Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)

1931-11-06 / 253. (2770.) szám

A * I községi választások „hiteles1* mérlege Prága, november 5. A Lidové Noviny jelen­tése szerint a szeptember 27-i községi válasz­tások eredményeinek komplikált földolgozása végre elkészült, s most már az egyes pártok szavazatait is nyilvánosságra lehet hozni. Eze­ket az eredményeket természetesen nem lehet az 1929. évi parlamenti választások eredmé­nyeivel összehasonlítani. A belügyminisztérium mégis az összehasonlítást úgy hajtotta végre, hogy az egyes járásokban elért 1929. évi sza­vazatok számát hasonlítja össze a szeptember 27-i szavazateredménnyel. Ilyen összehasonlítás azonban nem ad ini képet, mert egyetlen olyan párt sínesen, amely a járások összes községei­ben jelölt volna, viszont a parlamenti válasz­táson még a legkisebb községben is szavazato­kat értek el. Számos községben nem is volt most választás, illetve sok oly község volt. ahol egyhangúlag, szavazás nélkül állították össze az uj képviselőtestületeket. A Lidové Noviny statisztikájában csakis a kormánypártok és a kommunista párt választá­si eredményeit mutatja, ki s ezek az adatok a következők*. Az agrárpárt kapott összesen 578.584 szava­zatot éspedig Csehországban 232.290. Morvaor­szágban és Sziléziá'ban 135 164. Szlovenszkón 155 226 és Ruszinszkóban 55.834 szavazatot. A .parlamenti választásoknál a párt 504.898 sza­vazatot ért el. A cseh néppárt ösezszavazata 335 633 volt (parlamenti eredménye 159 541). ebből Csehor­szágban kapott 128.025. Morva Országban és Sziléz'á^an 171 160, Szlovenszkón 26.650 és Ru- ezinezkőban 9792. A nemzeti demokrata párt: 158.140 (pari. 153.655). Ebből Csehországban 127.340. Morva­országban és Sziléziában 17.376. Szlovenszkón 13.424. Tnaros.nárt: 126 901 (153.655). Csehországiban 85 988. Morvaországban és Sziléziában 31.430. Sz'ovenszkón 8913. Csehszlovák szociáldemokrata nárt: 459 951 (526.946). Csehországban 286 898. Morvaország­ban és Sziléziában 106 *77. Szlovenszkón 88 717. Ruszinszkóban 13.959. Cseh nemzeti ezöciabsta párt: 364.775 (421.283). Csokor szádban 271.623. Morvaország­ban és Sziléziában 62.255, Szlovenszkón 27.311, Rp^zinszkóban 3589. Német agráriusok: 133.633. Csehországban 90 587. Morvaországban és Sziléziában 32.666 és Szlovenszkón 10.380. Német szociáldemokrata, párt: 249.056 (287.182). Csehországban 195.715. Morvaország­ban és SzPézíában 52.008. Szlovenszkón 2333. Kommnn?cta párt. 542.502 (436.810). Csehor­szágban 237.775. Morvaországban és Szilériá- ban 63.704, Szlovenszkón 115.116, Ruszínezkó- ban 26 217. Az újságolvasó ma már nagv szkepszissel fo- ga.día a tanasztaRnk után az, ilven statisztikai adatokat. Az eVő hírek szerint ugvanis az ag­rárpárt többszázezres nveresé°’Pt könwelt el a maga javára s akkor nemcsak mi. hanem az összes több! nárt saitóm is tendenciózus blöM- npk minősítette az agrárpárt iavára átfestett vál^s^f4*; statisztikát. A Lidové Novinv niabb stat:szfikáia. melvet a Tan a bM(icvminiszt^- rinmtóT kapott, k'seé rácáfol a százezres ..a°rár gvőzrtetn4£-re. E kimutatás szerint a kormánv- pártok — ha összebason’ltmk a- községi válasz­tás összefedménvét az ál1ltó1áros nartamenti eredménnyel —- a következő rrérloo^t z-n-ék cl: Vesztettek: a. cseh szociáldemokraták 67 ezer. a, cseh rími szocialisták 57 ezer. az inaros- párt!ak 27 ezer. a német sz.ociá’demokraták 3Q ez^r szavazatot. Erősödtek: az a^á-’-nárt 74 ezer szavazattal, a cseh pénnártiak 182 ezer. a cseh nemzeti demokraták 5 ezer és a kommu­nisták 6 ezer szavazattal. — ——> rrC A tonsSon’ fellebövM h’röstlg hsIvbenhagySa ford Kyisant fogházbüntetését London, november 5. Tegnapi számunkban megírtuk, hogy a londoni fellebbviteli bíró vág* tárgyalni kezdte Lord Kylsantnak, a Royaí Maii hajózási tröszt volt elnökigazgatójának mérleghamisitási bünpörét. amelyben az elsőfokú bíróság egyévi fogházra szóló ítéletet hirdetett ki. A nagy érdeklődés mellett lezajlott fellebbviteli tárgyalás hamarosan végére ért és a biróság a bünpör anyagának gyors fölülvizsgálása után, még az esti órákban kihirdette döntését: a föllebbezést elutasította és az elsőfokú íté­letet jóváhagyta. Nyomban az Ítélet kihirdetése után a biróság utasítására \ Lord Kylsantot őrizetve vették és egy taxi­autón a fogházba vitték. Kvlsant még most sem nvugszik bele elitélteté- r-ébe, megragadja az utolsó lehetőséget a föl- íebbezésre. amelvhez azonban az angol pörrend értelmében a főál lám fi gyes/, beleegyezése szük­séges. Lord Kvlsnnt, reméli, hogy megszerzi a főá ham ügyészség hozzá iáruhását és bünpörét a legfelsőbb bírói fórum elé fogia vinni. ' tk Kerev/,frejtvényeink megfejtői bárom na­pig kapnak ingyen szállási é> ellátást Rudanest egyik legmodernebbül berendezett szállodáid­ban Olvasma el vasárnapi számunkban a fölté­teleket! ^TtaCGAT-/V > ACíYAR‘H í RIAP 1931 november 8, péntek. ' luJBkSKaúamna zik. Tiltakozik a mozi elfajulása ellen. Tilta­kozik a sok tratata, a sok katonafilm ellen, amely ma elárasztja a középen répái mozivilá­got. Igza van, beszélni kell róla. Az utóbbi időben kétféle katonafiim birkózott meg egy­mással. Az egyik a Rem&rqu-e- tipusu háborús film, ahol elrettentő példának felvonult az emberölés valamennyi iszonyatossága és pro­pagandát jelentett a háború ellen. Legalább tiz-tizenkét ilyen film futott az elmúlt más­fél év alatt mozgóképszínházainkban., a másik típus a katonai filmoperett, amely kecsesen, könnyedén sóvárgást keltett a szép huszár­fiuk — különösen az osztrák-magyar hadse­reg kedves tisztikara — iránt és nemcsak ro­mantikussá, hanem egyenesen kívánatossá tette a katonai életet.. Szégyenkezve vagy saj­nálattal kell megállapítanunk, hogy a kato­nai filmoperett legyőzte a pacifista háborús filmet. Ki néz meg ma lövészárkot, szétmar- rangolt katonaalakokat, bombarobbanást, jajt és szenvedést a moziban? Senki. Ellenben százezrek rohannak a kis „Gardeoffizier“-hez, vagy Ghevalier hadnagyához, vagy a bécsi ka- tonaíilmekhez, melyekből máris háromszor- annyi fut a mozikban, mint a pacifista fil­mekből. Történelmi vagy háboruelőtti miliő­ben játszódnak ie ezek a filmek, az uniformis varázsa, a garnizón romantikája és a szép, fiatal, bátor katonafiuk a szentimentális nők szivén át újból meghódították a közönséget. Több olyan katonaoperettet láttam (Prágában egyszerre hat-hét fut), amely egyenesen ki­hangsúlyozza az egyenruha feltétlen győzel­mét. S a népnek tetszik ez. Az optimista ka- tonalilm legyőzte a pesszimista háborús fil­met, ez elvitathatatlan. Nincs jobb téma, nincs jobb vonzóerő, mint az éneklő és szi­veket ropogtató katonatisztfilm. A nép sze­reli (olvasom, hogy a siker kedvéért Szovjet- oroszországbau is kénytelenek Harry Liedtke és Chevajier katonafilmjeit játszani) $ ebből a szeretőiből le kell vonni mindazokat a kon­zekvenciákat, amiket ez a közvetett propa­ganda jelent. Valamennyi filmszínész unifor­mist ölt, mintha általános mozgósítás volna. Ma plakátot láttam, amely bejelenti, hogy Menfou is eljátsza első , K. u. k. filmjét.** Ö is leveti varázsos frakkját és kardot köt olda­lára. Hja, a korszellem, az uralkodó tenden­cia! Sajnos? Sajnos! ♦ Egy harmadik levél a magyar ifjúság fejlő­déséről érdeklődik. Erről legközelebb, bőveb­ben. Szratkó Pál. A Prágai Magyar Hírlap is megírta, hogy Gosztouyi Andor budapesti hatodik gim- naz'sta tornacipő lopásának gyanúja miatt különváltál! élő anyjának fürdőszobájában felakasztotta magát. Mire rátaláltak, már halott volt. Ne haragudj, tanár ur, hogy kihívlak. Nem a katedra elé, pedig (ezt is rosszul tudod, ta­nár ur, ahogy a mai nyilatkozatokból látom) jogom volna a katedrához is, a „nyilvánosság** katedrájához, amiről olyan szörnyülködő borzalommal szoktatok beszélni, holott, mint az általad annyit emlegetett „életiskola** érettségizett növendéke éppenhogy ennek a katedrának betöltésére kaptam megtisztelő, sőt kötelező meghívást, — mégse élek most jogommal és kötelességemmel, látod, a neve­det se írom le, csak az osztály elé hivlak ki egy percre. És ezt a tapintatot és kíméletet nem annak köszönheted, mintha nekem im­ponálnának ezek a „nem tartozik a nyilvános­ságra** és „nem vagyok felhatalmazva rá, hogy ebben az ügyben nyilatkozzam“-fólo nagyképűségek, amik nem védnek meg se tanári tekintélyt, ee diáki áhítatot, arravalók csak, hogy keserű utóizt hagyjanak egy na­gyon emberi és mindennapos kérdés erősza­kos belén kfojtása után, amit könnyen lehetett volna tisztázni és rendbebozni. Nem, nem ezért vagyok diszkrét, tanár ur. Nem magamat féltem és nem a nyilvánossá­got. Mit szólsz hozzá, téged féltelek, tanár ur, téged nem akarlak túlságosan elkeseríte­ni és megijeszteni, — nem akarok ugyanabba a hibába esni, mint ami miatt most felelős­ségre vonlak, abban a reményben, hogy meg­szívleled. Nem készültél, tanár ur — magad ismer­ted be, ezen ue is vitatkozzunk. Kérőm, nem készülhettem rá, hogy valaki ilyen érzékeny legyen ... És azt hiszed, hogy most min­denki igazat fog adni neked és minden fele­lősséget erre a „beteges érzékenységre** há­rítunk majd, aminek suga Lalára ez a szegény, szegény, csacsi Bandi fin szószerint vette a becsület sérth e tétlenségé ró i szóló iskolai ta­nítást. Hát nem, tanár ur. Nem csak ez az érzé­kenység a hibás — te is hibás* vagy tanár ur & ha most ennyi szóval bizonyltom ezt, teszem azért, hogy mingyárt példával szol­gáljak: ha te is méltattad volna Bandi hibá­ját csak feannyi szóra, mint én most a tie­det, Bandi éppoly kevéssé halt volna bele a leckébe, mintahogy te nem fogod föbelőni ma­gad cikkem hatása alatt. De te nem ezt tetted, *e ahelyett, hogy jól összes?iótaj volna Bandi: s megvártad volna, lesz-e hatása jövőben a szavadnak — min­gyárt rohantál az igazgatóhoz valmi homá­lyos kép lebegett előtted, nyilván, statárium­ról. katona! ~zeliem'ől, aminek, mint torna­tanár, egy kicsit képviselője vagy s még ak- k^r is, mikor a gyerek Mánytálán rémületén láthattad volna, hogy tuilóiiél a célon, nem méltányoltad ezt a rémületet (holott tudnod kellene, hogy — szemben a2 ostoba közhie­delemmel — » tisztességes lé'ekre sokkal riasztóbban hat az effajta vád mint a züllött­re) s nem volt szived megnyugtatni őt, aki 3ápadtan és balálraváltan loholt melletted a folyosón:: „tessék mondani tanár ur — most engem kicsapnak?** Nem készültél, tanár ur. Nem készültél, tanár ur, arra, hogy Bandi ilyen érzékeny lesz ... A mentségedet el­fogadom, tanár gr, mert Bandi csakugyan túl érzékeny volt, de nem mentő, csak enyhítő körülménynek, ami után még nem bocsátlak el, mielőtt meg nem kérdezhetlek: az Isten­ért., hát miért nem készültél? Azért, mert ezt néni tanítják az egyetemen? Hál persze, hogy nem tanítják. Elég furcsa ugyan, mert a műegyetemen példán! tudnia, kell a vizsgázónak, hogy az anyag, amire mé­rései vonatkoznak, milyen szerkezetű, milyen terhelést bir meg s ilyenkor számításba kell venni a határértéket is — éppen csak az em­beranyaggal foglalkozó tudományok hivatott-' jait nem készítik elő, mondjuk, gyermeklé­lektanra s rábízzák a tanárra, hogy ösztöne után igazodjék. Viszont mégis csak rábízzák, ha nem is kell vizsgáznia belőle s ez a bizalom kötelez, tanár ur, még akkor is, ba nem .jár külön felelős­séggel. Ugy-e nem szívesen vennéd, tanár ur, ha olyan hidra engednének lépni, amit a mér­nök nem próbált, ki a legnagyobb megterhelés esetére is. A te életedre jobban vigyáznak, mint ahogy te vigyáztál a rádbizott lélek épségére. Azt mondod, nem a te dolgod. Tornatanár vagy s a klasszikus ige szerint jogod volt ép testben ép lelket feltételezni. De ép lélek alatt nem durva lelket kell ám érteni, tanár ur s hogy a kettő közt mi a különbség . . . Éppen ezt kellett volna tudni, tanár ur. Ha magadtól nem jöttél rá. életed során, ta­pasztalatból, talán nem ártott volna hiányos műveltségedet kiegészíteni mindazzal, amit éppen az ilyen hézagos ismeretek kitöltése céljából izzadtak ki mindenféle firkászok, meg tintanyalók, azzal a naiv vággyal, hogy tudá­suk és érzésük fölöslegét enélkül szűkölkö­dő embertársaik felhasználják. Mégcsak nem is a céltudatos s éppen ezért talán kissé unalmas szakirodalomra gondolok: gyermeklélektan, általános lélektan, pszicho­analízis, miegymás — ez a tudomány még ki­alakulatlan, nehéz benne eligazodni. Mulat­ságosabb olvasmányra gondoltam. Mindenesetre olvasmányra. Tornázás után, pihenőül. Nem kel] úgy lenézni még azt a frá­nya „szépirodalmat* se. A sok „bolondság** között talál ottaz ember olyat is, amit sem- I miféle szakirodalom sem pótolhat: a képzele­ten keresztül tökéletesebben nevelik lelkün­ket sok értelemnevelő íilozofémánál. Én valóban épnek tartom a lelked: fele­szem hát, hogy nem hiányzik belőle a jóság­ra, gyöngédségre, megértésre va'ó képesség sem (ép lélek normális alkatrészei ezek), ha a képzeleten át kiváltódnak: éppen ezért en­gedd remélnem, hogy az egész dolog máskép­pen esett volna, ba történetesen előző este, mondjuk Copperfield Dávidot olvasod, vagy Twist Olivért e lelkedben ott remeg még a melegség és könyörüld, mely több mint egy évszázad messzeségéből füli még, egyre füti, elhidegülő világunkat, egy lángésznél kü­lönb lángszivnek, bizonyos Dickens nevűnek, érzelmi fölöslegéből!, amit a gyermeki élek, gyermeksors látványa váltott ki belőle. Olvasni kell néha effélét, tanár ur. Ha nem akad ilyen tökéletes és kimerítő olvasmány, mint a fentemiitett — a kisebb igényű is megteszi néha. Különösen, ha véletlenül a tárgykörbe vág. Ilyen is akad — lám, éppen az önök uc- cájának egy régi, hálás növendéke jut eszem­be, aki később Írói pályára züllvén, többek közt Bandit, a „bukott férfi“-t, amint elvisel­hetetlen szégyennel szivében csatangol haza az iskolából, azon törve fejét, mit Írjon bú­csúlevelébe, öngyilkossága előtt — „inkább vagyok Rómában első . . .** vagy talán ép­pen azt — „fűi, non sum“ mint ez a mostani igazi Bandi? Mit gondol, tanár ur, mi inspirálta ezt az irót, hogy az akkori és azelőtti Bandik figurá­ját megírja: írói hiúság, a feltevésben, hogy elkövetkezendő Bandik majd igazolni fogják az ő éles szemét — vagy egyszerű emberi részvét és indulat és a naiv remény, hogy a tanár urak majd elolvassák, amit irt és ez­zel hozzájárul, hogy ezt a könyvbé’i Bandit soha ne legyen oka többé utánozni és igazol­ni igazi, élő, szegény kis Bandiknak? — Egy asszony győzött 220 férfi ellen. Lon­donból Írják: Nagy feltűnést keltett, hogy a jö­vedelmiadófelügyelői állásra kiirt pályázaton 300 pályázó közül Miss A. M. Jennings felelt meg legsikeresebben a követelményeknek és 19 pont­tal előzte meg az utána következő legközelebbi férfipályázót. Mert tudni kell, hogy a pályázók­nak vizsgázni kellett, amely vizsga van olyan nehéz, mint bármilyen egyetemi szigorlat. A vizsga tárgyai: könyvvezetés, kereskedelmi szer­vezés, közgazdaság, bank- és váltógazdaság, ipa ­ri történelem, magánjog, tröszttörvény, közjog, statisztika, fizika, kémia, növénytan és geológia, összesen 293 jelölt pályázott a 30 üres helyre, közöttük 80 nő. A jelöltek nem lehettek fia­talabbak 21 és nem lehettek idősebbek 24 évnél. A 30 hely közül tizet növel töltöttek be. Soha nő még nem nyerte meg az első helyezést ezen a rendkívül nehéz vizsgán. Mise Jennings kezdő- fizetése évi 750 font. xx A szlovenszkóí és ruszinszköl magyar nők lapja: a „Nagyasszony**. KOMMENTÁROK * ÉRDEKLŐDŐ LEVELEK Néhány napi távoliét után Prágába vissza­érkezve asztalomon több levelet találtam, amelyek e kommentárokkal foglalkoznak, kér­déseket vetnek fel, magyarázatokat kérnek, vagy a régebben megjelent írások tartalmá­val foglalkoznak. Itt jelentem be, hogy a le­velek nagy részére magánlevélben lelelek, de már most megköszönöm azt a kedves ra­gaszkodást és érdeklődést, amely a néhány napi szünet hatása alatt e kommentárokkal szemben megnyilvánult. Van azonban néhány levél, amely közérde­kű kérdést vet fel s így nyilvánosan felelhe­tek rájuk. Egy levélíró megkérdezi, hogy me­lyik uj magyar könyvet találom a legalkalma­sabbnak és a legérdemesebbnek a karácsonyi ajándékozásra. Sok van, nagyon sok s egyet­len írót, egyetlen kiadót sem szeretnék meg­sérteni. Minél több magyar könyvet veszünk és ajándékozunk, annál jobb. — Mint min­den irodalomban, a mai magyar irodalomban is vannak periodikus jelenségek, amikor hir­telen egy műfaj, egy írói generáció, egy té­ma vagy egy vidék betör és elárasztja a pia­cot. Ilyenkor természeetesen a legmegfele­lőbb. ha ennek a „korszellemnek**, uralkodó tendenciának** könyveit vesszük és ajándékoz­zuk, mert ők képviselik a mát és az aktuali­tást. Három-négy év előtt a 'budapesti piacot hirtelen elárasztották a nagy írók nagy regé­nyei és Babitslól, Móriczíól, Kosztolányitól, Szabó Dezsőtől, Szó mérvtől kezdve Zilahiig, Hatvani Lajosig és Zsolt Báláig egyszerre számtalan iró érdemes müve jelent meg. Ak­kor ezek a regények jelentették az aktuali­tást. A bő regénytermés korszaka ma kissé elapadt. Más tendencia tört be Budapestre: Erdély. (Mikor tör be majd a szlovenszkói magyar irodalom?!) Tabéry és Markóvies Ro~ dión sikerei óta a regényírás és a színjátszás terén mind irodalmi, mind kolportázssiker­ben az erdélyi írók vezetnek. Divatosak, — egészséges divat, — őket kell olvasni. Sok nevet sorolhatnék föl s elmondhatnám, hogy Hunyadi Sándor és Indig Ottó nagy színpadi sikerei mellett hány erdélyi regény van hó­dító körúton Magyarországon, — de az érdek­lődő levél irőjá csak egy címet kért. Most látom, hogy készséggel szolgálhatok vele. Vegye meg, olvassa, terjessze és aján­dékozza Kuncz Aladár könyvét, a „Fekete Kolostorit. Kevés magyar mü ért el oly őszin­te sikert, mint ez az erdélyi memoár-regény és kevés mü érdemelte meg jobban azt. * A másik levél nem kérdez, hanem tiltako­Tanár ur, nem készültél Irtai KARINTHY FRIGYES

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom