Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)
1931-11-22 / 267. (2784.) szám
8 t>r^gai-AYmAar-hirlai> 1931 november 82, vasárnap. sabban megmaradt. A kődatolya a Serapie- iemplom oszlopaiba belefáradta a geológia történetének egy érdekei fejozetét ás lehetővé tette, hogy a tudomány égés* pontosan nyomon tudja követni a partvonal mozgását Pozzuoli öblében, A Serapte-templom oszlopai pontosan mutatják & uülyedée végbemenéeét. A oülyedée a középkor végén érte el legmélyebb fokát, azután újból emelkedés következett be, amit a tudomány jogosan magyaráz a Monté Nuövo 1538. évben bekövetkezett kitörésével. Ekkor a környező földterületen több jelentékeny változás következett be, akkor került szárazra a luerinai tó is, amelyben e»ykor a rómaiak osztrigákat tenyésztettek. A part ettől kezdve a múlt század derekáig mintegy hét métert emelkedett, de ez az emelkedés még nem hozta egészében napezinre a tizenkét méternyire sülyedt romokat. Újabban ismét a part általános sülyedését figyelik meg, s ez évente két centimétert tesz ki. Innen van az, hogy Pozzuoli több uccájában és a Serapis-templom oszlopai között feltör a talajvíz. Egészen bizonyos, hogy a napvilágra került romok újból viz alá jutnak és Nápoly idegenvezetői néhány mutatnivalóval szegényebbek lesznek. Kolerajárvány és parasztlázadás száz esztendővel ezelőtt Keletszlovenszkón Irta: GÖMÖRY JÁNOS Zemplénmegye követeket küld a lázadókhoz — Abrahámy és húsz katonája — Vérfürdők Szalókon és Zamutón — Dökrös László, Zemplén vármegye első alispánja « nehéz időkben vele]lei birtokáról intézte hivatalának ügyeit és augusztus 2-iká- jra hívta össze Mihályiba a megyei kisgyülést. Ezzel azonban megkésett, mert a miháiyi parasztok nemcsak be nem eresztették falujukba, de fejszékkel, vasvillákkal felfegyverkezve őt magát el is akarták fogni. A komoly helyzetből csak bátor fellépésével sikerült szabadulnia és a megye székhelyére, Sátoraljaújhelyre eljutnia. Már ekkor igen sokan menekültek a vidékről ide s elhozták hírét annak, hogy a felkelés elhatalmasodott. Különösen aggodalommal hallották a megyeházán, hogy már egy olyan mezőváros is, mint Terebes, a felkelők kezére került. Az Ujhely- ben levő megyebizottsági tagok közül Balás- házy János Jakovits János görögkatolikus lelkész vállalkoztak arra, hogy Terebesen és Mihályiban megkísérlik az eltévelyedett lakosság Lecsendesitését. Az alispán ezenkívül elrendelte, hogy az Ujhely határszélén kordont álló katonaságból egy századot vonjanak össze és ezek, valamint védelmük alatt Horváth Antal főszolgabíró menjenek szintén Terebesre s ott a két megyei kiküldetnek legyenek segítségére A katonák összevonása, akik egy mérföldnyi vonalban voltak felállítva, hosszabb időbe került s ezért ezeket be nem várva Balásházy és Jakovits, ez utóbbi magával vivén a görög ka tolikus kántort és egyházfőt is parasztruhában, augusztus 3-ikán hajnalban útra keltek és kisebb-na- gyobb kala mi tások után Terebesre szerencsésen megérkeztek. A megye kiküldöttei azonban mihamar meggyőződtek arról, hogy nekik nincs hatalmuk a nép felett, ők is Abrahámy védelme alá kerültek, aká a vidékről több íöldesurnak adott ezután lakásán menedéket. Balásházyék helyzete azért vált kritikussá s velük együtt az Abrahámy védelme alá került összes embereké, mert szép szóval nem boldogulván, mindjárt megérkezésük után megfenyegették a népet, hogy még a nap folyamán Sátoraljaújhelyről katonaság jön Terebesre és elrendelték, hogy a város gondoskodjék ezeknek jó ellátásáról. Csakhogy a várva-várt katonák nem érkeztek meg. Már az este is leszállóit. A nép kolomposai erre kezdték hirdetni, hogy a katonákkal csak ijesztgették a megyei urak a népet. Ebből szó sem igaz- Legjobb lesz, ha az Abrahámy őrizetére bízott vagy hozzámenekült urakat felkoncolják. De Abrahámy sem bízott most már a katonák eljövetelében; ellenben a néphan gúlát változásától a legrosszabbat várta. Berendelte tehát a határban katonai kordont álló tíz katonáját is. Ezekkel együtt volt húsz katonája. de ezek közül már többen kolerások voltak. Balásházy és azok, akiknek volt fegyverük, szintén előkészültek az éjjeli támadásra. A veszedelmet azonban sikerült elkerülniük, amennyiben a katonaság megérkezett. Zsidóüldözés és hinvaUalá&oh Most már Balásházy és Jakovits megbízatásukhoz képest másnap el akartak jutni Mi- hályba is. Ez a jó szándékuk azonban valóra nem válhatott, mert időközben a lázadás elharapódzott az újhelyi járás minden községében. Ez a veszedelem figyelmeztette őket a gyors cselekvésre. Igazi szerencse, hogy e két bátor embert útjában baj nem érte. A komári pusztán levő korcsmák mellett elhajtatva, látták, hogy a felbőszült parasztok miként kínozták a közeli Kelecsény községből és ennek környékéről idemenekült zsidókat. Egy-egy zsidót tiz-tizenöt ember vett körül, ütötték-verték, szakállat tépték a szerencsétleneknek. Balásházyék épp akkor értek oda, ámikor az egyik legény dorongjával le akart ütni egy zsidót. Jakovits a legényre rászólt: hogy mer ilyen gazságot elkövetni — Balásházy pedig minden eshetőségre elkészülve, puskáját tartotta készenlétben. A parasztok erre gyermeki naivsággal elmesélték, hogy csakugyan igaz a zsidókról és az urakról elterjedt hir, mert Kelecsényben Ilosvay földesur * mindent kivallott. „Igen, meri agyonkinoztálok“, mondotta Balásházy nekik. Aminthogy igy is történt. Kelecsényben ugyanis egy rossz erkölcsű nemes asszony állott a parasztok élére s ez arra buzdította őket, hogy a többi uraság házait rabolják ki és földjeiket osszák szét egymás között. Ez az asszony tehát ezzel a parasztzendülésnek forradalmi jelleget adott, Kelecsényben különösen Ilosvay családját kínozták meg a parasztok; Ilosvay beteg fiát halálra verték, szurkállák. Alighogy kiszabadultak Balásházyék a komán korcsmák tájékán garázdálkodó parasztok köréből, Velejíen hasonló lázongó csapat közé kerültek és csak lélekjelenlétükkel sikerült közülök szabadulni. Útközben több falujából menekülő földbirtokost szedtek fel, akik a mezőkön, erdőkben lappanglak. Ujhelybe megérkezvén Balásházy, jelentést tett tapasztalatairól az első alispánnak és közölte vele ama aggodalmát, hogy a felkelők Ujhely kirablását is tervbe vehetik. Elhülve hallotta ezért, hogy távollétük alatt a lázadás elfojtására, a város védelmére úgyszólván semmiféle intézkedés sem történt. A Balásházy híreinek hatására végre a városi polgárság megmozdult s közel négyszázan jelentkeztek polgárőröknek. Ezeket Bar- tos András, nyugalmazott föslrázsamester megszervezte, Balásházy pedig, aki úgy látszik, még legagilisébb volt a megyei bizottsági tagok között, vállalkozott arra, hogy Sárospatakra megy s az ottani helyőrségtől lőszert szerez, mert a városban állomásozó ötven katonának sem volt tölténye, puskapora. A szatókí borzalmak Valóban jellemző, hogy e felkelés a megye székhelyének közelében, az újhelyi jáMielőtt Hcziyö fiiiö Summlharisnya , melltartó szükségleté! beszerezné, tekintse meg gazdag választékú raktá runkaf és gyüzödldn meg Olcsó árainkról! I BLUMBERG Koüce. Hlavná (Fő) u. 89 T«ief. 360 Fiók: Spisská Nova Vés. \ „Pro Rata“ tagoknak 6 havi hitel! jj rásban gyökeret vethetett. Ennek okát részben a lerebesi eseményekben kereshetjük. Sokan későbben hibáztatták is Abrahámy főhadnagy cselfogását, amellyel elhitette a néppel, hogy az elfogottakat ő fogja a legjobban őrizni. De hát a kétezer lázadóval szemben csak pár katonája volt és ha szembeszáll ve lük, bizonyos, hogy felkoncolják s ráadásul fetkoncoltatásának rettenetes vérontás lett volna folytatása. Tény azonban, hogy a Terebes környékén lévő falvak népe Abrahámy eljárását csakugyan félremagyarázva, abban a hitben volt, hogy ez a katonatiszt együtt érez vele és neki pártját fogja. A sza- lóki eset igazolja ezt. Szalók községben a hivatásában buzgólkodó Paczkó orvost elfogták, meztelenre vetkőztették, kocsijának bakjára kötözték és elhurcolták Kisráskára. Itt megkinozták s arra kényszeritették, hogy' írásban sorolja föl, kiket bíztak meg e vidéken a méregetetéssel. És Paczkó kínjai közepette vallott. Vallomása alapján Deregnyő, Szalók, Ráska, Abara és Butyka községekben a földbirtokosokat, uradalmi tisztviselőket és zsidókat mind összefogdosták. Közöttük volt a járás főszolgabirája, Viczmán- dy János is. És jellemző megint a nép naivsá- gára, hogy ez összefogott- és jól megkínzott ,.méregetető;i-ket el akarta vinni Terebesre Abrahámy főhadnagy őrizete alá. Közben ugyanis a kisráskaiak a terebesiektől azt hallották. hogy már a főispán, az alispán is Abrahámy őrizete alatt vannak. A zendülők el is vitték foglyaikat Terebesre. Csak amikor Terebes alá értek, — akkor gondolták meg a dolgot. óvatosságból két emberüket beküldték tudakozódás végett a városba. Ám ekkor már Terebesre megérkezett az a katonaság, amelyet Balásházyék oly nehezen vártak. A csapat kapitánya félszázad katonával kiment a zendülők elé s miután a foglyokat rusága volt az életednek, néhány pohár bor mellett még ne beszélj igy ró-a! Kezd zúgni a fejem. Én nem iszom többet, nem szoktam, hiszen tudod. Menjünk haza, igen? Otthon a könyvem is vár. — Várnálak én is, ha énhozzám sietnél. Szebben várnálak, mint minden könyved, kitárt karokkal várnálak . . . — Te bolond! — nevetett fényes szemmel az asszony, már benne volt a játékban, tudta, hogy nem megy igaziba, de kipirosodott tőle az arca. — Nálatok csak igy diskurálsz az asz- szonyokkal? — Elég az annak, aki szivet is kap melléje, ölelést, szép nagy csókokat, igazi szomjúságot, — ej, elég lenne neked is, ha akarnád!... — Béla! Hallgass el! Mi jó kerül neked ebből a játszó beszédből? Értelme nincsen, csak nyugtalankodik tőle az ember — menjünk, gyere! — Ha nyugtalanít, értelme is van már, tudod-e? Szép húgom, van-e szebb értelein benned, mint egy szép nyugtalanság? Az asszony összeborzongoít hirtelen. Tudta jól, hogy nem az igazi énje küldi végig a testén ezt a meleg borzongást. De jólesett mégis — és megijedt tőle. A férfi az asztalon rátette csendesen két kemény kezét az ő kezére; a szépen metszett, barnára égett arca erős volt, élettel teli; belenézett az asszony szemébe, aztán e’vette megint a kezét, intett a pincérnek és f zetett. Nyirkos, langyos, tavaszt üzenő éjszaka csapott rájuk hirtelen, ahogy kiléptek az uccára. Az asszonyban az uto’só pillnatoknak nríjd- nem-komolyra fordult meglepődése rakoncátlan jókedvbe futott egyszerre. — Fogj meg ha tudsz! — kiá’totta a férfinak 4s már szaladni is kezdett a körúton, nem törődve emberekkel, lámpák világom-á' ával. futott előre kipirulva és a lihegése halk kis sikoltásba ijedt, amikor a férfi utolérte s megkapta a karját: — Te gyerek, hát ne szaladj! Te nagy kis- láuygyerek! Megártott neked a bor, többé nem engednélek inni. Viszlek haza, otthon megverlek! — Nem igaz, — kötekedett kacagva az asz- szony, — nem mernél. Elfutnék. — Megfognálak, mint most. *- És mit csinálnál velem? — Megvernélek! — Ne-m igaz... Megcsókolnál... És már futott ie megint, lélegzetvesztve, kacagva, be az uccába, egyetlen kanyarodással át a másikba, a kapujukhoz, villámgyorson becsöngetett és akkor ránevetett az elmaradt férfira: — Lusta, nehéz! Medve! — Te csirkefogó-iudós! De kitekerném most a nyakadat... Az asszony még a lépcsőn főiménél előkereste a kulcsát, az emeletre érve kinyitotta az ajtót és már a küszöbről nyújtotta kezét az előszoba villanykapcsolója felé. De nem érte el, mert a férfi megfogta ezt a kinyújtott kezet, kissé előretolta az asszonyt, betette maga mögött az ajtót és akkor ott, a sötétben, némán és várakozón az asszony arca Fölé hajolt. Az asszony testén végignyargalt a vér. Várt ő is. És ő volt az, akinek a feje előbb mozdult meg. De a nagy, hosszú re ók bódult perctelenségéből ő bontakozott ki előbb. Szélűdén elvette száját a férfi szájáról, egy pillanatig még arcához ezoritva tartotta a férfi arcát, aztán szó nélkül bement a szobájába. A férfinek a néni mutatta meg a vendégszobát. Az asszony, amint lefeküdt, csaknem belezuhant az álomba, egyszerre elaludt. Reggel későn ébredt, a néni állt az ágya mellett a friss postával: — Irt az urad, Elzi! Az asszony az első félpercben semmit sem értett a világból. Az estéből nem volt benne semmi már, sem a rakoncátlan jókedv, sem a borzongások, sem a szavak, eem a csók, megdöbbentő váratlanságával, még megdöbbentőbb szeli őségével a befejezésben — semmi, csak a férfi maga. Ezt most egyszerre magukhoz kapták a gondolatai, látta öt az erős barna arcával, az asszonyt néző, asszonytkivánó férfi szemeivel, kemény kezeivel, amelyekkel némán beljebb tolta maga előtt az asszony-t az ajtóból, sző nélkül, •egyszerűen beljebb tolta, mint egy széip jószágot, gyöngéden persze, de csak azért, mert a szép jószág asszony mégis — — Hát csak igy...! — lázadt föl az asszonyban valami utál kozó ingerültség — hát persze, hogy csak igy! Egy oilyan csók azzal az emberrel! Oh!... Hát hol volt az esze! Hát nem gondolt arra, hogy milyen nehéz lesz ezt a befejezetlen semmit befejezni valahogyan? Mert hiszen valahogyan csak be kell fejezni? Keresztül- síkláni mindenen, meg sem történtté tenni? Vagy másképp? Rej ivem utat ni, hogy valami történt, mosolyogni vott-de-nlncs titokzatossággal, és belülről szégyenlőlni azon, hogy mindegyik tudja a másikról, hogy semmisem történt? És még ez is hazugság! Mert valami történt! Csak egyiknek sem szabad a másik felé megmutatni, hogy tudják, hogy mi történi! Illik ugv tenni, mintha ők mos! eltennének egymástól vmbimit. a férfi az asszonynak egy parányi botlását, az asszony a férfinak egy váratlan vágyát — ők ezt most el teszik, idenézz, talán más embernek is van ilyesmi, de nekem ez van tőled — — óh. milyen bwontalanuil hazug az ember, ha “érti é« ha asszony! Menekült az Íróasztalhoz az ura levelével. A könyv, amit letett az este, ott feküdt, lapjával az asztalinak fordítva, ahogyan hagyta. És amint a könyvre esett a tekintető, az asz- szony egyszerre megérezte megint a férfit — a másikat. Aki néma, beteszi maga mögött az aj!ót és várja azt, amit akar — amit egyesegyedül csak az asszonytól kaphat, de. kapnia kell, mert várja — addig várja, mig aztán már nem vár, hanem vesz. Elveszi magának, ami kell neki, mert. nem várni akar, hanem kapni. És ez — ez a férfi éppen jött az előszoba felől. Már az uccáról jött föl, néhány szál szegfűt hozott a kezében és az arcán derűs, kissé büntudatos mosolygás tapogatózott az asszony felé. De ez a mosolygás eltűnt róla abban a pillanatban, amint megszólalt. — Szégyellem, hogy pénzen vett virágot hozok neked, de messze a kertészem. Teljék benne örömöd igy is. E’zi, alighanem szereted a virágot, gyerekkorodban szerelted. Hanem a vizslám meg fog gyógyulni, nvt s"ólsz hozzá! Már benn voltam most reggel a főiskolán, majdhogy kezet nem csókoltam annak az arauypápaszemes tudósnak, aki az operációt csinálta tegnap. Most aztán megyek is már haza, a kutyám őrt majd feljövök a jövő héten. Az asszony mosolygott, titokzatosság nélkül, kedvesen, udvariasan és hozzáférhetetlenül :-T- De azért még velünk ebédelsz ma? ...Az ura levelére esle már válaszolt, „...sok mindent szeretnék majd elmondani neked, kedves jó Fiam, arról, amit az őszinteségről gondoltam tegnap é*> ma. mert hallatlan elmélkedéssel olvastam a könyveinek azt a részét, ahol arról írsz. hogy férfi és né még az irodalomban sem lehetnek egészen őszinték egy máshoz .
