvések, amelyeket ezerszer fölbánvtorgattak a volt magyar re­zsimnek rovására, kismiska ahhoz, ami ná­lunk folyik az életakarás minden pontján, úgyhogy: nincs az az acélnengéUi kard, amely a nemzetek eleve"’éhe úgy tudna vágni, mint az erőszakos Iskolai és kulturoktroj. Vem érmen csak a fölényes kultúra vonzó ere­iével, hanem — sajnos — erőszakkal, megfő- lem ütéssel, meggvanusifásokkal, sőt Ézsnn-féle .lencsével is, amelyeért immár nem egy szlovák, is tagadta a, maga nemzeti mivoltát! Ennek leg- eklatáiisabb bizonyítéka a népszámlálás, amely egy évtized leforgása alatt százezreket nyelt él a kisebbségek rovására. Az elhibázott erkölcsnevelési rendszer Vájjon mit tett a tanügyi kormány a két­ségbeeséstől elvadult lelkek megnemesitése és az egészséges polgári uralom megmentése érdekében akkor, amikor a valláserkölcsi mo­rál mellőzésével tisztán a polgári moráltant vezették be népiskoláinkban olyan tanköny­vek alapján, amelyekben egyetlenegyszer 6incs megnevezve az Isten, mint alapja min­den erkölcsiségnek és lelkiismereti felelősség­nek? Ugyanezért a nemzeti és valláserkölcsi ala­pon megszervezett ellenzéki pártoknak, mint amilyenhez nekem is van szerencsém tartozni, nagyon nehéz reüzálni különösen nálunk, ahol a legerősebb pártok a közelmúltban a földreform­mal kapcsolatos irtóztató előnyökhöz, mindenféle jogtalan províziókból, sőt jogtalan kegyek osztásából élnek, amit ugyancsak maga az államfő alig egy héttel ezelőtt ve­szedelmes kórtünetnek és mindenképp üldö­zendő visszaélésnek bélyegzett meg. Azonban bármennyire igyekeznek bennün­ket deklasezifikálni, egész a másod-, ső.t har­madrendű polgár süllyesztőjébe, mintha mi ke­resni valónk sem volna saját hazánkban, és aszerint kezelnek bennünket, mi mégis fölemelt fővel fölvesszük az élénkbe dobott kéztyüt, és amint eddig, úgy ezentúl is megalkuvás nélkül fogjuk követelni összes szlovenszkói testvé­rünk számára a legteljesebb és minden tekin­tetben egyenjogú politikai, nemzeti,, iskolai és közművelődési, sőt egyházi autonómiát is. Uraim, ideje, hogy már önök is komolyan szóba álljanak a hazai magyarsággal akkor, amikor a külügyminiszter ur nem röstelte hangoztatni a külügyi bizottságban azt, hogy a külföldi magyarsággal föltétien meg kell keresni a kibékülés és a megegyezés fonalát. Én természetszerűen idegenkedem attól, ha idegenek, pláne kéretlenül, föltolakodnak ta­nácsadókul, sőt fölényesen diktatórikus hang­nemben 'beleszólnak dolgainkba. Itt csak egyetlenegy szuverén hatalommal, a minden katolikus közös Atyjával teszek kivé­telt, amikor a lelkiismereti szabadságért, a köz- békéért-, a vaüáserkölcsi világelvekért, a rom­latlan családi élet integritásáért és az egyház jogaiért emeli a maga szavát. Azonban a jó és okos tanács, bárhonnan és bárkitől is jön, min­denkor megszívlelendő. Scofus Vlator marasztald ítélete Ilyen tanáccsal szolgál nekünk a republika egyik szellemi nemzőatyja.: Seton Watson, aki a maga világpublicista kapcsolataiban szintén döntőleg befolyt abba. hogy Szlovenszkó a cseh­szlovák republikába lett inkorporálva. Mint ilyen, föltétien bizalomra, hitelre, sőt megszivle- iésre számíthat különösen önöknél és íme, nemcsak mi, de ő is kertelés nélkül kimondja a magyar kisebbségi sérelmekre azt, hogy azok 90 százalékukban az állam tekintélyé­nek legkisebb sérelme nélkül eltüntethetők és orvosolhatók. Az ő egyoldalú adatai szerint is legkeve­sebb 25 elemi iskolára lett volna igénye a ma­gyarságnak. Persze évekkel és évekkel ezelőtt. Ám.azóta is az iskolafejlesztési programot min-r. denütt szinte galoppszerüen hajszolják .keresz­tül. Aránylagosan tehát a jogegyenlőségi elv alapján a magyarságnak legalább is háromszor annyi uj iskolára volna jogos igénye. Ezzel szemben azonban nem a tiszta ma­gyarlakta . vidékek. magyarnyelvű iskolái fej­lesztőinek a szükséghez képest, sőt ellenkező­leg, itt-ott be is szüntettetnek, Kassán például pontosan kicirkalmazott program szerint törté­nik ez a visszafejlesztés, — hanem olyan szin- magyar vidékeken, ahol a magyarság számará­nya szerint kellene fejleszteni az iskolákat, ehe­lyett 4—5—6 szlovák tanköteles gyermek szá­mára állítanak uj csehszlovák iskolákat. így sorvad a magyar tanügy 6ok-sok helyütt. Én világért sem irigylem szlovák véreimtől ezt a népoktatási gondoskodást, de az én igazságérzületem erősen tiltakozik az ellen, hogy ez az előtörés akár a magyar, akár más nemzet rovására történjék, és a meglévő magyar iskolák csak puszta sta­tisztikai szerepre legyenek kárhoztatva: igazi s kifogástalan magyar helyesírással megirt ma­gyar könyv, magyar tanító, magyar tanitás, ma­gyar tanfelügyelet nélkül, ahogy viszont a prevratkor nyert nagy lecke után azt sem tud­nám többé tűrni, hogy a mi szlovák községeink­ben bármilyen más, akár a cseh nyelv is kiszo­rítsa iskoláinkból a szlovák nyelvet. Úgyszintén nemcsak mi, de Seton Watson az, aki fölhánytorgatja a mai rezsimnek azt a mu­lasztását, hogy miért nincs a mai napig sem a magvarsáemak egyetlenegy technikai, s még ennél is égetőbb mezőgazdasági szakiskolája, de még ennél is fontosabbnak tartja ő is a ma­gyarság fönnmaradása szempontjából a saját fiaiból regrutáit magyar tanitónemzedék kellő kiképzését. Kulturbotrényok Itt kérdést intézek: mi lesz az eperjesi Szé- cheüyi-kulturegyesülettel, amelyet a prevrat utáni forradalom bénított meg? Persze ezért a konfiskációért a miniszter ur egyáltalában nem vonható felelősségre, mert a magánkulturegyesületek még mindig a gumifaot hatáskörébe vannak utalva, akárcsak a határ­menti csempészek és éjjeli csavargók. De, ha tőlünk függne, akkor az összes kulturegyesüle- teket kizárólag a közművelődés legfőbb expo­nensének a hatáskörébe utalnék. Az iskolák, a szaibad előadások sem egye­bek, mint az ot thonokat helyet lesi tő és ki­egészítő kulturgócpomtok s még sincsenek a guimifaot ailá rendelve, bár — sajnos — elő­adódnak olyan esetek már az elemi isko­láknál is, hogy bizony nem ártana egyik-má­sik kulturszörnyet és liliomtiprót akár a he­tedik határra is elkergetni a legkeményebb gu miboti bal. Ilyen eset történt nemrégen Ki- rályhelmeoen, amire vonatkozólag még kü­lön interpellációt is benyújtok a miniszter úrhoz. Vagy amint a sárosi kapnsani állami iskolánál egy tanítónő olyképpen kéjelgett a kis növendékek előtt a nemi felvilágosítás ürügye alatt, hogy unszolta őket szégyenér­zetük és vonakodásuk ellenére annak a megállapítására, hogy miilyen szerviben kü­lönböznek a fiuk a lányoktól! A kongruát csökkentik Dobránszky a továbbiakban az iskolaügyi költségvetés tételeit kritizálja. Kiemeli, hogy a kongnia személyi tétele a múlt évhez képest tisztán a katolikusok rovására 5 millió koronával kevesbedett, holott ezzel szemben a csehszlovák egyház személyi kiadásai nagymértékben emelked­tek s igy sokkal előnyösebb helyzetbe jutot­tak, mint a többi vallásfelekezetek lelkészei. Határozottan tiltakoznom kell — úgymond — azon mostoha bánásmód ellen, ahogy a kongruaügyet általában kezelik. Az ö tévén- ki.nit ismétlődő kongnuaösszeirások és az összes mellékletek beszerzése már magában véve is kálváriajárással ér fel, azonkívül sok kellemetlen hercehurcával, gonddal, költség­gel, a községi exponensek előtt néha szinte aropiritó megalázkodással is jár. A mai vi­szonyok mellett nem akar szószólója lenni ZWACK UNICUHOT!

Next

/
Oldalképek
Tartalom