Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)
1931-11-08 / 255. (2772.) szám
1931 november 8, vasárnap. »rxgai-Mag^arií!Rlm> 3 Dobrántzky nagyszabású beszédben fejtette ki őslakos pártjaink kulturális követeléseit az iskolaügyiköltségvetésbizottságitárgyalásánál Utánozhatatlan ize, páratlan hatása tették híressé az eredeti „Itt az ideje, hogy komolyan szóbaálljanak a magyarsággal" — „Nincs az az acélpengéin kard, amely a nemietek elevenjébe úgy tudna vágni, mint az iskolai és kuituroktroi" - A kongrua és az egyházi birtokok állami kezelése Utánzatokat saját elrde keben visszautasítani - Hasonló csomagolást UNICUM helyett ne fogadjon el. Prága, november 7. Mint jelentettük, Dob- ránszky János, az országos keresztényszocialista párt nemzetgyűlési képviselője és országos alelnöke, a költségvetési bizottság ülésén nagy beszédben tette kritika tárgyává a tanügyi kormányzatot. A szlovák nyelven elhangzott beszédet, amelyet egyidejűleg a csehszlovák sajtó is bőven ismertet, szemelvényesen az alábbiakban mutatjuk be: Az fislakospárlok nevében A most folyó költségvetési bizottsági vitához az országos keresztényszocialista, a magyar nemzeti és a szepesi német párt közös parlamenti klubjának a megbízásából leszek bátor észrevételeimet megtenni, — kezdte bestédét Dobránszky. — Kötelességem tehát a szlovák nemzet kulturigényein fölül a magyar és a német kisebbségi nemzetek szempontjából is mérlegelni a bizottsági tárgyalás alatt lévő iskolai és közművelődési állami költségvetést. Kötelességem őszintén rámutatni legalább a szembetűnőbb anomáliákra, hibákra és mulasztásokra, sőt igazságtalanságokra is, amelyek miatt évek óta szenvednek a mi kisebbségeink leg- vitálisabb kulturális érdekei, legfőképpen pedig a legmostohábban kezelt magyar nemzeti közművelődés és a szabad kulturális egyesületi jog. Itt ma nem is a mi ellenzéki álláspontunk él a maga kifogásaival, hanem maguk a tények, a számok, a hibák, a sorozatos sérelmek, a jóvá nem tett mulasztások, a sértő mellőzések beszélnek, amelyek ugyan minden' resszortban szembetűnnek, de főképpen az iskola és nemzetmüvelődés terén a legkiál- tóbbak. Hajlandó vagyok önmagámmal elhitetni, hogy mindez nem éppen a miniszter ur hibájá—- Mire? ból e határozott szándéka szerint van, ahogy, magyar, német és rutén föladta elsőszülöttségi van, de viszont nem mellőzhetem annak a hang- jogát az elmúlt tizenhárom év alatt. Vagy meg Fogkőmentes lesz és marad a foga, nem lazul meg egy sem, amellett megvédi minden betegségtől, ha rendszeresen ápolja Kalodonttal. Csak a Kalodontban van a fogkő ellen való, hatásos sulforizin- oleat <Dr Bráunlich) Egészséges, meg nem lazuló foga lehet most már mindenkinek. Az asszony nagynehezen kivallotta; — A kondás legszennyesebb ingére kell fektetni és ő ráimádikozott, . szenet fs vetett neki, ha most á nagyságos asszony megronfcja, a gyerek meghal. — Rögtön telefonálok a szolgafa iró urnák, ha azonnali fel nem veszi a gyereket. Majd megtanítom én magát. A saját gyerekét halálra itél'i. Addig csattogott és pattogott, hogy már a Piros is megjött az ágyneművel s az anya még ákkor sem akart a gyerekhez nyúlni. Megvetették az ágyat s a Piros vette fel a gyereket a földről és szemmel lehetett látni, hogy a láztól elgyötört gyermek hálásan nézett s elpihent a puha párnán. Az anya azonban a két kezét tördelte s jajszóval tört ki belőle a zokogás, hogy vége a gyermekének. A nagyságos asszony otthagyta őket s hazament. A kisfiához sietett és boldogan látta, hogy a gyerek a meleg szobában elevenen és boldogan játszott. Négy óra múlva jött a Piros és azt mondta, hogy: — Nagyságos asszony, a gyerek meghalt. A földbirtokosné le volt sújtva. Elment a gyereket megnézni. Ott feküdt a szegény kicsi, kinyúlva, élettelenül a fehér párnán. — Látják, maguk istenadta boldogtala- nai . . . Ilyen orvosság kell egy gyereknek... Hát hogyne halt volna meg . . . Beleássák a hideg tavaszi földbe s mikor felfázik, lefektetik a puszta földre a kondás legpiszkosabb rongyára. S azt hiszik, attól meggyógyul. Jaj, ez a mérhetetlen butaság . . . Az anya dühvei és gyűlölettel nézett rá. — A nagyságos asszony az oka. A nagyságos asszony lelkén szárad! Még három napja olyan volt a gyerek, mint a csík! olyan eleven és most meg kellett halni! mert a nagyságos asszony megtörte az isteni akaratot! — Ne halljam mégegyszer ezt a gonoszságot, — kiáltott az uriasszony is, magából kikelve. — Mesterségesen megölnek egy gyereket és még engem tesz felelőssé. Szé- gyelje magát. Könnyes szemmel ment el a kis béreslakásból s ment vissza a maga életébe. A nap ragyogott, szellő sem volt. az egész természet boldog volt és vidám, de a gyermekecske bizony szegény kis hulla volt, ott feküdt az úri párnán kinyujtózva, mint egy szomorú emlék a kulturájs keresztutján. súlyozását sem, hogy mindenért elsősorban a miniszter ur felelős! Sok-sok aggódó szülő a demokrácia tizenharmadik esztendejében sem képes azzal a nyugodt tudattal lehajtani a fejét nyugalomra, hogy féltett gyermeke az iskolában nem lesz-e másnak kikezdve, sőt meggyalázva a maga nemzeti mivoltában, vagy a maga valláserkölcsi szent érzésében, vagy mind a kettőben. A szlovák néppárt gyöngesége Sajnos, hogy a mi parlamentünknek nincsen erős&zámu szlovenszkói ellenzéke, ennélfogva a többségi urak tetszésük szerint bánnak el velünk. De ennek az a következménye, hogy ma Szlovenszkó politikai és kulturális súlya úgy viszonylik az egész republikához, mint a hold a naphoz az egész mindenségben. A néppárt inkább szánalmas tiltakozás, mint elhatározó és életrevaló ellenzék, aminő teszem a horvát nép a szerb impériummal szemben. Inkább a sértettet és a kinullázottat játsza, mint az erősakaratu trónkövetelőt a maga szuverén jogait illetőleg. Inkább pártérvényesülést, mint a megalkuvásnélküli szlovenszkói politikát látszik keresni, aminőre nagy szüksége van -a mi nemzeti öntudatára ébredt s önökkel egyenrangú szlovák nemzetünknek. Egyébként, hogy tudja tűrni azt, országra szóló tiltakozás nélkül, hogy összes közép- és felsőbb iskoláink minden fokozatán tankönyvekben, szellemben, tanerők alkalmazásában tagadhatatlanul az egyoldalú csehesitési prepotencia folyjék, amely oly intenzív ma, hogy a tiszta magyar ajkú ifjak is a szlovák nyelv helyett inkább a csehet' sajátítják el. Szomorú, hogy egy konkrét sérelemből kifolyólag szlovák középiskolai tanárainknál, főleg a fiatalabbak között annyira megtelt a keserűség pohara., hogy sok-sok őket ért sérelem miatt külön tiltakozó gyűlést tartottak és memorandum óztak, főleg pedig azért, mert a csehszlovák középiskoláknál elenyészően kevés számarányban vannak alkalmazva a mi szlovák tanférfiaink, igazgatói, vagy egyéb magasabbrendü állásoknál. Ez vagy brutalitás, vagy a bizalom hiánya, vagy szándékos mellőzés. Mindez beteges és tarthatatlan állapotra vall annak ellenére, hogv az iskolai és közművelődési minisztériumunk élén ismételten szlovák férfiak kezében van a. rendelkezési jog. A régi e!"emzet1enitő törekvések, amelyeket ezerszer fölbánvtorgattak a volt magyar rezsimnek rovására, kismiska ahhoz, ami nálunk folyik az életakarás minden pontján, úgyhogy: nincs az az acélnengéUi kard, amely a nemzetek eleve"’éhe úgy tudna vágni, mint az erőszakos Iskolai és kulturoktroj. Vem érmen csak a fölényes kultúra vonzó ereiével, hanem — sajnos — erőszakkal, megfő- lem ütéssel, meggvanusifásokkal, sőt Ézsnn-féle .lencsével is, amelyeért immár nem egy szlovák, is tagadta a, maga nemzeti mivoltát! Ennek leg- eklatáiisabb bizonyítéka a népszámlálás, amely egy évtized leforgása alatt százezreket nyelt él a kisebbségek rovására. Az elhibázott erkölcsnevelési rendszer Vájjon mit tett a tanügyi kormány a kétségbeeséstől elvadult lelkek megnemesitése és az egészséges polgári uralom megmentése érdekében akkor, amikor a valláserkölcsi morál mellőzésével tisztán a polgári moráltant vezették be népiskoláinkban olyan tankönyvek alapján, amelyekben egyetlenegyszer 6incs megnevezve az Isten, mint alapja minden erkölcsiségnek és lelkiismereti felelősségnek? Ugyanezért a nemzeti és valláserkölcsi alapon megszervezett ellenzéki pártoknak, mint amilyenhez nekem is van szerencsém tartozni, nagyon nehéz reüzálni különösen nálunk, ahol a legerősebb pártok a közelmúltban a földreformmal kapcsolatos irtóztató előnyökhöz, mindenféle jogtalan províziókból, sőt jogtalan kegyek osztásából élnek, amit ugyancsak maga az államfő alig egy héttel ezelőtt veszedelmes kórtünetnek és mindenképp üldözendő visszaélésnek bélyegzett meg. Azonban bármennyire igyekeznek bennünket deklasezifikálni, egész a másod-, ső.t harmadrendű polgár süllyesztőjébe, mintha mi keresni valónk sem volna saját hazánkban, és aszerint kezelnek bennünket, mi mégis fölemelt fővel fölvesszük az élénkbe dobott kéztyüt, és amint eddig, úgy ezentúl is megalkuvás nélkül fogjuk követelni összes szlovenszkói testvérünk számára a legteljesebb és minden tekintetben egyenjogú politikai, nemzeti,, iskolai és közművelődési, sőt egyházi autonómiát is. Uraim, ideje, hogy már önök is komolyan szóba álljanak a hazai magyarsággal akkor, amikor a külügyminiszter ur nem röstelte hangoztatni a külügyi bizottságban azt, hogy a külföldi magyarsággal föltétien meg kell keresni a kibékülés és a megegyezés fonalát. Én természetszerűen idegenkedem attól, ha idegenek, pláne kéretlenül, föltolakodnak tanácsadókul, sőt fölényesen diktatórikus hangnemben 'beleszólnak dolgainkba. Itt csak egyetlenegy szuverén hatalommal, a minden katolikus közös Atyjával teszek kivételt, amikor a lelkiismereti szabadságért, a köz- békéért-, a vaüáserkölcsi világelvekért, a romlatlan családi élet integritásáért és az egyház jogaiért emeli a maga szavát. Azonban a jó és okos tanács, bárhonnan és bárkitől is jön, mindenkor megszívlelendő. Scofus Vlator marasztald ítélete Ilyen tanáccsal szolgál nekünk a republika egyik szellemi nemzőatyja.: Seton Watson, aki a maga világpublicista kapcsolataiban szintén döntőleg befolyt abba. hogy Szlovenszkó a csehszlovák republikába lett inkorporálva. Mint ilyen, föltétien bizalomra, hitelre, sőt megszivle- iésre számíthat különösen önöknél és íme, nemcsak mi, de ő is kertelés nélkül kimondja a magyar kisebbségi sérelmekre azt, hogy azok 90 százalékukban az állam tekintélyének legkisebb sérelme nélkül eltüntethetők és orvosolhatók. Az ő egyoldalú adatai szerint is legkevesebb 25 elemi iskolára lett volna igénye a magyarságnak. Persze évekkel és évekkel ezelőtt. Ám.azóta is az iskolafejlesztési programot min-r. denütt szinte galoppszerüen hajszolják .keresztül. Aránylagosan tehát a jogegyenlőségi elv alapján a magyarságnak legalább is háromszor annyi uj iskolára volna jogos igénye. Ezzel szemben azonban nem a tiszta magyarlakta . vidékek. magyarnyelvű iskolái fejlesztőinek a szükséghez képest, sőt ellenkezőleg, itt-ott be is szüntettetnek, Kassán például pontosan kicirkalmazott program szerint történik ez a visszafejlesztés, — hanem olyan szin- magyar vidékeken, ahol a magyarság számaránya szerint kellene fejleszteni az iskolákat, ehelyett 4—5—6 szlovák tanköteles gyermek számára állítanak uj csehszlovák iskolákat. így sorvad a magyar tanügy 6ok-sok helyütt. Én világért sem irigylem szlovák véreimtől ezt a népoktatási gondoskodást, de az én igazságérzületem erősen tiltakozik az ellen, hogy ez az előtörés akár a magyar, akár más nemzet rovására történjék, és a meglévő magyar iskolák csak puszta statisztikai szerepre legyenek kárhoztatva: igazi s kifogástalan magyar helyesírással megirt magyar könyv, magyar tanító, magyar tanitás, magyar tanfelügyelet nélkül, ahogy viszont a prevratkor nyert nagy lecke után azt sem tudnám többé tűrni, hogy a mi szlovák községeinkben bármilyen más, akár a cseh nyelv is kiszorítsa iskoláinkból a szlovák nyelvet. Úgyszintén nemcsak mi, de Seton Watson az, aki fölhánytorgatja a mai rezsimnek azt a mulasztását, hogy miért nincs a mai napig sem a magvarsáemak egyetlenegy technikai, s még ennél is égetőbb mezőgazdasági szakiskolája, de még ennél is fontosabbnak tartja ő is a magyarság fönnmaradása szempontjából a saját fiaiból regrutáit magyar tanitónemzedék kellő kiképzését. Kulturbotrényok Itt kérdést intézek: mi lesz az eperjesi Szé- cheüyi-kulturegyesülettel, amelyet a prevrat utáni forradalom bénított meg? Persze ezért a konfiskációért a miniszter ur egyáltalában nem vonható felelősségre, mert a magánkulturegyesületek még mindig a gumifaot hatáskörébe vannak utalva, akárcsak a határmenti csempészek és éjjeli csavargók. De, ha tőlünk függne, akkor az összes kulturegyesüle- teket kizárólag a közművelődés legfőbb exponensének a hatáskörébe utalnék. Az iskolák, a szaibad előadások sem egyebek, mint az ot thonokat helyet lesi tő és kiegészítő kulturgócpomtok s még sincsenek a guimifaot ailá rendelve, bár — sajnos — előadódnak olyan esetek már az elemi iskoláknál is, hogy bizony nem ártana egyik-másik kulturszörnyet és liliomtiprót akár a hetedik határra is elkergetni a legkeményebb gu miboti bal. Ilyen eset történt nemrégen Ki- rályhelmeoen, amire vonatkozólag még külön interpellációt is benyújtok a miniszter úrhoz. Vagy amint a sárosi kapnsani állami iskolánál egy tanítónő olyképpen kéjelgett a kis növendékek előtt a nemi felvilágosítás ürügye alatt, hogy unszolta őket szégyenérzetük és vonakodásuk ellenére annak a megállapítására, hogy miilyen szerviben különböznek a fiuk a lányoktól! A kongruát csökkentik Dobránszky a továbbiakban az iskolaügyi költségvetés tételeit kritizálja. Kiemeli, hogy a kongnia személyi tétele a múlt évhez képest tisztán a katolikusok rovására 5 millió koronával kevesbedett, holott ezzel szemben a csehszlovák egyház személyi kiadásai nagymértékben emelkedtek s igy sokkal előnyösebb helyzetbe jutottak, mint a többi vallásfelekezetek lelkészei. Határozottan tiltakoznom kell — úgymond — azon mostoha bánásmód ellen, ahogy a kongruaügyet általában kezelik. Az ö tévén- ki.nit ismétlődő kongnuaösszeirások és az összes mellékletek beszerzése már magában véve is kálváriajárással ér fel, azonkívül sok kellemetlen hercehurcával, gonddal, költséggel, a községi exponensek előtt néha szinte aropiritó megalázkodással is jár. A mai viszonyok mellett nem akar szószólója lenni ZWACK UNICUHOT!
