Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)

1931-11-27 / 271. (2788.) szám

Egy magyar tudós Pozsonyban» aki az emberevők földjén élt Ahol a pár a fan gyermeket megeszik a szüők — Két év a »feő~ korszakhelia vadak között — Roheim Géza dr, pozsonyi előadása 4 «prs;gM-T^cAaR-HíKLafi _____________ ' ___________________103Í november 27, péntek. Po zsony, november 25. (Pozsonyi szerkesztő­sédünktől.) Roheim Géza dr. budapesti tudós, a világhírű etnológus, aki két és félévet töltött Ausztrália és Uj-Guinea emberevő, vad népei között, hogy ott etnológiai és psziehoanalitikai tanul­mányokat folytasson, szerdán este Pozsonyban az Uránia tudományos egyesület fölkérésére Bal Palais Tiiéatre Albambra Prága BelépiídiJ níacs — ElsSrendii mvrató Szenzációs íafernac oná­íis világvárosi program Két zenekar Kit zenekar vetített képek kíséretében érdekfeszitő előadást tartott a vad népek — ahogy ő nevezi: „kőkor- szakbeli emberek44 — erkölcseiről. Pozsonyi szerkesztőnknek alkalma volt Ro­heim Géza dr.-ral beszélgetést folytatni. Nem 3.7 előadás anyaga érdekelt bennünket, ez a ne­héz, tudományos téma újságcikkre nem is alkal­mas, hanem az etnológusnak tapasztalataira voltunk kiváncsiak. Kávéházi asztalnál szüle­tett meg az interjú. — Az 1928. év elején mentem ki feleségem­mel Közéoausztráliába, —- kezdte elbeszélését Roheim Géza dr. — Freud bécsi orvostanár hív­ta föl Bonaparte Mária görög hercegnőnek a figyelmét reám. aki az expedíciót finanszírozta, mert bizony ahhoz nekem anyagi erőm nem volt. Budapestről indultunk el és Londonban szálltunk hajóra, A Peninsuland and Orientál Line Múltán44 személyszállító gőzösén tettük meg az utat. Középausztrália Aranda és Lur'Ua nevű szigeteit tanulmányoztam, ezenkívül Uj- Guinea emberovő törzseit és a pápuák földjét. Az újságíró első kérdése itt persze az ember- evőkre vonatkozik, akikről Roheim dr. ezoket mondja: — Én magam nem láttam emberevést, mert nem akartam ezt a barbár népszokást végig­nézni, de jártain emberevő törzsek között. Tévedés azt hinni, hogy az emberevők csak az ellenségeik skalpjára utaznak. Vannak olyan törzsek. Uj-Guinéában főként, amelyek a saját gyermekeiket eszik meg. Csak a páratlan számú gyermeket eszik meg. Igv az elsőt, a harmadikat, az ötödiket, a hete­diket éa csak az egyéves korig, azontúl nem. A férfink ezt azzal indokolják, hogy a következő születendő gyerek, tehát a 2-ik, 4-ik, 6-ik annál erősebb lesz, az asszo­nyok azonban egész őszintén megmondották nekem, hogy azért eszik meg gyereküket, _ mert éhe­sek. Élelemmel mindent el lehet érni. Mi persze teve-háton tettük meg az expediciós utad és élelmiszerekkel gazdagon megrakodva men­tünk közéjük, ami biztosította testi épségün­ket. Ezek a szegény emberek a borzalmas si­vatagban, ahol kilenc év óta nem esett eső, kenguru, vad mécs ka busával, kígyókkal, gyí­kokkal, hernyókkal táplálkoznak. Én elsajátí­tottam a nyelvüket és mondhatom, hogy elég nagy a szókincsük, mert például a kukacra, amely a főrledelük, 28 féle elnevezésük van, aszerint, hogy milyen fán, bokron tenyészik. Az édes krumplira (jam) 40 féle elnevezésük van. Azért hívom őkel „kőkorszakbeli“-ek- nek. mert elvan primitíven élnek még ma is, mint a kőkorszabeli ember. Fegyverük a kőkés, a kőbalta és a falándzsa. Ruházatuk nincs, teljesen pőrén járnak, még csak állati bőrből készült kötényt sem visel­nek. mint más vad népek. Háziállatjuk a pá­puáknak a disznó és a kutya, az arandáknak csak a kutya. Amit igen szeretnek, azt meg nem eszik, de a pápuák még a kutyát is meg­eszik. Magam láttam egyszer egy öreg pá­puát, amint egv sült kutyaoombot rágicsált, a pereme szőrös volt — A pápuák a fehér embert nagyon bizalmatlanul, gya­nakodva fogadják. így minden négy hétben bejött a sátrunkba egv öreg pápua a hegyekről. Susugarának hívták, ami magyarul „Kebeltesrt“-et je­lent. Mindig ugyanazt, a históriát adta elő: hogy odafönt az emberek nagyon izgatottak amiatt, mert én felírom a mondásaikat és ez megtetszik a fehéreknek, akik majd eljönnek és rabszolgákká teszik Őkét, amikor már nerp élhetnek a krumplin, a „szabadság44 eledelein, hanem rizsen, a fehér ember elede’én. Én megnyugtattam, hogy varé egy földrész (Euró­pa), ahol a fehér emberek tudni akarják, ho­gyan élnek ők, a feketék, hogy a korrnánvnál esetleg sejtsenek rajtuk. Megnyugodva távo­zott. de pontosan n-'rc hét múlva u;rá vissza­tért azzal, bogv od?fönt mé<r mind1? fé^ek. Erié vissza üzentem, hogy csak féljenek tovább. Már untam az esetet az öreg „Kebeltest“-tel. — Pénzük nincs, mert a csorekereskedést folytatják. A Vörös tenger partján lakó somá- lik már ismerik a francia frankot és pél­dául fényképeztem! csak bizonyos frankóikért hagyták magukat, mórt féltik a lelki üdvössé­güket. A pápuák egyébként földműveléssel és vadászattal foglalkoznak, de a földet is primi­tív módon túrják (Ackbau) és a krumplit sző­lőültetvényhez hasonlóan karóra engedik futni. — A luritjáknál (Ausztrália) volt egy gra­mofonunk (a rádiót, repülőgépet még nem is­merik). Mikor a gyerekek körülállták ezt a gramofont, azt mondták, hogy abból nz ördög angol nyelven beszél. . Ez az ő nyelvükön ezt jelenti: „Bankelanga (ördög) inkilita (angolul) wonkanyi (beszél)4*. A repülőgépet „Jézus Krisztus motorkájá4*- nak mondják. Az egyik megkeresztelt benn­szülött egyszer felült egv repülőgépre és ami­kor visszatért a földre, kijelentette, hogy kilop az anglikán (methodista) egyházból. mert „csalás az egész." ö tudniillik úgy képzelte, hogy odafönt a fel- legek között meglátja az Úristent és miután ez nem történi meg, elhagyta a keresztes hi­tet. — Mi a lutheránus német missziók jőaka- ratu támogatásával jártuk be a vad vidéke­ket. Úgy kell ezt képzelni, hogy egy akkora földön, mint például a volt osztrák-magyar monarchia, él háromszáz ember elszórtan ti­zes törzsekben. A hittérítőknek persze na­gyon nehéz a dó’guk. Azokon a területeken, amelyeket a fehérek már birtokba vettek, Hollywood, novemberi. Előbb vagy utóbb mindenkit elér a nemezig Hol­lywoodban. Élőbb vagy utóbb mindönkiről kidert- teuek olyasvalamit, amit nőm ezivotseu köt a Iliászok orrára. Mórt mit i© tartozik az ©gyének legpr.vá- tabb élete a nagy nyilvánosság elé? Végre is semmi köze a publikumnak ahhoz, hogy Iksz vagy Ipszilou filmsztár hogyan él mint magánember, miivel fog­lalkozik otthon, hány órakor szokott fölkelni, mit réggé.izik, vagy ebédel, mi a kedvenc színe és igy tovább. Vannak természetesen olyan sztárok is, akik éppen azáltal igyekeznek fokozni népszerűsé­güket, hogy állandóan beszélteinek magúkig! és nem egyszer raífinált eszközökhöz folyamodnak — különösen, ha legutóbbi film ük nem aratott olyan sikert, mint remélték, — hogy a nagyközönség ér- deklődósét személyük iránt ébren tartsák. De nem ezekről a sztárokról akarok most szólam. Ezekről úgyis eleget beszélnek szerte az öt világ­részben. Van azonban egy másik sztár-tipus, amelyiknek — azt mondhatnám — klasszikus képviselője Grcta Garbó, aki szerény, visszavonult, elzárkó­zott; megvet, gyiilii! minden feltűnést és valóság­gal menekül a nyilvánosság elől. Kevesen vannak ilyenek, de ezek aztán több gon­dot adnak a riportereknek! Tessék csak elképzelni, hogy a film Mekkájában mintegy 400 olyan újságíró él, akiket azért tart ott a lapjuk drága pénzen, hogy a nagyközönség ré­szére ákandóan uj és uj szenzációkat röpilsonek vi­lággá Hollywood művésznőiről és művészeiről. Ez a 400 riporter azokból a „szenzációkéból él tehát, amelyek a filmatelierek körül történnek. Természe­tes azonban, hegy még Hollvwoodban sem akad­hat 400 riporterre való igazi szenzáció, igy tehát nem marad más hátra, mint állandóan kutatni, les­ni és jelentéktelen kis események felett kongatni meg a sajtó lármaharangját, vagy pedig — ehhez azonban némi fantázia is kell — egyszerűen kita­lálni valami gigantikus szenzációt, amiről ugyan kiderül utóbb, hogy oz első betűtől az utolsóig va­lótlanság, azonban eddig is volt műt írni, volt miről beszélni és — a legfőbb! — volt a riporternek mi­ből élni. A hollywoodi újságírók hamarosan ráeszméltek arra, hogy a közönség bizonyos rétegét legjobban az apró iintimitások érdeklik és hogy ezek szemé­ben a kulisszák világában az a legérdekesebb- ami a kulisszáik mögött történik. így alakult ki azután az a riporter-ttpus, ame yik egyebet sem ősnél, mint hol a szemét, hol a fülét tartja idegen ház kulcslyukán. G reta Garbóval azonban még ezek som boldogultak. A Píőko Grcte egyenesen hoízáíórhototlen a kül­világ számára. Kiesé talán különösen hangzik ez erről a világhírű művésznőről, akinek m arca naponként sokezer moziban mosolyog szeretet remél tó kedvességgel az érte rajongó milliók szemébe, de bármennyire kü­lönös és hihetetlen is, tény m, hogy könnyebb, mert ott csak a szegény, magukkal tehetetlen „hontalan" öregebb emberek, asz- ftzonyok, gjerekek maradnak, akik racionális okoK.ból is áttérnek a methodista vallásra, de ba már a fiatal férfi a férfikor küszöbén át­ment az úgynevezett „avatáson44 (circumci- sio), akkor hiába keresztelik meg, pogány marad az. A pápuáknál más a helyzet. Az élelmezésre nem szorul, náluk inkább társa­dalmi snobizmus az indító oka az áttérésnek. Olyan akar lenni, mint a fehér ember, mert büszke rá, hogy a misszionárius kezet fog vele, míg az ottlakó fehér ember lenézi és kezet nem fog vele. — Egyébként józan-életű, egészséges nép. Bár újság ott nincs (a velünk hozott pesti la­pokból cigarettát csavartak), igen sokat ad a közvéleményre, hogy mit mond a falu (illetve a törzs) szája. Egyetlen szenvedélye a betel- dió rágása. Házaséletük a polygámio, több- nejüség, de csak az öregebb emberek tarta­nak több feleséget, rendesen náluk jóval, 20 évvel fiatalabbat. A nősülendő ifjú először kiválaszt magának egy anyóst és annak a születendő leányával lép házasságra. Mikor aztán a családfő már nős és egy idő múl­va a második feleségét hozza a tűzhelyhez, az elsőnek megvan az a törvényes joga, hogy fcusángfáva! jól eldöngeti a második számú asszonyt, de aztán szent a béke... Elmondta végül Roheim dr., hogy felesége, aki az egész expedíció alatt vele volt és akit a fekete gyerekhad jótévő angyalának tekintett, két dolgot nem bírt el odalent: a száraz levegőt és a csupa konzerv kosztot. Pápuaországban megkapta a maláriát és még mindig annak utó­hatásait nyögi * Roheim dr. előadását a Prímáspaiota tükör­termében szépszámú közönség hallgatta végig. A vetített képek között bemutatott az előadó egy színes képet, amely egy tízéves gyermeket ábrázolt, akiről a törzsben tudva vagyon, hogy már megette a kis testvérét, akit páratlannak hozott a gólya... R. I. Crefa Garbó magánélete — a négyszáz szenzáeió- Síomjas hollywoodi riporter minden igyekezető dacára is — mind mostanáig mélységes titok ma­radt a uagy nyilvánosság előtt. A nagy sztár úgy ól mint egy mesebeli várh:sa«s- szony, akit csak akkor lát avatatlan szem. ha kilép otthonából — no meg a filmen. Sétálni lehetőleg ko­rán reggel megy, amikor még a filmváros altzik, hogy ne zavarják meg az utána leselkedő kiván­csiak. Minden óvatossága ellenére is megtörtént azonban, hogy reggeli sétáit megzavarták utána- Iopódzkodó rajongói. Grcta Garbónak azonban hihetetlenül gyors lá­bai vannak és ilyenkor igyekszik azoknak hasz­nát venni: futni kezd és olyan gyors tempót dik­tál, hogy üldözői messze elmaradnak mögötte és feladják a reménytelen küzdelmet A filmgyárban nem kevésbé hozzáférhetetlen a sző­ke művésznő. A stúdióban csak adóik tartózkodik, amig „dolgozik*4, mihelyt azonban vége a felvéte­leknek, azonnal visszavonul öltözőjébe, vagy haza­megy. Eltűnik a kiváncsi szemek elől Múlt évben megtörtént, hogy egy nagyon előkelő angol ariszto­krata hölgy mindenképpen szerette volna közelebb­ről megismerni Greta Garbót. Előbb társadalmi utón próbálkozott a művésznő közelébe férkőzni, többnapi hiábavaló kísérletezés után azonban kény­telen volt belátni, hegy erre vajmi kevés reménye lehet. Elment tehát abba a filmgyárba, ahol Greta Garbó dolgozott és engedélyt kért a rendezőtől, hogy a felvételeknél jelen lehessen. A rendező kész­ségesen teljesítette is az előkelő angol hölgy kéré­sét, azonban amikor a szőke Greta jelenése követ­kezett, hiába keresték mindenfelé: a sztár eltűnt. Megsejtette, hogy „merénylet44 készül ellene és egy­szerűen hazament. Egyetlen rövid üzenetet hagyott hátra a rendező számára s az angol arisztokrata hölgy kénytelen volt anélkül utazni vissza hazájá­ba, hogy Greta Garbót megismerte volna. Sokáig a Beverly HiW hotelben lakott Greta Garbó, de itt is megközelíthet ellen volt a világ szá­mára: legszükebbkörü társaságán kívül soha sen­kit sem fogadott, pedig a szili lód a ellen valóságos ostromot folytattak a művésznő rajongói, hogy be­juthassanak hozzá. A helyzet kezdett napról-napra elviselhetetlenebb Henri. Egyik délelőtt, amikor Greta Garbó autóján a stúdióba sietett, egyik mániákus rajongója, egy fiatal amerikai leány, aki már hetek óta hiába kísérletezett azon, hogy a művésznővel beszó’hessón, hirtelen az autó eló vetette magát. Ezzel akarta magára terelni a sztár figyelmét. A fiatal leánynak szerencsére nem történt 6emml baja, mert Greta Garbónak sikerült a kocsit az utolsó pillanatban lefékeznie, megtemerkední azon­ban igy sem tudott a kis rajongó a nagy Gre'ával, mert az még ugyanazon a napon „ismeretlen14 hely­re költözött. Obi hagyta a szállodát és egy magános villába tette át hedlszá lását, a címét pedig csak a legmegbízhatóbb ismerőseivel kűzöit# A nagy nyilvánosságtő! való idegenkedésének legékesebb példáét azonban 1929-ben Svédország­ban adta Greta Garbó. A Greta Gustafssonból Greta Garbóvá emelkedett, ünnepelt filmsztárt haza várta a szülőföldje. Stockholmban lakó édesanyját ment meglátogatni és szülővárosában töltötte a kará­csonyt és újévet. A svéd főváros lázasan készülő­dött világhírű honfitársának fogadására. Úgy vár­ták, akár egy uralkodót. A fogadás impozáns volt, lelkes és felemelő, Greta Gustafssonnak azonban- úgy látszik nem tetszett, mert egész stockholmi tar­tózkodása alatt nem látták többé a minduntalan lelkes büntetési rendezni akaró tisztelői. Meg is ha­ragudtak rá nagyon a jó honfitársai, de hát ez sem segített a dolgon. Greta Garbó elzárkózott. Hiába vonultak fel a szállodai ablaka alatt ezrek­re menő tömegben a lelkes rajongói, hiába táp- soltak, éljeneztek, hiába akarták látni: a művész­nő ilyenkor sohasem volt otthon. A látogatók is hiába jelentkeztek és hiába vo’t a sajtó minden igyekezete, hogy érdekes in'.ervjukafc csikarjon ki a világhírű vendégből: nem fogadott senkit. Valahányszor telefonon keresték, a szállo­dai szobalány mindannyiszor ugyanazt a rövid vá­laszt adta: „A művésznő v'sszaulazott Amerikába.44 Ez már csakugyan sok volt! Erre már a hideg svédeknek is melegük lett. Most már cs-ak azért is mindenáron látni akarták. Tudták, hogy még nem utazott el, de azt is tudták, hogy már csak né­hány napig marad a svéd fővárosban. Egyszer csakugyan elutazik és okkor... A stockholmi riporterek, akik máskor egymás szájából lesik ki a szenzációkat, most összefogtak és állandó megfigyelőt küldtek ki Göteborgban, ahonnan az óceánjárók indulnak, hogy az utasokat ellenőrzze. Greta Garbó erről milsem tudott. — Elutazása előtti este kiutazott Göteborgba és né­hány jó ismerősével megszállott egy kisebb szál­lodában. Másnap délelőtt innen akart titokban kisurranni a kikö'őbe és ha:óra szállni. Hogy tel­jes biztonságban legyen, még a bejelentő-lapra sem a saját nevét irta, hanem az anyja szobalá­nyának a nevét. Meg volt nyugodva. Biztonságban érezte magát. Alig félórával később azonban már szólt a telefon. A stockholmi ujságirók keresték. Greta Garbó ijedten csapta le a ha ligái!ót. azu­tán gyorsan magához kérette három k:eérőjét. — Rövid haditanácsot tartott, amelynek eredménye hasonló volt Zrinyi szigetvári kirohanásához: a művésznő kis testőrsége élén elszántan kilépett a szálloda kapu'án. A hotel előtt sorfalai álltak az ujságirók. mögöt­tük pedig a kiváncsiak hatalmas tömege feketéiletfc. Greta Garbó odaszólt a kísérőinek: , Gyorsabban 1“ Azzal — mint reggeli sétái alkalmával szokta — egyszerűen futásnak eredt. A kis testőr-csapói utána. A riporterek és & tisztelők hatalmas sereg© meglepetten bámult egy ideig, azután megmoz­dultak a lábak megkoppantak a cipők és megin­dult a tömeg is futva Greta Garbó után. —■ A város ostl csendjét furcsa zaj verte fel: több mint ezer ember léptei kopogtak, düböröglek végig az aszfalton. Megnyíltak az ablakok, kivonult a rendőrség... Az üldözők lassan elmaradtak. Elvesztették a nyomot. A szállodában hiába keresték többé a szőke G re tát. Eltűnt, mintha a föld nyelte volna el Másnap a lapokban éles támadások jelentek meg Greta Garbó ellen, aki „megveti és iguorál- ja hazája üdvözletét*4... Délben azonban, amikor a hajó indult, százezrekre menő tömeg várta a sztárt, aki végül is belátta, hogy többé nem térhet ki az ünnepeUetés elől. Sápadtan, remegve, bá­gyadt mosollyal vonult el a tüntető tömeg sorfala között, felsietett a hajóhídon és eltűnt a kabinjá­ban: bezárkózott. Lám, ilyen bolond dolog a dicsőség: ha futunk utána, elszalad előlünk, ha pedig futunk előle, hát üldöz! , * Előbb vagy ulób mindenkit elér a nemezis Hollywoodban, hiába zárkózik be és hiába nem akarja, hogy beszéljenek róla... Greta Garbó is hiába futott az emberek elől, hiába kerülte a • nyilvánosságot: most jelent meg egy könyv, amelynek a c-Lme: „Grcta Garbó magánélete." Mondanom sem keli, hogy a szerzője nő: „író­nő!" És hallatlanul büszke a könyvére, mert olyeemit irt meg, ami 400 hollywoodi riporter előtt uiindezidelg titok maradt. Honnan szerezte az adatait ez az „írónő?44 — ez a kérdés izgatta leginkább az amerikai közvéle­ményt. Ez is kiderült rövidesen, hiszen négyszáz riporter kezdett kutatni utána. Úgy történt az eset, hogy Greta Garbó elbocsátotta a koniornájját s az, amikor cppon elhagyta a házat, egyenesen nz „írónő" karjaiba szaladt, aki már régóta lesett erre az alkalomra. „Grcta Garbó magánéletó"- bez tehát a csclcdlépcsőn keresztül vezetett az ut. Hogy milyen ez a könyv, arról ezek után nem is nagyon érdeme© beszélni. Mindenki könnyen el­képzelheti. (My) — A prágai Magyar Akadémikusok Köré­nek irodalmi szemináriuma pétiteken, no­vember 27-ón tartja második előadóestjét. Nagy Barna prágai müvészeltörléne Iszákos böIcsés zettanlialIga 1 ó a modern magyar feslő- müvészetet fogja ismertetni. Ez az előadás a prágai MÁK irodalmi szemináriumának uj kezdeményezést jelent, amennyiben a szemi­nárium vezetősége a speciális irodalmi kér­déseken kívül ezentúl súlyt fog fektetni a többi művészet problémáinak ismertetésére is. Az előadás, melyet vita követ, a MÁK klubhelyiségében esle 8 órakor kezdődik- Vendégekéi szívesen lát a szeminárium. Az elérhetetlen Greta Garbó Négyszáz riporter üldözte hiába s egy ismeretlen hölgy irt könyvet magánéletéről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom