Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)

1931-11-07 / 254. (2771.) szám

Az egyhuzamban való népiskolai tanítás kérdése Irts: Sismpay Jáftos igazgató-tanító A folyó évi tavaszi s főképpen az őszi tanítói gyűléseken mind sűrűbben hangzottak komoly elnöki kijelentések, felolvasások s az ezek nyo­mában keletkező viták, a tanügyi lapokban sű­rűn megjelent cikkek, amelyeknek a mottója és konklúziója volt: az egyhuzamban való tanítás. Nem lehet még véglegesen eldöntöttnek mon­dani a tanítóknak állásfoglalását, mert a pro és a kontravélemények tábora erős küzdelmet fejt ki annak a megállapításában, hogy jöjjön-e el az egyhuzamban való tanításnak viszonya, vagy haladjanak-e csak a régi kitaposott utakon. Mint minden uj eszmének és újításnak, ennek lg a viták tisztitó tüzén kell keresztülmennie, hogy mielőtt az a közélet tényezőjévé válnék, tisztuljon meg mindattól, ami alkalmatlanná, vagy károssá tenné a közre. A fentebbi reformnak jelentősége pedig úgy a tanítási 'eredményre, mint a tanulókra, vala­mint a tanítókra a közéletre, a társadalmi meg­szokott rendszerre sokkal nagyobb kihatásokkal bírna, semmint azt az első pillanatokban hin- nök; éppen azért nem lehet a kérdés fölött na­pirendre térni- mivel életbeléptetése esetén an­nak kára, vagy haszna nemcsak az iskola szűk falai között maradna, hanem megéreznék azt a gyermekek, a szülők s az egész társadalom is. Éppen azért öntsünk tiszta bort a pohárba, hogy lássuk az egyhuzamban való tanítás hívei­nek érveléseit $ lássuk az argumentumokat, amelyek megdöutik annak szükségesséfét. A pro-tábor legfőbb védőbástyája az, hogy a délelőtti, sőt folytatólagosan egyvégbeo a déli időt is ki kell használni a tanulásra, amikor a ta­nulók szellemi frissesége és fogékonysága tud­valevőleg legkifogáttalanabb, A tanulók ener­giájának okos kihasználása célhoz vezetö’rb. mint annak délutánra való megosztása is, ami­kor erőik szunnyadtabbak. A délelőtti egyhuzamban való tanítással egvsz délutánt nyer a tanuló, amit az előadottak ottho­ni megtanulására, Írásbeli, rajz, kézimunka st-b. feladatainak elkészítésére fordíthatja. Több ideje jutna önművelésre, testi-lelki fö'i- frlssülésre is- A délelőtti egvhuzanios tanítás azzal az erkölcsi haszonnal lg járna, hogy még a legmegrögzöttebb iekolákeríUő k napjában egy­szer rászánná magát az iskolalátogatásra; továb­bá, hogy a téli időben egyszeri feljárással nem volnának annyira kitéve a meghűlés veszedelmé­nek s nem szakadna annyi cipő, ruha sem. A tá­volról járó gyermekek a déli idő alatt nem vol­nának kitéve a felügyelőt nélkül előfordulható veszedelmeknek. Jobban szem előtt, szülői fel ügyelet alatt lehetnének a gyermekek. De a ta­nítókra nézve is nagy jelentősége volna a jelzett reform, mivel írásbeli munkálataikat, amelyeket most kénytelenek éjjelenként végezni, nyugod­tan elvégezhetnék nappali időben 6 telnék egy órájuk sétára is. A mi kerületi őszi gyűlésünkön is ez a pro­bléma váltotta ki a leghangosabb vitát a pro és kontra hozzászólások tüzében. Eddig közönnyel olvastam ilyirányu eikkeket, vagy hallgattam beszédeket; d© most, mivel akadtak kerületek, amelyek véglegesen, hatá­rozatiig állást foglalnak az egyhuzamban való tanítás eszméje mellett s most a mi 'kerületűn^ is titánok akar ugrani, nem halgathatom el, hogy a reformnak sok tekintetben hátrányaira és ká­ros voltára mutassak. Mindenek előtt tisztelettel hajlok meg a vis major előtt. Ott, ahol nincs megfeellő számú tan­terem, vagy ott, pl. a tanyai iskoláknál, ahol csaknem kivétel nélkül 1-—2—3 kilométeres utat tesznek a gyermekek, van létjogosultsága a vál­takozó rendszerű, vagy a kivánt egyhuzamban való délelőtti s déli tanításnak, mert zsúfoltság esetén inkább tanuljanak a gyerekek megosztva külön délelőtt és külön délután, vagy esetipg minden másnapon; a tanyai iskoláknál pedig in­kább naponként egyhuzamban, mint túlzsúfolt­ság vagy fölösleges úti fáradalmak miatt se­hogyan. De ott, ahol az egész napi tanulásnak adottságai meg vannak, ott csak tanuljanak a gyermekek délelőtt és délután is. Nagyon szépen hangzik az érv, hogy használ­juk ki a gyermekek délelőtti szellemi frissesépét és energiáját, de vájjon, aki igazán ismén a gyermekek szellemi erejét s nem hazabeszél, meri-e jó lélekkel mondani és belekiáltani a vi- ágba. hogy az egyhuzamban való tanítás célhoz vezetőbb? Ki meri mondani jó lélekkel, hogy annak a 6—8 éves gyermeknek szellemi ener­giája egyfolytában 4—5 órán, a 10—13 éves ta- nulüé pedig 0—7 órán keresztül lankndás nélkül ugyanazon, sőt nagyobb eredménnyel használha­tó ki. mint a délelőtti és délutáni megszokott tanítással: Ki meri jó lélekkel mondani s ezt akár alá is húzhatom, hogy még a gimnáziumi tanulók is az utolsó órákban nem lankadnak-e figyelemben, még akkor is, ha 10 porc helyett 'A. víj ay akár 'A órás szünetet tartanak az utaleó órák előtt,V ifa bárki még annyira is favorizálja állításait, nagál-an be kel! ismernie, hogy az utol|ó órák, lég kivált a fizikailag még fejletlen, meg nem erősödött 1 érni népiskolai tanulóknál, ba nem is Wt' ' (■!/!••■ •■•szőttek, de eredményesek nem A rimaszombati református papválasztás izgalmi mag missiig aen ültek el Péter Mihály pispSfe ayiiaíkozaia az ellene indított hírlapi támadásokkal kapcsolatban Rimaszombat, november 6. (Saját {tudósí­tónk jelen lése.) Közel két hete, hogy a ri­maszombati második református lelkész! ál­lásra megválasztott Varga Imre ünnepé Íves beiktatásával hivatalosan befejeződtek a pap­választás formalitásai, mindennek dacára azonban a kedélyek még mindig nem csilla­podtak le, mert az egyház híveinek egy tá­bora a beiktatás után még elkeseredettebben folytatja a harcot a törvényes és hivatalos állásponttal széniben és a harc során az egy­házkerület püspökének, Péter Mihálynak sze­mélyét sem kímélik többé a vitarendezők. A legutóbbi napok folyamán több cikk jeleni meg a rimaszombati papválasztással kapcso­latban ,a kormány magyar nyelvű pozsonyi lapjának hasábjain s e cikkek megütközést és felháborodást váltottak ki a más vállású magyar társadalom soraiban is. E hírlapi támadások éle Péter Mihály püs­pök ellen irányuk A szlovénszkószerte köz­tiszteletnek örvendő ősz püspök ellen e!hang­zott támadások olyan általános felháborodást és megütközést kelteitek, hogy kötelessé­günknek tarloliuk öt felkerosni és nyilatko­zatát kikérni a hírlapi támadások inditóokát illetőleg. Péter Mihály püspök tudósitőnk előtt a következő nyilatkozatot tette: — A Simon Mihály halálával megüresedett rínia szamba ti második leikészi állásra hat re- formatiis lelkész pályázott, akik, miután ok­mányaik rendben találtattak, valamennyien jelöltetlek is. A hívek egy része a gönröri egyházmegye egyik fiatal lelkészét szerette volna jelölni, ez azonban a pályázatban részt nem vehetett, mert jelenlegi állomáshelyére csak alig néhány hónapja választatott meg s ennélfogva egy luki törvényeink értelmében a kUüzöot.pályázatnál tekintetbe nem jöhetett. Alkotmányunk előírása szerint ugyanis egy éven belül a megválasztott lelkész nem pá­lyázhat más egyházközség lel kész! állására. De ezenfelül a jelölni kívánt lelkész súlyos fegyelmi alatt állott a áll ma is, amely kö­rülmény még inkább kizárta a pályázatban való részvéte! lehetőségét — A jelölés megtörténte után a törvényes előírások sze mm eltartásával végbement a vá­lasztás és a hat pályázó közül Varga Imre munkácsi segédlelkész, teológiai előadó vá­lasztatott meg rimaszombati második refor­mátus lelkésszé. A választás törvényesen folyt le, azt az esperes megerősítette, elvetvén a választás ellen benyújtott fellebbezést. Varga Imre állását el is foglalta s a lezajlott ünnepélyes beiktatás után joggal várható lett volna, hogy a kedélyek megnyugodnak és az egyház hajója ismét a béke vizeire tér. — Ehelyett az ellentétek szitása tovább folyik és a szembenálló tábor attól sem ret­ten vissza, hogy az egyházi hatóságok kom­petenciájába tartozó kérdést politikai napi­lapok hasábjain szellőztesse és pedig a lég­ii v alj fi k á 1 íi a la ti a n abh fo r mában, holot t az egyház érdekei azt parancsolnák, hogy a hívek alávessék magukat az egyházi ha­tóságok döntésének s a, végső szó kimon­dására egyedül illetékes egyházi bíróság ítéletét türelmesen megvárják. Hogy a fegyelmi ítélet eddig miért uem hangzott eí, azért a püspöki hivatal uem le­het felelős, miután ebben a kérdésben nem a püspök, hanem az egyházmegyei bíróság illetékes. Annyit mondhatok, hogy a békes­ség és rend kedvéért a magam részéről ép­pen eleget sürgettem hivatalosan és magán­úton is a fegyelmi eljárás befejezését, most azonban, hogy már az egyházkerülöti bíró­ság is nyomatékosan felhívta az elsőtökön illetékes ‘egyházmegyei bíróságot a fegyelmi eljárás sürgős lefolytatására, az ítélet insjuo- zatala már nem késhet soká. Biztosra ve­szem, liGgy a* egyházmegyei bíróság ítélete minden ellentétet meg fog szüntetni és a döntő szó elhangzása után helyreáll a bökő a rimaszombati református egyházköz- i ség életében­— Ami végül a személyemet érintő hírlapi fenyegetőzéseket és sértegetéseket illeti, azokra egyszerűen nem reflektálok, az ilyen támadások engem törvényes kö- telességteljesitéseniben nem akadályoznak meg és a törvény végrehajtásában nem gátolnak. Remélem, hogy a választásokozta izgalmak a fegyelmi ítélet elhangzásával végleg elülnek, a háborgó lelkek megnyugosznak és egyház- községünk életében ismét visszaáll a törvé­nyes rend. ami fundamentuma református egyházunknak s ami nélkül építő munka el nem képzelhető. Egy lengyel statisztikus a perc tizedrészei meg a legkomplikáltabb matematikai feladatokat Különböző tudományos intézetek vizsgálják a lengyeI számoló-csodái — Amikor az emberi agy fobfo és töké­letesebb munkát végez a számológépnél Berlin, november 6. Amikor az elmúlt évben a biztosítási matematikusok nemzetközi kongresz- szusa egybe gyűlt Stockholmban, amelyen a világ minden részéből mintegy 600 tudós matematikus vett részt, egy napon felbukkant a kongresszus ülésén egy a kongresszus tagjai előtt teljesen is­meretlen ember, akit Flnkeletein doktornak ne­veztek és aki lengyel statisztikai hivatal tiszt­viselője Varsóban. Finkelstein nem kockáztatott meg kisebb átlátást, mint azt, hogy ö a világ legnagyobb számoló művésze. Azt is állította, hogy Hans Hennig professzor, a danaigi technikai főiskola professzora megvizsgálta képességeit és ezt a hízelgő véleményt mondotta róla: „Finkelstein doktor a vi'ág minden számoló- mű vészét háttérbe szorítja “ A 600 tudós professzor örömmel ragadta meg a kedvező kísérletezési al­kalmat és Finkelstein doktort rögtönkérdések kereszttüzével halmozták el, a legalaposabb szak­technikai vizsgálat alá vetették. Végezetül vala- menniyen el voltak ragadtatva tőle, éppen úgy, mini a varsói, vilnai és pózeoi egyetem professzorod, akik Finkelsteinnal annak Idején szintén beható k bérleteket végeztet. Finkelstein doktor ezekben a napokban Berlin­be jött, hogy yz egyetem neurofizio'ógiai inté­zetében, amely Köhter professzor vezetése alatt áll és a technikai főiskola psz'ehotechnikai in­tézetében, amelyet Moede professzor vezet, megvizsgáltassa magát. Ezt áz alkalmat nem mulasztották ©1 a berlini hírlapirók sem, akik tömegesen keresték fel a számolocsodát a berlini Rufisischer Hof-ban, ahol Finkelstein doktor meghallott. A számo1') művész arány tag fiatalember, 1SŐ7- ben született. Arra a kérdőre, hogy vajon már gyermekkorában is jfilentkezfrt’l'-e nóta számolási hajlamok, azt . a megVpő feleletet adja, hogy egyáltalán r m először csupán 1919-ben Ír'1 ’V fel magában képességeit. Akkor ugyanis egyik ismerőse számolási trükkö­ket mutatott neki, de <5 rögtön ügyesebben tudta ezeket végrehajtani. Fittől kezdve mogánszóra- kozásból foglalkozott © számok csodáival é© képességei végűi is egzisztenciához segítették, mert a számológépnél is tökéletesebben és gyor­sabban számoló embert először a pénzügyminiszté­riumban. aztán statisztikai hivatalban alkalmazták. Az újságírók természet esen röglön próba alá ve­tették a száhioló csodát. Meglepetésükben a’íg tudtok szóhoz jutni, a próbák olyan fényesen si­kerültek. Számolóógépekkel kontrollálták Finkel­ste in, de • a számológépek gyorsé messze elmaradt a lengyel esodadoktor agyának gyors működése mögött. Az első próbában például hat sor tizenhatjegyü számot írtak f.d e^v papírlapra és adtak át neki. Egy pillantás a lapra, visszaadja azt és röglön el­sorolja a számjegyeket, először rendes sorrend­ben, aztán hátulról visszafelé, majd azon nyomban meg is adja a hat tizenhat jegyű szám végösszegét, ötször-batezor csinálják meg ezt a kísérletet vele. mind teljes eredménnyel vétkük. Most újabb próba következik. Mennyi 633-szor 683-ívzor 6S3? Még a szemoi’kVa sem rezdlil meg és kivágja a feleletet: 318611987. Ennek a számlálási műveletnek végre>*,,á.sá,'''~ k ’j v,erc és tizennégy másodpercre volt szüksége. Az újságíró diadallá’ kiált rá, hogy az eredmény hibás, a számoló esed:;, láthatóan ideges lesz még egyszer utánaszámu c> természetesen ugyanerre az eredményre jut. Mi­után vagy biz ilyenfajta feladatot hajtottak végre vele, megkérdez’k, hogy megtudná-e mondani annak a számnak, amelyet köbre emelt (6S3). a logaritmusát. Negyven másodpercbe kerül, mig megvan a feladat; 8341, az utolsó szám azonban bizonytalan. Egy pillantás a logaritmus-táblára, ez a szám: 8341-2. Több ilyen fokidat után egy újabb érdekes ex­perimentum. Egy 25 mezőre osztott négyszög rrrnden egyes mezejére más és egyjegyű számot írnak. Ftóketeteín ugyan-** azt állítja, hegy Hennig professzorral - :gzett kísérletei alkalmával egy ilyen kocka memorizáláshoz 15.1 másodpercre volt szüksége. Ez a k'sérlet !s fényesen sikerűt. El­mondó a számokat vízszintes, függő'eges sorrend­ben, jobbról balra, botról jobbra, felülről lefelé-, alulról felfelé. A kiscrlétezések utolsó tagja egy matematikai meder-mii Tudvalevő herv .minden többjegyü számot kvadráókro YAH bontani. Ámbár t- is- iv-mtcö. de. nincs o'yi-n eyvs'mrV-’i '-eve'kelő szá­molási metódus, amellyel ezt a szétbontást vésre lehetne hajtani. Ezt a számot irhák te! neki; 8462. Kis íejszámitás és már meg fa van a feladat: Ez a szám a következő számok négyzeteinek foglala­ta: 50. 28. 13 és E Trések u’án aszómba ni. Finkelstein dr- tehetségétől el vannak ragadtat­va Berlin szakkörét 1931 november 7, szombat. Egy kassai orvos nagyjelentőségű találmánya Prága, november 6. A prágai szabadalmi hivatal ma elfogadta Márkus Andor dr. kas­sai orvos „Kétkamarás szelep'* elnevezésű uj találmányak bejelentését. A rendkívül nagyjelentőségű találmány igen fontos szere­pet fog az orvosi technikában betölteni. Lé­nyege, hogy a jelenlegi komplikált vérátöm- lesztési és intravenőz, valamint intramuszku.- lőz injekciók során elka!mázott körülményes eljárást rendkívül leegyszerűsíti s lehetővé teszi, hogy az orvos ugyanazzal a kézmozdu­lattal vért, vagy egyéb folyadékot felszívjon és egyidejűén befecskendezzen. Márkus dr. találmányának talán legna­gyobb jelentősége az, hogy meggyorsítja a vérátömlesztés folyamatát s ezzel elkerülhe­tő lesz az az igen gyakran föllépő veszély, hogy a vér a tranzfuzió sorát) megalvad. A találmányt Kassán, az állami kórházban már kipróbálták s kiváló szakemberek a leg­nagyobb elragadtatás hangján nyilatkoztak róla. Márkus dr.-nak egy nagy német orvosi rnüszergyár már ajánlatot is tett a gyártási jog megvételére. — Kán torta ni tói jubileum. Baka községből jelentik: Az elmúlt napokban telt be huszon­öt esztendeje annak, hogy Erdélyi Antal kán- tortanitó állását Baka községben elfoglalta. Az érdemes pedagógust az egész község la­kossága nagy szeretettel ünnepelte s a kép­viselőtestületi ülés elhatározta, hogy a jubi­láns érdemeit jegyzőkönyvben örökíti meg. Eltekintve attól, hogy visszaélésnek is minősí­tem a gyermek energiáinak egyszerre való ki­használását, mert minden erőszakos akció reak­ciót szül, a déli harangszó elhangzásakor nem­csak a kisebb, hanem a nagyobb gyerek is ha­zagondol. Beszélhet az a tanító, vagy tanár akár az angyalok nyelvén ,eléje tárhatja a v;!ág minden csodáját, az a kis gyomor tulhareogja a legékesebb, a legbarsányabb szót Is s minden­nél jobban érdekli a gyermeket gyomrának csöndben hangzó panaszszava. Igaz, hogy egy k!« tízórai enyhít ezen n ba­jon, de a déli harangszó valahogyan mégis olyan a napi életünkben, mint az éjjel, amikor szere­tünk megfordulni ágyunkban. A déli 12 óra for­dulat a nap szakában, fordulatot iuvolvál az embernek napi életében, a munkájában, legalább­is a nagy tömegekben. A kivétel kivétel, az csak megerősíti a szabályt. De eltekintve attól, hogy déli 13 óra helyett délután 2 óráig fogunk tanítani, lássuk csak, mi­lyen nagy változtatásokat vonna ez maga után a társadalmi életben? A déli 12 óra helyett álta­lánosságban kénytelenek volnánk a gyermekek miatt 2 órakor ebédelni, hacsak nem segítenének a bajon úgy, hogy a család egyik része 12 óra­kor, a többi 2 órakor ebédeljen. Vagyis addig süljön, főjjön az ebéd, amíg a gyerekek is ha­haérkeznek az iskolából. Vájjon elgondolják e a pro-táhorbeliok, hogy milyen nagy felfordulást {idéznének elő uj rendszerükkel, eltekintve attól, hogy n rendellenes, tehát egészségiden étkezé­sen kívül anyagi károsodást is vnllanánuk a csa­ládok ezrei a drága tüzelő pazarlása állal? De minden tekintetet félretéve, gondolnak-e arra, hogy a szántóföldeken,, a gyárakban do’- gozó munkások ezrei, milliói nem délután 2 órakor, hanem 12 órakor hagyják abba a, mun­kát, teszik le szerszámaikat, akiknek, sőt még a barmaiknak is a gyomra mennydörögve kiált az ebéd után. Es most az az ebéd ne legyen ott,, amit eddig a gyerek szokott kivinni az apjának, vagy kenyérkereső bátyjának, a gyomrok kor- gása nem fog-e villámló szavakat csiholni az ajkakra, amelyeknek mennydörgését, átkait azokra ie fogják szórni, akik az uj rendszert, kitalálták­A délutáni tanítási órák célszerűségéről alig van mit mondanom, hiszen mindenki tudja, hogy újra pihent erővel jön a gverek az iskolába és legalább is háromszorta többet jelent egy dél­utáni óra, mint az egylmzamos tanításnak utol­só órái. A többi moiuivacc'nált argumentumra nem > válaszolok. Azokról majd akkor irok, ha lát nára, hogy mégsem győz a jobb­^BKGM-MAGtAaHIRLA!? 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom