Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)

1931-11-05 / 252. (2769.) szám

i,. nra ~irgT^Wíjl^Ml'WWWJW1^ MWLWffi 1981 november 5, csütörtök. Az emberiség az összes elemek birtokába jutott Amerikában megtalálták az eddig még ismeretlen hét elemei: a 85, és 87. sorszámunkat — Bezárult Mendelejew periodikus szisztémáiénak koré Prága, november 7. Nemrégiben járta be a vi­lágsajtót az a szenzációs tudományos hir, hogy az alabamai politechnikum kiváló vegyésze, Fred Allison professzor asszisztensének segít­ségével megtalálta az eddig ismeretlen, 85. rendszámú elemet és most azt jelenti a távíró, hogy Jae. Papish professzor, az ithacai egye­tem vegyésze megtalálta a 87. rendszámú ele­met is. Amerikából érkezik ez a két hir és bár mind a két tudós elismert tekintély a nemzetközi tudo­mányos életben, mégis némi fenntartással kell fogadnunk a szenzációs újságot. Ha azonban megfelel a valóságnak, akkor a két tudós egé­szen bizonyosan a jövő évi kémiai Nobel-dij legjogosabb aspiránsa, másrészt munkájuk ered­ménye a tudomány szempontjából azt jelenti, hogy a 85. és 87, számú elemeknek a periodikus rendszerbe való beiktatásával a tudomány je­lenlegi állása szerint az összes lehetséges ké­miai elemek ismerete az emberiség birtokába jutott Itt elsősorban az az érdekes kérdés merül fel, hogyan vette az elmélet a jogcímet ahhoz, hogy előre megmondja, hány kémiai elem van, mennyi egyáltalán lehetséges és hogy ezeket az eleme­ket rendszámokkal ellátva, rendszerbe iktassa? Erre a kérdésre a felelet egyik legérdekesebb fe­jezete a kémiai tudománynak és általában a tu­dományok elméletének. A kutató elme munkája ezen a téren olyan érdékíeezitő, mint egy izgal­mas riport. Az elmélet kialakulásának hosszú előtörté­nete van, amely egyetlen pontban úgyszólván az egész elméleti kémia fejlődését visszatükrözi. Az első lépés hatvan évvel ezelőtt történt az elemek periodikus rendszerének felállitásávaL Akkor az ismert elemeket atomsulyuk alapján csoportokba rendezték. Ha az egyre növekvő atőmsulyu elemeket sorrendben vízszintes irány­ban egymás melló írjuk, akkor ezt a vízszintes sort a hetedik elem után megszakíthatjuk és a következő, nyolcadik elemet az első alá írhat­juk, mert nagyon hasonló tulajdonságai vannak. Ilyen módón el lehetett helyezni az ismert eleme­ket és az egymáshoz hasonló tulajdonságú ele­meknek egymás alá írásával függőleges sorok állottak elő. Ebben az elrendezésben például az Összes alkalikug fémek egymás alá kerültek, éppen úgy, a klór, bróm, jód, vágyig az úgyne­vezett halogén elemek. Amikor ilyen szisztemati­kusan rendezgették az elemeket, egyes helyeken hiányok mutatkoztak. Ha egy hézagba a következő ismert elemet állí­tották be, akkor az egész logikusnak mutatkozó rendszer felborult­így jutott az orosz Mendelejew arra az egy­szerű és mégis zseniális gondolatra, hogy a héza­gokat hézagoknak kell hagyni, mert azok előt- tünk eddig még nem ismert elemek heivei, így állította fel a maga periodikus rendszerét, amelyben az ismeretlen elemek hézagokkal sze­repeitek és igy tudta megjósolni, hogy vaunak ismeretlen elemek, amelyek léteznek és a kutató ember azokat meg is fogja találni. Az uj elemek pedig pontosan beilleszthetők lesznek a hézagok helyébe és teljes mértékben ki fogják elégíteni a periódikus rendszer követelményeit. Mendelejew tehát megjósolta az uj, még isme­retlen elemek létezését, amelyeknek már a tulajdonságait is előre meg lehetett állapítani, csakhogy — éppen még nem találták meg őket. Rendszerének diadalát ő maga is megérte, ami­kor nemsokára két elemet találtak meg: a scan- diumot és a germaniumot, amelyek atomsulyuk és tulajdonságaik alapján tényleg beillettek két hézagba. A zseniális elmélet diadala még nagyobb volt, amikor megtalálták az úgynevezett nemes gázu­kat. Ezek számára az eredeti rendszerben nem tartottak fenn hézagokat, de minden nehézség nélkül el lehetett őket helyezni a rendszerben, amennyiben egyszerűen egy uj csoportot hoztak be a rendszerbe, amelybe valamennyi nemes gáz beillett. Amikor a radioaktív anyagokat felfe­dezték, ezeket is el lehetett helyezni a rendszer­ben. Amikor mindez megtörtént, a periódikus rendszer már csak négy hézagot mutatott fel. Két elem hiányzott a mangan csoportjában, egy a halogének között, egy pedig az alkáliák cso­portjában. A mangan-csoportba tartozó két hiányzó elemet néhány évvel ezelőtt fedezte fel Tacke és Noddack a rheniumban és a masuriurn- ban, a két utolsó, a 85. és 87. rendszámú azon­ban csak nem került elő és rnost érkezik róla az amerikai jelentés, hogy az eka-jódban megtalál­ták a halogének csoportjából Irányzó elemet, az oka emumban pedig megtalálták az alkálicso- porf hiányzó tarjái:. Uo a MerxWej>:w-rendszer éhben a formájában rnér nem volt m/é; z*n tökéletes. Elsősorban az 0 nagy szépséghiba vólt benne, hogy a rend fenntartása kedvé-ti. egyet pontokban átcsopor­toviiátokat kellet végrehajtani, nehezebb ele­meket könnyebbek elé helyezni. Azonkívül az elemeknek egy egész sorát, tudniillik a ritka föl­dek elemejt annyiban nem lehetett egyáltalán belehelyezni a rendszerbe, amennyiben vala­mennyien a rendszer egyetlen helyére tartoztak. És végül mindig fennforgóit az a veszedelem, hogy valami újonnan felfedezendő elem egyál­talán nem fog beleilleni a rendszerbe, mert bár a rendszer rendezte ugyan a már ismert elemeket és hézagokat tartott fenn az ismeretlen elemek számára, de egyáltalán nem tudta megmondani, hogy általában mennyi kémiai elem van. mennyi elem lehetséges. Erre a legjobb bizonyiték volt a nemesgázok felfedezése, amit a rendszerből nem lehetett előre következtetni. Ezeket a hiányokat a modern atomfizika szüntette meg, mégpedig elsősorban azon spektrumok által, amelyeket a Röntgen-sugarakkal átvilá­gított elemekből nyertek. Kiderült, hogy az összes elemek egészen egyfor­ma felépítésű Röntgen-spektrumot adnak, azon­ban a hullámhosszúságuk szerint rendezett epek- trál-vonalaknak helyzete az egyik elemtől a szomszédosig egészen határozott módon válto­zik. Az ilyen spektrumokból látszott, hogy a hul­lámhosszúságokban mutatkozó abnormális ugrás egyik-másik helyen hiányzó még ismeretlen ele­meket jelez. így állapították meg azután, hogy a hidrogéntől, mint a legkönnyebb elemtől, egészen az uránig, a legnehezebb elemig, nem lehet több 92 elemnél. így egytől kilencven- kettőig az ismert elemekből kitöltötték az ele­mek sorrendjét és a még ismeretlen elemeknek egyelőre csak a rendszámukat jelölték meg, Az atomfizikai rendezés után már csak négy JVobefcfíföf kapott öli© H. Warburg, aki az élei titkát fürkészi Évek múltával ismét német tudás nyerte az orvosi Noheí-dijat Warburg nem annyira orvos, min! inkább biokémikus Berlin, november 4. Már közölte a Prágai Ma­gyar Hírlap is azt a hirt, hogy hosszú évek elteltével ismét egy német tudós nyerte fi a tudományos élet legnagyobb ki­tüntetését, az orvosi Nobel-dijat. Ottó H. Warburg professzornak Ítélték oda az idei or­vosi és fiziológiai dijat azokért az értékes munkálatokért, amelyeket a kiváló tudós a biokémia terén végzett. Jellem­ző, hogy a legmagasabb orvosi tudományos ki­tüntetést olyan tudós nyerte, aki ex offo nem is orvos, hanem tulajdonképpen kémikus. Merész szellemű kutatót ért a magas kitünte­tés, Ottó Warburg nem tűzött kisebb célt maga elé, mint az élet legfontosabb folyamatainak fel­derítését, tehát az élet titkának megfejtését Warburg azzal az évezredes titokkal foglalko­zik, amely annyi tudós elmét ingerelt munkára, de amelyek megfejtése még senkinek sem sike­rült. Warburg érdeme föle£ abban áil, hogy meg­mutatta azokat az utakat, amelyekben ebhez a rejtélyhez közelebb juthatunk. Ha az élet fogalmát próbáljuk definiálni, ak­kor úgy járunk el a leghelyesebben, ha ezt a fo­galmat ellentétéből akarjuk felismerni. A halott szubsztanciában nincsenek euergiaáíváltozások, az energiaáíváltozások tehát azok a folyama­tok, amelyeket tulajdonképpeni életfolyama­toknak kell tekintenünk. Az élet karakterisztikumai azok a szakadatlanul végbemenő áramlatok, amelyek a kémiai ener­giát más energiákká, elsősorban meleggé és munkává alakítják át. Ezeknek a kémiai folya­matoknak pontos felderítése tehát legelsőrendü feladata a tudománynak, mert ezekből ismerhető fel az élet lényege. Ez a munka a sejtfiziológ á- nak legfontosabb területe, mert a sejtek azok a tűzhelyek, amelyekben a táplálóanyagoknak és az oxigénnek egybekapcsolódása, a szubsztan­ciák „elégése“ végbemegy. Ma inár tudjuk a számszerű összefüggést az oxigén fogyasztása és az energianyereség között, hogy miképpen megy végbe azonban ez a sejtlélekzés, — mert lénye­gében lélekzési folyamatról van szó — azt War­burg döntő megállapításáig nem sejtettük. War­burg munkája a biokémiának ebbe a legfonto­sabb részébe enged betekintést. Már régebben azt az érdekes megállapítást tették, hogy van­nak olyan sejtek, melyek egészen más utón, nem lélekzés, hanem erjedés által nyernek ener­giát, oxigénre egyáltalán nincs szükségük. Év­tizedeken át hiába fáradoztak azon, hogy a lé- leV^s és erjedés közti összefüggést felderítsék. u$y átszőtt, hogy itt két teljesen különböző, egymással össze nem egyeztethető életfolyamat­ról van szó. A kutatómunkálatok során aztán kiderült, hogy a kérdés felállítása teljesen elhi­bázott volt. Ha tudniillik a sejtekből elvonjuk az oxigént, akkor a lélekzési anyagcsere helyé­be nyomban az erjedési anyagcsere lép fel. Ezzel aztán meg is oldódott a probléma, a modern ké­mia felismerésével arra az eredményre kellett jutni, hogy a testben végbemenő cnergiaátalakulásnak eme két formája közt nincs lényegbeli kü­lönbség. Warburg kimutatta, hogy valamilyen állati sejt csupán akkor tér át az erjedési anyagcserére, ha már oxigént nem tartalmaz; vagyis már nem tud lélekzoni. Ezen szabály alól csak a ráksej­tek tesznek kivételt, azok akkor is tovább erjed­nek, ha elegendő oxigén áll rendelkezésükre. A rák-betegségről szerzett eme alapvétőiéin e- röt Warburgot természetesen a karcinoma alaku­lására vonatkozólag is elmélet felállítására bírta, amely elmélet rendkívül tetszetős. Az ő véleménye szerint a normális, egészséges cellák olyan módon alakulnak át, hogy hosszú ideig tartó ingerek károsan hatnak rájuk és az érzékeny lélekzési processzust idővel teljesen elnyomják. hiány mutatkozott, a 72. számú elemet a magyar Hevessy fedezte fel a hafniumban, a 62-es szár műt a múlt évben találták meg a ritkább földek egyik még nem egészen bizonyos elemében, meg­oldatlan maradt még a £5. és 87. problémája. A többi elemet mind ismerjük. A kutatás tehát a 85. és 87. számú elemek után folyt, amelyek már igen magas atómeu- lyuak. Évek szorgalmas kutatómunkája nem ve­zetett idáig eredményre. Ha a periódikus rend­szer eszméje korrekt, úgy a két elemnek rádióaktivnak kell lennie. Ez azt is jelentheti, hogy igen rövid életűek, a gyorsan szétömlő radioelemek csoportjába tar­toznak, amelyeket éppen ezért nem lehet meg­fogni. A radioaktív elemek élettartama ugyanis, a másodperc tizedrésze ég milliárd esztendők között változik. Rövid életüekuek kellett a 85. és 87. számú elemet feltételezni, különben már kinyomozhatok lettek volna. Most állítólag Allison egy uj, úgynevezett magi)eto-optikus utón fülönfogta a 85. számút az eka-jódban. Az uj elemet tengeri vízben, kálisók­ban. apatitben stb. mutatja ki, ami tényleg meg­felel az uj elem várható tulajdonságainak, mert annak a halogének csoportjából valónak kell lennie. Most meg arról érkezik a hir, hogy Pa­pish a samarskit ásványban spektroszkoikus utón megkapta a 87. számú elemet, az eka-cá- siumot. A kémia szempontjából ez a két felfedezés volna az 1931. év legnagyobb szenzációja. Ezzel hatalmas erjedési processzus indul meg, hogy a sejteknek a növekvéshez szükséges ener­giát szállítsák, tehát rák-sejtekké lesznek. Ha ez az elmélet helyes — és a modern rákkutatás nagyon sokban igazolni látszik, úgy alapunk van arra a feltevésre, hogy ' ■ Warburg elméletében a rák leküzdésének uj módszere adódik. Amit itt elmondtunk, csak töredékrésze a negy­vennyolc éves tudós széleskörű kutatómunkájá­nak. Főrérdeine, amiért Nobel-dijjal tüntették ki, az oxigénátvitel úgynevezett íermeníumának kémiai felderítésében áll, ami nélkül semmiféle életfolyamat nem lehetsé­ges. Ez egy vastartalmú, organikus festékanyag, amely testünkben közvetíti az energia átalakulá­sának processzusát. Ezzel a felfedezéssel War­burg az első rést ütötte azon a falon, amely az élet titkát rejti el előlünk. Dekoltázsvizsga és divatrevü a bécsi törvényszéken Egy aktaszekrény két aftaja közt öltözött és vetkőzött a mannequm - Lady Cornelius-Norfolk csatája egy divatcéggel Béc«, november 4. Arról kellett döntenie egy pörben a törvényszéknek, hogy túlságo­san mély kivágásu-e az a hálom estélyi öltö­zék, amelyeket Lady Jessie Coneiius, született Norfolk grófnő, egy magasrangu angol diplo­mata felesége, a Kaentnerstrasse egyik leg­nevesebb női divatáru cégénél 1450 sülingért réndelt és visszautasított, mért nem tetszettek neki. A diplomata neje Kairóból jött Bécsbe és már készült hazautazni, mikor a toaletteket szállították. A károsult cég megtudta ezt a ter­vet és bírósági végzést eszközölt ki, hogy Corneiiusné bőröndjei zár alatt maradjanak a Ringstrasse elsőrendű fogadójában, mig a pör eldől. Ilyen körülmények között a grófnő nem utazott el, hanem megvárta a tárgyalást. A törvényszék Grünbaum kereskedelmi ta­nácsost, a bécsi divat elismert szaktekinté­lyét hivta meg törvényszéki szakértőül, aki előzőleg megbízást kapott, hogy látogassa meg az al- peresnöt a Briktolban és vizsgálja meg a három kifogásolt estélyi öUözéket magán a grófnőn. Lady Cornelius háromszor átöltözött előtte és Grünbaum a szemle után ma megjelent a tár­gyaláson, hogy tapasztalatiról beszámoljon. Magával hozta a három toalettet és egy man- nequint, hogy rajta illusztrálja szakértői vé­leményét. Maga a grófnő betegségével men­tette ki elmaradását. A tárgylási teremben felállítottak egy nagy akf,a&zekrényt és két ajtaját ki nyitották, hogy a divatárucég hői* gyének alkalmas helye legyen az dlöHöz- ködésre, a bírósági szakértő pedig a mannequinon magyarázta, hogy mit kifogásol a grófnő és miért nincs igaza. Valósággal divatrevü volt ez a bemutatás a törvényszék előtt. Lady Cor­nelius azt panaszolta, hogy a toalettek nem testhezállók — mondotta a szakértő — pádig éppen ez az előnyük. Mind a három estélyi öl­tözék a párisi női divatáruházak egyik legelő­kelőbb cégének modelljei. A dekadens vonal az utolsó divat, a legeslegújabb, a modern toalettnek lágyan, lezseren kell feküdnie, hogy kifejezésre juttassa viselőjének szemé­lyes Ízlését és bájait. A bíró közbevetette, hogy az alpei’es azért nem fogadja el a három es­télyi öltözéket, mert mindhárom mélyen ki van vágva és a hölgy bájait túlságosan közszemlére te­szi, mire a szakértő azt válaszolta, hogy erről nem nyilatkozhat, mert mikor Corneiiusné a három toalettet bemutatta neki, kezét a mel­lén átkulcsolta, úgyhogy az állítólag mély de­koltázs hatását ő nem figyelhette meg. A fogas kérdésben a bíró egyelőre nem mert dönteni és úgy határozott, hogy nem éri be a mannequin divatbemutatóval, hanem uj tárgyalást fog tartani, még pedig a gróf­nő hotelben szobájában és kötelezni fogja az alperesi, hogy saját testén mutassa be a töi'vényszéknek, miért kifogásolja a- mély dekoltázst. f Erre azonban nem fog sor kerülni, mert a tár­gyalás után a grófnő ügyvédjének tanácsára kiegyezkedett a felperes céggel és már be is csomagoUatta a három estélyi öltözéket, mert sietnie kell haza Kairóba. 12 napos társasutazás JBerStrets®, Lons3í>n£&at PárSstoa és Zöríchto© 2025 S(i Közöltük, hogy november 26-án Récéből egy társasutazás indul Berlinen, Amszterdamon és Rotterdamon át Londonba s onnan Párison át Zürichbe és vissza Bécsbe. A 12 napos ut ára 2025 korona. Az utasok 8 napig tartózkodnak Londonban és 2 napig Parisban. Részletes pro­gramot küld a P. M. H. utazási irodája, Brnti- slava, Central Passage. Jelentkezési határidő# november 15. § ■síBiMsans

Next

/
Oldalképek
Tartalom