Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)
1931-11-01 / 249. (2766.) szám
8 •pRXGAlSAAC&AR.-HUthAP Körséta az emdeni libák, pekingi kacsák, leghorn és rhode island tyúkok délszlovenszkói paradicsomában Látogatás a délszlovenszkói Baromfi Tenyésztő és Értékesítési Szövetkezet komáromi mintatelepén amikor Ebre ni est már ismét visszatért Fázisba, nyomait tehát bottal üthették. Nem lehet ma csodálkozni azon, ha a bíróság és a rendőrség a nyilvánosság előtt mossa kezeit és megpróbálja megindokolni, miért nem tartóztatták le Ehreníest igazgatót, amikor az Bécsbe látogatott. Dannoberg képviselő parlamenti beszédében íogócskajátéknak minősítette a bíróság eljárását, amely mindenre alkalmas, csak arra nem, hogy a Creditanstalt bukása körül felbukkant kérdések tisztázását elősegítse- Véleménye szerint Ehrenfest a valóságban nem egyéb egy nem is nagy kaliberű infDáeiós-sibernél, amilyenből tucatjával akad. Miért keresik külföldön a bűnösöket, — kérdezi — amikor belföldön is találhatnák ebből a speciesből elegei. Az Ehrenfest utáni vadászat akaratlanul is azt a látszatot kelti, hogy a hajszával el akarják terelni a figyelmet a Rotschüdokró! és a Sieghartokról. Aliit ja, hogy a felelős tényezőknek egész vagyonukkal jót kedd állaniok a Creditanstalt bukásával előállott károkért, ezzel szemben az történt, hogy az utóbbi időben hatalmas vagyonok menekülitek Ausztriából külföldre, köztük a Creditanstalt felügyelőbizottsági tagjainak értékei is. Ami a Creditanstábnál történt, az nem egyéb gazdasági hazaárulásnál. Mi lesz azonban akkor, ha Elirentestnek mégis eszébe jutna, hogy hazalátogasson Parisból Bécsbe és itt védekezzen az ellene emelt súlyos vádak ellen. Mi lesz, ha a Cre- ditansíalt volt igazgatója elszánja magát arra, hogy segítségére siet a rendőrségnek és kiegészíti a nyomozás eddigi adatait. Mi lesz tehát, ha Ehrenfest közreműködésével lehull a lepel a Creditanstalt urainak és az ügy perifériáján mozgó pénzhatalmasságoknak rezsinkéről! és a nagyközönség bepillantást nyer a titokzatos labirintusokba? Ma már nemcsak a beavatottak tudják, hogy amennyiben Ehrenfest szólásra határozza el magát, úgy az utóbbi évtizedek legnagyobb- szabásu politikai és gazdasági korrupciós komplexuma kerül a napvilágra, egy mindennél világosabban beszélő kor dokumentum. — A Reklám Élet című szaklapot, amely az egyetlen magyarnyelvű, reklámmal foglalkozó folyóirat, ma már minden haladó szellemű ke reskedő é6 minden gyár reklámfőnöke olvassa. Megjelenik havonta. Előfizetési dija félévre 55 csehszlovák korona. Mutatványszámot dijtala nul küld a kiadóhivatal: Budapest, V., Bálvány- ucca 12. ^9? Keresztrejtvényeink megfejtői három napig kapnak ingyen szállást é3 ellátást Budapest egyik legmodernebbül berendezett szállodájában. Olvassa el vasárnapi számunkban a föltételeket! okosan, mert igaz ugyan, hogy így olcsóbban termel, de egyúttal pénzt von el az általános forgalomból, csökkenti a fogyasztást és így közvetve a saját vevőkörét is, tehát végeredményben ráfizet a takarékoskodásra. A maima és a két leány helyeselve bólintgatott. Zsuzsi ezt mondta: — Te&sék ezt megmagyarázni nekik, papai Lehetetlen, hogy meg ne értsék! És legalább azt is látni fogják, hogy a papa milyen okos ember. A papa egy kis lelkifurdalást érzett, a plagisátor lelkifurdalását, mert azt, amit elmondott, most tanulta sörözés közben a könyvelő toll, aki viszont egy lapban olvasta. Legyintett: — Nem lehet azokkal beszélni! — Akkor meg ezt meg kellene Írni. Újságban! Hogy elolvassák! — Á persze! Olvasnak is azok! Dehogy olvasnak!... Na, gyerünk, mama! Próbáljunk meg számolni! Papa és mama bezárkóztak a belső szobába, a kiét leány ottmaradt. Elszeibék az as<z~ talt, aztán leültek tanulni. De nem ment a dolog, mert odabent röl izgatott vita és veszekedés hallatszott, ami pedig merőben szokatlan volt ebben a házban. Olyan szokatlan, hogy Zsuzsi, meg Bözsi ijedten bújtak össze és előbb Bős ke fakadt sirva, majd Zeuzfíi. — Szegény papa! — sóhajtották. — Szegény mama!... t , t És végül Zsuzsi hozzátette: — Szegény cipőnk!... "r ^ J" VII. Mert az már világos volt, hogy a cipőre- valót nem fogják fhegkapni. A két pár cipő ■‘Otvcn péngő lett volna, abból most elvettek halvánál, mamdt ttz. Egyeben meg ugyan Komárom, október 31. A kisebbségi sorsra jutott magyarság gazdasági értékállománya a tizenhárom éves magárahaigyalottságban évről évre, sőt hónapról hónapra csökkent. A leszegényedés folyamatát a három év előtt föllépett gazdasági válság csak siettette s az idei időjárás-katasztrófa betetézte. A magyar faj nagy szívósságát és életerejét azonban legjobban bizonyítja az a tény, hogy a kisebbségi magyarság nem nézte tétlenül értékei pusztulását, hanem mentette a menthetőt, sőt még uj gazdasági értékeket is teremtett. Nem véletlen, hanem a földrajzi és néprajzi adottság következménye, hogy Délszlovenszkón, ahol a kisebbségi magyarok zárt tömegét a telepetközségek sem tudták megbolygatni, egy áldozatos lelkű katolikus pap a semmiből megteremtette a Hanza-szö vet kezetek hálózatát s Komáromból a mezőgazdasági szemestermelés válságának kezdetén a Baromfi Tenyésztő és Értékesítési Szövetkezet mintatelepéről útnak indult a baromfitenyésztés propagandája, s a telep alig háruladféléves működése máris felmérhető, látható eredményeket termelt ki az egész magyarság javára. * Bevallom őszintén, hogy bizonyos szorongás fogott el, amint vendéglátó gazdámmal, a Baromfilen vésztők Szövetkezetének elnökével, Füssy Kálmán szenátorral az októberi reggelben elhagytuk a komáromi erődítmények kapuit s kocsink a végtelennek látszó feltúrt, gödrös, helvenkint felfakadó belvizekkel belepett városi legelőnek vágott. Aggodalmaim támadtak, hogy csalódni fogok a látnivalókban. Ugyan mi okos és jó lehelne ezen a pusztaságon. •. A messze távolból azonban hivogatóLag villogott reggeli napsugárban a baromfitelep vezetője épületének piroscserepes teteje s csak síkvidéki távolságok becsléséhez nem szokott szemem mérte utunkat messze távolnak, mert alig negyedórás kocsikázás után a csallóközi belvíz- levezető csatornához s annak másik partján utunk célpontjához érkeztünk. A nyílegyenes, folyónak is beillő csatorna egy ,,V“ alakú elágazása — amint azt a töltésről áttekinthettük — mintegy három holdnyi területet zár be, amely igen sok, fehér, homlokzattal délnek néző csinos kis házikóval van teleszórva s hátul a „VM szögletében áill a telepvezető lakása, amelyből az egész telep áttekinthető. — Mégis csak jelentenünk kellett volna érkezésünket, lehet, hogy nem is találjuk otthon Koczor Gyulái — mondom vezetőmnek, Füssynek — miközben a telepet őrző két kuvasz, vidám csaholással dörgölő zik Füssy min lehet a hiányt megspórolni. Enni, lakni, fűteni, világítani minden körülmények között kell!... Ámbár? ... Odabenn lassan elcsendesedett a vita és csendes beszélgetéssé egyhült. Ez sokáig tartott, végül előkerült a maga. A szeme ki volt sirva, egyenként megcsókolta a két leányát és azt mondotta: — Gyerekek, a cipőre ilyen körülmények közt... — Nem telik! — bólintott Zsuzsi. — Tudjuk! — Nagyon természetes! — tóditóttá Böske. — Majd ... járunk a régiben ... Nagyon jó kis leányok voltak, mondóm, megértők és belátók és most is iparkodtak mosolyogni. Igazán nem a jószándékukon múlt, hogy egy kicsit sirósra görbült mégis az ajkuk. A mama szemét elfutotta a könny. Megölelte őket: — Édes, szegény, kis gyermekeim! Arra lépett ki éppen a papa. Egy pillanatig nézte őket, aztán hirtelen azt mondta: — Mamájuk! Gyere csak vissza! Megint visszavonultak és most megint izgatott beszédet lehetett hallani. Azitán pedig nevetést. Igenis, nevetést! A két leánynak a szemészé ja elállt a csodálkozástól. Mi ez? De nem sokáig tanakodhattak, mert az ajtó kitárult és a papa vidámap kiáltotta: —• Egy-kettő! öltözzetek! Megyünk a moziba!... Utána pedig zenét hallgatunk a kávéházban ... — De hát?... Hogy?.. Hogy... A mama már a siíonajtól nyitotta és szedte elő a ruháját. Mosolyogva fordult a kislányokhoz: — A cipőrevalót elszanállák, fiam, de éppen azért, kárpótlásul, azt akarja a papa, hogy legalább egy Jó estétek legyen.., csizmaszárához s a harmadik, a veszedelmes leláncolt cerberus riadót ugat. — Ez már hiba volna — mondja Füssy — de akkor meg kell elégedned az én kalauzolásommal, bár Koczor ennek a mestere, hiszen mindaz, amit magad körül látsz, az ő fáradozásának eredménye, ő érti ezt a legjobban. Az éber és hü eb riadójára nyílik a villa ámbitusának ajtaja, nyakamba szakad az öles termetű Koczor Gyula s öklei pörölyként dobolnak a nagy örömben hátamon. — Hát te mit keresel itt, ahol madár se jár — kérdi. — Azt már nem mondhatom, — mondom — hogy madár se járt itt, mert annyi tyuk- madarat, libamadarat és kacsa madarat életemben egy rakáson még nem láttam, ameny- nyi itt van. Jöttem tyuktelepet látni. A tanulmányutat igy a telepvezetői lak megtekintésével kezdtük, miközben elintéztük az aktuális politikai kérdéseket, megtárgyaltuk a gazdasági válság legújabb állapotát s megsaomor ttot tűk vendéglátó háziasszonyunkat azzal a hÍrrel, hogy ebédre már eligérkeztünk másfelé. Meg kellett ígérnem, hogy rövidesen ismét eljövök — egyenesen ide és hogy könnyelmű Ígéreteket nem teszek* — Ez itt a csirkenevelő — magyarázza vezetőnk betessékelve a legközelebbi kis házikóba, amely kívülről semmiben sem különbözik a telep többi házikójától. — Amolyan csirkeiskola, ugye — kérdem. — Bár nem kívánom most megoldani a nagy problémát, hogy a tojás volt-e előbb, vagy a tyuk, mégis szeretném tudni, hogy honnan kerülnek elő a csirkék az iskolába? — A 800 tojásra készült működő gép villanyáramra van berendezve, itt nincs még villanyunk, igy a csirkét a városban költjük... — Aztán mit tanul itt a csirke ebben a laboratóriumban. Mire valók ezek a csövek, bádogburák és bányászlámpák? — A csirke itt szók ja meg az időjárás viszontagságait, a hideget, meleget. A csövekben meleg víz áramlik — viz-fütésünk van. A bádogburák: müanyák, amelyek a kotlós- tyuk anyai melegét pótolják. Ezeket is forró vízzel fütjük- Amit bányásalámpának nézel, az az itató, amely folyton friss vizet ad. Ilyet majd „üzemben'1 is látunk a többi baromfi istállóban. A késő ősszel üresen állő esirkeiskójából, azaz nevelőből a szomszédos házikóba mentünk, ahol hatalmas hombárokban áll a korpa, kukorica, szójadara, kagylótörmelék, kacsának, libának halliszt, szóval mindaz, ami VIII. Hát szép és jó este volt. A moziban egy gyönyörű darabot adtak. Csupa szegény ember szerepelt benne, akiknek azonban a szerelmen kívül nem volt semmi gondjuk a világon. Böske Marcira gondolt, Zsuzsi Sanyira és a cipőik háttérbeszorultak a képzeletükben. Aztán elmentek egy kávéházba, ahol zene játszott. És ahol, — a mama el nem bírta kép- zelui, hogyan és honnan? — egyszerre csak megjelent Sanyi is, meg Marci is. A két kislány krémet evett, a mama teázott, az urak sört ittak. A cigány húzta a szebbnél szebb nótákat, Sanyi és Marci pedig össze-vissza fecsegtek mindenféle bolondságot, hogy muszáj volt rajtuk az embernek agyonnevetni magát. Jóval éjfél ulán mentek haza, a legjobb hangulatban. Még a mamának is jókedve volt és azt mondta: — Hát borzasztó! Borzasztó! De nem tehetek róla... nekem is jól esett egy kicsit kikerülni az örökös otthoni unalomból!... Ezt ezentúl minden hónapban megcsináljuk... Úgyis mindegy!... Mert... A többit nem mondta el, a szó a torkán akadt. Mert abban a pillanatban vette észre, amint Zsuzsi feltérdelt egy székre, hogy a cipője talpán egy lyuk van. — Szent Isten! — sóhajtotta. — De hát miből? Miből?... Miből? IX. A cipőkereskedő ugyanakkor azt mondta a feleségének: — Egész héten nem jött be a boltba egyet- leu vevő sem! Két pér cipőt adtam el, azért is csak holnap jönnek el... Ha ugyan eljönnek!... Ámbár nagyon rendes, szolid vevök- uek látszottak... Az ilyenekre lehet még anyira, amennyire építeni... baromfi szemnek, csőrnek ingere, Ez az eleségraiktár. — A baromfieledelt magunk daráljuk. Itt a kis darálőmalom. Benzinmotor hajtja. —* Vezetőnk közben meg is indítja a vígan puffodé alkotmányt. Alig látható sodronyhálós kerítések — a baromfiudvarok — kis ajtajai nyílnak, csukódnak s újabb házikóban vagyunk. Ritka- fonásu vesszőkosár alatt két vörö9barna Rhode Island tyuk busul az istálló közepén. — Hát ezek mit vétettek, hogy igy kipe- lengérez'.ék őket? — Eltévesztették az évszakot s most kotlának ősszel. — Nálunk a gazdák hideg vízben fürösztik a rossz időben kotló tyúkot— Igen, nékol bottal verik, de mind a két mód állatkínzás. Itt, a kosár alatt két napon belül megszűnik kotlani. — Ez a különítmény tehát amolyan barom- fiszamatórium — mondom — egy hatalmas- testű libára pillantva, mely egyik szárnyát busán lógatja. — Igen, próbáltuk gyógyítani ezt a libát is. Szárnya születése óta korcs, ezt húsnak kell eladni, tenyésztésre nem jó. Hibás. Újabb „drótakadályok" után a telepet övező csatorna partján ragyogó hófehér tollú libasereg vidám gágogása fogad. A nagy zsivajban alig értjük egymás szavát. Most már valóban elhiszem, hogy a kapitoliumi libák megmentették Rómát a fondorlatos ellenségtől, pedig azok aligha voltak emdeni ludak, mint ezek itt. A libalárma csak akkor pihent el, amikor vezetőnk kukoricát szórt a mindig éheseknek. Az emdeni libákról még csak annyit kell mondanom, hogy az ideiek is oly termetnek, hogy azokat Lohemgirin is könnyen eltévesztené a hattyújával. A ludak tágas udvara egészen a telepet övező csatornáig fut s itt a libastrandfürdőben végződik- A hattyuszerü emdeniek nyomon kísérnek egészen a partig és mert több kukoricát nem kapnak, nagy lármával a hüs hullámokba vetik magukat. Az egyes libatörzsek udvarának kerítése a folyón is átnyúlik, minden liba- kacsa törzsnek saját fürdője van — erkölcsrendészeti okokból, hogy a nemes hófehér madarakat ne csábítsa ed a túlsó parton legelésző tarkabarka, himes tollú, de közönséges gúnár. A kerítés ugyanis a túlsó parton végződik. Körsétánkat most már a parton folytat.juh a Pekingi és Cambel kacsa törzsek istállói mellett. — Mi a különbség — kérdem — a kétfajta káesaállat között. — A Cambelt jó erősen kell etetni, nagy- étü állat — mondja Koczor. — A tojásáért tartják. Hibája, hogy könnyen keveredik, tarka színű és kisebb. testű lesz. A Pekingi nagytestű, fehér husu állat, sajátos jótulajdonságait nem veszíti el egykönnyen. A gágogó és hápogó nemzetségeket s a folyópartot elhagyva ismét „szárazföldi" udvarbe vezet Koczor. Közepes nagyságú, karcsú termetű fehértoliu tyuksereg támadja meg vezetőnket s addig ugrál körülötte, amíg végül finom árpadarát szemel vethet tenyeréből— Ez egv úgynevezett fehér magyar törzs — mondja Koczor — amelyből egyelőre csak ez az egyetlen törzsünk van. — Hiszen a szomszéd udvarban is ilyen fehér tyúkokat látok. — Azok Leghornok. A fehér magyar kakasának taréja vérvörös. A fehér magyar tyúknak a húsa és bőre is fehér. — És ez olyan fontos? — Hogyne, vannak, akik a fehérbőrű tyuk- husje előnyben részesítik. A Leghornnak a toll a ugyan fehér, de a bőre sárga illetve barnás, aszerint, hogy mennyire hízott meg. A fehér magyar tehát elsősorban husállat. A Lediorn tyuk lába fehér, a magyar tyúké piros. — Mi a jó tulajdonsága hát a Leghorn tyúknak. — Ez a modern farm tyuk- A tojás termelésre berendezkedő baromfitelepek a Leghornt tenyésztik hetvenöt százalékban. A Leghorn könnyű testű, éghajlatunkat jól viseli, azonban a busa nem oly Ízletes, mint a Rhode Island tyukhus. Újabban a Rhode Island erősen hódit, mi is ehhez alkalmazkodunk s ebből van nekünk is a legtöbb. — Hogyan lehet azt ellenőrizni, hogy melyik a jó tojó, mikor száz és száz tyúkot látok itt. — Nézzünk be ebbe a szomszédos tojóistállóba, majd megmutatom. És már ott is "voltunk. A hatalmas; poba- konyháis lakás méreteinek is megfelelő istálló három fala mellett a földtől két méter magasságban kolum bárium szerű fülkék. Egyik- másák nyitva, igen soknak az ajtaja bezárva. Éppen most közeledik egy hatalmas, vöröses- barna Rhode Island tyuk a kolumbáriumok- hoz. felugrik a létrára, onnan az egyik fülkéibe, miközben hátával és fark tolláivá? lerántja maga után a fülke redőnvös ajtaját. — No látod — magyarázna Koczor — ez most tojni megy s onnan maga nem szabadul ki. Nézzük meg, hátha van a többi fülkében valami tojásEzzel óvatosan belenyúl a lezártajtós fülkékbe s a harmadikba^ tényleg talál tojást. Szépen kiemeli a tyúkot is, megnézi ennek lábán az ailuminiumkarika számát s azt a tojásra föl jegyzi a dátummal együtt Ezt a műveletét még néhányszor megismételte. — Igazán pompás besraadaoii — J^yxesn
