Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)

1931-11-12 / 258. (2775.) szám

T>RACAI-MAG^ARH!RLai> KOMMENTÁROK * A KORZIKAI H ADJ ARAT Nem voltam Korzikán, amit őszintén saj­nálok s az egyetlen reálisan fizikai elképze­lést a Szépség Szigetéről a Nizza és Mentőn közötti tengerparti magas országúton, a Grand Cornioke-on kaptam. Autókárunk szé­dületes ivekben vágtatott a sziklába vájt 6— 700 méter magas utón, amikor La lürbde fölött megálltunk és a vezető a vidéket ma­gyarázta a bódult társaságnak. Gyönyörű, meleg februári reggel volt, éles riviérai szí­nekkel, ragyogóan kék éjjel és tompán sötét­kék tengerrel, vönhenyes vagy sárga szik­lákra telepedett sötétzöld mókával, lent sár­ga mimózákkal, narancsokkal, pálmákkal és mindenféle szinü virággal, fölöttünk messze hófehér havasokkal. A villefranchei öbölben néhány francia dreadnought füstölgött és gyakorlatozott, távol, San Remo felé, a ten­gerből kiemelkedő füstsávok az olasz flotta gyakorlatozó helyét jelezték. Vezetőnk, a vakmerő soffőr, belemutatott a messziről fe­hérlő hegyrengetegbe, kikeresett egy bizony­talan ködöt s azt mondotta: a Mont Blamc. Azután a tenger felé fordította a társaságot s egy másik bizonytalan ködöt keresett ki mélyen alattunk, határtalan messzeségben s azt mondotta: Korzika. Ez volt ugyanis az a pont a Grand Corniohe-on, ahonnét tiszta idő esetén állítólag egyszerre látni a Mont Blanc- ot és Korzikát. Nem voltunk Scipiók, akik sasszemünkkel átláttunk Szicíliából Carthá- góba, de tiszteletteljesen elhittük a cioerone szavait s áhitatosan bámultunk a semmibe, ami egyrészt a Mont Blanc, másrészt Korzika volt. Aligha felelt meg a valóságnak a soffőr ál­lítása, de ennyi reális és fizikai elképzelé­sem mégis van a geográfiai Korzikáról. Egyéb elképzeléseim és tapasztalataim bő­vebbek. Most, hogy ezer francia csendőr, há­rom hadihajó, sok repülőgép és tank kötött ki a sziget partjain, mert valami vérbosszú miatt hetek óta elkeseredett háború folyik néhány korzikai falu között és senkinek éle­te és vagyona nem biztos a szabad vetélkedés paradicsomi állapotában, eszembe jutnak a párisi korzikaiak. A feketeszemü kis nők, a sokszavu, erős és kicsiny férfiak, összejöve­teleik, lokálpatriotizmusuk, ivási készségük. A korzikai olyasféleképpen összetart a világ minden részén, mint nálunk a zipszerek. Sze­retik egymást, keresik egymást, könnyekkel a szemükben, s az sem változtat kölcsönös megbecsülésükön, hogy sokat veszekesznek és néha halomra gyilkolják egymást csupa tisztességből és rendszeretetből. Hunt tábor­nok csendőrcsapatait most indignálódva fo­gadják a szigeten, holott valóban az utolsó pillanatban jöttek. Amióta Simonetti keres­kedő lelőtte Bartoli-t, a „percittore“-t („adó- behajtó" — jó név egy bandita számára), mindenki mindenki ellen háborút visel a fe­nyőrengetegek s a fenyegető macchia bokrok között. Bellacocia és a nagy Romanetti ideje éledt föl, az az idő, amikor a „bandita" ne­vet még ünnepélyesen adományozták a szi­get hírhedt falvaiban, mint valami lovagi rangot és büszke volt a fiatalember, aki oda­írhatta festői hangzású neve után: „X- Y. bandita", mint Caviglioli tette a szállodák­kal lefolytatott „üzleti" levelezésében. Bartoli halála óta nincs nap, hogy öt-hat gyilkosság, tiz-tizenöt rablás ne történjék. A korzikaiak egy közmondást megfordítottak, amennyiben azt állítják, hogy „a jó pandúrból lesz a leg­jobb rabló" és Bornea volt csendőrőrmester vezetése alatt olyan hadjáratokat vezetnek egymás ellen és olyan hőstetteket követnek el, amelyek mellett az indiánok hadjáratai és Old Schatterhand legendás hirü hőstettei egyenesen eltörpülnek. Ez az expedíció, amit most Huot tábornok a sziget ellen megszer­vezett, lerántja a leplet Európa állítólagos blazirt civilizációjáról: nincs az a része a vi­lágnak, ahol ennyi naiv gaztett, ennyi szenti­mentális rémdráma, ennyi bájos emberi vad­ság — ennyi romantikával, nemes elszántság­gal és a fizikai ember ennyi tiszta kvalitásá­val párosulna, mint Korzikában. Azt mondják a sziget népéről, hogy lusta s példának felhozzák a mocsárlázas partvi­déket, ahol a lakosság lustaságában még csak fákat sem ültet és vízvezetékeket sem épít a kór elleni küzdelemben s a veszedelmes nyári hónapokban inkább családostul felke­rekedik s a távoli hegyekbe vonul, ahelyett, hogy a helyszínen tenne valamit a baj ellen. Tényleg lustaság ez? Nem egyszerűbb fákat ültetni, mint családostul kivonulni a messzi és veszedelmes sziklák, őserdők, haramiák közé? Aligha s ez a rendes évi népvándor­lás nem a nép lustaságának, ellenkezőleg, energiájának és szép romantikus életmentali­tásának a jele. Páris jól tudja, hogy ha ener­giára van szüksége, Korzikába kell mennie. A kilencvenéves Romanetti bandita, akinek szürke köpenye csupa lyuk volt a sok golyó­tól, — mint ama másik korzikaié, Napóleoné — kétheti szívós harc után került csak terí­tékre a sziklák között, ahol hetekig egyedül bolyongott és bujdosott sok száz üldözője elől s egyszer maga végzett egy kilenctagú csendőrőrjárattal, — épp oly szívós volt, mint Chiappe, Páris legenergikusabb korzikaija, a rendőrfőnök, vagy Coty, a korzikai, aki a semmiből óriási hatalmasság lett, vagy a kor­zikai Scapini, a vak képviselő, aki megvaku- lása után hallatlan energiával letette az ösz- szes jogi vizsgát, politikus lett s ámbár a sze­mét a háborúban vesztette el, ma a francia háborús párt leglelkesebb, legenergikusabb, legokosabb és leghatalmasabb vezére. Napóleonról kár beszélni. Az ő tradíciói nem vesztek ki a szigeten. Ma is áll, amit a császár egyik ellensége mondott Buonaparte- nek, amikor egyszer a szülőhelyén járt s az ellenséges öreg korzikaitól kötekedve meg­kérdezte: — Igaz-e, öreg, hogy mindenki haramia nálatok? — Nem, de „buona parte", nem, de „jó ré­szük" — s a szójátékot a császár akár magá­ra vehette. Mi tagadás, a korzikaiaknak ma is „buona parte"-ja a banditák nemes kasztjába tartozik s kérdés, vájjon Huot generális vál­toztatni tud-e a problematikus nemzeti eré­nyen. ■ Szvatkó Pál. WWWVVVWWWtAAJWVtAMVWVVVVVWWVVVWVVWVWVVVWVVVVVVVVVVV Széleskörű vizsgálat folyik a nyitrai kórház elmeosztályán történt három titokzatos haláleset ügyében A vizsgálóbiró kihallgatta a kórház fiatal alorvosát — Egyes verziók szerint az alorvos állal adott injekció okozta a há­rom halálesetet 1931 november 12, csütörtök. BEaasaEsaraiiMganrsgam ti mi 11 m luaaammmmmammmmi — Ünnepélyesen felavatták a besztercebá­nyai Vincentinum árvaház uj palotáját. Besz­tercebányai tudósitónik jelenti: A Paulai Szent Vince apácarend besztercebányai árvaházá- naik uj hajléka a város legszebb részén, a vá­rosi parkban épült fel. Két évvel ezelőtt kezdték meg az építkezést és ez év nyarán tető alá is került az impozáns háromemele­tes palota. Hogy az árvaház a modem egész­ségügyi követelményeknek mindenben meg­felelő uj épületbe költözhetett, ezit elsősor­ban BLaha Márián dr. püspök és Lengyel Fe- licien apácafőnöknő érdeme, akik éveken át fáradhatatlanul buzgólkodtak az építkezés te­kintélyes költségeinek összehozásán. Blaha Márián dr. püspök most szentelte fel az uj árvaházat és a kápolnát. Az ünnepi aktuson jelenvolt a római katolikus papság, a tanu­lóifjúság és a hatóságok képviselői. A szent­mi so után Longauer Milán tanitóképeadei nö­vendék meghatott szavakkal mondott köszö­netét mindazoknak, ákik az uj árvaház fel­építését elősegítették. Majd a nagyszámban egybegyült közönség megtekintette az árva- ház épületét. A felavatással kapcsolatban na­gyon sokan szóvátették, a tizenkét évvel ez­előtt történteket, amikor Lengyel Folioián apácafőnöknőt a hatósálgok kiutasították és el alkarták távolítani a csehszlovák köztársaság területéről. Akkoriban a szlovák nemzetiségű romai katolikus hívők ezrei kérték a kiuta­sítás visszavonását. Akciójukat siker koro­názta és a közszeretetben álló apácafőnöknő Besztercebányán maradhatott. A hívők bizal­mát többek között azzal is meghálálta, hogy az elmúlt éveken át sziwel-lélekikel, időt és fáradságot nem kímélve szorgoskodott, hogy a szlovák árváik számára uj, egészséges és tiszta hajlékot létesítsen. — MUDt. Lusztig Samu, a bőr- és nemi­betegségek szakorvosa, kozmetikus, a prá­gai bőrgyógyászati klinika (Prof. Kreibich) v. orvosa, a párisi (St. Louis) bőrklinika és Mme. Noel kozmetikai intézetének hospitán- sa, rendelését megkezdte Rimaszombatban, Forgáck-uoca 1. Megyeházzal szemben. — Morfiummal megmérgezte magát egy pozsonyi orvosnő. Pozsonyi szerkesztőségünk telefonálja: Utol Anna 44 éves orvosnő a Miletics-uccai Tva- roeek-féle szállóban morfiummal megmérgezte ma­gát. Életveszélyes állapotban szállították be az ál­lami kórházba, ahol még nem tért eszméletre, úgyhogy öngyilkosságának okát megállapítani nem tudják. Ubl Anna dr. orosz származású orvosnő, aki a pozsonyi belgyógyászati klinikán teljesített szol­gálatot. A rendőrség megindította a vizsgálatot a titokzatos öngyilkoság ügyében. — Már együtt van hárommillió dollár Edi­son szobrára. Newyorlkbóll jelentik: Edison halála után tüstént megalakult egy szoborbi­zottság, amelynek elnöki tisztét maga Hoover, az Egyesült Államok elnöke vállalta, pénztá­rosa pedig Mellon, az Egyesült Államok kincstárnoka lett. A szoborbizottság kidolgozta az Edison-emlékmü tervét, megállapodott ab­ban, hogy az óriás, méretekben tervezett em­lékművet Edison házának közelében fogják felállítani, mellé egy „örökégő" fényszórót szerelnek, amelynek fényhasábja esténként nappali világosságot fog árasztani a szoborra és környékéire. A költségek összehozására társadalmi gyűjtés indult, amelynek eredmé­nyeként hárommillió dollár máris összegyűlt. — Jogerős Paulovics Ernő felmentése. Eperjesi tudósítónk jelenti: Mint ismeretes, az oly nagy port felvert Paulovics Ernő kereskedősegéd apagyilkoe- sági ügyében az eperjesi esküdtbiróság felmentő ítéletet hozott. Az álamügyész három napi gondol­kodási időt kért, a terminus tegnap járt le. Hotf- imann állaimügyész az ítéletet nem fellebbezte meg és igy az jogerőre emelkedett. — A Zsoünai Hitelbank rendkívüli közgyű­lése. A Zsolnai Hitelbank r. t. november 10- én tartotta meg rendkívüli közgyűlését, ame­lyen mintegy ötven részvényes, nagyszámú betevő és Vairsilk Pál, a Légió-Bank igazga­tója jelent meg. A közgyűlés elhatározta, hogy kérni fogja a cfiődönlkivtiü kiegyezést 80 szá­zalékos kvóta alapján, amely négy részlet­ben lenne fizetendő kéit év alatt. A közgyűlés a jelenlegi igazgatótanácsnak és fdügyelőbi- zöttságnak megadta a fölmentvényt. Az 1931. szeptember 30-án lezárt zárszámadást elfo­gadták s abból megállapították, hogy a bruttó- veszteség 53,376.055.95 korona és hogy a részvénytőke, az alapok és a tartalékok le­számítása u'tán 43,107.172.15 korona fedezet­len veszteség maradt fönn. xx Gyomor-, bél- és anyagcserebetegségeknél a természetes „Ferenc József“-keserüviz az emésztőszervek működését hathatósan előmoz­dítja s igy megkönnyíti, hogy a táplálóanyagok a vérbe kerüljenek. — Nagy színházi botrány egy spanyol diplomata drámájának bemutatásánál. Madridból jelenítik: Pe­rét de Ayala Spanyolország jelenlegi londoni kö­vete évekkel ezelőtt regényt irt Ad mai orom dei gloriem címmel a jezsuita iskolákról A regényt nemrégen dramatizálták ée tegnap kerül bemuta­tásra madridi színpadon. Már jóval az előadás előtt hétszáz fiatalember verődött tömegbe a színház előtt és lármásan 'tüntetett a dráma ellen. Az igazi tánc azonban az előadás alatt kezdődött meg. Tu­multuózus jelenetek követték egymást a nézőtéren, a rendőrség többször közbelépett és mire az elő­adás eljutott a befejezésig, már hatvan tüntető a rendőrség celláiban ült. Nyílra, november 11. (Saját tudósítónk­tól.) A városiban napok óta nagy izgalommal tárgyalják a nyitrai kórház elmeosztályán törtéül három különös elhalálozás ügyét és az ezzel kapcsolatosan megindult vizsgála­tot. A közvélemény tájékozatlanul áll a bűn­ügyi útra terelt atfférre! őseimben, mert a hatóságok e pillanatig még nem tartották elérkezettnek az időt arra, hogy a sajjtót és azon át a közvéleményt hivatalosan tájékoz­tassák a történtekről. Már pedig ez a be- gombolkozás a legkevésbé sem hat csillapí­tóan a felizgatott kedélyekre, sőt ellenkeiző- leg a városban rémhírek cdrkálnak atrrél, hogy a kórház elmeosztályán vétkes mu­lasztások történtek, a hárotm elhalálozott elmebeteg az orvos vagy a gyógyszerész tévedéséből halálos adagot kapott a csil­lapításra szánt íojiciáH folyadékból. A homályos ügyben, amelyről a homályt egyáltalában nem sietnek eloszlatni, csak annyi bizonyos, hogy az elme osztály báróim ápoltja, Kot aesik János, Lax Márton és Szedlák Róna, egyik napTÓl a másikra hirtelen elhunyt. Halálukról a kórház telefonon tett jelentést az államügyészségnek, amely nyomban in­tézkedett a vizsgálat megindítása iránt, hogy kiderítsék, terhel-e valakit felelősség az el- meosztály három közéltjének haláláért. Korovicky Alexet, az elimeoisztály orosz- származású fiatal alorvosát kedden dél­előtt vizsgálóbírói kihallgatásnak vetették alá. Ebiből és egyéb körülményekből arra követ­keztetnek, hogy a felelősségrevonás elsősorban az alor­vossal szemben történik, aki a kérdéses injekciókat adta. Szárnyra kapott az a verzió is, hogy a mu­lasztás nem az injekciót adó orvost terheli, hanem a gyógyszerészt, aki elcserélhette az injekciós folyadékok vignettái! Ez ellen szól viszont az a körülmény, hogy * gyógyszerész kihallgatását ezidedg nem tartotta fontosnak a hatóság és mértékadó tényezők munkatársaink előtt 7 Tatranské Matlláry (Táíra-Matlárháza) klimatikus gyógyhely, 920 m. magasságban 20 százalékos őszi kedvezmény. Pros­pektust kivánatra küld az Igazgatóság is megcáfoltak minden ezirányu kombinál­gatást. A kórház jőhIrének érdekében való lenne, ha az illetékes hatóságok felhagynának a titkolózással és a vizsgálat eredményéből legalább a-nnyit közölnének a nyilvánosság­gal, amennyit a felizgatott kedélyek lecsilla- pitására szükségesnek tartanak. Luminál helyett morfium Prága, november 11. A nyitrai kórház elme- osztályán történt három halálesettel kapcsolat­ban a Prager Tagblatt következő értesüléseit közli: A nyitrai kórház elmeosztályán ápolt há­rom gyógyíthatatlan elmebeteg a közelmúlt na­pok egyikén a délutáni órákban nyugtalankodni kezdett, majd mind a három dühöngési rohamot kapott, mi­re az osztály alorvosa luminál befecskende­zéssel akarta a tomboló elmebetegeket lecsil­lapítani. Az injekció után mindhárom beteg megnyugodott és elaludtak. A korareggeli órákban, amikor az ápolók fel akarták kelteni a három elmebeteget, konstatálták, hogy va­lószínűleg az éjszaka folyamán mindhárman meghaltak. A kórház igazgatósága belső vizsgálatot indított, amely azzal a megállapítással végződött, hogy az elmebetegek lumináloldat helyett morfium­injekciót kaptak. Mig a luminál oldatból 5 köbcentiméternyi fo­lyadék a normális dózis, addig a morfiumoldatból legfeljebb 1 köbcentiméter­nyit szabad befecskendezni. Megállapitást nyert, hogy a betegek a luminál és morfium elcserélésének lettek az áldozatai. A gyógyszereket egy nyitrai gyógyszerész szál­lítja a kórház elmeosztálya részére. A belső vizsgálattal most már azt próbálták tisztázni, hogyan került a luminálos üvegbe a morfiumol­dat. Megállapították, hogy annak az üvegnek a felírása, amelyből az alorvos az injekciókat adta, lumináloldat-ra szól. A gyógyszer szállítója azt állítja, hogy a vig­nettákat a kórházban cserélhették el. Az sincs kizárva, hogy a két üveg folyadék­tartalmát ismeretlen tettes a kórház gyógyszer- szekrényében kicserélte, illetve átöntötte. Az ügyészség megindította a vizsgálatot. Pozsony­ból bírósági szakértőket küldtek ki a holttest felboncolásához. A három holttestből vett belső­részeket vegyvizsgálat céljából a prágai vegy- vizegálati intézethez küldték fel. A játék hevében átvágta partnere nyakát egy műkedvelő Brünn, november 11. Megrendítő szerencsét­lenség történt a napokban a morvaországi Jem- nitz község melletti Zubnitzban. Az ottani német műkedvelők vasárnap este szinielőadást rendez­tek, amikor a vadorzó késsel a kezében ráveti magát az erdőőrre. Ennél a jelenetnél az a mű­kedvelő, aki a vadorzót játszotta, a játék hevé­ben oly indulattal vetette rá magát társára, egy Hegemann nevű legényre, hogy a kezében tar­tott kés behatolt Hegemann nyakába és átvág­ta főütőerét. Az előadáson vad pánik keletke­zett, de mire az orvos megérkezett, Hegemann már elvérzett. A másik fiatalember, aki a halálos szerencsétlenséget okozta, a tragédia hatása alatt idegeokkot kapott. Az eljárás megindult. Hoover sógora: aíhoholcsempész Newyork, november 11. Hoover sógorát teg­nap a kaliforniai Santa Monicaban alkoholcsem­pészés miatt letartóztatták. Leavitt épitővállal- kozót a prohibiciós rendőrök akkor fogták el, amikor barátjának dxogériaüzlétéből tizenkilenc üveg alkoholt akart magánautójára szállítani. 250 dollár kaució fejében Leavittet és a drogis­tát újra szabadonbocsátották. Hoover sógora azt állítja, hogy nem tudta, mi van az üvegekben. Hoovert az eset nyilvánosságra kerülése után számos újságíró megkérdezte, hogy mit tart a dologról, de az elnök nem nyilatkozott. Egé­szen bizonyos, hogy a prohibició ellenségei nagy­szerű propagandának fogják kihasználni Hoover sógorának esetét. — Aranyláncot talált a Röntgen egy tolvaj gyomrában. Londonból jelentik: Egy kalkuttái hin­du egy tizennyolc hüvelyk hosszú vastag arany­láncot lopott. A rendőrség elfogta, de nem tudott a lopott ékszer nyomára jutni. Végre egy közeli kórházba vitték a hindut ée ott röntgenvizsgálattal megtalálták a láncot a tolvaj gyomrában.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom