Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)
1931-11-01 / 249. (2766.) szám
MM SZÁMIJUK A KÉPES HÉTTEL 28 OLDAL Ára 2 korona , ________________________________ 249 (2766> szám v Vasárnap » 1931 november 1 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kfc; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.—K£. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja FELELr>s szerkesztő FORGÁCH GÉZA FŐSZERKESZTŐ DZURANYl LÁSZLÓ Szerkesztőség: Prága ÍI„ Panská ulice 12, II. emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága 1L, Panská ulice 12. Ili emelet. Telefon: 34184. SÜRGÖNYÖM: HÍRLAP, PRAHA MANIFESZTOMANIA Irta: DZURÁNYI LÁSZLÓ Ha az lenne a magyar jövő arca, ami a pozsonyi Sarló rabló-apotheózisából a humánum és a tudományosság különös rángásaival ránkvigyorog, el kellene csüggednünk, talán kétségbe is esnünk. Mert Pozsonyban az történt, hogy a Sarló főiskolás szervezete vitagyülést hivott össze, amelyen a Budapesten statarialiter kivégzett 21 éve& bankrabló, Ondi Sándor dolgát „jogi, szociológiai, pedagógiai, lélektani és történelmi szempontból" vitatták meg, már amennyire megvitathatónak lehet nevezni olyan programot, amely bevégzett tényként közli a memorandum megszövegezését az Emberi Jogok Ligájához és a „tiszteletadást a halottnak." Meg is történt mind a kettő: megszületett a memorandum és tisztelet adatott a rablónak. A Sarló ezzel az aktussal reményteljes fejlődés-ének ivét, amely a tiszteletreméltó kezdetekből elbukdácsolt egészen Moszkva vörös sarlójáig, alábuktatta a társadalmi és erkölcsi anarchiába. Botor dolog lenne a fiatalságtól a maga nagy keresésében és ideálezomjazásában túlzott mérsékletet várnunk, vagy éppen azt, hogy megállásba torpanva végső célul elfogadja és megkövesitse az öregek programját és törekvéseit. Mi igenis nyíltan hangoztattuk, hogy az ifjúságnak a maga uj szempontjaival és horizontjával pluszt kell hoznia a kisebbségi élet perspektívájába s amikor a tradíciókból vállalja azt, ami tisztaság és megtermékenyítő lehetőség, ugyanakkor az öregek kötelessége, hogy koncessziókat tegyenek az ifjúság korszerű, haladó törekvéseinek. Mert csakis így lehet becsületes és egészséges pallóval áthidalni a múlt és jövő között kétségtelenül meglévő és az idő mai változásaiban természetes szakadékot. , Ezt a becsületes hitünket átérzi és tükrözi a magyar jövő egészséges arca. Hogy nem osztja ennek az arcnak elenyészően kisebbik fele, amit korai fertőzéssel elborított a Rotlaiuif, az sajnálatos dolog, de nem szerencsétlenség. Nekünk az olyan fiatalsággal, amely a maga zavarodott lázas keresésében önmagát veszíti el és kisebbségi hivatását vesziti el, nem lehet semmi dolgunk és azt a jövő építő munkájából kikapcsolni kényszerülünk. Az olyan ifjúság, szerencsénkre: csak csoport, amely a kisebbségi élet ezernyi problémájának fojtogatása közben azt tartja korszerű hivatásának, hogy a szomszédból hajánál fogva zászlónak átráncigálja egy szerencsétlen akasztott ember tetemét, az nem is lehet hivatott épitő munkára, mert perverzus gátlásai vannak s még hozzá ezek a „gátlások" annak a gyanúnak is tápot adnak, hogy nem egészen haszontörekvések nélkül valók Moszkvával és egy másik várossal szemben. Úgy látszik, ezeknél a fiataloknál az emberiesség is póz, mert az emberiesség ebiben az esetiben azit követelte volna meg, hogy hagyják békén nyugodni a halottat. A tudományosság is tartalomnélküli ciim, mert hiszen ennek a fiatal bankrablónak az esetében egy olyan egyenletet akartak megoldani, amelynek legfőbb komponensét, a bia- toibágyi szörnyűséget egyszerűen, de tudatosan figyelmen kívül hagyták. A statárium üulyoe biztonságvédelmi fegyver, de indokolt akkor, amikor egy, az egész müveit világot megrázkódtató s még földerítetten grandiózus gaztett kényszeríti életre. És velejárója minden statáriumnak, hogy kis bűnösöket is eltaposnak a kerekei. Ebbe bele ■kell törődni, mert ez kiküszöbölíhetetten és kényszerű kísér őjelen ség. Ennek fogadta is el az egész európai közvélemény, amely nehezen ocsúdott föl a pokolgépes vonatkatasztrófa hatása alól, csak éppen egy csoport — magyar fiatalember emelt „vétót" s öltött talárt, hogy Ítéljen az ország fölött, amelyben már régen megtagadta a hajdanvolt édesanyát. A talár kivül vörös, belül zöld. Az egész művelet, pedig, aminek központijába meg nem érdemelt módon ezt a szerencsétlen holttestet állították s vele egy késői, zavarosan tudományos mezbe öltöztetett naiblóromantikát támasztottak föl, távol áll minden humanizmustól és minden tudományosságtól: ez egyszerűen az a kóros manifesztománia, aminek a Sarló már nem egyszer s igy azzal a bizonyos budapesti hírhedt márciusi koszorúval is tanuje- lét adta. Csakhogy azóta a baj már krónikusáé vAE s az akkor pajkos kézzel össze- tüzdelt sok színiből már egyetlen szín maradi Ez a manifesztománia valamiképpen emlékeztet B. G. Shaw-ra, aiki különös előszeretettel mond és tesz elképesztő, bizarr dolgokat, hogy a polgárok a fejüket csóválják, de közben róla beszéljenek. Igaz, a nagy ir már müveit életében néhány nagy dolgot, amiért ezt az aggkori gyöngéjét meg lehet ' néki bocsátani. De a Sarló néhány jókora hűhón kivül még alig tett valamit s azt a keveset is gyorsan igyekezett diszkredi táléi és máris hasonló aggkori gyöngédségeket mutat. Aggasztó tünet, de mindenesetre érthető az olyan siető fiataloknál, akik rövid pár esztendő alatt a kongregáció ájtatossá- gából az ideológiák, helyesebben a frazeológiák különböző csuszkáin át belebukfenesztek Moszkva, sőt az anarchia karjaiba. A nihilizmus már csak egy lépés. Ha ezeket az ön maguktól megkótyagoso- dott fiatalokat valóban az emberszeretet fűtené s a világmegváltás ködös céljai között átéreznék azt a hivatást, amit a szülőföld és a kisebbségi társadalmi helyzet adottságai szociológiai determinációképpen rónának rájuk, akkor az emberszeretet esetéiben szakajtószámra hozhatnák au k ét t é máikat a vörös orosz paradicsomiból, ahol ezer és tízezer intellek tóiéi pusztult el, ó, nem rablásért, de azért, mert a lélek legelemibb szabadságjogaihoz merészelt ragaszkodni. De ők Oroszországba csak „tanulni" akarnak menni. A másik esetben pedig megkeresnék Kis Pétert, ajri saját kezűleg akasztotta föl magát, mert nem tudott végére jutni állampolgársági kálváriájának és Nagy Jánost, aki hasonló, vagy roka^*>k okból egész családjára megeresztette a-vízcsapot. Mennyi tragikus sors, mennyi kisebbségi proletártragédia! Ezeket számbavenni, ez lenne az igazi kisebbségi szociográfia. De a Sarlós-fiataluraknak, úgy látszik, csak az odááti baukrabló kötele fáj. Mi az olyan Ifjúsági munkának, amely bárminő ideológiai kendőzéssel, kétségtelen bűnösök po'sztíhumnsz-védelmát és bűntetteiknek motívumóikban való főimaga sziklását és földicsérését tartja kihangsúlyozandó napi programjának, nem adózhatunk tisztelettel és nem tulajdoni thatunk neki társa- dalomépitő erőt. Nekünk nem ideológiai ingoványokon ámolygó, hanem az élet súlyos föladataira fölkészült, célját tudó fiatalságra van szükségünk. Épitő nj magyarságra, amely sorsát egynek érzi a kisebbségi nemzettel e benn© a legfelsőbb rendű öncélt látja. És amikor az egyed a maga boldogulását keresi;, ezt a nemzet emelkedésével összhangban igyekszik elérni és sohasem annak kárára, annak dezonganizálásával vagy éppen kimé- ráknak való áldozatuldobásával. A nemzet léte épitő munkát vár és nem azt, hogy őt használják föl holmi szevjetamatörök építőanyagnak. Bennünk mindig volt megértés és türelem a fiatalság iránt, de ezt a megértést és türelmet túlontúl próbára tették. De már túlcsordult a kehely. Itit csak becsületes sors- és munkavállalással lehet manifesztálni. Aki szófia-mani- fesztumokkal manifesztál, az beteg. Az el fog sodródni, arra a kisebbségi élet kereteiből kivetetten a legszomorubb rabszolgasors, a gyökértelen agitátor eunuohsorsa vár. Mániákusók élőre, föl a vörös fellegekbe, ti egészségesek pedig — és hál4 Istennek tiétek a lehengerelő többség — m igátokban és népetekben bízón vessétek meg lábatokat a honi rög valóságán, haladjatok bátran előre, .de s oh sem tévesztve szem elől a legfőbb célt: a realitásokra épitett kisebbségi idealizmust. Csehszlovákia is csatlakozott a fegyverkezési szünet ünnepi évéhez Az utakban csatlakozok között van Olaszország és Belgium is Amerika fenntartásokkal él Prága, október 31. A csehszlovák kormány egy október 27-én kelt jegyzékében közölte a népszövetség titkári hivatalával, hogy a csehszlovák kormány elfogadja a fegyverkezési szünet évének bevezetését, amit a népszövetség szeptember 29-iki határozata indítványoz. Washington, október 31. Most hozták nyilvánosságra azt a jegyzéket, amelyet az Egyesült Államok intéztek a népszövetséghez a fegyverkezés évére vonatkozólag. Az állami kormányzat hangsúlyozza, hogy a javaslat elfogadásával az amerikai hadi erők jelenlegi állományának fenntartását biztosították. A népszövetséghez intézett jegyzék, amelyet a hadügyi és tengerészeti minisztérium jóváhagyott, kötelezi az egyes államokat, hogy a fennálló haderőket 1932. november elseje előtt semmiféle módon nem erősíti, feltéve természetesen, hogy a többi kormányok is hasonló Ígéretet tesznek. Stimsou államtitkár véleménye szerint a javaslat elfogadása az Egyesült Államok helyzetét az elkövetkező leszerelési konferencián nem fogja érinteni. Az amerikai jegyzék hangsúlyozza továbbá azt is, hogy az Egyesült ÁJUlamok kifejezetten fenntartja a jogot a már megkezdett Bottaépitések befejezésére. Azokat a megbízásokat is, amelyeket a kormány már kiadott, amelyeknek munkálatait azonban még nem kezdték meg, nem érinti a fegyverkezési szünet elfogadása. Genfet abban az irányban is tájékoztatták, hogy az Egyesült Államok fenntartja azt a jogot is, hogy mindazokat a fegyvereket, amelyek elhasználódtak, modern, illetve uj fegyverekkel helyettesíti. Az amerikai fenntartások azt jelentik, hogy az Egyesült Államok a fegyverkezési szünet éve alatt meg fogja építeni hét 10.000—10.000 tonnás cirkálóját, amelyek nyolc hüvelykes lövegekkel lesznek felszerelve, továbbá a három U-hajót, egy repülőgép-anyahaj ót és öt torpedórombolónaszádot. Róma, október 31. Az Agenzia Stefani jelentése szerint az olasz kormány közölte a népszövetség titkári hivatalával, hogy Olaszország elfogadja a fegyverkezési szünet esztetndejé- mek javaslatát és kötelezi magát arra, hogy ezt a határozatot egyévi időtartamra vonatkozólag respektálni fogja, feltéve persze, hogy a többi államok ennek a határozatnak az elfogadását hasonló formában bejelentik. Brüsszel, október 31. Hymans hivatalosan közölte a népszövetség titkári hivatalával, hogy Belgium elfogadja a fegyverkezési szünet esztendejének tervét. IMF* Ne fogadja el a lapot a mélynyomása 8 oldalas képes melléklet nélkül 1G
